Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
nsi UECVEI KÄfl'kiP 1912. ÁPRILIS 2., VASÁRNAP KÖZÉRZET ’72 Új lakótelep Pest megyében Muzeológusok A múzeumok múltunk értékeinek őrzői. Évezredekről vallanak: letűnt korokról, ősi kultúrákról; kiemelkedő egyéniségekről és néptömegekről; a világban elfoglalt helyükről, szerepükről, tetteikről, szokásaikról és fennmaradó alkotásaikról. A muzeológusok ezeknek az elmúlt koroknak tudói, kincseiknek felkutatói, rendszerezői és ápolói. Ebből fakad, hogy a muzeológusok a köztudatban általában öreg, szakállas tudósokként élnek, pedig a valóságban nem ezek a külsődleges jelek a meghatározói e különleges foglalkozási ág művelőinek. Ä RÉGÉSZ Fiúsra vágott barna haj, póztalan tartás, derűs tekintet. Hozzá mindössze huszonhét esztendős. Ez Tattemanti Sarolta, a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum régésze. Apja matematika-fizika, édesanyja orosz—német—francia szakos tanár. — Életem egyszerű, akár a forduló nélküli út. Az érettségi után azonnal felvettek a bölcsészkarra, 1968-ban szereztem régészi diplomát. Állást is kaptam nyomban, szinte egyetlen hét várakozás nélkül. Mégis ez okozta életem első nagy konfliktusát. Egyetlen gyerek vagyok. Budapesti. Szüleim szívesebben vették volna, ha én is tanár leszek. Számukra a katedra egyenlő a rendezett élettel. Délelőtt tanítás, délután felkészülés, szabad este, városi életmód. Talán, ha fiú vagyok, könnyebben beletörődnek, hogy az életem felét a szabad ég alatt töltöm, nadrágban-csizmában, néha a fejem búbjáig porosan- sárosan. A régész tavasztól őszig gyakran él nomád életet. Tavaly kilencvenkilenc avar sírt tártunk fel Vác mellett. Naponta egy sír, leszámítva a vasárnapokat, majdnem négy hónap a szabad ég alatt. Ezenkívül bejártam gyalogszerrel a fél budai járást. Több, mint ötszáz tárgyat gyűjtöttünk össze. Gyermekkora óta érdekli a magyar nép őstörténete. Kutatási témája elsősorban a X— XII. század. Ha módja és lehetősége -nyílik rá, áldozatvállalástól sem riad vissza. Saját költségén utazott a franciaországi Saint Mathieu de Tre- viersbe, az NDK-beli Haliéba és az ausztriai Eisenstadtba, hogy részt vegyen különböző ásatásokban. — Treviersben 1967-ben jártam. Egy XIV. századi üveghuta feltárásában vettem részt egy hónapon át. Napi öt frank (húsz forint) volt a fizetésem, a lakás és az ellátás mellett. Még spóroltam is annyit, hogy utána egy hetet Párizsban tölthettem, turistaként. Következő nyáron a hallei múzeum vendégmunkatársaként egy késő bronzkori halmos temető feltárásánál segédkeztem. Utána két nyáron — turistaként — Jugoszláviában töltöttem a nyarat, tavaly pedig az eisen- stad-ti múzeum megbízásából (igazgatója az egyetlen régész egész Burgenlandban) egy XI. századi köznépi típusú temető feltárásán dolgoztam. — Milyen a közérzete? — Fizetésem: havi 2542 forint. Lehetséges, hogy jövőre egy garzonlakás tulajdonosa leszek, itt, Szentendrén, egy télen is fűthető társas üdülőben. Apáméknak volt egy telkük Szentendrén, annak az árából szeretném megvenni, ha sikerül. Közérzetem jó, de ■^ssfssssArs/rsAWsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssM'sss/m'ssssssss^ x Tavasz van, gyönyörű” L néha azon kapom magam, hogy az apáméknak adok igazat. Nő vagyok és huszonhét éves. Ideje volna gondolni a házasságra is. Csakhogy a családi élet nehezen egyeztethető össze ezzel a hivatással. Tavasztól őszig kint élni a terepen, legfeljebb hetenként egyszer hazalátogatni — melyik férfi egyezne ebbe bele? Ez életem második nagy konfliktusa. A TÖRTÉNÉSZ Alföldi Vilma, a váci Vak Bottyán Múzeum történész múzeológusa, nem szívesen beszél önmagáról. Mindössze két hónapja került Vácra, addig Budapesten, az egyik egészség- ügyi szakiskolában tanított (s tanít még jelenleg is heti egy napot) világnézetet és lélektant. — 1945. júliusában születtem. Ami azelőtt volt, bármi is volt, számomra csupán történelem. A bölcsészkaron szereztem történelem-filozófia diplomát 1969-ben. Diploma- munkám a Jehova tanúi szekta története és szociográfiája volt. Különös téma? Engem érdekelt. Mi az, ami a XX. század utolsó harmadának emberét ilyen végletes helyzetbe sodorja? Tanaik ugyanis elké- pesztőek a technika századának embere számára. Nem ismerik el az államot, nem szavaznak, nem fognak fegyvert, gyermekeik nem lehetnek tagjai az ifjúsági szervezeteknek és az általános iskola befejezése után nem taníttatják őket tovább; nem járnak moziba, nem néznek televíziót, a rádióból is csak a híreket hallgathatják meg, azt is annak igazolására, hogy rövidesen bekövetkezik a világ vége. Mert szemben a történeti egyházakkal, azt hirdetik, hogy a világ vége néhány esztendő múlva bekövetkezik, ami után csak a Jehova tanúi maradnak meg. Két községben, a Szabolcs megyei Gyürén és a Heves megyei Kiskörén folytattam kutatásokat. A szekta tagjai általában a falvak lakosságának legelmaradottabb rétegéből kerülnek ki, A tanári diploma megszerzése után került az egyik budapesti egészségügyi szakiskolába. — Közérzetemet itt több alapvető tényező is erősen befolyásolta. Két évig csináltam, legjobb tudásom szerint, akkor aztán tanulmányozni kezdtem az újságok álláshirdetéseit. Egy ismerősöm olvasta valamelyik lapban, hogy történészt keres a Múzeumok Pest megyei Igazgatósága. Jelentkeztem, felvettek Vácra. Kutatási témám: Vác munkásmozgalma és a Gödi Fészek története. Amit most csinálok, az érdekel, pillanatnyilag kitölti az életemet. A fizetésem: havi 2150 forint. Pesten, a nővéremmel közösen, főbérleti lakásom van. Onnan járok ki naponta Vácra. Közben, a tanév végéig, még heti egy napot tanítok az egészségügyi szakiskolában. És tanulok magam is. Befejeztem a marxista— leninista esti egyetem vallás- történeti és valláskritikai szakosítóját és most a kétéves szociológiai szakosítóra járok. Gondolom, muzeológusi munkám indulásához ennyi — egyelőre — elég. A többit majd eldöntik az évek. P. P. Hagyományos módszerrel Űj lakótelep alapozási munkáit kezdik meg Gödöllőn ez év őszén. A városi tanács a Lumniczer utca végén kíván létrehozatni egy hagyományos módszerrel felépített lakótelepet a Városgazdálkodási Vállalattal. Az öt lépcsőházas kétemeletes sávházban 55 lakó lesz. A tervezés még folyamatban van, s magát az építést 1973-ban kívánják elkezdeni. A tanács ezékkel az olcsóbb otthonokkal szeretné ellensúlyozni a lakásépítés növekvő költségei okozta gondokat. 30 kilométer új bekötőút Gyakori látvány megyeszec- te, hogy korszerű járművek, mezőgazdasági gépek vergődnek a bekötőutak portengerében vagy a kerékagyig érő sárban. E visszás helyzet jelentős javulása várható. Ebben az évben a Pest megyei Közúti Építő Vállalat mintegy 38 millió forintnyi értékben huszonöt mezőgazdasági üzemiben, harminc kilométernyi hosszúságban épít korszerű, pormentes betonvágy aszfaltokat, kettő Ifeap^ csőlátót teremtve a főközlekedési utakhoz. j Az útépítési költségeket részben vagy egészben ase állam vállalja magára, die csak azoknál a mezőgaz-: daségi üzemeknél, amelyek ezzel egyidejűleg — saját erőforrásaik igénybevételével —• a gazdaságok belterületén is megépíttetik a közlekedési; utakat. m b „Légvédelmi tüzérség: a tüzérség ágazata, melynek rendeltetése a légi célok leküzdése tüzeléssel. Mint a légvédelem egyik eszköze részt vesz a különféle légi támadóeszközök elpusztításában és az ellenség légiereje tömeges berepülésének visszaverésében. Felszerelésébe tartoznak a légvédelmi ágyúk, pontos tűzvezető műszerek, mechanikus és rádiógyújtókkal felszerelt lövedékek, felderítő, célkövető és tűzvezető lokátorállomások. önjárósítással növelhető mozgékonysága. Rendkívüli esetekben földi és tengeri célok elleni harcban is alkalmazható”. (Részlet a Haditechnikai kislexikonból.) Ütegállás a dombon Fejes Sándor 24 éves honvédet reggel fél 6-kor ébresztették a körletben. Gyorsan magára kapKodta ruháit, aztán Kiss Sándorral, Holeviczki Tivadarral és Rajtók Jánossal együtt sietett reggelizni. Tejes kávét ittak, egy nagy szelet kenyérrel bácskait haraptak hozzá. Futtában megkérdezték még a szakácsot, mi készül ebédre, aztán vállukra akasztották géppisztolyaikat, és felkapaszkodtak az erdei úton várakozó teherautóra. A légvédelmi tüzéralakulat katonáival egész kocsikaraván hagyta el az erdei „várost”, a néphadsereg egyik kiképzési tényekkel teli hevedereket Rajtók Jánossal — aki civilben különben traktoros — az ikercsövű fegyverbe illesztették. Kiss Sándor, az irányzó — raktáros volt néhány hónappal ezelőtt — műszerébe pillantott: a célkereszten át egy szürke felhő látszott. Légi cél. Még messze járt. Erdei tantermek A légvédelmi tüzéralakulat az ország másik végéből érkezett a kiképzési bázisra. Az bázisát. Az autók földúton kanyarodtak a lőtérre. A völgyet keretező hegyekkel szemben, egy domboldalra állították fel a légvédelmi ütegeket. A lokátorkocsikban bekapcsolták a műszereket, a parabolaantennák lassú forgással „figyelni” kezdték az égboltot. A zárt ajtajú kabinokban felhők árnya rajzolódott ki az indikátorok zöldes képernyőjén. A vezetési ponton, a légtér térképei előtt, kis székeikre ültek a tervtáblakezelők. A tisztek felemelték a telefonkagylókat, megkezdték a párbeszédet a lokátorokkal és az ütegállásokkal. Fejes Sándor honvéd, az egyik légvédelmi géppuska töltőkezelője mélyen fejébe húzta sapkáját: szél söpört végig a dombon, porfelhőket kergetett az állásokhoz. A tölMONOR József Attila ünnepség Wsssssss/sssss/ssss/ss//ss/////s/s/ssssssss/ss/ssssssss//ssss/sss///s/sssssssssssssss>‘ A monori József Attila gimnázium és szakközépiskolában szombaton délután 2 órakor kezdődött a József Attila ünnepség. Dr. Gerd Igor György, a gimnázium igazgatója üdvözölte a vendégeket: Nagy Jenő veteránt, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos vezetőségének tagját, József Etelkát, a költő nővérét, dr, Bencsik Mihályt, a járási hivatal vezetőjét és a többi meghívott vendéget. Tóth Erzsébet igazgatóhelyettes ünnepi beszédében a költőre emlékezett. Ezután dr. Gerő Igor György átnyújtotta a József Attila emlékplaketteket azoknak a monoriaknak, akik József Attila szellemében élnek, s több éves példamutató társadalmi tevékenységeit folytatnak. f. o. erdei laktanya és lőtere gyakran fogad itt vendégeket: tanulni és gyakorolni ide látogató egységeiket. A vendéglátó alakulat tisztjei és katonái valóságos oktatási központot terveztek, építettek meg az erdő mélyén. A földszintes épületek folyosóiról modern bútorzatú tantermek nyílnak. A falakat borító műszaki rajzok, metszetek, a fegyvernem bonyolult technikáját ábrázoló képek, az itt szolgálatot teljesítő katonák munkái. Hónapokon át készítették. A taneszközöket diavetítők, makettek, műszerek egészítik ki. A gyakorlóteremben lokátorkabinoknak rendeztek be zárt fülkéket, a készülékekkel dolgozó katonák munkáját a tisztek gomb- és lámpasorokkal zsúfolt vezénylőpult mellől.irányítják, ellenőrzik. A tanárok többsége fiatal tiszt A laktanyában minden vendéget elkalauzolnak a csapatmúzeumba. A fő helyen Lenin mellszobra áll, egy katona faragta szabad idejében. A vitrinekben a közeli üzemek leghíresebb termékeit gyűjtötték össze. Oklevelek tanúsítják: többen sikeresen szerepeltek az országos amatőr dzsessz- fesztiválon. A könyvtárban több mint ötezer könyv sorakozik a polcokon. Célzsák a felhők alatt — A légvédelmi tüzérség fegyverei a hagyományos harceszközök közé tartoznak, de ez még nem jelenti, hogy elavultak volna — mondta a néphadsereg csapatlégvédelmi főnöke a lőtér harcálláspontján, ahonnan a gyakorlatot figyelte. — A fegyverrendszer egyébként is korszerűsödött. A második világháborúban optikai eszközökkel, közvetlen irányzással harcoltak a repülőgépek ellen. Ma, a lokátorok bekapcsolásával — a lövegek töltésén kívül — tulajdonképpen mindén művelet automatizált. Ezekkel a fegyverekkel rádiós, lokációs zavarások ellenére is eredményesen lehet küzdeni a hangsebességgel, vagy ennél is gyorsabban repülő légi célok ellen. A vietnami légvédelem a modern amerikai gépek 70 százalékát ilyen típusú fegyverekkel semmisítette meg... Repülők érkezését jelezték a felderítő lokátorok. Láthatatlan hullámcsápjaikkal „letapogatták” a gépeket: sebességük, irányuk, magasságuk, távolság adatait Jászámították a műszerek. Az indikátorok képernyőjén apró pontokként jelentek meg a célok. A tűzvezető lokátorok elektromos parancsai kábeleken futottak a lövegekhez, célirányba fordultak az ágyúcsövek. A lövedékek a célokkal ellentétes irányba repülnek, az értékelés mégis pontos: az ún. tükrös módszerrel, műszerekkel lehet kiszámítani a „találatot”. A magasabb egység parancsnoka azt mondta: jó eredményt vár az alakulattól, őszszel elnyerték a KISZ KB vándorzászlaját, a rang kötelez. A hármas üteg első rajában Hajnal Miklós honvédtől csókot kapott a zubbonyzsebből előkerült kabalababa, „aki” eddig minden éleslövészeten szerencsét hozott. Most is. A lövések csattanásai ösz- szekeveredtek a domb fölött különböző magasságokban elsuhanó gépek sugárhajtású motorjainak sivításával. Az értékelők a műszerek mellől rekedten harsogták a telefonokba: Találat!... Fejes Sándor honvéd, aki a Pest megyei Hírlap nyomdájából októberben vonult be a hadseregbe, a géppuska mellől fürkészte az égboltot. Repülőgép jelent meg a magasban, felhők alatt húzta maga után a célzsákot. A géppuska néhány gyors kézmozdulattal irányba fordult, ikercsövei rámutattak az égre, a tűzparancsra szaggatott dörrenésekkel szólalt meg a fegyver. Fejes Sándor akkor a távcsőbe nézett, de a célzsákot már nem találta a levegőben. Szitnyai Jenő Foto: Urbán i
