Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-09 / 58. szám

A “'^íírtap 1972. MÁRCIUS 9- CSÜTÖRTÖK Március 15-től Gödöllői tavasz HETI FILMJEGYZET Még kér a nép Jelenet a Még kér a nép című filmből. Petőfi-pályázat pedagógusoknak Saját gyakorlati tapasztalataikat összegezhetik kötetlen terjedelem­ben azok a pedagógusok, akik részt kívánnak venni a Művelődés­ügyi Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet közös pályáza­tán. Petőfi Sándor születésének közelgő 150. évfordulójára hirdet­ték meg a pályázatot, s azon va­lamennyi alsófokú és középfokú Oktatási intézményben dolgozó pe­dagógus részt vehet. A pályázat címe: ,,Hogyan tudom Petőfi esz­mevilágát, költészetét közel vin­ni tanulóimhoz?” Csak olyan mun­ka küldendő be pályaműként, amely még nem díjazott, és nyom­tatásban még nem jelent meg. Részletesebb felvilágosítást a me­gyei, a megyei városi, illetve fő­városi művelődésügyi osztályok adnak. Az elkészült munkákat 1972. október 15-ig kell eljuttatni az Országos Pedagógiai Intézetnek. A bíráló bizottság a legjobb műve­ket pályadíjban részesíti, az ered­ményhirdetés időpontja: 1972. de­cember 30. A pályázat jeligés. Megjelent a Társadalmi Szemle új száma A Társadalmi Szemle, a párt elméleti és politikai fo­lyóirata márciusi számának vezető helyén közli Lázár György munkaügyi miniszter cikkét: „A hatékonyabb mun­kaerő-gazdálkodás népgazda­sági és vállalati feltételeiről”. A vállalati középtávú terve­zés fontosabb tapasztalatait Balassa Ákos ismerteti, a gaz­daság és a politika kölcsönha­tásáról pedig interjút közöl a folyóirat két pártmunkással — a párt Központi Bizottságának két tagjával: Havasi Ferenc­cel, a Komárom megyei párt- bizottság élsó titkárával és Hart Jánosnéval, a Május 1. Ruhagyár pártbizottságának titkárával. Ügy tűnik, hogy egy élet ke­vés a mű megvalósításához, ezért indokolt figyelembe ven­ni Aragon ajánlatát — misze­rint a művész a folyamatot vizsgálva, a nyitva maradt le­hetőségeket építse sajátos esz­közeivel. így munkálkodtak a Pisanók Perugia—Pistoia—Pi­sa háromszögben, így jutott a befejezés energiáihoz műfa­jokra elosztott problémáival a Ferenczy család — így gazdál­kodik tehetségével. LELKES ANDRÁS is, akinek művészi indulását családi háttér biztosította — hiszen szülei — Dergács Má­ria és Lelkes István szintén festők —, sőt testvérei — ifj. Lelkes István, Lelkes László, Lelkes Péter ugyancsak a kép­zőművészet területén tevé­kenykednek. Ami a ferencvá­rosi pincetárlaton bemutatott festményekből nyomban kitű­nik — az a gyors különválás igénye, a mindenkitől függet­len, egyedi élményvilág és an­nak festői átköltése. Lelkes András Balaton-Révfülöp lát­ványának birtokosa, ez az a táj, ahol képzeletének kime­rült eleme feltöltődik a hegy-tó csöndjében — hajnali séták­ból, esti áhítatból épül a kép az alkotás későbbi fázisában — minden művét indító élmény hitelesíti. Állandósult látomá­sa a víz — s ha elszakadt is a Ráckevei-Duna-ágtól, ahol első akvarelljeit festette, a Kis-Duna rokonához, a Bala­tonhoz érkezett. Itt figyeli a fényből szőtt . „Vízbe lé ahol a felbontott aranysárgák összekötik az asszony kontyát a nyári nap tündöklésével. Lel­kes András országúton baktató néni alakját, a Káli medence fáit, a vihar előszelétől meg­tépázott part zaklatott ritmu­sát előlépteti festészetté — azt a fontos maradékot —, ame­lyet Egry József művészete érintetlenül hátrahagyot utód­jainak. Hőmetszetnek nevezett technikai eljárással tengerpar­tot jegyez fel, nádszékbe süly- lyedt öregembert — halott ma­darat búcsúztató emberi cso­portot. Még nem teljesen per­fekt ez a festői beszéd, de a 'hang önálló. Talán furcsának hangzik a kérdés, pedig reális alapja van: lehet-e kulturális élet olyan városban, ahol nincs ott­hona a kultúrának? Könnyű kitalálni, Gödöllőről, me­gyénk egyik legfiatalabb vá­rosáról van szó, ahol máig sincs a kultúrának rangjához méltó otthona. Ami van, nem annak épült, s még jószándék­kal sem lehec ráfogni, hogy otthont tudna nyújtani egy egyetemi város kulturális éle­tének. Ennék ellenére a március 15-én kezdődő gödöllői tavasz több mint kéthónapos ren­dezvénysorozatának csaknem félszáz oldalas programfüze­te azt bizonyítja: fellendülő­ben a város kulturális élete. Pécsett különleges zenei be­mutatóra készülnek: a Kodály- évforduló tiszteletére gyerme­kek mutatják be a Háry János daljátékot a város gyermekkö­zönségének. 10—14 éves lányok és fiúk — a pécsi Mátyás ki­rály utcai ének-zene tagozatú általános iskola növendékei — adják elő ezt a szép daljátékot. A művet Szesztay Zsolt tanár, Kodály hajdani tanítványa, al­kalmazta gyermekszínpadra. Mivel gyermekek játszanak Tulajdonképpen az a legfon­tosabb, hogy ki-ki optimálisan gazdálkodjon saját kibontako­zásának folytonosságával, me­lyet minden igazi tehetség be­jár rendíthetetlen céltudatos­sággal. Ez a tartós koncentrá­ció eredményezi a megalapo­zott előrelépést — melynek szép példáját jelenti SZOLLÖSSY ENIKŐ kamarakiállítása. Anyagát a Fészek Klub fogadta. A kol­lekció érmekből és temperával színezett faszobrokból szerve­ződött — mely a legutóbbi esztendő összetartozó termése. Az éremányag egyenletesen magas színvonalából is kiemel­kedik a Szimbólum” — a bú­csú és összetartozás szakadt formákkal szervezett megoldá­sa. Egyes sorozataiban részle­tesen kifejti találékony plasz­tikai eszközeivel nemcsak „Századunk” tudományos­technikai teljesítményeit, ha­nem a zene világát is érinti Bartók kapcsán. A tárlat köz­ponti vonulatát a külön álló szobrokban vizsgálhatjuk. A tisztán balladás hangütés hol hasábcsoportokkal, hol rótt je­lekkel, hol labirintikus vagy réteges szelvényekből alakuló variációkkal keresi-találja az eszme megnyugtatóan véglege­sített tömbjét. A cseresznyefa horpadt, horpasztott felületén bíborlila árnyalatok jelölik „Ikarus” zuhanását — az em­beri szárnyalás, gyász, gyötör- tetés egyaránt helyet kap Szőllőssy Enikő művészetében a derű vállalt és megvalósított többletével. A „Virágzás” kék asszony, aki nagy levélindák közül testesül —, s a „Kéksza- fcálIú”-változatok megannyi kulcsot adnak a tiszta emberi örömhöz. A nagy mű azonban a „Történelem” keresztalakra hangolt értelmezése a kormo­zott görcsökkel, melynek nyugtatóan csiszolt gömbnyitá­sait — múlt-jövő osztódásait tartalmazza e komplexitás. A népművészeti indíték nyilván­való Szőllőssy Enikő újabb műveiben, ez az a forrás, mely föltámasztotta igazi értékeit. Hamisítatlan, hamvas nép­rajz az a világ, amit a Főváro­A gödöllői tavasz sok ér­dekes kulturális eseményt ígér nemcsak a város la­kóinak. hanem az ideláto­gató érdeklődőknek is. Március 15-én Petőfi-emlék- ünnepséggel kezdődik a prog­ram, amelynek keretében diák szavalórersenyt rendez­nek a nagy költő forradalmi verseiből. Ezt követően há­rom napon át a városban ülé­sezik a tudományos diákkörök X. országos konferenciájának több szekciója. A már hagyo­mányos Zenélő kastély hang­versenysorozat keretében Tor­ma Gabriella zongoramű­vész is hangversenyt ad. A további zeneprogramiból ki­emelkedik Ronki Dezső zon­goraművésznek, a Liszt Fe­gyermekeknek, feleslegessé vált, hogy Háry János mese­szerűségét idézőjelbe tegyék. Elmarad tehát a mű elő- és utójátéka, s megmarad önma­gában a mese: a négy kaland. A gyermekhangokra való te­kintettel a nagy hangerejű ze­nekari kísérletet zongora vált­ja fel, és a vegyeskarok he­lyett egynemű gyermekkarok szólaltatják meg a daljáték kórusait. si Művelődési Központban lát­hatunk. BACS-KISKUN MEGYEI FAFARAGÓK érkeztek, akik életük apró örömét, ismétlődő ünnepeit, a népélet számtalan hagyomá­nyát rögzítik széktámlákon, késsel faragott szobraikban. A pásztorélet mezei gyakorlata időt, kedvet ad a mintázásra, kucsmás parasztok, cigányka­raván, „Korsós Marcsa” vonul e duhajul őszinte áradatban. Szőrös József alakjai különö­sen meghittek — megörökítik a kenyér történetét, summások múltba vesző menetét, de az anyakocát és a vagyonőrt is fába álmodja —, a beteg gyer­mekét nyakában hordó „Anya” tanyákról városba siető szere- tetét A szobrászi életkép ki­váló művelője Pólyák Ferenc, aki baltával hasítja, késsel hántolja a fa rétegeit, míg szobor nem lesz belőle. A nép­mesék hangulataitól kölcsön­zött intimitással közelíti a „Homoki ember” magabiztos karakterét. A nagyszabású Bács megyei hetek sokoldalú arculatát bizonyítja, hogy e fontos tájon a népművészet még ma is erős hajtás. Félegyháza, Kecskemét ugyanúgy a nagyvilághoz tar­tozik, mint Kanada. A főváros azonos időben fogadja Faragó József pipatömő bácsikáról formált fadomborítását és a túlérett Benita Sanders réz­karcát, aki egyik kiállítója a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetében bemutatott MODERN KANADAI GRAFIKÁK kiállításnak. Bizony elszomorí­tó, hogy a művészi képzelet nem fákból, hanem fák emlé­keiből él csupán, és Csontváry egykori Baalbekjéből is mű­szerlom, robbanás, füstfelhő marad Gary Lee-Nova civili­zációs ártalmakat érintő láto­másában. Ez egyúttal minősí­tés is, hiszen a puszta kalászo­kat fölnevelő erejében a meg­őrzött boldogság egészsége ra­gyog. Losonci Miklós renc Zeneművészeti Főiskola fúvós-kamaraegyüttesének, az Agrártudományi Egyetem kó­rusának, valamint a varsói mezőgazdasápi főiskola ének­karának hangversenye. Bizonyára sok érdeklődő fiatalt vonzanak majd a má­jus elején megrendezendő Tanszéki napok az Agrártu­dományi Egyetemen. Két nap­ra ugyanis az egyetem'kitárja kapuit mindazok előtt, akik megismerkedő' kívánnak az egyetemen működő tanszé­kek munkájával, az egyetemi fiatalok életével. Biztosak va­gyunk benne, hogy ezen a két napon sok olyan fiatal látogat majd el Gödöllőre, aki az egyetemen szeretné majd folytatni tanulmányait. Az érdeklődök több érdekes kiállítást is megtekinthetnek. Ifjúság 1972 címmel ifjúsági fotókiállítás nyílik április 5- én a Humán Oltóanyagterme­lő és Kutató Intézet díszter­mében. Másnap a MŰM 202. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet fiataljai mutatják be munkáikat. Április közepén nyílik meg az egyetem hallga­tóinak képzőművészeti és fo­tókiállítása. Április végén pe­dig a járási-városi képzőmű­vészeti tárlat megnyitására kerül sor. Az ankétok közül kettőre hívjuk fel az érdeklődők fi­gyelmét. Március 19-én Kása Ferenccel, az. Ítélet című film rendezőjével, április 17-én pe­dig Fekete Sándor íróval ta­lálkozhatnak a film-, illetve könyvbarátok A költészet napján rendezik meg Madaras József előadói estjét, néhány nappal később pedig az egyet«» ad három na­pig helyet a Vers- és pró­zamondók országos feszti­válja résztvevőinek. Csupán néhány, kiemelke­dő programot ragadtunk ki a több mint kéthónapos rendez­vénysorozatból, bizonyságául annak, hogy Gödöllő is egyre nagyobb részt kér és vállal a megye kulturális életéből. P. P. Jubileumi évkönyv ízléses formájú, érdekes tar­talmú jubileumi évkönyvet adott ki működésének 25. év­fordulóján a Pécel—Isaszegi ÁFÉSZ. ­A könyv a szövetkezeti mozgalom áttekintése után a péceli, isaszegi szövetkezetek múltjáról is sok adatot közöl. Az 1946. februárjában tartott első gyűléseket rövidesen meglepő fellendülés követte. Az ötvenes években bekövet­kezett területrendezés azon­ban kedvezőtlenül hatott. A fejlődés a hatvanas években újra jelentős, s töretlenül a mai napig tart. Képek, térké­pek, grafikonok mutatják a jelenlegi állapotot. A jubileumi évkönyv név szerint mond köszönetét az alapítótagoknak. Közülük jó néhány ma is a szövetkezet dolgozója. Ök különösen büsz­kék lehetnek a mostani ered­ményekre: Pest megyében a negyven szövetkezet közül forgalmukkal, a múlt évi ösz- szesítések alapján, a harma­dik helyen állnak. A nyomdaipari termékek miinőségének javítására indí­tott munkaverseny múlt évi legszebb termékeiből nyílt ki­állítás Budapesten a Nyomda­ipari Egyesülés Eötvös utcai kultúrtermében. A kiállított Semmi kétség: az elszánt Jancsó-hívők majd erről a filmről is elragadtatott vé­leményeket fognak nyilvání­tani, az előző Jancsó-filmek kapcsán már megismert lehen­gerlő modorban, éreztetve a netán ellenvéleményen levők­kel, mily alantas ízlésűek, mennyire fogalmuk sincsen a korszerű filmművészetről, és hogy egyáltalán: aki nem feltétel nélküli csodáló ja Jan- csónak, az eleve alacsonyabb- rendű ember, így vitatkozni sem érdemes vele. Az elszánt Jancsó-ellenesek pedig erről a filmről is elmondják majd, hogy igazán ideje lenne már valami tisztességes foglalko­zást választania, nem pedig súlyos állami milliók árán za­varos ideológiájú, senkinek semmit nem mondó, saját formai bravúrjaiba belesze- relmesedett fárasztó és idege­sítő önismétlésekkel teli, blöffölő filmeket készítenie. Mindez csaknem holtbizto­sán előre látható. S nem is lenne benne semmi különös — elvégre a művészi alkotá­sok természetes velejárója, hogy vitákat váltanak ki; vannak, akik szeretik ezeket az alkotásokat, s vannak, akik nem. A szerencsés esetekben mind pro, mind kontra okos érvekkel lehet megtárgyalni, mi is hát egy-egy adott al­kotásban a jó, értékes, s mi a rossz, a káros. Csakhogy a Jancsó-filmek megítélése már régen túlment ezen a bevett és helyes kritikai szokásfor­mán. Csak szélsőségek létez­nek, s a dolog (nemcsak a kritikusok körében, a film­nézők között is) hovatovább valamiféle hitvita formáit ölti: aki hisz Jancsóban, üd­vözöl, aki nem, elkárhozik — illetve a másik tábor hitté­tele szerint: aki nem hisz, üd­vözöl, aki hisz, elkárhozik. Már-már nevetséges lenne ez a fenekedés, ha nem fedné a lényeget. Ami pedig nem más, mint hogy az utóbbi Jan­csó-filmek, vitathatatlan film­művészeti erényeik mellett is, erőszakosan ismételt formai megoldásrendszer ketrecében vergődnek, s hogy a külön­böző korba helyezett, külön­böző mondanivaló szándéká­val készített filmeken teljes-, séggel eluralkodott ez a for­ma, felszívta, megemésztet­te magát a tartalmat, a mon­danivalót, s emiatt valami olyan önismétlésnek lettünk tanúi, amit maguk az al­kotók, talán saját művük és kitalált alkotóeszközük bűvö­letében, nem vettek észre, de amelyre most már rá kellene döbbenniük, ha egyátalán ér­dekli őket a közönség és a kritika reagálása. Rádöbben­niük, saját tehetségük köte­lező parancsa miatt is, hiszen végül is nem dilettánsok di­lettáns munkáiról van szó, amint azt némely túlságo­san dühös, elfogult vélemény állította. ■nyomtatványok és bélyegek közül ötvenet minősítettek ki­váló nyomdaipari terméknek, míg a „jó minőségű nyomda­ipari termék” értékelést mint­egy 80 kiállított munka nyer­te eL Az új film, a Még kér a nép, szinte másodlagos is a Jancsó Miklóssal kapcsolatos aggo­dalmainkat illetően, már csak azért is, mert nézése köz­ben kísértetiesen az az ér­zése az embernek, hogy ezt a filmet már látta. Nos, nem ezt, hanem az előzőeket, a Si­rokkót, a Fényes szeleket, az Égi bárányt, a Csend és kiál­tást. De mivel ezek is any- nyira hasonlítottak egymás­hoz, mind formai megoldá­saikban, mind mondanivaló­jukban, mind abban, aho­gyan a vékony cselekmény­fonal azonosnak tűnő szálaira azonos küllemű és jellem- sémájú, azonos színészekkel eljátszatott figurákat fűztek, a vélemény gyakorlatilag épp úgy vonatkozhat egyikre, mint a másikra. A különbség talán annyi, hogy a Még kér a nép valósággal halmozza mindazt, ami — joggal volt Jancsó sze­mére vethető az utóbbi há­rom-négy filmje kapcsán. S az igazi baj nem is az, hogy ez a megint csak évszámok­kal pontosan behatárolt korról szóló, de teljesen történetiet- len, a tényekkel ellentétes, azokat figyelmen kívül ha­gyó film az 1890-es évek föld­munkásmozgalmainak erede­téből, gyökereiből, igazi prob­lémáiból és ellentmondásai­ból semmit sem képes meg­mutatni. Sokkal nagyobb baj az, hogy a naiv, vulgáris, ál- szimbólumokkal terhes kép­sorokban már teljesen ér­dektelen is ez a tartalom. Jan- csót most már végképp job­ban izgatta a szereplők és a kamera koreográfiájának bra­vúros felépítése, mint az, hogy ezekkel az akrobatikákkal végül is mit mond. És itt az igazi zsákutca; a filmművé­szetben, minden más művé­szetnél jobban, a forma a tar­talom is, és fordítva: a tar­talom kiköveteli magának a vele egyenrangú, csak ehhez az adott tartalomhoz illő for­mát. Jancsó nagy tévedése ott van, hogy az egyedural­kodó és öntörvényűén ál­landó formához igazítja, kény­szeríti mondanivalóit, s ha azok ebbe a keretbe nem fér­nek bele, nem a formán vál­toztat, hanem a gondolatokat sematizálja, szabványosítja és vulgarizálja önkényesen. Egy ilyes koncepcióban mind az író (Hernádi Gyula), mind a színészek, mind az operatőr mellékszereplőkké válnak. Kár. ps re ho Nehéz erről a nagy mester­ségbeli tudással és sok-sok rémületet keltő effektussal megcsinált lélektani krimiről úgy beszélni, hogy az ember el ne áruljon valamit a szto­riból. Így meg kell eléged­nünk annyival, hogy Alfred Hitchcock atyamestere az ilyen filmek rendezésének, s a főszereplő Anthony Perkins ideális színész a főszerepre. Egyébként gyengébb idegze­tűeknek csak sok Andaxinnal és nem meteorológiai front- betörés idején ajánljuk a Psychót APÁRÓL FIÚRA A szélesvásznú szovjet film története 1919-ben kezdődik, s a Nagy Honvédő Háború utáni években ér véget Egy katonacsalád viszontagságos életét kíséri végig sok roman­tikus fordulattal és háborús jelenettel. Takács István * ' * FŐVÁROSI KIÁLLÍTÁSOK Kecskeméttől Kanadáié KÜLÖNLEGES BEMUTATÓ A Háry János tizenéves szereplőkkel Nyomdaipari remekek kiállítása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom