Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-09 / 58. szám

1972. MÁRCIUS 9., CSÜTÖRTÖK "^Mít-iap 5 Napközi — táborban Faházak várják a gyerekeket Az egykori, falusi jellegét ma is őrző ízbégen, Szentend­re egyik külső kerületében, az általános iskola melletti úttö­rőparkban, két évvel ezelőtt szervezték meg először a nyá­ri úttörőtábort. Nemcsak az iskolából, hanem az egész vá­rosból, sőt Lengyelországból és a Német Demokratikus Köztársaságból is táboroznak itt, kéthetes turnusban. Ta­valy már nyári napközit is létrehoztak. Tanácsi segítség­gel, s a gyerekek, a KISZ és az üzemek társadalmi munká­jával faházakat építettek, be­rendeztek egy nyárikonyhát, bevezették a vizet. A város ál­talános iskoláiból tavaly egy­szerre még csak 50 gyerek tölthette nyári szünideje egy részét a napköziben. Az idén tovább akarják bővíteni a lét­számot, az anyagiakat a váro­si tanács biztosította. Ugyan­csak megszervezik az úttörők táborozását is Az izbégi nyári napköziben a felügyeletet pedagógusok és a városi tanács középiskolás, ösztöndíjas diákjai látják el, ők állítják Össze a kulturális és sportprogramot is. Tavaszra készül az Aranypók Irán, Libanon, Singapore kelméi Budapesten A tavaszi szezonra készül az Aranypók Vállalat. Szerdán délelőtt divatbemutatón is­mertették legújabb cikkeiket. Készletük 72 százaléka az úgy­nevezett olcsó, tömegigényeket k’elégítő áru, mégis arra tö­rekszenek, hogy ezek is kiáll­ják 'a minőség és a divat pró­báját. Nagy segítséget nyújtanak az új importbeszerzési források. Irán, Singapore, Libanon köny- nyűipari termékei általában 30 százalékkal olcsóbbak, mint a tőkés országok hasonló termé­kei, ezért összesen mintegy 140 millió forint értékben vásárol­tak tőlük műszálas vagy tisz­ta gyapjú kötöttárut. Röviduj­jú férfi polyester ingeket, gar­bópulóvert már kétszáz forin­tért fognak árusítani. A nők körében közkedvelt filmnyo­mott polyesterból nagy meny- nyiséget vásároltak, ezekből ruhákat, tunikát és nadrág­kosztümöt készítenek. Jugoszláviából 40 ezer film­nyomott fürdőruhát és 150 ezer jó formájú melltartót vettek. Eddig mindkét cikk hiányzott. Jellegzetes tömegigényt elégít ki a Csehszlovákiából meg­rendelt hatalmas tétel alsó kö­töttáru. Mintegy 600 ezer kom- binéról, nadrágról, hálóingről van szó, igen jó minőségű, kor­szerű és ízléses kivitelben. Ezenkívül a hazaival egyenlő minőségben és árban 140 ezer pár harisnyanadrágot rendel­tek a második félévre Liba­nonból. k. m. Hármas ünnep Törökbálinton a Mechani­kai Műveknél, március 17-én hármas ünnep lesz. Ezen a napon emlékeznek meg a vál­lalat KISZ-fiataljai a Tanács- köztársaságról. a KISZ meg­alakulásának 15 évfordulójá­ról, valamint a KlSZ-szerve- zet névadójáról. Münmich Fe­rencről. A Mechanikai Mű­vek művelődési házában ren­dezik meg a nagyszabású ün­nepséget, amelyre Münnich Ferenc özvegyét is meghívták. A fiatalok irodalmi műsor­ral, zenei betétekkel igyekez­nek színesebbé tenni a prog­ramot, és az új KISZ-tagok számára pedig emlékezetes­sé a fogadalom t ételt, amely­re ugyancsak ekkor kerül sor. Süllőfészkek A balatoni halászok a tél jó részét a tavaszi felkészüléssel töltötték. A hajók, a hálók és egyéb felszerelések javításán kívül több ezer mesterséges süllőfészket készítettek. A ta­pasztalatok szerint a megfelelő ívóhelyet kereső halak gyak­ran veszik igénybe a felkínált nászágyakat. Az idén körülbe­lül 100—150 millió süllőikrát keltenek ki a balatonudvari telep medencéiben. Elektronikus műszerek segítik a szülést Rakodóm un kasok Esik. A monori Marx liget mellett lovaskocsisor. Tég­lát rakodnak, egy-kettő ritmusos hajladozás. A lovak teste gőzölög. A tsz-borozó épületén tábla és egy vörös nyíl, amely az udvar felé mutat: „A monori Kossuth Termelőszövetkezet szekérfuvarozó részlege". Roz­zant épület, az ajtó tárva, bent viaszosvászonnal letakart konyhaasztal és egy íróasztal, kurblis telefonnal, mindenfelé papírok. Sehol senki. A biszt­ró előtt, szemben ácsorognak jó néhányan. ö a gazda — mutatnak égy kalapos férfira. Az mentegetőzik: — .. Néha át kell ugranom ide, megnézni az embereket... — öt fogatunk van, öt haj- tóval és három rakodóval, te­hát nyolc fuvarossal. 1961-ben alakult ez a fuvarozórészleg, azóta többnyire ugyanazok az emberek dolgoznak itt. A leg­idősebb 51 éves, a legfiatalabb 27 ... Háromezer-háromezer- ötszáz körül keresnek havon­ta. Borravaló nincs, mi közü- leteknek szállítunk, a FU- SZÉRT-nek meg a „méregke- verönek”. (Ez a Biri-tanyai ve- gyianyag-csomagoló.) A mun­ka nehéz, de az emberek már megszokták. Reggel hétre jön­nek, teljesítményben dolgoz­nak, vagyis ha keresni akar­nak, ráhajtamaik. Most a hetes vágánynál rakodnak. Összegyűlt panasz A hetes vágányon vagonsor, hosszú, majdnem a sorompóig ér — az állomástól. Bokáig ér a sár, állnak a cuppogó, fekete latyakban a rakodók, a lovak, a teherkocsik, végig minden vagonajtó előtt. Téglát rak ki egy „maszek” fuvaros, mű­anyag ládákat egy gumicsiz­más asszony. A tsz-kocsi tete­jén hárman állnak, és hango­san számolják a húszkilós zsá­kokat: egy-kettő-tíz ... Száll a kék por. Mérgező vegyszer. Magukhoz ölelik a zsákot, az­tán a többi tetejére dobják. Nincs idő finomkodásra. Bent a vagonban már ürül a tér. Köhögünk, marja a torkot a vegyszer. — Utána meg, ahogy ezt be­fejeztük, megyünk cukrot ra­kodni. Ezekkel a vegyszeres kocsikkal, ebben a ruhában. Sányi Pál elém tartja a te­nyerét: kék, mintha tintába mártotta volna. — ... víz, az nincs. Abban a pocsolyában, ott ni, abban megfürödhetnénk. így me­gyünk haza is, ebben az öltö­zékben, tele mindenféle mo­csokkal, mert ez nekünk így dukál, igaz?! Új munkahelyen - új közérzettel POSTA ÉPÜLT TÁPIÓSZŐLLŐSÖN A Budapesti I. sz. Női Klini­ka szülészeti osztályán újszerű eljárást vezettek be a magza­tokat és a szülő anyákat fe­nyegető veszélyek elhárítására. Az elektronikus műszert dr. Kiszel János egyetemi tanár­segéd és Papp László villamos- mérnök szerkesztette, és az el­járást már szabadalmazhatták Tiszta, új', gyűretien ÚJSÁGPAPÍR azonnal rendelkezésére áll. .. Cs omagolásra, " bélelésre, burkolásra ff „ alkalmas. MINDEN MENNYISÉGBEN, OLCSÓ ÁRON! Felvilágosítást ad a iit&. iZ fii «. ♦j.’v* ** ÍKÍfcjt:; -u-<«?«***.•> .yie&et «a ö*# kampány» .ár • Közép­>v Magyarországi WJÉT Nyersanyag-hasznosító Vállalat Budapest XIII., Raj’k László u. 32. Telefon: 494-390. Telex: 22-5734. is. A műszer lehetővé teszi, hogy a szülés alatt a magzat legfontosabb életfunkcióját fi­gyelemmel kísérjék. A műszer­ellenőrzéssel könnyen felis­merhetők a magzatra nézve veszélyes állapotok, így a szü­lés levezetését a hagyományos­nál biztonságosabbá teszi. A műszer a magzat EKG-ját, percenkénti szívműködését és a méhen belüli nyomást mu­tatja, ezek változásait ponto­san regisztrálja. Tápiószóllősnek egyetlen be- tonútja van, amely sok kanya­rulattal köti össze a hosszú falu két végét. Azaz, már van egy másik út is, egy új, még nagyon sima, s nagyon rö­vid. Éppen csak annyi, hogy az országúiról sár nélkül le­hessen megúszni az utat a postáig. Az új postaépület után, ha jól számoltam, még két ugyancsak vadonatúj ház áll. Egyformák, még a színük is alig különbözik, családi há­zaknak néznek ki. Közelük­ben friss festék, alig meg­száradt vakolat jellegzetes szaga terjeng. Tóth Pálnét, a posta vezetőjét kérdezzük: — Hogy érzik magukat az új épületben? Semmit nem titkoló mosoly a válasz bevezetője: — Nem tudok olyat mon­dani hirtelen, hogy kellőkép­pen érzékeltessem. Egyet aján­lok. Nézze meg a régi házat! Milyen volt a régi posta­épület? Igaz, nem is postaépület vplt, hanem egy magánház, a posta csak albérletben működött ott 1952 óta. A ház gerendáit csak a szentlélek tartotta. — Huzatos volt a ház, sem­mi nem záródott benne tisz­tességesen. A falai kis híján már bedőltek... Ha nagy eső­zés volt? Egész nap mást sem csináltunk, csak a vizet töröltük a földről. Még az ablakok mentén is csörgedezett befelé. Azt már mondanom sem kell, milyen lehetett az ember közérzete ... — A régi tanácselnökünk — szegény motorbaleset áldo­zata lett — kezdett harcolni az új postáért, ígérte, hogy ők, mármint a tanács, adnak telket is, lehet rá építeni bát­ran. A falunak szüksége van az új postára. Ha jól tudom, 330 ezer forintba került az épület, de nem is lehet egy szavunk sem! F. B. M árcius nyolcadikén a nyakamba ve­szem a háztartás minden gondját, hadd pihenjen az asszony — határoz­tam el az ünnep előtt. A nagy nap reggelén a szokásosnál korábban keltem, és óvatosan, hogy nejemet föl ne ébresszem, ki­osontam a konyhába. Hol is kezdjem? Persze, ilyenkor reggelit szokás készíteni — súgta több éves tapasztalatom. Minden gondolato­mat arra összpontosítottam, hogy emlékeze­tembe idézzem, mi a feleségem kedvenc étele — hosszas töprengés után a káposztás pala­csinta mellett döntöttem. Gyorsan kabátba bújtam, és éppen beledug­tam az ujjam abba a fehér retikülbe, amely­ben a kosztpénzt tartjuk, amikor oldalbordám metsző hangja rezzen tett össze: — Mit kotorászol a táskámban? — Egy kis pénzt szeretnék kivenni, szí­vem ... — Tegnap már kaptál! — méltatlankodott. — Már elköltötted?! Nem akartam idő előtt fölíedni lapjaimat, így hát ravaszkodni kezdtem: — Kimegyek a piacra, hozok hagymát és káposztát. — Valahogy olyan furcsa vagy ma — für­készett bizalmatlanul a ieleségem. — Ma a te ünneped van, szívem — vágtam a szavába —, pihenj csak, ma én vezetem a háztartást. — No, jól van, eredj, addig én kitakarítok, és megfürösztöm a gyereket — mosolyodott el. — Szó sem lehet róla — szóltam ellent­mondást nem tűrő hangon. — Ígérd meg ne­kem, hogy leülsz, és nézed a televíziót. Miután sikerült szavát vennem, hogy ezen a napon nem gyötri magát a háztartással, megnyugodva útnak indultam. A piac felé menet találkoztam a szomszédommal, látom, a zsebéből nylonháló kandikál ki. — Te is? ... Fél szóból is megértett: — Tudod, egyszer van nőnap egy évben, hát úgy döntöttem, hogy ... — Stimmt — szakítottam félbe —, nálam is ugyanaz az ábra... D. Bajlijev Nőnap - íéríimódra — Micsoda véletlen! — ujjongott. — Na, gyerünk, ünnepeljük meg egy pofa sörrel. Betértünk a legközelebbi vendéglátóipari üzemegységbe, ahol egy csapat régi cimborára bukkantunk. Mindegyikük zsebében nylon­háló, némelyiküknél óriási bevásárlószatyor. Letelepedtünk az asztalhoz, és habzó sör mel­lett elkezdtük ócsárolni a régi világot, amely a szépnemet évszázadokon át sötétségben és jogtalanságban tartotta, aztán fennen ma­gasztaltuk a nemzetközi nőnapot, hogy éle­tünk hű társainak megadta a munkához való jogot. Igaz, később elszontyolodtunk egy csep­pet, mikor arról esett szó, hogy az asszonyok visszaélnek a jogaikkal: abszolút kivették a háztartást a férfiak kezéből. De csakhamar megvigasztalód'tunk: remélhetőleg már nincs messze az idő, amikor nemzetközi férfinap is lesz, amely visszaadja a férfiak jogait a ház­tartás irányításában — legalábbis ami a ház­tartási pénz kezelését illeti. Már estébe hajlott a nap, de mi fáradha­tatlanul emeltük tovább az egyik poharat a másik után drága asszonytársaink egészségé­re, akik ma a mi határozott utasításunkra odahaza pihennek és szórakoznak. Sötétedéskor bontottunk asztalt. Csak akkor jutott eszembe, hogy tulajdonképpen miért is indultam el hazulról. Bűntudatos ábrázattal léptem be az ajtón. Ám, várakozásom «.'lenére, a feleségem ma nem haragudott. — Biztos már nagyon éhes lehetsz, szegény­kém. Rögtön hozom a kedvenc ételedet, sü­töttem neked az ünnepre egy kis káposztás palacsintát — mondta, miközben lesegítette a kabátomat... Fordította: Zahemszky László Kiabálni kezd, mintha ösz- szegyűlt volna benne egy élet haragja: ... munkaruhát két­évenként adnak, fürödni nem lehet, vasárnapjuk és ünnep­napjuk nincs, mert a vagonok mindig jönnek, rakodni mindig kell, és akkor ide nézzen! — papírt lobogtat: háromszáz fo­rintra büntették, nem volt lámpa a kocsiján. — Maga szerint meddig elég egy lámpa?! Mert én tíz év alatt kettőt kaptam! Ezt a há­romszáz forintot meg a saját zsebemből fizetem ki! Ez is nehéz... A vagonajtó elől elfarol a kocsi, feszül a lovak teste a tehertől, mély a sár. — A tsz-ben alkalmazottak vagyunk. Van egy tag is — Ja­ni bácsi! átkiáltanak a másik vagonhoz —, ő majd elmond egy-két dolgot. Itt dolgozik 12 éve. Vasárnap is, ünnepnap is, mindig. — ... én a Dunántúlról köl­töztem ide — mondja Sényi Pál. — Ezelőtt Pesten dolgoz­tam, hajnalban keltem, éjsza­ka feküdtem. Itt legalább hat­kor kelek. Az is nehéz volt, ez is nehéz... Tudja fene, melyik is a nehezebb. — Melyik? — Tóth Ferenc legyint. — Hát én lehúztam Pesten az öntvénytisztítóban hat évet. Azt mondtam: elég volt! Nem bírtam — itt va­gyok. így választ az ember. Pásztor János mintha csak vezetője lenne a többieknek. Feltornássza magát a teherva­gonba, hirtelen megcsendesül- nek: .. Na, Jani bácsi, mond­jon hát valamit...” — Én csak azt mondanám, nem jó az, ha se ünnepje, se vasárnapja nincs az embernek, jönni kell, muszáj. Három csa­ládom van, alig vagyok velük, legtöbbször se ebéd, se vacso­ra... Az egyik lábam, ez — a térdére csap — béna. Emlék a háborúból. Hát hogyne lenne nehéz itt cipekedni... Meg­van a 13 évem, még egyet va­lahogy kibírok, aztán... Már gondoltam rá, hogy leszázalé­koltatom magam. Halkan mondja: — átlagban úgy két­ezer körül keresek... Nem ők azok Valaki harsányan felnevet: igaz, hogy azt mondják, a töb­bit meg összelopkodjuk hozzá! És száll a vegyszer pora a te­nyere alól. — Ide valami védőruha kel­lene, nem igaz? — Nekem munkaruhám sincs. Én még munkaruhát sem kaptam. Jön az új kocsi, az üres. Rak­ják a zsákokat tovább, dobban a húsz kiló a kocsi deszkáján. Nincs idő finomkodásra. Mondják, van Monoron fu­varos, aki kőpalotát épített magának. Van hát, nem is egy. Nem ők azok. Koblencz Zsuzsa • Szoknya az NSZK-ba. A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat ceg­lédi szabászatától 680 ezer szoknyát rendelt egy NSZK- beli cég. A múlt hónapban már 37 ezer szoknya indult útnak. A Volán 20. sz. Vállalat (MÁVAUT) váci üzemegysége FELVÉTELT HIRDET havi 210 óra munkaidős GÉPKOCSIVEZETŐI MUNKAKÖRRE. Megfelelő számú jelentkezés esetén „D” kategóriás tanfolyamot indítunk. A tanfolyam 1972. március 10-én kezdődik. Jegykezelőket, szerelőket, gyors- és gépírót, valamint autófényezőt is felveszünk. Bővebb felvilágosítás: VÁC MAVAUT­pályaudvar. Munkaügy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom