Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-09 / 58. szám
rt« megyei 'zfCíHtw 1972. MÁRCIUS 9.. CSÜTÖRTÖK KUSZ Rogers a szovjet-amerikai kapcsolatokról WILLIAM ROGERS, az Egyesült Államok külügyminisztere a kongresszus elé terjesztette az Egyesült Államok kormánya külpolitikájának kérdéseivel foglalkozó évi beszámolót. A BESZÁMOLÓ jelentős figyelmet szentel a szovjet— amerikai kapcsolatok problémáinak. A külügyminiszter kijelenti, hogy „az egyetemes béke és biztonság érdekében szükség van az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti tartós kapcsolatokra. Semmi sem szolgálja jobban a béke ügyét, mint az országaink közötti feszültség csők- kenése’ ’ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK — hangoztatja a beszámoló — „éles konfliktusban van a Szovjetunió politikájával” olyan stratégiai térségekben, mint a Közel-Kelet és Déü- Áasia. Mindazonáltal, a beszámoló szerint, „szükséges, hogy mindkét ország megkí-, eérelje az ellentétek csökkentését békés úton, a tárgyalások eszközével”. ROGERS MEGJEGYZI, hogy a múlt évben az amerikai—szovjet kapcsolatokban bizonyos haladás történt. „A legjelentősebb eredmény — állapítja meg a beszámoló — a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos tárgyalások első szakaszának eredményes befejeződése. A továbbiakban tárgyalások folytak a két német állam között, hogy kidolgozzák az intézkedéseket ennek a megállapodásnak a valóra váltása érdekében.” A BESZÁMOLÓ KIEMELI annak a megállapodásnak a jelentőségét, amelyet a Szov- .i€OTKKT“<Sr::az' Egyesült Államok Közötti nukleáris háború veszélyének csökkentését célzó intézkedésekről írtak alá. MINDEZ — jelenti ki William Rogers — előmozdította, „hogy megállapodás szülessék az 1972 májusi magas szintű amerikai—szovjet találkozó megtartásáról Moszkvában”. Ezen a találkozón — mutat rá • az Egyesült Államok külügyminisztere — megvizsgálják a „két országot megosztó főbb kérdéseiket azzal a céllal, hogy tovább javítsák az amerikai— szovjet kapcsolatokat”. AZ USA KÜLÜGYMINISZTERE kifejezte az Egyesült Államok érdekeltségét a Szovjetunióval való kereskedelem bővítésiében. „A keres- kedelem a világ két legnagyobb gazdasága között 1971- ben jelentősen növekedett. Az előttünk álló évtized a még jelentékenyebb növekedés tanúja lehet” — hangoztatja a beszámoló. AMERIKAI VÉLEMÉNY szerint Nixon elnök májusra tervezett moszkvai látogatása arra irányul, hogy „megszilárdítsa a konstruktívabb kétoldalú kapcsolatok felé mutató irányzatot”. Reményét fejezte ki a miniszter, hogy 1972 a szovjet—amerikai stratégiai fegyverkezéskorlátozási egyezmény éve „lehet”. E LÁTSZÓLAG REALISTA hang hallatán azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a beszámoló egyéb részeiben, akárcsak az elnök nemrégi külpolitikai üzenetében, a külügymdnisizter, az Eigyesült Államoknak a világ 6zámos olyan térségére vonatkozó politikáját taglalva, ahol fennállnak a nemzetközi feszültség tűzfészkei, a korábbi irreális álláspontból indul ki... A. B. T. KURT WALDHEIM, az ENSZ főtitkára, aki kedden Hilgard Müller dél-afrikai külügyminiszter és ENSZ- szakértők társaságában Na- mibába érkezett, újságírók előtt kijelentette, hogy jelenlegi küldetése remélhetőleg hozzájárul a Dél-afrikai Köztársaság és a világszervezet kölcsönös jobb megértéséhez a vitatott délnyugat-afrikai kerülettel kapcsolatban. Nicosia - 1972. március *■£ Továbbra is nyug- a helyzet Ciprus szigetén. Nicosiában készült ez a felvételünk főiskolai és egyetemi hallgatók Makariosz-párti, Ciprus függetlenségét megőrizni kívánó tömegt ünte t éséről. BRÜSSZEL Hadüzenet nélküli gazdasági háború Az Európai Gazdasági Közösség tagállamainak pénzügyminiszterei. hétfőn és kedden, Brüsszelben megtartott tanácskozásukon hozott döntései ajánlás jellegűek, értékűek. A végső szót a kibővített miniszteri tanács március 20—21-én esedékes ülésszaka fogja kimondani. Giscard d’Estaing francia gazdasági és pénzügyminiszter véleménye szerint véglegessé vált a gazdasági és pénzügyi unióról kötött megállapodás, s ez a legfontosabb döntése a Közös piacnak az államfők hágai csúcsértekezlete óta. Jurij Komyilov, a TASZSZ szemleírója rámutat, hogy a közös piaci tanácskozássorozat alapvető célja a dollár elértéktelenedésével összefüggő valutáris és pénzügyi válság | ami egyáltalán nem felél meg elmélyülésének megakadályo- | a valutatőzsdéken kialakult zása. illetve a. nyugat-európai | tényleges helyzetnek; az arany gazdasági éleire gyakorolt ha- j szabadpiaci ára ugyanis 50 tásának semlegesítése. Edgar 1 dollár körül mozog. New Hampshire tanulságai Faure volt francia miniszter- elnöik nem véletlenül jegyezte meg, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa ez idő szerint hadüzenet nélküli gazdasági háború állapotában van. A nyugat-európai országok nemzeti valutáinak értékét valóban aláássa, hogy Nyugat- Eurápát elárasztja az elértéktelenedett, aranyra át nem Váltható dollár. Az Egyesült Államok vezető körei továbbra is arra törekednek, hogy saját gazdasági és pénzügyi nehézségeiken a nyugati szövetségesek és kereskedelmi partnerek rovására könnyítsenek. Ennek legutóbbi bizonyítéka az arany árának olyan emelése — unciánként 35-ről 38 dollárra —, New Hampshire államban, az amerikai elnökválasztási év kedden lezajlott első próbaválasztásán, az egyetlen meglepetés George Mogovem szenátor váratlanul magas — 35 százalékos — szavazati aránya volt. A magyar idő szerint szerdán reggel 8 óráig befutott nem végleges, de arányaiban lényegesen már nem változó eredmények szerint, a demokrata párti jelöltekre leadott szavazatok az első három helyezett között így oszlanak meg: Edmund Muskie 48, George Mogovem 35, Samuel Yorty 7 százalék. A fennmaradó 10 százalék oszlott meg három további induló között. A próbaválasztásokon a kormánypárt, illetve az ellenzék jelöltjei nem egymással, hanem saját pártbeli riválisaikkal mérik össze erejüket a külön-külön szavazó republikánus, illetve oemokrata párti választók szavazatai alapján. A republikánus kormánypárt szavazatainak megoszlása nagyjából az előre megjósolt eredményt hozta: Richard Nixon 69, Paul McCloskey 20 John Ashbrook 10 százalék. A szélsőjobboldali programmal fellépő Ashbrook gyenge teljesítménye megerősítette azt az általános véleményt, hogy Nixon elnöknek nincs komoly versenytársa a republikánus párt támogatóinak zömét alkotó konzervatív szavazótáborban. A vietnami háború döntő szerepe különösképpen megmutatkozott a demokrata párti szavazatok megoszlásában: a párt „éllovasának” számító Muskieval szemben jelentős tért nyert a vietnami háború legrégibb és legkövetkezetesebb bírálója. Mogovem szenátor. Minthogy New Hamps- hire-ben már Muskie is a háború határozott ellenzője- ként lépett fel, a demokrata párti szavazóknak összesen körülbelül 90 százaléka szavazott a háború azonnali megszüntetését követelő jelöltekre. Muskie 48 százaléka nem tekinthető vereségnek a szenátor elnökjelölti esélyei szempontjából, de mindenesetre megkérdőjelezne favorit minősítését a további előfutamokban, amelyek jövő kedden, a floridai próbaválasz- tásokkal folytatódnak. Georges March ais rádiónyilatkozata Az ultrnbulos csoportok a kormány eszközei Georges Marchais, az FKP főtitkárhelyettese, az Europe 1. rádió számára adott nyilatkozatában hangsúlyozta: a jelenlegi franciaországi helyzetet a lakosság körében növekvő elégedetleség jellemzi, mely egyaránt megmutatkozik a munkásság, a parasztság, értelmiség és ifjúság soraiban. Ebben a helyzetben a kormányhatalom minden eszközt igénybe akar venni a jelenlegi rendszer fenntartása érdekében. A kormány olyan helyzetet szeretne előidézni, amely lehetővé tenné az alkotmány 16. cikkelyének alkalmazását, amely kivételes hatalmi jogkört biztosít a köztársasági elnök számára. a hatalomnak tehát szüksége lenne arra, hogy zavargások támadjanak és ebben az ultrabalos csoportokra számít. Marchais ezután nyomatékosan hangsúlyozta: az FKP a kormányhatalmat tekinti ellenfelének és ha elítéli az ultrabalos csoportok erőszakos kilengéseit, azt azért teszi, mert a csoportok e magatartásukkal eszközként szolgálnak a kormány számára. Nem gépkocsik felgyújtásával, üzemekben okozott anyagi károkkal kell a rendszer megdöntésére törekedni. Politikai változást csak valamennyi demokratikus és nemzeti erő egységbe tömörítésével lehet megvalósítani. Marchais ezután a szocialista pártnak e hét végén tartandó kongresszusára célozva hangsúlyozta, hogy a kommunisták készek azonnal folytatni a tárgyalásokat a szocialistákkal egy közös kormányprogramról az 1970-ben folytatott tárgyalások mérlege alapján. Ennek a mérlegnek egy fontos pontját azonban most szocialista részről kétségbevonják. „Tudni kell ugyanis — jelentette ki az FKP főtitkárhelyettese —, vajon demokratikus rendszer és a népszuverenitás felé tartunk-e, vagy pedig egy olyan rendszer felé, amely szentesítené egyetlen embernek, a köz- társasági elnöknek a teljhatalmát”. Marchais ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az FKP ebben az alkotmányjogi kérdésben nem ért egyet Mitterrand szocialista főtitkár álláspontjával, a kommunisták véleménye szerint a demokratikus alkotmányban biztosítani kell a népszuverenitás elvét. Vagyis, ha a demokratikus kormánykoalíció valamelyik párt magatartása miatt felborulna, nem a köztársasági elnöknek kell kivételes jogkört biztosítani, hanem új parlamenti választásokat kell tartani, hogy a nép véleménye jusson kifejezésre és ez áöntse el ebben az esetben a vitát. TÖBB EZER fiatal tüntetett kedd este Santiago de Chilében. A vörös zászlókkal felvonuló fiatalok Salvador Al- lendét és a chilei munkás- osztályt éltették, s elutasították a további államosítások megakadályozását célzó reakciós alkotmánymódosítási javaslatot. MÁ LTA-VITA LONDON HELYETT RÓMA... Dom Mintoff máltai miniszterelnök szerdán Olaszországba utazott. Az olasz kormány meglepetésszerűen átvette a máltai támaszpontok jövőjével kapcsolatos tárgyalásokat Londontól. Az ügyre akkor derült fény, amikor Mintoff együtt vacsorázott a londoni olasz nagykövetségen Raimondo Manzinivel, Olaszország Vallettái nagykövetével és a londoni olasz nagykövettel. Mo mini ugyanis elkísérte Mintoffot a londoni tárgyalásokra. Ez eleve arra vallott, hogy az olasz kormány, amely a több hónapos tárgyalássorozatban aktív- szerepet vitt, most fokozza erőfeszítéseit. nehogy a tárgyalások meghiúsuljanak. Mintoffot Andreotti miniszterelnök és Aldo Moro külügyminiszter hívta meg. AZ INDIAI HAZATELEPÍTENI BIZOTTSÁG szóvivője közölte, hogy a tavaly Indiába menekült tíz millió ke- let-bengáliai közül már alig 200 ezer tartózkodik India területén. TWA-zsarolók Ismeretlen telefonáló hétfőn megfenyegette a TWA amerikai légitársaságot, ha nem helyez el egy előre meghatározott helyen kétmillió dollárt, időzített bomba robban egyik járatán. A hívást követően a New York-i Kennedy repülőtér egyik csomagmegőrzőjében megtalálták azt a két zsákot, amelyet a zsarolók a pénznek szántak. Azonnal visszahívták a TWA egyik gépét, amely nem sokkal korábban indult el Los Angeles felé. Különlegesen idomított kutyák segítségével sikerült a kiürített gépben megtalálni az időzített bombát, amelyet — 12 perccel felrobbanása előtt — a helyszínre siető szakértők hatástalanítottak. A légitársaság vezetői megfeszített erővel igyekeztek határidőre összehozni a pénzt, mert egy második telefonhívás tájékoztatta őket; amennyiben 24 órán belül a kívánt összeg nem jut el rendeltetési helyére, hatóránként további három gép felrobbantása várható. A TWA gépeket — bárhol tartózkodjanak is —, alaposan átkutatják. Ennek ellenére, szerdán, a reggeli órákban, 15 perccel a zsarolók által megadott 6 órás határidő előtt, a Las Vegas-i repülőtéren felrobbant a TWA Boeing—707-es Golyóálló mellénnyel és robbanásbiztos fejvédővcl ellátott rendőr távolítja el a robbanószerkezetet a repülőgépből. repülőgépe. Sebesülés nem történt, mert a New Yorkból érkezett utasok és a személyzet már előzőleg elhagyták a gépet. Egy érdekes Szadat-interjú Mennyire eleven e Jarring-misszió ? Jarring svéd diplomata a Közel-Kelet több országában járt puhatolózó megbeszélésen. A kérdés azonban továbbra is nyitva maradt, lesznek-e érdemi tárgyalások, feléled-e a Jarring- misszió. Szadat, egyiptomi elnök azt reméli: igen. Az egyiptomi államfő egy amerikai lapnak adott — és most megjelent _ ny ilatkozatában bírálta az Egyesült Államoknak azt a törekvését, hogy közvetítsen Egyiptom és Izrael között. Mint mondta, az az ötlet, hogy Sisco amerikai külügyi államtitkár közvetítsen New Yorkban a Waldorf Astoria Szállóban tartózkodó egyiptomi és izraeli delegátusok között, Kairó számára elfogadhatatlan, „hamvában holt” elképzelés. Nem lehet ugyanis közvetítőnek tekinteni azt az Egyesült Államokat, amely minden téren és teljes súlyával Izrael, az egyik fél mellett áll. „Amennyire halott az amerikai közvetítés terve, annyira eleven lehetőség viszont a Jarring-misszió” — fejtette ki az egyiptomi államfő. Emlékeztetett rá, hogy a közel-keleti konfliktus politikai megoldása felé egyetlen út vezet: a Biztonsági Tanács 1967-es határozatának végrehajtása. Akinek feladata az út megtételével segítséget nyújtani, közvetíteni a felek között: Gunnar Jarring. A Jarring-m sszió felújítására mandátumot adott az ENSZ- közgyűlés is, amikor a múlt év decemberében megerősítette a Biztonsági Tanács említett határozatát, és felkérte Jarringot, kezdje meg ismét tevékenységét. A svéd nagykövet az év elején sorra tanácskozott is a konfliktusban érdekelt országok vezetőivel, járt Kairóban és Ammanban, valamint Jeruzsálemben. Eddig tanácskozásairól nem szivárgott ki semmi olyan hír, ami valamilyen változásra utalna. Szadat elnök említett nyilatkozatának van azonban egy új eleme. Az elnök arról beszélt, hogy esetleg szó lehet Jarring részvételével közvetlen egyiptomi—izraeli tárgyalásról is. Szadat még azt sem zárta ki, hogy az izraeli és egyiptomi tárgyaló felek Jarring társaságában „ugyanahhoz az asztalhoz üljenek” — amennyiben ezt Jarring lehetségesnek látja. Akár közvetlen, akár közvetett tárgyalásokról is legyen szó, Egyiptom mindenképpen ragaszkodik ahhoz, hogy a tárgyalások célja a BT-határozat végrehajtása legyen. Ez olyan feltétel, amelytől — mondta Szadat — Egyiptom semmiképpen nem tekinthet el. A politikai megoldás esélyei tehát attól függnek, mit képes elérni Jarring közvetítő missziójának soron következő újabb fordulója során. Ami az eddigieket illeti, helyzete nem irigylésre méltó. Az alapvető kérdésre, vagyis arra, hogy hajlandók-e a felek a Biztonsági Tanács által körvonalazott békés rendezésre, csupán Egyiptom adott pozitív feleletet, Izrael nem is válaszolt. Éppen azon a napon, amikor Jarring elindult Izraelbe, Dajan hadügyminiszter kijelentette: a megszállt arab területek kiürítésére vonatkozó követelést „ultimátumnak” tekinti, és így azt elutasítja. Az ENSZ-közvetítő igyekszik eleget tenni újabb megbízatásának, abból kiindulva, hogy mind Kairó, mind Amman továbbra is kész az BT határozatának végrehajtására, hajlandó békét kötni Izraellel, amennyiben az visszavonul 1967-es határai mögé. Sőt a kairói sajtó szerint az arabok elfogadnák a békerendezés feltételeként az izraeli kivonulás deklarálását is, más szóval Izraelnek nem kellene befejeznie a megszállt területek kiürítését. Ha erre kötelezettséget vállal, megnyílhat az út a konfliktus békés rendezése előtt. Izrael szándéka azonban valójában nem a békés rendezés, hanem az arab területek bekebelezése. Befejezett ténynek tekinti — mint ezt Dajan többször kijelentette — Jeruzsálem arab negyedének annektálását, nem akarja visszaadni Szíriának a Golan-magaslatokat, Egyiptomnak a Sinai-félszigetnek azt a részét, amely az Akabai-öblöt ellenőrzi, s ragaszkodik ahhoz is, hogy katonai erődöket és félkatonai telepeket létesíthessen a Jordán folyó nyugati partján. E nyílt területhódító tervek további fenntartása lehetetlenné tenné Jarring küldetésének sikerét. Az ENSZ-diplomata misszióját az egyiptomi jószándék — és az utóbbi időkben tanúsított rugalmasság — tartja életben. Ahhoz, hogy valóban elevenen ható tényezővé válhasson, Tel Avivnak is módosítania kellene magatartását. Amíg ez nem történik meg, Jarring keserves küldetésére továbbra is baljós árnyék borul. v Rudnyánszky István
