Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-07 / 56. szám
MECI 1972. MÁRCIUS 7., KEDD '^Míriap Automatizmus a rendelőtök kiterjesztésien Növelni kell a kölcsönalapot - Több könnyítést a lakásépítő szövetkezeteknek Beszélgetés a Szövetkezetek Országos Tanácsa áj tagfcivcl Pest megye ÁFÉSZ-eiből, takarék- és lakásszövetkezeteiből heten kerültek a SZÖVÓSZ VII. kongresszusán újjáválasztott országos tanácsba. Közülük Ulviczki Józseffel, a nagykátai ÁFÉSZ igazgatósági elnökével, Papp Istvánnal, a 3. számú Házgyár technikusával és Sörös Mihálynéval, a kiskunlacházi ÁFÉSZ igazgatósági elnökével a mozgalom gondjairól beszélgettünk és arról: milyen problémáknak adnak hangot az országos tanácsban. — Jó tudni; hogy az országos tanácsba velem együtt sok új gyakorlati ember került — mondotta Ulviczki József. — Egyik közvetlen tapasztalatunk: az egyenjogúság lép- ten-nyomon való megsértése az árubeszerzést lebonyolító egyes nagykereskedelmi .vállalatok részéről, holott a gazdaságirányítás reformjának alapelvei világosan leszögezik, hogy semmiféle megkülönböztetést sem szabad tenni az állami és a szövetkezeti kereskedelem ellátásában. A valóságban azonban gyakori, hogy a monopolhelyzetet élvező nagykereskedelmi vállalat jogtalanul áthárítja a szállítási költséget a megrendelő szövetkezetre. A kevés szállítóeszközre való hivatkozással bejelenti, hogy a kért időben nem tudja az árut kiszállítani. Mivel azonban a bizonytalanra a szövetkezet sem várhat, saját költségén fogad fuvart. Ilyen esetek miatt szövetkezetünk tavaly százezer forinttal többet adott ki. A másik gond, amit szóvá kell tenni, a kereskedelmi adóról szóló rendelkezés, melyet automatikusan terjesztenek ki mindenkire. Miről van szó? — Ha áruházban adjuk el az élelmiszert, az fél százalék helyett egyszázalékos adókötelezettség alá esik. A falusi vásárló közönség azonban meghatározott számú, s nincs olyan vásárlóáramlás, mint a városban. Ezért az adó túlzottan magas. Beszélni kell a kötelező hozzájárulás mértékéről a kommunális és szociális beruházásokhoz. Ez a hozzájárulás egyes szövetkezetek pénzügyi fedezetét nagyon leköti és a képzett fejlesztési alap, amely a forgalom egy százalékát sem éri el, nem közvetlenül a kereskedelemben vagy a szolgáltatásban kerül felhasználásra. A szövetkezetek tisztában vannak fejlesztési kötelezettségükkel, de — egyszer már ezt is meg kell őszintén mondani — ily módon rákényszerülnek arra, hogy az alap- tevékenységnél jóval jövedelmezőbb más vállalkozásokba fogjanak. Az otlhnnteremtők segítésére Papp István, a 3. számú Házgyár technikusa, a Pest megyében elsőként megalakult lakásépítő szövetkezet igazgatósági elnöke. Huszonöt éves és a legfiatalabb szövetkezeti ágazat képviselője az országos tanácsban. — Ügy érzem; kormány- szinten nem számítottak arra, hogy a lakásszövetkezeti forma ennyire közkedveltté válik. Ennek tudható be, hogy az állami szabályozás nem követi kellő ütemben a lakásszövetkezeti gyakorlatot, elmarad a társadalmi szükségletek mögött, ami elég gyakran fékezi a kibontakozást, elsősorban az építkezés megindulásának lendületét. Fonákság tapasztalható a szerződés- kötést szabályozó rendelkezésnél is. Az OTP csak a kivitelezői szerződésre adja meg a hitelt, a kivitelező viszont kizárólag az OTP-fe- dezet biztosítása esetén hajlandó megkötni a szerződést. Az ésszerű az lenne, ha az OTP a lakásépítő szövetkezettel, mint generálvállalkozóval, közvetlenül kötné meg a szerződést a hitelfolyósításra, a szövetkezet majd gondoskodik a kivitelezésről. A másik. Előnyös lenne a szövetkezetnek, ha megkapná az építőipari szakemberek, foglalkoztatásának jogát, azzal a feltétellel és kikötéssel, hogy nem haszonra dolgozó kollektívaként foglalkoztatja őket, hanem önköltségi áron építik meg a tervezett lakásokat. A szövetkezetét tehát mentesítenék ilyen vállalkozás esetén a jövedelem- és illetményadó-kötelezettség alól, csupán az SZTK-járulék terhelné azt. Meggyőződésem, hogy egy ilyen jogszabály sokat lendítene az ügyön, a lakásépítkezés gyorsabb ütemben megindulhatna. Szükség lenne arra is, hogy érdekképviseleti szerveink (tehát maga az országos tanács is) az illetékes hatóságokkal egyetértésben az építési anyagot, az építési kapacitást országosan és megyei szinten egyaránt arányosan biztosítsák a lakásépítő szövetkezeteknek. Tudom, hogy ez nem egyszerű feladat, de ha közös erővel hozzáfogunk, meg lehet oldani. Társadalmilag fontos ez, hiszen a lakásszövetkezeti formával kis jövedelmű emberek, közöttük sok-sok fiatal házas otthonteremtő gondját könnyítjük meg. Jó lenne ismét előre lépni Sörös Mihályné, a kiskunlacházi takarékszövetkezet igazgatósági elnöke a mozgalom megújításán kíván munkálkodni. — A közös vállalkozások korát éljük. Egy-egy ÁFÉSZ például társulhat a termelő- szövetkezettel. ktsz-szel, vagy akár állami gazdasággal is, csak éppen arra nincs lehetőség, hogy a takarékszövetkeLátogatott az információs központ zettel is társulhasson. Az együttműködés lehetősége kimerül az áruhitel-akcióban. Pedig sok mindenben tehetne még jó szolgálatot a két szövetkezed ágazat gazdasági kooperációja! Ez azonban ma már nem az egyéni kezdeményezések körébe tartozik, hanem az eiőírásotkéba. Megítélésem szerint ilyen vonatkozásban is előbbre lehetne már lépni. A takarékszövetkezeti mozgalom gyorsabb ütemű fejlődése kulcskérdésének tekintjük a kölcsöne lap-szabályozás megváltoztatását. Meggyőződésem. hogy betétnövelési törekvéseinket is nagyobb siker koronázná, ha az ebből képezhető kölcsönalapot negyven százalékról legalább ötven százalékra emelnék fel. A mi szövetkezetünkben ez önmagában egyszerre két és fél millió forint alapnövelést jelentene, s ily módon jobban kielégíthetnénk tagjaink kölcsönigényét. A megyei küldöttértekezleten összegezett indítványok mindenképpen a mozgalom továbbfejlődését szolgálják, gyakorlati tapasztalatok alapján az élethez közelebb álló döntéseket alapozhatnak meg. A mi szövetkezetünk szeptemberi közgyűlése után már lehetővé tettük a nagyobb összegű alaprészjeggyel való belépés, a részesedési fokozatokat pedig ehhez alkalmazkodva módosítjuk. A teljes részesedési arányt az ilyen részjegyek után folyósítjuk. A tagok ér dekeltsógi ösztönzője a hagyományos részjegy esetében sem csökken, hiszen 100 forintos alaprészjegy ellenében is jogosultak a tagok a kölcsönigény lésre. Viszont indokolt ma már annak az elvnek is érvényt szerezni, hogy aki többet nyújt a szövetkezetnek, az nagyobb előnyökhöz is jusson. k. m. Debreceni, székesfehérvári, sőt zalaegerszegi ügyfele is akadt már — a Budapest környékieken kívül — a Fővárosi Tanács február 29-én nyitott tájékoztató irodájának. Dr. Kiss László, az információs központ vezetője elmondotta, hogy a megnyitás óta eltelt szűk egy hét tapasztalatai szerint az irodának várakozást felülmúló sikere van. Több mint félezren keresték fel személyesen, s legalább ugyanennyien kértek felvilágosítást telefonon. Az iroda megnyitását tulajdonképpen az új tanácstörvény tette lehetővé, az új paragrafusok ugyanis egy Létszámgonddá!, „félgőzzel" Törlesztik az adósságot Budakalászon Az elmúlt esztendő sok gondot, bajt hozott a textiliparban: a géppark elavultságát a munkaerőhiány és a megrendelések akadozó üteme tetézte. Vajon javult-e a helyzet az idén? — erre kértünk választ Borzák Istvántól, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának igazgatójától. — Enyhítctt-e az iparág krónikus munkaerőgondjain a kőtelező munkaközvetítés rendszere? — Egy esztendő tapasztalatai alapján azt mondhatjuk: csak nagyon kis mértékben. "A fluktuáció aránya nártaileg csökkent, de az átlagos munkáslétszám lemorzsolódását a kötelező munkaközvetítés beveIdézés nélkül A Monori Járási Hivatal igazgatási osztályát három alkalommal keresték fel ügyfelek, egyazon célból. Idézés nélkül jelentek meg, tehát saját jószántukból. Február 5. kézbe — nevezetesen a végrehajtó bizottság titkárának kezébe — összpontosították a hatósági ügyintézést. Az elmúlt napokban főként „tanácskérőben” fordultak meg nálunk az ügyfelek; legtöbben lakással, telekkel vagy építkezéssel kapcsolatos ügyekben kopog- . tattak. — Az iroda csak állam- igazgatási ügyekben ad felvilágosítást, nem hivatott arra, hogy polgári perekkel kapcsolatos információkkal szolgáljon. Az idefordulók felvilágosítást kaphatnak a Fő- Városi Tanács illetékes szak- igazgatási szerveinél folyamatban levő ügyük állásáról is. Megjelenik Simonná és elmondja, hogy apai ágú unokatestvére, Szabó Margit, gondnoksági ügyében jött. Szabó Margit — aki 70 éves, és kis lakásában egyedül él — januárban rövidebb ideig el- megyógy intézeti kezelésben állott. Január 27-én térhetett haza, de az orvosi papír szerint „ügyei ónálló vitelére képtelen, ezért gondnokság alá helyezése indokolt”. Simonné elmondja, hogy Szabó Margit nyugdíjas, havi járandósága 839 forint, háza és több belteiki ingatlan tulajdona is van — tudomása szerint. Mivel Szabó Margit egyedül él, ő gondozza, ápolja. Kéri, hogy Az illetékesek rendeljenek kü ideiglenes gondnokot, ő vállalja ezt a feladatot Az ügyintéző kérdésére elmondja Simonná, hogy az idős asszonynak rajta kívül még vannak rokonai, és sorolja is: Z. S.-né, R.| G., R. K.-né és Szabó Kálmán. Gondoskodnia kell Szabó Margit ellátásáról, okmányoltan el kell számolnia a nyugdíjról, illetve az esetleges más jövedelemről, és természetesen leltár készül az ingóságokról. Az ügyintéző ezután látszólag váratlanul megkérdezi a rokonokat, mikor látták legutóbb Szabó Margitot. Szabó Kálmán, aki maga is nyugdíjas, elmondja, hogy öí napja. Unokatestvére nem ismerte meg őt. Simonr.é éppen etette. Aztán Szabó Kálmán elmondja, hogy Szabó Margitnak van egy háza, szántóföldje, két, egyenként 600 négyszögöles telke, a szomszéd községben. Hajlandók-e vállalni az egyedülálló idős nő fölött a gondnokságot? — hangzik a kérdés. Nem. Sajnálják, idős emberek ők már, meg aztán, tudja, az egészségi állapot sem a legjobb. Kit javasolnának? Nem tudják. Egy bizonyos: Simon- nét nem javasolják, mert előzőleg egyszer hallották, hogy mondta, ő sincs a legjobb egészségi állapotban. Nagyon meg is lepődtek most, hogy kérte a gondnokságot nál. körülnéztek, hajlandó vállalni. Az ellenszolgáltatás nagyságának megállapítását a gyámhatóságra bízzák. A látogatás után elutaztak a szomszéd községbe a rokonokhoz: E. S.-néhez, M R.-néhez és R. K.-néhoz, ők is egyetértenek abban, hogy ne Simonná, hanem K. L.-né legyen a gondnok. Eddig a történet Február 21. Február 16. Megjelenik Szabó Kálmán és R. K.-né, mindketten Szabó Margit első unokatestvérei. Tájékoztatást kémek a gondnoksági ügyben. Az ügyintéző röviden vázolja a február 5-i beszélgetés tartalmát, majd újabb kérdésre felsorolja a leendő gonduok kötelességeit Megjelenik (ismét) Szabó Kálmán és előadja: 20-án megint meglátogatta unokatestvérét Egészségügyi viszonyai változatlanok, de azt is látta, hogy a Simon házaspár beköltözött a lakásba, és tudja, hogy álland Sra be is jelentkeztek. Továbbra is fenntartja a véleményét, miszerint Simonné nem alkalmas gondnoknak. Javasolja viszont K. L.-nét. aki sz'ntén Szabó-lány. Együtt voltak Szabó MargitAz Idézés nélkül megjelent hozzátartozók szavaiból kiderül. hogy Szabó Margitnak hét rokona van. Aggódó rokonok, különösképpen Szabó Kálmán, aki kétszer is meglátogatta — közel egy hónap alatt — az idős nőt, amióta az kijött a kórházból. Mindhárom alkalommal szó esik vagyonról illetve a gondozásért járó ellenszolgáltatásról. Szó esik arról, hogy Simonné — aki szinte az első naptól kezdve gondoskodik Szabó Margitról — nem alkalmas gondnoknak. Alkalmas viszont K. L.-né annak ellenére, hogy benne csak három hét után támadt fel a rokoni szeretet, az aggódás érzése. Nem szól viszont a krónika arról, hogy Simonnén kívül ki vitt Szabó Margitnak akár egy tányér bablevest, ki adott neki egy pohár vizet, ki melegítette be reggelenként a szobát. A történet napjainkban játszódik Pest megyében. Olyannyira napiainkban, hogy a befejezése meg ismeretlen, az illetékesek az ügyet még nem zárták le. Éppen ezért a községeket nem, a szereplőket pedig fantázianévvel jelöltük. Deregán Gábor zetése sem tudta megállítani. Példákkal illusztrálva, Budakalászon így alakult a munkaerőmérleg: 1970- ben kilépett 714 fő, belépett 471 fő; a cserélődés az összlétszám 93,8 százalékát tette ki. A következő évben — 1971- ben — a kilépők száma 486, a belépőké 341 volt; a cserélődés aránya 74 százalék volt. A fluktuáció mértéke tehát csökkent. Nem csökkent viszont a lemorzsolódás: 1868- ban az átlagos munkáslétszám gyárunkban 1513 volt, 1969- ben 1415, a következő évben 1267, tavaly pedig 1121. — Hogyan tudják ezt ellensúlyozni? Gondolom, a terv nem csökken évről évre... — A termelésszLnt megtartásának legésszerűbb módja ilyen esetben: a termelékenység növelése. Ehhez azonban elengedhetetlen a korszerűsítés. Tavaly a gyárban a termelékenység — egy munkásórára jutó négyzetméterben számítva — 5 százalékkal emelkedett az 1970-es évihez képest. Nemrégiben fejeződött be nálunk a rekonstrukció első szakasza: üzembe helyeztük az év elején beérkezett szovjet automata szövőgépeket is. Mivel ily’ módon négyről nyolcgépes rendszerre térhettünk át, megvan a lehetőség arra, hogy tartani tudjuk a termelési szintet. — Mi lesz a rekonstrukció második szakaszával? — A további korszerűsítési javaslatok most vannak elbírálás alatt a pénzügyi szerveknél... — Érinti-e a vízkorlátozás a gyárat? — Igen is, nem Is. önellátók vagyunk, nem a fővárostól, hanem saját vízmüvünktől kapjuk a vizet, ám az sem független a Duna vízállásától. Bizonyos korlátozásokat nálunk is be kellett vezetni. Legnagyobb gondunkat mégsem a víz, hanem a gőz hiánya okozta. Három kazánunk közül egynek most folyik a rekonstrukciója, egy másik pedig meghibásodott, s emiatt jelentős zavarok voltak a gyár gőzellátásában. Olyany- nyira, hogy az első negyedévi tervünkben pillanatnyilag 40(1 ezer négyzetméternyi elmaradással küzdünk. — Mikorra tudják behozni? — Mivel a hibás kazánt kijavították, és enyhe időben a műhelyek fűtésére is kevesebb gőz szükséges, az elmaradás felét még ebben a negyedévben fölszámoljuk. A másik fele adósság marad — a következő negyedévre. ny. é. r Tsz-slnök a hitelekről lunk, kontra Isz - ¥agy együtt? A közgazdasági szabályozók mellett a termelőszövetkezetek fejlődését legjobban a hitelpolitika befolyásolja. Ma mind gyakrabban kerül szó erről a témáról. Melyek a legnagyobb problémák a mezőgazdasági hitelpolitikában a termelőszövetkezeti vezető véleménye szerint? Erről beszélgettünk Szín Bélával. a zsámbéki Üj Élet Termelőszövetkezet elnökével. Az anyag nem biztosíték — Ha a hitelpolitikáról beszélünk, feltétlenül két kérelmezői kategóriát kell felállítani. Az egyik a hitelképes gazdaságok, a másik a fedezet nélküli termelőszövetkezetek csoportja. Mi az első kategóriába tartozunk, s jó a kapcsolatunk a bankkal. Mégis vannak olyan intézkedések, amelyekkel nem érthetünk egyet, mert gátolják a folyamatos termelést. — Például?, — Elsőként a beruházási hiteleket említem. Ezt csak akkor kérhet a termelőszövetkezet, ha a saját részesedését zárolja, s a pénzt készpénzben tartja a bankban. A termelő- szövetkezetek viszont erre a legtöbb esetben képtelenek, mivel év elején megvan ugyan a pénzük, de nem a bankban, hanem egy átmenetileg fizetésképtelen vállalatnál vagy gazdaságnál. Mire behajtja követeléseit, elfogy a hitelkeret, s nem tudja abban az évben megkezdeni a beruházást. Megszüntették a saját erő anyagkéntl biztosítását. Mi például nem kérhetünk állami támogatást és hitelt juhhodá- lyunk megépítéséhez, pedig minden építőanyag megvan, csak éppen készpénzünk nincs. Légből kapott határidő — Sok szó esik mostanában az úgynevezett hitelversenyről. — Ez a másik probléma, ami szembeállítja a bankot a hitelkérelmezőkkel, s nehéz helyzetet teremt. Arról van szó ugyanis, hogy azokat a termelőszövetkezeteket részesítik előnyben a hosszú lejáratú hiteleknél, amelyek hamarabb fizetik vissza a kölcsönvett ösz- szeget. Ezért azután a főkönyvelő és az elnök összeül, oszt, szoroz, s végül olyan visszafizetési határidőt ajánl a banknak, amit még maga sem hisz el. Papíron azonban feketén- fehéren bebizonyítja, hogy reálisak a számításai. Amikor azután visszafizetésre kerül sor. felborul a gazdasági egyensúly, s megjelenhet a szanálási bizottság. — A rövid lejáratú hitelek? — A rövid lejáratú hiteleket, függetlenül attól, hogy egy hónapra vagy fél évre kérjük, azonos kamatra adják. Jó lenne, ha árnyaltab'oak lennének a rövid lejáratú hitelkondíciók, s a kamatot aszerint fizetné a termelőszövetkezet, amennyi időre kéri a kölesönt. A rövid lejáratú hitelekkel a termelőszövetkezeteknek van másik gondja is. A bank nem veszi figyelembe, hogy mikor jut pénzhez a gazdaság. A visszafizetési határidőt úgy szabja meg, hogy azt sok esetben képtelenség teljesíteni. Csak egy példa: a legtöbb gazdaságnak aratás előtt nincs pénze. A rövid lejáratú hitelt pedig szinte minden esetben ilyenkor kell visszafizetni, vagy ha nem, büntetőkamattal együtt törlesztheti adósságát, így van ez az amortizációs hiteleknél is, amit általában június elején kell visszafizetni. Még finomítani kell — Sok gondot okoz a hitelek felvételekor, hogy a gazdaságok saját pénzének egy része más vállalatnál vagy termelő- szövetkezetnél van, azok használják. Ha az a vállalat, amelyik éppen tartozik, fizetésképtelen, akadályozza annak a szövetkezetnek a pénzügyi gazdálkodását is, amelyiknek tartozik. Vitathatatlan, hogy a termelőszövetkezetek pénzügyi helyzetének megszilárdítása fontos feladat. Ezért hozta a Magyar Nemzeti Bank a hitelekkel kapcsolatos szigorító intézkedéseket is, amelyeket azonban a jövőben bizonyára finomítanak, módosítanak, hogy különbséget tegyenek megbízható és megbízhatatlan hitelkérelmezők között. m. k. a.