Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-30 / 76. szám

1972. MÁRCIUS 30., CSÜTÖRTÖK re*» MEcrei A pórt és a kormány agrárpolitikájának helyességét bizonyítja a termelőszövetkezetek fejlődése Szabó István beszámolójával megkezdődött a II. tsz-kongresszus A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának beszámoló­ját Szabó íllván, a TOT elnöke mondotta el. Szólt arról, hogy néhány nap múlva lesz öt esz­tendeje az első termelőszövet­kezeti kongresszus megtartá­sának. Ezekben az években ve­zették be az új gazdaságirányí­tási rendszert, hatályba lépett az egységes szövetkezeti tör­vény, befejeződött a III., s megkezdődött a IV. ötéves terv. A TOT elnöke elmondta, hogy ez a kongresszus nem­csak a termelőszövetkezeti mozgalom ügye, munkája ki­hat e mozgalom társadalmi megítélésére, a munkás-paraszt szövetség fejlődésére. A gya­korlat azt bizonyítja, hogj a gondok jó részét csak a testvé­ri munkásosztállyal karöltve, az egész népgazdaság össze­hangolt segítségével lehet meg­oldani. A tsz-ek lendületes fejlődése azonban nem nélkü­lözhető a társadalom céljai­nak, a népgazdaság feladatai­nak teljesítéséhez. Meghatározó: az érdekazonosság A munkásosztály és a szo­cialista útra lépett termelő­szövetkezeti parasztság kap­csolatában az érdekazonosság a meghatározó. Az osztályszö­vetséget azonban a mindenna­pok gyakorlatával is erősíteni kell. A szövetség lényegét még átmenetileg sem homályosítják el olyan zavaró tényezők, ame­lyek kölcsönös jóakarattal, szótértéssel elkerülhetők. A munkás-paraszt szövetség eszméjéből következik a párt­nak a szövetkezeti parasztság irányában követett politikája, bizalma. E politika szellemé­nek megfelelően a szövetkeze­tek önállóak, széles körű ön- kormányzatot élveznek. Ezt fe­jezi ki, hogy a szövetkezetekre csak magas szintű jogszabá­lyok, saját határozataik s az általuk megkötött szerződések háríthatnak kötelezettségeket. Ezek az elvek beváltak, s a gyakorlatban kifejezésre jut­nak. A szövetkezetek tehát el­sősorban gazdálkodásuk egyen­súlyáért felelősek: sem ellátási Celelősséget, sem termelési kö­telezettséget nem lehet rájuk hárítani. Az állam viszont gaz­dasági eszközökkel, az alapve­tő működési kérdések szabá­lyozásával, valamint törvé­nyességi felügyelet útján vé­di a közérdeket. Szabó István elmondta, hogy a beszámolási időszak elején a termelőszövetkezeti törvény alapján megnőtt a tsz-ekre tartozó döntések köre, egy­szersmind kiépült a gazdaság- irányítási rendszerhez alkal­mazkodó önkormányzat is. Különösen lényeges volt a csoportérdekek elismerése — végső soron ez teremtette meg a tsz-ek érdekképviseleti szer­veinek létjogosultságát A be­számolás időszakában a tsz-ek nagyobb fejlődést értek el, mint korábban bármikor. Eredményesebb lett a gazdál­kodás, javult a termelés szín­vonala. A tsz-ek túlnyomó többsége a nehezebb időkben is töretlen munkakedwel dol­gozott az eredmények javítá­sáért. Ennek ellenére a terme­lés biztonságát illetően, az ár- vizek-belvizek megfékezésé­ben, az aszály és az erózió el­leni védekezésben még bősége­sek a tennivalók. Nemzetközi összehasonlításban azokhoz az országokhoz tartozunk, ame­lyekben még mindig sok a me­zőgazdaságban kifejtett embe­ri munka. A gépesítettség, a műszaki fejlesztés üteméhez képest azonban eléggé gyorsan csökken a tsz-ek munkaereje. Az ösztönzés fölénye Hosszabb időszakra visszate­kintve, most van először alka­lom arra, hogy lemérhessük az új gazdaságirányítási rend­szerben bevezetett módszerek hatását — folytatta beszámoló­ját a TOT elnöke. — Az irá­nyítási rendszer a viszonylag kedvező tervteljesítést úgy ér­te el, hogy főként ösztönzők útján érvényesítette törekvé­seit, s általában nem alkalma­zott adminisztratív módszere­ket. Még ezen az eredményen is javítani lehet, ha az állami szervek időtállóbbá teszik az ösztönzőket, másfelől a tsz-ek még jobban figyelembe veszik a távlati érdekeket. A tények tehát a gazdasági ösztönzés módszerének fölényét, az ön­álló vállalati gazdálkodás eredményességét igazolják. Szabó István beszélt arról is, hogy néhány éve csökken a cukorrépa, a zöldség, a do­hány és más munkaigényes növények vetésterülete. Nem fejlődik kellően a szarvas­marha-tenyésztés, a hiányzó termékek érzékenyen érintik a fogyasztók érdekeit, a népgaz­daság külkereskedelmi helyze­tét. Kihasználatlan a cukor­ipar teljesítőképessége, s mi­vel magas a cukor világpiaci ára, csak nagy dotációval ke­rülhet a dolgozók asztalára. A nagyüzemi szarvasmarha-tar­tás hosszú idő alatt megtérülő anyagi befektetéseket követel, míg a kisüzemben több más tényező is kedvezőtlenül hat, így az adminisztratív kötöttsé­gek is. Az említett ágazatok­ban gyenge a jövedelmezőség, megoldatlan a gépesítés. A veszteséges tevékenység foly­tatása indokolt lehet, de csak addig a határig, amíg a tsz-ek máshonnan pótolni tudják a kieséseket. Fontos azonban, hogy az átmeneti előnyökért a közös gazdaságok ne áldozza­nak fel távlati lehetőségeket, jóllehet érthető a veszteségek korlátozására irányuló törek­vés. A társadalom és a tsz-ek közös érdeke, hogy mind gyor­sabban kielégítő megoldást ta­láljanak e néhány termelési ág rendezésére, s az a helyes, ha ez a gazdaságirányítási rendszer elveihez igazodó módszerekkel történik. A zöld­ség és a cukorrépa jövedelme­zőségének megteremtésére a kormány az első lépéseket már megtette. „Meggyőződésünk, hogy a tsz-ek helyesen rea­gálnak az intézkedésekre!" — hangsúlyozta Szabó István. A melléküzemek szerepe A TOT elnöke ezután a mel­léküzemek szerepével foglal­kozott, amelyek sokhelyütt a falu iparosodásának öntevé­keny formái. Az ellátási héza­gokba beépülve, sürgető szük­ségleteket kielégítve, jól szol­gálják a tagság, a fogyasztók, a népgazdaság érdekeit. Vol­tak azonban hibák is: így kés­tek azok a jövedelemszabályo­zási intézkedések, amelyek egyenlő feltételeket teremtet­tek, továbbá akadnak, akik retek megtartásával, s az ed­digiekhez hasonló rugalmas­sággal igazolják a melléküze­mek hasznosságát. Beszélt a TOT elnöke a ház­táji gazdaságok ösztönzéséről, hangsúlyozván, hogy helyes, ha a tsz-ek kiterjesztik szer­vezőmunkájukat a falun élő munkások, alkalmazottak, s más kisüzemi termelők segíté­sére is. A beszámoló külön foglalkozott a szakszövetkeze­tek szerepével, amelyet szin­tén jelentősnek ítélt. A tsz-ek harmadrésze kedvezőtlen ter­mészeti viszonyok között gaz­dálkodik; itt nehezebb megtar­tani a tagokat, akiknek sze­mélyi jövedelme 35 százalék­kal alacsonyabb a többieknél. E tsz-ek megkülönböztetett állami támogatására évente 1,1 milliárd forint jut, s bizonyos, hogy hosszabb távon sem nél­külözhető termelésük. (A szarvasmarhaállomány 30 szá­zaléka például itt található.) Elemezte a TOT elnöke az áruforgalom témakörét is, nyugtázva, hogy az esetek többségében a kereskedelmi kapcsolatok rendezetten, szo­cialista vállalatokhoz illően alakulnak. A tsz-ek azonban rendszerint monopolhelyzetben levő vevővel és eladóval áll­nak szemben, ezért a szabad árformák hatása nem bonta­kozhat ki egészségesen, hiány­zik a verseny. Az ipari termé­kek beszerzésében viszont egymással versenyeznek a szö­vetkezetek. A MEK-ek átszer­vezése jelentős eredmény volt, igaz, hogy egyelőre nem lehet beszámolni átütő sikerről sem. A élelmiszergazdaság vertiká­lis kapcsolatainak fejlesztésé­ben csak szerény hadadásnak lehetünk tanúi. Megnőtt a közgyűlés jelentősége A szövetkezeti önkormány­zatról a többi között megál­lapította a beszámoló, hogy erősödött a gazdálkodás szö­vetkezeti jellege, megnőtt a közgyűlés jogköre és szerepe. A vezetők a tagságnak tar­toznak felelősséggel, s így szolgálják legjobban a nép­gazdaság érdekeit is. A titkos választás bevezetése jótékony hatást gyakorolt a tsz-ek de­mokratizmusára, ritkábban fordultak elő hibák a veze­tők kiválasztásában. A területi szövetségek, va­lamint a Termelőszövetketek Országos Tanácsának- -műkö­désével kapcsolatban a többi között arról beszélt Szabó István, hogy életre hívásuk bővítette a politikailag aktív, tájékozott és felelősen gon­dolkodó közéleti emberek tá­borát. A tsz-ek megbecsülik az érdekképviseletben dolgo­zók munkáját, a függetlení­tett apparátus lépést tartott az új típusú képviseleti mun­ka követelményeivel. A gya­korlat igazolta annak helyes­ségét, hogy a TOT, illetve a szövetségek nem gazdálkod­nak a tsz-ek helyett, ható­sági feladatot nem látnak el. Ami a TOT működését illeti, a tsz-eket érintő állami ren­delkezésekről véleményt al­kotott, eljárt a tsz-ek és a vállalatok kapcsolatait érintő ügyekben, jogszabályok ki­adását és módosítását kezde­ményezte. Vázolta a TOT elnöke mind­azt, amit már az új országos tanácsnak kell megvalósítani, így többet kell foglalkozni a közös vállalkozások problé­máival, sor kerülhet az egyes főbb ágazatok gazdasági és értékesítési elemzésére, töb­bet kell tenni az eddig kissé elhanyagolt termelésfejlesz­tés érdekében. Ami magát a termelőszö­vetkezeti parasztságot illeti, anyagi, szociális és társadal­mi helyzetében számottevő a fejlődés. Jelentékeny a tagok erkölcsi és politikai fejlődé­se is. Fokozatosan visszaszo­rul' a hagyományos paraszti konzervativizmus. Sajnos, elég­gé elterjedt azonban a bér­munkavállalói gondolkodás is, sokan igyekeznek függetlení­teni magukat a gazdálkodás eredményeitől, a kockázattól. Korántsem kielégítő még a tagság kulturális helyzete. Túl nagy változást a tagság ösz- szetételében nem tapasztalni: a létszám kismértékben csök­ken, míg az alkalmazottaké lassan emelkedik. A nők ará­nya elérte a 40 százalékot, a nyugdíjas, járadékos tagok száma pedig 50 ezerrel emel­kedett öt év alatt. Kialakult a törzsgárda, az a 600—650 ezer keresőképes tag, aki rend­szeresen részt vesz a közös munkában. E kulcsfontosságú réteg zöme azonban már túl van negyvenes évein, egyre növekszik az utánpótlás gond­ja. Új alapszabály-tervezet nehezen barátkoznak meg az­zal, hogy a szövetkezetek szo­cialista vállalatok, amelyek más vállalatoknak versenyt tá­maszthatnak. Az esetek egy részében az elkényelmesedett profilgazdák pozíció féltéséből fakadtak az ellenérzések. A kormány határozata alapján megtalálható a kiegészítő tevé­kenység megannyi hasznos eleme, s a kibontakozást a tsz-ek azzal szolgálhatják legjobban, ha a törvényes ke­Személyes jövedelmek dol­gában a csúcsot 1969-ben ér­ték el a tsz-ek. A fejlődés 1970-ben megtört, s tavaly is csak elérni sikerült a két év­vel korábbi színvonalat. A társadalmi közös fogyasztás­ban — az úgynevezett közve­tett juttatásban — még 25—30 százalékos a tsz-ek hátránya más szocialista vállalatokkal szemben, i Végül Szabó István érthe­tőnek mondotta, hogy a TOT beszámolója elsősorban a gon­dokra és tennivalókra irányí­totta a figyelmet, v A TOT elnöke megköszönte a mezőgazdasági szövetkeze­tek tagjainak és vezetőinek, hogy az első kongresszus óta eltelt öt esztendőben támo­gatták a munkáját most befe­jező országos tanács tevékeny­ségét. Megköszönte a párt és a kormány támogatását, amellyel a TOT és a területi tsz-szövetségek, vagyis az ér­dekképviseleti szervek mun­káját segítették. A TOT a be­számolóval összhangban készí­tette el az új alapszabály-ter­vezetet. Szabó István ezt a dokumentumot épp úgy, mi­ként a kongresszus állásfog­lalását tartalmazó tervezetet elfogadásra ajánlotta a kül­dötteknek. Felelősségteljes, megtisztelő feladat Hárman a Hazafias Népfront megyei küldöttértekezletéről Ma ül össze tanácskozásra Budapesten a Hazafias Nép­front Pest megyei küldöttér­tekezlete. A községi, városi népfrontbizottságok 252 kül­dötte közül háromnak tettük fel a kérdést: milyen gondolatok jegyében készült a mai tanácskozásra, általában, melyek azok a kérdések, ame­lyek — véleménye szerint — a népfrontmunkában különös figyelmet érdemelnek? DR. GERÖ IGOR GYÖRGY, a monori József Attila gimnázium igazgató­ja, a Hazafias Népfront monori járási bizottságá­nak elnöke: — Én az elkövetkező idő­szak egyik legfontosabb fel­adatának a népfront tömeg- kapcsolatainak kiszélesítését tartom. Számos olyan réteg van — említsük csupán az értelmiségen belül az orvoso­kat, ügyvédeket, az agrár- szakembereket, s mondanám még a pedagógusokat is —, amely a múltban nem kap­csolódott be a népfront tevé­kenységébe olyan mértékben, miként azt maga is, szándéka szerint szerette volna. Az ő aktivizálásuk, egy-egy szak­területüknek megfelelő fel­adatra való megnyerésük óriási erő, óriási lehetőség, nagy lendületet adhat az egész népfronttevékenységnek. Mennyire hiányoznak ők pél­dául a tanács állandó bizott­ságaiból — elsősorban termé­szetesen a monori járásról be­szélek —, milyen segítséget nyújthatnának az ifjúsági klubéletnek, az eddigieknél hatékonyabb tényezői lehet­nének a falvak társadalmi életének..'. — Nagyon nagy feladataink vannak a bejáró dolgozóknak a népfrontmunkába való be­vonásában és a nemzetiségi hagyományok ápolásában ... Négy-öt nemzetiség-lakta köz­ség van a monori járásban, sikeres kulturális kezdemé­nyezésekről érkeznek hírek. — Szükséges szót ejteni az ifjúság hazafiságra nevelésé­ről. Az ifjúság elé példaké­peket kell állítanunk, de reá­lis, hús-vér példaképeket. Mindemellett Széchenyit idéz­ném: „Nem nézek én, meg­vallom, annyit hátra, mint sok hazánkfia... Nincs any- nyi gondom, tudni, valaha kik voltunk; de inkább átnézni, idővel mik lehetünk, s mik leendünk...” KÖTELES IMRÉNÉ, a Közép-magyarországi Köz­mű és Mélyépítő Vállalat személyzeti osztályának munkatársa, a Hazafias Népfront gödöllői városi bizottságának alelnöke: — Tizenöt éve tevékenyke­dem aktívan a nőmozgalom­ban, a népfront keretében azonban új számomra ez a munka. A gyakori kérdések éppen ezért: hogyan, milyen úton-módon, milyen irányba Bizottsági ülés a megyeházán Napirenden: az élelmiszer-ellenőrzés A Pest megyei élelmiszere ellenőrzés múlt évi tapaszta­latait és idei feladatait vitatta meg dr. Pénzes Jánosnak, a megyei tanács általános elnök- helyettesének elnökletével a megyei termelési, lakosságel­látási és szolgáltatási bizott­ság. A Fővárosi Élelmiszer­ellenőrző és Vegyvizsgáló In­tézet jelentését tárgyalták meg arról, hogy milyen eredmé­nyekkel járt az intézet kiter­jedt vizsgálódása a megyében. Az intézet egyúttal javasolja a piaci napokon szúrópróbaszerű ellenőrzések folytatását, a PENOMAH váci gyárában a füstölt húsok gyártásközi és minőségi ellenőrzésének a fo­kozását. A bizottság ülésén dr. Pén­zes János hangsúlyozta, hogy a fogyasztói érdekek védelmé­ben indokolt növelni az élel­miszerek vizsgálatának számát és hatékonyságát. Az idegen- forgalmi évad, a kirándulási szezon. kezdetén kiváltképpen fontos a Dunakanyarban, a ráckevei Duna-ág környékén fokozni ezt a munkát, s a tör­vény szigorával eljárni a mu­lasztókkal szemben. Mivel a magánkisipar vizsgálata hát­térbe szorult, most kiváltkép­pen helyénvaló ellenőrizni, va­jon az egészségügyi előírások­nak megfelelően, jó minőségű árut adnak-e el. k. n. induljunk? Gödöllői problé­mákat említek, arra gondolva, hátha nemcsak helyi problé­mák ezek! A várossá alakulás óta eltelt években minden erőfeszítés arra irányult, hogy kialakítsuk a városi lét felté­teleit, formáit. Ma már tovább lehet, tovább kell lépni. De! Gödöllő régi agrárközpont; ugyanakkor jelentős gyárai vannak; az őslakosság föld­művelő; jelentős városi és já­rási szintű hivatalai vannak, mind szinte egyenrangú té­nyezők. Hogy nyeri el így a város sajátos arculatát, ennek kialakításához hol fogjon ne­ki a népfront? — Gödöllő gazdag történel­mi és műemlékekben. A lo­kálpatrióta érzés kialakításá­hoz nélkülözhetetlen azok megfelelő értékelése, és —• megvédése. A közös cél, a kö­zös érdek megkeresése, tuda­tosítása, ez lehetne a népfront egyik nagy feladata. Például: alig egy-két vállalat rendel­kezik saját gyermekintéz­ménnyel, a városi tanács egy­maga küzd a gondok enyhíté­sén. A nők összefogásával, bi­zonyos álláspontok egyezteté­sével, azok megvédésével egé­szen bizonyosan tudnánk hat­ni és segíteni. Le kell lépni arról az útról, hogy minden intézmény, vállalat egymaga próbáljon segíteni a gondo­kon. Ez nem gazdaságos, szét­forgácsolja az erőket. Ismét egy példa erre: a közlekedés. Ma szinte minden intézmény, vállalat saját autóbuszán szál­lítja embereit. Előfordul, hogy végigrobog az úton X vállalat busza, Y vállalat munkásai pedig nézik és toporognak to­vább az út szélén. Ez így . megy láncszerűen. Aztán a buszok egész nap kihasználat­lanul állnak. Érdemes lenne ezeken elgondolkodni. IP ÁCS LÄSZLÖ, a Buda­pest környéki TÜZÉP Vál­lalat vezérigazgatója, a Ha­zafias Népfront érdi közsé­gi bizottságának elnökei — A népfront munkájában részt venni' igen megtisztelő, felelősségteljes feladat. Olyan ember ne is fogjon ehhez a munkához, aki sajnálja az idejét, aki nem tiszteli az em­bert, aki nem értékeli társai tevékenységét és akinek nincs ereje, figyelme megköszönni azt. Egy népfrontbizottság csak akkor nyerheti el a köz­ség lakóinak becsülését, ha a bizottság minden egyes tagja élvezi azt. Ha az ilyen nép­frontbizottság hívja az embe­reket, azok mennek. Én úgy érzem, Érden megvan ez a harmónia. — És történt Érden egy és más, a fentieket bizonyítja az is. Mondjam, hogy a februári falugyűlésre, a hívó szóra csaknem négyszázan jöttek el?! Vagy: 1958-ban, amikor megalakítottuk a vízműtársu­latot, mindössze öt kilomé­ter vízvezeték volt, ma a hossza százhatvanhárom ki­lométer! Vagy: a lakosság tavaly négymillió forint ér­tékű társadalmi munkát vég­zett! Mi, a népfrontbizottság tagjai — s ezt nyugodt szív­vel mondhatom mindany- nyiunk nevében — megtisztel­ve érezzük magunkat, hogy ezeknek az eredményeknek a létrejöttében közreműködhet­tünk. Ha szót kapok a me­gyei küldöttértekezleten, fel­tétlenül elmondom: állam- polgári jogainkkal és köte­lességünkkel élünk, amikor a közösség — és egyúttal a magunk — érdekében cselek­szünk, és jogos állampolgári büszkeséggel vethetünk szá­mot eredményeinkkel. Amikor a népfront tevékenységéről beszélünk, mindannyiunk te­vékenységéről beszélünk, s ez tiszteletet, megbecsülést ér­demel. Gondoljunk arra, ha mindenki csak egy kicsit is hozzáad a maga erejéből a kö­zös munkához, a sok kicsiből sok tevődik össze. Deregán Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom