Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-30 / 76. szám
4 1972. MÁRCIUS 30., CSÜTÖRTÖK Gyermekrajz-kiállítás Ráckevén Két kiállítás GYŐRI MŰVÉSZEK TÁRLATA DABASON Az előző években Vácott és Gödöllőn rendezte meg a Magyar Úttörők Szövetsége Pest megyei Elnöksége a megyei gyermekrajzpéiyázatot és gyermekrajz-kiállítást. Az idei pályázat eredményhirdetésére és a kiállítás ünnepélyes megnyitására tegnap délelőtt Ráckevén, az Árpád Múzeum kupolatermében került sor. Az eseményen megjelent ár. Dobrai Lajos, az MSZMP ráckevei járási bizottságának első titkára, Bábi József, a Ráckevei Járási Hivatal elnökhelyettese, Varga József, a ráckevei nagyközségi pártbizottság titkára, Tóth Gábor nagyközségi tanácselnök és Tézli Károly, a KISZ ráckevei bizottságának titkára. A vendégeket Csömöri László, a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője üdvözölte, majd Losonci Miklós művészettörténész méltatta a pályázat s a kiállítás jelentőségét. A legtöbb tárgyjutalmat és oklevelet a nagykőrösi Rákóczi Általános Iskola, a szentendrei Lenin úti általános iskola, a csemö—zöldhalmi tanyai iskola, az abonyí Gyulai Általános Iskola, valamint az őrbottyáni és a váci Árpád Általános Iskola tanulói nyerték. ~k 250 rajz gyermekektől. A tárnoki Badics Éva „pocakos pontyot” festett, a sződligeti Gebóra Eszter kék szakállú herceget. A szentendrei Kiss Ildikó A 12 éves nagykőrösi Ko- monyi Mária munkája. rongyból, egy nagy s egy pöttöm oroszlánt ragasztott: „anya és gyermeke”. Nem véletlen, hogy egy-egy iskolából tömegével láthatunk jó gyermekrajzokat a kiállításon. Ez azokra a rajztanárokra hívja fel a figyelmet, akik a tantervi feladatok teljesítése mellett időt szentelnek a gyermeki alkotóképesség kibontására. A kiállításon megismert egyes gyermekek egyéni tehetsége kétségbevonhatatlan — mégis, a bemutató fő tanulsága, hogy a gyermek eleve alkalmas a játékos, örömteli alkotásra, a szépség létrehozására. Ha a rajzórákon is serkentik az egész személyiséget fejlesztő, szabad önkifejezésre. MÁRCIUS ELSŐ NAPJAIBAN a Nagy István képzőművészeti csoport hat tagjának műveiből nyílt kiállítás, a győri Radnóti-klubban. Ennek viszonzásaként az elmúlt hét végén nyitották meg Doboson, a járási hivatal dísztermében, a Győr-Sopron megyei képzőművészek reprezentatív kiállítását. Értékes és folytatásra méltó kezdeményezés: két táj egymáshoz közelítése képzőművészeti alkotások tükrében. Milyennek látják a festők a világot ma? Hogyan tükröztetik sajátos prizmájukon élményeiket? Mit tartanak érdemesnek arra, hogy a szemlélődő ember jobban odafigyeljen? Milyen a szű- kebb haza kötése, a város, az utca, a ház levegője, belső világa, a két, egymástól mesz- szebb eső tájon? Hogyan reagálnak itt és ott az alkotók a tájat és várost formáló ember munkájára, életére? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok vetődnek fel abban, aki figyelmesen végignézte mindkét tárlat anyagát. A DABASI KIÁLLÍTÁSON bemutatkozó Győr-Sopron megyei művészek (szám szerint tizenketten) több forrásból hozták élményeiket. Legtöbbjük meggyőző művészi erővel ábrázolja a Kisalföld világát, az ott élő emberek sokszínű életét, a teremtő munka megannyi változatát, a közösségi, a családi élet intim hangulatát, bensőséges atmoszféráját. A Municacsy-díjas Tóvári Tóth István két temperája érett, gondolatgazdag művész alkotása. Lebontott fal című, sötétzöld tónusú, erőteljes fekete kontúrokkal körülhatárolt képe az elmúlás gondolata mellett a szükségszerű változás, újjászületés érzését is kifejező erővel érzékelteti. S ezt a gondolatot fogalmazza meg még erőteljesebben Huzat című képében: a friss szél szertesodorja az írógép köré halmozott papírlapokat. A BEMUTATOTT ALKOTÁSOK TÖBBSÉGE embercentrikus. A munka, az emberi élet legkülönbözőbb megnyilvánulásai kapnak hangot — ha különböző formai megoldásokban is — ezeken a képeken. Patay Éva az emberek szűkebb világát ábrázolja képein nagy szeretettel. (Vakolók, Tálbanyúlók.) Barabás Lászlónak már tágabb a horizontja (Kékfestő műhely, Vadászok). Jovanovits Istvánt az ember felszabadult, önfeledt öröme ragadja meg (Tánc). A ceglédi születésű Dohnál Tibor az ember életének általános törvényszerűségeit fogalmazza képpé (Asszonyválás, Ormánsági asszonyok életfával). Lakatos József művei viszont arra figyelmeztetnek, hogy élni csak szabadon, emberhez méltó módon lehet és szabad (Megdőlt bálványok, Ne lőj!). AZ EMBERCENTRIKUSP. A. NevelhetetSenek? II. Az abonyi nevelőotthon és általános iskola nagy gondjáról szóló tegnapi cikkünk folytatásaképpen most a nevelő- otthonban szerzett tapasztalatainkról számolunk be. A nevelő Dr. Palásti Artur tizennegyedik esztendeje nevelő a József Attila otthonban. Tőle halljuk: — Minden évben akadt egykét nehéz gyerek, de nálunk megjavult. Ennyi gyerek, mint az idén, még soha nem okozott problémát nekünk. Nagy türelemmel, meggyőzéssel igyekszünk jobb magatartásra bírni őket. Határozottan célravezető eszköz a jó szó, de idő kell hozzá, nem elég néhány hét vagy hónap. Sem az a pár soros, rövid jellemzés, amivel a gyerekek hozzánk kerülnek. Mindegyik más világ, külön- külön kell megismerni jellemüket, tulajdonságaikat, s tudni, milyen környezetben éltek azelőtt. Újak nemcsak tanév kezdetén, év közben is jönnek, gyakran csak év végéig maradnak itt, aztán máshová kerülnek. Az volna a helyes, ha iskolaköteles koruk kezdetétől nyolc éven át nálunk maradnának. Minél fiatalabb a gyerek, annál köny- nyebben nevelhető. Ez kétségtelen. Mindenki tudja, hogy a neveléstudomány száműzte a testi fenyítést, a megszégyenítést. Hogy mindezt betartják a nevelő- otthonban, meglátszik a legtöbb gyerek nyugodtságán, nyíltságán. Az otthon több nevelőjével beszélgetve megállapítottuk, nemcsak maradéktalanul betartják a modern pedagógiai elveket a gyakorlatban, hanem hisznek is azokban. Legalábbis eddig hittek. — Milyen fegyelmi büntetéseket alkalmaznak? — Semmi sem gyakorol rájuk visszatartó hatást. Nem vinnénk el valamelyiket egész napos kirándulásra?... Akkor önként kirándul több napra. Eltiltanánk a tv-nézéstől?... Kisétál a faluba, és még jó, ha csak valamelyik osztálytársát keresi fel, hogy ott nézze végig a tv-adást. — Kisétálhat? Az ajtók, kapuk éjszakára nyitva? — Igen. Ez nem zárt intézet, hozzánk nem köztörvénybe ütköző cselekményekben elmarasztalt gyerekek kerülnek. Nem érezhetik börtönben magukat. Ez az elv. Ne vitázzunk az elv helyességén, bár akaratlanul felmerül az emberben a kérdés: vajon börtönben érzi-e magát családi otthonában a gyerek, ha éjszakára a kertkaput vagy a lakásajtót bezárják? Az otthon ajtajai, kapujai nyitva vannak. A nyitott kapun azonban nemcsak ki, be is lehet jáimi. A lányok — Az otthonból iskolánkba járó nagyobbacska lányok közül öt-hat veszélyezteti leányaink erkölcsét. — Ezt az iskolaigazgatótól hallottuk, a nevelőtől pedig: — Nemrég esténként, a késői órákban többször jöttek be az otthon kertjébe húsz év körüli fiúk. Felfütyültek, felkiabáltak ezekért a lányokért, és a lányok kijöttek, elmentek velük. Amikor megtudtuk a dolgot, néhány este elbeszélgettünk a fiúkkal. Sikerült meggyőznünk őket, másfélhete elmaradtak, csend lett. Két nyolcadikos lány. Egyikük szőkére festette a haját. („Az osztálytársnőm nem hitte el, hogy meg merem tenni, hát megmutattam.”) Október óta van az intézetben, azóta kilencszer szökött meg. („Budapestre mentem, az apámhoz.” Amikor harmadszor rendőr hozott vissza, akkor is nála voltál? Mosolyog, vállat von, hallgat. Idén befejezed az iskolát. Mi az elképzelésed, mit csinálsz azután? Űjabb vállrándítás: „Ezen még nem gondolkoztam ") Társnője október vége óta, órákig tartó, többszöri eltávozásait nem is számítva, hosszabb-rövldebb időre hatszor hagyta el önkényesen az otthont. Neki azonban van terve a jövőre: iskola után Pestre megy szövőnőnek. Sem a lányok sem a fiúk nem szégyenük, természetesnek tartják a szökdösést, a fegyelmetlenséget, sőt azt is, amá még annál is több. A gyújtogató Ottó, az V/D osztályban óra alatt tüzet gyújtott. Miért? Felelete egyetlen szó: „csak!” (Miért rosszalkodsz? „Mert rossz akarok lenni.” „Miért nem tanulsz?” „Mert nem akarok!” — és gúnyosan mosolyog.) Mondják, előfordult az otthonban, hogy néhány gyerek cafatokra tépte iskolakönyvét, közben azt kiabálta: „Jó a szocializmus, majd ad mási- kat!” — A VI/B ben egyik növendék — haliam Finna igazgatótól — óra alatt kilépett a pádból, hanyattfeküdt a katedra előtt, elővett egy könyvet, és olvasni kezdett. A tanár többszöri figyelmeztetésére sem hagyta abba, azt mondta: „Az Egri csillagok kötelező olvasmány, ha köteles vagyok elolvasni, ott olvasom, ahol akarom.” Az otthonban, kérem, mu- { tassák meg az irodalomnak ezt az elszánt barátját. („Nem lehet, ma reggel megszökött.” „Vagyis szintén a hat között van, és elindult Pestre betörni?” „Nem tőlük függetlenül, másodmagával ment el. Ma a hatodikosok közül nyolc a szökevény.”) Összesen tizennégyen járnak az otthonból a VI/B-be. Összeroppant idegek Isimét Finna igazgató szavait idézem: — Egyik tanáram hetek óta betegállományban van, idegösszeroppanással kezeük. Nem bírta tovább. És nem tudom, hány kolléga pattanásig feszült idegzete mikor mondja fel a szolgálatot. Kibírhatatlan, amit ez a néhány gyerek | és ragadós példájuk okoz az iskolában. Az otthon igazgatósága egyébként hivatali felsőbb- ségének jelentést tett, tanácsát, intézkedését kérte. Szükség is lenne mielőbbi intézkedésre, mert lehetetlen és tűrhetetlen, hogy kéttucatnyi megátalkodott, bűnre köny- nyen csábítható gyerek egy nevelőotthon másfél száz és egy általános iskola több száz növendékének erkölcsi magatartását megrántsa, tanulását gátolja és a velük áldozatosan fáradozó pedagógusok idegeit felmorzsolja. Ha nincs, akkor létesíteni kell „nevelhetetlen” gyermekek nevelőotthonát, és aki odavaló, ott kell elhelyezni. Akkor a József Attila Nevelőotthon kapuja bizonyára reggeltől reggelig tárva maradhat. Szokoly Endre SÄG nem zárja ki a tájképek és csendéletek létjogosultságát, hiszen a tájban, a szűkebb otthonban ott él maga az ember. Zuber Titusz Győr- újbaráti táj című alkotása az első pillantásra is bensőséges otthont kínál az embernek. Szentiványi Károly Piros Kapuján csak be kell lépni, s máris a meghitt otthon nyugalma fogja körül az embert. Horváth István virágzó fái is az ember által lakott táj megújulását tükrözik. Megyei pedagógustárlat Hernádon Az idén február végén Da- bason, a járási hivatal dísztermében rendezték meg a Pest megyében élő és alkotó pedagógus képzőművészek tárlatát. A huszonnyolc alkotó ötvenkét képe közül a legtöbben fellelhető volt az a plusz — egyéni látásmód, gazdag képzelőerő, közérdeklődésre számot tartó mondanivaló —, amely a művészi élmény rangjára emelte a be- j mutatott műveket. Bizonyí- j tóttá ezt az a tény is, hogy j hat művész nyolc alkotása a zsűri döntése alapján részt vesz a Pécsett megrendezésre kerülő országos pedagógus képzőművész kiállításon. A dabasi sikeres tárlat anyagát a kiáUítás bezárása után nem küldték vissza az alkotóknak: bemutatják a megye más településein is. Elsőként a hernádi művelődési otthonban állitották ki a képeket, ahol az ünnepélyes megnyitóra kedden délután kerül sor. P. P. Pénzmúzeum A pataji múzeum híres pénzgyűjteménye 23 kilónyira gyarapodott. Tíz év alatt a hazai fizetőeszközökön kívül a legtöbb európai állam s más kontinensek régi pénzsorozatai kerültek ide. Most nagy értékű kínai pénzgyűjteménnyel gazdagodott a múzeum. A régi kínai papírbankókból 160-at, a kínai bronz pénzérmékből 700-at tartalmaz a szerzemény. HETI FILMJEGYZET Az ügyvéd Barry Newman (jobbról) Az ügyvéd címszereplője Nem az első amerikai film ez az utóbbi évek terméséből, amelynek középpontjában a számunkra néha a mulatságosságig zegzugos amerikai törvénykezési eljárás, lényegében egy bírósági tárgyalás áll. Sidney J. Furie, aki nemcsak rendezte, hanem Harold Buchman társaságában írta is Az ügyvédet, alaposan ismeri ezt a labirintust, s filmjében nem is táplál iránta illúziókat. Olyannyira nem, hogy amikor kijövünk a moziból, már magunk sem igen tudjuk, egy tényleges bírósági processzus hiteles, bár némiképp szatirikus képét láthattuk, vagy egy abszurd komédia szemlélőd voltunk. Miért mondom ezt? Azért, mert Az ügyvéd története (mondjuk így: az első képsíkban) valóban arról szól, hogy egy fiatal, törekvő, sőt törtető ügyvéd, aki most akarja megalapozni a hírnevét, a pacien- túráját, miképpen húz ki a csávából egy jónevű orvost, akit azzal vádolnak, hogy megölte a feleségét. Eszerint tehát a szokásos ki tette? história egy újabb változatáról lenne szó. Ilyet Margret, Templar, Jason King jóvoltából számtalant láttunk már a képernyőn és a vetítővásznon. Izgalmai előre kiszámíthatók, fordulatai úgyszintén. Amit viszont a második képsíkban, a történet mélyebb rétegében lejátszódik, sokkal több, mint a szokvány- és szabványkrimik általában. Furie és Buchman ugyanis azt nyomozzák, miképpen fut végig egy ilyen bűnügy az amerikai igazságszolgáltatás gépezetén. Amely gépezetben minden lehetséges — még az is, hogy a vádlottat valamiféle sportpályán több tribünre való közönség előtt, a televízió kameráinak kereszttüzében, holmi attrakcióként hallgatják ki, meg hogy a televíziós riporter és a sajtó már a tárgyalás előtt Ítéletként közli a vádlottról, hogy feleséggyilkos. Ám ezek is szolid fogások ahhoz képest, ahogyan a tizenkét esküdtet kiválogatják, meg ahogyan a bíró és az ügyész kezeli az egész históriát. Hogy ebben a félelmetes komédiában mennyire huszadrangúvá válik végül is maga az ügy, a tett, az elkövető (vagy el nem követő) személye, ezzel szemben milyen központi szerepet kap a publicitás, az alantas ösztönök felszítása, az álszent erkölcsösség nevében végbevitt osámcsogás emberek legbensőbb magánügyeiben, az már csak kísérő jelenségként tekinthető. S az is csak színezi az összképet, hogy az ügyvédet Tony Petrocelünek hívják, olasz származású, és emiatt még külön gyűlölik is, elvégre nem amerikai — noha módszereiben, kíméletlenségében, agyafúrt lavírozásá- ban a törvény kacskaringéi között, még a vádlott ellenére is keresztülvitt ügyvédi trükkjeiben, karriervágyában már ő is épp úgy amerikai, mint bárki más körülötte. A film szerzőinek vele szemben sincsenek túlságosan nagy illúziói, s a végén magunk sem tudjuk eldönteni, az általa felállított verzió volt-e a tényleges és helyes következtetés, vagy bármi más változat épp így elfogadtatható az esküdtekkel és a bíróval, ha kellő ravaszsággal építi fel az ügyvéd vagy az ügyész. És ez a bizonytalanság különösen nyugtalanító: most folyik egy Angela Davis-per, amelyben ugyanezek a komédiák véres valóságban jelennek meg, politikai boszorkányperré duzzasztva — és ebben a konkrét perben is elképzelhető minden —, meg az ellenkezője is. Az érdekes filmet egyébként néhány jó színészi alakítás is gazdagítja: Barry Newman az ügyvéd, Harold Gould az ügyész szerepében különösen jó. Kardiogram Roman Zaluski lengyel rendező filmje akár nálunk is készülhetett volna, annyira ismerős a története és a mondanivalója is. Főhőse, a fiatal orvos, aki Varsóból kerül a vidéki kisvárosba, s ott viszonyba keveredik egy szép fiatalasszonnyal, akinek idős férje van, rokonszenves figura. És meglehetősen naiv is. Orvosi hivatása gyakorlása közben ugyanis olyan emberekbe ütközik, akiknek számára sokkal fontosabb saját pozíciójuk, hatalmuk, megszokott, kényelmes életük, a sógorság-komaság-haverko- dás légköre, mint magának a városkának a vezetése, a becsületes, emberekért végzett ügyintézés, a közösség szolgálata. Az orvos néhány konkElment az Nyugdíjasnak lenni egy kemény munkában eltöltött élet után, nem vidám dolog — így összegezhetnénk a román film mondanivalóját. Serban Creanga rendező ennél többet nem is nagyon tud közölni velünk Fane bácsiról, rét eset kapcsán alapos leckét kap, de nem ábrándul ki. Méltatlan megalkuvásokba kényszerítik, s a végén kiderül, hogy ezek is haszontalanok és értelmetlenek voltak. A korrupció, a maradi erkölcs álszent védelme, a hatalmukat féltők véd- és dac- szövetsége erősebb. Keserű, és nem is mindig igazságos film a Kardiogram. Helyenként túlságosan sommás és tömör a városka vezetőiről alkotott elítélő vélemény, túlságosan félelem és gáncs nélküli lovag a fiatal orvos. Ennek ellenére nagyon is valós gondokról szól, s ez adja meg az értékét, valamint az érzékeny és átélt színészi játék. itolsó vonat aki kísértetiesen hasonlít a mi Szabó bácsinkra, akit végtelen sorozatban hallhatunk a rádióban. Sőt, a körülötte felvonuló családtagok is mintha a Szabó-családból kerültek volna a filmvászonra. Takács István
