Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-28 / 74. szám

1972. MÁRCIUS 28., KEDD TV-FIGYELŐ Nyitott könyv. Gaigóczi Erzsébetet bízvást nevezhetjük legszigorúbb nőírónknak: az ő novelláiban gyülemlik fel a legtöbb keserűség a megalku­vás, a jellemlerongyolódás, a gyűlöletté fajuló anyagiasság ellen. A társadalmi jelenségek nála erkölcsi arcukat mutat­ják; szívósan gyötri olvasóját kérdésfeltevésekkel, szinte kényszerít az állásfoglalásra. Űj kötetének három dramati­zált elbeszélésében — melye­ket Szabó B. István egyszerű­ségében is hatásos, pontos elemzéssel közelített a néző­höz — nem egyszerűen „tra- gikai vétségekről” esik szó, ha­nem az emberi magatartás alapjairól, a makulátlan tisz­tesség sokakból kiveszett kö­vetelményéről. Ezvk a novel­lák erőltetettség nélkül he­lyezhetők át filmközegbe, amit Gaál Albert rendező Szilágyi Virgil operatőr segítségével maradéktalanul meg is oldott. Nem vagyunk hívei a kény­szeredett beszélgetéseknek, de mindenképp hiányoltuk a szerző megjelenését, ami talán legfontosabb eszköze a népsze­rűsítésnek. Minden eladó. Wajdának ez a „legfellinisebb” filmje felépítésének vibráló bizonyta­lanságával és szövegével is a rendező megtorpanásáról árul­kodik. S még valamiről: a ba­rátság fogalmának meghatá- rozhatatlanságáról, a hirtelen elmúlt ember gyors illanásá- ról, arról az űrről, amit a leg­szebb halotti beszéd sem ké­pes kitölteni. Egy nemzedék nyugtalan útkeresésének e művészi vészjelzője bővelke­dik esztétikailag izgalmas részletekben, bravúros opera­tőri megoldásokban, a befeje­zés pedig méltó a nagy ren­dezőhöz. Dániel Olbrychski faunszerű viháncolása a szá­guldó paripák között, az égig emelkedő futás láza a leg­nagyszerűbb Wajda-jelképek magasába röppen — hirdetve a művészet maradandóságát, szimbolizálva az örökösökben való továbbfolytatódást. Emlékműsorok. esős film­kockák idézték a vezénylés lángelméjét, karmestertársak és zenekari tagok elemezték mágikus hatását. A Kortársak Toscaniniröl című amerikai film méltó emléket állított a nagyszerű embernek, a kor­szakos művésznek, a legtöb­bet azonban karmesteri pál­cájától kaptuk. Mintha belőle nőtt volna ki a zene, érzékel­ni se tudtuk az átmenetet a beintés és a megvalósítás kö­zött. Gazdag képét adta Janus Pannonius költészetének a ha­lála 500. évfordulójára készült összeállítás. Elsősorban a ko­rából kiemelkedő, jövőbe mu­tató tehetséget éreztük közel magunkhoz, aki egyszerre volt képviselője a maga idejének és a továbbfejlődő emberi gondolkodásnak. A gránátköves karék. Kuprin novellája finom jel­lemtanulmányok ötvözete. Mi­ként viselkedünk, ha megérint bennünket az elesettség látvá­nya, netán az önzetlen érzé­seknek a „társadalom aljáról” közeledő fuvallata? Az átdol­gozás megőrizte az eredeti epikus jellegét, impresszionis­ta hatását, így inkább élőké­pet láttunk, amit Esztergályos Károly rendezése néhány fel­vétellel hangsúlyosan még to­vább merevített, s zenei és ba­lettbetétekkel próbált válto­zatosabbá tenni. A kuprini hangulathoz lényegében hű, de nem igazán képernyőre ter­mett előadás tanúi voltunk. A látványos megoldásokon belül viszont kétségkívül helyén volt Gyöngyössy Katalin, Bá­lint András, Cs. Németh Lajos, Velenczei István, Polonyi Gyöngyi alakítása, s kitűnően sikerültek Kézdy Lóránt kor­hoz, műhöz gazdag fantáziával illeszkedő díszletei. A hétfői rendkívüli adás­nap színházi közvetítése után ma ismét jelentkezik a Fó­rum: Komócsin Zoltán a cse­peli munkásotthonból válaszol a nézők kérdéseire. Utána az Ex Antiquis együttes ad mű­sort, majd a Tiszatáj, Szeged irodalmi-kulturális folyóirata mutatkozik be. Szerdán befe­jeződik Bors filmpályafutása, a Jogi esetek adása pedig egy bonyolult lakás-odaítélési ügy­ből von le következtetéseket. Csütörtökön egy termelőszö­vetkezeti elnökről szóló doku­mentumfilm után a Cseh Te­levízió ötrészes sorozatának (Érdekházasságok) sugárzása kezdődik. Késő este a német megszállás idejére emlékezte­tő tévéfilm (Jöjjön el a te or­szágod ...) kerül képernyőre. Pénteken a Magyar tudósok­sorozatban dr. Radó Sándort, a méltán nagysikerű „Dóra je­lenti ...” című könyv író­főhősét láthatjuk, utána a hat­vanéves Thurzó Gábor kö­szöntéseképpen Angyal a karddal című tévéjátékát mu­tatják be. Lehotay-Horváth György Német nemzetiségi amatőr művészeti találkozó A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége va­sárnap Budapesten, az Egye­temi Színpadon tartotta az észak-magyarországi amatőr művészek vetélkedőjének dön­tőjét. A kora reggeltől késő délutánig tartó versenyen 63 egyéni és csoportos műsorszám szerepelt. Az ország hét me­gyéjéből — Győr-Sopron, Veszprém, Komárom, Fejér, Nógrád, Bács-Kiskun és Pest megyéből — több mint ötszáz reszt vevő zenekar, énekkar, tánckar mutatta be a külön­féle helyi szokásokat, német népdalokat, néptáncokat. A budapesti döntő befejezé­se volt annak az egy éve meg­hirdetett országos tehetségku­tató versenynek, amely a né­met nemzetiségi lakosság anyanyelvi kultúrájának ápo­lását szolgálta. A vetélkedőn országszerte több mint három­ezren vettek részt. Megyei orosz nyelvi verseny Vasárnap délelőtt rendezte meg Budapesten, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság Gor­kij fasori székházában a Pest megyei úttörőelnökség és a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság Pest megyei szervezete az általános iskolák hetedik, nyolcadik osztályos tanulóinak megyei orosz nyelvi tanulmá­nyi versenyét. Az elmúlt he­tekben az iskolákban, majd a járási székhelyeken lezajlottak az elődöntők, s tegnapelőtt Bu­dapesten a megye 35, orosz nyelven legjobban beszélő ta­nulója mérte össze tudását Az izgalmas versenyben első lett a normál hetedik osztályosok között Biró Alice százhalom­battai, a normál nyolcadik osztályosok között Rigó János Vác, Báthory utcai, a tagoza­tos hetedik osztályosok között Máté Zsuzsa Cegléd, Hámán Kató úti, a tagozatos nyolca­dik osztályosok között Nagy Ilona Cegléd, Táncsics iskolai tanuló. Külön, úgynevezett kiemelt kategóriában versenyeztek azok a tanulók, akik az orosz nyelvet anyanyelvi szinten be­szélik, akik családi okok miatt legalább két évet a Szovjet­unióban töltöttek. Közülük az első helyet Sebest Katalin szi- getszentmiklósi hetedik osztá­lyos és Szemere Katalin, duna­keszi nyolcadik osztályos ta­nuló szerezte meg. A részvevők emléklapot, a helyezettek könyvjutalmat kaptak. Az első és második he­lyezettek jogot szereztek arra, hogy részt vegyenek a nyár folyamán Csillebércen az orosz nyelvi szaktáborban. Megválasztották a küldötteket a MABÉOSZ kongresszusára Március 25-én az MSZMP Pest megyei Bizottságának székházában ülést tartott a MABÉOSZ budai és Pest me­gyei területi bizottsága. Az ülésen részt vett Cservenka Ferencné, az MSZMP KB tag­ja, a Pest megyei pártbizott­ság első titkára. Surányi László, a MABÉOSZ alélnöke és mások. Az ülésen Jankó Zoltán, a budai és Pest me­gyei területi bizottság elnöke elnökölt, Maurer Gyula, a te­rületi bizottság titkára szá­molt be az elmúlt négy év munkájáról. Ezután a jövőbe­ni feladatokat vitatták meg, és megválasztották a május 27—28-án Budapesten megtar­tandó országos kongresszus Pest megyei küldötteit. FŐVÁROSI KIÁLLÍTÁSOK A Kis-Dunától az óceánig I. országos találkozója A Művelődésügyi Miniszté­rium határozata alapján az idén először és ezt követően évente vagy kétévente meg­rendezik a pedagógusképző in­tézetek hallgatóinak országos seregszemléjét, mégpedig min­dig más és más városban. A pedagógusjelöltek I. országos találkozójára Pécsett kerül sor május 10-én és 11-én. „Krónika és hitvallás” — e szavakkal illette Pogány O. Gábor a Nemzeti Galériában rendezett fotókiállítást, REISMANN MARIAN fotóművész képeinek tárlatát. Találó tömörítés. Magában foglalja a művészet kettős fel­adatát, az élet megújuló tör­ténéseinek megörökítését, s azt az igényt, hogy minden alkotó személyiségének sajá­tos varázsával hasson a kül­világra. Reismann Marian hi­bátlan technikai apparátussal készült fotói szociográfikus céllal tárják fel a valóságot. Szorgalmának lendülete meg­áll szabadszállási cigányok­nál, egyaránt figyeli a lép­csőt mászó gyerek odaadását és a révült javasasszonyt, művészportrékat, búcsút, a prágai óvárost és Hosszúpe- reszteget; a fényképpel meg­állított idő számtalan esemé­nyét idézi találó párhuzamok­kal, olykor sorozatra hangolt képű megoldásaiban. Mennyire igaza volt Keats- nek, hogy minden tárgy múl­tat feltámasztó, sűrű üzenet. Maszkok, pajzsok, halotti em- lékfaragványok, csónakorr- díszek jelzik az elmúlt időt AFRIKA ÉS OCEANIA művészetében, melyet a Szép- művészeti Múzeumban mu­tattak be. Káprázatos anyag tekint ránk, s mindezt azon gyűjtő patriótáknak köszön­hetjük, akik Űj-Guinea, Me­Az oktatás központja: a könyvtár Jelentős kísérletek a látókör szélesítésére Több mint tíz esztendővel ezelőtt építették ki hazánk­ban az iskolai könyvtárak or­szágos hálózatát, amelybe je­lenleg 6200 könyvtár tartozik. Ezekben a könyvtárakban mintegy 10 millió kötet áll az ál­talános és középiskolás diákok, illetve nevelők rendelkezésére. Minden általános iskolai ta­nulóra három, és minden kö­zépiskolai diákra nyolc kötet jut. Tanulóként öt kötet köl­csönzés jut, ennek ellenére az iskolai könyvtárak a neve­lési feladatok érdekében nin­csenek kellően kihasználva. Az Országos Pedagógiai Könyvtár, felismerve az isko­lai könyvtárak oktatási jelen­tőségét, újszerű kísérletet in­dított el két iskolában. A kí­sérlet a könyvtárakat az ok­tató-nevelő munka központ­jaivá kívánja fejleszteni. A könyvtárak bevonása a taní­tásba jelentős változásokat eredményez más nevelési módszerekben is. Lényegében kötetlenebb tanítási forma alakul ki: a gyerekeknek a tananyaghoz, a témához kapcsolódó köny­veket javasolnak. A tanárok tetszésük szerint használják fel a tanításban a különböző könyveket, a tanulók pedig maguk néznek utána az őket érdeklő témáknak, s tájé­kozódásuk, feleleteik ismeret- anyaga beleszámít osztályza­tukba. A kísérlet helyéül egy kar­cagi általános iskola és egy fővárosi középiskola külön­böző évfolyamainak egy-egy osztályát választották. A pe­dagógusok számára tájékoz­tató jellegű bibliográfiákat készítettek, amelyek a tan­tervi követélmények alapján tartalmazzák az ajánlott mű­veket. Az általános iskola alsó tagozatában két tantárgyat — az olvasást, és a kömyezetis- meretet — tanítják az új módszerrel, az V—VIII. osz­tályosoknál pedig a földrajz, az élővilág és a történelem oktatásában alkalmazzák. Már az elsősöket is megtanítják a könyvtári kölcsönzés módjára, az önálló informálódásra. A középiskolákban jelenleg öt tantárgyat tanítanak kísérleti formában. A fiatalok olvasásra ne­velését, látókörük kiter­jesztését követendő útnak tekintik a szakemberek. Ezért most nagyobb ütemben indult meg a régi iskolai könyvtárak , bővítése: évente valamennyi általános és kö­zépiskola mintegy tízezer fo­rint támogatást kap könyv­tárfejlesztésre. Hozzáfogtak a tanárok továbbképzéséhez is, a tanárképző főiskolák gya­korló iskoláiban is foglalkoz­nak az új módszer bevezeté­sével. Jelenlegi kísérlet alap­ján a „könyvtárszemléletű” oktatást általánossá kívánják tenni. A művelődési ház pénze A KÖZSÉGI MŰVELŐDÉSI HÁZAK VEZETŐI panaszkod­nak : kevés a pénzük. Kicsi az az összeg, amelyet a művelő­dési ház céljaira rendelkezé­sükre bocsátanak. Vajon igazuk lenne? Hiszen ötven-, hatvan-, százezer fo­rintok is szerepelnek egy-egy községi művelődési ház költ­ségvetésében. Miért állítja pél­dául az egyik művelődési ház igazgatója, hogy a tanácstól egy esztendőre folyósított hat­vanhatezer forintból egy fillért sem lát. Illetve lát: huszon­nyolcezer forintot, mert ennyi az évi fizetése. A fennmaradó harmincnyolcezer forintból vi­szont tényleg nem kap egy fil­lért sem, mert az a beosztottai fizetését fedezi — az admi­nisztrátorét, a gondnokét, a ta­karítónőét, a fűtőét, a ruhatá­rosét, a pénztárosét s a töb­biekét. Kitalálhattuk: az előbb em­lített hatvanhatezer forint — vagy más művelődési házak­ban ötvennégyezer, száznyolc­ezer ... forintok az alkalma­zottak fizetésére vannak. Ez a béralap. Ezt biztosítja a ta­nács. SOK FALUBAN megtörtént már, hogy a művelődési ház igazgatójának a saját zsebéből kellett kölcsönöznie pénzt, ha véletlenül egy-egy rendezvény bevétele nem fedezte a kiadá­sokat. Izgulhatott, hogy me­lyik lesz az a következő ren­dezvény, amelynek nyereségé­ből pénzét visszaveheti. Tehát nyereségre kell dolgozni, hogy a művelődési háznak pénze le­gyen. Mert a művelődési házaknak magukat kell fenntartaniuk. Egyik községünkben például hatvanötezer forint a művelő­dési ház évi fenntartási költ­sége; az ingatlanadó, a fűtés, a világítás, a közműdíj, postai számlák, felszerelések karban­tartása. Ezt a hatvanötezer fo­rintot ki kell gazdálkodni, mint a tsz-ben, az üzemeknél, a kereskedelemben. A műve­lődési ház tehát üzleti vállal­kozás. Az igazgatónak üzleteket kell kötnie, különben bezár­hatja a házat, vagy mint alkal­matlant elbocsátják. MIBŐL TARTJA FENN ma­gát a művelődési ház egy má­sik községben? A termeit bérbe adja az ÁFÉSZ-nek, a sportegyesület­nek. Máshol a mozi és a zene­iskola mint társbérlő fizet a művelődési háznak. Ilyenkor az igazgatónak szerencséje van, aránylag könnyen juthat egy kis pénzhez. Általában azonban sikeres, nyereséget hozó rendezvényeket kell szer­veznie. Mi lebeg hát a szeme előtt? A nyereség. Hogyan néz ki egy művelő­dési ház költségvetése a bevé­tel oldaláról? A legtöbb bevételt az ŐRI rendezvényei adják — táncze­ne, zenés vígjátékok, operet­tek, bűvészek — azután a bá­lok, a tánciskola, a ruhatár. Ezeknek kevés közük van a műveltséghez. Viszont nyere­séget hoznak. Minél több ilyen rendezvényt tartanak, annál több nyereséget zsebelhetnek be. A pénz tehát ösztönöz. De mi ösztönöz a veszteség­gel járó programok rendezésé­re? Egy-egy művelődési ház igazgatójának hivatástudata, szenvedélye. Az igazi művelt­ség terjesztésének azonban az az ára, hogy először silány műsorokat rendezzenek, pénzt szerezzenek az igazi kultúrára. Ma már az operett és a beat­zene iránt is csökkent az ér­deklődés, állítják néhány mű­velődési házban. Már ezek sem hoznak pénzt, sokszor ráfizet­nek. A községekbe kijáró „szó­rakoztató”, haknibrigádok mű­sorai nagyon alacsony színvo­nalúak; lenézik a közönséget. A falusi közönség érzékeli ezt, és nem kíváncsi az olcsón, színvonaltalanul szereplő együttesekre. Miből lesz hát ezután pénz? Csak összefogásból lehet. Ma már sok községi műve­lődési háznak nincs anyagi problémája, mert több szerv, vállalat, szövetkezet támogat­ja. A tsz, az ÁFÉSZ, a házi­ipari szövetkezet, a szakszer­vezet és így tovább. Ezeknek a művelődési házaknak nem kell programjaikat áruba bo- csátaniuk, a kultúrához nem üzletemberek módjára szerzik a pénzt. A MŰVELŐDÉS NEM LE­HET ÄRU, a kultúrán nem le­het nyerészkedni, mert ha így teszünk, abban a pillanatban árucikké degradálódik. A kultúra irányítása kicsú­szik a kezünkből, ha a szüksé­ges pénzt üzleti manőverekkel szerezzük meg hozzá. -4z ösz- szefogás — a közös fenntartá­sú művelődési házak — meg­erősítése, terjedése megállít­hatja ezt a folyamatot. Mint ahogy már sok helyen meg is állította. Egyre több gazdasági vezető érti meg, hogy ha segít egy- egy művelődési házat, nem a pénzt dobja ki, hanem tőkét termel. Mert a kultúra terme­lőerővé válik. Berkovits György ianézia felé indultak, és kin­csekkel érkeztek vissza, gya­rapítva a nemzeti közgyűjte­ményt. Bíró Lajos, sziget- szentmiklósi illetőségű ter­mészettudós, bartóki lelkület- tel a szétszóródás előtti utolsó pillanatban mentette tárgyi emlékké Óceánia törzsi művé­szetének faragott férfialakját, Tami-szigetéről hozott színes fejtámaszát. íme, egy ember, aki a Kis-Dunától az óceánig lendült, s onnan gazdagodva- gazdagítva érkezett vissza ho­ni tájainkra. Ismeretlenül, ritkán látható érték került elő a Néprajzi Múzeum raktá­rából. A kitűnően rendezett anyag maga íratja a javasla­tot; mindenképpen indokolt növelni új építkezésekkel is kiáUítótermeiinkiet, mindez nemcsak az idegenforgalomra hatna, kedvezően, de jól szol­gálná közműveltségünk fejlő­dését is. MIHALTZ PÄL új művei a Műcsarnokban a meglepetés erejével hatnak. Szentendrei festő a szó euró­pai értelmében, aki állandó megújulásokkal, a kivitelezés mindig magas értékrendjével kiterjesztette világát Balaton­szárszóra, Sopronra, esztergo­mi „Stációk”-ra, áhítatot su­galló üres székre, lovakra, kék házra, margitszigeti ro­mokra. Mindenben a színek költészetét találja, akár a „Vö­rös mező”-t figyeld, akár „Ré­gi falak”-ra bukkan. Nemcsak krónikás, minden festménye egyúttal hitvallás — öreg ka­pu, Orfeusz, szoborfülke, eper­jesi emlék, halásztanya rög­zíti e gazdag kettősséget. A csendélet intimitásával ra­gadnak meg házai, igaz festő töpreng a „Napraforgó” el­múlásán, nemcsak arcmását, de gondolatait is tartalmazza több önarcképe. A szentend­rei műhely e sajátos egyéni­sége, Miháltz Pál, inkább rendszerez, véglegesít, össze­gez. KONDOR BÉLA, MELOCCO MIKLŐS, PÁSZTOR GÁBOR ereje a kísérletezés bátorságá­ban nyilvánul meg. Üj mű­vek kristályosodási folyama­tát láthatjuk a Dorottya utcai tárlaton, a műhely pillanatnyi állapotát és kezdeményezé­seit. Kondor Béla látomásai továbbra is a megfeszített és zuhanó ember hősiességét érintik, Pásztor Gábor a spi­rális formákban az elszaba­dult vonal útját követi. Me- locco Miklós szobrai a viha­ros, tépett, űzött Ady után Jó­zsef Attila és Radnóti igazi arcát keresik. Losonci Miklós NYÁRON A bolognai opera a Dóm téren Az idei szegedi szabadtéri játékokon kiemelkedő ered­ménynek ígérkezik a bolognai opera vendégjátéka. Az olasz együttes vezető szólistái mel­lett a színház teljes ének- és zenekara is hazánkba érkezik, mintegy kétszázötven taggal. A vendégek július 28-, 29- és 30-án Verd' Otellóját mutat­ják be a szegedi Dóm -téren.' k 1 k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom