Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-03 / 53. szám
1972. MÁRCIUS 3., PÉNTEK rest «lEcrfti s^íiriap ITTTl A HATAT A hazánkban Ismert zöldségfélék válasz- V I I /\ IYI11\ téka elég kicsi. Dr. Szalva Péter kandidá- ' tus külföldről származó zöldségféle hazai meghonosításával kísérletezik. Különösen érdekes a fodros petrezselyem, mely télen is vitamindús zöldet ad, a metélőhagyma, a laskatök és a póréhagyma. A kísérletek jelenleg a kertészeti kutató űvegházában folynak. Március 8-ára ÖSSZEHÍVTÁK A TOT ÜLÉSÉT Szabó István elnökletével csütörtökön ülésezett a TOT elnöksége. Március 8-ra összehívták az országos tanács ülését; ezen vitatják meg a II. kongresszus elé kerülő dokumentumokat. Tanfolyamon a mezőgazdasági számlálóbiztosok oktatói Az országban hat helyen már befejeződött, csütörtökön pedig Tatán és Debrecenben, három-három megye részvételével, megkezdődött a mezőgazdasági statisztikai összeírás oktatóinak képzése. Még e hónap első felében Bajáin sorra kerülő tanfolyammal országosan véget ér az oktatás első szakasza. Egy SZTK-beutaló története Elmondják az érdekeltek Tevékenysége sokféle hatást vált ki, hozzájárul a mikroklíma, sőt még a politikai légkör kialakításához is. A doktorral már egy ízben volt valami kisebb problémánk, úgy látszik, most ismét tisztázni kell, mi a körzeti orvos feladata. Az újságíró Dr. Dolinszky Béla még fiatal ember, pályája kezdetén áll. Lehet, hogy túlterhelt, önkéntelenül is „lazít”, kibúvót keres a megkötöttségek alól. A járási fendelő előírása azonban nem felesleges bürokrácia, magától értetődő: tudni akarják, hogy a kezelőorvosnak mi a véleménye a beteg állapotáról, milyen elvégzendő vizsgálatok ere&mé- nyére kíváncsi. Miért végezzenek esetleg felesleges vizsgálatokat, terhelve a beteget és intézményt? Tény, hogy egy orvos beteg iránt tanúsított közönyének a beteg issza a levét. A járási SZTK-rendelő és a körzeti orvos egymást segítő intézmény s nem arra való, hogy a beteg gyógyulás, segítés helyett, meg nem értést kapjon, kivált, ha olyan ma- gárahagyott, mint özvegy Kecskés Istvánná. Komáromi Magda A szerkesztőségnek címzett levélben ez áll: „A Váci Kötöttárugyár vámosmikolai üzemében február 19-től, beláthatatlan ideig, nyújtott munkaidőt vezettek be — a szerződésben szereplő 44 órás munkahéttel szemben. Ez úgy fest, hogy 19-én délután 14 órától hajnali háromig tart a műszak. Ez egyaránt kötelező a fiatalkorúnkra, a terhes anyákra és mindenkire. Lehet, hogy néhány vezető még a kapitalizmusban érzi magát?” Az üzent A Váci Kötöttárugyár vámosmikolai üzeme tavalyi utolsó negyedévi tervét 102 százalékra teljesítette. Januárban a termelés viszont csak a követelmény 65,5 (!) százalékát érte el. Ez siralmas „eredmény”. Február elején változás történt, például a januári napi 225 gyermektréningruhával szemben február 8-án 323 melegítőt állítottak össze, február 14-én 324-et, ugyanezen a napon helenca műszálas gyermeknadrágból a korábbi 655 helyett 876-ot varrtak. A nagy elmaradást azonban a napi több munkával nem lehet fölszámolni: február 15 volt a „fordulat napja”. Ekkor a januári hiányt hozzáadták a februári és a márciusi feladatokhoz, ezt az összeget elosztották a hátralevő munkanapok számával, s új, nagyobb napi követelményt határoztak meg. Ezt azonban nem lehet nyolc óra alatt kielégíteni. A vállalat központjában elrendelték tehát a vámosmikolai túlórázást. Heti nyolc órányi túlmunkát igényeltek, például szabad szombati műszakkal. A dolgozók egy része azonban nem akarta föláldozni a szabad szombatját, s inkább a következő munkabeosztást választotta : kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken egy órával korábban kezdenek, s pénteken este négy órával megnyújtott műszakban dolgoznak. Az üzemvezető — Miért volt eredménytelen a január? — Az első hónapban döcögött a központi anyagellátás, s a dolgozók nem teljesítették a normát — válaszolja Tenczer Béliné üzemvezető. De januárban nem volt munkahiány, inkább szervezési problémák jelentkeztek, például nyolcadikéig háromféle tréningruha helyett egyet varrhattunk, ez zavarta a szalagok közötti együttműködést. — Miért nem teljesítették a normál a dolgozók? — Szigorítottunk a minőségen, januárban 6027 hibás terméket adtunk vissza a varrónőknek, a visszavetés 18,2 százalékos, volt, a decemberi 13,2 százalékkal szemben. Az év végi engedékenység miatt januárban kétezer hibás tréningruhát kaptunk vissza, amelyet kézzel kellett felfejteni, s új- ravarrni. A sok selejttel már decemberben hozzásegítettük magunkat a januári „vesszőfutáshoz”. — Mi a pállalat és mi a dolgozó hibája? — Az anyagellátás zökkenőiről a varrónők nem tehetnek, a kisebb szorgalom, a gyenge minőség azonban az ő hibájuk. És hozzáteszem, hogy nem igaz a fiatalkorúak, terhes anyák túlóráztatása. — Milyen megoldás kínálkozik? — A termelési tanácskozásunkon nem vetették fel a dolgozók, hogy sok a túlóra, talán azért,«mert érezték felelősségüket. Egyébként a vállalatnak egyáltalán nem előnyös a megszakításos túlmunka. Gondolkoztunk a megoldáson: a pénteki túlórázás sem jó, mert a férjek — akik jó része hetente jár haza —, ekkor már megérkeznek. Esetleg vasárnap este? Ügy érzem, ez sem előnyös. Március végéig tart az emelt óraszámú műszak. Kértük, hogy fél év alatt számolhassuk fel az elmaradást, de nem engedélyezték. A dolgozók Tábiás Lajosné, tréningvarrónő: „Hogy. szabad szombaton bejöttem, az csak otthoni problémákat okozott. Hat hónapja kerültem ide, még nem ismerem a folyamatokat ...” Medgyes Lászlóné tréningvarrónő: „Januárban többször volt munkahiány, előfordult fél, de három- négy órán át is. Például, ha a zippzározó nem győzi a munkát, akkor állnak a derekazók: a belső szervezés miatt is „lazsálunk”. Nem éppen kellemes a túlóra, de egykét szombatot kibírunk, csak nehogy az egész nyáron így legyen. Én azt mondom, hibásak vagyunk a lemaradásban, „A zongora fd volt lángolva...“ 25 éve: a köztársaságellenes összeesküvők pere NAGY FERENC kisgazda- párti miniszterelnök kormányának belügyminisztériuma 1917. január elején hivatalos jelentést tett közzé egy nagyszabású, jói szervezett, szerteágazó, sok nevezetes személyt érintő köztársaságellenes ösz- szeesküvésről. Az összeesküvők fegyveresen akarták meg- dönteni a magyar köztársaságot. Arra készültek, hogy visz- szaállítják Magyarországon a Horthy-rendszert. A magyar kormány közzétett minden dokumentumot, a nyomozás eredményét, az összeesküvők és a tanúk vallomásait. Csak ezután kezdődött meg 1947. február 27-én, 25 évvel ezelőtt — a nyilvános bírósági tárgyalás. Amikor Jankó Péter vezetésével az ötös népbírósági tanács megkezdte a per lebonyolítását, nagy számban jelen voltak a világlapok és a nagy hírügynökségek munkatársai, sok kisgazdapárti képviselő, valamint a lakosság minden rétegének reprezentánsai. A TÁRGYALÁS FOLYAMÁN kialakult a kép a haladás ellenségeinek aknamunkájáról. Az összeesküvők már 1945 nyarán megalakították az ellenforradalmi „vezérlő tanácsot”, vagyis az ügyintéző és szervező 7-es bizottságot. Ennak. A hetekig tartó per végén, a teljes értékű bizonyítékok és vallomások alapján került sor az ítéletre. A három főbűnöst: Dálnoki Veress Lajost, Donáth Györgyöt és And- ráss Sándort 1947. április 16-án kötél általi halálra ítélték. Arany Bálint és Szent- miklóssy István életfogytiglani kényszermunkát kapott, a többiek pedig 6—14 évi fegyházbüntetést. Saláta Kálmán kisgazdapárti képviselőnek azonban sikerült megszöknie. A FOvADLOTTAK elítélését követő további perek megmutatták, hogy a mindenre elszánt kalandorok miképpen szivárogtak be a közéleti állásokba; propagandájukkal miként bomlasztották a demokráciát, és miképpen készültek a fegyveres terrorra. Sorozatban derült ki ezután, hogy a Kisgazdapárt jobbszárnya és maga Nagy Ferenc miniszter- elnök is milyen súlyosan kompromittálódott. Nagy Ferenc szökése Svájcba — teljessé tette a Magyar közösség felszámolását. Eltűnt az új magyar életből az a veszedelmes fertőző góc, amely gátlástalanul, eszközeiben nem válogatva tört a magyar demokrácia létére. A veszély nagyságát Donáth György cinikus vallomása érzékeltette a legjobban. Azt mondta: „A zongora fel volt hangolva, már csak játszani kellett volna rajta .. De a magyar demokrácia eléggé erős volt már akkor ahhoz', hogy az ellenforradalmi, fasiszta jellegű hatalomátvételt megakadályozza... Földes Mihály hogy mi selejtet javítottunk, az nagyon visszavetett. Két éve dolgozom az üzemben.” Nyilrai Julianna, helenca- nadrág varrónő: „Januárban csak minden második nap volt munka. Keddep, csütörtökön, szombaton jön a kocsi, ilyenkor délelőtt sosincs feladat. Ha nincs helencaanyag, akkor blokk-kiszolgáló vagyok, vagy más munkát varrók. Hét közben nem dolgozunk eleget, de nem a mi hibánkból. Egyik fiatalnak sincs kedve bejönni szabad szombaton.” Az igazgatóhelyettes Megmutattuk a vámosmikolai levelet a Váci Kötöttáru- gyár igazgatóhelyettesének, Bártfai Győzőnek, aki a következőt mondta: — A tagadhatatlan ellátási zavarok mellett a vámosmikolai dolgozókon is múlott a visszaesés. Az év elején festékhiány miatt egy-két alkalommal állt a szabászatunk, de „munkanélküliség” nem volt. Nem lehet garanciákat adni, hogy a jövőben üzemszervezési problémák nem lesznek. Mi nem szívesen túlóráztatunk. Vámosmikolán szabálytalan a napi négy óránál nagyobb túlmunka, .figyelmeztettük is az üzemvezetőt, de ő azzal érvelt, hogy a dolgozók kérik, mivel későn indul a buszuk. A túlórázás nem lehet végnélküli, kollektív szerződésünk szerint egy hónapban maximum 16, egy negyedévben összesen 24 óra rendelhető el. Tehát március elején befejeződik Vámosmikolán a „hajrá”. Törvény tiltja, hogy terhes anyákat, fiatalkorúakat túlóráztassunk. Mondtam, nem öröm nekünk a túlmunka, de pontos szállítási határidők kötnek mindnyájunkat: a piacmegtartás, az exportkötelezettség „miatt nem törődhetünk bele a jánuári elmaradásba, a sok selejtes munkába. Reméljük, áprilisban helyreáll a vámosmikolai egyensúly... Következtelések Az üzemvezető tagadja, hogy terhes anyák és fiatalkorúak túlóráznának. Az igazgatóhelyettes a törvény tilalmát is idézi. Csakhogy Vámosmikolán a dolgozók 80 százaléka fiatal, a nyolc általános után került az üzembe; 80 százalék — ha ők nem, akkor ki túlórázik? A levélíró így fogalmazott: „beláthatatlan ideig nyújtott munkaidő”, az üzemvezető szerint: „március végéig tart az emelt óraszámú műszak, az igazgatóhelyettes ismerteti a kollektív szerződés előírásait, s március eleji befejezést ígér, a varrónő meg a nyári túlórázástól is tart. A termelési tanácskozáson nem esett szó a túlmunkáról — ez is elhangzott. Akkor miről tanácskoztak? A vállalat és dolgozói „együtt sírnak és együtt nevetnek”, de a vállalat nem vállalhatja magéra a rossz minőségű, selejtes munkát és , a munkás nem vállalhatja mindig magára azt a „sírást” is, amelynek nem csak ő az okozója. Fóti Péter Kibírják a 12 atmoszférát A Szerszámgépipari Művek székesfehérvári köszörűgépgyárában Knorr-licenc alapján gyártják a közúti fékberendezéseket A munkát eddig nehezítette, hogy az üregen alumíniumöntvények 60 százaléka nem bírta a fékberendezés működéséhez szükséges 12 atmoszíérás nyomást. A gyár külföldi tapasztalatok alapján műanyagtelítéssel javítja majd az öntvényeket. Ehhez az NSZK-ból berendezést vásároltak, amely „HM— 25” elnevezésű folyékony műanyagot présel az öntvények pórusaiba, majd polimerizá- cióval megszilárdítja. Az új eljárás megszünteti az öntvények szivacsosságát. 12 óra a varrógép mellett Felelősség csak egy oldalén ? nek tagjai — Donátit György, Szent'.ványí Domokos, Szent- miklóssy István, Arany Bálint, Kiss Károly, dt. Léder János és Saláta Kálmán országgyűlési képviselő — hozzáláttak a demokratikus rend bomlasztásához, a mindenre elszánt politikai kalandorok toborzásához, a fegyveres felkelés előkészítéséhez. A, 7-es bizottság tagjai, egy kivételével, részt vettek az 1945 előtti legreakciósabb Horthy-szerve- zetek működésében. Ezek szervezték újjá már 1945 nyarán a Magyar közösséget. Ennek polgári és katonai szekciója volt. Mindkettő elsősorban a régi állami tisztviselők, katonák, csendőrök, rendőrök soraiból toborozta embereit, de számítottak a demokratikus mezben ágáló, valójában antidemokratikus célokat követő politikusokra is. Tevékenységük kiterjedt voltát a letartóztatottak nagy száma bizonyította. A 7-es bizottság Dálnoki Veress Lajos nyugalmazott vezérezredesre bízta a „földalatti fegyveres erők’y megszervezését. Dálnoki Veress aztán maga köré gyűjtötte az állományon kívüli katonatisztek egész sorát. A 7-es bizottság ideiglenes ellenforradalmi kormány felállítását tervezte. Ennek elnökéül Lp.ka.tos Géza nyugalmazott vezérezredest szemelték ki. Azért őt, mert Lakatos annak idején teljhatalmú megbízást kapott Horthvtól, s ez a megbízás a kezében maradt — tehát a „jogfolytonosság biztosított volt”. A 7-ES BIZOTTSÁG a szigorú illegalitás ellenére lendületesen és céltudatosan tevékenykedett, s viszonylag rövid idő alatt sikerült jelentős bázist teremtenie a Kisgazdapárt reakciósai körében. A hatalom átvételét, ha kell polgárháború útján, a párizsi békekötés idejére tervezték. Dálnoki Veress szabályos hadparancsokat adott ki. Az 1. számú „hadpa- rancs” katonailag az 1944. március 19-i helyzetet tekintette mérvadónak. Dálnoki Veress a kinevezések jogát magának tartotta fenn, és súlyos megtorlást helyezett kilátásba az árulóknak és az engedetleneknek. Az összeesküvők győzelme esetén a földbirtokosok visszakapták volna a földet, a bankok és a gyárak megint a tőkések tulajdonába kerültek volna, és teljes egészében restaurálták volna a horthysta diktatúrát. A bírósági nyílt tárgyaláson bebizonyosodott, hogy az összeesküvők ádáz ellenségei a demokráciának, a népnek és a társadalmi haladásVerésegyház, ÁFÉSZ-élel- tniszerbolt. — Nem gondoltam, hogy az újság ilyen hamar törődik a bánatommal. Régóta fáj az epém. Többször jártam dr. Dolinszky Béla körzeti orvosnál, de nem javult az állapotom. A kollégáim mindig kérdik, Kecskésné, már megint rosszul van? Elmentem az orvoshoz, kértem, utaljon be Vácra kivizsgálásra. Adott egy papírt. Amikor a kettes belgyógyászaton végre rám került a sor, elküldték, mert nem volt jó a beutalóm. Közölték, hogy dr. Dolinszky majd tudja, miről van szó, levélben már közölték vele, milyen beutaló szükséges. Hiába ment el a délelőttöm, hiába adtam ki a pénzt. — Látja, ilyenek a bürokraták — mondta a körzeti orvosom. — Írok magának egy másik beutalót nyomtatott betűkkel, úgy látszik, az kell nekik. A következő napon az SZTK-ban azt a beutalót sem fogadták el. Mgr más is járt így a faluból. Az orvos — Ismerem Kecskésnét, de tulajdonképpen nem is kezeltem. Az a szokás, hogy ha a beteg beutalót kér az SZTK- ba, adunk neki. — Tudomásom szerint önnek csak akkor kell beutalni a beteget a szakrendelésre, ha úgy látja, hogy valóban szükséges és a beutalóra rá kell írnia, hogy milyen vizsgálat elvégzését kéri. — Így van. Ha valaki kéri, én megvizsgálom, de ő az SZTK-beutalóhoz ragaszkodott. — A beteg nincs mindig tisztában a formaságokkal. Kecskésné a gyógyulásához kérte az ön segítségét. Az első elutasítás után átadta önnek az SZTK-szakorvos üzenetét, hogy a már többször megtárgyalt módon állítsa ki a szükséges papírt. — Az csak akadékoskodás. Üj emberek jöttek a járási SZTK-hoz, mindenféle új dolgokkal nehezítik a munkánkat. Kecskésné bajáról nem tudok, alig egyszer-kétszer vizsgáltam. A beteg — Jaj, elvtársnő, félek, mi lesz ebből, mégiscsak ő az orvos. Míg Kecskés Istvánná elment kezet mosni... — Rokona Kecskésnének? — Nem, doktor úr. Nem rokonom, nem ismerősöm, nem tőle, hanem mástól szereztem tudomást a történtekről. Kecskésné panaszkodva fordult a doktorhoz. — Tetszik látni, másodszor is hiába mentem a papírral, nem volt jó az sem. Nem is megyek többet. — Maga, Kecskésné, nem is mondta, hogy mit akar, csak beutalót kért. Én nem vizsgáltam magát. — Dehogynem. Kétszer tetszett engem megnézni. Másod szor, mikor elmondtam, hogy mit üzentek az SZTK-ból, akkor kértem, hogy tessék ráírni a beutalóra: epe- és szívvizsgálat kellene. — Mikor járt a körzeti rendelőben influenzával? — Egyszer se. Nem érek én rá szaladgálni. — Na jól van, jól. Jöjjön Kecskésné, majd megvizsgálom és elrendezzük az ügyet. A rendelő orvosa Dr. Kiss Teréz: — Köszönöm, hogy eljöttek. Valóban nem túl régen dolgozom a rendelőintézetben. Vezető-főorvosommal együtt szeretnénk eredményesebb módszert bevezetni a jobb munka érdekében. A hozzánk tartozó körzeti orvosok közül alig egy- kettő akad, aki nem támogat bennünket, nem érti ennek a jelentőségét. Dr. Dolinszky Bélával személyesen még nem találkoztam. Levélben többször kértük: ha beteget küld, írja meg, hogy milyen vizsgálatot kér. A kívülálló — Pásztor Béla, Veresegyház tanácselnöke vagyok. Igazán elszofnorít, amit önöktől hallottam. Az orvos a falu egyik legkiemelkedőbb személyisége.
