Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-03 / 53. szám

ri»i ja tetei 1972. MÁRCIUS 3., PÉNTEK Hétköznap a műteremben Az ajtón névtábla: Kocsis Imre, Kisfalusi Márta. Férj, feleség — festő, keramikus házaspár. A szentendrei új művészte­lepen levő lakásba belépve először is a hallban levő vi­rágokra terelődik az ember figyelme. Két narancsfa is zöldell, tízévesek, állítólag jövőre termést is kellene hoz­niuk. Sőt mimóza is van, üvegbúra alatt. 1 KOCSIS IMRÉI Ne higgye azonban senki e bevezető után, hogy Kocsis Imre növényeket fest, csend­életeket. Egészen mást csinál. Bár most üresnek, és túlsá­gosan is tisztának, rendbera- kottnak tűnik a műterein. — Hosszabb, másfélhóna­pos szünetet tartottam a fes­tésben — mondja Kocsis Im­re — galériát építettem. Szép, gondosan gyalult deszkából áll a galéria, tekin­télyes lépcsőfeljáróval — a nagy műteremben. — Ne csodálkozzon, ezt is én csináltam. — Hogyan ért ehhez? — Makói vagyok, otthon a családban sokan fúrtak-fa- ragtak, -eltanultam a fogáso­kat és a hajlamot is. Szere­tem a manuális munkát, ne­kem az is örömet okoz, ami­kor kifeszítem a vásznat, ami­re festeni fogok. — Ért még máshoz is? — Iparművészeti középis­kolába jártam, kerámia szak­ra. Amikor elvégeztem, meg­szereztem a fazekas szakmun­kás oklevelet. A főiskolán is ebből a tudományomból él­tem. Meg abból, hogy deko­rációkat, alkalmazott grafi­kai munkákat csináltam. Festő ▼agyok, de nem határolom el magam a képző- vagy az ipar­művészet más ágaitól. — Mit értsünk ez alatt? — Azt, hogy ha kedvem ▼an, leülök és csinálok kerá­miát, vagy tervezek plakátot, könyvborítót, vagy készítek fémzománcképeket, színes üvegeket. Az úgynevezett murális munkát nagyon sze­retem, vagyis azt, amit az építészetben felhasználnak dekorációs elemként. Ezt a fajta munkát tanítom is a főiskolán, tanársegéd vagyok, 1968 óta. — Mennyi elfoglaltságot je­lent ez? — Hetente három alkalom­mal járok be. Elég sok elfog­laltsággal jár, de szeretem csinálni. Különben is mi fes­tők nem -vagyunk elkényez­tetve rendelésekkel, van időm csinálni a főiskolai munkát. Műteremben látható képei azonnal felhívják magukra a figyelmet. Teljesen elütnek a szokásos festői formáktól, stí­lusoktól. Tulajdonképpen kollázsok. — Hogyan csinálja? — Fotókból, folyóiratokból kivágom, ami megtetszik, vagy amivel ki akarok vala­mit fejezni. Azt összeragasz­tom, tehát megszerkesztem a kompozíciót. Ez a hagyomá­nyos kollázs, csinálják mások is. De az én munkám még ez­után kezdődik, ezt a kollázst, megfestem. Felnagyítom', meg­határozom a színeket. Nagyon lassan haladok, de ez a mun­kamódszerem. Sok változatol csinálok, precíz tervek alap­ján. — Képei formáikban éi tartalmukban is a köznapol aktualitásait tükrözik. Perszt ez a kollázs sajátja is. Tuda­tosan erre törekszik? — Azt hiszem igen, bál nincs kidolgozott elméletem, ez nem az én feladatom, nem is szeretek erről beszélni. Kocsis Imre fiatal művész, harminckét éves. Több kiállí­táson feltűnt már. — Tervei? — Szeretnék bekapcsolódni az építészet murális formái­nak megoldásába, munkájá­ba; falfelületeket, színes üve­geket tervezni. 1 KÍSFALUSI MÁRTA 1 Most végezte a főiskolát, kerámikus. Műterme az egyik lakószoba, ezért is építette férje a galériát, hogy ott aludhassanak. Szoba-műtermében fazekas­korong áll, férje csinálta. A nagy műteremben elektromos kemence, nemrég építették be. 20 ezer forintba került, - dehát e nélkül egy kerámikus nem tud létezni. Ottjártunkkor éppen kerámia hamutálakat égettek a kemencében. — Használati edényeket szeretnék készíteni — mondja Kisfalusi Márta — a pályát most kezdem. Később építé­szeti falburkoló kerámiákat is szeretnék csinálni. Aztán majd egyedi darabokat, kiállí­tásra. Berkovits György Galga menti népi fesztivál Az idén májusban ismét megrendezik a már hagyomá­nyos Galga menti népi fesz­tivált. A gazdagnak ígérkező programról Kovács Gyuláné, a gödöllői járási hivatal mű­velődésügyi osztályának veze­tője adott tájékoztatót. — A célunk ugyanaz, mint volt tavaly és a korábbi ha­sonló rendezvényeken: a Galga mente néphagyomá­nyainak ápolása és fejlesztése. Az idei ünnepségsorozat má­jus 14-én kezdődik Hévízgyör- kön a Galga mente néprajzát és népművészetét betnutató kiállítás megnyitásával. Má­jus 20-án Csömörön a szlo­vák és német nemzetiségi cso­portok felvonulásával folyta­tódik a program, amit kultu­rális bemutató, majd nemze­tiségi bál követ. BŐVÜL A KÖNYVTÁR Vendégek a diákok Az általános iskolák harma­dik osztályos diákjai — a kör­nyezetismeret órák keretében — ellátogatnak egy-egy könyv­tárba, ahol megismerkednek az ottani munkával és a köl­csönzés gyakorlatával. Termé­szetesen így van ez Dunake­szin is, ahol dr. Kardos József- né, a községi könyvtár vezetője elmondta, hogy igen jó kap­csolatot sikerült kialakítani a tanulókkal, példa erre, hogy a diákok saját maguk által ösz- szeállított télapóműsort is be­mutattak. — A könyvtárnak összesen 1500 tagja van, ebből 400-an a kirendeltség — a 2-es számú általános iskola és gimnázium — tagjai. A könyvtárnak 14 ezer kötete van. A helyiségek­ben csak 6 ezer könyvet le­het elhelyezni, ezért még a fo­lyosón is tartunk könyveket. A községi művelődési ház­ban több rangos író—olvasó találkozót is rendezett a könyv­tár Javultak a könyvtár lehető­ségei, a fiókkönyvtár önálló helyiséget kapott, ugyanis ad­dig az iskola hivatalsegédi szobájában tárolták a müve­ket. Idén 35 ezer forintot köl­tenek könyvvásárlásra (35 fé­le újság jár), tehát javulhat a könyvállomány, erre elegendő a pénz, sajnos azonban a könyvtárhelyiség bővítésére már nem jut. Kiterjesztik a gyermekfoglalkozásokat is, a jövőben sokkal több diák­tagra számítanak —, segítsé­gükkel legközelebb már a művelődési ház szabadtéri színpadán anyák napi műsort rendeznek. Dunakeszin is nép­szerűsítik a „Kell a jó könyv” olvasómozgalmat, az ehhez fű­ződő műsoros estet március 9-én rendezik meg. A legkö­zelebbi író—olvasó találkozót a művészeti napok keretében, szeptemberben tartják. m. s. FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK Hovanscsina Muszorgszkíj-felújítás az Operában A XVII. század utolsó évti­zedeiben, amikor Muszorgszkij Uovanscsinája játszódik, igen válságos időket élt át Oroszor­szág. Nagy Péter ekkor vette kezébe a hatalmat, ekkor kez­dett hozzá ennek az óriási, el­maradott birodalomnak a mo­dernizálásához, ekkor tette meg az első lépéseket, hogy országát bekapcsolja Európa vérkeringésébe. Muszorgszkij, a zseniális ze­neszerző, mint mindenben, a témaválasztásban is messze megelőzte korát. A XIX. szá­zadi történelmi opera, mely a nemzetek kialakulásának, a nemzeti' törekvések kifejlődé­sének köszönheti létrejöttét, együttjárt a romantikus szem­lélettel, a nemes lelkű hősök és a gonosz intrikusok egysíkú ábrázolásával, a nagy haza­fias illúziókkal. Muszorgszkij már nagyon messze került az effajta operáktól. Amikoí az 1870-es években a I-Iovanscsi- nában a XVII. század végi Oroszország nagy történelmi tablóját felvázolta, szinte de- heroizálta hőseit, arra törek­szik, hogy operájának szemé­lyei valamennyien hús-vér emberek legyenek — mind­nyájan erényekkel és hibák­kal, de mindenekfelett jelleg­zetes és egymástól élesen el­ütő karakterrel rendelkezze­nek. És micsoda figurákat al­kotott Muszorgszkij teremtő fantáziája! A durvaságát jo- vialitással leplező öreg oli­garcha, Ivan Hovanszkij, fia, a kéjvágyó Andrej herceg, az irgalmas lelkű Márfa, a csel­szövő Saklcfvitij bojár, a gyá­va, de ravasz írnok, mind megannyi pompás jellemkép, a realista emberábrázolás szép példái. Az opera szövegkönyvét maga a zeneszerző írta. A libretto dramaturgiailag meglehetősen lazán illeszkedő képek sorából áll, de az egyes jeleneteket Muszorgszkij rendkívül feszes drámaisággal építette fel. Hadd emeljünk ki most csak két részletet, az egyik a máso­dik felvonás vége, amikor Ho­vanszkij katonáinak mulatozá­sát az írnok Nagy Péter gár­dája közeledésének hírével za­varja meg, és a hetyke legé­nyek csoportja mindjárt ijedt, tanácstalan embernyájjá sze­lídül. Vagy azt a jelenetet, amikor az öreg Hovanszkijt, aki a bojárok tanácsába ké­szül, szolgái gyönyörű díszru­hába öltöztetik, miközben az asszonyok énekkel dicsőítik a dölyfös főurat, hogy végül amikor elindul, előugorjék az orgyilkos, és ledöfje a bojárt. A gyönyörű orosz melódiák, akár valódi népdalok, akár Muszorgszkij saját invenciójú dallamai, az érzelmek, hangu­latok, drámai konfliktusok széles körét képesek kifejezni, kezdve az olyan természeti ké­peken, mint az opera előjáté­ka, a híres „Hajnal a Moszk- va-folyó felett”, az olyan lírai szólószámokon keresztül, mint Márfa dala vagy Sakíovitij áriája, egészen az olyan nagy drámai együttesekig, mint amilyen a zárókép, az óhitűek máglyahalála. A budapesti Operailáz 1936­ban mutatta be a Hovanscsi- nát Issay Dobrowen vezényle­tével, Dobrowen és Oláh Gusz­táv rendezésében. A kitűnő produkciót igen nehéz túlszár­nyalni. Több mint húsz éven keresztül játszotta a színház, aki láthatta, sohasem felejti el az előadás magas színvonalát, a szerepekben fellépő nagy művészegyéniségeket. A mostani felújítás zenei irányítója a pályája csúcsán levő Ferencsik János főzene­igazgató rendkívül energiku­san, nagy művészi intenzitás­sal dirigálta a zenekart és a különösen nehéz feladatot el­látó kórust. Ferencsik a mű lí­ráját is maradéktalanul kibon­takoztatta. Békés András ren­dezésének érdeme a tömegek átgondolt és látványos mozga­tása és a drámai csúcspontok­nak, a II. felvonás fináléjának és Hovanszkij megölésének ki­tűnő, szuggesztív megoldása. Forray Gábor grandiózus szín­padképeit az orosz faépületek és a fényes hagymakupolák barna-arany színei.'határozák meg. A pompás jelmezeket Márk Tivadar tervezte, Ha­rangozó Gyula készítette a lát­ványos perzsa tánc koreográ­fiáját. A szereplők közül először Me­lis György hangban és színpa- dilag egyaránt kitűnő Saklovi- tijét kell kiemelni, közvetlenül utána pedig az írnok karakter- szerepében pompás alakítást nyújtó Palcsó Sándort. Kom- lóssy Erzsébet szép hangú Márfa volt, Bartha Alfonz és Szőnyi Ferenc mint Andrej Hovanszkij, illetve Galicin herceg sikeresen jelenítettek meg egy-egy jellegzetes figu­rát Muszorgszkij színpadán. Faragó András hangja igen alkalmas Ivan Hovanszkij szó­lamához, bár egyénisége nem eléggé súlyos az öreg oligarcha megszemélyesítésére. Szalma Ferenc lírai Doszifejéből pedig mintha az önfeláldozáshoz szükséges, sugárzó lelki erő hiányoznék. A kisebb szere­pekben Szabó Rózsa, Domahi- dy László, Katona Lajos, Nagypál László és Varga And­rás járultak hozzá alakításuk­kal a felújítás sikeréhez. Kertész Iván A szakmát - művelők híján - megszüntettük... Tj1 urasa lenne a címben megfogalmazott szöve­get olvasni az Országos Szakmajegyzékben, valame­lyik mesterség neve mel­lett. Ez nem furcsa. Ez le­hetetlen. Ez képzelődés; Sorakozhatnának máris az ellenérvek ... De miért le­hetetlen, miért lenne kép­zelődés? A jelenlegi tanévben né­hány szakmunkásképzőben egész egyszerűen nem in­díthattak — jelentkezők hí­ján — első osztályt. Pél­dául a kovács és az öntő szakmában. Másutt meg ko­hásznak, vagy vájárnak ké­szülő fiatalokból nem ver- buválódottt egy osztályra való. Amott meg ács, állvá­nyozó vagy kőműves osz­tály nem jött létre. Jelenleg 32 olyan szakmát emleget­nek, amelyekben az után­pótlás, esztendők óta, rend­kívül nehéz. Ezeket minden évben a tervekhez képest 40—50—60%-kal kevesebb fiatal választja. így történt tavaly is, pedig az 1971/72- es tanévre a vártnál húsz százalékkal többen jelent­keztek szakmunkás-tanuló­nak: 91 ezer fiatal állt vol­na szakmunkásnak a ter­vezett 75 ezer helyett. Ez a túljelentkezés a kétkezi mesterségekre — évtizedek­re visszatekintve — példa nélkül áll, mégis: azt a bi­zonyos 32 mesterséget vál­tozatlanul kerülte az ifjú­ság. Pedig ennek a 32 szak­mának. majd a fele alapve­tő mesterség: a vasipar ön­tő, kovács, kohász nélkül: a bányák vájár nélkül, az építkezések kőművesek nél­kül nem boldogulhatnak. A z előzetes számítások ^ szerint a negyedik öt­éves terv időszakában évente, átlagosan 35 ezerrel kevesebb fiatal hagyja majd el az általános iskolát. A középiskolai létszámot a tervek — ennek megfele­lően — mégsem veszik ki­sebbre. A demográfiai mélypont tehát — a tervek szerint — csak a szakmun­kásképzést sújtja majd! A harmadik ötéves terv ide­jén az általános iskola el­végzése után a fiatalok 66 százaléka szakmunkáskép­zőben tanult tovább. A je­lenlegi terv módosítja ezt az arányt: csupán 59 száza­lékot 'tervez szakmunkás­pályára. Tehát a már eleve kevesebből is kevesebbet. Ezeket az arányokat persze nemcsak vitatni lehet — vi­tatkoznak is rajta a szak­emberek — de megváltoz­tatni is. Ám tervezzünk bár több ifjút a szakmunkás­pályákra indítani, az nem vitás, hogy a legkevesebb változatlanul abba a 32 szakmába jut majd, ame­lyeket eddig sem rohamoz- t-cik TZ"i pótolja majd őket? Sokan azt mondják: a technika. Nem vagyok kis­hitű, de nehezen tudom el­képzelni, hogy a követke­ző évtizedben sikerül akár­csak az úgynevezett nehéz munkahelyeken is az em­bert gépekkel teljesen he­lyettesíteni. Sokan azt mondják: majd a szakközépiskolában vég­zett, középfokú képesítésű fiatalok állnak oda (önte­ni, kovácsolni, falat rak­ni ... Eddig a következőket láttam: akinek érettségi la­pult a zsebében, az igyeke­zett magának íróasztalt ke­ríteni, vagy valamilyen irányító, ellenőrző, kis-fő­nöki beosztást. Igaz, a szak- középiskolákban tanulnak szakmát is, de a szakközép- iskolából kikerülő fiatal te­temes hátránnyal indul a kétkezi munkában a szak­munkásképzőből érkező fia­talhoz képest. Kisebb óra­számban tanulja a szak­mát és lényegesen keve­sebb a gyakorlata, ami egy kétkezi mesterségnél még­is csak döntő. Van, aki azután azt * mondja: ugyan, tíz éve hal­lom már ezeket az aggályo­kat, a munka mégsem állt le egyetlen gyárban sem. Szerintem viszont — igenis leállt! A nap egyik felére mindenképpen. Mert az a leállás, amikor jól felsze­relt öntödék csak egy mű­szakban dolgoznak három helyett, s még'ebben az egy műszakban sincs valameny- nyi drága berendezés mun­kába állítva — emberhiány miatt. Miért nem mennek a fia­talok ezekre a pályákra? Nem igaz, hogy a kétkezi munka riasztja őket. A ta­valyi rekord-jelentkezés a szakmunkásképzőkbe ezt igazolja. Ezek szerint más­hol a baj. Mondják: ezek nagyon piszkos mestersé­gek. Az autószerelésnél piszkosabb munka nincs. Tessék utánanézni, mégis, ezen a pályán tolonganak a jelentkezők. Ennek pedig csak egy magyarázata lehet — a jövedelem. A teendők egy részét tehát itt kell ke­resni más szakmáknál is. A teendők egy részét... Ezt hangsúlyozni kell, mert ez nem lehet csak a jövedelem témája. A társadalmi fon­tosság tudata is lényeges elem. S ennek érzékelteté­se folytonosan — nemcsak bérkérdés. (S nemcsak bor­ravaló, mint az autószere­lőknél.) Szociálpolitika, ká­derpolitika, környezet és így tovább. S nem orszá­gos, hanem vállalati. Nem az országos nagy progra­mokkal van a baj, de va­lakit — csoportokat, mes­terembereket csak ott lehet jutalmazni, tisztelni, előny­ben részesíteni — ahol él, dolgozik, azaz a munkahe­lyén. A mai fiatalokra a to- -*"*• borzó szép szavak alig­ha hatnak. Kormányhatáro­zattal megtölteni azokat az üres iskolapadokat — anti­demokratikus lenhe, s el­képzelhetetlen is. Ezért végül is a magam részéről azok mellé állok, akik azt hangoztatják, a vállalatoknak kellene — sa­ját és valamennyiünk érde­kében — azon igyekezni, hogy ezek a mesterségek vonzóvá váljanak. Ilyesmi­re á szakmunkásképző-inté­zeteknek nem futja. A ko­vács és öntő műhelyek, ko­hászati üzemek fejlesztésé­re, a munkakörülmények javítására az eddiginél jó­val többet szükséges költe­ni. A bérekben, a jutalmak­ban, a vállalati belső szo­ciális intézkedésekben — lakásépítés, üdülés, öltözők — az eddiginél sokkal ész­revehetőbben illene hono­rálni ezeknek az ún. „hiány­szakmáknak” a művelőit. Van mód a szakmák közöt­ti differenciálásra egy-egy vállalaton belül is! Ez töb­bet segítene, mint bármi­féle panaszkodó vagy elíté­lő nyilatkozat a túlságosan elkényélmesedett mai ifjú­ságról. Gerencsér Ferenc FELMERES Bevált-e a közös fenntartás? Mától kezdve a megye hat járásában — budai, ceglédi, dabasi, gödöllői, nagykátai, váci — a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának irá­nyításával felmérést végez­nek: bevált-e a művelődési házak közös fenntartása, illet­ve hogyan lehetne tovább nö­velni azoknak, a művelődési házaknak a számát, amelyek­nek fenntartásáról már nem csupán a helyi tanács gondos­kodik. A tervek szerint már­cius 25-ig a hat járás huszon­négy községében végzik el é fontos felmérő munkát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom