Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-18 / 66. szám

A «ST tt tern kJCíriap 1972. MÁRCIUS 18., SZOMBAT Janus Pannonius- ünnepségek — A közeljövőben számos ünnepi rendezvény — előadá­sok, kiállítások és más rangos események sora — idézi halá­lának 500. évfordulóján Janus Pannonius, a magyar iroda­lomtörténet és az európai iro­dalom nagy alakjának emlékét — nyilatkozta az újságíróknak pénteken Takács Gyula, a Ba­ranya megyei Tanács vb-el- nökhelyettese a Magyar Sajtó Házában megtartott tájékozta­tón. Beszámolt arról, hogy az ünnepségsorozat március 27-én Pécsett Borsos Miklós Kossuth- díjas szobrászművész Janus Pannonius-szobrának avatásá­val kezdődik. Ugyanezen a na­pon a pécsi Tudomány és Technika Háza nagytermében Janus Pannonius és kora cím­mel nyílik nagyszabású kiállí­tás. Március 27—29. között a Magyar Irodalomtörténeti Tár­saság vándorgyűlése is a jeles humanista emlékének adózik. Martyn Ferenc Munkácsy- díjas festőművész Janus Pan- noniust megörökítő rajzaiból a Modern Magyar Képtárban nyílik tárlat. A Pécsi Balett Panegyricus címmel bemutatja Eck Imre táncfantáziákból és párbeszédekből összeállított produkcióját, Farkas Ferenc zenéjével és Gyárfás Miklós szövegével. Március 28—31. kö­zött a Magyar Tudományos Akadémia ülésszakkal tiszteleg Janus Pannonius emléke előtt. T V-FIGYELŐ Van-e munkaerőhiány? Természetesen — vágja rá a jólértesült újságolvasó, akit naponta bombáznak különböző rendű és rangú vezetők Jere- miás-sirámaival, nem beszélve a riportfilmben is bemutatott csábító álláshirdetésekről. So­kat hallottunk mindennek el­lenpontjaként a kapun belüli munkanélküliségről, mégis meghökkenten fogadtunk né­hány adatot, melyek a címben feltett kérdésre korántsem egy­értelmű választ adnak. Igaz, elsősorban a munkaerőkérdés szakemberei nyilatkoztak 'a szerkesztő-riporter Balogh Mária kérdéseire, de a műsor célja sem a munkavállalók meggyőzése, hanem a gazda­sági vezetők tájékoztatása volt: miképpen lehet az új mecha­nizmus lehetőségeit a termelés javára hatékonyabbá tenni. Különösein meggyőzően hatott dr. Rózsa József főosztályveze­tő rokonszenvesen indulatos, határozott szereplése. Áttekin­tést adó, helyzetet felismertető kommentárjai a könnyedséget, a humort sem nélkülözték, vagyis kitűnően egyesítették a szakszerűséget a műsorkívá­nalmakkal. Jó lenne, ha a ív­ben sosem a hivatali rangot, hanem a közszereplésre való alkalmasságot tekintenék a legfontosabb tényezőnek — mint itt tették. Színházi album. Helyesen került a márciusi szám közép­pontjába a mai magyar drá­mabemutatók ügye; kár azon­ban, hogy csak egyetlen kér­désben lépett túl a puszta is­mertetésen. Ez az egyetlen kérdés — a színpadi trágárság — végső soron kiegyensúlyo­zott megvilágításba került a nyilatkozatok fényében, egyol­dalúnak érzett viszont Kertész Ákos Makrájának elmaraszta­lása, mert a nyelvhasználati probléma kiemelésével akarat­lanul is háttérbe szorította a darab főerényét, az előítéletek elleni küzdelmet, az önmaguk­kal szembenézésre „uszítást”. S bármennyire jelentős ese­mény a Nemzeti Színház klasz- szikus magyar drámaciklusa, egy este kétszer is népszerűsí­teni nem volt szerencsés. Röviden. Az Ólombetűs val­lomások-sorozatban Bernáth László, az Esti Hírlap munka­társa elevenítette fel pályakez­dése érdekes riportjait. Külö­nösen örültünk annak, hogy a kritikus Bernáth bírálata „tár­gyaival” is szembesítette véle­ményét. Sokszor leírták már, hogy a filmballada mennyire kényes műfaj. A román Zaharia Stan­Előbbre lépés: csak közösen BEKERÜLHETNEK-E A GYERMEKEK AZ ÓVODÁKBA? A betelepedés, a városiaso­dás, az iparosítás, a lakótele­pek építése, az egész évben munkát adó termelőszövetke­zeti kisegítő üzemek, a szü­letések számának növekedése folytán, s mert mind több nő dolgozik — egyre több csa­lád kéri gyermekének felvé­telét az óvodákba. Területi aránytalanságok A megyei statisztika első pillantásra nem mutat ked­vezőtlen képet az igények kielégítésében. Az óvodai he­lyek száma az elmúlt hat év­ben inkább nőtt — a fejlesz­tésnek csak kis hányada üze­mi —, mint a három-hat éves gyerekeké, akiknek 56,4 szá­zaléka járt óvodába, szem­ben az országos, 53 százalékos átlaggal. Egy óvodai csoport­ra Pest mégyében kevesebb (27—28) gyerek jut, mint or­szágosan, óvodáink kevésbé zsúfoltak. Az egyes terüle­teket tekintve viszont arány­talanságok jelentkeznek. Köztudott, hogy a lakótele­peken a növekedést — az óvodaépítés sem követi. A váci példa, miszerint az ér­dekelt üzemek a lakótelepi óvodaépítésnél, a költségek felét viselik, ma még egyedül álló. A legnagyobb a gond azonban az agglomerációs övezetbe eső községekben, például Vecsésen, Maglódon, Gyálon, Dunakeszin, Duna- harasztiban és Budakeszin. Ezekben pár éve száz gyerek közül még 58—59-et vettek fel, most csak 51—52 számít­hat a bejutásra. A jelentke­zők száma nő, az elutasított kérelmeké pedig ezekben a községekben pár év alatt meg­háromszorozódott. Ugyanitt az óvodába nem járt elsőosztá­lyosok aránya az általános is­kolákban egy év alatt, az idei tanévre, a duplájára nőtt. Az óvodák zsúfoltsága ezeken a helyeken fokozódott: száz gye­rek helyén 115-öt találunk. Van ahol még többet. A szentendrei járás agglomerá­ciós övezetbe eső községeiben Pomázon 127, Budakalászon 123, xPilisszántón pedig 130 gyéréit jut száz óvodás he­lyére. Tavaly ősszel 74 fel­vételi kérelmet utasítottak el a három községben, ahol a ko­rábbi években még mindenkit felvettek. A jövő kilátásai: Budakalászon 1973/74-re elő­reláthatóan 316 gyerek fel­vételét kérik — a meglevő helyek száma a tanácsi óvo­dában pedig 94. A rengeteg új hely is kevés Az óvodák jó részének nincs megfelelő saját konyhája — a központi konyhákból kapott étel pedig nem 3—6 éves gyerekeknek készül. És tudunk a betöltetlen óvodai állások­ról, a sok képesítés nélküli óvónőről. E halmozódott gondok miatt különösen az agglomerációs övezetbe eső óvodákban, nem megfelelő a minőségi munka, és az intézmény nevelő, is­kolára előkészítő jellege. Fé­lő, hogy itt az óvodák sze­repe szociális feladatok el­látására, „gyermekmegőrzés­re” csökken. Éppen akkor, amikor máris megkezdődött az új, igényes óvodai neve­lési program bevezetése. A negyedik ötéves tervre 3 ezernél több új óvodai hely létesítését irányozták elő a megyében. Ebből ez év vé­géig kétezernél több lesz már betölthető. A pedagógus­gondok enyhítésére a nagy­kőrösi Arany János gimná­ziumban tagozatos, közép­fokú óvónőképzés kezdődik a jövő tanévben. Két év alatt közel két és ÉPÍTŐIPARI beruházok, tervezők, KIVITELEZŐK, TARSASHAZÉPITÖK! Még az idén, változatlan áron szállítunk szimplex és duplex rendszerű kaputelefonokat és modem kivitelű felcsengetőfáhlákat BARANYA MEGYEI SZERELŐIPARI ÉS SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT Pécs, Lyceum u. 4. Tel.: 15-72, 18-47, 16-14. fél ezer új hely az óvodák­ban — ez nagyon sok, de félő, hogy a későbbiekben még ennyi sem bizonyul , elégnek. Főként az igényekkel számoló, agglomerációs övezetbe eső községeknek kell keresniük a társadalmi összefogás, az ész­szerűbb építkezés új módjait. Mindkettőre akad példa, le­hetőség. Van mód a megoldásra Az Aszód melletti Kartalon, ahol rendkívül magas a szü­letések száma, kétmillió fo­rintos társadalmi támogatas­sál építenek óvodát: a helyi szövetkezetek és a KISZ ösz- szesen 300 ezer forintos tá­mogatást, a községbeli asz- szonyokat foglalkoztató ikladi Ipari Műszergyár félmillió fo­rintot, négy, kartali bejáró munkásokat alkalmazó ál­lami építőipari vállalat (a 3-as, a 21-es, a 23-as és a 41-es) 300—300 ezer forintot ajánlott feL Pomázon egy szolgálati lakás felszabadulásának kö­szönhetően óvodabővítéshez fognak a közeljövőben: a fenntartási többletköltséghez a helyi Írószer Ktsz és a Pe­tőfi Termelőszövetkezet is hozzájárul a tervek szerint. De hasonló példákat találha­tunk többek között Vecsésen és Budaörsön is. Az eddiginél ésszerűbb épít­kezéshez is új lehetőség kí­nálkozik. A hernádi Március 15 Termelőszövetkezet terve­zőirodája és épületelemgyártó üzeme könnyűszerkezetes óvo­dát állított elő. Ennek költsé­ge a berendezéssel együtt, 100 hellyel számolva, két és fél millió forint, a hagyományos óvodai beruházás összegének majdnem a fele. S az épület két-három hónap alatt elké­szíthető. Tápiószentmártonban, Kiskunlacházán és Tahitótfa- lun már így építenek óvodát. A tervek szerint a későbbiek­ben egy gyáli szövetkezetközi építőipari vállalat mellett a Ceglédi Városi Tanács költ­ségvetési üzeme is építene a Hernádon gyártott szerkezet­ből. A különböző variációs lehetőségekre a Pest megyei Beruházási Vállalat készíti a terveket. Mindez utat mutat a követ­kező években, a nagy fejlesz­tések ellenére is, • jelentkező óvodai gondok enyhítésére, megszüntetésére az agglome­rációs övezetben is. Padányi Anna ett írásából készült magyar tv- játék (Milyen nagyon szeret­telek ...) sikertelenül igyeke­zett az ’elmaradott falusi kör­nyezet légkörét képernyőre ül­tetni. Az ismétlődések gro­teszkbe fordultak, a jeles szí­nészek , önmaguk kliséjét ad­ták. Bors kalandjait figyelve egy körkérdés ötlete jutott eszünk­be. „Ki mit nem hisz el?” cí­men kellene megvallatni a né­zőt: hol lázad fel valóságérzé­ke az igaznak álcázott fordu­latok ellen. A magunk részéről nem mikrorealista apróságokat kérnénk számon, hanem az egykori elnyomó gépezet túl­zott ostobaságát, ami hősünk viselt dolgait árnyékbokszolás- sá törpíti. örültünk volna egy szellemes történelmi szatírá­nak, ami elmaradt — de bosz- szankodás helyett legfeljebb csak mosolyogni tudunk az il­legális harcoson, aki rendőrök­től hemzsegő terepen az akció elhalasztása helyett a szinte biztos lebukást jelentő legény­kedést választja — mintha csak a mai néző kedvében kí­vánna járni... Sablontól mentes Petőfi-mű- sort készített Fekete Sándor, messze űzve az ünnepi meg­emlékezések unalmát. Nem művészkedést várunk ezektől a programoktól, csak múlt és je­len összekapcsolásának őszinte hevületét, a szó legnemesebb értelmében, Mo délután a 15 éves KISZ-t köszönti egy műsor (Mi, kom­munista ifjak), este pedig a tudományos-fantasztikus tör­ténetek hívei örülhetnek Az elszabadult idő című tévéfilm­nek. A Wajda-sorozatban a Ze- romski történelmi regényéből készült film, A légió első ré­szét vetítik (a második részt másnap késő este mutatják be). Vasárnap délután zenés magyar filmbohózat (Szom­szédiesők), Kovács Apollónia műsora és a Tanácsköztársa­ságra emlékező összeállítás szerepel a programon. A hét szokásos jelentkezése után az ötödik résszel befejeződik Tha­ckeray klasszikus regénye, a Hiúság vására filmváltozata. A dzsesszkedvelők Dizzy Gilles­pie és kiváló szólistákból álló együttese Erkel színházi hang­versenyéből láthatnak részle­teket a szokásosnál gazdagabb, változatosabb programban. Lehotay-Horváth György Csapongó gondolatok - a moziról ÜLÖK A MOZIBAN. Ne­gyed ház előtt pereg a film. Pedig szélesvásznú és színes. Előttem valaki hangosan ásít. Megszokott dolog. Ma már nincs benne semmi különös. A mozi elvesztette korábbi va­rázsét. Jól emlékszem gyermekko­rom mozijára. Nem is volt olyan régein. Akkor ünnep­számba ment minden előadás. Pedig sokkal gyakrabban ül­tünk be a nézőtérre, mint manapság. Mégis. A mozinak valami különleges varázsa volt. Jobbak voltak a filmek? Nem, biztosan nem. Aki ma újra megnézi a húsz-huszonöt esztendővel ezelőtt készült fil­meket, csalódottan távozik a moziból. Akkor talán korsze­rűbbek voltak a mozik? Ugyan. Hol volt akkor még szélesvászon, annyi színes ffilm, mint manapság, vagy párnázott műbőrszék a nézőté­ren? Mégis, régen sorba áll­tunk a mozik pénztára előtt. Ez manapság Budapesten leg­feljebb a Filmmúzeum előtt fordul elő, de ott is csak ak­kor, ha egy-egy filmet mind­össze két-három alkalommal vetítenek. KEZEMBEN STATISZTI­KA. Pest megyében ma száz- negyvenhat moziban vetíte­nek. Ebből hetvenegy nor­mál, hetvenöt pedig keskeny- filmes. A hetvenegy normál­ból hetven már szélesvásznú. A hetvenegyediket Alsónéme- din még az idén átépítik. És a keskenyffilmes mozik közül harminchat szintén alkalmas szélesvásznú filmek vetítésé­re. És az idén újabb tizenöt vetítővásznát szélesítik. 1960-ban még egyetlen szé­lesvásznú mozi sem volt Pest megyében. Mégis 7 443 000 lá­togatója volt a moziknak. Az elmúlt esztendőben már csak 3 336 700 néző volt kíváncsi a bemutatott filmekre. Ez tizen­egy esztendő alatt ötvenöt szá­zalékos csökkenést jelent. En­nek ellenére ma több filmet látnak az emberek, mint egy évtizeddel ezelőtt. Furcsa el­lentmondás, de Igaz. A mozik évente 130—140 já­tékfilmet mutatnak be — ro­hamosan csökkenő számú kö­zönség előtt. Körülbelül ugyanennyi játékfilmet saigá­Köszönóm, hogy nem haragudott! Sokféle meg­jegyzést hallottam én már a troli­buszon, odavetett kurta mondatokat, indulatszavakat, melyeket legin­kább a zsúfoltság okozta bosszúság adott az ingerült utasok szájára. Tolakodás, tüle­kedés, lökdösődés, egymásnak ütkö­zés közben bizony nem a legszalon­képesebb kifejezé­sek röpködnek. Olyan megszokot­tá vált ez, hogy lassan már nincs olyan goromba­ság, ami megbot­ránkoztatná az embereket. Nem csoda, hogy fel­kaptam a fejem a minap, amikor egy hirtelen féke­zés után hátra­szólt a vezető, szőke, kibontott hajú, fiatal nő, s két szót mondott csak hangosan, egyszerűen, ter­mészetesen és na­gyon kedvesen, jólismert, köz­helyszerű, de itt a peronon annyira meglepő, jóleső szavakat. Csak ennyit: „Elnézést ké­rek.” Es ennek halla­tára, mintha va­rázsszavakat hal­lottak volna, a tü- lekedö-tolakodó és méltatlankodó, könnyen méregbe­guruló, egymás­nak dűlő-szoruló utasok torkában megrekedt a már kitörni készülő szitok, morgás, gorombaság. Az ijedtség, méltat­lankodás felkiál­tásai elakadtak. S az arcok is... A haragtól eltorzult vonások hirtelen kisimultak és jól­eső mosoly jelent meg sok utas ajka szélén, szemében. „Elnézést ké­rek!” Elég volt, lám, egyetlen kurta mondat, a kultu­rált viselkedés, a tapintat és ked­vesség kétszavú megnyilatkozása, hogy a gyakran joggal felbőszülő, s haragosan egy­mást oly hamar legorombítani kész utasok meg- enyhülten, meg- juhászodva, s megbékélve el­hallgassanak, le­nyeljék feltörő in­dulatszavaikat. Szerettem volna a kedves, Loreley- hajú fiatal vezető­nek megszorítani erős és ápolt ke­zét. Dehát azzal jó szorosan fogta a volánt, biztonsá­gunkat őrizve szi­lárdan. Az igazságnak tartozom vele, ha elmondom még, hogy az utasok ré­széről is elhang­zik olykor — és örömmel tapaszta­lom, mind gyak­rabban egy hason­ló, a feszültséget feloldó, békítő, bocsánatkérő kife­jezés és az előbbi­hez hasonlóan „szezám”-ként megnyitja az em­beri kedvesség, szívélyesség gyak­ran oly konokul elreteszelt ajtaját. Mint annak a kö­vérkés, mosoly­gós asszonynak a szavai, aki a tro­liban a lábamra taposott és fel- szisszenéseníre ezt mondta szelíden, bűntudatosan: — Köszönöm, hogy nem haragu­dott ... Tegnap történt, s még most is sa­jog cipője sarká­tól a tyúkszemem. Mégis, így gondo­lok reá: — Milyen ked­ves, milyen tündé- rien kedves, ro­konszenves asz- szony! Barát Endre roz egy év alatt a televízió — egyre növekvő néző tábor előtt A mozik látogatásának csök­kenése tehát nem valamiféle magyar specialitás, hanem világjelenség, amely a televí­zió térhódításával függ össze. HÜSZ-HARMINC ESZTEN­DŐVEL EZELŐTT legna­gyobb sikere és a legtöbb né­zője a magyar filmnek volt Ezt ma már nem mondhatjuk el. Egyetlen mozi (Albertirsa) példája is szemléletesen bi­zonyítja. Az albertirsa^ moziban 288 ember tekintheti meg egy­szerre az előadást Ennyi a férőhelyek szama. Hogyan ala­kul a nézőszám a külföldi, il­letve a magyar filmek bemu­tatásánál. Jöttem, láttam, lőt­tem (olasz) 263. Dél csillaga (amerikai) 254. Heintje (ny.- német) 170. Eper és vér (ameri­kai) 161. És most következze­nek a magyar filmek. Széplá­nyok ne sírjatok 123. Én va­gyok Jeromos 110. Szerelem 101. A halhatatlan légiós 82. Szerelmi álmok 67. Magasis­kola 60. Sárika, drágám 43. Szerelmesfilm. 39. Kezemben egy másik sta­tisztika, arról, hogy a magyar játékfilmgyárt.ás nemzetközi rangja az elmúlt években meg­erősödött. Ezt bizonyítják a különböző nemzetközi díjak, oklevelek, kitüntetések. Ezt igazolja az is, hogy filmjeink exportja egyre nagyabb. Az utóbbi években elértük, hogy a magyar játékfilmek külföl­di eladásából származó évi bevételekből bőségesen fedez­ni tudjuk a hazánkban éven­te bemutatásra kerülő 130— 140 külföldi játékfilm vétel­árát. Megint egy ellentmondás, amire nehéz magyarázatot ta­lálni. Ami kevésbé népszerű itthon, az keresett cikk külföl­dön. EGY BIZTOS az ellentmon­dások ellenére is: a filmgyár­tás és a mozi nálunk sem ju­tott válságba — ahogyan so­kan előszeretettel hangoztat­ják —, csupán a változás ko­rát éli. Ennek a változásnak pedig az a lényégé, hogy amíg két-három évtizede a mozi je­lentette az egvetlen, minden­ki számára könnyen elérhető és megfizethető szórakozást, addig ma már csupán egy a különféle szórakozási lehető­ség között. És ez a mozival kapcsolatos számtalan kér­désre magyarázatot ad. Prukner PáJ Tarjám tárlat Az idén is megrendezik a hagyományos salgótarjáni ta­vaszi képzőművészeti tárla­tot a József Attila Művelődé­si Központ üvegcsamokában. Negyvenhárom művész — köztük Lóránt János, Cso- hány Kálmán, Czinke Fe­renc, Vasas Károly, id. Szabó István — százhuszonöt olaj- festményét, grafikáját és plasztikai alkotását fogadták el az április 4-én megnyüó ta­vaszi tárlatra. Komárom megye központjában: Tatán, az Öreg-tó partián — kedvező fizetési feltételekkel — újból vásárolhatók üdülőtelkek Részletes tájékoztatást nyújt: az OTP TATAI JÁRÁSI FIÓKJA Tata, Ady Endre út 9. Telefon: Tata, 3. » k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom