Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-18 / 66. szám

1972. MÁRCIUS 18., SZOMBAT r£5) ftiEcrci ’íMf íírfap A Pest megyei Tanács vezetői Monoron ’ A Pest megyei Tanács ve­zetői pénteken egésznapos lá­togatást tettek Monoron. A vendégek: dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke, dr. Pénzes János, dr. Csilcsay Iván, Szállási Sándor elnök- helyettesek, Arany István vb- titkár, s a megyei tanács osz­tályvezetői délelőtt megtekin­tették a monori ABC-áruhá- zait, a Kefegyárat, az Ady Endre úti általános iskolát és szakmunkásképző intézetet, a tavaly átadott sportpályát, és felkeresték a Finommecha­nikai Vállalat 8. sz. üzemegy­ségét. Ezt követően Monori- erdőre mentek, ahol érdeklő­déssel szemlélték a jelenlegi melegvízkutatási munkálato­kat. A délelőtti körsétára el­kísérte a vendégeket Guba Pál, az MSZMP monori járási bizottságának első titkára, dr. Bencsik Mihály, a monori já­rási hivatal elnöke, Sponger István, a monori nagyközségi pártbizottság titkára és dr. Vecserek Lajos, a nagyközségi tanács elnöke. Monori-erdőről visszatérve, a járása hivatal tanácstermé­ben konzultációra került sor a monori nagyközségi tanács­nak az utóbbi évben végzett tevékenységéről. Dr. Vecserek Lajos tanácselnök beszámolt az új tanácstörvény beveze­tése óta megnövekedett fel­adatokról és végrehajtásuk­ról. Elmondotta, jó a kapcso­lat a járási hivatal és a községi tanács között, Igen hasznos segítségeit nyújta­nak a megyei tanács ve­zetői is. A továbbiakban részletesen ismertette Monor fejlesztési elképzeléseit, szólt a beruhá­zásokról is. A negyedik ötéves tervben 171 laikást kell taná­csi erőből építeni. Ugyanebben a tervidőszak­ban kell megépíteni 22 mun­kahelyes SZTK-rendelődnté- zetet. Megoldandó feladat a szennyvíz-elvezetés, az ivóvíz- ellátás. Mindez igen sok pénz­be kerül, s a monori nagyköz­ségi tanácsnak nincs kellő fe­dezete ezekre a beruházások­ra. Ezután Speng,sr Isitván, az MSZMP községi titkára arról beszélt: az elmúlt évben ér­tékes társadalmi munkát vé­geztek a mononak. A legjelentősebb a 100 személyes óvodánál vég­zett önkéntes munka, me­lyet a községi pártbizott­ság és a községi tanács közösen szervezett. Számos kommunista szomba­tot és vasárnapot tartottak Modoron. A közeljövőben a járás 67 szocialista brigádve­zetőjét hívják össze az óvoda felépítésével kapcsolatban. A megbeszélés további ré­szében a megyei tanács osz­tályvezetői értékeltek a mo­nori nagyközségi tanács te­vékenységiét. Részletesen ele­mezték. hogy a megnöveke­dett államigazgatási felada­toknak mennyiben tettek ele­get Monorön. Megállapították, hogy a községi tanács vezetői fel­adatukat megfelelően lát­ják el. Jó néhány hiá­nyosságot is tapasztaltak. Felhívták a figyelmet: főleg a pénzügyi tevékenységüket kell megjavítani, hiszen ez a tanács caját érdeke. A megbeszéléseken dr Mondok Pál j avoir olt a: az el­hangzott észrevételek, javas­latok alapján készítsenek in- tázkedáci tervet, s azt végrehajtó bizottsági ülé­sen elemezzék, tárgyalják meg. Az erről készített jegyzőkönyvet elküldik majd a megye 48 nagy­községi tanácsának — hiszen sok a közös gond a nagyközségiekben. Végezetül dr. Mondok Pál hangsúlyozta: az itt szerzett tapasztalatok hasznosak mind a monori nagyközségi tanács, mind a megyei tanács szem­pontjából. Szabó Imre í , .. A csapágygyártás nagy pontos­Atrázott SÓrgŐk sä«0* igéúylő munka. A Magyar & & Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának ezért létfontosságú feladata a maximális precízscg. A mérőlabor mellett ezért számtalan „kis meón” ellenőrz k — megfelel 3e’.:-e a méretek. Képünkön a kúpgörgök vizsgáznak. Amelyiket át tudják rázni a szitán: pontatlan, hibás termék. Foto: Urbán Tanácskoztak a katonafiatalok Pénteken a magyar néphad­sereg központi klubjának Váci utcai épületében tartották meg a néphadsereg ifjúsági aktíva­értekezletét, amelyen a KISZ VIII. kongresszusának határo­zataiból adódó feladatokat vi­tatták meg az ifjúsági mozga­lom aktivistáival és a katona- fiatalok kiképzésével és neve­lésével közvetlenül foglalkozó parancsnokokkal. A tanácsko­záson részt vett és felszólalt dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára és Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes, a néphadse­reg politikai főcsoportfőnöke. Az aktívaértekezleten megem­lékeztek a KISZ megalakulá­sának közelgő 15. évfordulójá­ról is. Népfrontvezetők találkozója az Opus Pads intéző bizottságával A Hazafias Népfront Orszá­gos Elnöksége baráti beszélge­tésen látta vendégül pénteken a Belgrad rakparti Népfront- székházban az Opus Pacis in­téző bizottságának tagjait. A találkozón a vendégek dr. Ijjas József kalocsai érsek, a magyar katolikus püspüki kar, az Opus Pacis és az Országos Báketanács katolikus bizottsá­ga elnökének vezetésével vet­tek részt. Jelen volt a talál­kozón dr. Miklós Imre állam­titkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Darvas Ist­ván, arz Országos Béketanács alelnöke. Bencsik , István, a Hazafias Népfront főtitkára tájékozta­tást adott a közelgő népfront- kongresszus előkészületedről. Elismeréssel szólt arról, hogy a népfront munlcájában tevő­leges részt vállalnak a papság képviselői. Különösen pozití­van értékelhető, hogy őszinte megértéssel fogadták az egy­házak képviselői a Hazafias Népfront kongresszusi levelét, amelynek egyik fontos gondo­lata, hogy a népfrontmozga­lom jó fórumot teremt és biz­tosít a hívők és a nem hívők együttműködéséhez, a vallásos emberek és a más vFágnéze- tűek egy ü t tm u nkálkodásá hoz. Fedezet: a terrcieElkenység Érdekek összhangja Ésszerű fejlesztés a PEVDI-nél A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat tavaly kimagasló gazdasági sikereket ért el. A vállalati eredmény 82 millió forintot tett ki, ami az előző évinek 183,2 százaléka. A termékeit értékesítő külkereskedelmi vállalatnak 12 millió forint nyereséget engedett át, híven a megállapodásokhoz. Többlettermelését teljes egészében a termelékenység emelésé­vel érte el, 3,1 százalékos létszám-megtakarítás mellett! Termé­kei jó minőségére mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy azokat a szocialista országokon kívül 22 tőkésországba expor­tálja; az epoxigyantafélék minőségével a nyugati cégek oly­annyira elégedettek, hogy több közülük kooperációs ajánlatot tett a termelés bővítésére. A vállalat kezdeményező készségét, a piaci igényekhez való alkalmazkodását bizonyítja, hogy múlt évi árbevételének 35,1 százalékát a tavaly bevezetett új termé­kek értékesítéséből fedezte. Még hosszan sorolhatnánk a sikeres és ésszerű gazdálko­dást bizonyító számadatokat, de bízzuk inkáb a vállalat igazgatójára, Édes Istvánra: — Mit talál említésre méltó­nak a múlt év eredményei kö­zül? — Néhány olyan kérdést, amelyet nem tükröznek a számadatok. Például azt, hogy komplex tervezésünkben az egyik legfontosabb fejezetet a munkaverseny-szervezési terv jelentette, ennek követ­kezménye volt az is, hogy ver­senyre hívtuk ki a megye va­lamennyi vállalatát, az 1971-es termelési feladatok magas színtű teljesítéséért. Nem tük­rözik a számadatok annak je­lentőségét sem, hogy három év helyett már tavaly július 1­A V igyázó-kastél y tói — a Dohány utcáig II. A Vigyázó-kastély klasszicista stílu­sú, három épületrészből áll. A főépü­letben és az egyik melléképületben zsúfolták össze a foglyokat. A másik melléképületben tartózkodott az őr­ség. A tragédiák színtere a kastély pincéje és a Harkányi-kastély volt. A kínzások mindig este kezdődtek. Isme­reteink szerint a halálos kimenetelű kínzások lehetőleg Hájjas István jelen­létében folytak. Itt tevékenykedett Prónay, Héjjas és Francia Kiss Mi­hály. így halt mártírhalált Abonyban F. Bede László és Pálfy János, Hoksáry János, Virág János és még sokan má­sok, akiknek nevét sem ismerjük. Szem­tanúk, sajnos, csak az 1920 márciusától kezdődő időszakból maradtak. Erre az időre esik a Szolnok megyei direktóri­um két tagjának, F. Bede és Pálfy elv­társaknak a halála. Horthy bírósága március 9-én tár­gyalta az ügyüket. Az ítéletet március 11-én közölték a Jász—Nagy—Kun— Szolnok megyei lapok: a bíróság F. Bede Lászlót háromévi börtönre ítélte, Pálfy Jánost pedig felmentette a vád alól. Ennek ellenére, a különítmény tagjai 1920. április 28-án az ügyészség engedélye nélkül elhurcolták a fogdá­ból kettőjüket, és az út végállomása a Vigyázó-kastély volt. A Szolnok megyei Királyi Ügyészség szerencsés véletlen folytán megmaradt ügyiratából kiderült, hogy az ügyészség egyértelműen elismeri: az elhurcolt foglyok Abonyban meghaltak. A mártírok sírját hiába keressük. A tetemek eltüntetésének módszere meg­bi­szó halad minden képzeletet. Egyben zonysága annak, hogy szökésről sem lehetett... A különítmény — feltehetően — két századból állt. Prónay a második szá­zadról beszél naplójában, az ügyészsé­gi iratok a második és harmadik szá­zadot emlegetik. Gyulay Molnár Feren­cen kívül itt garázdálkodott Appel Vil­mos, Szepesik György és Makkai Imre százados. Appel szolnoki üzlettulajdo­nos volt, Szepesik pedig újságírósko- dott. F. Bede Lászlón és Pálfy Jánoson kívül érvényes bírói ítéletet hoztak Fúlta Árpád ügyében is. Horthy bíró­sága Finta Árpádot egyévi börtönre ítélte. A különítmény az ő életét sem kímélte. Okunk van feltételezni, hogy ugyancsak a különítmény áldozatai lettek: Viktor József, a 68-as jászkun- gyalogezred katonatanácsának elnöke, Hír Mihály, a forradalmi törvényszék tagja, Füleky András, a KMP kende- resi megalapítója, Koncsek Béla ken- deresi kovács, Pintér László, Simon Eszter. Bohács István. Ecseki István, Király Béla és egy Fekete nevű elv­társ, aki a Vörös Hadsereg századosa volt. A szemtanúk őt csak családi ne­vén ismerték, és emlékeztek rá. hogy amikor kihallgatásra vitték. Francia Kiss Mihály bicskájával felmetszette a hasfalát. Abonyban 1921-ben szobrot avattak: az 1919. május 2-án lezajlott ellenfor­radalmi gyilkos merénylet törvényszék által halálra ítélt résztvevőinek, Ba~ tiknak és társainak emlékművét. Az eseménynek országos visszhangot kel­tettek, hogy a Vigyázó-kastélybeli rém­tettek nyomán keletkezett közfelhábo­rodást ellensúlyozzák. A szobor avatá­sát maga Horthy Miklós vállalta, kísé­retében a kurzus teljes vezérkarával. Később, 1939-ben kapott ismét szere­pet a Vigyázó-kastély. Kétes értékű szerepet. A terrorkülönítmány vezetői minden bizonnyal részt vettek a Do­hány utcai merénylet kitervelésáben. Mi is történt? Bombát dobtak Budapesten. 1939. február 3-án este 6 órakor a Dohány utcai zsidó imaház bejáratára. Tizen­három ember megsebesült, négy közü­lük súlyosan. Nagy felhajtással kezdő­dött a nyomozás. Közben az egyik sé­rült meghalt. A nyomozók ezer embert hallgattak ki, de csak egy tizenkét éves fiú vallomását fogadták el egészében. „Rekordidő” alatt, február 19-én kö­zölték a merénylők nevét: Kenyeres Jenő sofőr. Gombai Horváth János ki­futó, Schneider Sándor elektroműsze­rész, Madaras László villanyszerelő. Kétségtelen, hogy a felsoroltak részt vettek a merényletben. Az elvi szerzők arra azonban nem figyeltek kellően, hogy az ügy legfőbb irányítójának olyan embert állítsanak előtérbe, aki­nek személye kielégítő magyarázatot adhat minden kíváncsiskodónak. Szel­lemi vezérüknek ugyanis egy Jókedvű Miklós nevű, kétes múltú egyént ne­veztek meg. A Népszava február 19-i száma nem is hallgatta el azt a véleményét, hogy a merénylet kitervezésében mások is részt vettek. Véleményét a rendőrség sem cáfolta meg. Joggal feltételezhet­jük, hogy a merénylet szervezői a Vi- gyázó-kastélyban állomásozó egykori terrorkülönítmény tisztjei közül kerül­tek ki. Mert ugyan kik Is segíthették volna jobban Horthyt elnyomó, országáruló terveinek realizálásában, mint az el­lenforradalmi terror idején kipróbált emberei?! Pásztor Mihály Vége tői a vállalat valamennyi dol­gozóját új bérkategóriába so­roltuk. Vagy például: korsze­rűsítettük a vállalat belső organizmusát, megteremtet­tük a gyáregységek önálló el­számolási rendszerét, ami ál­tal elértük, hogy a legjobban dolgozó kollektívák a legma­gasabb anyagi elismerésben részesüljenek. Decentralizál­tuk a döntési hatásköröket. A döntések azon a szinten szü­letnek, ahol a legjobb, legha­tékonyabb eredményt hozhat­ják. Talán mondanom sem kell, hogy a megnövekedett gyáregységi önállóság jó ha­tással volt a dolgozók közérze­tére, a munkahely légkörére. — Mi jellemezte a vállalat ta­valyi fejlesztési-beruházási po­litikáját? — Az érdekek sokoldalú egyeztetése. Beruházásainkat — az önfinanszírozás elve mel­lett — úgy valósítottuk meg, hogy összhangban legyenek a népgazdasági fejlesztési kon­cepciókkal. A kötöttáru és a konfekciógyártás bővítését szolgáló beruházásaink, a vegyipari termelés országo­san előirányzott fejlesztésé­vel, valamint a tőkés fizetési mérleg javítására vonatkozó előírásokkal voltak szoros összhangban. Beruházási te­vékenységünkre általában az jellemző, hogy az eszközök hatékonyabb felhasználása ér­dekében az egyes beruházá­sokra több variációs gazdasági számítást készítünk és ennek alapján rangsoroljuk a beru­házásokat. Mivel vállalatunk az építkezések kivitelezésére sajátrezsis tervező-építő egy­séget tart fenn, így a beruhá­zások megvalósítási ideje lé­nyegesen megrövidül. — Mondana néhány szét a PEVDI tavalyi árpolitikájáról? — Közgazdasági fogalma­zásban: nem engedtük, hogy az alapanyagárak emelkedése tovább gyűrűzzön, magyarán: az áremelkedéseket nem há­rítottuk át a fogyasztókra, ha­nem akár eredményeink ter­hére is átvállaltuk. — A vállalat teljes termelési értéke tavaly 17,7 százalékkal növekedett az előző évihez ké­pest, holott a tervezett üzemi munkáslétszámnak csupán 95 százalékát foglalkoztatták. Nem vezetett ez a túlórakeret túllé­péséhez? — Ellenkezőleg. A közpon­ti pártalapszervezet javasla­tára intézkedési tervet dol­goztunk ki a túlórafelhaszná­lás csökkentésére. A terv alapján történt intézkedések hatására a túlórák száma 13,8 1 százalékkal csökkent az előző évmez képest. — Ml magyarázza mégis, a termelési érték dinamikus nö­vekedését? — A termelékenység emel­kedése, amit két tényező se­gített elő: az új, korszerű ter- melőberendezések üzembehe­lyezése, és a jobb munkaszer­vezés, ezen belül a folyamato­sabb anyagellátás, az állás­idők csökkentése, a program- szerű gyártás. Persze, kedve­zően hatott a termelékenység alakulására a gyártmányösz- szetétel változása is, mivel nőtt a magasabb műszaki szín­vonalat képviselő, értékesebb termékek aránya. — Utolsó kérdésünk: a vál­lalat dolgozóinak 75 százaléka nő. Ez már Önmagában is igényli, hogy foglalkozzanak munkakörülményeikkel, prob­lémáikkal, de ezt sürgeti az is­mert párthatározat és az 1013-as kormányhatározat is. Mit tet­tek e határozatok végrehajtá­sáért? — Nem sorolom fel azokat a szociális intézkedéseket, amelyeknek előnyeit — nemre való tekintet nélkül — vala­mennyi dolgozónk élvezi, sem azt, hogy mennyi szak- szervezeti segélyt, vállalati pénzjutalmat adtunk az egye­dülálló és a sokgyermekes anyáknak, vagy a már nyug­díjas nődolgozóknak. Inkább arról beszélnék, hogy nálunk mutatóban sem találni olyan nőt, aki — azonos munkáért a férfiakéval ne" azonos bért kapna: hogy tavaly preferált béremelést hajtottunk végre az olyan üzemekben, ahol a dolgozók 80—90 százaléka nő: a konfekció üzemben 9,4, a fonalfeldolgozóban 8,4, a bőr­díszmű gyáregységben 7 szá­zalékos volt a béremelés; hogy októberben megszüntettük az írószergyáregységben a har­madik műszakot, így vállala­tunknál a nők csak két mű­szakban dolgoznak. Társa­dalmi megbecsülésükre is egy­két adat: a vezető beosztások 36 százalékát nők töltik be vállalatunknál; a szakszerve­zeti tisztségviselők 78 száza­léka nő, tíz pártalapszerveze- tünk közül háromnak nő a titkára. A lakásépítkezésekhez kamatmentes kölcsönt adunk dolgozóinknak a részesedési alap terhére; tavaly ennek ősz- szege 265 ezer forintot tett ki, s a kölcsönben rész a 3 ültek 50 százaléka nő volt. Szükségünk van a nők munkájára: ügyes kezükre, szorgalmukra; igyek­szünk tehát megbecsülni őket. Nyíri Éva Néprajzi remekek Berlinben, Rostockban A magyar—NDK kulturális együttműködési munkaterv alapján március 20-án ma­gyar néprajzi kiállítás nyílik a berlini Altes Museum ter­meiben, a budapesti Néprajzi Múzeum kiemelkedő alkotá­saiból. Májusban a rostocki Kunsthalleban ismerkedhet meg az NDK közönsége a ma­gyar néprajzi sajátosságokkal. l t I Segített a lakosság Gondok és lehetőségek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom