Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

1972. MÁRCIUS 12., VASÄRXAP ™&£(rlap 7 NEMESÍTŐ izotop A növénynemesítők az atomi eredetű sugárzások mutáció- keltő genetikai hatásainak fel­használásával olyan növényi fajta változásokat igyekeznek létrehozni, amelyek' élelmezé­si, gazdasági vagy művelés­technikai szempontból megfe­lelőbbek az ismert változatok­! nál. A genetikusok munkáját megnehezíti, hogy a természet védekezik a sejtek biológiai egyensúlyát megzavaró be­avatkozás ellen: versengés tá­mad a természetes és a mu­tált (új, öröklődő tulajdonsá­gú) sejtek között, az előbbiek fokozzák életműködésüket, a mutációk viszont elhalnak. Nagy kitartásra van' tehát A korszerű gyümölcstermesztés A táplálkozás-élettani vizs­gálatok szerint szervezetünk egyik legfontosabb vitaminfor­rása a gyümölcs. Nagyon érté­kes a gyümölcsök szerves sav- és sótartalma is, mivel részben fedezik szervezetünk ásványi- só-szükségletét, és kedvezően hatnak a szervezet sav-lúg egyensúlyára. íz- és zamat­Cjabban műanyagfólia-tasa- kokba csomagolják az almát a tárolás előtt, és ugyanebben a csomagolásban értékesítik. anyagaik kedvező étrendi ha­tásuk miatt értékesek. Ezért nagyon jelentős eredmény, hogy az utóbbi években már körülbelül 70 kg gyümölcsöt fogyasztottunk el évente egy főre számítva. Ezt az elmúlt két évtizedben végzett nagy­arányú gyümölcstelepítések tették lehetővé. Ma több mint 170 ezer hektár hazánk gyü­mölcsterülete, termelése már 1969-ben meghaladta a más­fél millió tonnát. Külföldön is kedvelt a magyar gyümölcs különösen jó íze-zamata miatt. Megfelelő terület-fejlett agrotechnika Azonban az állandóan nö­vekvő hazai igények kielégíté­se és a külföldi piacokon a magyar gyümölcs jó értékesí­tése is csak akkor érhető el, ha egyre gazdaságosabban termelünk mind nagyobb mennyiségű és mind jobb mi­nőségű gyümölcsöt. Fontos a korszerű termesz­tési módszerek, a megfelelő zöldtrágyázás, növényvédelem, műtrágyázás, öntözés, talajár­nyékolás minél nagyobb mér­tékben való alkalmazása, és mindezeket a régi fajtáknál jobban hasznosítható, így na­gyobb termőképesságü, beteg­ségre kevésbé érzékeny, a fo­gyasztók, felhasználók igényé­nek megfelelő gyümölcsöt ne­velő új fajták előállítása, majd elterjesztése. A gyümölcsfák nevelésénél kerülni kell a hagyományos terebélyes gömbkorona és a magasra nyúló sudaras korona kialakítását, mert ezek a fák nehezen kezelhetők, a metszés­nél, permetezésnél, gyümölcs­szedésnél létrát kell használni, hosszú idő után fordulnak csak termőre, hajlamosak a szaka­szos termésre, nem hoznak egyenletesen jó minőségű gyü­mölcsöt. Mindezek elkerülhe­tők, ha alacsony törzsű, kis koronájú termőkaros orsó fa­alakot alakítanak ki, vagy sö- vényszerűen nevelik a fákat az újabban kidolgozott sövénytí­pusok szerint. A termésmeny- nyiség már a harmadik-negye­dik évben jelentős, és nagy ré­sze kiváló minőségű. Nyolc­éves almafák termése megha­ladhatja a 100 mázsát is hek­táronként, a sövényformában még többet is teremhet, ami a hagyományos koronaformájú fáknál csak 10—12 év után várható. Az értékesítés A gyümölcstermelés fokozá­sával fejleszteni kell az érté­kesítést is, ami ma már nem­csak a mindennapi értelemben vett eladást, árusítást jelenti, hanem sokkal többet. Szerve­zett piackutatás kell, a terme­lő, szállító és értékesítő, fel­használó üzemek, vállalatok munkáját összehangolni, hogy minél olcsóbb, minél jobb mi­nőségű gyümölcs kerüljön a fogyasztókhoz. Az értékesítésre elő is kell készíteni a megtermelt gyü­mölcsöt szabványok vagy a vevők külön kívánsága szerint. Ennek munkafolyamatai a vá­logatás, a tisztítás, az osztá­lyozás, a csomagolás sok kézi munkát kívánnak, ezért igye­keznek megfelelő gépeket ki­alakítani erre a célra. K. L. szükség annak elérőjéhez, hogy a tervezett fajtaválitoza- tot az óhajtott formában, ge­netikailag tisztán és maradan­dóan sikerüljön előállítani. A besugárzott magvakat elülte­tik a kutatók, és a belőlük sar­jadt növényegyedeket, vala­mint ezek utódait több gene­ráción át figyelik, szelektálják. A képen látható sugárkeze­lő készülék cézium—137 mes­terséges radioaktív izotóppal működik:: Az izotópot tartal­mazó ampulla a 450 kg súlyú ólomkamra belsejében talál­ható, a környezetre tolnát nem veszélyes. A besugárzandó magvakat tartalmazó doboz­kát egyszerű mechanizmus se­gítségével juttatják az izotóp környezetébe, illetve emelik ki onnan. „Megkurtítható” a metszés A termő korban levő, de magukra hagyott gyümölcsfák rendszerint szakaszosan teremnek. Egyik évben nagy termést adnak, ez a „spontán” termő év, amikor azonban alig képződik hajtás vagy termőrügy. Emiatt a következő évben alig van, vagy egyáltalán nincs termés a fákon, hajtások fejlődnek csak, tehát a fa pihen, „kihagyó” évben van. Ebből azt a következ­tetést vonták le a régi szakemberek, hogy a terméshozás és a növekedés ellentétes folyamat. Mindazokat a tényezőket, ame­lyek a növekedést gátolták, a terméshozamok növelőjének te­kintették. Ezért a hajtásnövekedés csökkentésére a legkülön­bözőbb erős metszssmódokat és a metszést kiegészítő egyéb eljárásokat *— köpülyözés, gyűrűzés, rügy feletti bemetszés stb. — dolgozták ki. A termőegyensúly kialaki ása A tapasztalatok és az újabb vizsgálatok azonban bebizo­nyították, hogy a hajtásnöve- kedás jelentős gyengítése fo­kozatosan a termőfelület csök­kenését és ezzel a termésered­mények visszaesését eredmé­nyezi. A gyümölcsfák csak ak­kor hoznak évről évre nagy és jó minőségű termést, ha középerős a hajtásnövekedá- sük, egészséges a lombozatuk, bőven van rajtuk termőrész és középdús virágzásnál a virá­gok nagyobb részéből kialakul terméskezdemény. Ekkor a fák haj tásnö- vekedése és termőképessége között összhang van, úgyneve­zett termőegyensúlyban van­nak a fák. Ennek az állapot­nak a kialakítására és fenn­tartására kell tehát törekedni! A gyümölcsfák termőegyen­súlyi állapota a megfelelő táp­anyag-visszapótlás, öntözés, talajápolás és növényvédelem mellett a fák hajtásnövekedá- sén-ek középerős szinten tar­tásával biztosítható. A hajtás­növekedés csökkentesére vagy fokozására az egyik leghaté­konyabb és leggyorsabb be­avatkozás a metszés. A metszés azonban a szüret után a legnagyobb kézimun­ka igényű munkaművelet. Ezt először úgy igyekeztek csök­kenteni, hogy a létrák helyett különböző formájú és magas­ságú emelvényeket készítet­tek, amelyek könnyebben moz­gathatók és nagyobb bizton­sággal állnak rajtuk a met­szők, mint létrán, tehát növe­lik a metszési teljesítményt. Szerkesztettek olyan emelvé­nyeket is, melyek hidraulikus emelőberendezéssel a kívánt szintre emelhetők és süllyeszt­hető^ mozgatásuk traktorral oldható meg, vagy önjárók. Gépesé've A nagy erőkifejtést kívánó kézi működtetésű metszőollók mellett már megjelentek a géppel működtetett metszőol­lók és metszófűrészek is. A „gépii” metszőollók rendsze­rint sűrített levegővel működ­nek, amit közepes teljesítmé- traktor állít elő megfe- teljesítményű légsűrítő­nyu lelő vei. Fanyiró gépek A gyümölcsfák egyenkénti, egyedi metszése azonban még a „gépi” metsz »szerszámok­kal is sok kézi munkáVal jár. Ezért az utóbbi években egyes országokban o,van eljárásokat dolgoztak ki, amelyeknél a sövénynyíráshoz hasonlóan nyesik a hajtásokat, és csak az ezután megmaradó korona­részeken végeznek még egyedi ritkító metszést, ami már jó­val kevesebb munkát jelent. A fanyíró gépeknél is fi­gyelemre méltóbbak — külö­nösen most, amikor a nagy fo­kú gépesítés még túl költséges —, a korszerű, intenzívnek ne­vezett korona formájú termő­karos fák és különböző gyü­mölcssövények. Ezeknél met­szés helyett a hajtásokat le­hajlítják, és kezdetben lekötö­zik vagy különböző kapcsok­kal közel vízszintes helyzet­ben rögzítik. A hajtások tér­beli helyzetének ilyen meg­változtatása általában a kívá­natos mértékre csökkenti a hajtásfejlődést, és legfeljebb kis mértékű ritkító, valamint az elöregedec. termőivrésze- ket éves vesszőkkel felváltó ifjító jellegű metszésre van még szükség. Mindezek a munkák könnyen el is végez­hetők, mert az intenzív fa­alakoknál a föld közelébe ke­rül az ágrendszer. Többek kö­zött ezért is indult meg a ter­mőkaros fák és a különböző gyümölcssövények terjedése. Vadászat és társadalom A vadászat ma már nem csupán azt jelenti, hogy meg­közelítsük és lelőjük a vadat, hanem a természeti tájat be­népesítő állatvilágról való gon­doskodást, a vadon élő állatfa­jok fenntartását, egyeseknek a kipusztulástól való megmenté­sét, mások állományának mi­nőségi és mennyiségi szabályo­zását — egyszóval az ember sokoldalú tevékenységét: a vadgazdálkodást. Es ehhez nemcsak a vadászol« érdeke fűződik, hanem az egész társadalomé. Ma már egyre többen igénylik a természetes környezetben élő állattal való találkozást a ter­mészetben éppúgy, mint a te­levízió képernyőjén vagy a mozik vásznán, sőt az iroda­lomban vagy a képzőművészet­ben is. Hazánkban a tervszerű vad- gazdálkodás eredményeképpen a súlyos háborús károk ellené­re a szarvas- és őzállomány megkétszereződött a háború előttihez képest, a vaddisznók száma pedig helyenként már nem kívánatos mennyiséget ért el. ALPESI BÚZA A búzatermesztés lehetőségét ma még bizonyos klimatikus feltételek szabják meg, de remélhetőleg már nem sokáig. A Kirgiz Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársai azon fáradoz­nak, hogy öntözéses gazdálkodással alpesi viszonyok között is termelhető törpebúza-fajt nemesítsenek ki. Szovjet, francia, in­diai és mexikói törpe fajták keresztezésével máris jelentős eredményeket értek el. Munkájuk gyümölcse egy olyan fajta, amely hektáronként 100 mázsás termést ígér, a betegségekkel, kórokozókkal szemben sokkal ellenállób, mint az eddig ismert fajták, s nem dől még. A nemesítők a munka meggyorsítása érdekében nemcsak a szabad ég alatt folytatják kísérleteiket, hanem üvegházban is. A vadállomány mennyisé­gi és minőségi fejlesztése fontos népgazdasági érdek is. Az elfogyasztott táplálékot a vad állati termék formájában (hús, bőr, agancs) hasznosítja, így pl. egy kiváló minőségű, 500 g-ot meghaladó ózagancs minden grammjának értéke több mint 200 Ft — ha a vadat külföldi vadász bárlelövés cí­mén ejti el. Meghozza tehát gyümölcsét az ésszerű vadgaz­dálkodás, mert ebben az eset­ben az aranynál is drágább terméket állít elő. A vadgazdálkodást irányító szerveink mindent elkövetnek, hogy minden lehetséges esz­közzel csökkentsék a mezőgaz­dasági vadkárokat. A jó vadászterületek erdei között vadföldeket alakíta­nak ki, ahol szabályos mezőgazdasági művelést folytatnak — a va­dak számára. Ily módon meg­akadályozható, hogy az amúgy sem nagy területeken kóborló állatok ne az erdőn kívül eső mezőgazdasági területeken, hanem a vadföldeken legelész- szenek. S ha ez a módszer még job­ban elterjed, remélhető, hogy megszűnnek az itt-ott még elő­forduló ellentétek a mezőgaz­dasági és a vadgazdasági üze­mek között — melynek ha­szonélvezője elsősorban a ter­mészetben üdülést, kikapcso­lódást, egészségének megóvá­sát kereső ember. II. J. Fóliasátor alatt Rövidesen elképzelhetetlen leSiZ, hogy egy korszerűen gaz­dálkodó mezőgazdasági üzem raktárában ne álljon készen­létben néhány tekercs mű­anyag. A polietilénből vagy lágy PVC-bői készített, véko- nyabb-vastagabb fóliák ugyanis olyan sok előnyös tu­lajdonsággal rendelkeznek, hogy alkalmazási területük szinte korlátlan. Szüret — szívógéppel Érdekes új gé­pet mutattak be a nyugal-németor- szági Würzburg mellett egy szőlő­gazdaságban. A gép külsőleg ha­talmas porszívóhoz hasonlít, de nem port szív, hanem — szőlőt. Kezelé­séhez négy ember szükséges. Először eltávolítja a le- vélzetet. Ha ez megvan, ki kell üríteni a tartályt és kezdődhet ma­gának a szőlőnek a beszippaniása. Átlátszóságuk versenyké­pessé teszi őket az üveg­gel, ami elsősorban a me­legházak, hajtatóházak esetében jelent nagy előnyt. Nemcsak azért, mert törhe­tetlenek, hanem azért is, mert összehasonlíthatatlanul köny- nyebbek az üvegnél. Ráadásul a fóliatető alatt a növények fejlődése is gyorsabb; részben azért, mert a fólia teljes egé­szében átereszti a növények számára oly fontos infravörös sugarakat, részben pedig azért, mert megakadályozza a talaj­ban levő víz elpárolgását, mindamellett erősen páradús „mikroklímát” is biztosít. Hát­rány viszont, hogy a fóliák „öregednek”, átlátszóságukat néhány év alatt elveszítik. A képen látható hatalmas fóliasátor — valahol az Egyesült Államokban — az önálló, lettős falú sze­letek („hurkák”) olyan sokaságából áll össze, amelyek felfújhatok. így a könnyű, de mégis feszes és teherbíró tetőzet öntartóvá válik, nincs szükség belső túl­nyomás alkalmazására az „építmény” alakjának meg­tartásához. Kétségtelen, hogy egy-egy ilyen hatalmas fólia­sátor létesítési költséged elég tetemesek, ám az is igaz, hogy primőrök termesztése révén igen hamar megtérül a befek­tetési. l h

Next

/
Oldalképek
Tartalom