Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

6 1972. MÁRCIUS 1*., VASARNAF ""kJCíHup Peát megyei Icira n c^oíáóoh 12. ASZOD Két hatalmas főúri kastély temelkedik főterén: a régi Podmaniczky és az új Pod- manicky—Széchenyi palota. A XV. századi premontrei atyák egyházáig nyúlik vissza ba­rokk kori evangélikus temp­lomának históriája. S Aszód­ra látogatva, mégsem a kas­télyt emelő mágnások, a templomot építő papok em­„Az aszódi diák” a Petőfi É&ndor gimnázium udvarán. Mező Sándor felvétele íétoezete támad fel, hanem egy vékonydongájú, hosszú nyakú, fekete hajú diákgyere­ké. Róla beszél a Szontágh- lépcső lejtője, ahol éveken át az iskola felé kapaszkodott, róla az ábrándozásra csábító Galga-part, a „zöld kastély” parkjának tiltott gesztenyése, de még az evangélikus temp­lom is, ahol hexameteres bú­csúversét diáktársai és az ün­neplő közönség előtt elsza­valta. — Aszód — 7 — 77 — kiált fel hét esztendő múlva úti jegyzeteiben a költővé érett Petőfi Sándor. — ... mily ese­ménydús három esztendő! — 1. Itt kezdtem verseket csi­nálni -------2. Itt'voltam elő­ször szerelmes — — 3. Itt ak artam először színésszé len­ni. — És még mi minden tör­ténhetett ezeken felül a 12— 13 éves aszódi diákkal, amitől értelme csiszolódott, érzelmei elmélyültek, jelleme formáló­dott, képességei kibontakoz­tak. Milyen vigasztalóan vé­sődhetett szivébe alig látott első, süldőlány-szerelmének, a kis Kankrinyi Emíliának ar­cocskája, ha 1840, május else­jén, mint zöldhajtókás-sárga- pitykés közlegény, Sopronból Zágráb felé menetelve, a ti- roli Graz városában e soro­kat veti papírra a Galga- partihoz: — Üdvözöllek mesz- sze bérctetőkről, — Szent he­lyek! — Hol a Galga lassú an- dalgással — Hempelyeg, — Hol pályája éden volt a gyer­mek — Ifjúnak, — Hol az életüdv örömvirágai — Nyíl- tarnak. — Milyen — ma úgy mondanék: sokkot, stresszt okozott a szabadságra, füg­getlenségre sóvárgó legény­kének az a néhány órás fog­ság, az iskolai karcer, amit azért kellett elszenvednie, mert megszökött, hogy beáll­jon a színészek közé ... Mennyire nehezen oldódott, ha egyáltalában oldódott, ez a suhanckorl görcs, amely közel tíz esztendő múlva, 1847-ben, az Első esküm című költemény soraiban szakad fel benne, olyan robbanó erő­vel, hogy a karcer-rabság gyötrő diákélményét végül is holtig vállalt harci fogada­lommal kompenzálja: — Itt tettem első esküvésemet, — Nagy és szent esküt mondók börtönömben, — Hogy életem­nek egy főcélja lesz, — S ez: a zsarnokság ellen küzdeni. Másfél évtizede kisdiákkor! pneceptorom, az aszódi gim­názium azóta elhunyt nyugal­mazott igazgatója vezetett körül Petőfi Sándor akkori­ban siralmas állapotban levő emlékhelyein. Most Asztalos István iskola- és múzeum­igazgató szerezite meg az örö­met, hogy bemutatta nekem Petőfi régen emeletesre nö­vekedett, de hosszú időn át omló-romló, szükséglakássá Zsúfolódott iskoláját, amit most végre restauráltak, kí- vül-belül megújítottak és ha­marosan Petőfi Múzeumként nyitnak meg. Sok fáradsággal, sok segít­séggel, sok nehézséget leküzd­ve valósult meg az aszódi Petői i-rajongók és múzeumba­rátok álma. A régi iskola la­kóinak új otthont kellett sze­rezni, a helyiségek ódon konstrukcióját megtartva, al­kalmassá kellett tenni azokat állandó és időleges kiállítóhe- lyiságek, megfelelő raktárak, irodai és technikai munkahe­lyek és a felpezsdülő múzeu­mi klubélet számára. Ha eh­hez hozzáteszem, hogy az örökmozgó Asztalos István, a minisztérium, a tanács, a la­kosság támogatását megsze­rezve, félkézből is mintegy 12 000 tárgyat, iratot, fotót gyűjtött össze a Petőfi Múze­umnak, füzeteket jelentetett meg, és az 1972—73-as Petőfi- emlékesztendő Aszódon meg­rendezendő megyei ünnepsé­geire hatalmas programot dolgozott ki — akkor talán valószerű az a feltevés, hogy az illetékesek ezt a sűrített energiát, nem is túl soká, a sajátos környezetben sajátos helyzetű és feladatú aszódi Petőfi Múzeum kizárólagos szolgálatába állíthatják. Pető­fit Pest megyéhez — mint azt a Petőfi Múzeum emlékkiállí­tása is dokumentálja majd — sűrű és szoros szálak fűzik. A múzeum előtti lejtőn nem­sokára felavatják Petőfi má­sodik aszódi emlékművét, Ko­vács Ferenc piroxen-andezit- ből készült mellszobor alko­tását. Ám a költő szoboralak­ban sem csupán önmagára emlékeztet, hanem mindarra, amit népének jelentett, jelent és jelenteni fog. Hiszen a ne­vével címzett és szobrával szimbolizált múzeum nem­csak róla szól, de szól a táj lakóiról, sorsukról, munká­jukról, kultúrájukról, szól a múltról a mának, mint ahogy az élet teljesebbé, tudatosab- bá tételére Petőfi szólott va­laha ... Aszód hagyományainak őr­zése mellett jövőjéről is gon­doskodik. A hajdani Podma­niczky—Széchenyi kastély, amelyben tizenöt éve csirke­keltető üzemet találtam (nem nagy örömömre), most diák­otthon azoknak a gimnazis­táknak számára, akiket java­részben az Ikladi Ipari Mű­szergyár szakmunkásainak utánpótlására képeznek ki. A sajnos, erősen romos hom­lokzatú „zöld kastély” jelen­leg koedukációs általános is­kola. De, ha sikerül felépíte­ni a mintegy 25 millió forin­tos új iskolát, akkor felújít­ják ezt a pompás épületet, s a Galga menti gazdag népraj­zot, népművészetet is repre­zentáló művelődési központtá fejlesztik. Aszódról kevesen járnak a fővárosba dolgozni. A gödöllői Ganz Árammérő műhelyei és a szomszédos Iklad ipari műszergyára (mo­dem lakótelepe Aszód hatá­rában emelkedik) felszívja azt a munkaerőt, amely az építőipari vállalat, a kisipari termelőszövetkezet és az Aranykalász Mezőgazdasági Tsz dolgozóin kívül szabad marad. • A hagyományőrzés és ha­ladásra törékvés egyként fel­vetik a városiasodás problé­máit. Aszód is vízmüvet, csa­tornázást, világítást, járdát, lakóhelyeket, iskolát, műve­lődést fejleszt, él a lehetősé­gekkel, küzd a maradisággal. Hisszük, hogy Petőfi szelle­mében. Békés István GyűrűEű vidéke az utolsó magyar „Terra incognita" A Zselic, hazánknak ez a jellegzetes tájegysége, törté­netének új szakaszába lé­pett: megkezdődött a terület szervezett kutatása, tudomá­nyos feltárása. Az ország más vidékeihez képest mind mostanáig ismeretlen föld­nek — az utolsó magyar „Ter­ra incognita”-nak— számított. Jellemző a Zselic-kutatás el­maradott voltára, hogy még a terület határának pontos meghatározása vagy a tájegységi név eredeté­nek tisztázása sem tör­tént meg, holott a vidék természeti szépsége, néprajzi gazdagsá­ga, nyelvészeti értékei kü­lönleges helyzetet biztosíta­nak számára hazánk jelleg­zetes tájai között. A felszaba­dulás után ugyan megindult a Zselic fejlődése is, kivált­képpen a gazdasági élet te­rén, ám a valóság még min­dig messze elmarad az anyagi és a szellemi igényektől. A Zselic-kutatást nagymér­tékben hátráltatta, hogy a több mint ezer négyzetki­lométer nagyságú területésza­ki fele Somogyhoz, déli fele pedig Baranyához tartozik. A két szomszédos megye tudo­mányos kutatóiból, szakem­bereiből a közelmúltban Zsellc-bi- zottság alakult, amely meghatározta a kutatá­si feladatokat és irányítja a munkát. A szervezetten folyó Zselic-kutatás első eredmé­nye egy Pécsett most megje­lent könyv: a Zselic termé­szeti földrajza. Lehmann An­talnak, az MTA dunántúli tudományos intézete munka­társának műve tartalmazza az eddigi szakirodalmi anyag első összefoglalását, a szerző saját megfigyeléseit. Pécsett és Kaposvárott, va­lamint a zselici falvakban jelenleg több ember dolgo­zik a tájegység más — gaz­dasági, társadalmi, néprajzi, idegenforgalmi — vonatkozá­sainak kutatásával. Várha­tóan a következő évek so- fokozatosan feltárul az ran érdekes culata. Békés területhódítás Meglehetősen ritka, hogy egy bármilyen kis területet bé­késen engedjenek át új gazdá­jának, ellenérték nélkül. ,Itt nem volt határincidens, terü­letkövetelésről sem volt szó — egyszerűen átengedte egyik község a másiknak 618 ka- tasztrális holdnyi területét. Dolina puszta és a Klisovácz dűlő Pomázhoz esik közelebb, de mert közigazgatásilag Bu- dakalászhoz tartozott, az itt la­kó néhány család óvodába, hi­vatalos papírokért, orvoshoz, lakásbejelentés és egyéb hiva­talos ügyekben több megálló- nyira, Budakalászra ment mindeddig. Nemrég a Pest megyei Ta­nács — az új tanácstörvény biztosította jogkörében — en­gedélyezte a békés területát­csatolást, ily módon Pomáz „gazdagabb” lett 613 kata&zt- rális holddal. FAÜLTETÉS (Zsoldos Sándor rajza) dunántúli vidék ar­Miiufßtsilatiith a kosdigarázdák Február 26-án este Kosdon Jánosok István, 18 éves eszter­gályos, Antal János, 13 éves segédmunkás, R. Jenő, 17 éves segédmunkás és Kányási Kál­mán, 18 éves lakatos — egy idősebb társuk közreműködé­sével — megtámadott és meg­vert két fiút. Ezután a falu­ban kerítéseket döntöttek le, majd feldúlták a temetőt. A rendőrség a garázda fia­talokat letartóztatta. A falu ki­tagadta őket. Beszélgetés a fogdában Jan- csok Istvánnal: — Egyik haverunk névnap­ját ünnepeltük este a presszó­ban, megittunk egy-két üveg bort. Voltak közöttünk fiatal­korúak is, de ha szépen kér­tük, mindig kihozták az italt. A pincehelyiségben ült két fiú. Nagyon nézegették R. J éneit, aki szólt nekünk, hogy ezért meg kellene őket verni. Kihív­tam a két srácot, megkérdez­tem, mi tetszik rajtunk, de többen közbeléptek, nem lett verekedés. Amikor hazafelé mentek, utánuk futottunk. Jött Szpiszár Jancsi is, ő idősebb és erősebb nálunk. A szurdokig tartott az üldözés, ott Jancsi rögtön lecsapta a kisebb srá­cot. Gurult a földön. Leütötte a nagyobbat is, mi pedig bele­rúgtunk a mellébe és tarkójá­ba ... Utána hoztam még egy üveg bort. Megünnepeltük éle­tem első balhéját. Egy tanúvallomásból: — Régóta garázdálkodnak ezek a faluban, minden indok nélkül belekötnek békés embe­rekbe. A Jancsok gyereken csodálkozom, rá még nem volt R PEST MEGYEI Kiöli i A mi igazgatója PÁLYÁZATOT HIRDET E 212 kulcsszámú egészségőri állásokra (alapbérhez 30% veszélyességi pótdíj jár) az alábbi munkahelyekre: Budai Járási Közegészségügyi-Járványügyi Szolgálat, Budapest XI.. Karinthy F. u. 3. Járási Közegészségügyi-Járványügyi Szolgálat, Cegléd: Járási Közegészségügyi-Járványügyi Szolgálat, Dabas JELENTKEZÉS a szolgálatok vezetőinél a székhelyen. Követelmény: 8 általános iskolai végzettség. panasz, Kányási viszont mát másokat is megvert a barátai­val. Az emberek nem mertek feljelentést tenni, féltek, hogy megverik őket Beszélgetés a fogdában Ká- nyási Kálmánnal: — A verekeües után négyen elhatározták, csinálunk még balhét. A sportpályánál be­másztunk az öltözőbe, bedur- rantottunk a kályhába, aztán elmentünk. Később hallottuk, hogy elégett egy fotel., majd­nem kigyulladt az épület. -. Jártuk az' utcákat. Leakasz­tottuk a kapukat, felszedtük a patakhíd pallóit, a református pap házánál és másol is dön­gettük a kerítéseket. Aztán a temetőben nekiestünk a sírok­nak. Felborítottuk, összetörtük a márvány sírköveket, lcihúz- gáltuk, eldobáltuk a fejfákat. Mondtuk is, ezt az éjszakát megemlegeti a falu ... Egy tanúvallomásból: — Kosdon még a legöregeb­bek sem emlékeznek ilyen vandál, nagy kárt okozó pusz­tításra. Mindszentek napján nem gyűlt össze annyi ember a temetőben, mint másnap. Az egész falu kivonult megnézni a gyalázatot. Ha a nép ítélkez­ne, nagyon szigorú ítéletet hoz­na. Beszélgetés a fogdában Jan- csok Istvánnal: — R. Jencinéi szoktunk rá­diózni, beatet hallgatni. Ez volt a szórakozásunk, meg csü­törtökön, szombaton és vasár­nap a mozi. Néha elmentünk a kocsmába vagy a presszóba. Egy hónapja beléptem a KISZ- be, mert van egy helyiségük, ahol pingpongozni lehet. Es­ténként Kányási val és a töb­biekkel mászkáltunk. Kálmán sokat mesélt a verekedéseiről, én csak hallgattam, azelőtt estembe sem jutott ilyesmi. Akkor este úgy éreztem, egy­szer nekem is ki kell rukkol­nom a többiek előtt. Amikor már ott feküdt előttem az a gyerek, nem lehetett elszalad­ni. A többiek belerúgtak. Én is. Sosem láttam azelőtt.. Apámat mindenki tiszteli a faluban, engem most gyűlöl­nek, tudom. Nem mehetek oda vissza soha. Kitagadtak. A tanácselnök: — A kőráboi garázdaságok­ról hallomásból tudok. Leg­utóbb novemberben tárgyaltuk a bűnözés helyzetét, és a kör­zeti megbízott beszámolt az ilyen kilengésekről is. A KISZ most teszi az első lépéseket, hogy összefogja a fiatalokat. Vácról kihívtak ide egy zene­kart, de a zenészek rossz pél­dát mutattak. Bizonyos ered­mények azonban születtek. A tagok részt vettek a község szépítésében, rendezték a par­kokat. Hogy a verekedők miért nem tudtak beilleszkedni a kö­zösségbe, azt ők jobban meg tudják mondani. A református lelkész felesé­ge: — Szomorú, hogy a javak nem becsülése és az ivás ide vezethetett. Sajnos, a megté­vedt fiatalokat senki sem fi­gyelmeztette idejében. Sokan féltek, hogy ellenséget szerez­nek maguknak, ha egymás gye­rekeit megbántják. A temető •feldúlása nagy megdöbbenést keltett. -A falusi ember kiilö- nÓSerf ragaszkodik ősei ömlő­kéhez. A község párttitkárar — Nehéz dolog itt összefog­ni, közösségben nevelni a fia­talokat, egyszóval, megelőzni az ilyen eseteket. Sokan járnak be Vácra dolgozni, szórakozni. Itt alig van kulturális élet, tartalmas szórakozási lehető­ség. A KISZ-manka is elég gyen­gén megy. Nem a még kétség­kívül erős vallási hatások miatt. Kevés fiatal jár temp­lomba. Legnagyobb baj az, hogy nemcsak a felnőttekkel, hanem egymással sem találják meg a közös nyelvet. Beszélgetés a fogdában Ká­nyási Kálmánnal: — Az iskolában jól tanul­tam, magatartásom ötös volt. Vonattal jártam a szakmun­kásképző intézetbe, az első hecceket a vonaton csináltuk. Rohangáltunk és hangoskod­tunk. Később a munkahelye­men a kollégák elhívtak a sö­rözésekre, megszoktam az italt. Megnövesztettem a ha­jam. A falunak nem tetszett. A felnőttek állandóan meg­jegyzéseket tettek, én meg egy­re szemtelenebből visszavág­tam. Aztán már ok nélkül is belekötöttem az emberekbe. Csibésznek néztek, hát az let­tem. Nincs akaraterőm, a ve­rekedésnél sem volt. A töb­biek előtt nem mertük meg­mondani, de Jancsokkal bevál­tottuk egymásnak: annak örül­tünk volna, ha a két srácnak sikerül előlünk elmenekülnie. Sokszor volt így: egymást haj­szoltuk bele a hülyeségekbe... Tőrincsi Kálmán, Kösd 25 éves tanácstagja: — A fiatalok a négy fiú tet­tét elítélték. Apáik sokat me­séltek régi csínytevéseikről: a kapuk kiakasztása például a lányos házaknál volt szokás, ők azonban nem bolondos ha­gyományt folytattak, hanem bűntettet követtek el. A tanácstag szerint a történte­ket megelőzhették volna. Tő­rincsi Kálmán nem tud hatá­rozott választ adni, hogy bün­tetésük letöltése után Kösd visszafogadja-e őket. A falu nehezen felejt. Szünyai Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom