Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
1972. MÁRCIUS 12., VASÄRNAP P£»l jf£cret írlap „PANNÓNIA 72" Szövetkezeti szakemberek nemzetközi találkozója ..Pannónia 72” címmel — az Országos Szövetkezeti Tanács védnökségével — ismét megrendezik a szövetkezeti szakemberek nemzetközi találkozóját Harkányban. Európában ez az első ilyen jellegű szövetkezeti fórum, amelyet a TIT évről évre megrendez a híres dél-dunántúli fürdőhelyen. A szövetkezeti szakemberek III. nemzetközi találkozóját — a TIT most kibocsátott felhívása és tájékoztatója szerint — augusztus 13 és 26 között rendezik meg Harkányban. A kéthetes program során neves hazai előadók vezetésével olyan kérdéseket vitatnak meg, mint az egységes szövetkezeti törvény alkalmazásának első tapasztalatai, a szövetkezeti demokrácia kérdései, a termelőszövetkezetek szociológiai problémái, a külföldi szövetkezeti mozgalom tapasztalatai. A találkozó résztvevői ez alkalommal Szenttőrincre és környékére látogatnak él, ahol tanulmányozzák a különböző típusú szövetkezetek és az országos hírű Me- csektej szövetkezeti vállalkozás működését. A hazai és a külföldi szakembereknek lehetőségük nyílik arra is, hogy megtekintsék a Szekszárdon nyárom sorra kerülő dél-dunántúli mezőgazdasági és éléllmdszer- ipari kiállítást, s részt vegyenek Budapesten a borvüág- ■werseny programjában. Tavaszi számvetés a zsámbéki határban Születnek a bárányok — megmetszették a barackost Pest megyéből Barátság utak a Szovjetunióba A Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága az IBUSZ- szal karöltve barátság társas- utazásokat szervez a Szovjetunióba. A barátságvonat a győzelem napja alkalmából indul, május 5-én. A hétnapos utazás részvevői megtekintik Kijev és Moszkva nevezetességeit Tavaszi munka... ugyan mi minden fér bele ebbe a közkeletű gyűjtőfogalomba? Fölsorolni aligha lehetne mindet: az ősszel elégetni elfeledett giz-gaz fölgyújtását a kertek végében; a tennivalók meggyorsulását a gépek javítóműhelyeiben; a tervek, tavaszi menetrendek kifüggesztését a tsz-irodák falára; legelőre készülő állatok egészségügyi ellenőrzését az istállókban; s természetesen a voltaképpeni mezei teendők megkezdését — mélyszántás pótlását, palánták ültetését, és így tovább, és így tovább. Arra, hogy mindebben mekkora az Időjárás szerepe, már a múlt század elején rámutatott Pethe Ferenc, a szakmai körökben mindmáig nevezetes mezőgazdasági szerző. Pallérozott mezei gazdaság című munkájában szögezi le, harcolván az „így szokták”-emberek, a kalendáriumok útmutatásait mereven másolók ellen: pallérozott mezei gazdaságnak fő vezér je a változó környülállás.” Jóllehet az efféle intelmeket ősidők óta igyekeznek megszívlelni a parasztemberek, még a XX. század derekán, az ötvenes évek táján megszámlálhatatlan utasítás, búzdító füzetecske jelent meg minisztériumi és megyei kiadásokban, s ezek részletesen 1 taglalták, mikor mit kell tenni, hogy a majdani betakarítási terv sikeredjék. Ilyesmire ma már nincs szükség — akkor se volt persze —, a termelőszövetkezetek nagyon is jól tudják tennivalóikat. Jó kezdet Milyen az idei indulás? Kéthetes előnyről beszélnek a szakemberek, ami önmagában kedvező. Ami pedig a voltaképpen meg sem jött telet illeti, volt azért némi foga: ha nem is nagymértékben, ám több helyütt pusztított a fagy a kalászosokban. — Nálunk szépek a vetések, kivéve a repcét, amely részben kifagyott: becslésünk szerint 30—40 százalékos a fagykár — mondja Szin Béla, a zsámbéki Űj Élet Termelőszövetkezet elnöke. — őszi vetésünk 950 holdra rúg, a napokban fejeztük be repülővel történt fej trágyázásukat. Az aktuális tavaszi munkák másutt is tartanak: megmetszették, sőt megpermetezték már a 120 hold őszibarackost, s mire ezek a sorok megjelennek, a lalajmunka is megkezdődött. A talajerő utánpótlása gazdagabb lesz némiképp az idén: a tavalyi 386 kilóval szemben most 400 kilónyi műtrágyát szórnak minden hold földre, ezenfölül 200—200 kilónyi szervestrágyát is. Mit kell elvetni? Talán a legfontosabb növény a kukorica: 600 holdon kerül a földbe. Zsámbékon már teljesen gépesítették a kukoricatermesztést, a kapát is vegyszer helyettesíti, éspedig nemcsak a közösben, hanem a háztájiban is. Miként az elnök elmondja, a közgyűlés külön határozatot hozott arról, hogy nem kapálnak — a korábban gyalogmunkásként foglalkoztatott, tehát kapával munkába járó asszonyokat persze azért ellátják munkával. Vetőmagvakat csomagolnak, barackot szednek majd a nők, s ez kétségkívül könnyebbnek tűnik, mint a kapálás. Tavaly 80 holdon termesztettek cukorrépát, az idén 130 holdra növelik vetésterületét. Talán ez már az idevágó új kormányhatározat hatása? Részben bizonyára, hiszen kedvezőbb áron értékesíthetik ősszel a répát; s kötelez bizonyos mértékig az a szerep, hogy bemutató gazdaság cukorrépából a zsámbéki tsz. Továbbá a répa, pontosabban a szárított répaszelet fölhasználható a szarvasmarha- ás juhtenyésztésben. Kisbárányok szezonja Azám, a juhtenyésztés! Ma 2,6—2,7 millióra tehető az ország juhállománya, de régebbi századokban még több nyáj legelészett a magyar pusztákon, illetve a zsámbé- kihoz hasonlatos lankákon és hegyoldalakon. A XVIII. században például hétmillióra rúgott a számuk és mehetünk vissza a mind adatnélkülib- bé váló időben, ez az állatfaj a honfoglalástól kezdve nagy szerepet játszik népünk táplálkozásában és ruházkodásában. De a felszabadulás után mindössze 317 ezer birkával kellett újrakezdeni a tenyésztést, s manapság egyre többet hallani arról, hogy ráfizetéses állat a juh — több állami gazdaság és termelő- szövetkezet megszünteti ezt az ágazatot. , — Szövetkezetünkben ép- penhogy a nullszaldónál tartunk, vagyis, ha nem is ráfizetéses, de nem is hoz nyereséget a juh — magyarázza az elnök. A hős útja Hatvanöt éve született Kilián György NAGYON KEVESET TUDUNK RÓLA. Lakatostanonc, lakatossegéd, kifutófiú egy újságnál, segédmunkás az Izzóban, majd munkanélküli. Ez az, amennyit életéből sokan láthattak. Élete másik felének is csak egy kis részét ismerhették a nyomozók, a fegy- őrök, akik üldözték és börtönbe zárták. Ezek csak annyit tudtak róla, hogy kommunista; azt csak sejtették, hogy vezető, azonban a legfontosabb dolgokat, életének lényegét, csak néhány elvtárs ismerte. Nevezetesen, hogy 1930-ban Moszkvában járt pártiskolára, hogy a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség titkára és az „Ifjú Proletár" szerkesztője, hogy 1935-ben ő hozza a párt legfrissebb utasításait Párizsból. A rendőrség politikai osztályának irataiban csak az állt, hogy harmincegynéhány évéből hatot töltött börtönben. De azt már nem jegyezhették oda, hogy a fegyházban egyaránt tanított és tanult. Amikor a detektívek 1939 nyarától kezdődően hiába keresték, csak azt jelenthették: „Kilián György ismeretlen helyen tartózkodik". Nem is sejthették, hogy a Szovjetunióban él és dolgozik. ÉLETÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE elrejti a részleteket. A tudásra éhes proletárgyereket, aki a legjobb tanuló a Wesselényi utcai polgári iskola diákjai között. Elrejti a mesterség rajongóját, akinek a zsebében segédlevele mellett ott van a műszaki rajztanfolyam bizonyítványa is. A börtönben megtanul németül, beszél oroszul, tanul franciául, beszél és levelez a fél világgal eszperantó nyelven. A fák, a bokrok, a virágok szerelmese, a budai hegyek, a Mátra, a Bükk rejtett ösvényeit úgy ismeri, mint a tenyerét. KILIÁN GYÖRGY PORTRÉJA azonban csak a helytállás dokumentumaival teljes. Azt követően, hogy a német fasiszták megtámadják a Szovjetuniót, önként jelentkezik katonának. A Vörös Hadsereg soraiban harcol a fronton, de mindig arra gondol: többet tehetne a győzelemért, ha a gyűlölt ellenség hátában harcolhatna. 1943-ban érkezik el az idő, hogy kívánsága teljesüljön. Ejtőernyős kiképzésen vesz részt és felkészül arra, hogy hazájába hazatérve kivegye részét a hitleristák és magyar cinkosaik elleni fegyveres ellenállás megszervezésében. 1943 nyarán, néhány hónappal a nácik sztálingrádi veresége után egy repülőgép elindul Kilián Györggyel Lengyel- ország irányában. A különböző bajtársi visszaemlékezések szerint Kilián a repülőgépet elhagyva, a Minsk-Mazowiec- ki térségben ért földet. Ez valószínűleg 1943. június 25-ének éjszakáján történt. A lengyel partizánok segítségével, társával együtt sikerült elérnie Varsót, és onnan kísérelte meg, hogy eljusson Budapestre. A vállalkozás nem sikerült. Hitelt érdemlően mind a mai napig nem lehet megállapítani, hogy Kilián György és Turja- nicza Anna, a bátor kárpátukrajnai kommunista tűzharcban esett-e el, vagy a Gestapo kezébe került és kivégezték őket. A MAGYAR KOMMUNISTA MOZGALOM nagyszerű harcosa Kilián György, aki fiatal életét a magyar nép boldogságáért áldozta fel, nem érhette meg a szabadságot. A hálás utókor azonban népünk megváltozott sorsában, fejlődésünk eredményeiben Kilián György harcának célját, élete feláldozásának értelmét látja megtestesülni. Ma lenne 65 esztendős. Pedig talán nem túlzás gyönyörűnek mondani a szövetkezet juhállományát — miért nincs, miként mondani szokás, nagy fantázia benne? Mert csökkentették a gyapjú átvételi árát; hetek múltán a Gazdasági Bizottság elé kerül ez a témakör, remélhető, hogy visszaállítják a korábbi árszínvonalat. (Az ellentmondás lényege: 98 forint egy kiló gyapjú önköltsége, de a termelő csak 63—65 forintot kap érte. Mégis, az itthon termelt gyapjú csupán fele a szükségletnek — a többit importáljuk.) 1971-ben 30 ezer kiló bárányhúst, vagyis kétezer bárányt exportált a szövetkezet, amelynek 1400 anyabirkája yan, s az intenzív tenyésztésnek megfelelően nem egyszerre, hanem „beosztva", turnusokban születnek a kisbárányok. Az idén már 700 meglátta a napot, de összesen 1600 kisbárányt várnak áprilisig. A gazdálkodás gondjai A Budapest-környéki Mező- gazdasági Szövetkezetek Szövetségének minapi, a kongresszusi küldötteket megválasztó közgyűlésén is fölszólalt — mégpedig meglehetős szenvedélyességgel — Szin Béla. Ott, a tsz-vezetők eme legfőbb fórumán is elhangzottak már bizonyos aggályok a mezőgazdasági gépek árainak fölemeléséről. Mi lesz Zsámbékon, ebben a háromezer holdas, viszonylag nem nagy, ám — ugyancsak viszonylag — jól gépesített termelőszövetkezetben az árnövelés hatása? — Igaz, hogy az emelé.s nagy általánosságban nyolcszázalékos, de az orkánok, adapterek esetében annál jóval több, márpedig ezekből a masinákból kéne vennünk néhányat. Kiszámítottuk, hogy nálunk 15 százaléknak felel meg az emelés, ami 300, ezer forint váratlan plusz terhet jelent. Nyilvánvaló, hogy bizonyos gépek beszerzéséről le kell majd mondanunk. Amit mindenképpen meg akartunk vásárolni: hétszázharmincki- lencezer forintért vettünk egy szárító berendezést a kukoricához, ami nagy dolog, hiszen ezzel válik teljessé a kukoricatermesztés gépesítése. — Hallhatnék valamit a piaci kapcsolatokról, így a közvetlen értékesítésről? — Tavaly 4,5 millió forint értékben adtunk el gyümölcsöt, csirkét, burgonyát a budai Fény utcai piacon levő árudánkban. A termelési adó ugyan január 1-től a korábbi háromról egy százalékra csökkent, viszont az általános költségek — helypénz, fejlesztési hozzájárulás — emelkedtek, s így különösebb haszna a szövetkezetnek nincs az értékesítésen. — Milyen a tsz kapcsolata a MÉK-kel? — A demokratikus jogok és üzempolitikai elvek, amit az új MÉK meghirdetett, nincsenek megtartva, s ez a termelőszövetkezet érdekével nem találkozik. Ezért szövetkezetünk bejelentette kilépését a közös vállalatból. De ugyanígy hallhatok panaszt a Buda környéki Víztársulatra, amelynek tagja a zsámbéki tsz, sőt az ellenőrző bizottság elnöke éppen Szin Béla. A tsz-ek 2,1 millió forintos hozzájárulást fizetnek a társulatnak, éppen ezért több beleszólást kérnek az improduktív létszám és a fizikai dolgozók bérezésének megállapításába. Miért nem lehet tsz-közi vállalkozás ez a társulás? — kérdem, ám ugyanezt kérdik a szövetkezeti emberek is. így dr. Kecskeméti Lajos szövetségi titkár, aki szerint amennyiben a vízhasznosítási társulat a szövetség műszaki csoportjával működik együtt, sokkal kevesebb lenne a költség. Mindez azonban már mesz- szire vezet; bízhatunk abban, hogy a tavaszi határt borzoló böjti szelek elfújják az iménti gondokat?!... Keresztényi Nándor A másé mindig Mb 1\ T öbb bizony. A fi- zetése, a szerencséje. A másiknak jó főnöke van, megértő munkahelye, összetartó családja, engedelmes gyerekei. A másik gyárban könnyebb a munka, s jobban fizetik. A másik vállalatnál törődnek a dolgozókkal. A másik termelőszövetkezetben nem gorombák az emberekkel. A másik faluban lehet művelődési házat építeni, a másik községben már vízvezetékeit fektetnek le... A másé, a másik. Már-már zsolozsmaként fújják majd’ mindenütt, ahol megfordul az ember. Legutóbb váci üzemeket járva hallom — egész pontosan a bélésszövőgyárban —, hogy másutt bizony jobb a pénz. Másutt, például a Forte-ban. Vagy a kötöttárugyárban. Lássuk csak. A Forte-ban, a kötöttárugyárban valóban találni olyan munkásnőket — mivel nők mondták a bélésszövőgyárban is —, akik kétezer forintot, vagy afölött keresnek. Igenám, de vannak ilyenek a pa- naszkodók munkatársai között is...! Miért vélik úgy, hogy másutt jobb a helyzet? Hallották. Ahogy hallani nemcsak munkásoktól, hanem gazdasági vezetőktől is városszerte, hpgy „mi nem tudunk versenyezni azzal a bérrel, amelyet a... fizet”. A kipontozott részre bármelyik váci üzem neve beírható. Tény viszont, hogy a város üzemei között nincs jelentős átlagbér- különbség, s a múlt esztendőben valamennyi üzem, vállalat több bért fizetett ki, mint egy évvel korábban. Igaz, például a képcsőgyárban az átlagbér növekedése az egy százalékot sem érte el, ám az egy főre jutó termelés is mélyen alatta maradt az egy esztendővel azelőttinek. Más üzemekben viszont — a kötöttárugyárban, a gyapjúmosó gyáregységében, a hajógyári telepen, a Dunai Cement- és Mészművekben — négy-hat százalék között volt az átlagbér-emelkedés 1971-ben. Miféle sajátos mérleg az, amely mindig csak azt mutatja, hogy másutt mit raknak a serpenyőbe?! S ha csak Vácott, az üzemekben lenne megtalálható ez a furcsa mérleg! T dónként a gyerekek ■*- szetnbekötősdije jut eszembe, az „erre csörög a dió, amarra a mogyoró”. Mintha sokak és rengeteg helyen azt játszanék. Fülelnek rettentő nagy buzgalommal, hol, s mennyi „dió” csörög, ahelyett, hogy levéve szemükről a kötést, körülnéznének: a maguk környezetében hogyan, mi módon teremthető több. Lényegében arról van szó — s ezt a képcsőgyár szakszervezeti bizottságának titkára fogalmazta meg —, hogy az emberek túlnyomó többsége bérben gondolkozik, s nem munkában. Azt nézik, hol mennyit fizetnek, s nem azt, mit kell — kellene? — dolgozni érte. Ez nem csupán torz nézőpont, hanem olyasfajta vakság, mint a szembekötősdit játszó gyerekeké, könnyen gödörbe huppanhat a láb, tétován a levegőbe kapkodhat a kéz. Mert ha bérről akarunk beszélni, akkor először a munkáról kell szólni. Sok helyen fölrúgták ezt a sorrendet. Ami helyben is nagy bajok forrásává válik, ám összegeződve elkerülhetetlenné teszi a gondolatot: mi a többletpénz fedezete? S még nyugtalanítóbbá válik e gondoláit, ha azt tapasztalja az ember — például a megye építőanyagiparában —, hogy a termelés nem mozdul előbbre, de a bérek csak-csak növekednek ... A múlt esztendőben a megye szocialista iparában az átlagos havi kereset 5.3 százalékkal volt nagyobb — 2070 forintot tett ki —, mint 1970-ben. Ez nem baj, hiszen a termelés 6,6 százalékkal emelkedett. A baj az, hogy ott is nőttek a bérek, ahol annak semmiféle termelési indítéka, fedezete — megint példát említve: a tanácsi könnyűiparban — nem volt. Azaz elválik egymástól az, ami elválaszthatatlan. A teljesítmény és annak ellenértéké. Magyarázat természetesen van. Indok szintén. Persze, valóban nem olyan egyszerű az összefüggés, hogy egy százalék termelési értéktöbblet — egy vagy kéttized százaléknyi béremelkedés. Anyag- és egyéb költségek, adók stb. terhelik a bevételeket, de bármennyire is leegyszerűsíthető a párhuzam, alapvetően helyes: több, értékesebb termék — nagyobb bér. S ez alól nem lehetne kivétel. Sajnos, sok a kivétel; már-már nem is az. Nos, itt ragadható meg a címként választott gondolkozásmód leglényegesebb alkotóeleme. Az, hogy mivel helyben elválik egymástól a tényleges teljesítmény és annak ellenér» téke, ment hol több, hol kevesebb — s ezek sokféle variációja —, még inkább elválik mások esetében. Hiszen a „másik” gyárról — vállalatról, termelőszövetkezetről, de akár faluról is — legtöbbször csak annyit tudni, hogy ott „könnyű a munka”, meg „sokat fizetnek”. Szóbeszédek ezek, nem értesülések — a szóbeszédet mindenki rögtön elhiszi, a tényeken alapuló értesüléseket tamáskod va fogadják — értékük is ennek megfelelő. Ám az emberek sűrűn csak azt mérlegelik, hogy amit hallanak, az alátámasztja-e vélekedésüket? Ha igen, akkor elhiszik. Ha nem, akkor tőlük beszélhetnek bármit, bizonykodhatnak, érvelhetnek, legyintenek rá. Ugyan. „Ök tudják”. Nem furcsa, nem .tűnik fel senkinek, hogy ami jó, ami rendben van, az mindig másutt található, tapasztalható? A másik helyen levő ez meg az megállíthatatlannak tűnő mozgást tart fenn, ide is kell az, ami a másik faluban épült, ebből a gyárból abba a gyárba, amabból a gyárból a kisipari szövetkezetbe kívánkozik a mérnök, a technikus, a munkás... A másé mindig több? Üsse kő, fogadjuk el. De mivel mindenütt ezt hallani, ki tudja megmondani, hol van az a — más? Mészáros Ottó Az öntözés időszerű tennivalóiról A 'csapadékszegény ősz és tél után március első harmadában is adós maradt az időjárás a kellő mennyiségű esővel. A tavaszi öntözés tehát továbbra is rendkívül sürgető, fontos feladat. Ezért az Országos Vízügyi Hivatal most szakmai irányelveket adott ki az öntözés időszerű tennivalóihoz. Az öntözésben legnagyobb arányban részt vevő kilenc vízügyi igazgatóságnál megfelelő átcsoportosítással és egyéb módon újabb szakemberekkel erősítik meg a mezőgazdasági vízhasznosítási osztályokat, hogy szélesebb körű és hatékonyabb tanácsadással szolgálhassanak öntözési kérdésekben a nagyüzemi gazdaságoknak. Különösen fontos feladat, hogy az idén márciusban és áprilisban a lehetőségek legmesszebbmenő kihasználásával megszervezzék a búza öntözését.
