Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

pisi mecret '^Cirtap 1978. FEBRUAR 1., KEDD TV-FIGYELŐ üborkafa, Régebbi szín­művek tv-beli felújításakor az első és legindokoltabb kérdés: mi magyarázza a mű, jelen esetben XJrbán Ernő 1953-ban bemutatott, az idő tájt zajos sikert és gyanakvó vitákat ka­varó szatírájának újraéleszté­sét? Hiszen a mai negyvene­sek is csak eszükkel tudják már örömüket, visszaidézni, amivel szókimondását fogad­ták. Aminek akkor alulról ör­vendeztünk, ma már felülről, a korszakot végérvényesen le­zárók fölényével mosolyogjuk. Mégsem volt hiábavaló a szel- lemidézés, mert a bürokrácia ma is virul még, s azok az eszmei bukfencek, melyeket a legnemesebb indulatúak is vetni kényszerültek, ma is el­gondolkoztatnak. Marton Endre rendezése nem színházi múzeumba ka­lauzolta a nézőt: jól alkalma­zott filmszerű átkötésekkel, friss szereplőgárdával szerzett jó mulatságot. A színészek kö­zül Páger Antalt, Kállai Fe­rencet és a remek epizódalakí- tóst nyújtó Máthé Erzsit kell kiemelnünk. Ríiodaí Az amerikiaias köz- vetlenségű címbeli „megszólí­tás” ritka élményre kíván utalni: egy rendkívüli tehetsé­gű dzsesszorgona-művész, Rhoda Scott játékának és von­zó egyéniségének elválasztha- tatlanságára. Mert nem tartal­mas, meleg mosolyával fegy­verez le, sem a játék közben arcára kiülő spontán örömmel — mindez csupán elgyönyör­ködtet —, hanem azzal a bra­vúr-számaiból is felbuggyanó emberséggel, mely minden ujjmozdulatából sugárzik, élő cáfolataként az emberi osto­baságok leggonoszabbikának — a faji előítéleteknek. Rövid nyilatkozatában nem politizál, szerényen szól nem éppen könnyű gyermekkoráról. Ám előadása nyomán varázslatos megkönnyebbülés vesz erőt rajtunk, belemerülünk egy magasrendű játékosság önfe­ledt szemléletébe, s azt kí­vánjuk: bár sosem érne vé­get. Sediánszky János műsor­vezető mindnyájunk kívánsá­gát fejezte ki, mikor a mi­előbbi viszontlátás reményé­vel búcsúzott el Rhoda Scott- tóL Ha hallod a harangokat... Egy intellektuel története a partizánháborúban, mindén-1 féle intellektuális furfangot 1 Menyecskeugratás HÍVOGATÓ MASZKÁSOK Borsod megye egyes vidé­kein a gyorsan változó falusi élet ellenére fennmaradtak az ősi népszokások. Ezek ma is velejárói, kedves színfoltjai a társas összejöveteleknek. A Bán-patak völgyében levő palóc lakta községekben — többek között Nagyvisnyón, Bánhorvátiban — a legtöbb la­kodalmat szombaton tartják. Bár a házasulandók legtöbb­je a környező ipartelepeken dolgozik, azért évről évre rendszeresen felelevenítik a falusi lag- zikon az egykori farsangi népszokást, amelyet menyecskeugratásnak neveznek. Az ünnepi vacsorát követő anenyasszcunytánc íjtán a vő­félyek szalmából, fahulladék- ftól a lakodalmas ház udvarán Hatalmas máglyát raknak, amelyet meggyújtanak. Elöl az ifjú házasakkal párba állnak az örömszülők, a vendégek és természetesen a vacsora készí­tésében fáradozó főzőasszo­nyok. Kéz a kézben vidám énekszó mellett körbetáncol­ják a máglyát. Amikor a tűz már hamvadni kezd, az új menyecskét a vőfé­lyek keresztülugratják a parázson. A menyecske után a nyoszo- lyólányok is átszöfcnek, ki-ki azzal a legénnyel, akivel jegy­ben jár, vagy udvarol neki. Az abaúji részeken ma is di­vatban van, hogy a bálba maszkások hívják meg a lá­nyokat. A legények maguk ké­szítette álarcban kopognak be a lányos házhoz, s invitálják őket a mulatságba. Amelyik lányhoz maszka nem kopogta­tott be, az-el sem megy a bál­ba, mert úgysem akad tánco­sa. A legények a mulatságban nem ugyanazt az álarcot vise­lik, mint amilyen a hívogatás- nál rajtuk volt. A lányoknak kell kitalálniuk: ki volt, aki őket meghívta. SZOBRÁSZOK, FESTŐK, KŐMŰVESEK A sirokí hányából viszik a tömbkövet Jcvőre befejezik az esztergomi bazilika restaurálását Két évvél ezelőtt kezdték meg az ország legnagyobb templomának, az esztergomi bazilikának külső restaurálá­sát. A XIX. században épült székesegyház az egyik legérté­kesebb műemlékünk. Süttői márvánnyal díszí­tett belsejében a világ egyik legnagyobb, vászon­ra festett képe látható. A 13 méter magas, 6,5 méter széles festmény Grigoletti ve­lencei festő műve és Tizián Assunta című képének máso­lata. A hatalmas épületkolosszus helyreállítása sok munkát ad a Kőfaragó és Épületszobrász­ipari Vállalat dolgozóinak, A magyar klasszicista stílusú templom ugyanis 118 méter hosszú és 100 méter magas. A főhomlokzatát díszítő hatal­mas, 22 méteres oszlopcsar­nokot 8 óriási korimthosi osz­lop tartja. Az épület méreteire jel­lemző, hogy az északi homlokzat helyreállításá­hoz 18 ezer légköbméter állványra van szükség. Egyébként ez lesz a legna­gyobb munka, mert ezt a részt érte a legtöbb háborús sérülés, míg a legkülönlege­sebb feladatokat a kupola helyreállítása jeleníti. A 24 oszlopon emelkedő, 71 méter magas, 33 méter külső átmé­rőjű kupola tetejéről leemelik és újra aranyozzák a keresz­tet. \ Egész éven át a legkivá­lóbb szakemberek, kőfaragók, szobrászok, festők, bádogosok, kőművesek dolgoznak a hely­reállításon. Eredetileg úgy terveztek, hogy az oldalfalak burko­lásához újra megnyitják azt a Pilismarót melletti bányát, amely a XIX. százaidban az épületet borító konglomerát tufát szolgáltatta. A bánya újranyitása azonban nagyon költséges lett volna, ezért a mintegy 250—300 köbméter­nyi tömbkövet az azonos mi­nőségű siroki kőbányából szál­lítják Esztergomba. A főhomlokzat helyreállítá­sát most fejeztek be és a ter­vek szerint jövőre átadják az egész székesegyházat. mellőző filmnyelven előadva: így jellemezhetjük az elsőfil­mes jugoszláv rendező, Antun Vrdoljak munkáját. Akár ná­lunk, déli szomszédainknál is javában zajlik a filmes nem­zedékváltás, ami óhatatlanul magával hozza a szemléletmód megváltozását. Ez a film lak- kozatlanul teregeti ki az elő­ítéletek sújtotta egyszerű em­berek sokszor önpusztító tor­zsalkodását, ugyanakkor az eltökélt humánum nevében száll szembe a máig hullámo­kat verő nemzetiségi gyűlöl­ködéssel. A fölös kegyetlensé­get kerülő, áttetsző érzelme­ket ábrázoló filmet közérthe­tősége okán korábbi időponti ban is játszhatták volna, egye­bek közt azért, mert kifejezés- módjának népisége, az ember- formálás világossága egyaránt alkalmassá teszi a fejekben még terjengő homály oszlatá- sára. Röviden. AZ apartheid vilá­gát mutatta be az ENSZ doku- mentumíilm-csoportjának a Dél-afrikai Köztársaságban készült munkája. Az egyenlőt­lenség komor villanásai nagy szavak nélkül is felrázó ha­tással voltak a nézőre. A Grock-ról készült francia film gyermeknek-felnőttnek egyaránt szólt, érdekes visz- szapillantást adva a világhírű bohóc emlékezetes számaira. Ráadásként a jóságos svájci öregúr némi „békeuszítástól” sem tartózkodott, finom pél­dáját adva emberi és művészi magatartás azonosságának. A szilveszteri műsorból (méltán) kimaradt jelenetek legtöbbje a körülményesség mintadarabja volt; a lassúság viszont tudvalévőén a humor megölője. Ma délután folytatódik, csü­törtökön befejeződik a Talál­kozás Indiával című riport- film-sorozat. Ma késő este Ró­ma művelődéstörténeti jelen­tőségét bemutató filmet is su­gároznak. Szerdán a hangle­mezgyárban tölthetünk tíz percet, majd az Operaházból közvetítenek egy népszerű vígoperát, Donizetti Szerelmi bájital-át. A kísérleti műsor­ban olasz film (A kitartott) látható, Ugo Tognazzival a fő­szerepben. Csütörtökön ismét jelentkezik a Hang-villa, este Csehov szatirikus egyfelvoná- sosának (Lakodalom) hazai tv-változatát a Kék fény adá­sa követi. Késő este először kapunk (naponta ismétlődő) összefoglalót Sapporó ból, a téli olimpia eseményeiről. Pénteken három lengyel no­vella televíziós változatára és az Integrál adására hívjuk fel a figyelmet, mely utóbbi a tö­megközlekedés és az autózás időszerű kérdéseit vitatja. Lehotay-Horváth György Úrasztalterító a XVI. századból » Sárospatak egyik idegen­forgalmi látványossága a haj­dani kollégium úgynevezett Bema-során berendezett mú­zeum. Á régi termekben isko­lai emléktárgyaikat és refor­mátus egyháztörténeti érté­keket őriznek, köztük úrasz­talterítőket. A több mint há­romszáz darabból álló gyűjte­ményben 1548-tói napjainkig, szinte minden hímzésforma megtalálható. A legszebb ilyen térítőt *— Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony sajátkezű- leg készítette. A múzeum má­sik érdekessége az az 1600-as évekből fennmaradt úrasz­talterítő, amely egykor Beret Abauj megyei kis falu egyház- községének tulajdona volt A fehér vászonterítő oldalait kü­lönleges technikával hímezték ki. A kendőn látható feliratot azonban még nem sikerült megfejtem, de a mintákból a kutatók arra következtetnek, hogy a hímzést Lengyelor­szágban készítették. Pantomim A kanadai tv meghívására KöllS Miklós és a Domino Pantomim Együttes két szólistája Torontóba utazik, hogy egy 30 perces színes tv-fílm koreográfiáját elké­szítse. Ezt követően részt vesznek a III. nemzetközi színházi fesztiválon Madridban, ahol a pantomim műfaj jeles képvise­lőinek, Marcel Marceau, Tomasevszky és Fialka társaságában lépnek fel. Fővárosi színházi esték HUMOR-EXPRESS ELÉRTÜK, hogy művé­szeink most már nemcsak vi­dékre járnak haknizni, hanem a Lenin körútra is. Igazuk van, kényelmesebb, mert köze­lebb van. Mit nevezek hakninak? Amit bárki más. Vagyis: ha néhány művész összeáll és el­indul szerencsét próbálni — persze bizonyosfajta előzetes szervezés után —, lesz, ami lesz, ők bizony fellépnek, mert akkor gázsit is kapnak. A HUMOR-EXPRESS ese­tében az előzetes szervezés nagyobb apparátust vett igénybe, mint más haikn'mál szokásos. Eljutottak odáig, hogy nemcsak egy-egy eset­ben léphetnek fel, hanem na­ponta kétszer, sőt vasár- és ünnepnapokon háromszor : is — meghatározatlan időig. Ez az állándó hakni a biztos hakni. Azonkívül ezt előre megírták — Galambos Szil­veszter és Peterdi Pál —, több próbát tartottak, mint a hak­niknál szokásos, mert a társu­latot erre az előadásra állan­dóra tervezték. Állítólag nem is lesz a szereplőkben változás, tehát fellép — Rátonyi Ró­bert, Lorán Lenke, Szuhay Balázs, Koós János, Dékány Sarolta — a zenekar adta a ki­váló ötletet a cím egyik felé­nek — Express — és gyanítom, hogy a táncok és a táncosok ré­vén kapta a cím másik felét — Humor. Ezenkívül fellépnek még lábzsonglőrök, szalonak­robaták, labdazsonglőrök és egy okvilibrista. (Ne lepődje­nek meg, betűzöm: okvi­librista. Gyorsan félütöt­tem a 777 oldalas Idegen sza­vak kézi szótárát, nem volt benne. Tehát nem idegen, ma­gyar szó. Erre megnyugod­tam.) A konferanszié — Halmi Gábor — konferansza is meg­nyugtatott, mert item igaz az, amivel a minap vá­doltak, hogy egyetlen új viccet sem ismerők, igenis ismerek, sőt mindegyiket, csak egy vic­cet nem ismertem, s ez a kon- feransz volt. SZÖVAL REPREZENTATÍV HAKNI ez, mert díszLetterve­zőt is szerződtettek — Vogel Erik, koreográfust is — Bogár Richard, sőt rendező is volt — Gyökössy Zsolt. Ennyi szakember — ennyi amatőr alakításhoz. Egy profi azért akadt: Rátonyi Róbert, nehéz lehet a dolga egyedül. Az első rész az Expressé. Irigylem a jónevű zenekart és Koós Jánost, mert naponta kétszer is — vasár- és ünnep­nap háromszor — házibulit rendeznek. Buliznak, arénáz- nak, mintha otthon lennének, szűk családi, vagy baráti kör­ben. A második rész a Humor. Ez vidám és zenés. Ennyit er­ről. NÄLUNK a szórakoztató­ipar, mintha megunta volna, hogy ilyen hosszú szóval ille­tik és arra törekszik, hogy a szóösszetétel első tagját el le­hessen hagyni és maradjon csak az ipar. De meg kellene gondolni, adjunk-e rá iparen­gedélyt? Berkovits György A titokzatos gróf rejtélyes származása A Tv kettes csa­tornája heteken át folytatásokban köz­vetítette a Baál lo­vagjai című francia kalandos történetet. Főszereplője a „Mes­ter", aki minden esz­közzel, a legelvete­mültebb gyilkossá­gok és terror árán a világ ura akar lenni. Azt híreszteli magá­ról, hogy több ezer éves, célzások esnek arról, hogy ő Saint- Germain gróf, akinek titokzatos élete év­századok óta fel-fel- bukkan különböző történetekben. A XVIII. század nagy kalandorának életéről, származá­sáról kevés a hiteles adat, de van egy ér­dekes magyar vonat­kozású legenda. Supka Géza, a ki­váló esztéta írt egy érdekfeszítő fejezetet a Nemesfémipari Év­könyv 1934. évi szá­mába Az arany urai és rabjai címmel és ebben ismerteti Saint-Germain éle­tét. Saint-Germain nem volt mindennapi em­ber, értett a zenéhez, jó poéta volt, kiváló történész és elsőran­gú kémikus. Egész sor festékanyagot fe­dezett fel, kitűnően értett a drágakövek­hez, az a hír járta róla, hogy aranyat tud csinálni. Minden­esetre mindig volt pénze. Saint-Germa­in hat nyelven be­szélt, húst sohasem evett, alkoholt nem ivott és hetvenéves korában sem nézett ki többnek negyven­évesnél. Félig ki­mondott, félig elhall­gatott mondatok for­májában — elhitette, hogy sok száz, sőt több ezer éves, aki már részt vett a ke­reszteshadjáratok­ban, sőt Krisztus ha­lála idején is élt már, csak éppen akkori­ban nem hallott sem­mit sem erről az esetről... Sokan kutattak élete, származása után III. Napóleontól Isabella Cooper - Oahley teozófus höl­gyig, aki hosszas le­véltári kutatások alakján állította fel azt az elméletet, hogy Saint-Germain vol­taképpen II. Rákóczi Ferenc természetes fia. A Saint-Germain— Rákóczi feltevések szerint II. Rákóczi Ferenc amikor há­zassága előtt két év­vel bejelentette a bé­csi udvarban, hogy a császárnénak, Eleo­nórának egyik uno­kahúgát akarja nőül venni, nagy riadal­mat keltett. Rákóczit elküldték hosszabb tanulmányútra Olasz­országba felejteni. Állítólag a tanul­mányútja idején szü­letett meg Itália kék ege alatt természetes fia, a későbbi Saint- Germain gróf. Ö maga — írja Supka — élete ' na­gyobbik részében ál­landóan „Tzarogy gróf” néven járt­kelt, amely név nyil­vánvalóan anagram­mája volt a Rákóczi névnek. A főúri szár­mazásra utal az is, hogy bár jól megél­hetett volna a kémiá­ból, inkább aranycsi- nálással hókuszpó- kuszkodott. Az állítólagos Rá- kóczi-ivadék szegé­nyen halt meg 1780- ban a schleswigi Eckemförde város­kában. Mini könyv Dózsa-évfordulóra A szegedi nyomdában a MTESZ helyi csoportjának tagjaiból „minikönyvklub’’ alakiüt. A klub tagjai terve­zik, hogy évente 3—4 gyu- fásdoboz nagyságú kis köte­tet adnak ki. A gyűjtők által nagyon keresett kis könyve­ket társadalmi munkában ké­szítik el a szegedi nyomda dolgozói. Elsőnek ,a Dózsa- évforduló alkalmával* Dózsa György és Szeged címmel kí­vánnak kötetet megjelentetni. A minákönyvdkben el «sor­ban Szegeden élt írók, neves műszaki és tudományos szak­emberek írásait kívánják közreadni. Magyar tárlat Japánban Február 1-én a tokiói köz­ponti művészeti galériában 38 magyar grafikus műveiből nyílik gyűjteményes kiállítás. A tárlat anyagát, mintegy 100 képet, a mai kortárs művészek alkotásaiból válogatták. A to­kiói kiállítás után az anyag Japán több vidéki nagyváro­sában is vendégszerepei. Nemzetközi grafika a Műcsarnokban Február 5-én nyílik a Mű­csarnokban az a bemutató, amelyen a hazai közönség a krakkói nemzetközi grafikai biennálén díjazott legjobb al­kotásokkal ismerkedhet meg. A japán, lengyel, szovjet, fran­cia és más nemzetiségű alko­tók között ott szerepel a ma­gyar Gross Arnold neve is, akit kétszer jutalmaztak Krak­kóban. r * Árva gólya Csongrádban, a tömörkényi Alkotmány Termelőszövetke­zet halgazdaságában a válto­zatos madárvilágú tavak, ná­dasok teljesen elnéptelened­tek. Egy magányos gólya azon­ban a sok közül ottmaradt. Szép fejlett példány, látszólag jól repül, mégis valamilyen betegség bánthatta, nem mert nekivágni a nagy útnak, nap­pal a befagyott tavakat kém­leli, éjszakára pedig behúzó­dik a közeli erdőbe. Óvatossá­gát, kezdeti félénkségét mind­jobban levetkőzte, és barátsá­got kötött a tógazdaság dolgo­zóival. Egészen közel megy hozzájuk, és várja, hogy meg­kapja járandóságát: az apró keszegeket, békákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom