Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
1972. FEBRUÁR 27., VASÁRNAP "xfóíWap 7 Technika óvja a múzeumokat A világon jelenleg tizenkétezer nagyobb múzeumot } tartanak nyilván. UNESCO-adatok szerint ezekben évente mintegy 220 millió látogató fordul meg. Az elmúlt néhány év alatt az INTERPOL tizenöt országból i kapott értesítést, amelyek szerint a különböző múzeumokból nagy értékű kincseket emeltek el vagy rongáltak meg. Ember és mám műt Nem a klimatikus változások, a jégtakaró visszahúzódása és az időjárás melegebbé válása okozta a mammutok kipusztulását, hanem az ember kőkorszakbeli elszaporodása — így véli legújabb kutatásai alapján szovjet kutatók egy csoportja. A távol északon végzett vizsgálódások azt bizonyítják, hogy a kőkori embernek a mammut volt a fő tápláléka, egy-egy felnőtt személy kb. 800 kilogramm mammuthúst fogyasztott évente. Egy négytonnás mammut tehát öt kőkori ember egyévi táplálékának megfelelő mennyiségű húst szolgáltatott. Amikor a népsűrűség túllépte a „hústermelés” mértékét, megkezdődött a mammutok kipusztulása, ami körülbelül 20—25 ezer évig tartott. Képünkön: Paleontológus vizsgálja a múzeumi mam- mutesontvázat. 75, születésnap A gépesített teheráru-forgalom fennállásának 75. évfordulójáról emlékeztek meg a minap a stuttgarti Mercedes—Benz Műveknél. Daimler 1896-ban mutatta be a nyilvánosságnak az első, motorerővel meghajtott teherkocsit, ami aztán egy angol cég tulajdonába került. A személygépkocsik már tíz éve közlekedtek ekkor, és Berlinben egy évvel azelőtt helyezték üzembe az első menetrendszerűen közlekedő autóbuszt. Az első robbanómotoros teherautók óránkénti sebessége 3—12 kilométer között mozgott, s mint ahogy gz egykori prospektusokból kitűnik, „hátrafelé is” lehetett velük menni. Kerekeik vasból voltak. Négy modellt gyártottak belőlük: 1,5—5 tonna hasznos teherbírással, négy—tíz lóerős motorokkal. Áruk 4650 és 7630 aranymárka között volt. Gottlieb Daimler 1898-ban a párizsi automobilkiállításon mutatta be felső képünkön látható öttonnás, kéthengeres tehergépkocsiját. Hét évvel később adták át Berlinben az első 14 lóerős Daimler-omnibuszt (alsó felvételünk). Történelem előtti ujjlenyomatok Tengeri régészet Az angol TengeH Régészeti Bizottság tudósai az apályt kihasználva háromórás előmunkálatokat végeztek a sussexi partok mentén 200 évvel ezelőtt elsüllyedt Amsterdam nevű kereskedelmi hajó roncsain, hogy a kiemelés lehetőségeit megvizsgálják. Mozgatható csövek segítségével kb. 100 ezer gallon vizet szivattyúztak ki a hajó testéből, s a mostani apályos időszakban kb. két nap áll rendelkezésükre, hogy a hajót megvizsgálják. Az „ásatások” legnagyobb problémáját képezik az óriási költségek, amelyhez remélik, hogy a holland kormány is hozzájárul. Az Asterdam, a Holland Kelet-Indiai Társaság tulajdona, 150 lábnyi hosszával korának legnagyobb hajója volt, s első útján süllyedt el. Műszerekkel sikerült megállapítani, hogy fém van a hajón, ami lehet a feljegyzések szerinti 52 ágyú, de lehet ezüstrakomány is. Párizsban egy UNESCO- konferencia nemrégiben a szabadban álló és a pusztulásnak fokozottan kitett műemlékek helyzetével foglalkozott. Nagyon sokféle veszély fenyegeti ezeket. Az épületeket, szobrokat — földrajzi' helyzetüktől függően — a szennyezett atmoszféra, az eső, a fagy, a szél, az algák, a moszatok, baktériumok stb. károsítják. A tudomány és a technika számára elsősorban a szabadban álló műemlékek megmentése jelenti a nagyobb gondot. A műepilékvédelem területén mérnökök. vegyészek fognak össze és igyekeznek orvosságot Néhány adat a szomorú statisztikából. Anglia: négy festmény, közöttük egy Goya. Franciaország: hetvenhárom festmény (közöttük. Gézanne, Picasso, Matisse, Dufy stb.). Hollandia: két Rembrandt kép. Olaszország: tizenhét festmény, száz szobor, egy XV. századbeli freskó. És így sorolhatunk tovább a múzeumi tolvajláso- kat az indiai Buddha-szobor lopásokig. Elméletben egy múzeumi tolvajnak ma már nincs sok esélye tervének végrehajtásához, mégis viszonylag nagy a tolvajlások száma. Ez a tény a kevés teremőr, tehát a rendszerint kisszámú személyzetre és a nem megfelelő műszakit riasztóberendezésekre vezethető vissza. UNESCO szakemberek szerint az a baj. hogy még a gazdagabb államok is drágállják a korszerű elektronikus riasztó hálózat kiépítését. így a British Museum riasztó rendszere sem megbízható már napjainkban. Ausztria kisebb és szegényebb ország mint Anglia, mégis a bácsi múzeum Európa egyik legkorszerűbb elektrotalálni a szabadban álló épületek és szobrok megmentésére. Idővel a kövek is meghalnak. Nemcsak Velence példa erre, de szerte a világon pusztuló székesegyházak, mecsetek, nagy értékű Buddha- szobrok... Francia és kambodzsai szakemberek két évtizede dolgoznak Angkor romváros megmentésén. Jelenleg nehéz korszakában van ez a munka, mert Angkor időnként hadszíntérré változik. Templomait, szobrait, épületmaradványait helyenként fekete színű oxidációs réteg vonja be. nikus riasztó hálózatát mondhatja magáénak. A múzeum riasztó hálózata 31 jelre van alapozva. A rendszer azonnal működésbe lép. mihelyt egy teremőr nem jelzi jelenlétét az illető szektorban. Ilyenkor kifutnak a riadójelek, az összes bejárati ajtók automatikusan záródnak és a múzeum központi terme, valamint a rendőrség kábelen külön riadójelet kap. A párizsi Louvre elektronikus riasztó hálózat 45 ezer dollárba került, de nem olyan tökéletes, mint az előbb emlí- •tett bécsi múzeumé. A riasztó berendezések területén a legutóbbi évek tapasztalatai szerint jól beváltak az elektromágneses rendszeren plapuló riasztó és megfigyelő hálózatok. A televíziók, radarberendezásek, infraké- szülékek együttes alkalmazása kielégítő biztonságot nyűit és kiszolgálásukhoz nem kell sok személy. Columbia (Egyesült Államok) városának múzeumában minden egyes képhez elektromos érintkező berendezéseket kötöttek be. Ez azonnal fény- és hangjelet ad, mihelyt a tolvaj vagy a látogató Évszázadok alatt számos épület, szobor és relief elporladt. Megmentésük ma igen nehéz feladatot jelent, mivel igen nagy felületek restaurálásáról van szó. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a szabadban levő műemlékeket megvédjék az eső. a baktériumok, a szennyanyagok pusztításától? A hatvanas évtizedben számos országban végeztek kísérleteket olyan vegytanyag előállítása érdekében, amely — mint egy filmréteg — bevonná a szabadban álló műemléket és védené a különféle korróziós hatásoktól. A legutóbbi hírek szerint cseh mérnököknek sikerült olyan szilikon-bevonatot kikísérletezni, amelynek segítségével be lehet vonni a szobrokat, épületeket. A szilikon régóta ismert víztaszító hatásáról, de jól ellenáll a különféle vegyi hatásokkal szemben is. A prágai Lőportomyot például ezzel a módszerrel védik. A szilikonbevonatot 4000 négyzetméter felületre kellett rávinni, amely kb. másfél évtizedre nyújt tartós védelmet a műemlék számára. Tartó- sabb és hatásosabb módszer tehát ez, mint az épületek mosdatása, amelyet Párizsban végeznek és amely csak átmeneti megoldás a műemlék- védelemben. Más országokban is folytatják azokat a kísérleteket, amelyek a szabadban álló műemlékek megmentésének technikájával kapcsolatosak. Az Örmény Köztársaságban Kafan város mellett, amikor az egyik épülő lakónegyedben megkezdték egy újabb ház alapozását, a kora-örmény kultúra idejéből való sírok kerültek felszínre. A kősírokból csodálatosan szép, szigorúan szimmetrikus kerámia tárgyak kerültek elő és színes kőből készült ékszerek, tűk, nyakláncok, gyűrűk. A kafani kerületben már korábban is találtak régi sírokat, de a mostaniak anyaga minden eddiginél több érdekességet tartalmaz. Ezek közül is figyelemre méltóak, csak megérinti a képet. Azokat a műértőket is elriasztja tehát, akik néha előszeretettel tapogatják a képeket. Az elektronikus rendszert természetesen más mechanikus berendezésekkel is ki lehet egészíteni, betörésbiztos zárakkal, törhetetlen üvegekkel stb. Egy technikai szempontból jól felszerelt múzeumban a tolvajnak speciális érzékenységű rejtett mikrofonnal is számolnia kell. Ez más hangra nem reagál, csak a tolvaj által alkalmazott . szerszámok (fűrész, fúró stb.) hangjára. A mikrofon — mihelyt ilyen jellegű hangot mér — működésbe ózza az elektromos riasztó erendezést, Áz Egyesült Államok számos múzeumában hőérzékeny detektorokat helyeztek el az ajtók és kapuzárak, a múzeumi széfek közelében. Ezek a hegesztőpisztoly által okozott hőre reagálnak. A detektort rendszerint kisebb riasztó robbanótöltettel is összekötik, amely a tolvaj megijesztését szolgálja. Jó szolgálatot tehetnek a múzeumok védelmében a rejtett fotoberendezések. amelyek a betörőt behatolás közben és utána automatikusan lefényképezik. Ezek természetesen megfelelő fényérzékenységű filmre éjszaka is működnek. , A riasztó rendszereket az adott körülményeknek megfelelően kombinálni is lehet. Az Egyesült Államokban, ahol igen jól képzett, profi betörő bandákkal kell számolni, a kifutó fény- és hangriadó jelekkel párhuzamosan kis rakéták valóságos bengáli tüzeket okoznak, sőt ezzel párhuzamosan könnyfakasztó tölteteket sütnek el. Ezek lélektani hatása jelentős, a megzavarodott betörőt így már könnyebb elcsípni. , A múzeumok védelménél a technika ma már komoly segítséget nyújt az embernek. A technika egyedül azonban nem elegendő. Az Interpol egyik szakértőjénél: az a véleménye, hogy: „Az elektromos és mechanikus berendezések megfelelően kiképzett múzeumi személyzet nélkül egyedül nem tölthetik be feladatukat. A tolvajokat el is kell fogni és erre csak az ember képes”. ÉRTÉKES SZKÍTA LELETEK A Nyikopol város közelében felfedezett és feltárt, Gajma- nov kurgán néven ismert szkíta temetkezési hely régészeti szenzációt hozott. Ezt a szkíta temetőt, csakúgy, mint a legtöbb sztyeppéi sírt, ősi nomád népek hagyták hátra. Mélyéről igen sok értékes tárgyat' hoztak napvilágra a szovjet régészek: az időszámításunk előtti IV. századból származó arany- és ezüsttárgyakat, aranyékszereket, antik bronzedényeket, konyhai felszereléseket stb. Valameny- nyi közül a legértékesebb egy bárányfejet ábrázoló szín- arany ivókupatartó, és egy ezüst tál, amelynek oldalán aranyozott dombormű idézi a szkíta harcosok életét. azok az érdekes agyagedények, amelyeknek fülét állatfejek, virágok díszítik. Örményországban ugyanis rendkívül ritkán fordultak elő hasonló edények. A régészek szerint ezek az újabban feltárt temetkezési helyek az időszámításunk előtti VII—V. századból valók, Urartu állam felbomlásának és a kora-örmény kultúra kialakulásának idejéből. A történészek is nagyra becsülik az újabb leleteket, mert segítségükkel bővebb ismereteket szerezhetünk a kevéssé ismert korai örmény történelem időszakáról. A történelem előtti vagy a korai történeti időkből származó kerámiákon talált ujjlenyomatokból egy svéd archeológus szerint következtetni lehet arra, hogy készítőik milyen néptörzshöz tartoztak. Kétszáz ősi görög és ciprusi kerámiákon talált ujjlenyomatot analizáltak. A mykénéi lenyomatok átlag 20 százalék ívet, 65 százalék hurkot és 15 százalék csavaruíatot mutatnak. Az ezeréves krétaiaknál ez az átlagos gyakoriság 4,42 és 54 százalék. Egyelőre — a vizsgált anyag kis száma miatt — még nyitott kérdés, vajon az ujjlenyomatok vizsgálatának módszere valóban hasznos eszköze lesz-e a régészeknek a történelem előtti időkben keletkezett tárgyak időrendi és néprajzi meghatározására. Manchester városának átépítése során szükségessé vált a város történelmi magját képező piactér két régi kocsmájának felemelése 5 lábbal a jelenlegi talajszint fölé. A két épület 1328 körül épült, s már mindkettő eléggé rossz állapotban van, ezért évekkel ezelőtt lezárták. Történelmi nevezetességüket öregbíti az is, hogy a város régi részében csupán ez a két épület élte túl az 1940-es „karácsonyi blitzet”, ahogyan Manchesterben az akkori német bombázást nevezik. Mindkét épület rövidebb- hosszabb ideig a Byron család otthona, majd kocsmát rendeztek be bennük. Pusztulásnak indult Buddha-szobor Vicntianeban. • • . Régi sírok Örményországban Védőréteg a szobrokon Müemlékmentés Manchesterben
