Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
8 1973. FEBRUAR 37., VASÁRNAP Pintér Tamás: HAGYATÉK Cs. Kovács László: Lovak Ktf///^/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////. IVÁN ÉS MARJA összeházasodtak. Már egy éve éldegéltek együtt, amikor Marja mindent sejtő asszonyi bájjal férje fülébe súgta: — Iván, úgy érzem, gyerekünk lesz! — Gyerekünk? De, hisz még lakásunk .sincs! Baráti körünkben mindenkinek van már lakása, s köztük hány szövetkezeti! Mi pedig, mint a vadorzók, a te szüléidnél húzódunk meg. Először is lakást kell szereznünk! Összekapartak minden pénzmagot, és felépítették a lakást. Kétszobásat, loggiával, tetőterasszal. A konyha fala plafonig ragyogó fehér csempével van kirakva, a fürdőszobáé kékkel, az illemhelyé színjátszóval, szóval ultramodern az egész AZ ŰJ LAKÁSBAN is lehúztak már egy évet, amikor Marja ismét bejelentette: — Ivánuska nálunk nrn- den valószínűség szerint jön a trónörökös... — Micsoda? Akadnak nekünk fontosabb dolgaink is! Minden barátunknak stílusosan berendezett lakása van, klasszikus meg modem bútorral, mi meg, mint az éjjeli menedékhelyen a vadorzók, Mihail Vikkers: EPEKEDÉS egy nyöv ófélben lévő „dákon” alszunk! Keserves erőfeszítéssel ösz- szeszedték a bútorzatot is — stílbútort mahagóni és ébenfa keverékből, a tizenhatodik század első harmadából. A székek támláján hatgyertyás ezüst gyertyatartó. A csodájára jártaik! Egyszer, amint ott heverésg- tek a baldachinos ágyon, Marja boldogságtól sugárzó arccal ismét így szólt: — Iván, jön az utód ... — Ráér még. Minden ismerősünknek autója van, mi se szégyenkezhetünk. Összeszedjük magunkat és megvesszük! így is tették összekuporgat- ták a rávalót, majd soron kívül megszerezték a kocsit is. 'Zaporozsecet — külsőleg. Mert belül minden, de minden Volkswagen-alkatrész: a műszerfal, a sebességváltó, az ülések, a karburátor, a fűtőtest. Így hát saját kocsijukon utaztak a Fekete-tengerhez, Szocsiba, Picsundára. Egyszer amint ott sütkéreznek a tengerparton — jobbra egy étterem, balra egy cukrászda, hátuk mögött egy panzió saját gyógyfürdővel, elektromos masszázzsal — Marja az unalomtól nyűgös hangon szólalt meg: — Iván, attól tartok, hogy fürdő ide, masszázs oda, nekünk már soha sem lesz gyerekünk ... — Na és? — felelte Iván. —i Akkor veszünk egy kutyát! Elvégre . baráti körünkben is mindenkinek az van, gyerek helyett. , ÖSSZEKAPARGATTAK egy kis pénzt — vettek kutyát. Fajtisztát. Hetediziglen törzskönyvezettet, amelyiknek az apja — foxterrier, az anyja — bernáthegyi, maga az utód pedig selyemszőrű pincsi. Fényképével tele a kocsi, a lakás! Most aztán van lakásuk, múlt századi stílbútoruk, kocsijuk, kutyával a hátsó ülésen. Szívüket néha mégis szorongó érzés fogja eL Élet ez így? — kérdik maguktól. Lesz-e valaha hobbykertjük, kacsalábon forgó hétvégi ví- kendházuk? Lesz-e kerti törpéjük? S ha nem, kire pazarolják a szeretetüket? Hszen a kutya már öregszik... Fordította: Sigér Imre § 5 1?BV halott lakásában jártam. Hátrahagyott X holmiját leltároztuk; elnyűtt, igénytelen X bútorokat, kínos gonddal kezelt, szegényes, X naftalinszagú ruhadarabokat, öreges ragasz- \ kodással őrzött értéktelen tárgyakat. De elrejtett értékeket, tízezreket érő takarékbetétkönyveket is, amelyeket néhai tulajdonosuk Xprecízen nylonzacskóba csomagolt. Ezekről \tudtam, ő bízta rám a titkot hetekkel ez- X előtt. Suttogva, a lépcsőházból beszűrődő za- X jókra figyelve mutatta meg a már-már nevetséges és képtelen rejtekhelyeket. X — Itt lesznek, ha meghalok. X — Folyton erre gondol. X — Muszáj rá gondolni. X — Mennyi ez? X — Nyolcvanezer. X — Miért nem költi magára? X — Nem kell nekem semmi. , X bicska papírböröndökben, a polcok hátsó | ' ^ részén, eltorlaszolt sarkokban papír- ^ zacskók hevertek, kristálycukorral és rizzsel X töltve. Lehetett vagy negyven-negyven kiló, X ha nem több. Kövérre hízott, riadt egerek X rohantak szét, ahogy a csomagokért nyúlt az. j ember, a kirágott zacskókból a poros padlóira ömlött az egérpiszokkal keveredett rizs és X cukor. X Emlékszem, mindig ugyanabban a kifakult, g agyonhordott melegítőben járt. Mogorva volt X és bizalmatlan, mint az idős, magányos fér- Xfiak általában. A kevesek közé tartoztam, X akikkel szóba állt. X Mert egykor a szomszédom volt, a ház tu- Xlajdonosa. A házé, amely valamikor a har- Xmincas években vidám napokat láthatott. XFöldszintjén elegáns étterem volt, nehéz ke- X ményfa asztalokkal, drága Thonet-székekkel. 5 Kint magas orgonasövénnyel szegélyezett Xkerthelyiség, amely fölé hatalmas, vörös csí- Xkozású vászontetőt lehetett kifeszíteni. Távo- X labb, a forgalmas utcai fronton, különálló Xépületben volt még egy olcsó kisvendéglő és X tágas söntés is, a futóvendégek és a vékony- X pénzű kirándulók számára. A zenekar egy X félkör alakú, nyitott erkélyen muzsikált, és \ az emeleten kártyaszobák várták a vendége- X két. Kártyaszobák? Az igazsághoz tartozik, X legalábbis a környékbeliek szerint, hogy eze- X két a hangulatos, diszkrét kis helyiségeket Xidőnként egészen más, intimebb játékok célújára is kiadták, nevezetesen: alkalmi párocs- S káknak, egy-két-három órára. X lYfinden bizonnyal nagyszerűen megfeleltek X ári erre .a célra is, arra is. Hogy azté-n la- X kasnak nem voltak éppen a legideálisabbak, X azt. saját keserves tapasztalataimból tudom. X Laktam ott. X A valamikori nyitott erkélyen most legin- % tf&bb' száradó falfítk lógnkjt, az étterem he- X lyén 'ma is elég' gyakran megfordulnak Tészegek, de rendszerint nem önszántukból: a kerületi rendőrkapitányság körzeti megbízottja székel itt. Az egykori borospincét a MÉH bérli, hordók nem, esetleg csak rozsdás, időrágta hordódongák találhatók benne, a volt vendéglőben pedig a környék legnagyobb önkiszolgáló boltja van. A vállalatok épp úgy bért fizettek a tulajdonosnak a helyiségekért, mint a négy házbeli lakás bérlői. — Enyém, és mégsem az enyém... — mondogatta az öreg, míg élt. Én meg ezt mondtam neki: — Most élhetne. A bérekből legalább kétezer összejön havonta. Valamennyi nyugdíjat is kap. Pénze van a takarékban. Mit akar? — Mindig beosztással éltünk, akármeny- nyink is volt. Nem költöttünk semmi feleslegesre. Sem én, sem a bátyám. Nőtlenek voltunk, kevéssel beértük. — Szeret utazni. Miért nem utazik legalább? — A világ mindenütt egyforma ... S most nagyon nyomasztó érzés volt rakosgatni a tárgyakat. Az asztalon még ott állt az utolsó sovány reggeli maradéka: egy darab üres pirítós, fél citrom és csorba fajansz bögrében kevés, kihűlt tea. Ezen a reggelen beszéltem vele utoljára. Rosszul érezte magát, mégis csak nehezen egyezett bele, hogy orvost hívjak. — Csak a pénz kell nekik! Segíteni nem tudnak... rl ervszerűen, a hivatalos ügyben járók ke- gyetlen alaposságával vettük sorra a dolgait. Minden fiókot kihúztunk, minden zugba belenéztünk. A szúette kétajtós szekrény aljából rendezett iratcsomók kerültek elő: telekkönyvi kivonatok, adóbefizetési nyugták, számlák, üzleti levelek, átvételi elismervények, igazolások és egy internálási javaslat fotómásolata, amelyről többsiör is hallottam. — A bátyám angolbarát volt. És ezt nem tartotta magában. Járt a szája. De az államosításkor jól jött a papír. Nem vették el a házat. — Később felajánlották, nem? — ötvenegyben. Mert nagyon szorították a prést. Magas volt az adó. Felajánlottuk a házat az államnak. Nem kellett... Leltároztunk a hideg szobában. — <Egy darab átmeneti kabát, használt, kopott, százötven forint. — A tanács tisztviselője gyakorlottan, jól olvasható betűkkel írta a hagyaték darabjait az erre szolgáló nyomtatvány rovataiba. — ... Három lepedő, á húsz forint.. . Egy pár magas szárú cipő, negyven forint... Konyhai edények, takarók, használati tárpyak, ingek.... A húsz' forint ".!. Vajon gazdájuk életét mennyire becsülhette volna a leltározó?l REGÖS ISTVÁN: Bizalmas levelek---------------------------------- Kicsi fiam! Hát eltelt az első kaI Bécs, 1970. január 1. | rácsony, nélküled. Szép volt ott-------------------:-------------- hon a fa? Biztos sok új játékot kaptá l. Én is küldtem. A célbadobp játék most a legizgalmasabb Bécsben. Nagyon sok gyerek kérte. Remélem, te is megtaláltad a fa alatt. Itt kint nem volt olyan vidám az este. Engem meghívott egy csehszlovák néni, pont annyi idős, mint én. Ketten ültünk a tv előtt. Gyerekek énekeltek, óriási fenyőfán sok száz gyertya égett. Mi meg sírtunk, ö csehül, én magyarul. Elhiszed, hogy lehet mindenféle nyelven sírni? A németek nem is érthették meg a mi sírásunkat, de te, ugye, jókedvű voltál? Remélem, még nem felejtetted el a mamát?! Mindig attól félek, hogy egyszer csak úgy emlegetsz majd, „küldött levelet Évi”. Mit mondtak neked otthon, hogy hova mentem, és mit csinálok? Talán arról is beszéltek, hogy miért mentem el? Mondd, kicsinyem, mennyit értesz te az én sorsomból? Mondd, drága kicsim, mennyit? A disszidens vagyok, aki elhagyta hazáját? A gyerekét? Az otthonát? Jaj, különben is elsőbén még nem tanítják azt a szót, hogy haza, meg'hogy disszidens. Nemsokára újra írok, legyél szófogadó, jó kisfiú. Milliószor csókol: Mama. Kicsi fiam! Nagyon hideg van. Otthon maradtak a téli ruháim. A bundámat megígérték a mamiék, — Kicsi fiam! Nagyon hideg van. I Becs, 1970. január 7. | Otthon maradtak a téli ruháim. A------------------------------------ bundámat megígérték a mamiék, hogy utánam küldik. Sajnos, még egyiket sem kaptam meg. Biztos, senkivel sem tudták elküldeni. A csizma is nagyon hiányzik. Itt nagyon drága. 800—900 schilling egy valamirevaló. Kicsinyem, ne hidd el, hogy rossz ember a mama. Csak tudod, sok pénzt kell keresni az utazási költségekre. Ha együtt lesz a jegy ára, ne félj, hazajövök. Addig úgysem mehetek hozzád, amíg sok-sok játékot nem vettem neked. Nemrég kaptam egy albérletet, szép nagy szoba, de sajnos, nem lehet fűteni. Vettem egy hősugárzót, és így legalább az ágy körül elviselhető a hideg. Mit csinálgatsz, édes, otthon? Alig várom, hogy megtanuld a betűket. Ugye, sokat fogsz írni nekem? Egyetlenem! Nagyon egyedül vagyok, rettenetesen hiányzol. Mama.-------------------------------------- Akarom, hogy tudd: muszáj volt I Bécs, 1970. január 21. 1 elmennem Magyarországról! Na--------------------------------------- gyón szépen kérlek, tedd el leveleimet. Majd ha nagy leszel, újra elolvasod, és talán akkor megérted őket. Ne gyűlölj, édes! Ne gyűlölj! Apád biztosan azt mondja, hogy rondán viselkedtem, mikor itthagytalak. Még ne ítélj el. Akarom, hogy tudd a törfénetemet. Akarom, hogy tudd, hogy játszódott le az utolsó pesti nápom. Te már ágyban feküdtél. Szokásodhoz híven nyafiztál, hogy még meséljek. Minden porcikám remegett, a gyomrom helyén csak egy fájó gombóc ringatódzott. Tudtam, hogy utoljára látlak elaludni. Fejed az ágy rácsához szorítottad, és hatalmas kék szemedet — mintha sejtenél valamit — rámfüggesztetted. ^ — Mama! Gyere ide! Csak egy percre, jó? — Nem feleltem, A konyhában apám ült. A nagymamid tv-t nézett. Leültem apu mellé. — Nem bírom tovább. Beleőrülök, muszáj elmennem, érted? Muszáj elmennem. A végén öngyilkos leszek. Könyörgöm, legalább te ne gyötörj. — Mit nem bírsz, mondd? Mit nem bírsz? Tisztára hülye vagy, kész idegroncs. — Az vagyok. Hónapok óta idegcsillapítókkal élek. Hát nem látod, hogy már eszelős lettem?... Apu,' segíts... Jajaj, segíts... — Mit csináltál? — Egy rohadt hamis számlát. Semmi mást. Becsületszavamra. Valakinek adtam egy hamis kiviteli engedélyről szóló számlát. A határon lebukott. Érted? Most bent van. Azóta rettegek, hogy rájönnek ... rettegek... És zsarolnak... — Jelentsd be, meglátod, egy fegyelmivel megúszod. Legfeljebb nem kapsz prémiumot, és kész. Mondd, hogy nem tudtad, mire kell a számla. — Nem lehet. Megfenyegettek. Állandóan zsarolnak. — Kik? — Az ismerősei. Félek. Tudod, mit jelent félni? Ideggörcsöt kapok minden csengetéstől. Összerázkódok, ha felszirénázik egy mentőautó, rettegek az ajtócsapódástól, András éjszakai sírásától. Kész vagyok. Tisztára őrült. Nem akarok börtönbe kerülni... Nem akarok börtönbe kerülni... — Hidd el, édesem, hisztériásán zokogtam. F.élig eszméletlenül gyötrődtem. — Kísérj el holnap a páyaudvarra, apu. És segíts, segíts! Ma még ne szólj a maminak, nem engedne... Apu, felejtsetek el! — Itt tudod hagyni a fiadat? Egyszerűen felrúgni mindent. A világnak nincs akkora bűne, amiért ez a gyerek szenvedjen. — Sikoltozni, zokogni kezdtem, idegcsillapítókat adott be. Másnap kikísért a bécsi gyorshoz. Elutaztam. Hegyeshalomig reszkettem. Azután Ausztriában 8 hónap után először megkönnyebbülve fellélegeztem. Hát így történt. Higgyél nekem. Könyörgöm, ne gyűlölj, nem mernék a szemedbe nézni. Gyáv§„ szörnyű gyáva alak vagyok. Csak tedd el a leveleket, és majd később, ha nagy leszel... Szörnyen hiányzol. Édes, szörnyen.--------------1---------------------- Kicsi fiam! Finom kakaót küldI B écs, 1970. február 18. 1 tem neked. Hollandot. A hol------------------------------------- land kakaó a legjobb a világon. Talán a színes képeslapoknak is fogsz örülni. Megkaptad a Robin Hood játékot? Vigyázz, nehogy a karddal megszűrd magad! A múltkori cipő visszaérkezett Bécsbe. Szinte hihetetlen, hogy néhány hónap alatt kinőtted. Mekkora vagy már? Az én emlékezetemben most már annak a kis pufók szőke fiúnak maradsz meg, aki voltál, mikor elutaztam. Istenem, de szeretnélek látni. Nemrég megint behívtak a rendőrségre és újra végigéltem bécsi megérkezésemet. Azt talán megírtam valamelyik levelemben, hogy amikor átléptem a hegyeshalmi határt, hónapok óta először lélegeztem föl szabadon. De nem tartott sokáig a megkönnyebbülés. Az este már a Bécs melletti lágerben talált. Képzeld el, egyszerűen becsuktak. Nem. akarták megérteni a német beszédemet. Újra és újra elmondatták velem, hogy mit akarok. Pedig tudod, hogy itthon le is vizsgáztam németből. Édes kicsi fiam! A végén már sírtam. Milyen szép az otthoni szobánk. Pedig az is lehet, hogy már kinőtted a gyerekágyat, nem igaz? Talán beköltöztél az én ágyamba? Te kis férfi! Én meg tömegszállásra kerültem. Képzeld el a mamát, aki megszokta otthon a külön fürdőszobát, a csendet, legalább hatva- nan horkoltak, mikor megérkeztem. Szuszogtak,. és a levegőt vágni lehetett, olyan büdös volt. Bementem egy betonfürdőbe. A zuhanyból csak állott víz csöpögött. Két lágerőr csak egyszerűen rámnyitotta az ajtót. Az egyik elkapta a törülközőmet. Sehova sem tudtam szaladni. Hirtelen lekuporodtam a földre, Bécs: 1970. március. I és sikoltozni kezdtem. Röhögtek csak rajtam, és a fejemhez dobálták a törülközőt. Drága Andráska! Ne haragudj, de tudnod kell mindenről. Muszáj, édes... Milliószor, mama. Kicsinyem! Képzeld el, ma kisütött a nap. Egyszerűen csak elkez---------------------------------- dett ragyogni Bécs felett. Olvad a hó . Te biztos nem örülsz neki, mert vége a szánkózásnak. Apu föl vitt a Szabadság-hegyre? Én új munkahelyre kerültem. Végre nem állok már pult mögött. Az eddigi időt nem fogom á szép élményeim közé sorolni. Pedig Budapesten is voltam kiszolgáló, tudod jól. De itt ez is más Egy nap kétszer mehettem pisilni, egyszer délelőtt, egyszer délután. A cigiről is leszoktam, de ennek biztosan örülni fogsz. Munka közben egy bécsi eladókislánynak tilos a cigaretta. Csak ebédszünetben lehet, de akkor inkább gyorsan bekaptam valamit. Már jobban keresek. Küldök neked farmernadrágot. Originált. Vannak barataim is, kicsit mintha könnyebben érezném magam. Mit szólsz hozzá? Milliószor csókol: Mama.---------------------------------- kicsi iiam! Kegen nem írtam. De anyI Bécs, 1970. április. | nyi minden történt velem. Biztosan-------------------------------- tudod, itt volt apád. Megírta, hogy jön. De nem hittem. Azt gondoltam, úgysem kaphat útlevelet miattam. Este érkezett. Későn. Nem, éreztem jól magam. Előző éjszaka bálban voltam az Európában. Engem elvitt egy bácsi. Nagyon gazdag. Olyan nagy autója van. Talán majd egyszer te is megismered. Szóval, a házkapu zárva volt. Az ajtócsapó- dásra lenéztem. — Szia! Várjál, mindjárt leszaladok. — Szia! Hogy vagy? — Te, kösz, kösz, jól. — Felmentünk. Talán két éve nem. találkoztunk már. Mintha egy csöppet hízott volna. Te nem úgy találod? Mindenféle finom kaját vettem. Azt akartam, íogy lássa, hogy nem kell engem sajnálni, nem vagyok én egy elveszett asszony. Van nekem itt minden. Tudod, hogy ő milyen, ránézett a kaviárra, banánra, az áprilisi paradicsomra, és azt mondta, hű, de szomorú vagy, te Évi! — Gyere, egyél! Biztos megéheztél. Mit adhatok? Kaviárt? Narancsos szeletet, erőlevest tojással vagy banánt? — Igazán aranyos vagy. De mindegy. Valamit adjál. Jól , vagy? — Jól. Csak tudod, tegnap éjjel reggelig táncoltam — próbáltam könnyedén nevetni. De olyan sutára sikerült. — Te, isteni zene volt. Fölvettem a maximat, az új estélyicipőmet, jó, hogy eszembe jut, holnap vissza is viszem. Azt mondom, meglazult a sarka... Itt lehet! Itt sok mindent lehet. Akarsz látni valamit a bécsi éjszakából? — Te, ha nem veszed rossz néven, én inkább pihennék. Majd holnap. De ha neked programod van..., ne zavartasd magad. — Ugyan. Örülök, hogy itt vagy. — Pont megszólalt a telefon. Hans volt, tudod, akinek a nagy autója van. Mondtam neki, hogy ma nem érek rá — és letettem a hallgatót. — Ki volt? — Egy barátnőm. — Évi, akkor, ha nem alkalmatlan, elvihetnél a panzióba. — Ja, jó, hogy mondod. Mert nem találtam megfelelőt, gondoltam, elalhatsz-i,tt is, a sezlónyon. — Apád velem aludt. Három év után újra egy szobában. Levetkőztünk, sötétben. Lefeküdtünk. Alig kartávolságnyira egymástól. — Gábor? — Tessék? — Nem alszol? — Nem.
