Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
6 ‘"xbfCírlap 1978. FEBRUÁR 87., VASÁRNAP Tizenöt éve Pető/i nyomában című könyvem adatait gyűjtve, nagyon elbúsultam' Dömsödön. A hetedfélezer lakosú község — talán akkor annyi sem volt — ritka gazdag Petőfi-emlékekben. Csakhogy ezeket az emlékeket akkor cudar állapotban találtam. A ház, ahová a költő szülei 1846 április végén beköltöztek, s amelyen téves szövegű tábla hirdette, hogy a költő rövid ideig tartó otthona is volt — roskatag volt és düledezett, csodáltam a bátor gólyát, hogy visszatért a ké- | ménv tetejére rakott fészkébe. í láttam már, legtöbbjük, sajnálatosan zsúfolt, rendezetlen, ideiglenes. Szinte arra ítélve, hogy egyszer majd széthordják, feloszlassák. A dömsödi néhány szobás Petőfi Emlékmúzeumban harmonikusan olvad össze a múlt és a jelen. A költő életének hajszolt, szorongásokkal tele napjai a tisztelő, becsülő, értő és értékelő mában tükröződnek. A Kukucs- káné kunyhójából emlékmúzeummá szentelődött épület falán már nem alkalmi szén- irkafírka emlékeztet a költőre, az 1960. évi felavatáskor táblát helyeztek el, ezzel alléit ukucskáné hajdani háza: ma Petőfi Emlékmúzeum Tömöri Ede felvétele A soroksári — ma ráckevei — Duna-ág partján levő parkban, a hajóállomással szemben emelkedő hatalmas őstölgy előtt, a kő-emlékoszlopon szinte felismerhetetlen volt Petőfi bronzképmás’a és olvashatatlanok a sorok: „E helyen írta Petőfi Sándor „Pirosuk már a fákon a levél!’ című költeményét 1845-ben”.' A nádfedeiú kunyhó pedig, a Kukucskánénak nevezett Kovács Józsefné otthona, ahol a költő, miután atyja egy ingerült fellobbanásában megbántotta, Pálffy Albert barátjával együtt két kicsi szobát bérelt, rozogább volt, mint a költeményében Kutyakaparó csárda. A tető egy részén hiányzott a nád, a váz között becsorgott az eső, az elszürkült homlokzatfalra egy emlékező literá- tor vagy lelkes diák szénnel írta fel: „Ebben a házban élt és írt Petőfi Sándor — 1846 május—június —”. Lélegzetelállító, tiszta szépségében csak a Duna-szigetet találtam, amelynek nagy fái alatt, a fűbe heveredve, Petőfi órák hosszat elmélázott, s amely jó évszázad múltéval is megőrizte a Várady Antalhoz intézett költeményében szóba fogott varázst: — Üjjászülettem ... a falusi lég, a — Sötét erdőknek zúgó lombjai — Lombok fölött a csattogó madár, — A fák alatt a hallgatag virágok — Föléleszték elájult lelke- met... Emlékeim hallatára titkolhatatlan örömmel mosolyog Sáfrányos László, a dömsödi tanácselnök. — Sok minden változott azóta — mondja, s már invitál | is, hogy magam szemével győződjek meg a változásról. És valóban: a hajdani Petrovics- porta szépen helyreállított, takaros lakóház. Az öreg tölgy védő rácskerítésbe fogva, az emlékoszlopon ragyog a bronzrelief és villognak a betűk. A Kisdunapartra, a regényes nyírfák alá, gondozott út vezet és Kukucskáné régi zugolya is újjászületett. A virágágyakkal szegélyezett, tiszta előudvaron hatalmas tábla: PETŐFI EMLÉKMÚZEUM. Az idestova másfél százados épület — nyílegyenesre nyesett, bundás nádtetejével, hófehérre meszelt falaival, ódon egyszerűségében szinte áhitatta gerjeszt. Odabent az ökör- térszínű gerendák alatt, a lörösre mázolt pádimentomon, jól rendezett tárlókban Pető- fi-relikviák, s az utolsó helyiségben kis helytörténeti gyűjtemény tárgyai sorakoznak. Sok kis vidéki múzeumot nyegre mutató szöveggel: — E házban lakott Petőfi Sándor 1846 májusában — Itt írta a világ szabadsága iránti vágyát kifejező első költeményét: — „De hinni kezdem, hogy dicső napoknak — Érjük maholnap fényes hajnalai, — Midőn.; a< népek mind fölemelik -r- A föld porába gázolt fejüket, — $ ,rég fa mennydörgik a föld kereken: — „Legyünk rabokból ismét emberek!” A nemes múltat: «haladó hagyományt szívós erővel élesztette fel Dömsöd. népe, amely történelme folyamán is mindig szívósnak bizonyult. A szőrhalompusztai leletek tanúsága szerint már a honfoglaláskor megtelepültek itt a magyar ősök, s utódaik’ népes községet tudtak fenntartani a török hódoltság alatt és az azt követő zűrzavaros korszakban is. A környék települései: Apaj, Dab, Szúnyog — elpusztultak, de a nyulakszigeti apácák, Zsig- mond király kikapós felesége: Borbála, majd a Rozgo- nyiak, a török uralom után a Bosnyák é^ Koháry famíliák, végül a Beleznayak és Pod.- maniczkyak dömsödi jobbágyainak ivadékai megélték az időt, amikor „rabokból ismét emberek” lehettek. A dömsödiek okosan, változatosan gazdálkodnak. A 3000 holdas Petőfi Tsz főleg kertészkedik, zöldséget termel, a Dózsa állatot tenyészt, az Aranykalász szőlőtelepítvé- nyeiről aranyérmes homoki borokat szüretel. A szabad asszonykezeket a melléküzem- ág orsózója és fonodája három műszakban foglalkoztatja, s itt is mutatkozik a különös csereforgalom: körülbelül ezer dömsödi munkást reggelenként üzemi mikrobuszok szállítanak be és szállítanak haza délután a közeli pesti gyárakba-gyá- rakból, viszont seregnyi üzemági szakember, technikus, munkás jár ki Dömsödre Pestről, legtöbbje naponta, saját kocsiján. Már többször utaltam írásaimban a Pest környéki ingázó emberek kérdésére. A dömsödi tanácselnök sem ítéli ezt a kétségtelenül sok gondot jelentő munkásmozgást minden vonatkozásban károsnak. Az ingázók ugyanis — gyári tapasztalataikból, helyzetükből következőleg — magasabb szintű életkörülmények igényét támasztják otthoni környezetükben. A dömsödi ingázók erősen belesegítettek többek között a helyi víztársulat alapításába, az 500 köbméteres víztorony megépítésébe, s abba, hogy az elkészült 9 kilométeres vízhálózat kétharmad részében már folyik a friss, egészséges víz. A főváros közelsége nemcsak elszívja az embereket, hanem szükségleteket is szivattyúz a környék községeibe, lehetőséget és képességet teremt e szükségletek kielégítésére — egyszóval: civilizál. Mégha sok fáradsággal és a magánélet apróbb-nagyobb örömeinek átmeneti csonkításával is. Békés István Andalúz egzotikum a Fővárosi Nagycirkuszban Űj, különleges műsorral ismerkedhetnek , meg márciusban a Fővárosi Nagycirkusz látogatói: La Singla híres andalúz Flamenco táncegyüttesének produkciójával. A távoli tájak különleges táncosai uralják majd a porondot négy héten ,át. Őt külföldi főváros után most Budapest tánc- és énekkedvelő közönsége kap ízelítőt az andalúz folklór egzotikus világából. W mamai i). TŰZKERESZTSÉG Egy ütegparancsno i: A tüzéralakulattal évente többször is eljövünk ide, a duni ntúli lőtérre. Mindaz, amit lát majd, háromhónapos munka eredménye. Most újoncokat hoztunk el kéthetes gyakorlatr i. Olyan huszonéveseket, akik nemrég még féltek visszamerés zlcedni az elsütött ágyúhoz... Egy tizedes: A távéiban drótkötélen vontatták elő a roncs harckocsit, a mozgó célt. Kiszámítottam a szükséges adatokat, beállítottuk az ágyúnkat, legszívesebben a lövedékkel együtt repültem volna megnézni, hova’ csapódik. Rádión jött: szétment a tank. Kaptam öt nap szabadságot.:. kilométeren át újra melegedhetünk a vezetőfülkében. Az ide-oda • «»Mi SrU£:| repjáró gépkocsi vezetőfülkéjében Mihályi j Jóska birkózik a kormány- nyal. A csaknem kétszáz ló- J erős motor hajtotta hat kerék makacsul kapaszkodik a földbe: árok, vízmosás meredek falára. Másodpercenként gázra. légfékre tapos, sebességet vált, pördíti a kormányt a bukdácsoló monstrumot irányban tartó vezető. Huszonegy éves, kemény kötésű fiú, civilben traktoros. Hajnal kettőkor riasztották, két hete napi tíz órát vezet. Túl az erdőn zseblámpafények imbolyognak a sötétben: itt húzódnak az egyik Pest megyei tüzéralakulat ütegállásai. Párától nedvesek a tarackok csövei, a katonák pán- céisisakjai, a hátukra vetett géppisztolyok. Valahol az erdőben sorakoznak a sietősen elhagyott sátrak. Sokan az ágyúk mellett töltötték az éjszakát, ágyútalpakon pihentek. Az utolsó erőbedobásra készül mindenki. Kerek nyolc óra van még hátra a kéthetes téli harcgyakorlatból. Egyszerre lendül mozgásba az egység.’ Rádión jött az elő- revonulásra utasító parancs, Percek alatt összecsukódnak a súlyos lövegtalpszárak, bömbölő motorral robognak elő a vontató terepjárók. Néhány (i ura. 29 kilométeres munkahely Ellenőrzés a téli Dunán • Szabálytalan csalik • Rozoga bungalók • Tanfolyam vízi KRESZ bői A nyári vízi csúcsforgalomig még sok víz folyik le a ráckevei Duna-ágon, amelynek 29 kilométeres szakasza Katona Béla rendőr főtörzsőrmester, körzeti megbízott munkahelye. A folyamkilométerek- ben mérhető szolgál aiti útvonalat ■aligha ismerik nála jobban, a vizirendészet szakembere hosszú évek óta járja „rocsó- jával” éjjel és nappal a folyót. A téli hónapokban motorcsónakját szárazföldi jármű, motorkerékpár váltja fel, mert a csendes Duna-ág, számára télen is mozgalmas munkahely. Az idényre készülődő horgászok, halászok itt is, ott is megjelentek a parton, szigeteken, s többen elkezdték már a pecahelyek felállítását. Bizony, nem árt olykor ellenőrizni ezeket a vízi építményeket. Sokan ugyanis figyelmen kívül hagyják a rendelkezéseket, engedély nélkül építenek stégeket, cölöpökön álló rozoga bungalókat — nemegyszer a hajózási útvonalban. A süllőcsalikat — pontomra erősített nád- és rözsekötegeket, ahol szívesen tanyáznak a süllők — néha a vízi országút alá süllyesztik, ugyancsak szabálytalanul. Amikor jégpáncél feszült a Dunára, a jégkitermelést is ellenőrizte a főtörzsőrmester, mindenekelőtt azonban az iskolákba látogatott. A jég veszélyeiről tartott előadásokat a gyerekeknek, akik közül néhányan, — veszélyes játékként — korcsolyapályának tekintik a folyót, s biciklivel is úgy közlekednek a Duna hátán, mint a ráckevei utcákon. A balesetek megelőzésében a főtörzsőrmesternek sok segítőtársa van; a „szakképzett” vízi úttörők, akikkel gyakran járja együtt ellenőrző útjain a folyót. A folyami közlekedés éber ellenőrei lesznek azok az úttörővezetők, MHSZ-tagok és önkéntes rendőrök is, akik most Katona Béla irányításával készülnek a motorcsónakvezetői vizsgára, s szorgalmasan tanulják a vízi KRESZ-t, a műszaki és élsősegélynyúj- tási ismereteket. Ha sietősen érkezik a tavasz, nemsokára a dunai rocsókon találkozunk velük... A dombtetőn j mélyre ásott | árokban rendezkedett be a gyakorlatot irányító csoportfi- gyelő pont tisztikara, élén az alakulat parancsnokával. Az asztalokon térképek, telefonok, az állványokon műszerek. „A tüzérség eredményes működésének feltétele a céRegjSel 9 óra javításával a hagyományos fegyverek is korszerűsödtek. S a tüzérség olyan fegyverrendszerrel is rendelkezik, mint a nagy kiterjedésű területek csapásszerű leküzdésére alkalmas sorozatvetök. A második világháborúban legendás hírű Katyusák korszerű utódai most ott sorakoznak az ágyúk közelében. Földtölcsér a fedezékünk, félszáz méterre a sorozatvetőktől, A terepjárókról negyven indítócső ágaskodik fölfelé, rakétalövedékek nyugszanak mélyükben. Az elméleti tudás, a beidegzett mozdulatok, a koncentráló képesség, fegyelmezettség vizsgája következik: éleslövészet alegységenként és lók felderítése, elhelyezkedésük igen gyors megállapítása” — magyarázza egy tiszt. — „A legnagyobb pontossággal kell előkészíteni a lőelemeket, célra irányítani a lövegeket. Minden eszköz, a különböző figyelő, szögmérő műszer, lőelemképző berendezés, a technikai és meteorológiai előkészítés műszere és a lövegek irányzó műszere ezt a óéit szolgálja.” A felderítőknek is mozgalmas volt az éjszakája: fényekkel, hangokkal jelzett célokat kutattak műszereikkel. Készülékeik mellett érte őket a reggeL Széllel bélelt erdei sátorban gallyakkal tömjük a vaskályhát. Akinek futja idejéből, hasonlóképpen melegszik a tábori szálláshelyen, csajkából szürcsölve a ki tudja hányadik liter forró teát. Az egyik dunántúli városból befutottak az élelmezési szolgálat gépkocsijai, a reggeli is megérkezett a tüzelőállásokba. Korán, hajnali 3-kor keltek a szakácsok is. A gulyáságyú mellé a ceglédberceli Schmidt Jancsi állt elsőként. Elismert szakember, a pesti Opera étteremben volt szakács... Szaporodnak és gyorsulnak a telefonpárbeszédek a figyelő pontok és a tüzelőállások között. A domb aljában, szabályos rendben felálltak az ágyúk. Bohunka Gyula vezérőrnagy tájékoztatójában elmondja: a tüzérségnek a modern hadseregben is jelentős szerepe van. A növelt tűzerővel, a lőtávolság fokozásával, a vontathatóság gyorsításával és a manőverezési képesség I ütegkötelékben. Minden számítást, műszert újra és újra ellenőriznek. Előttünk, a fedezékekből Oláh László örve- zető, Dávid János tizedes, a két harci gépparancsnok az „öregek” higgadtságával int: tőlük már repülhet a „madár” ... Két fiatal tiszt fogadja itt a jelentéseket: Göbölyös Pál hadnagy, az üteg első tisztje tavalyelőtt, Mesztegnyei Imre hadnagy tavaly végezte a főiskolát. Mindketten azt mondják: a fegyvernem, s ezen belül a sorozatvetök korszerű technikája vonzotta őket a pályára. Az utóbbi három nap alatt öt órát sem aludtak ősz- szeeen, a hideg vörösre csípte arcukat. Huszonhárom évesek. Piros zászló jelére megy az elektronikus parancs: detonáció, köveket dob levegőbe a légnyomás, sárgán villannak a rakétalövedékek. S másodpercre ütemezetten megszólal a mélyebb hangú ágyúkórus. Sorozatlövések robbanásait harsogják át a rekedt hangon kiáltott parancsok, jelentések, újabb utasításokat közvetítenek a telefonok. Az egyik ágyúnál három, civilben segédmunkás a kezelő, parancsnokuk ács. A másik ágyúnál lakatos, autószerelő, szobafestő csúsztatja csőbe, s küldi földremegtető dörrenéssel a több kilométerre kijelölt célba a súlyos lövedéket. Ott most szilánkokra hasad a föld, porként hull vissza a kő. Újoncokat avat ma az alakulat. Katonákat, akik átestek a tűzkeresztségen. Szitnyai Jenő Foto: Urbán Tamás Peát megyei bara n goláóoh __ _;_•_ .......................................... 10. .................................. fé l 4. Reggel Délelőtt 11 óra. DÖMSÖD
