Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-26 / 48. szám
4 ‘‘‘sZ/Círlap 1972. FEBRUAR 26., SZOMBAT TV-FIGYELŐ A királyasszony lovagja. Forradalmi töltetűek voltak Victor Hugo romantikus tirádái a maguk idejében. Ma már tompítani kell akusztikájukat, helyette a mondanivalót előugratni: nem a származás, hanem egyéni képességek és erkölcsi magatartás tesznek méltóvá bárkit az államférfiúi posztra — vagy akár a szerelemre. A regényes fordulatok, a kardos-köpenyes izgalmak, az elegánsan gördülő dikciók, a nagy gesztusok színpadát is korszerűvé lehet alakítani egy racionálisabb rendezői felfogásban. Pethes György munkája csak részben felelt meg ezeknek a kívánalmaknak, játékmesteri munkája is félsikerrel járt. Szakács Eszter királynéja felvillantotta az ud- , vari rabságából elvágyódó 4 ember vonzó portréját, Tán- czos Tibor beszédbeli modorosságától eltekintve vérbő intrikust formált. Joós László Ruy Blas-ja megnyeri a néző rokonszenvét, de nem tud elég jelentőssé emelkedni, Kránitz Lajos kalandora kisstílűbb a kelleténél. Európa bölcsője. Közhellyé kopott már a tv ismeretterjesztő szerepének emlegetése — mégsem lehet elégszer ismételni. Nem mindegy, hogy milyen színvonalú filmek, előadások, vitaműsorok adnak bepillantást a múlt vagy a jelen kultúrájának értékeibe. Ez a gondos alapossággal készült, színvonalas szövegre és kitűnő felvételekre támaszkodó sorozat mintadarabja a hatásos, információt élvezetes forrná1 ban nyújtó művelődéstörténeti filmnek, mely egyszerre oszlat babonákat, és tágítja szemléletünket. Ismétlésére (esetleg Vizsgázott toronydarukezelőket, kotrógépkezelőket, ' portásokat (éjjeli, nappali szolgálatra) azonnal felveszünk. Jelentkezni lehet: Budapest IX, Viola u. 45. sz. alatt, a „Prosperitás" Ktsz munkaögyi osztályán. korábbi, többeknek hozzáférhető időpontban) feltétlenül számítunk! Radar. „A bűnözés dinamikája és struktúrája nem mutat kedvező képet” — állapította meg a szakértő, de szerencsére a műsorvezető Wisin- ger István dinamikájából nemcsak a szűkre szabott idő tartalmas kitöltésére tellett, hanem arra is, hogy a közérthetőség érdekében világosán kimondassa: emelkedett a fiatalkorú bűnözők száma. A késő esti Radar-különkiadás fontos kérdést: a társadalomba visszatérők beilleszkedési lehetőségeit vitatta meg. Áttekintést kaptunk börtönről és nevelőintézetről, a közvéleményről és a hivatalos szervek állásfoglalásáról, átfogó elemzésre azonban nem futotta a rövid műsoridőből. Mégis a műsor ráirányította a figyelmet a kérdés korántsem egyszerű emberi és társadalmi okaira, s nem a felelősséget próbálta egyoldalúan valakikre áthárítani. A folytatástól mélyebbre hatoló, szociografi- kusabb megoldást várunk. Röviden. Végre képernyőn is láthattuk a Swingle Singers remek együttesét, s felkészülésük kulisszatitkaiba is betekinthettünk. Bryan Izzard rendezése szép megoldások mellett keresett túlzásokba is tévedt — a rendezői öncélúság nemcsak hazai revükben kísért ... A Nyitott könyv Hubay Miklós drámakötetét (Tüzet viszek) mutatta be. A címadó drámarészlet és az Antipygmalion előadása jól sikerült (Halász Mihály rendezőként sem tagadta meg operatőri mivoltát), a szerző «és Kenyeres Zoltán kritikus vérszegény, tv-szerűtlen beszélgetése azonban távolról sem szolgálta a műsor eredeti célját: a kötet propagálását. Valentyin Zorin érdekes do- kumentumfilm-sorozata kitűnő archív anyagra támaszkodik; elemzésére később visszatérünk. Ma kora délután a Szállnak a darvak után a Kalatozov—Urusz'evszkij alkotópár másik híres műve, Az el nem küldött levél kerül ismét képernyőre. Sugár András és Mátray Mihály egy nemzet születéséről számol be a Dzsoj Bángla! című riportfilmben; a jelen után a múltba feledkezhetnek a Waterloo Bridge nézői: háború és szerelem ellentéteinek nosztalgikus felidézésébe. A Wajda-sorozat ma éjszaka soron következő filmje a Csatorna, a varsói felkelés megrázó élményéből született. Lehotay-Horváth György A nőnap alkalmából A Kulturális Kapcsolatok Intézete március 8, a nemzetközi nőnap tiszteletére három kiállítást rendez a szomszédos országokban; Bécsben, Szófiában és Varsóban tekinthetik meg az érdeklődők a magyar képzőművésznők legjobb műveiből készített összeállításoktat. Március 8-án nyitják meg a bécsi Collegium Hungaricum- ban azt a tárlatot, amelyen öt magyar művésznő mintegy 50 munkáját sorakoztatják fel. Szófiában a közönség Berki Viola, Aszódi Weil Erzsébet, Hertay Mária és Rácz Edit képeit, grafikáit, szobrait tekintheti meg. Áprilisban ugyancsak magyar képzőművésznők kiállításával nyitja meg kapuit az új varsói magyar intézet. Kik kerülnek az országos versenyre? xi ' Befejeződött a Szép magyar beszéd megyei döntője Befejeződött a középiskolások Szép magyar beszéd versenyének megyei döntője a monori József Attila gimnázium és szakközépiskolában. A versenyre négyévenként kerül sor a 14—18 éves fiatalok részvételével. Az iskolai fordulók után a megye 44 középfokú tanintézetéből 48-an jutottak el a megyei döntőig; 26 gimnazista, 13 szakközépiskolás és — első ízben — 9 szakmunkástanul ó. A résztvevők lezárt borítékban kapták meg a kötelező szöveget, amit mikrofonba kellett olvasniuk. A verseny második részében szabadon választott szöveget olvashattak fel. A választás sokrétű volt: regényrészletet, novellát, tanulmányt, valamint újságcikket adtak elő. Az öttagú zsűri feladata az volt, hogy — sorrend megállapítása nélkül — a legjobb hat produkciót kiválassza. Ezeket magnószalagon a Művelődésügyi Minisztériumba küldik, ahol elbírálják, kik kerülnek az országos döntőbe. A hagyományokhoz híven, az idén is Győrben kerül sor április végén a Szép magyar beszéd országos versenyére. A zsűri véleménye szerint az idei megyei döntő jóval magasabb színvonalú volt, mint a korábbi években. Feltűnően jó volt a versenyzők szövegértelmezése, gyengéjük inkább az, hogy még nem tudnak gazdaságosan bánni hangjukkal, beszéd közben kifulladnak. Kodály-szeminárium, kerámiaszimpozion Közgyűlést tartott a magyar UNESCO-bizottság A magyar UNESCO-bizottság február 25-én tartotta hagyományos évi közgyűlését a Kulturális Kapcsolatok Inté- .zetében. Dr. Lengyel Sándornak, a bizottság elnökének megnyitó szavai után dr. Maller Sándor főtitkár számolt be az elmúlt évi tevékenység kiemelkedő eseményeiről, majd ismertette a bizottság idei terveit. Az UNESCO — az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete — ez év őszén tartja 17. közgyűlését Párizsban. Ezenkívül három fontos tanácskozásra kerül sor Európában, közülük egynek Magyarország lesz a házigazdája: július elején Budapesten tartják az európai tudománypolitikai szakértők értekezletét. Az UNESCO támogatásával rendezik meg idén hazánkban a Nemzetközi Műemlékvédelmi Tanács (ICOMOS) kongresszusát, a siklósi nemzetközi kerámiaszimpoziont és a második kecskeméti Kodály-sze- mináriumot. Negyedszer kerül megrendezésre az Idén a nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam, a magyar szervek és az UNESCO közreműködésével. A nemzetközi könyvév keretében — amelynek gazdag hazai programja szorosan összefonódik a magyar könyvnyomtatás 500. évfordulójával — Budapesten ülésezik majd a Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége és a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség. A főtitkár beszámolója után dr. Jóború Magda, az UNESCO végrehajtó tanácsának magya- tagja mondott rövid tájékoztatót a tanács múlt őszi ülésszakának fontosabb eseményeiről. Végül dr. Zólyomi Bálint akadémikus, az MTA Botanikai Intézete vácrátóti botanikus kertjének igazgatója tartott előadást az UNESCO Ember és bioszféra programjáról, illetve az ember és a környezet harmóniájának megóvására irányuló hazai tudományos, kutatások feladatairóL OROKOS HASZNÁLATRA IS Hol vannak a falusi ? A ráidi körzeti orvosi rendelő szűk, fűtetlen várótermében, zsúfolt könyvszekrények között, téliikalbátbam, kucsmában fogadja Horváth Imre nyugdíjas tanító, tiszteletdíjas községi könyvtáros minden csütörtökön az olvasókat. A váró telve gyermekekkel, egyJkét kutya is betévedt. Töibb mint egy éve, hogy kiköltöztették a könyvtárat, a művelődési házat, és az egyik községi iskolát egy életveszélyes állapotú kastélyból. Az iskola azóta új épületet kapott, a művelődési ház helyileg megszűnt, a könyvtár pedig ide költözött. Illetve, először a termelőszövetkezettől kértek elhelyezést, segítség hiányában fogadták el dr. Kicsiny Gusztáv körzeti orvos szíves felajánlását. Kövesdi János tanítótól, községi párt- titkártól azt is megtudtuk, A Déryné Színház bemutatója Gyárfás Miklós: Dinasztia A DRAMATURGIA kitűnő szakembere Gyárfás Miklós. Legújabb vígjátéka is bizonyítéka ennek: ragyogó gördülé- kenységgel, imponáló technikával dolgozik. A Dinasztia nagyon egyszerű ötleten alapszik. Adva van egy lelencházban nevelkedett esztergályoshoz férjhez- ment asszony, Júlia, aki karrierista. Karrierizmusát Autóvillamossági szerelőt, tpik-villanyszerelőt, toronydaru- és gépkocsiszerelőt, asztalos, kőműves, ács, hidegburkoló, vasbetonszerelő, tetőfedő, épületbádogos, vízszerelöt, villanyszerelő, lakatos, festő, könnyűgépkezelő, szakmunkásokat, gépkocsivezetőket, segéd- és betanított munkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), raktári segédmunkásokat, rakodókat, kubikosokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Jelentkezni lehet: a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán: Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt. ideologizálja. is. Ez az „ideológia” a darab alapja. Aki proletár származású, annak kutya kötelessége pozícióban lenni, különben osztályáruló, nem tölti be hivatását, ötletes a darab pillére. Igazi vígjátéki anyag. Júlia tehát kihasználva származását, kulcs- pozícióba ügyeskedi családtagjait — férje gyárigazgató, majd miniszter lesz, két fia diplomata. Lányából profesz- szornét szeretne faragni. Ehhez persze professzor is kell. Júlia tehát elhatározta, hogy gyárt egy professzort, kiszemel magának egy" munkásfiút, annak az útjait egyengeti. Készen is állna tehát a „dinasztia”, amelyet Júlia karriervágya teremtett. Ismétlem, ragyogó ötletek sorozata. Persze, konfliktus " is kell. Júliának sem sikerülhet minden. Férje ideggyenge lesz felesége újabb és újabb „ötleteitől”. Lánya sem akar engedelmeskedni, megjelenik a láthatáron egy sofőr, aki nem szeret tanulni, így nem is lehet gyárigazgató, nem is nyerheti el Júlia lányának kezét, s így tovább. A SZERZŐ azonban miközben szellemes poénokkal hinti tele darabját, és a közönség hálásan kacag, túlságosan is átlátszó vonalvezetéssel dolgozik. A dramaturgia nagymestere olyan dramaturgiai sémát állít fel, annyira minden a helyén van benne, hogy — mivel a közönség tanulékony — a világos szerkezetet előre kitalálhatja mindenki. Nem ér váratlanul bennünket egyetlen fordulat sem, s ez bizony zavar nevetésünkben. Már-már azt is mondhatnám, hogy sztereotip mese ez. Szemlélete pedig túlságosan is kölcsönzött buzgó hírlapírók időnkénti kirohanásaiból. Hogyan értem ezt? Úgy, hogy amikor például a karrierizmusról cikkezünk, kipécézünk néhány szerencsétlen alanyt, jói elverjük rajta a port, de azt nem írjuk meg, hogy karrierjenek nem az alany az oka, hanem csak a következménye. Gyárfás ugyan gúnyolódik az új dinasztiateremtőkön, de ezt ugyanúgy teszi, mint minden ember kint az utcán, az eszpresszókban: pletyka-szinten. Köznapjaink hamis tudata elkápráztatta az írót. Bár ezt is ki akarta gúnyolni, de ehelyett besétált zsákutcájába. A RENDEZŐ, Csongrádi Mária munkája megbízható. Elég nehézséget okozhatott számára, hogy túl hosszú párbeszédek interpretálására kényszerült. A színészek láthatóan szeretik szerepüket, élvezettel is játsszák. Fodor Teréz megfelelően mintázza meg Júlia alakját. Kőszegi Gyula, a férj, Mihály szerepében kielégítő, de néha erőtlen. Lányuk, Éva figurájában Boross Mária kedves és közvetlen. A legjobb alakítást Lengyel István nyújtotta. Balogh Béla szürkébb szerepében helytáll. A díszlet — Wegenast Róbert — és a jelmezek — Ri- manóczy Yvonne — nagyszerűen jellemeznek. B. Gy. hogy nemsokára bővítik a tanácsházát, majd ott kap végleges otthont a könyvtár. Kevés a felnőtt Horváth Imre hetedik éve jár ki Vácról a rádi iskolába, s a könyvtárba: .szívügye a könyvtár, hát panaszkodik a helyzetre, a visszaesésre. A kötetek száma 3000, de itt csak az egyharmada fér el. A fejlesztés is visszaesett: 1970-ben 8 ezer, tavaly 5 ezer, az idén már csak 4 ezer forintot adott könyv vételre a tanács. (Pedig ő felajánlotta a lakását tárolásra.) Az olvasók száma az idén eddig 111, ebben a másfélezer lakosú községben. Igaz, régen sem volt sokkal több: 125, 161, egyszer 235. A könyvtári tagoknak csak tíz-húsz százaléka felnőtt. — Mennyi köztük a termelőszövetkezeti tag? — kérdezem s elmondom, a parasztolvasók felől érdeklődnék ebben a paraszti községben. Egy ötvenéves asszonyt, egy termelőszövetkezeti ipari tanulót és egy traktorost számol össze Horváth Imre. Ez nagyon kevés. A kért -könyvek: Jókai ... Ráth—Vég... krimik. Mezőgazdasági (kertészeti) szakikönyveket — a szövetkezet leadta szakkönyveit a községi könyvtárnak — csupán egy Vácra bejáró munkás, egyúttal háztartási gépeket is javító községi pék, egy minden iránt érdeüdődő ezermester ember kölcsönzött. Áll a gép — Mi a véleménye arról, hogy a tagság keveset vagy alig olvas? Nem látja kárát előbb-utóbb a termelés, a gazdaság fejlődése is a tájékozatlanságnak, műveLeüenségnek ? Tesznek-e valamit, hogy népszerűsítsék a könyvet, a szakirodalmat? — ezzel kerestük fel Laczkovich Miklóst, a 3880 holdon 544 taggal s 82 alkalmazottal gazdálkodó egyesült Üj Élet Termelőszövetkezet elnökét. Első reagálása: hiszen ő maga is vagy hét éve nem olvasott szépül odalmat! (Szakirodalmat annál többet.) De a témát nem becsüli le, kérdésünk érvényét nem vitatja. A rádi születésű agrárszakember, ki 1962-től főmezőgazdásza, öt éve pedig elnöke a községi termelőszövetkezetnek, visszaemlékezik. A felszabadulás után ő volt a községi MADISZ-titkár: hány színdarabot adtak elő, hány olvasmányról esett szó körükben — mintha a megszerezhető műveltségben látták volna egyik legfőbb bizonyságát a felszabadulásnak! — Megtartják a mezőgazdasági könyvhónapot? Nem. — Tudják, hogy a szövetkezet a kulturális alap félhasználása nélkül, fejlesztési alapból is vásárolhat Tszatokönyvet, s hogy azok örökös használatra is kiadhatók? Nem. Miért adták le a szakköny- veket a községi könyvtárnak? Ügy gondolták, az egyszerű tsz-tagok, úgysem járnának az irodákba könyvet kölcsönözni ... Igaz, a nemrég egy garázsból s irattárból, gyűlésekre berendezett nagyteremben már elférnének a könyvek ... Ha volna egy könyvfelelős ... De nem érzik a termelőszövetkezetben a tájékozatlanság, maradiság hátrányát a termelésben is? — Valóban tapasztaljuk. Például hiába vásároltuk meg a gépeket a nagyüzemi cukorrépa-termeléshez — mégis, kézi erővel folytatták a munkát: a brigádvezetők félnek a gépek alkalmazásától. Vagy itt az utánpótlás, a fiatalok témája. Tiydott, nem a legtanulék or> yabbak választják a mezőgazdaságot. Műveltebb családok hamarabb felismernék a mezőgazdaságban is bekövetkező technikai forradalom lehetőségeit, s így több tehetséges fiatal kerülne a pályára. — Fiatal mezőgazdasági szakmunkásaink hamar otthagyják szövetkezetünket, nem találják helyüket a nagyobb tapasztalattal, de kevesebb szakismerettel rendelkező idősebbéli között. Ismereteiket gyarapítva, több Időt, türelmet kellene szentelniük az előrehaladásra — ehelyett maguk és a népgazdaság kárára mezőgazdasági képzettséggel, az iparba mennek. Meg is akarják ismerni, mi van a falun — de hát a termelő- szövetkezet is módot adna erre: szívesen vennénk, ha a fiatal szakmunkások pár hónapot, egy-két évet fejlettebb gazdaságokban töltenének ... Ha a tsz is felkarolná Az olvasottság, a több ismeret, a műveltség — tágabb látóhatárt rajzoina eléjük a mezőgazdaságban. De valóban hiányozna a fogékonyság az irodalomra, szakirodalomra a tsz-tagokból? — Vitázó brigádgyűlések, TIT-élőadásatXik látogatottsága tanúsítja az ellenkezőjét. Mitől várható, hogy ráébredjenek a könyvre? Hogy lehetne könnyebbé, élvezetesebbé tenni nekik az utat az olvasáshoz? — az egész népművelés keresi rá a választ. Az biztos, az egyéb kulturális beruházásokon kívül sokat segítene, ha saját érdekét felismerve, a termelőszövetkezet is jobban . felkarolná a könyv ügyét P. A.
