Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

1972. FEBRUAR 20., VASÁRNAP 3 PC SI ssecrei 'hírlap Tizenöt esztendő Üdvözlő levelek, táviratok a jubiláló munkásőrséghez Tizenöt éve, 1957. február 19-én látott napvilágot az El­nöki Tanács törvényerejű ren­deleté a munkásőrség létreho­zásáról. Ebből az alkalomból legfiatalabb fegyveres testü­letünkhöz párt-, állami, tár­sadalmi vezetőktől nagyszámú üdvözlő levél és távirat ér­kezett. A párt közvetlen irányítása alatt működő önkéntes fegy­veres testületet levélben kö­szöntötte a KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Úttö­rők Szövetségének, országos elnöksége. Ugyancsak üdvözlő levelet küldött Kisházi Ödön, az El­nöki Tanács helyettes elnöke, továbbá Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter, valamint más fegy­veres testületek több vezetője és Kiss Lajos vezérőrnagy, a Magyar Honvédelmi Szövet­ség főtitkára. Köszöntötték a jubiláló mun­kásőrséget üzemi szocialista brigádok, valamint vállala­tok, intézmények, iskolák kol­lektívái. Üdvözlő levél érke­zett az országos parancsnok­sághoz a szovjet déli hadse­regcsoport parancsnokságától és a budapesti diplomáciai képviseletektől is. Befejeződötf a vasasok tanácskozása Szombaton, a csepeli Sport- csarnokban Kiss Ernő kohó- és gépipari miniszterhelyettes megnyitója után folytatták ta­nácskozásukat a vasas szo­cialista brigádvezetők. A hat szekcióülés vezetői beszá­moltak a pénteki vitákról, összegezve a 124 felszólalás főbb mondanivalóját. A szekcióvezetők beszámo­lóit vita követte, amelyben részt vett Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára, a vasasszakszervezet5 központi vezetőségének tagja és Gál László 'SZOT-titkár is. A vitát Méhes Lajos, a va­sasszakszervezet főtitkára fog­lalta össze, majd a 15 600 szo­cialista brigádvezetőt képvi­selő 400 küldött megválasz­totta az országos tanácskozás 2Í4 vasas képviselőjét. Munka az alapszervezetekben Nem fékje — ösztönző ereje PANASZOK ARADATA DUNAKESZIN Kötbér helyett hűtőház Levél jött a szerkesztőség­be, fölháborodott tiltakozás: így télidőben meggémberedik némely hűtőházi dolgozó ke­ze, s nem a voltaképpeni „hűtőtérben”, hanem odakint, a rakodásnál, mérlegelésnél. (Ezt alig-alig ellensúlyozza, hogy — igaz — 300—500 fo­rint hidegpótlékot kapnak a rakodók.) Hosszú huzavona után végre most már beüve­gezték a korábban megépült mérlegfülkéket, panaszra mégis akad ok elegendő itt, Dunakeszin. Immár az új építmény igaz­gatójának szobájában, hallom ezeket a panaszokat. űlasz nyelvű munkaprogramot lá­tok e szoba falán, majd tér­kép kerül elő, amelyen Szabó József igazgató bejelölte azo­kat a falvakat, termelőszövet­kezetekét, amelyek főként Pest megyéből adnak majd alapanyagot az idén termelni kezdő üzemnek. Öltözők nélkül Csakhogy épp ez a bökke­nő: megkezdődhet-e csakugyan a termelés? Maga a voltakép­peni hűtőház elkészült, ola­szok építették, tőlük maradt emléknek ama fölirat is. Száz­húszmillió forintos beruhá­zásról volt szó — egy év alatt, tehát meglehetősen gyor­san emelkedett ki a földből a magyar élelmiszer-gazdaság­nak ez a modern objektuma. Július óta „üzemelnek”, ami annyit tesz, hogy szolgáltatást vállal a hűtőház a húsipartól, baromfiipartól. Az igazgató elkalauzol ebben a birodalom­ban, a mínusz 20—30 fokok fülbizsergető klímájában, ahol mintha valami meseországban járnék; ha nincsenek is kol­bászból font kerítések, de ket­téhasított sertések, fölpupozott baromfihalmok töltik meg mennyezetig érőn a hatalmas termeket. Heti 100 vagon húst tárolnak itt, állandóan hoz- zák-viszik az árut, tehát a hű­tőház hasznos tevékenységet folytat; az örvendetesen meg­szaporodott állatállomány — szakszóval — „levezetésének” segítése, a húsipar elégtelen hűtőteréhez való hozzájárulás ez. Mégis, a termelés maga majd a különféle bogyós gyü­mölcsök, mirelit áruk készíté­sével kezdődik a nyáron. Ezekből a termékekből jelen­tős exportot tervezett a leg­főbb gazda, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium. A mirelitüzem azonban csak most készül, jóllehet a szerkezeti elemek már 1970- ben megvoltak; ám ennél is nagyobb gond: a szociális és irodaépület ’megépítésének a Gazdasági Bizottság által elő­írt decemberi határideje le­járt, s még távolról sem be­szélhetünk bíztató végkifejlet­ről. Barakképületben van most az igazgatói iroda is — talán ennek átköltöztetése lenne a fontos? Szabó József tiltako­zik: — Ha nem is szívesen, de maradnék az összes alkalma­zottal együtt — nem ez a lé­nyeg. Hanem az, abban az épü­letben egyszersmind ott lesz a dolgozók étterme, konyhája, valamennyiük öltözője, s ezek már olyan feltételek, amelyek nélkül nem is tudom felven­ni az új embereket... Pereskedés? Márpedig a mai kétszázhoz még háromszáz ember kell: ez viszont a termelés elengedhe­tetlen feltétele. Dehát miért az építkezés elmaradása? Az építők létszámhiányra hivat­koznak és egyéb gondjaikra, ám mégis csak érthetetlen, hogy míg az a 120 millió fo­rintos beruházás egyetlen év alatt befejeződhetett, addig a 8 millió forintba kerülő ilyen Luca széke módjára épülget. (S ez nem túlzás: a szóban forgó házat már 1970-ben kezdték építeni!) Nagyon is érthető az igazga­tó szenvedélyessége, hiszen nem kevesebbről, mint egy­éves termelési hiányról, van szó — ennek veszélyétől tart. Mit tehet? Megmutat egy le­velet, címzett a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat. „Kötbér­értesítés a Dunakeszi Hűtőház kiviteli késedelme ügyében” —, íme a levél tárgya. S egy passzus e dokumentumból: „Külön, többszöri feilszóiítá- sunkra sem jelentették be kormányzati szerveknek az előrelátható késedelmet”. Mi­vel az elmaradás összege min­dent egybevetve, 30 millió 734 ezer forintra rúg, ennek 8 százalékát, 2 millió' 458 ezer 720 forintot követel az üzem az építővállalattól. Éppen beszélgetésünk ide­jén jelentkezett az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium egyik szakembere, aki­nek ezt Válaszolja Szabó Jó­zsef: — Nem kötbér — hűtőház kell! Vagyis elállna ő szívesén a pereskedéstől, ha valamilyen garanciafélét látna, legalább a január 25-i ígéret, vagyis a májusi befejezési határidő megtartására. De nem lát: létszámemelés kellene, külön­ben műszaki lehetetlenség má­jusig az épület átadása. Károk és károk — S ha nem teljesítik az újabb határidőre adott ígé­retet? — Akikor a hűtőipar már nem 8, hanem 15—20 millió forintot kitevő kárért perel­heti a 31-es Építőipari Vál­lalatot Három pénzösszeg marad el: a külkereskedelmi és belkereskedelmi bevétel s a vállalati haszon. Míg az olaszok Dunakeszin voltak, naponta 12 órát dol­goztak, vasárnap is. végig az egész esztendőn át! Most ajánljuk ezt a módszert a 31- es Építőipari Vállalat figyel­mébe? De, hiszen olyan is­mert cégről van szó, amely Kazincbarcikát építette fel annak idején, s tekintélyes ha­gyománya va,n a gyárépítések­ben. Így tehát szerénytelen lenne a krónikás, ha bármi­lyen recepttel igyekezne, szol­gálni, ehelyett megelégszik a jelzéssel: Dunakeszin baj van, pontosabban: baj van készülőben! Ami nemcsak a népgazdasági és a Vállalati hasznot veszélyezteti, de min­den bizonnyal a termelőket Is.' Azokat, akik szerződésben vállalták a hűtőházi partner­séget, vagyis a termelőszövet­kezeteket Szabó József lát­ható büszkeséggel mutatott egy térképet,, amely bizony­ság rá: a hűtőipar jól felké­szült e modem hűtőház hasz­nosítására. Bag, Főt, Veres­egyház, Vácdúka, Csömör, Vasad, Manor, Pilis — csak győzzem a partnergazdaságok nevét jegyezni Közös érdek Pest és Nógrád megyéből 53 teimelőszöveitkezettel kötöt­tek szerződést jóelőre: a vető­maghoz holdanként 2000 fo­rinttal járult hozzá az ipar, az 1967-es telepítések az idén fordulnak termőre. Málna, ri­biszke, egres, meggy, szilva — e gyümölcsök a tőkésexport alapjai, míg s zöldséget, így a paprikát, tököt, belföldi ér­tékesítésre szánják. A kör tehát bezárult: ha valaha, úgy most méltán leír­hatom’ a kissé megkopott- fakult kifejezést: közös ér­dek, hogy pont kerüljön a vi­ta, méginkább az építkezés vé­gére. > Keresztényi Nándor Üllő és Öcsa között az országút menti öreg fák helyenként már akadályozták a közleke­dést. A pilisi Hunyadi Tsz ezeket a fákat most kitermeli, és fafeldolgozó üzemébe szállítja. (Foto: Gárdosjl amelynek legtöbbször maga a kommunista gazdaságvezető is tagja. ’ . KÖZTUDOTT, hogy a párt­ban minden szinten a kollek­tív vezetés és az egyszemélyi felelősség elvének kell ér­vényre jutnia. Ebből az kö­vetkezik, hogy döntést csak választott szerv hozhat. Egy adott határozat, feladat vég­rehajtásában ugyanakkor nem’ kis szerep jut a párttitkár személyének. Nem lehet ta­gadni a vezetőségeken belül a titkai; kulcsfontosságú helyét és szerepét. Számos kisebb- nagyobb kérdés adódik azon­ban, amelyben a napi munka közben kell véleményt nyilvá­nítani, álláspontot kialakíta­ni, amely nem tűr halasztást, s ezért sem idő, sem lehető­ség nincs a vezetőség, illetve a taggyűlés összehívására. Sokszor ez talán nem is szük­séges. Ebből adódóan a párt álláspontját a titkár vagy a vezetőség által megbízott ve­zetőségi tag képviselheti. Ez a képviselet azonban nem dön­tés, a vélemény, álláspont nem a kollektíva által hozott döntés tolmácsolása, hanem a párt politikájának ismereté­ben történő véleménynyilvá­nítás. Ezért a vezetőség, vagy a tagság nevében kifejtett ál­láspontot utólag be kell ter­jeszteni ahhoz a testülethez, amelynek nevében fogalma­zódott. Érdemes foglalkoznunk az­zal az új jelenséggel is, amely már több helyen tapasztalha­tó. Ennél a „partnerkérdés” a korábbitól eltérően fogalma­zódik meg. Mégpedig a párt­vezető részéről úgy, "hogy va­jon megfelelő partner-e poli­tikailag a munkahelyi veze­tő. Gyakran felvetődik az is, hogy végezzen-e pártmunkát egy munkahelyi, illetve gaz­dasági vezető. Ez egy összetett kérdés. Először le keli szö­gezni, hogy a pártalapszerve- zet munkájában való részvé­tel nem „kegy” a párttag ré­széről, hanem a tagsággal já­ró kötelesség, függetlenül ál­lami vagy társadalmi funk­ciójától. A szervezeti sza­bályzat is világosan megfo­galmazza, hogy a párt tagja az lehet, aki... „rendszere­sen részt vesz a párt vala­mely alapszervezetének mun­kájában ...” Tehát elvileg nem vitatható, hogy végez­zen-e pártmunkát egy mun­kahelyi vezető, vagy sem, mert az az alapszervezethez való tartozás kritériuma. A pártmunka, mint fogalom, magában foglalja egyrészt a tagságból adódó jogokat és kötelességeket, amelyekét a szervezeti szabályzat ponto­san megfogalmaz és rögzít, s ezért nem igényel külön meg­bízást a párttag számára, másrészt a különböző párt- megbízatásokat, amelyeket a párt vezető szervei adnak az egyes. párttagoknak. A meg­bízatás jellegénél fogva lehet állandó vagy ideiglenes. A pártmunkának e kategóriájá­ba tartozik a pártszervezetek­nél, valamint állami életünk különféle választott funkcióir ban folytatott tevékenyke­dés, továbbá az alkalmanként adott megbízatás is. Azok az állandó és ideiglenes párt­megbízatások tehát, amelye­ket a taggyűlés, a párt veze­tősége vagy választott szerve ad. NYILVÄNVALÖAN HE­LYES és indokolt, ha a párt- szervezet a pártmegbízatások­nál figyelembe .. veszi — az igények és a lehetőségek mel­lett — személy szerint a párt­tag érdeklődési körét, egyéb megbízatásait, családi, egyéni gondjait. .* Mindezek következtében alapvető feladata minden kommunistának — legyen az munkás vagy vezető beosztá­sú —, hogy nagyobb politikai hatást gyakoroljon a környe­zetében a társadalmi, a gaz­dasági folyamatokra. Ez azonban csak úgy érhető el, ha megtalálják a kapcsolatot az össztársadalmi érdek és a saját munkahelyük konkrét feladatai között. Df Szabó Imre A KIALAKULT GAZDA­SÁGIRÁNYÍTÁSI REND­SZERBEN megnövekedett a helyi párt-, társadalmi szer­vezetek, gazdasági egységek szerepe. A szocializmus teljes felépítésével járó bonyolult feladatokat a különböző szer­vezetek meghatározott mun­kamegosztásban, gyakorlat­rendszerben látják el. Egyik- másliik helyen azonban még ma is a legfőbb gondot — a kom­munisták és a pártonkívüliek körében egyaránt — annak megértése jelenti, hogy a meg­növekedett önállóság figye­lembevételével miként kell megítélni az alapszervezetek helyét és szerepét. A választ erre a X. pártkongresszus vi­lágosan megfogalmazta azzal, hogy az alapszervezeti munka színvonala további emelésének szükségességét állította a párt­munka előterébe, mert úgy ítélte meg, hogy az előttünk álló nagy társadalmi és politi­kai feladatok végrehajtásának az alapszervezetek a műhe­lyei. A politika torzításmente- sebb, következetesebb végire-. hajtása nagy részben az alap- szervezetek munkájának szín­vonalától függ. Attól, hogy mennyire következetesen va­lósítják meg a párt különbö­ző határozatait. Fontos ez azonban a párt számára azért is, ment az alapszervezetek munkája ma az egyik legdön­tőbb láncszeme a párt gazda­ságpolitikai céljai elérésének és a tömegek közötti kapcsolat erősítésének. Mindezekből az is következik, hogy az alap- szervezetek jó vagy rossz munkája a szocializmus építé­se mindennapi feladatainak megoldásában a továbbfejlő­dés ösztönző ereje vagy épp fékje lehet. AZ ALAPSZERVEZET a politikai célok megvalósítá­sában egyfittműködik és irá­nyítja a területén tevékenyke­dő állami és gazdasági veze­tést is. Nem. mindenütt értel­mezik azonban ezt így. Elő­fordul, hogy a munkahely ve­zetője méltatlannak találja önmagához saját pár talap- szerv exetét. Nem vesz részt a taggyűléséken, de, ha részt vesz is, gyakran nincs benne köszönet, mert úgy viselkedik („az Ür szól hozzátok álta­lam!”), mint akin ek szava megfellebbezhetetlen. Kiok­tat, ledorongol, parancsol, mindenkinél ő a legokosabb. A bírálatról az ilyen vezető­nek az a véleménye: „bírom én a kritikát, akárhogyan di­csérnek”. Előfordul, hogy ha érvei nem segítenek, felső kapcsolatokra, tekintélyes ne­vekre hivatkozik. Ilyen he­lyen, ilyen légkörben termé­szetesen nem érvényesülhet a demokrácia, az egyenjogú­ság. Ez és az ehhez hasonló gya­korlat tűrhetetlen. E jelenség ellen mindenkor fel kell lép­nünk, és ezt a fellépést a föl­ső pártszervnek támogatnia, sőt inspirálnia kell A végrehajtás során, a napi munkában a párt által kitű­zött célok a hatáskörökben realizálódnak. A párt azonban állandóan változó körülmé­nyek köjött fejti kj tevékeny­ségét, s e körülmények nem spontánul alakulnak ki, ha­nem a párt saját tevékenysé­gével maga változtatja meg azokat — természetesen nem önkényesen, hanem a fejlő­dés törvényeinek figyelembe­vételével. A hatáskört tehát a társadalmi élet állandó vál­tozása, fejlődése miatt nem lehet végérvényesen megha­tározni, minden pártszerve­zet részére egyformán előírni. Ezért alapelviiek tartjuk, hogy a pártnak — a taggyűléseknek is — a politikai munka esz­közével, minden olyan kér­déssel lehet, sőt kell foglalkoz­nia, amely az adott területen, ahol a pártszervezet működik, szerepet játszik a párt politi­kájának helyi kialakításában és sikeres megvalósításában.. MIT ÉRTÜNK tulajdoni­képpen a pártban a hatáskör fogalmán? Ennek értelme­zése lényegében kialakult, de még pontosan nem definiál­tuk. A hatáskört vizsgálhat­juk tartalmi és szervezeti ol­dalról. Tartalmilag a konkrét jogokat jelents, amelyekre az adott pártszervet vagy szer­vezetet felhatalmazták, de egyben köteles is élni ezekkel feladatainak ellátása során. Gyakorlatunkban ez koarkré- ten jogosultságot jelent a dön­tésre, a véleményezésre és javaslattételre. Ha szervezeti­leg nézzük e kérdést, akkor pedig arról van szó, hogy a párt szervezeti szabályzatá­ban, illetve a különböző szin­tű vezető testületek döntései­ben meghatározott feladato­kat melyik szerv jogosult, il­letve köteles ellátni. A hatás­kör tehát egyaránt tartalmaz­za a jogokat és a kötelessége­ket. Gyakran mégis egyes veze­tők csupán a hatáskörrel járó jogokat igénylik, és kevesebb szó esik a kötelezettségekről, még kevesebb az ezekhez kapcsolódó személyi felelős­ségről. A jog és a kötelesség pedig e területen is dialekti­kus egységet alkot. Egyes he­lyeken latolgatják, hogy ki a partnere a gazdasági vezetés­nek, illetve alkalmas-e a párt­titkár „partnernek”... E kér­dés feltevése hibás, mert nem veszi figyelembe azt a fontos alapelvet, hogy a párt állás­pontját alapszervezeti szinten nem egyetlen személy — a párttitkár —, hanem minden esetben valamilyen szintű tes­tületnek, azaz vezetőségnek, vagy éppen magának a tag­gyűlésnek kell kialakítania. Ebből az is következik, hogy a gazdasági egység vagy in­tézmény vezetője „partneré­nek” nem lehet egy párttiszt­ségviselőt tekinteni, hiszen a gazdasági vezető tényleges partnere az adott szint vezető vártszerve, vezető testületé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom