Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-20 / 43. szám
2 "í^rfíiD 1972. FEBRUAR 20., VASÁRNAP Bernadette Devlin kisasz- tzonyt, az északírek Jeanne á’Arc-ját, az angol parlament képviselőnőjét egy belfasti bíróság pénteken hathónapi börtönbüntetésre ítélte, mivel karácsonykor részt vett egy olyan tüntetésen, melyet a hatóságok nem engedélyeztek. Edward Heath angol miniszterelnök elindul az alsóházba, a Közös Piaccal kapcsolatos fontos szavazás színhelyére. Arcán feszültség tükröződik. Andreotti kijelölt olasz miniszterelnök a Quirinale palotában ismertette egypárti kormányának névsorát. NIXON már a hét derekán elindult pekingi látogatására, de a program szerint csak — helyi idő szerint — hétfőn érkezik a kínai fővárosba. A hosszú utat, a honolului 'és guami megállókat azzal indokolják, hogy az elnök nyugodtan állíthassa át az órát, ne legyen fáradt az időzónák félnapos eltérése következtében.. Az alaposan előkészített művelet, technikai ' értelemben, nyilván teljes sikerrel fog járni, de a jelek szerint Washington egyelőre vajmi keveset tett a politikai „óra- állításra”. A kínai út előestéjén az amerikai B—52-esek minden eddiginél nagyobb arányban hajtottak végre szőnyegbombázásokat Indokína országai ellen, s újabb támadások érték a demokratikus Vietnam területét is. (Más kérdés természetesen, hogy az agressziónak egyre drágább az ára, egyetlen nap alatt öt harci repülőgépet vesztettek az amerikaiak, további pilóták estek fogságba.) Különös manőverekre került sor Párizsban, ahol az Egyesült Államok gyakorlatilag bojkottálja a négyes Vietnam- értekezletet. A tények tehát azt mutatják, hogy Nixon az indokínai háború folytatásának jegyében érkezik Peking- be, ami aligha kedvező előjel. A végleges értékelést azonban csupán napok, sőt esetleg hétek múltán alakíthatjuk ki a kínai—amerikai tárgyalások anyagának és tényleges következményeinek ismeretében. A WASHINGTONI ÓRÁK változatlanságát tükrözhették a héten a Földközi-tenger medencéjében kialakuló veszélyes folyamatok is. Az | Egyesüli Államok megegyezésre jutott az athéni katonai rendszerrel, hogy a hatodik amerikai flotta új támaszpontokhoz jut görög területeken. Ez kísérlet kíván lenni a NATO ingatag déli szárnyának megerősítésére; fenyegetést jelent az arab* antümpe- rialiista tömörülés felé, s természetesen, nem utolsósorban megtámasztja a fekete ezredesek görögországi re- zsimjét. I A bázis-egyezkedéssel párhuzamosan megélénkült a görög szélsőségesek ciprusi te- j vékenysége. Athén részéről ’ különböző ultimátumok for- [ májában súlyos nyomás ne- } hezedik Makariosz érsek j kormányára, hogy valósuljon : meg az „enozisz” a Görögországgal történő egyesülés. Ez valójában azt jelentené, hogy a semleges, pozitív külpolitikát folytató- Ciprus beolvadna az atlanti szervezethez tartozó Görögországba és a szigeten érvényes demokratikus szabadságjogokat, így a baloldali pártok legalitását, erőszakkal felszámolnák. Egy görög lépés török ellenlépést váltana ki, Ciprust kettéoszPATKÓ IMRE: Kína—ma III. A rizst sem eszik olyan forrón, mint ahogyan főzték... Kína, mint a Biztonsági Tanács tagja s mint hatalmak területű és lélekszámú ország egyszersmind olyan ország is, amelyben nagyszabású társadalmi-forradalmi kísérlet folyik (bármily útra tért légyen is a szocializmus építése Kínában: ami itt történik, annak történelmi távlatban, jó és rossz tanulságait tekintve egyaránt nagy jelentősége van, hiszen a világ nagyobbik részén hasonló, fejlődő országokban él az emberiség kétharmada) — mindenképpen világpolitikai tényező. Saját nagy- hatalmi-soviniszta ambícióinak megvalósítása érdekében azonban az látszott számára legmegfelelőbb taktikának, hogy mindkét világhatalom erejét, szövetségi rendszerét, erkölcsi hitelét igyekezzék rontani, s ezzel saját viszonylagos erejét, befolyását növelni. Mivel a Szovjetunió és szövetségesei részéről kinyilvánították a szocialista felek készségét a Kínával való jó viszony visszaállítására ■— legalábbis a béke és haladás közös érdekeit szolgáló antiimperialista egység jegyében —, a kínai vezetés úgy gondolta, hogy ez irányban nem kell külön erőfeszítéseket tennie. Viszont a nyugati tőkésországok, s különösen Amerika felé bátorító gesztusokat tett, hogy jelezze: közeledni akar hozzájuk. Ezek bizonnyal készek alkura lépni vele, hiszen a szovjetellenességet pl. az Egyesült Államok jól felhasználhatja saját céljai érdekében. Egyébként is látható, hogy Nixon az elnökválasztás előtt, a vietnami—indokínai kudarcok közepette rászorult olyan látványos sikerre, amely újraválasztását elősegítheti, s Kínából ilyen látványos eredményt kínállak neki. Ezen túlmenően: Kína hatalmas, potenciális piac a külkereskedelem számára, s még kitűnő ellensúly lehet nemcsak a világpolitikában a Szovjetunióval szemben, hanem Ázsiában, szükség esetén Japán és India vonatkozásában is: hiszen ki tudja, merre fejlődnek ezek az országok a következő évtizedekben ? Mint láthatjuk, a kínai „kettős gyengítés taktikája”, amelynek jelszava: „minden kis- és közepes ország fogjon össze a szuperhatalmak ellen” — egyelőre éppenséggel előnyösnek látszik az egyik szidalmazott szuperhatalom, az Egyesült Államok vezetői számára. Tény, hogy Kína eltávolodott a szocialista országoktól, és közeledett az imperialista hatalmakhoz. Érthető, hogy ennek az Egyesült Államok (feladva korábbi, hibás Kína-politikáját) elébe ment. Mindamellett az amerikaiak sem lehetnek olyan naivak, hogy azt higyjék, Kína most az ő megbízható szövetségesükké változott. Nixon elnöknek nagy problémát okoz, hogyan vonuljon ki Vietnamból úgy, hogy ott fenntartsa saját bábrezsimjét. Erről kétségtelenül tárgyalni akar a szomszédos Kínával. Tajvan kérdésében is lesz egymáshoz néhány szavuk. Áz elkövetkező évek közvetlen amerikai—kínai kilátásait is szemügyre akarják venni: a pekingi látogatás,tehát fontos esemény. Azt azonban látni kell, hogy Kína a saját külön szempontjai szerint politizál, nem,válik senki szövetségesévé, csak saját magának akar szövetségeseket toborozni. Cipruson folytatódnak a görög junta nyomásával szembeszálló Makariosz államfő támogatására indított tüntetések. Képünkön: az érsek-elnök éljenző diákok között. A HÉT KRÓNIKÁJA Távol- és közel-keleti órák Repülök — Bázis és enozisz — Itáliai papírforma — Abbasz után Zeid is Energiahiány Albionban tanák, új feszültséggócot teremtve Európa partjainál, a Közel-Kelet szomszédságában. Ciprus népe elsöprő többséggel kinyilvánította akaratát, hogy független és semleges kíván maradni. A hét. során is egymást követték a politikai demonstrációk. Csakhogy Makariosz mindössze kétezerötszáz főnyi rendőrséggel rendelkezik a szigeten állomásozó görög és török csapatokkal, valamint az Athén befolyása alatt álló tizenkétezer főnyi Nemzeti Gárdával szemben. Ezért továbbra is kísért egv jobboldali összeesküvés, államcsíny veszélye. A DÉL-EURÓPAI HELYZETET még inkább terheli az olasz kormányalakítás: az egyszínű, kisebbségi kereszténydemokrata kabinet jobbra- tolódásra utal. Papírforma szerint nem is kaphatja meg a parlamenti többséget, s így nem lehetetlen rendkívüli választások. kiírása. A kizárólag kereszténydemokratákból álló kormány viszont, még ha ügyvezető jelleggel is bír, nem éppen pártatlan módon készítené elő a szavazást... A FÖLDKÖZI-TENGER másik partja sem nyugodt. Kairóban rendkívüli ASZU- kpngresszuson próbáltak pontot tenni a diákzavargások jelezte legutóbbi belpolitikai bonyodalmak mögé, Szudánban viszont törés következett be a legfelsőbb vezetésben. Egyelőre nehéz lenne megítélni, hogy Nimeri államfő s a lemondott, „erős emberként” ismert Abbasz alelnök között miért került sor kenyértörésre — a kiszivárgott hírek szerint az arab egység volt az egyik fő vitatéma. Az ellentétek mélységére utal, hogy Abbasz után lemondott Mamiin Avad Abu-Zeid, a nemrég megalakított Szudáni Szocialista Unió főtitkára is. Jarring, az ENSZ közvetítéssel megbízott svéd diplomata közben pénteken ismét Kairóba érkezett Tárgyalási lehetőségeit azonban korlátozzák az egymástól gyökeresen különböző álláspontok: az egyiptomiak már hajlandóknak mutatkoznak az eszmecserére s ennél többet nem mondhatnak, Izrael viszont a tavaly februári Jarring-kérdésekre sem adott még érdembeni választ. Nyugati hírügynökségek ugyan a napokban olyan jelentéseket terjesztettek, hogy Washington és Tel Aviv kész megvitatni a Szuezi-csatorna újramegnyitását célzó részterveket, de ezek nem bizonyultak igaznak. Az ilyen hírek inkább annak megkönnyítését szolgálják, hogy Washington folytassa Phantom-repülőgép szállításait Izraelnek. A HÉT KÖRKÉPÉBEN érdemes megemlíteni, hogy az Egyesült Államok talán.elsőszámú szövetségese, Nagy- Britannia konzervatív kormánya többoldalú, komoly belső válsággal találta magát szemben. A bányászsztrájk, a utóbbi évek egyik legnagyobb szabású munkásmegmozdulá- sa általános energiahiányt idézett elő, annak messzemenő következményeivel az iparban. Eszak-lrországban sem -csillapodik a népmozgalom, s a brit katonaság tizenhárom halottat követelő sortüza felett máig sem tértek napirendre. Vége szakadt azonban a közös piaci belépéssel kapcsolatos „mézesheteknek” is. A sztrájkok és az ulsteri események árnyékában lezajlott parlamenti szavazáson a Heath-kormány korábbi, több mint száz szavazatos többsége nyolcra olvadt, s a kabinet életét tulajdonképpen az ellenzék - jobb szárnyán elhelyezett honatyák tartózkodása mentette meg. A kormány a szavazás előtt megfenyegette saját párthíveit, hogy leszavazás esetén kénytelen lesz új választásokat kiírni. A jelek arra mutatnak, hogy egy választás mostanság aligha ígérne nagy sikereket a konzervatív jelöltek számára... Réti Ervin HÉT VÉGI JELENTÉSEK ULÁNBÁTORBAN közös közleményben jelentették be szombaton, hogy a Mongol Népköztársaság és Japán nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatokat létesített egymással. OTTO WINZER, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, úton Kuba felé, szombaton Algériába érkezett és onnan hétfőn utazik tovább hivatalos látogatásra Havannába. IVAN SZEMICSASZTNOV, a külkereskedelmi miniszter első helyettesének vezetésével 45 tagú szovjet kereskedelmi küldöttség érkezett szombaton Tokióba. A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG és az Argentin Köztársaság kormánya úgy -határozott, hogy diplomáciai kapcsolatra lép egymással. AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA üzenetben üdvözölte az Egyesült Államok Kommunista Pártjának New Yorkban ülésező XX. országos kongresszusát. KADHAFI, a líbiai forradalmi prancsnokság tanácsának elnöke négynapos mauri- tániai látogatásának befejeztével pénteken Oránba érkezett, ' hogy tárgyalásokat folytasson Huari Bumedien algériai elnökkel. 144 óra Hétfő: Közlemény Kádár János moszkvai tárgyalásairól. — A Versailles-! világtalálkozó felhívása az indokínai népek harcának támogatására. Kedd: Fokozódó feszültség Ciprus körül — Súlyos amerikai légitámadások Vietnamban. Szerda: Államcsíny Ecuadorban. — Az egyiptomi Arab Szocialista Unió rendkívüli kongresszusa»' Csütörtök: Nixon elindul pekingi látogatására» — Vezetési válság Szudánban. Péntek: Egyszínű, kereszténydemokrata kormány Olaszországban. — Közös piaci szavazás a brit parlamentben. Szombat: Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának kongresszusa. Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke (balról) a Kremlben Jacques Duclos-t, a Francia KP Politikai Bizottságának tagját, 75. születésnapja alkalmából Lenin-renddel tünteti ki. » Indokínában a holdújévi viszonylagos nyugalom után megélénkültek a harcok. Képünkön a laoszi népi felszabadító hadsereg páncélosai. . Bár Kína elsősorban „nagypolitikát” csinál, és a fejlett tőkésországokkal fűzi- szorosabbra kapcsolatait, nem mondott le 'a harmadik világ országainak „védelmezője” szerepéről sem. Mintegy 800 millió dolláros évi segélyprogramja kevés számig országba irányul (a Tanzánia—Zambia vasút egymagában 400 millió dollárt igényel, s Szudán kb. 40 milliót kapott Kínától) — de néhány „barátsági támaszpont” kiépítésére alkalmas, mert rendkívül kedvező feltételek mellett adja, s nagy propagandát fejtenek ki szakértői is. A fejlődő országok azonban nemzeti függetlenségük védelmében csak az antiimperialista egységfrontra támaszkodhatnak eredményesen. Kína jelenleg megbontja ezt az egységfrontot. Ez olyan perspektívát is elképzelhetővé tesz, hogy Kína egy idő múltán rákényszerül, legalábbis egyes kérdésekben, az együttműködésre a szocialista országokkal az imperializmus tényleges, konkrét fenyegetése ellen. Hosszú távra az arAerikai érdekek sértik Kína érdekeit a Csendes-óceán térségében és Délkelet-Ázsiában is. Türelem kell annak kivárásához, hogy milyen irányba fordítják a kínai külpolitikát a szükségszerűségek. Egyelőre tény, hogy szov- jetellenessége, -az antiimperialista egységfrortt megbontása kárt okoz a haladás és a béke híveinek, s veszedelmeket rejt magában. Ám Kína bármily „forradalmi” is szavaiban, tetteiben óvatos. Nemcsak a kását, a rizst sem eszik olyan forrón, mint ahogyan főzték. (Vége) Jonas osztrák köztársasági elnök hivatalában fogadta Ma- nescu román külügyminisztert.
