Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-12 / 9. szám

1972. JANUÁR 12., SZERDA 3 r*.»- JfEGlt« ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT Kulcs uz emblémábun, kulcs u gazdálkodáshoz Egy év — megduplázódott termelés Tárnokon Árpád-házi királyok tárnok- mestereinek hűbéri birtoka — így tartják számon falujukat a tárnokiak, s nyilván e haj­dan olyannyira fontos, mond­hatni kulcsszerepű foglalkozás emlékét őrzi a termelőszövet­kezet emblémáját átszelő kulcs is. Nos, nem kell hozzá sem­miféle, még oly jelképes kulcs sem, hogy a Lenin Tsz gazdál­kodását nyitogassam, bár van. mire rákérdezni. A legfőbb ti­tok, de legalábbis rejtély előt­tem, hogy miként sikeredett alig egy év alatt megduplázni a tsz halmozott termelési ér­tékét? Annyit, persze, sejthet az ember, hogy amit a száraz közgazdásznyelv e három szó­ban egybefoglal, amögött ten­gernyi erőfeszítés húzódik meg. Legjobb, persze, az elnököt kérdezni. Lovas Géza így néhány héttel a zárszámadó közgyűlés előtt —, Tárnokon ennek hagyományos napja van: február S-e — már bíz­vást összegezheti az elmúlt gazdasági esztendőt. Ismét termesztenek cukorrépát — Legyünk pontosak: 1970- ben 43 millió, 1971 alapján 83 millió forintos termelési ér­tékről beszélhetünk. Elfogadom az elnök kiiga­zító kritikáját, vagyis: csak majdnem megduplázódott az a szám. De vajon a különféle részterepeken is hasonló az arány? Amit döntőnek vélek: a megkétszereződés érvényes a mezőgazdasági alaptevé­kenységre is, amelynek körq 'perszé,' át 'legutóbbi, idevágd kormányhatározat értelmében kitágult. Természetesen a főváros szomszédságában levő község hasznosítja egyéb adottságait is, tehát — látni fogjuk — bi­zonyos ipari tevékenységeket is meghonosított. Miként a megyében sok más helyen, úgy itt is mindenféle elméleti érv­nél meggyőzőbb gyakorlati példájára lelek annak, hogy a hagyományos mezei gazdál­kodás okszerűen kapcsolódhat a melléküzemhez és fordítva. Érvényes ez mind közgazda- sági értelemben, mondjuk a pénzeszközök áramoltatására, az agrárolló ilyetén áthidalá­sára, mind foglalkoztatási gondjaik enyhítésére. Ez utób­binak lényege: a tsz textil­részlegében dolgozó asszonyok a munka dandárja idején be­kapcsolódnák a mezei tenni­valókba. A mezőgazdaság széles tere­pén maradva, megemlíthetjük kertészkedésüket éppúgy, mi­ként a szarvasmarhatartást. Napjainkban, midőn annyi rentabilitási kérdőjel kíséri ezeket az ágazatokat, kivált­képpen fontosnak érzem, hogy erről a témakörről faggassam az elnököt. Bevallom, meg­hökkent válasza: „Tavaly sem­mi cukorrépát nem termesz­tettünk, az idén 150 holdat ül­tetünk be ezzel a növénnyel.” Kutatókkal összefogva Nem, vagy nem pusztán az óesztendő végén nyilvános­ságra került termelői áreme­lés ösztönzi erre a gazdasá­got, hanem legalább ennyire a fejlesztendő szarvasmarha­állomány. Az összefüggés vi­lágos; most 70 százalékos ál­lami támogatás« "1 megvesz­nek egy francia cukorrépa­gépsort, s íme, a láncolat el­nyúlik a szarvasmarhához, amelynek jó táplálékot ad majd a répaszelet, a melasz, más melléktermék ... Ez még csak jövendő segít- sége-feltétele az állattenyész­tésnek, ám megvan az a 400 hold legelő, amelyet öntözni kívánnak — ez is a program része. „A szarvasmarhatar­tás mindaddig ráfizetéses lesz, amíg a takarmányt drágán termesztjük”. Mindeneset- denesetre önellátók kívánnak lenni takarmányból, márpe­dig az ötéves terv végére 5— 600 szarvasmarhát akarnak tartani. Méghozzá fele-fele alapon: 300 állat hízó típus, 300 tejelő típus lesz. Az Állat- tenyésztési Kutató Intézet tízéves „menetrendet” készít a termelőszövetkezet számá­ra, s a fejlesztési program­ra a gazdaság évi hatmillió forintot szán saját erejéből évente. — Márpedig ezt a pénzt ki- záiólag a mezőgazdasági alap- tevékenységből előteremteni nem lehet. A főkönyvelő, dr. Hős Géza, fogalmaz ilyen határozottan, s banki, aki csöppnyit is já­ratos az élelmiszer-gazdaság közgazdasági berkeiben, egy­értelműen rábólinthat meg­állapítására. Kh/ül a vertikumon Dehát akkor miből terem­tik elő azt a hatmilliót, s az egyéb fejlesztési pénzeket, hogy a tagság személyes jö­vedelmeiről ne is szóljunk? (Pedig ez S<s megérne némi eszraeíu itatást, hiszen 1960 előtt másfél évtizedig a,,gyen­ge” kategóriába tartozott ez a szövetkezet!) A már említett textilrész­leg cérnázó- és orsózóüzem­ből áll, amelyben szerződé­ses bérmunkát végeznek:job­bára járadékos és nyugdíjas asszonyok dolgoznak a rongy­tépő, -válogató üzemben, s pes­ti gyárba küldik a szín, mi­nőség, fajta szerint kiváloga­tott portékát, (összesen. 300 asszonynak adnak így mun­kát — a haszon tehát, mond­hatni, legalábbis kettős.) Meg­ítélés dolga, de a gyárnak vég­zett előkészítő munka aíkár szolgáltatásként is fölfogha­tó, hiszen semmiféle készter­méket itt nem produkálnak, így vagy úgy, ám ez már két­ségtelenül kívül van az élel­miszer-gazdaság vertikumán, teljes folyamatán, akárcsak a tsz öntödéje. Hohó, öntöde! Ha valami­ben, úgy ebben a témában izzik föl a legtöbb szenvedély: mit keres az öntöde a mező- gazdaságban? Nos, nem szól­ván arról az apróságról, hogy mind több joggal beszélhe­tünk immár ipari vagy ipar­szerű mezőgazdaságról, amely­ben a legkülönfélébb gépek dominálnak, csakugyan lehet azon vitatkozni, vajon nem célszerűbb-e a nagyiparra korlátozni az öntödei tenni­valókat? Igen ám, de a tsz- öntöde egyik partnere, a Te­lefongyár képviselője mond­ta: ha megszűnik ez az ön­töde, s a nagyiparhoz vagyunk kénytelenek fordulni, majd megkapjuk a visszaigazolást másfél esztendőre. Míg a tsz másfél nap qlatt (!) elkészíti a speciális, egyedi darabot. Az ismert ellenérv: elcsá­bítja a munkaerőt... Csak­ugyan visszacsábult Tárnokra — írd és mondd — négy öntő szakmunkás, s a faluban beta­nítottak 36 segédmunkást. Munka vgn, azaz fogalmaz­zunk inkább feltételes mód­ban: lenne, lekötötték már 1972-re a teljes kapacitást... Mégis, megjött a KGM levele, amely szerint június végéig fölszámolandó az öntöde. Ipari tevékenységből 11 millió fo­rint adót fizet be egy évben a tsz. Vajon az adóalany el­halásával honnan pótolják a költségvetés számára ezt az összeget?! És vajon lesz-e, aki tűzcsapszekrényeket készít helyettük? Vagy eggyel több hiánycikk a piacon olyannyi­ra közömbös lenne? Napirenden: a zöldség Nincs arról szó, hogy a tsz ne tudná pótolni az esetleg (mert hiszen azért remény­kednek még júniusig!) kieső bevételt, így a cukorrépához hasonlatoson dinamikus nö­vekedést határoztak el a zöld­ségtermesztésben is. A tavalyi 180 holdnyi szán­tóföldi zöldség helyett az öt­éves terv végéig 300—400 hol­don kívánnak zöldséget ter­meszteni, nyilvánvaló, hogy az új kormányintézkedés csak megerősíti ebbéli törekvésü­ket. Pusztán o paradicsom­program föltételezi 200 hold beültetését, mivel a gép ki­használása így célszerű. Ezt a gépet egyébként gazdasági együttműködés keretében vá­sárolnák meg: a soroksári Vö­rös Október, a zsámboki és esetleg a szomszédos érdi tsz társul a tárnokival zöldség- termesztésre. Egyszóval a Lenin Tsz 650 munkás tagjának — rajtuk kí­vül van még 200 nyugdíjas és járadékos — megteremtik a jövő esztendők kenyerét is helyben. Miként az g négy öntő sem válik fölöslegessé, ha az említett intézkedést végrehajtanák; találnak nekik tennivalót, annál is inkább, mert könnyűszerrel leszoktak a napi utazgatásról. Tárnok ugyanis 25 kilométerre vgn mindössze a fővárostól, ám, közlekedése olyan szerencsét­len,. hagy... két órát is .eltart, amíg Pestre jut a vonatozó... Keresztényi Nándor SZOCIALISTA BRIGÁDOK (2.) Térkép a Csepel Autóról Nehéz határvonalat húzni, hogy egy gyártástechnológia kidolgozása meddig munkakö­ri feladat és honnan szocialis­ta brigádvállalás. A Csepel Autógyár gyártásfejlesztő ifjú­sági szocialista brigádjának felajánlása — pontokba foglal­va — igazodik a vállalat ter­véhez, s ami már meghaladja munkaköri kötelességüket, azt szocialista brigádtagként telje­sítik. — Feladatunk a műveletter­vezés — magyarázza Krecz István brigádvezető. — A töb­bi között a padlóvázalkatré­szek konstrukciójának módosí­tása, a gyárthatóság egyszerű­sítése, a költségek csökkentése, vagyis a termelés legoptimáli­sabb körülményeinek megte­remtése. — Az autógyár programvál­tozásában fontos szerepet kap­tunk — folytatja Antalóczy Ervin technológus tervező. — A lehetőségek figyelembevéte­lével olyan technológiát kell kidolgoznunk, amely a leggaz­dagabb és a legjövedelmezőbb a vállalatnak. A gyártásfejlesztő ifjúsági szocialista brigád tehát „mo­nopolhelyzetben'’ van: mert míg a többiek a meglevő adottságokkal dolgoznak, az ő feladatuk az új keresése, az új technológiák, az új módszerek kidolgozása. A brigád átlag- életkora huszonnyolc év, lel­kes, fiatal emberek, akik hi­vatásuknak élnek. Négyen mérnökök, ketten műszaki fő­iskolát végeztek, öten techni­kusok s egy műszaki rajzoló közöttük. Valamennyien tanul­nak most is. Ketten diploma­tervüket készítik, többen a vállalat technológiai szaktan- folyamára járnak, illetve KlSZ-oktatásban vesznek részt. Idén a szocialista brigá­dok arany fokozatának meg­szerzését tűzték ki célul. @ Mit tesznek ezért? — A vállalat- tervéhez kap­csolódó vállalásunk teljesítése mellett részt veszünk a szocia­lista brigádok olvasómozgal­mában is — mondja Nagy Miklós. — Az a három-négy könyv, amelyet elolvasunk és megbeszélünk, szakmai vagy politikai jellegű. Ezek a „köte­lező” olvasmányok. S ami nem az: szeretjük a szépirodalmat, főleg a világháborúval foglal­kozó műveket, s ha valame­lyikünk jó könyvet talál, az kézről kézre jár a tagok kö­zött. Ezt csak azért említem, mert sokan azt hiszik, hogy a műszaki beállítottságú embe­reket nem érdekli más, csak a szakmájuk. © Társadalmi munka? Antalóczy Ervin nyilatkozik erről: — A brigádban többen kü­lönböző tisztségeket — KISZ- titkár, vezetőségi tag — visel­nek. Ezenkívül alkalomszerűen veszünk részt társadalmi mun­kában. Ha kommunista szom­bat vagy vasárnap van a gyár­ban, mi sem hiányzunk. S bár­mit megteszünk, amit kérnek tőlünk, főleg, ha az a mun­kánkkal összefügg. Nem tart­juk helyesnek például, hogy társadalmi munka címén ud­vart takarítsunk. Ügy gondol­juk, hogy a mi felkészültsé­günkkel hasznosabb munkát is végezhetünk. • Hogyan értékelik a brigádokat az autógyártás­ban? — A szocialista brigádveze­tők értekezletén foglalkoztunk ezzel — mondja Krecz István. — Elhangzott az a kérdés, hogy a vállalásokat ne mechaniku­san értékeljék. A felajánlások a vállalat tervéhez igazodnak, s ez így van jól. De ha idő­közben megváltozik a terv, ak­kor a brigád csak félig teljesí­tette felajánlását. Ezért nélkü­lözhetetlen, hogy állandóan tá­jékoztassanak a vállalat hely­zetéről,. hogy a vállalások is rugalmasak lehessenek, s lehe­tni v^liék módosításuk., Ezen az értekezleten vető­dött fel a brigádtérkép gondo­Lakni, hitelben? Kopogtatásomra pongyolás, kicsit kócos asszonyka nyit aj­tót. Elnézést kérek a zavará­sért. Kicsit hebegek, hogy ti­zenegy óra, azt hittem ... ö szintén szabadkozik, hogy ilyenkor már rend szokott ná­luk lenni, csak most este ké­sőn feküdtek. Míg beszél, be­csukja az egyik szoba ajta­ját, hogy eltakarja a rendet­lenséget. — A férjem még pihen. Dél­után rendel, de hq "őt keresi, felkeltem. Ha kicsit vár, fel­teszek egy kávét. Pillanat alatt kész. Kedves, szolgálatkész. A férjre sem kell sokat várni. Hozzászokott már a gyors öl- tözéshez. Községben gyakran felzavarják az orvost. Keve­sen vannak és a beteg nem várhat. Mint hallottam, ezt az orvost különösen becsülik betegei. Amikor megmondom, miért keresem, elvörösödik. Hirte­len szólni sem tud, annyira meglepett. Azt hitte, a mun­kájáról beszélünk, a hivatásá­ról, arról, mennyi a beteg, milyen nehéz az orvos élete, sok a felesleges adminisztrá­ció. Én viszont a lakbérről kérdezem. Kél év hátralék — Bocsánat — változik hi­deggé közöttünk a hangulat —, milyen jogon? Már a formára sem ad: az igázolványom kéri. Felesége mit sem ért az egészből, épp hozza a friss, finom kávét. Ezt már nem küldheti vissza a doktor úr, kuncogok ma­gamban. — Kíváncsiságból jöttem, mert olvastam egy statiszti­kát, miszerint a megyében 1,2 millió forint lakbérhátralékot tartanak nyilván. Az adósok között jelentős számú orvos, pedagógus, tanácsi alkalmazott is található. A kimutatás sze­rint ^kad olyan, aki két esz­Kereset pedig csak egy. Nem sok a lakbér, igaz, de na az is orvosságra ment el! Szégyelli a dolgot, mentegetőzött több­ször a tanácselnöknél is. Érzem, itt megértésre vgn szükség, a hátralékok behaj­tását nem itt kell kezdeni. A többség, ahol érdeklő­döm, azonban közömbös. Leg­alábbis így mutatják. Mente­getik magukat: több is elfo­lyik más csatornákon, miért pont ez fáj? Miért nem szól­tak eddig, miért hagyták ösz- szegyűlni? Legalább töröljék el a hátralékot, ezután majd fizetnek! Azokrg a szegény családok­ra gondolok, amelyeket va­laha gyakorta volt alkalmam látni. Szegények voltak, de elsején kérés nélkül letették a házbért. Nemcsak azért, mert féltek a kilakoltatástól, hg- nem elsősorban becsületből. tendeje nem fizetett, mint ön. Nyolcezer forint a hátraléka. Nyolcezer! — Kérem, nem tartozom ön­nek elszámolni, de annyit meg jegyzek, hogy szolgálati lakásban lakom. — Ez mentesít a lakbér alól? — Azelőtt jöttek érte. „Ha annyira szükséges“ — Tehát a helyi tanács len­ne a felelős, amiért megfeled­kezett gz ön kötelességéről? — Ezt nem mondtam. De ha tudná, mennyire túlterhelt vagyok. Két orvos helyett dol­gozom. Soha nem nyolc órgt! Van, hogy lefekszem és máris jönnek értem. A magam ügyeivel szinte nem érek rá foglalkozni. Nem akarok visszaélni a vendégjoggal, ezért erre nem válaszolok. Pedig lenne mit: ott áll előttem ' a technika sokféle csodája: mggnó, tele­vízió, gramofon... A bútor is divatos, drága holmi. Kul­turált emberek, könyvek, fest­mények között. Kelletlen vendéglátóm is ér­zi, hogy sántítanak az érvei. Amikor végre kijelenti, hogy ha annyira szüksége van az államnak arra „a néhány ron­gyos pénzre”, gkkor rendezi a számláját. Megnyugtatom: az államnak szüksége van ezzel a pénzzel együtt arra az egész millióra, amit az adósok jogtalanul él­veznek. Olygnok, akiknek gondot sem jelentene havonta rendezniük számlájukat. Ah­hoz viszont jelentős összeg, hogy a tanács renoválásra vagy más hasonló közösségi ügyre fordítsa. A fogadtatás másutt is ha­sonló. Kevés az olyan, mint az g pedagógus, aki elsírja magát: emelték a fizetését, nem keres rosszul, de nagy és szerencsétlen a család. Halál­eset, betegség is volt nemrég. Mindent szabad? Akik az 1,2 millió forint lakbérhátralékkal tartoznak Pest megyében, többségében jól kereső, jó állást betöltő, gondok nélkül élő emberek. Közömbösök, hanyagok, egy részük azt hiszi, az állam pénzével feledékenyek is le­hetnek: nekik mindent sza­bad. — Szabad?! Ezzel a kérdéssel nyitok be egy hitelezőhöz, a községi ta­nács elnökéhez. És megtoldom a kérdésem a Pest megyei Tanácsnál: Szabad-e ilyen elnézőnek lenni, hiszen közösségi pénz­ről van szó?! A válasz megnyugtató: A Pest megyei Tanács in­tézkedik. Nem nézi el vissza­menőleg sem, hogy egyesek ilyen elemi állampolgári köte­lességet elmulasszanak, míg a lakosság többsége mindenfajta kötelezettsége teljesítésében r?H amutató. Sági Agnes l lata is. Ez tartalmazná az az autógyáron belüli vala­mennyi brigádot, foglalkozásá­val, vállalásával együtt. S azon kívül, hogy lehetőséget ad a vállalások teljesítésének, az ér­tékelések összehasonlítására, megkönnyíti az együttműkö­dést a brigádok között. Krecz István a Csepel Autó­gyár képviselője lesz a szocia­lista brigádvezetők ágazati ér­tekezletén. Küldetéséről kérdezem. A brigádvezető helyett azon­ban Koncz Endre válaszol: — Ez a tanácskozás jó al­kalom lesz az ismerkedésre is. Azzal bíztuk meg a brigádve­zetőt, hogy vegye fel a kapcso­latot az Ikarusszal, hiszen kö­zös feladatunk a járműprog­ram teljesítése, közös érdek tehát, hogy segítsük egymást. A Magyar Vagon- és Gépgyár szocialista brigádjaival már megkötöttük az együttműködé­si szerződést. A brigádban — ők mondták — minden közös, a munka, a felelősségvállalás, az élmény, a gond, az öröm. A brigádtagok fiatal emberek, s a brigádnak sok gyereke van, s ez gond is, öröm is. — Kicsi a gyár bölcsődéje és óvodája — magyarázza Nagy Miklós. — Annyit kell várni a gyár dolgozóinak a kérelem teljesítésére, hogy a gyerek másfél éves, mire bekerül. — Az a baj — veszi át a szót testvére, Nagy László —, hogy az óvodáskorú gyerekek is a bölcsődében vannak, s a kicsiknek nem jut hely. Az ilyen gondokat csak az érti igazán, aki maga is ha­sonlókkal küzd. S' bár napi­rendre került az autógyárban a gyermekintézmények bővíté­se. érthető, hogy türelmetle­nek. Vannak egyéb közös gond­jaik is. Ezeket Koncz Ericííe fogalmazza meg: — Más vállalatnál a műsza­kiaknak kötelező részt venni a Gépipari Tudományos Egyesü­let tanfolyamain. Mi legfeljebb magánszorgalomból jelentkez­hetünk azokra az előadásokra, amelyeket munkaidő után tar­tanak, mert napközben nem engednek el. Pedig jó lenne, ha legalább egy-egy ember le­hetőséget kapna, hogy részt ve­gyen a GTE rendezvényein. Biztosak vagyunk benne, hogy a kiesett munkaidő megtérül­ne, s az időveszteség hasznot hozna a gyárnak. Soós Ibolya Koordinált vízgazdálkodás A KGST végrehajtó bizott­sága 55. ülésszakán hozott ha­tározatának megfelelően meg­alakult a Tiszavölgyi Vízgaz­dálkodási Együttműködés ál­landó munkabizottsága, amely a KGST-országok vízügyi ve­zetői testületének munkájához nyújt jelentős segítséget. Bu­dapesten került sor az állandó munkabizottság első ülésére — Bulgária, Csehszlovákia, Jugo­szlávia, Magyarország, Romá­nia és a Szovjetunió szakértői nek részvételével —, amelyer összeállítják az együttműködő munkatervét. Az érdekelt or­szágok a vízgazdálkodási mun­kálatok koordinálásával, az ár- vízvédelem és a vízminőség­védelem összehangolt fejlesz­tésével és közös érdekű létesít­mények építésével kívánják megvalósítani az együttműkö­dést. MAJLIBA SZEZONVÉG Befejeződött a máj libasze­zon az ország legjelentősebb libahizlaló körzetének köz­pontjában, Kecskeméten. A Baromfifeldolgozó Vállalat gyáraiban — Kecskeméten és Kiskunhalason — 528 ezer májlibát dolgoztak fel a kör­nyező libatenyésztő tsz-ekből. háztáji gazdaságokból.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom