Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-12 / 9. szám

4 ‘‘yJtívlap 1972. JANUÄR 12., SZERDA Textilműszaki múzeum létesül Indigótörő mozsár, kékfestő sablonok Megnyitás: jövőre, a százesztendős évfordulón Abonyi tárlat Iglay József és Uhrig Zsígmond képei Százéves a Magyar Földrajzi Társaság Száz évvel ezelőtt, 1872. ja­nuár 12-én határozták el a kor kiemelkedő magyar földrajz­tudósai a Magyar Földrajzi Társaság megalakítását. A gondolat már egy évvel ko­rábban, a világ geográfusainak antwerpeni találkozóján fel­merült, gyors végrehajtását a korabeli magyar földrajztudo­mány nemzetközileg is elis­mert fejlettsége tette lehetővé. A megalakulást 1872. május 19- én hivatalosan is kimondták és ezzel világviszonylatban úttörő munkát végeztek. Az alapító tagok között olyan neves tudósok szerepel­nek, mint Hunfalvy János, az egyetemes földrajz kiváló kép­viselője, a társaság első elnö­ke, Vámbéry Armin, a világ­hírű orientalista kutató, to­vábbá Szabó József akadé­mikus, az edinburghi és a bo­lognai egyetem tiszteletbeli doktora, a geológia tudósa és Xantus János, a magyar sza­badságharc hőse, aki az üldö­zés előtt Amerikába menekült, ott lett földrajztudós. Az ala­pítók között nemcsak geográ­fusok, hanem más kiváló ter­mészettudósok, statisztikusok és történészek is szerepeltek. A megalakulással egyidőben megindult a társaság hivatalos lapja, a Földrajzi Közlemények is. A centenárium alkalmából a múlt év augusztusában a Nem­zetközi Földrajzi Unió Európá­ban először hazánkban ren' dezte regionális konferenciáját, amely a magyar földrajztudo­mány és ennek keretén belül a Magyar Földrajzi Társaság munkájának nemzetközi elis­merését is jelentette. T. U. A ranylemez lesz a Kis virág ? „Az év” sorsolása A Textilipari Műszaki Tu­dományos Egyesület mozgal­mat indított textilműszaki mú­zeum alapítására. Az anyag- gyűjtésbe bevonták a textil­gyárakat, minden olyan üze­met, ahol lehetnek textilipari emlékek, és segítséget kértek a KlOSZ-tól is a textilgyártás múltját őrző gépek, szerszá­mok, szakkönyvek, fotók, raj­zok, írásos emlékek gyűjtésé­re. A KIOSÍZ tagjai között sok a kötő, kézi és gépi hurkoló, takács, kelme- és fonalfestő, kékfestő és vegytisztító kis­iparos, akik közül a Kisiparos Újságban és a Szervezeti Ér­tesítőben közzétett felhívásra jó néhányan jelentkeztek. Régi paszományosgépek A megye — és az ország — kisiparosai már eddig is szá­mos értékes emléket ajánlot­tak fel, ki pénzért, ki díjmen­tesen. így századfordulón ké­szült varrógépet, régi indigó­törő mozsarat és vasgolyót, a Kelmefestő Újság század eleji évfolyamát — olyan is van, aki emlékeinek magnóra mondá­sát ajánlotta fel. Egy bácsalmási kisiparos­dinasztia száz esztendeje űzi a kékfestő mesterséget — fel­ajánlották segítségüket. „Ha jól tudom, én vagyok az or­szág legfiatalabb kékfestője — írja Skoruttyák Géza —, mű­helyünket még dédnagyapám alapította, és a család azóta egyfolytában hű maradt a szakmához.” Egy miskolci kis­iparos még ma is régi paszo- mányosgépén dolgozik — fel­ajánlotta gépe fotóját. Régi kékfestő sablonokat adna egy mezőkövesdi kék- és kelme­festő, egy dunaföldvári kis­iparos 50—60 esztendős kézi EGYSZERRE szokatlan zaj­ra lett figyelmes. Mintha mo­tor zúgna. Vagy autó. Az, autó. Mind közelebbről hallot­ta a zúgást. Erre nem szokott autó járni. Most fordult be az utcájukba. Hirtelen fékezett, megállt a ház előtt. A vaska­pu éktelenül nyikorgóit. S va­laki megindult az udvaron át, hátra. Határozott, férfiasán ke­mény léptekkel közeledett. Honnan emlékezhet ezekre a léptekre? Mert emlékezik... Ez a valaki hozzá jön. Érte? Ki lehet? Körmendin kívül más nem ismeri ilyen ponto­san, hol lakik. A címét tud­ják. De hogy a gang végé­ben ... Körmendi járása nem ilyen. Más jön, nem Körmendi. Kör­mendi esetleg csak küldte. Tehát Körmendi is! A konyhaajtó kilincsre volt csukva. Az érkező lenyomta a kilincset. Még két lépés a konyhakövön, s kívülről meg­zörgették az ajtót. Rögtön utá­na még egyszer. — Tessék! — mondta Lacz- kó álmos fahangon. Az ajtó kivágódott. A kü­szöbön, hóna alól előremeredő géppisztolycsővel a vörös al­hadnagy állt. Laczkó mást várt. Akárkit. De hogy éppen ez jöjjön érte? Ez az ember? Az alhadnagy köpenye gyű­rött veit, homloka maszatos, szeme körül nagy lila karikák ültek. Leeresztette a géppisz­tolycsövet, s előrelépett. — Erőt, egészséget! — A hangja is fáradtan kopogott. S megbicsaklott, amikor az „egészséget” mondta. LACZKÓ ÖNKÉNTELENÜL nyúlt az egyetlen szék karfá­hajtású benzinmosó gépet. Egy pécsi kékfestőmester régi szerszámokat ajánl fel. egy szegedi kisiparos kartonnyomó szakmai emlékeit írja le. A legutóbbi megbeszélés sze­rint a múzeumot Pest—Óbuda —Buda egyesítésének századik évfordulója alkalmából a III. kerületben nyitnák meg, minthogy Óbuda hagyomá­nyos textilcentrum. A kerületi tanács felajánlotta, hogy a ki­állítást helytörténeti anyaggal egészíti ki. Vándorkiállításokat is terveznek — Magyaróváron például üzemtörténeti kiállítás lesz —, s megállapodtak a postával: a múzeum megnyi­tása alkalmából bélyeget bo­csát ki. Emlékek kerestetnek A múzeum — amelynek lé­tesítését a Művelődésügyi Mi­nisztérium egyetértésével a Könnyűipari Minisztérium és vállalatai anyagilag is támo­gatják — ezúton is kéri a tár­sadalom hathatós segítségét: akinek birtokában a textilipar háziipari, céhes, manufaktu­rális vagy nagyüzemi doku­mentumai, valamint a textil­es ruházati ipar munkásmoz­galmi múltját reprezentáló emlékek vannak — vagy aki ilyesmitől tudomást szerez —, tudassa azt a múzeum előké­szítő bizottságának tagiával (Vagy Mihály né, Budapest III., Fényes Adolf utca 13— 2i.). A tisztító-festő dokumen­tumokat a Fővárosi Patvolat Vallalat (Boldizsár János. Bu­dapest. V., Csengery utca 11.) gyűjti a múzeum számára. A magánidsipateiok felajánlá­saikat a KIOSZ országos köz­pontjának tájékoztatási cso­portjához címezzék (Budapest VI., Kálmán utca 20.). jához, s a vörös alhadnagy elé tolta. Az szó nélkül leült. Agyában lassan minden ösz- szekuszálódott. Az alhadnagy­ról rá is átragadt a fáradtság. Tagjai elzsibbadtak. Az ágy szélére ereszkedett. Az alhadnagy körbehordoz- ta tekintetét a szobán. Szegé­nyesen berendezett, szűk he­lyiség volt, valamikor kamra. Az ágyon s a -széken kívül nagy, rozoga szekrény, via­szos vászonnal letakart desz­kaasztal, s az ajtó mögött vö­rös márványmosdó az összes bútorzata. Laczkó még soha nem gon­dolt arra, hogy szégyenkeznie kellene, amiért ilyen egyszerű körülmények között él. Most elrestellte magát a vörös előtt. — Megkínálnám, de nem tartok itthon italt — szólalt meg, csak hogy az alhadnagy figyelmét másra terelje. S et­től eszébe jutott, hogy aznap ennivalót se hozott haza. Nincs egy falat kenyere. — Nem azért jöttem — tett elhárító mozdulatot a vörös. — Gondolom — bólintott rá Laczkó. — Laczkó elvtárs! — az al­hadnagy a géppisztolyt ke­resztbe fektette a térdén. — Én magát mindig rendes em­bernek tartottam! Mellébeszél, ráncolta a homlokát Laczkó. Nyögje ki, mit akar. A VÖRÖS IS ÉSZREVETTE, hogy kár a szót szaporítani. Megköszörülte a torkát. — Maga már szerkesztett újságot! Egyre bonyolultabb az ügy, gondolta Laczkó. Eszébe jutott a katonáéknál százszor hallott beugratás. — Ki tud zongo­Hiszek a mellékutcák köl­tészetében. Hiszek abban, hogy minden lenézett tárgyat, vízmosta fűzfát, leánymosolyt az élet központjának tud lát­tatni az igazi festő — egysze­rűen azért, mert ilyen igény­nyel létezik. Lelkesít, hogy Iglay József és Uhrig Zsigmond ilyen szándékkal festett napraforgó­kat, melyek a kiállítás nyitá­nyaként üdvözlik az érkező­ket. Iglay József szemlélődő al­kat. Sződligeten él, súlyos szembajjal küzd. Képei annál őszintébbek, az erőfeszítés me­legsége és áhítata sugárzik fe­lénk — egy ember, aki szívé­vel fest. Mozgásában korláto­zott, de nem lehetőségeiben. Az erős fénnyel telített dél- előttök az órái, amikor meg­szakadt vonalakkal, megseb­zett színekkel megidézi a nyá­ri kert zsúfolt eseményeit, dőlt fák, magányos tanya, kontyos nő líráját, felfedezi az egyre több házzal benépesülő „Vas­úti fasor”-ban a maradék ter­mészet csöndes, tiszta elfojtó- dással. Uhrig Zsigmond kitárulkozó egyéniség telve lendülettel és vállalkozási kedvvel. Nem elégszik meg szűkebb pátriá­jának, Gödnek festői bemuta­tásával — állandóan tágítja világát. Dunakesziről, Viseg- rádról, Szentendréről készült akvarelljeit bővíti kecskeméti, balatoni hangulatok töredékei­vel. Ahol jár, azonnal kottázni kezdi a tájat, emberarcokat az ügyeletes színek önkéntesei­vel. Sok helyen jár. Amszter­damból is hozott képi üzene­tet, jelentős bulgáriai sorozata. Neszebári csónakok ringanak legújabb képein — megörökí­tette Tirnovot és Kossuth La­jos sumeni lakhelyét, dús nö­vényzet közé süllyedt török negyedet. A terméssel ő sem, Iglay sem elégedett. Űjakra ké­szülnek. Barátok. Közös él­mény is mélyíti érzésüket — Rudnay Gyula tanítványai voltak. A művészet iránti sze- retetükben azt kérdezik mind­ketten — merre tovább, hol rázni? — kérdezte a parancs­nok. Két kiskatona jelentke­zik. — Akkor maguk mennek krumplit hámozni a konyhá­ra! Aligha valószínű, hogy a vörösnek most ugratni volna kedve. — Az egyetemen szerkesz­tettem. Nem egyedül... Olyan is volt az az újság. S legyintett. Az alhadnagy a géppisztoly csövével babrált. — Szerkesztőre volna szük­ségem, azonnal... A száza­dunk megszállta a várost. Az én szakaszom a húsgyárat és a szerkesztőséget védi. De csak egy szál gépírónőt találtunk a házban. Laczkóban lassan engedett a zsibbadtság. — Igaz, hogy a főszerkesztőt elvitték? — El. A többi meg lelécelt — biggyesztette le alsó ajkát a vörös. — Azért jött, hogy én? ... Az alhadnagy a vállára lök­te a géppisztolyt. Felállt. Az ajtóból hátranézett. Szeme megakadt Laczkó könnyű fel­öltőjén. — A pokrócot is hozd — bökött az ágyra. — Hidegek az éjszakák. A SZERKESZTŐSÉG, a nyomda és a húsgyár egyetlen épülettömböt képezett. A szerkesztőség bejárata a főut­cáról nyílt, helyiségei az első emeleten voltak, a főutcai és a mellékutcai szárnyon. Az épület mellett, de már a mel­lékutcában egy kitoldott öreg földszintes házban dolgozott a nyomda. S a nyomdán túl ter­peszkedett a húsgyár. A környéken csend volt. A rejtőzik számukra a festészet kincses szigete. A válasz egy szóra csökkenti a rejtekhely megjelölését: önmagukban ta­lálható a kulcs, mellyel ki­nyithatják a meghódított szép­ség belső termeit. Losonci Miklós Tv-műsorok Kartali riport, A völgy lakója Vajda János halálának 75. évfordulójára emlékezve, ja­nuár 18-án, kedden A völgy lakója címmel versműsort su­gároz a televízió. Tizenöt esz­tendő a címe a január 19-i műsornak, amely érdekes egyéniségekkel folytatott be­szélgetésekben mutatja be a munkásőrség születésének kö­rülményeit és másfél évtize­des történetét. Ugyanezen a napon vetítik az izgalmas, igé­nyes mondanivalójú, háromré­szes NDK-filmsorozat, A gé- nuai hölgy történetének első részét. Érdekesnek ígérkezik a január 20-án, csütörtökön kez­dődő Európa bölcsője című hatrészes NSZK-filmsorozat, amely az ókori kultúrákkal is­merteti meg a nézőt. A doku­mentumfilmek közül kiemel­kedik a Lámpagyújtástól lám­paoltásig című műsor, amely január 21-én, pénteken kerül képernyőre. A tv riportere a kartali tsz-ben dolgozó nőket keresi fel, hogy elbeszélgessen velük gondjaikról, örömeikről. Ugyancsak 21-én kezdődik A tv zenei klubja, amely állan­dó műsorként elsősorban a ko­molyzene kedvelők igényét hi­vatott kielégíteni. A január 22-i, szombati éjszakai elő­adásban láthatják majd a né­zők Semprun világhírű regé­nyének A nagy utazásnak filmváltozatát. A január 23-i, vasárnapi műsorok közül ki­emelkedik a Rusztaveli föld­jén című dokumentumfilm. katonák a folyosón, a kövön kuporogtak, néhányan a szer­kesztőségi szobákban az ösz- szetolt asztalokon aludtak. Űr csak a bejáratnál állt. A főszerkesztő irodája felől írógépkattogás hallatszott. Az előszobában a gépasztal mö­gött negyven év körüli el­nyűtt asszonyka görnyedt. Laczkó köszönt neki. Az asszony csak a homlokával biccentett. — Van két érettségizett srá­com! — Az alhadnagy az ab­lakhoz lépett, s leeresztette a redőnyt. — Az egyik jól raj­zol, a másik szépen ír. Hasz­nukat veszed. S egy öreg nyomdász szólt, hogy szívesen segít. Korrektornak mondja magát. Mindjárt felhívatom. Már világosodott, amikor a negyedik oldal betördelve le­került a nyomdába. Anyag akadt. A szerkesztők fiókjai dugig voltak le nem adott írásokkal. Laczkó meg­találta az előző napokban be­ígért folytatásos regény kéz­iratát. Az egész első fejezetet kö­zölte. A telexgép ontotta a híreket. Laczkó töprengve válogatott közülük. Végül úgy döntött, csak azokat hozza, amikkel a megnyugvást, a kedélyek csil­lapodását segíti elő a város­ban. A főszerkesztő szobájában volt egy heverő. Hogy egyedül maradt, magára terítette az otthonról hozott pokrócot, s lefeküdt. Nem tudott elaludni, fázott. Duplán hajtotta a pokrócot, behúzódott a heverő támlájá­hoz. NEM ALHATOTT SOKAT, ismét felriadt. Arra ébredt, hogy valaki megigazította a takaróját. Kidörzsölte szeméből az ál­mot, s felnézett. A vörös alhadnagy hajolt föléje. Vastag, gyakorlókö­penyt dobott rá, azt nyomogat­ta le a hátánál. (Folytatjuk) Elérkeztünk a „Kedvenc le­mezem” rovat III. „Az év” pá­lyázatának sorsolásához. Ez­úttal gazdára talált vglameny- nyi nyeremény, és reméljük, sok olvasónknak sikerült örö­met szereznünk. Nagylemezt nyert: Danka Teréz (Nagykőrös, X., Zentai u. 13.), Klenovszki János (Tá- piószentmárton, Május 1, u. 10.), Gálik Rozália (Inárcs, József A. u. 26.). Kislemezt nyert: Ignácz Pál (Kőröstetétlen, Kecskés dűlő з. ), Králik Zsuzsa (Penc, Pe­tőfi u. 15.), Freschl Teréz (Érd, VI., Gyula u. 51.), Sá­fár László (Nagykőrös, X., Vá- gi S. u. 3.), Fejes József né (Cegléd, XIII., Jászberényi u. 382.), Gréczi László hőr (Ber- necebaráti, pf. 0420.), Józan Jolán (Kiskunlacháza, I., Liget и. 11.), Orbán György (Száz­halombatta, lakótelep M/2. ép. IV. em. 1.), Feigl Julianna (Szigetbecse, Zöldfa út 25.), Faragd Edit (Ócsa, Marx K. u. 26.), Tóth. Etelka (Halászte­lek, II., Rákóczi F. u, 16.), Tér ék Ilona (Űri, Bartók Bé­la u. 32.), Pierner László (Ze- begény, Deák F. u. 14.), Rom­házi Lászlóné (Monor, Kossuth L. u. 88/a.), Varga Ágnes (Tá- piógyörgye, téglagyár), Nédó Dezső (Szigetszentmiklós, Du- naharaszti u. 22.), Dutka Ág­nes Ipolydamásd, József A. u. 13.), Juhász Mária (Monor, Költői A. u. 2.), Pataki Vilma (Cegléd, Teleki u. 29.), Bogdán Katalin (Cegléd, VII., Török Ignác u. 16.), Farsang Erzsébet (Nagykáta, Akácfa út 3.), Fa­ragó Magdolna (Perbál, Dó­zsa Gy. u. 18.), Kiss Paula (Abony, I., Szelei u. 20.), Ju­hász Ilona (Nagykáta, Erdő­szőlő, Kétútköze 6.), Reggel Mária (Cegléd, IV., Lachner Gy. u. 22.), Tóth Mária (Nagy­kőrös, 4. j. Bokros dűlő 9.), Gecse Mariann (Dunaharaszti, Kossuth L. u. 87.), Molnár Fe­renc (Albertirsa, Sugár u. 6.), Mohácsi Lajosné (Galgagyörk), Jónás József (Domony, Ze­nész telep 5.), Solymosi Zol­tán (Maglód, Bajcsy-Zs. út 25.), Kiss Vera (Törtei, Ludas D. u. 1.), Jurácsik Rozália (Bugyi, Ady E. u. 15.), Gittin­ger Tibor (Bp., XIV., Zászlós u. 22.), Karvai József (Gödöllő, Báthori u. 6.). A Zeneműkiadó Vállalat kü- löndíját nyerte: Bayer Zsuzsa (Vác, Szilassy u. 1.), Zsíros Károly (Monor, Acsádi u. 36.), Fekete Sándor (Bigtorbágy, Rózsa F. út 3.), Klein Zsuzsa (Szob, Préskert 4.), Kovács Márta (Főt, Kossuth u. 31.). A PEVDI különdíját nyerte: Hantos Erzsébet (Váchartyán, Kossuth L. u. 2.), Csubra Já­nosáé (Mende, Bajcsy-Zs. u. 16.). A nyereményeket postán küldjük el. A nyertesek névsora után szeretnénk beszámolni né­hány közelgő nagylemez­újdonságról. A Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat minden bizonnyal ebben a hónap­ban megjelenteti a Bergendy- együttes saját számait tartal­mazó felvételét. Megjelenik az Illés- és az Omega-együt- tes, valamint Tolcsvayék nagylemeze is. És egy érdekes­ség: a közelmúltban tért ha­za Ausztráliából a Syrius együttes, s velük külföldön előbb készítettek nagylemez­felvételt, mint idehaza. Ezt a hiányt pótolja most az MHV. Mint ismeretes, Koncz Zsu­zsa „Szerelem” című 12 szá­mos lemeze Aranylemez lett. A közelmúltban megjelent „Kis virág” pedig — amely a népszerű énekesnő legújabb dalait tartalmazza, ugyancsak rendkívül keresett az üzletek­ben. Minden bizonnyal ez is Aranylemez lesz — méghoz­zá rövid időn belül. Sunyó—Falus Mint már korábban is közöltük, megváltozik a slágerlista megjele­nésének időpontja. A jövőben minden hónap első szerdáján kö­zöljük a listát, tehát legközelebb február 2-án. Olvasóink továbbra is hetente szavazhatnak, a vokso- kat január 31-ig kell beküldeni. A szavazólapra írják rá a legkedve­sebb vokális, illetve zenekari mű­nek a címét, valamint a kedvenc tánczenei számukat. Ezután borí­tékba vagy levelezőlapon küldjék el szerkesztőségünkbe (Pest me­gyei Hírlap, Bp. VIII., Somogyi B. u. 6.), s a borítékra ne feledjék felírni: „Kedvenc lemezem”. Sza­vazóink között minden hónapban egy nagy- és 12 kislemezt, vala­mint a FEVDI ajándékát sorsoljuk ki. AVAR VERA táncdalénekesnő a napokban, tért vissza jugoszláviai turné­járól, amelyen az ŐRI szerve­zésében több helyen lépett fel nagy sikerrel. A — mint mon­dani szokták — kiváló show- alkattal rendelkező művésznő jó hangja mellett humorával is kiváltotta a közönség elis­merését Az idei dédelgetett tervei között, ha sikerül meg­valósítani, egy tv- vagy rádió- felvétel szerepel, s arra ké­szül, hogy felléphessen majd az 1972-es táncdalfesztiválon. Addig is az ŐRI és az OSZK műsoraival járja az országot. P. G. PETROVÁCZ ISTVÁN Zsák a foltját 8.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom