Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

6 re sv HECrtl 1972. JANUAR 30., VASÄRNAP TINNYE ifi tűrés-tagadás: nekem dinnyéről legtöbbször egy anekdota jutott az eszembe. A jeles író-újságíró, az orosz klasszikus irodalom egyik első magyar tolmácsolója: Szabó Endre, az Üstökös című haj­dan híres élclap szerkesztője, egyszer megkérte Mikszáth Kálmánt, hogy üssön össze gyorsan valami tréfás karcola­tot a lapnak. Mikszáthnak nem volt írhatnék ja, de el­mondott Szabó Endrének egy csattanós históriát a tinnyei jegyzőről, s felajánlotta, hogy írja ő meg. Szabó meg is írta a történetkét, s mikor humo­reszkje az Üstökösben meg­jelent, Mikszáth azzal gratu­lált neki, hogy az még jobb, mint ahogy ő megírta. így de­rült ki, hogy a „nagy palóc” a Szabó Endrének ajándéko­zott témát már évekkel előbb elsütötte a Szegedi Napló­ban ... Restellem ezt a gondolattár­ja a haladó magyar hazafiak találkozóhelye lett. A tinnyei birtokvásárlás azonban meg­haladta Kossuth anyagi ere­jét, adósságokba keveredett, s csak felesége beosztása men­tette meg ideig-óráig a háztar­tás egyensúlyát. Három év múlva azonban, a nemzeti függetlenség biztosítását szol­gáló hazai ipar támogatására alakult Védegylet haldoklása és a Magyar Kereskedelmi Társaság katasztrófája idején, Kossuth vagyonának „romma­radványai” veszélybe kerültek, s adósságai miatt végül Tiny- nyét is el kellett adnia... Tiltnyét, amelynek első ok­leveles említése: TYNUE — 1274-ből származik, III. Béla király uralkodása alatt a Dél- Franciaországból bevándorolt Aynard nemzetség nyerte ado­mányul. A XV. század végén egy ideig a Nyulak-szigetén élő apácáknak, majd Mátyás ki­ITT LAKOTT 1543-1846- IG KOSSUTH LAJOS. sitást nagyon, hiszen Tinnyé- nek nem a tinnyei jegyző élőt1- tem egyébként máig ismeret­len története a nevezetessége, hanem az, hogy 1843—1846 kö­zött egyik házában lakott Kossuth Lajos, s ha az egykori Kossuth-porta a sok tatarozás során el is vesztette ódon for­máját, az előtte álló dombor­műves, feliratos emlékoszlop figyelmeztet a ház nevezetes­ségére. Kossuth mint a Pesti Hír­lap szerkesztője azért vásárol­ta meg 1842 tavaszán Somogyi Antal tinnyei birtokát, mert, saját szavai szerint: — állá­som múlhatatlanul megkíván­ta, hogy Pesten (értsd: Pest vármegyében) birtokom le­gyen. Itt rendezte be otthonát 1843-ban, ki is költözött csa­ládostul, ide tért vissza, hogy kipihenje pesti fáradalmait, barátai ki-kilátogattak hozzá, s a tinnyei ház kerti filagóriá­rály török verő. vezérének: Ma­gyar Balázsnak birtokába ke­rült, a XVI. században pedig a község sokáig emlékezetes hűbérurai: a Miskey famflia- beliek robotoltatják a jobbá­gyokat. A község templomai közül a katolikus a késői ba­rokk korban épült, a középko­ri Szt. Jakab székesegyházat a XVI. században a reformátu­sok szerezték meg, a hagyo­mány szerint: az akkori kegy­úr, a Miskey-földesuraság ad­ta el nekik egy pár vadász­csizmáért. A válogatott könyvtáráról, értékes berendezéséről híres Vásárhelyi-kastély nyomát is elsöpörte a II. világháború fergetege. A régmúlt néhány emlékét a tanácsháza épüle­tében levő, Tóth Jánosné ta­nárnő által összeállított kis házi múzeum őrzi. A tárlók­ban egy-egy darab a környék gazdag kő-, bronz-, római, Ahogy a szocialista brigádok látják Leltározás közben is nyitva . Papp Dánielné, a mogyoródi 29-es számú élelmiszer-vegyes­bolt vezetője küldött a szocia­lista brigádvezetők február 8-i országos szakmai tanácskozá­sán. Barátságtalan volt az üzlet, amikor felkerestük, nem fű­töttek, pedig hideg volt. Kifo­gyott az olaj a kútból, az utánpótlás pedig késett. Nem jutott folyékony tüzelő még a bolti kályhába sem. Pappné éppen vásárlási könyvecskét állított ki a szö­vetkezet egyik tagja részére. A múlt évieket már összegez­ték, lezárták és eljuttatták Gödöllőre, az ÁFÉSZ-köz- pontba, hogy kiszámítsák a visszatérítés összegét. — Egy kicsit elmaradtunk ebben az évben, kisebb a for­galmunk a vártnál — mon­dotta. — i Egy hónapig zárva tar- j tottunk a leltározás miatt. Ez semmiképpen sincs jól így. A jövőben mi új rendszert ve­zettünk be. Átszerveztük a munkákat: amíg benn a rak­tárban leltározunk, kinn az üzletben zavartalanul árusí­tunk tovább. Ezután arról beszélgettünk, hogy nemcsak a majdnem egy­hónapos kiesés látszik meg az eredményen, hanem az is, hogy még mindig igen sok a hiánycikk, amit keresnek, de nem kapnak az iparitól. Nincs elég villanyvasaló, olajkályha, kávéőrlő s más elektromos ciíkk. — Még egy gondunkról sze­retnék számot adni — foly­tatta. — Ránk is vonatkozik, amiről a megyei tanácskozá­son szó esett. Van a községben tsz, a helyi boltba mégsem jut az ott termett zöldségből. Megértjük, hogy a termelő- szövetkezetnek nem kifizető a kis szállítás, amikor az áru­jukat nagy tételben is el tud­ják adni. Talán érdemes lesz ezt a problémát az országos szakmai tanácskozáson meg­vitatni. Meggyőződésem sze­rint a szemlélet megváltozta­tásával javítani lehetne a helyzeten anélkül, hogy a tsz saámításai felboruljanak. k. m. népvándorlás- és honfoglalás­kor! emlékeiből, a ráctemetői zsugorított csontvázas sírok­ból, a Kisvár dombjával szem­ben levő késő vaskori urnate­metőből és Jászfalu X—XI. század sírleleteiből. Népi cse­repek, régi mezőgazdasági szerszámok színesítik a kis gyűjteményt, és egy óvatos ka- ligrafiával írt lapon egy mon­da, amelyet naiv bája miatt érdemes idejegyezni. „Van Tinny én — imigyen szól az írás — a falutól nem messze, a Piliscsaba felé veze­tő út mentén, jobb felén a rét szélben, egy részben magá­ban álló hegy, ezen hegyet a tinnyei nép ,Kis vár’ név alatt ismeri. A régi időben itt egy kastélyszerű erősség állott, melynek tulajdonosa egy Haj- mási Csepke nevű nemes úr volt, aki családjával a török időkben is itt lakott. Ezen úr­nak volt egy szép hajadon leá­nya, akit a közeli zsámbéki várkastély török parancsnoká­nak fia egyszer vadászat köz­ben meglátott, beleszeretett, s addig kerülgette, míg az is sze­relmessé nem lett. Ezek aztán, hogy a szülők észre ne vegyék, egy szép, erdő koszorúzta völgyben, ahol egy ivókút ál­lott, az itt levő szomorúfüzek alatt találkoztak. Egy találko­zás alkalmával, midőn már a jó Isten nem nézhette tovább, hogy egy magyar leány önként egy török karjába vesse ma­gát, megnyílt alattuk a föld, s elnyelte őket, a kút vize pedig elöntötte az egész völgyet, melyből keletkezett a mai na­pig meglevő Garancsi-tó, mely nevét is a török ifjútól vette. A kút helyén pedig ma is van egy örvény, mely keletkezése óta nem egy kenderáztató ha- jadont vagy fürdőző gyerme­ket sodort el." A Kézdy Vásárhelyi Pál gyűjtötte mondában szerintem az a legtündéribb, hogy a jó isten bizonyos türelmi idő után nem nézi tovább, hogy a magyar lányka önként vesse magát a török ifjú karjába. Miből élnek a mai emberek Tiltny én ? a korábban mérleg­hiányos Űj Vetés Tsz legutóbb kétmillió forint nyereséggel zárta munkaévét. A tagok és az alkalmazottak a mezőgaz­dasági munkákon kívül jól ka­matozó melléküzemekben dol­goznak. Szolgáltatási jellegű és a Volán Tröszt konténerjeit gyártó lakatosműhely, saját homok- és agyagbányájuk ter­mékét feldolgozó mozailüap- készítő telep, kénsavpalackok számára savdugó-előállítás — csupa olyan iparág, amely e helyütt jelentős számú mun­káskezet foglalkoztat, de nagyipar keretében nem fize- tődnék ki. És a többiek? Néhány kis­iparos, tisztviselő, alkalma­zott, orvos s más értelmiségi, akik pedig ezeken kívül es­nek, azokat felszippantja ha­talmas tömegvonzásával — a közeli Budapest. Békés István Rekonstrukció Cukoripari kutatóbázis Szolnokon A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium dön­tése alapján, a negyedik öt­éves tervben, cukoripari kuta­tóbázist alakítanak ki Szolno­kon, ahol — folyamatban levő rekonstrukciójának befejezé­sével — az ország legnagyobb kapacitású cukorgyára műkö­dik majd. A leendő kutatóin­tézet és nemesítő telep helyét kijelölték az Agroterv pedig megbízást kapott az előtervek elkészítésére. Órái még nincsenek megszámlálva Piaionon át távozott az adakozó tolvaj Amikor Trepka Ferencnek feltették a kérdést: „Hányára van?’’, már tudta felesleges tagadnia, s azt válaszolta: — Körülbelül kilencven. Persze, ezt a számot még el­lenőrizni kell, a szigethalmi áruház kimutatása szerint ugyanis a tetőbontó betörő a bevallott zsákmány kétszere­sével, 180 órával távozott a plafonon át... Egy kéz a mennyezeten Trepka Ferenc 41 éves vil­lanyszerelő legutóbb tavaly augusztusban lépett ki a bör­tön kapuján. Csalásért került oda, s nem is először. Súlyos testi sértésért, lopásért és más bűncselekményekért eddig öt­ször ítélték' el. Szabadulása után a Csepel Vasműben dol­gozott mint kemencesegéd nem megvetendő, 3600 forintos fizetésért. Alig három hónap után azonban megunta a mun­kát, kilépett. — Nem találtam sehol a he­lyem — indokolta a rendőrsé­gen. — Amíg a börtönben ül­tem, feleségem elhagyott. Együtt éltem egy másik nővel, ő is el akart hagyni. Gondol­tam, ha nagyobb összeget szer­zek valahonnan — mellettem marad... A pénzszerzésre egyetlen le­hetőséget látott: a betörést. A Pest megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat szigethal­mi áruházában nézelődött egy­szer, amikor észrevette: az űz* let mennyezetén világítóabla­kok vannak. Nyomban meg­született a betörés terve, s gondos terepszemle után azt is eldöntötte: melyik pultról mit érdemes majd ellopni. Egy este, kalapácsot rejtve kabátja alá, az áruházhoz ér­kezett. Az üzlet már bezárt. Tornász ügyességével kapasz­kodott fel az épület hátsó fa­lára erősített vaslétrán, s né­Casanova budai kalandja 175 éve hunyt el a szélhámosság művésze Casanova Giovanni Jacopo de Senigalt, a szerelmi botrá­nyairól világhírnévre szert tett olasz kalandor nevét Bu­dapesten, a Vízivárosban, a Batthyány téren ma is viseli az egykori Fehér Kereszt fo­gadó, a rokokó műemlék épü­letben berendezett jelenlegi éjjeli mulató. A katona, hegedűművész, csodadoktor, a párizsi lottó igazgatója, a rokokó kor erköl­csének és pénzügyi szellemé­nek egyik legtehetségesebb képviselője azonban aligha szállt meg ebben a budai fo­gadóban. Ugyanis a sok hely­ről történt számtalan menekü­lése után utoljára 1782-ben futamodott meg Velencéből, hogy Csehországba szökjék ül­dözői elől, s beálljon a Wal- deck grófok könyvtárnokának. Sietős útja miatt aligha volt bőviben a pénznek, hiszen lé­hán megírt emlékezéseiben maga vallja, hogy Kosztjics Péter vendéglősnél szállt meg a tabáni Hadnagy utcában. Velence és Csehország közötti bolyongásai közepette érkezett Budára az 57 éves, öregedni nem akaró széptevő — bizo­nyára azért is, hogy a csodás­nak mondott rácfürdői hévíz­ben visszaszerezze elillant if­júságát. Itt érte aztán a csú­fos kudarc. Szemet vetett a rác vendéglős szépséges leá­nyára, meg is szöktette, de an­nak udvarlói a Gellérthegy tö­vében elfogták és félholtra verték. Vérében fetrengve csak másnap tért magához. Átvánszorgott Pestre, Schnei­der József ötvösmesterhez — akivel üzleti viszonyban lehe­Kevesebb madárvendég TÁVOLABB AZ EMBEREKTŐL Könnyebben jutnak élelem­hez erdőn, réten és vízen az itthon telelő madarak, mert táplálékukat nem takarja hó és jég. Ezért mint a madár­tani intézet igazgatója el­mondta — nem húzódnak az ember­lakta helyek közelébe és nem verődnek akkora csa­patokba, mint más, keményebb teleken. A Hortobágyon, a Du­na mentén és a Balatonon gyakran tízezrével mutatkoz­nak a vadludak, tőkésrécék, sirályok, idén azonban csu­pán néhány száz vízimadár tanyázik a nagyobb vizek kör­nyékén, mert a kisebb fo­lyókban és tavakban is tud­nak halászni. Téli madárvendégeink kö­zül sok elmaradt. Idén sokkal kevesebb fe­nyőrigó látogatott észak­ról hazánkba, mint a szigorúbb teleken. Ä csonttollúak közül is csupán novemberben érkezett — rö­vid időre — néhány, nagyobb csapatok azonban nem követ­ték őket. I hány perc múlva már a tetőn törte be egymás után a világí­tóablakokat. Munkája nem volt zavartalan. Az áruház előtt váratlanul megjelent há­rom fiatalember. Fütyürész- tek, hangoskodtak, aztán hecc­ből egy fadarabbal ütögetni kezdték a kerékpártartó va­sát — Először mérges lettem, hogy ezek itt nyugodtan ga­rázdálkodhatnak, a közelben meg sehol egy rendőr... — emlékezett később a jó hu­morérzékű betörő. — Aztán észbe kaptam: minél nagyobb zajt csapnak a srácok, annál nagyobb erővel törhetem az ablakokat... Trepkát azonban ezen az es­tén üldözte a balszerencse. A fiúk elmentek, s helyettük jött egy férfi, aki előbb a kiraka­tokat nézegette, majd az üve­gen bepillantott az üzletbe. Hátrahőkölt a látványtól. A plafonból kinyúlt egy kéz ... Hölgyeknek ingyen A betörő a férfinél is jobban megijedt, különösen amikor látta, hogy a szemtanú a Cse­pel Autó közeli rendészete fe­lé fut. Pillanatok alatt letor­nászta magát a vaslétrán, s az utolsó pillanatban ugrott fel egy induló autóbuszra ... Trepka a történtek után sem mondott le az áruház kifosz­tásáról. Immár nagyobb ta­pasztalat birtokában, néhány tett — és nála pihente ki bu­dai botrányának fáradalmait. „Már attól féltem — írja re­zignált hangon —, hogy a Du­nába dobnak. Ha ez Velencé­ben történik velem, laguna lett volna a sírhelyem.” Az eset történetéhez tarto­zik, hogy negyvenöt évvel ez­előtt a magyar napilapok és folyóiratok erősen vitatták, hogy a nevezetes Jacopo való­ban járt-e hazánkban és való­ságos „irodalom” keletkezett a „nagy” kérdésről. Híre jött, hogy most a duch- covi kastélyban, ahol a szél­hámosság művésze, a minden tudományban járatos, udvari csiszoltságú és testi ügyesség­ben kiemelkedő, csak a szere­lemnek élő világcsavargó éle­te utolsó éveit élte — Casa­nova emlékmúzeumot rendez­tek be. 175 évvel halála után így emelkedett a halhatatlan­ságba. Előzőleg, még 1918-ban Casanova Társaság alakult a világhírre vergődött „nagy ember” emlékének ápolására. héttel később, egy éjszaka új­ra megjelent a tetőn. Az abla­kok betörése s rövid fűrészelés után bejárat nyílt a mennye­zeten. Leereszkedéskor kis hí­ján a hintalovakra esett. Az­tán egy pultról marékszám tömte zsebébe a márkás kar­órákat, elvitt egy fényképező­gépet, bőrkesztyűt, majd egy létra segítségével sürgősen tá­vozott a plafon „vészkijára­tán”. Amíg a rendőrség nyomozott a betörő után, Trepka megpró­bálta rendezni anyagi helyze­tét. Önzetlenül nemcsak ma­gára gondolt. Alkalmi meny­asszonya először ugyan mér­gesen visszautasított két aján­dék órát, később azonban egyet elfogadott. Cserébe ru­határa néhány darabjáért, me­lyet a betörő korábban pénzzé tett... Trepka a fővárosban végigjárta a zálogházakat, órásszövetkezeteket. Itt is, ott is kettesével adott túl az órá­kon, általában 300 forintot fi­zettek darabjáért, de olykor 600—900 forintot is. Megismer­kedett egy asszonnyal, felaján­lotta, hogy elveszi, s a bizalom kedvéért órákkal ajándékozta meg. Többször értékesített kocsmákban, s néha nagyvo­nalúan ismerős hölgyeknek in­gyen is osztogatott zsákmá­nyából. Egy szombathelyi ki­ránduláson több száz forint veszteség érte: a vonatra ha­tárőrök szálltak fel, s a betörő — tartva a leleplezéstől — egy maréknyi órát kénytelen volt kihajítani az ablakon ... Órákért — évek Még ezután is maradt csak­nem negyven márkás karórá­ja, amelyeket a fényképzőgép- pel együtt Pesten egy sufni­ban őrzött. A Ráckevei Járási Rendőr- kapitányság nyomozói eközben gyors munkával jutottak egyre közelebb — az áruházi össze­sítés szerint — a 90 ezer forint kárt okozó tettes személyéhez. A gyanú Trepka Ferencre te­relődött, elfogató parancsot adtak ki ellene. S egy napon, a főváros XXI. kerületének egyik italboltjában ellenőrzést tartó rendőrjárőr rábukkant a betörőre. Éppen jó hangulat­ban volt, nem sokkal ezelőtt árusított ki ott fél tucat kar­órát. Trepka Ferencet letartóztat­ták, s most már azt kell tisz­tázni : hány darabból állt pon­tosan értékes gyűjteménye. Egyébként a betörést őszintéi! beismerte, s jelenleg azt szá* molgatja: hány évet is lehet kapni ezekért az órákéit?... íz. J. Ped megyei harcingoídáoh

Next

/
Oldalképek
Tartalom