Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
1972. JANUAR 30., VASÄRNAP ss%MAttoP 5 Erős váruk üzem-A* információ nem magántulajdon. Aki az információt adja, nem szívességet tesz, hanem kötelességét teljesíti”. — (Óvá ri Miklósnak, az MSZMP KB titkárának vitaindítójából az 1971. november 11-i országos újságíróaktíván.) s Erős, bevehetetlen várakká váltak a megyei üzemek. A hivatásos újságíró egyes helyeken még a „várkapun” is nehezen jut át, a „várurak” megszólaltatása pedig gyakran a középkori lovagtettnél is hatalmasabb feladat. A Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyára keresve sem találhatna udvariatlanabb „strázsamestert”, mint hatalma teljében levő rendészfőnökét. A gyárkapu rettenthetetlen ura megtiltotta a belépést, mert nem rendelkeztünk a legfőbb várkapitány (a központi igazgató) írásos, pecsétes oklevelével (engedélyével). Bizalmas,_ titkos tárgyalást folytatva a helyettes „vár- úrral” (főmérnök), közös megegyezésre jutottak, hogy nekünk egy szót sem szólnak, sőt be sem engednek. Fotoriporter kollégámtól csaknem elkobozta a fényképezőgépét. Még szerencse, hogy nem gyakorolta a pallosjogot ... Az Állami Pénzverő tápiószelei üzemébe bejutottunk. Itt azonban a „várúrnő” volt zord hangulatban. Az üzemvezetőnő közölte, hogy ő csak a tanácsnak tartozik beszámolni (?), egyébként is ez csak egy melléküzem (?), a korábbi főnök a többi között azért került más beosztásba, mert túl sokat szerepelt (?). A várúrnő beszédét egyáltalán nem értettem, lehet, hogy középkori nyelven (vagy gondolatban) fogalmazott. A sok alapos érv megtette a magáét: faképnél hagytuk őket, vállalva, hogy életünkben sosem tudjuk meg, hány vasutasjelvény készült a tápiószelei „éremvárban” ... A 20. század lantosa beül a gépkocsiba, s „felszabaduló’! idejében kénytelen gondolkodni. Sötét gondolatai támadnak. Vajon a legfőbb „várkapitányok” miért nem bíznak közép „váruraikban, várhölgyeikben”? A helyi vezetők alkalmatlanok lennének saját dolgaik elmondására, elemzésére? Olyan hatalmasak ma a központi „várkapitányok”, hogy a „kisebbeknek” érdemesebb megbújni, hallgatni? Hogyan szivárog ki mégis a titkos várakból a hiba, a mulasztás? Miként informálódik a közvélemény az üzemek életéről, ha „követeik” sem nyernek bebocsátást? S végül — de komolyan —: miiven erők teszik lehetővé. hogy a szocialista demokráciát, az információadás kötelezettségét némelyek nyíltan destruálják? f. r. Felvonulási épületek Válaszfal forgácspanelből KÖZÉRZET ’72 Álmok—valóságban érnök leszek. Pszichológus, Üzemgazdász. Építész. Néhány esztendővel ezelőtt így vallott volna álmairól Éva, Teréz, Ilona és László. Az egyik Békéscsabán, a másik Ceglédbercelen, a harmadik Dabason, a negyedik pedig Lajosmizsén szőtte álmait. Ma: ketten — Ilona és László — tizenkilenc, ketten pedig — Éva és Teréz — huszonhat évesek. Pályájuk, felnőttéletük kezdetén álló fiatalok. Ami ezenkívül még köI zös az életükben: mind a négyen Dabason laknak, és itt van a munkahelyük. Szombathelyen, a Nyugat- magyarországi Fűrészeknél az elmúlt évben kezdték meg az úgynevezett outinord technológiával épülő házakhoz a válaszfalak gyártását A forgácslemezből, pontos méretre készülő válaszfalakból tavaly 90 ezer négyzetmétert gyártottak, ami több mint kétezer lakáshoz volt elegendő. Szombathelyen kívül Zala, Veszprém, Komárom és Fejér megye építőipari vállalatai hasznosították. A válaszfalak kitűnően beváltak. Az üzem ebben az évben már mintegy lehet milliárdokért sem venni. Egy-egy „öregek napja” is milyen nagy dolog, de hát az csak egy nap az év háromszázhatvanöt napjából. A szeretet és megértés nem sátoros ünnep, hanem folyamatos és lankadatlan emberi igény, amit mindenki elvár, de ők különösen. A velük való törődés nem lehet „programterv”, amit — ha megvalósult — „kipipálunk" a határidőnaplóból. A termelőszövetkezeteknek, a helyi pártszervezeteknek, a tanácsoknak, s a hozzátartozóknak is napi jó kedvvel vállalt ügye legyen az öregek ügye. A tsz-vezetőségeknek és elnököknek az öregjeik nem lenetnek csak a jogszabály ke- be szorított alanyok, akiknek megadják, amit előír a szabály. S utána nyugodt a lelkiismeret. Nem, öregjeik ügye, napirenden levő ügy kell hogy legyen, amelyre figyelnek, gondolnak, s amely- lyel foglalkoznak. Az erkölcs törvényei Nemcsak törvények vannak, hanem a törvényeknek megvan a maguk szelleme is. Ha csak a holt betű hat e jogszabályokban, könnyen a törvényesített embertelenség ingo- ványára csúsznak. Ezt pedig egyetlen törvényünk sem akarja és kívánja. . A megértés és szeretet, a jó- Indula és a segítőkészség nem 130 ezer négyzetmétert ad belőle az építőiparnak. Előregyártott elemekből felvonulási épületek, s az igényeknek megfelelően 25—50— 75 személyes munkásszállók is készülnek az üzemben. A könnyen összeszerelhető és szétszedhető, bárhol felállítható épületeket is az építőipari vállalatok részére gyártják. A panelhez víz- és főzésálló forgácslemezt, bordázati, tartószerkezeti anyagként pedig akác- és cserfűrészárut használnak fel. A panel vastagságát & rétegezését a hőszigetelési igény szerint gyártják. kerül pénzbe. Az ő esetükben, még a tényleges anyagiak sem kerülnek sokba. Ha a járadékos öreg kukoricáját talán ingyen is fuvarozzák haza, ha a házafedelét a szövetkezet megjavíttatja, s ha beteg, az elnök, vagy a párttitkár meglátogatja, ha a vezetőség úgy dönt, hogy a járadékot kiegészíti, az nem rengeti meg a milliós termelési értékkel oly sokszor büszkélkedő üzemek anyagi létalapjait. Ennél talán még reprezentációra is többet költenek jó néhány helyen. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy sok helyen nincsen megértés, nincsen jó szándék, s nincsenek tettek. Mert vannak. A járás szinte minden termelőszövetkezete tesz valamit azért, hogy anyagi gondjaik enyhüljenek. Van azonban ennek az ellenkezője is. S az kell, hogy ne legyen. A nyugdíjasok és járadékosok, minden faluban egyformák, ugyanolyanok. Kenyerük javát megették, gyermekeiket felnevelték, kötelességeiket kemény munkában lerótták az élettel szemben. Semmi mást nem kívánnak, csak nyugodt öregséget. Sehol és semmikor senki számára, aki még aktív, nem lehet akkora az élet és a mindennapok hajszája, hogy ne gondolna rájuk. Aki nem ezt teszi, az az önmaga jövőjét tagadja meg. A civilizált emberi társadalomnak írott és íratlan normája, hogy rz elődöket tisztelni, szeretni és gonA mérnökasszony Éva Békéscsabáról került a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol statikusmérnöki diplomát szerzett 1969-ben. Az egyetemi évek alatt ismerkedett meg az akkor szintén ott tanuló da- basi Rácz Péterrel. Az ismeretségből házasság lett, aztán költözés Dabasra, albérletbe. Ott kaptak állást mindketten: Éva tervezőmérnök, a férje csoportvezető lett a Dunavöl- gyi Vízgazdálkodási Társulatnál. Éva, azaz most már Rácz Péterné — befutott. A papírforma szerint. Biztos állása van. Havi fizetése 3100 forint. (Száz forinttal több, mint amennyit a férje keres.) A társulattól két és fél szobás szolgálati lakást is kaptak. Gyerekük még nincs, gondjuk kevés. Tizenötezer forintot befizettek egy Wartburg gépkocsira, amit a Merkur Vállalat 1975-re igazolt vissza. Szocialista karrier — mondhatná bárki, és az elmondottak alapján igaza is lenne. Rácz Péterné mégsem gondtalan. Esztendeje építésvezetőként dolgozik. Két csőszerelő, egy kotró- és egy kőműves brigád munkájáért felelős. Harminckilenc férfiember dolgozik a keze alatt. Dabason, Örkényben, Ecseren. Árkot ásnak, ivQYÍzcsöveket fektetnek. Mindig a szabadban, akár rekkenő a hőség,, akár metsző, jeges a szél. Markáns arcú, cserzett kezű, kemény beszédű férfiak, akik csak ritkán lepődnek meg a váratlan dolgokon, de akkor úgy istenigazából, mint amikor először találkoztak új főnökükkel, a nyúlánk, gyermekarcú, halk szavú mérnökasz- szonnyal. — Nehéz hetek voltak. Nemcsak azért, mert ennyi kemény férfiembert kellett utasítania, ellenőriznie, hanem azért is, mert más dolog ülni a tervezőasztal mellett, és megint más a valóságban végrehajtani az elkészített terveket. A cserét mégsem bántam meg: én kötelezővé tenném minden dozni kell. A szocialista társadalomban ennek az elvnek még nagyobb súlya és értéke kell hogy legyen. Nem gondolom, hogy mindezt így törvénybe kellene foglalni, a dolognak ezt az oldalát nem lehet és nem is szükséges. A társadalom íratlan törvényének kell lennie. A társadalomnak kell elmarasztalnia azon tagjait, akik azt megszegik. Ez nem csak és csupán nyugdíj, szociális otthon és öregek napközi otthon kérdése. Az is, de több annál, annyival, mint amennyivel több az ember annál, amit létrehoz. Nincs szó ebben a kérdésben moralizá- lásról, de morálról igenis szó van. Közmorálról éppen úgy, mint a szűkebb környezet vagy a család erkölcsi normáiról. Legyen ni ......■■■»»•- v de rűs alkonyat Négyezer tsz-nyugdíjas és járadékos egy járásban, mondja egy felmérés, amelyet ennek az írásnak mottójául választottam. Ez a négyezer öreg élete alkonyához érkezett. Ma már ez az alkonyat, nem viharos, nem borús, de borongás. Ne legyen az! Derűs alkonyat legyen, ahol még mindig jó reményt mutat az égen a vacsoracsillag. tervezőmérnök számára a néhány éves gyakorlatot. A tanárnő Teréz egyidős Évával. Ceg- lédbercelről jött át Dabasra, magyar-német szakos tanár a gimnáziumban. Másfél éve tanít, a fizetése havi ezerkilenc- száz forint. Egy hónapja Gyurmán Tiborné. — Másfél éve, amikor ide kineveztek, az iskola egyik csöppnyi raktárhelyiségét alakították át számomra, hogyne kelljen naponta vonatoznom. Egy hónapja, illegálisan, a férjemmel lakunk benne. Ha nem néhány hetes asszony lennék, bizonyára nagyon nehéz lenne. Most nagyon boldognak érzem magam. Szeretek és viszontszeretnek. Szeretem a hivatásomat, és úgy érzem, szeretnek a diákjaim is. Ez olyan erő, amely képessé teszi az embert arra, hogy a pillanatnyi erejét meghaladó feladatokra is vállalkozzék Két előszerződést írtunk alá az OTP- nél. Az egyik: két és fél szobás lakás vásárlásáról szól a befejezés előtt álló társasház- ban. A lakásépítés előrelátható összege: kétszázötvenezer forint, ha nem vesszük figyelembe az ármódosításokat. Ebből mintegy negyvenezer forintot kellene lefizetnünk. A többit húsz év alatt, ami havonta több mint ezerforintos törlesz- tést jelent. A másik szerződés arra kötelez, hogy öt év alatt két gyermekünk lesz, és akkor hatvanezer forintot törölnek tartozásunkból. Az életünk további alakulása ezután ennek a két szerződésnek a függvénye. Dabason nincs bölcsőde. Mit csinálok majd a két gyerekkel? Igaz, hogy az állam biztosítja az anyák részére a hároméves szülési szabadságot, de az én esetemben az két okból sem kedvező. A havi hatszáz forint kevés a törlesztéshez. És ötéves kihagyás egy kezdő pedagógus életében feltétlenül töréssel jár. Az asszisztensgyakornok Gatyán Ilona tavaly érettségizett a nagykátai Damjanich Szakközépiskola kertésztagozatán. Utána a zsámbéki üzem- szervezési főiskolára jelentkezett, de nem sikerült kellő pontszámot elérnie. — Szeretem a mezőgazdaságot, nemcsak az üzemszervezést, hanem a kertészetet is. Ezért elhatároztam, mivel nem sikerült a felvételim, hogy elhelyezkedem valamelyik termelőszövetkezetben. Voltam a dabasi Szikránál, a Fehér Akácnál és az inárcsi Március 21-nél is, de sehol sem volt hely. Érdekes, nem? Négy évig tanul az ember egy szakközép- iskola kertészeti tagozatán, aztán sehol sincs szükség rá. így kerültem ide, a dabasi gyógyszertárba asszisztensgyakornoknak havi ezer forintért. Az építésvezető Béki László szintén tavaly érettségizett. Szegeden, építőipari technikumban. Lajosmi- zsei fiú, most Dabason lakik albérletben, harmadmagával havi kétszáz forintért. Szeptember óta építésvezető a Dabas Nagyközségi Tanács Építőipari Költségvetési Üzeménél. A fizetése: havi kétezer-négyszáz forint. — Bevallom őszintén, esztendeje az iskolapadban még magam sem gondoltam arra, hogy ilyen simán indul majd felnőttéletem. Vagy inkább úgy fogalmaznám meg, hogy ilyen nagyszerűen. Ez így sokkai pontosabb. Azt is megmondom, miért. Nemcsak a kétezer-négyszáz forintos induló fizetés az, amivel nem számoltam. Akkora bizalomra se, amellyel itt fogadtak. Hogy ez a nagy bizalom miben nyilvánult meg? Még alig száradt meg a bizonyítványomon a tinta, és máris kineveztek egy ötvenmilliós beruházás felelős vezetőjének. Igen, jól értette, ötvenmillióba kerül a Felsőoktatási Jegyzetellátó Nyomda építése itt, Dabason. A munkák néhány hete kezdődtek, a befejezési határidő 1974. december 31. Jelenleg tizenkét ember dolgozik, de néhány hét múlva már nyolcvan-száz munkás vonul majd ki az építkezésre. Az én irányításommal. Közben szeretném elkészíteni a diplomatervemet is, hogy felkerülhessek az országos tervezői névjegyzékbe. A közérzetem után érdeklődött? Az elmondottak alapján ítélje meg maga. Mérnök, tanár, asszisztens- gyakornok, építésvezető. Éva, Teréz, Ilona és László életének mai valósága ez. Mind a négyen pályájuk, felnőttéletük kezdetén álló fiatalok. Prukner Pál Jól telel a homoki szőlő Tavaszérkezésre befejeződik a legtöbb kézimunkát igénylő szőlőművelési munka, a metszés, Bács-Kiskun megyében. A kiterjedt homoki ültetvényeken már most előrehaladott ez a munka. A tőkék nagy részét termőre metszették, de számolva az esetleges későbbi fagyokkal, takaróval védett biztonsági vesszőket hagytak. A munkával egy időben ellenőrzik, szemlézik a szőlősöket. Az eddigi tapasztalatok szerint mindenütt egészségesen, jól telelnek a rügyek. Pótlásokhoz, új telepítésekhez is kitűnő alkalmat nyújt az enyhe idő. A pótlások adják a nagyobb munkát. A fülöpszállá- si Vörös Csillag Termelőszövetkezet egyike a nagyobb vállalkozóknak. ÓRIÁS TÖMB Tatabánya-Űjvárosban változatlan ütemben építik az új háztömböket. Ebben az évben is több száz bányász- család kap újat régi, korszerűtlen lakása helyett. A már 30 000 lakosú új városrészben az építők megkezdték az első 240 lakásos épület ösz- szeszerelését. A 10 emeletes, nyolc lépcsőházas óriás tömb tulajdonképpen egy sávház lesz.-nrT' VADÁSZOTOK * Fegyverropogás- tól volt hangos a minap Ócsa határa. Harmincöt puskás ember, s ugyanannyi hajtó csörtetett végig a zsombékos, fagytól dermedt legelőn. Kutyák csaholtak, s ha egy lövés után szaltót vetve bukott a földre a fácán, büszkén, felszegett fejjel iramodtak a zsákmányért. Néhány perc múlva pedig — lassabban mint távozóban — óvatosan érkeztek, szájukban a jól fejlett kakasokkal. Az Egyetértés vadásztársaságnak jó napja volt. Közel száz fácán- kakas került puska végre. Félelmetes lehet madárszemmel a kétcsövű fegyver Szép zsákmányt számlálhattak össze. Urban Tamás képriportja
