Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

1972. JANUAR 30., VASÄRNAP ss%MAttoP 5 Erős váruk üzem-A* információ nem magántulajdon. Aki az infor­mációt adja, nem szívességet tesz, hanem kötelessé­gét teljesíti”. — (Óvá ri Miklósnak, az MSZMP KB tit­kárának vitaindítójából az 1971. november 11-i országos újságíróaktíván.) s Erős, bevehetetlen várakká váltak a megyei üzemek. A hivatásos újságíró egyes helyeken még a „várkapun” is nehezen jut át, a „várurak” megszólaltatása pedig gyakran a középkori lovagtettnél is hatalmasabb fel­adat. A Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyára ke­resve sem találhatna udvariatlanabb „strázsamestert”, mint hatalma teljében levő rendészfőnökét. A gyár­kapu rettenthetetlen ura megtiltotta a belépést, mert nem rendelkeztünk a legfőbb várkapitány (a központi igazgató) írásos, pecsétes oklevelével (engedélyével). Bizalmas,_ titkos tárgyalást folytatva a helyettes „vár- úrral” (főmérnök), közös megegyezésre jutottak, hogy nekünk egy szót sem szólnak, sőt be sem engednek. Fotoriporter kollégámtól csaknem elkobozta a fényké­pezőgépét. Még szerencse, hogy nem gyakorolta a pal­losjogot ... Az Állami Pénzverő tápiószelei üzemébe bejutottunk. Itt azonban a „várúrnő” volt zord hangulatban. Az üzemvezetőnő közölte, hogy ő csak a tanácsnak tarto­zik beszámolni (?), egyébként is ez csak egy mellék­üzem (?), a korábbi főnök a többi között azért került más beosztásba, mert túl sokat szerepelt (?). A várúrnő beszédét egyáltalán nem értettem, lehet, hogy közép­kori nyelven (vagy gondolatban) fogalmazott. A sok alapos érv megtette a magáét: faképnél hagytuk őket, vállalva, hogy életünkben sosem tudjuk meg, hány vas­utasjelvény készült a tápiószelei „éremvárban” ... A 20. század lantosa beül a gépkocsiba, s „felszaba­duló’! idejében kénytelen gondolkodni. Sötét gondola­tai támadnak. Vajon a legfőbb „várkapitányok” miért nem bíznak közép „váruraikban, várhölgyeikben”? A helyi vezetők alkalmatlanok lennének saját dolgaik el­mondására, elemzésére? Olyan hatalmasak ma a köz­ponti „várkapitányok”, hogy a „kisebbeknek” érdeme­sebb megbújni, hallgatni? Hogyan szivárog ki mégis a titkos várakból a hiba, a mulasztás? Miként informá­lódik a közvélemény az üzemek életéről, ha „követeik” sem nyernek bebocsátást? S végül — de komolyan —: miiven erők teszik lehe­tővé. hogy a szocialista demokráciát, az információadás kötelezettségét némelyek nyíltan destruálják? f. r. Felvonulási épületek Válaszfal forgácspanelből KÖZÉRZET ’72 Álmok—valóságban érnök leszek. Pszichológus, Üzemgazdász. Építész. Néhány esztendővel ezelőtt így vallott volna álmai­ról Éva, Teréz, Ilona és László. Az egyik Békéscsabán, a másik Ceglédbercelen, a harmadik Dabason, a negyedik pedig Lajosmizsén szőtte álmait. Ma: ketten — Ilona és László — tizenkilenc, ketten pedig — Éva és Teréz — huszonhat évesek. Pályájuk, fel­nőttéletük kezdetén álló fiatalok. Ami ezenkívül még kö­I zös az életükben: mind a négyen Dabason laknak, és itt van a munkahelyük. Szombathelyen, a Nyugat- magyarországi Fűrészeknél az elmúlt évben kezdték meg az úgynevezett outinord tech­nológiával épülő házakhoz a válaszfalak gyártását A for­gácslemezből, pontos méretre készülő válaszfalakból tavaly 90 ezer négyzetmé­tert gyártottak, ami több mint kétezer lakáshoz volt elegendő. Szombathelyen kívül Zala, Veszprém, Komárom és Fejér megye építőipari vállalatai hasznosították. A válaszfalak kitűnően beváltak. Az üzem ebben az évben már mintegy lehet milliárdokért sem venni. Egy-egy „öregek napja” is mi­lyen nagy dolog, de hát az csak egy nap az év háromszáz­hatvanöt napjából. A szeretet és megértés nem sátoros ün­nep, hanem folyamatos és lan­kadatlan emberi igény, amit mindenki elvár, de ők különö­sen. A velük való törődés nem lehet „programterv”, amit — ha megvalósult — „kipipá­lunk" a határidőnaplóból. A termelőszövetkezeteknek, a helyi pártszervezeteknek, a tanácsoknak, s a hozzátarto­zóknak is napi jó kedvvel vál­lalt ügye legyen az öregek ügye. A tsz-vezetőségeknek és elnököknek az öregjeik nem lenetnek csak a jogszabály ke- be szorított alanyok, akik­nek megadják, amit előír a szabály. S utána nyugodt a lelkiismeret. Nem, öregjeik ügye, napirenden levő ügy kell hogy legyen, amelyre fi­gyelnek, gondolnak, s amely- lyel foglalkoznak. Az erkölcs törvényei Nemcsak törvények vannak, hanem a törvényeknek meg­van a maguk szelleme is. Ha csak a holt betű hat e jogsza­bályokban, könnyen a törvé­nyesített embertelenség ingo- ványára csúsznak. Ezt pedig egyetlen törvényünk sem akarja és kívánja. . A megértés és szeretet, a jó- Indula és a segítőkészség nem 130 ezer négyzetmétert ad be­lőle az építőiparnak. Előregyártott elemekből fel­vonulási épületek, s az igé­nyeknek megfelelően 25—50— 75 személyes munkásszállók is készülnek az üzemben. A könnyen összeszerelhető és szétszedhető, bárhol fel­állítható épületeket is az építőipari vállalatok ré­szére gyártják. A panelhez víz- és főzésálló forgácslemezt, bordázati, tar­tószerkezeti anyagként pedig akác- és cserfűrészárut hasz­nálnak fel. A panel vastagsá­gát & rétegezését a hőszige­telési igény szerint gyártják. kerül pénzbe. Az ő esetükben, még a tényleges anyagiak sem kerülnek sokba. Ha a járadé­kos öreg kukoricáját talán in­gyen is fuvarozzák haza, ha a házafedelét a szövetkezet megjavíttatja, s ha beteg, az elnök, vagy a párttitkár meg­látogatja, ha a vezetőség úgy dönt, hogy a járadékot kiegé­szíti, az nem rengeti meg a milliós termelési értékkel oly sokszor büszkélkedő üzemek anyagi létalapjait. Ennél talán még reprezentációra is többet költenek jó néhány helyen. Nem azt akarom ezzel mon­dani, hogy sok helyen nincsen megértés, nincsen jó szándék, s nincsenek tettek. Mert van­nak. A járás szinte minden termelőszövetkezete tesz vala­mit azért, hogy anyagi gond­jaik enyhüljenek. Van azon­ban ennek az ellenkezője is. S az kell, hogy ne legyen. A nyugdíjasok és járadéko­sok, minden faluban egyfor­mák, ugyanolyanok. Kenyerük javát megették, gyermekeiket felnevelték, kötelességeiket kemény munkában lerótták az élettel szemben. Semmi mást nem kívánnak, csak nyugodt öregséget. Sehol és semmikor senki számára, aki még aktív, nem lehet akkora az élet és a mindennapok hajszája, hogy ne gondolna rájuk. Aki nem ezt teszi, az az önmaga jövő­jét tagadja meg. A civilizált emberi társadalomnak írott és íratlan normája, hogy rz elő­döket tisztelni, szeretni és gon­A mérnökasszony Éva Békéscsabáról került a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol statikusmérnöki diplomát szerzett 1969-ben. Az egyete­mi évek alatt ismerkedett meg az akkor szintén ott tanuló da- basi Rácz Péterrel. Az isme­retségből házasság lett, aztán költözés Dabasra, albérletbe. Ott kaptak állást mindketten: Éva tervezőmérnök, a férje csoportvezető lett a Dunavöl- gyi Vízgazdálkodási Társulat­nál. Éva, azaz most már Rácz Péterné — befutott. A papír­forma szerint. Biztos állása van. Havi fizetése 3100 forint. (Száz forinttal több, mint amennyit a férje keres.) A tár­sulattól két és fél szobás szol­gálati lakást is kaptak. Gyere­kük még nincs, gondjuk ke­vés. Tizenötezer forintot befi­zettek egy Wartburg gépko­csira, amit a Merkur Vállalat 1975-re igazolt vissza. Szocialista karrier — mond­hatná bárki, és az elmondottak alapján igaza is lenne. Rácz Péterné mégsem gondtalan. Esztendeje építésvezetőként dolgozik. Két csőszerelő, egy kotró- és egy kőműves brigád munkájáért felelős. Harminc­kilenc férfiember dolgozik a keze alatt. Dabason, Örkény­ben, Ecseren. Árkot ásnak, ivQYÍzcsöveket fektetnek. Min­dig a szabadban, akár rekkenő a hőség,, akár metsző, jeges a szél. Markáns arcú, cserzett kezű, kemény beszédű férfiak, akik csak ritkán lepődnek meg a váratlan dolgokon, de akkor úgy istenigazából, mint amikor először találkoztak új főnö­kükkel, a nyúlánk, gyermek­arcú, halk szavú mérnökasz- szonnyal. — Nehéz hetek voltak. Nemcsak azért, mert ennyi ke­mény férfiembert kellett uta­sítania, ellenőriznie, hanem azért is, mert más dolog ülni a tervezőasztal mellett, és me­gint más a valóságban végre­hajtani az elkészített terveket. A cserét mégsem bántam meg: én kötelezővé tenném minden dozni kell. A szocialista társa­dalomban ennek az elvnek még nagyobb súlya és értéke kell hogy legyen. Nem gondo­lom, hogy mindezt így tör­vénybe kellene foglalni, a do­lognak ezt az oldalát nem le­het és nem is szükséges. A tár­sadalom íratlan törvényének kell lennie. A társadalom­nak kell elmarasztalnia azon tagjait, akik azt megszegik. Ez nem csak és csupán nyugdíj, szociális otthon és öregek nap­közi otthon kérdése. Az is, de több annál, annyival, mint amennyivel több az ember an­nál, amit létrehoz. Nincs szó ebben a kérdésben moralizá- lásról, de morálról igenis szó van. Közmorálról éppen úgy, mint a szűkebb környezet vagy a család erkölcsi normái­ról. Legyen ni ......■■■»»•- v de rűs alkonyat Négyezer tsz-nyugdíjas és járadékos egy járásban, mond­ja egy felmérés, amelyet en­nek az írásnak mottójául vá­lasztottam. Ez a négyezer öreg élete alkonyához érkezett. Ma már ez az alkonyat, nem viha­ros, nem borús, de borongás. Ne legyen az! Derűs alkonyat legyen, ahol még mindig jó reményt mutat az égen a va­csoracsillag. tervezőmérnök számára a né­hány éves gyakorlatot. A tanárnő Teréz egyidős Évával. Ceg- lédbercelről jött át Dabasra, magyar-német szakos tanár a gimnáziumban. Másfél éve ta­nít, a fizetése havi ezerkilenc- száz forint. Egy hónapja Gyur­mán Tiborné. — Másfél éve, amikor ide kineveztek, az iskola egyik csöppnyi raktárhelyiségét ala­kították át számomra, hogyne kelljen naponta vonatoznom. Egy hónapja, illegálisan, a férjemmel lakunk benne. Ha nem néhány hetes asszony len­nék, bizonyára nagyon nehéz lenne. Most nagyon boldognak érzem magam. Szeretek és vi­szontszeretnek. Szeretem a hi­vatásomat, és úgy érzem, sze­retnek a diákjaim is. Ez olyan erő, amely képessé teszi az embert arra, hogy a pillanat­nyi erejét meghaladó felada­tokra is vállalkozzék Két elő­szerződést írtunk alá az OTP- nél. Az egyik: két és fél szo­bás lakás vásárlásáról szól a befejezés előtt álló társasház- ban. A lakásépítés előrelátható összege: kétszázötvenezer fo­rint, ha nem vesszük figyelem­be az ármódosításokat. Ebből mintegy negyvenezer forintot kellene lefizetnünk. A többit húsz év alatt, ami havonta több mint ezerforintos törlesz- tést jelent. A másik szerződés arra kötelez, hogy öt év alatt két gyermekünk lesz, és ak­kor hatvanezer forintot töröl­nek tartozásunkból. Az éle­tünk további alakulása ezután ennek a két szerződésnek a függvénye. Dabason nincs böl­csőde. Mit csinálok majd a két gyerekkel? Igaz, hogy az ál­lam biztosítja az anyák részé­re a hároméves szülési sza­badságot, de az én esetemben az két okból sem kedvező. A havi hatszáz forint kevés a törlesztéshez. És ötéves kiha­gyás egy kezdő pedagógus éle­tében feltétlenül töréssel jár. Az asszisztens­gyakornok Gatyán Ilona tavaly érettsé­gizett a nagykátai Damjanich Szakközépiskola kertésztago­zatán. Utána a zsámbéki üzem- szervezési főiskolára jelentke­zett, de nem sikerült kellő pontszámot elérnie. — Szeretem a mezőgazdasá­got, nemcsak az üzemszerve­zést, hanem a kertészetet is. Ezért elhatároztam, mivel nem sikerült a felvételim, hogy el­helyezkedem valamelyik ter­melőszövetkezetben. Voltam a dabasi Szikránál, a Fehér Akácnál és az inárcsi Március 21-nél is, de sehol sem volt hely. Érdekes, nem? Négy évig tanul az ember egy szakközép- iskola kertészeti tagozatán, az­tán sehol sincs szükség rá. így kerültem ide, a dabasi gyógy­szertárba asszisztensgyakor­noknak havi ezer forintért. Az építésvezető Béki László szintén tavaly érettségizett. Szegeden, építő­ipari technikumban. Lajosmi- zsei fiú, most Dabason lakik albérletben, harmadmagával havi kétszáz forintért. Szeptember óta építésvezető a Dabas Nagyközségi Tanács Építőipari Költségvetési Üze­ménél. A fizetése: havi két­ezer-négyszáz forint. — Bevallom őszintén, esz­tendeje az iskolapadban még magam sem gondoltam arra, hogy ilyen simán indul majd felnőttéletem. Vagy inkább úgy fogalmaznám meg, hogy ilyen nagyszerűen. Ez így sok­kai pontosabb. Azt is meg­mondom, miért. Nemcsak a kétezer-négyszáz forintos in­duló fizetés az, amivel nem számoltam. Akkora bizalomra se, amellyel itt fogadtak. Hogy ez a nagy bizalom miben nyil­vánult meg? Még alig száradt meg a bizonyítványomon a tinta, és máris kineveztek egy ötvenmilliós beruházás felelős vezetőjének. Igen, jól értette, ötvenmillióba kerül a Felsőok­tatási Jegyzetellátó Nyomda építése itt, Dabason. A mun­kák néhány hete kezdődtek, a befejezési határidő 1974. de­cember 31. Jelenleg tizenkét ember dolgozik, de néhány hét múlva már nyolcvan-száz munkás vonul majd ki az épít­kezésre. Az én irányításom­mal. Közben szeretném elké­szíteni a diplomatervemet is, hogy felkerülhessek az orszá­gos tervezői névjegyzékbe. A közérzetem után érdeklődött? Az elmondottak alapján ítélje meg maga. Mérnök, tanár, asszisztens- gyakornok, építésvezető. Éva, Teréz, Ilona és László életé­nek mai valósága ez. Mind a négyen pályájuk, felnőttéletük kezdetén álló fiatalok. Prukner Pál Jól telel a homoki szőlő Tavaszérkezésre befejező­dik a legtöbb kézimunkát igénylő szőlőművelési mun­ka, a metszés, Bács-Kiskun megyében. A kiterjedt homo­ki ültetvényeken már most előrehaladott ez a munka. A tőkék nagy részét termőre metszették, de számolva az esetleges későbbi fagyokkal, takaróval védett biztonsági vesszőket hagytak. A mun­kával egy időben ellenőrzik, szemlézik a szőlősöket. Az eddigi tapasztalatok szerint mindenütt egészségesen, jól telelnek a rügyek. Pótlások­hoz, új telepítésekhez is kitű­nő alkalmat nyújt az enyhe idő. A pótlások adják a na­gyobb munkát. A fülöpszállá- si Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet egyike a nagyobb vállalkozóknak. ÓRIÁS TÖMB Tatabánya-Űjvárosban vál­tozatlan ütemben építik az új háztömböket. Ebben az évben is több száz bányász- család kap újat régi, korsze­rűtlen lakása helyett. A már 30 000 lakosú új városrész­ben az építők megkezdték az első 240 lakásos épület ösz- szeszerelését. A 10 emeletes, nyolc lépcsőházas óriás tömb tulajdonképpen egy sávház lesz.-nrT' VADÁSZOTOK * Fegyverropogás- tól volt hangos a minap Ócsa hatá­ra. Harmincöt puskás ember, s ugyanannyi hajtó csörtetett végig a zsombékos, fagy­tól dermedt lege­lőn. Kutyák csa­holtak, s ha egy lövés után szaltót vetve bukott a földre a fácán, büszkén, felsze­gett fejjel iramod­tak a zsákmá­nyért. Néhány perc múlva pedig — lassabban mint távozóban — óva­tosan érkeztek, szájukban a jól fejlett kakasokkal. Az Egyetértés va­dásztársaságnak jó napja volt. Közel száz fácán- kakas került pus­ka végre. Félelmetes lehet madárszemmel a kétcsövű fegyver Szép zsákmányt számlálhattak össze. Urban Tamás képriportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom