Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-26 / 21. szám

I*BST HEGYEI ’zMfrSap 1972. JANUAR 26., SZERDA FÓKUSZ Strong erős érvei AZ EGYESÜLT NEMZE­TEK SZERVEZETE környe­zetvédelmi konteren eiá j án.ak főtitkára, a kanadai Maurice Strong főtitkár, most Stock­holmban — ott, ahol az ENSZ környezetvédelmi konferenciá­ját összehívták a jövő nyárx-a — sajtókonferenciát tartott. EZEN A NEMZETKÖZI sajtóértekezleten egyebek közt feltették a kérdést Stromgnak: mii a véleménye arról, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság teljes jogú tagként részt vegyen a konferencián? Mau­rice Strong válaszában hang­súlyozta: véleménye szerint a környezetvédelem egyetemes jellegű probléma, éppen ezért a majdani stockholmi tanács­kozáson a lehető legtöbb ál­lamnak részt kell vennie. En­nél tovább is ment Maurice Strong: felszólítóttá a világ kormányait, hogy tegyék lehe­tővé az NDK részvételét a konferencián, mert ennek az összejövetelnek a nemzetközi együttműködés szempontjából igen komoly jelentősége van. HOGYAN MERÜLHETETT FEL egyáltalán a kérdés? Ügy, hogy az NSZK-ban — bizo­nyos, véleményünk szerint rosszul értelmezett taktikai meggondolásokból — még mindig nem számolták fel százszázalékosan a hideghábo­rú maradványait. Bonn intri­kált azellen, hogy az NDK teljes jogú tagként részt ve­gyen ezen a konferencián. CSAK CSATLAKOZNI TU­DUNK Strong szavaihoz, to­vábbi erős (strong egyébként angolul azt jelenti: erős) ér­vekkel. Sajnos, a levegő és a vizek szennyeződése, s egyéb súlyos természeti ártalmak, mint a civilizáció — az em­beriség álltai kissé elkésve ész­revett — káros kísérőjelensé­gei, már nagyon veszedelme­sek. Sok országban külön kör­nyezetvédelmi minisztérium alakult. Olyan kérdés ez — egészségünkről, életünkről van szó —, amelyben nem játsz­hatnak szerepet politikai szempontok, pláne ilyen kicsi­nyesek és nemtelenek. Ahogy vállvetve küzdött és küzd az emberiség a gyermekbénulás, a skarlát, a kolera vagy a lep­ra ellen, ugyanígy kötelessége — és egyedüli lehetősége — összefogni a környezetvédel­mi ártalmak leküzdésére. KÖTELESSÉGE az NDK- nak is. De kötelessége a töb­bi országiak, függetlenül at­tól, hogy felvette-e már a, dip­lomáciai kapcsolatot Berlinnel vagy sem, tagja-e már az NDK az ENSZ-nek, vagy még nem —, kötelessége minden államnak segítenie az NDK-t is a közös veszedelmek leküz­désében. Elfogadni és felhasz­nálni az NDK ez irányú ta­pasztalatait minden országnak —, és átadni az ez irányú ta­pasztalatokat az NDK-nak ép­pen úgy, mint minden más államnak. Csak erről lehet szó. NAGYON EGÉSZSÉGTE­LEN környezetből, a revan- sista, szélsőjobboldali múltból származik minden olyan kísér­let, amely megakadályozni kí­vánja, hogy az NDK részt ve­hessen majd a stockholmi nemzetközi környezetvédelmi konferencián. A BUJUMBURAI — Burun­di fővárosa — katonai bíróság hétfőn halálra ítélt kilenc sze­mélyt. Az elítéltek résztvettek egy tavaly júliusban leleple­zett összeesküvésben, amely a burundi kormány megdönté­sére irányult. KÖZEL 100 RENDŐR állt sorfalat hétfőn a londoni re­pülőtéren annál a különgép- nél, amelyen az angol fővá­rosba érkezett Tutankhamon kincsének első szállítmánya. A tízmillió fontra biztosított kin­cset 50 esztendővel ezelőtt fe­dezték fel és most először hagyta el Egyiptomot, hogy a British Museum termeiben gyönyörködtesse látogatóit. Szádot Icpdtn i diákszövetség megMzoliait Kairóban folytatódtak a zavargások C összecsapások a tüntetők és a rendőrök közt Hétfő este az egyiptomi bel­ügyminisztérium közlemény­ben jelentette be, hogy mos­tantól kezdve fokozott ér­vényt szereznek a tüntetéseket tiltó törvénynek. Egyszersmind közölték, hogy a hétfő hajnal­ban őrizetbe vett diákok túl­nyomó többségét szabadon en­gedték, s már csak néhányuk ügyében folytatnak vizsgálatot. A keddi Al Ahram hetvenre teszi a még fogva tartottak számát. A hétfői Tahrir téri tünte­tésekről szólva a belügymi­nisztérium hangoztatta: a rendőrségnek ,,minimális erő­szak” igénybevételével sikerült szétoszlatnia a tüntetőket. A nyugati hírügynökségek helyszíni beszámolói szerint a diákok egy csoportja a fölszó- lítások ellenére sem hagyta el a Tahrir teret, s a keddre vir­radó éjszakát ott töltötte. Az egyiptomi hírügynökség időközben ismertette a helyi újságíró-szövetség nyilatkoza­tát, amely Szadat elnöknek és a diákmozgalomnak egyaránt bizalmat szavaz. A befolyásos sajtószindikátus szerint a diákmozgalom integráns része annak a forradalmi folyamat­nak, amely a monarchia meg­döntésével (1952) vette kezde­tét. Minthogy, mondja a nyi­latkozat, Egyiptom jelenlegi fő célja a felszabadítás, amely nem valósítható meg a nemzet egysége nélkül, a politikai ve­zetésnek „párbeszédet” kell folytatnia a nemzeti mozga­BELGRAD A IKSZ II. konferenciájának else napja Belgrádban a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége második konferenciáján Broz Tito üdvözli a tanácskozást Kedd délelőtt Belgrádban, a szövetségi képviselőház épüle­tében 367 küldött és mintegy 300 bel- és külföldi újságíró jelenlétében Joszip Broz Ti- tónak, a JKSZ elnökének meg­nyitó szavaival kezdte meg kétnapos tanácskozását a JKSZ II. országos konferenciá­ja. Tito rövid megnyitójában kiemelte, hogy „jelen értekez­letünket olyan időpontban tartjuk, amikor az egész or­szágban teljes mértékben kife­jezésre jutott az a meggyőző­dés, hogy a kommunisták szö­vetségének erélyes intézkedé­seket kell tennie a fennálló problémák megoldására”. Ez­után hangoztatta, hogy a párt­konferencia egyik legfontosabb feladatának az 1969-ben meg­tartott IX. pártkongresszus célkitűzéseinek teljesítését tartja. Tito a továbbiakban élesen bírálta a külföldi sajtó egy részét, amely Jugoszlávia válságáról beszél, holott erről szó sincs. A kommunisták szö­vetségén belüli fogyatékossá­gokról van szó. S ezek abból származnak, hogy nem valósí­tottuk meg a IX. kongresszus határozatait. „Eredményeink nagyok, de még nagyobbak lennének, ha a kommunisták feladataik ma­gaslatán álltak volna. Jól meg kell szerveznünk a JKSZ te­vékenységét, és a vezetőségek­nek mindenütt vállalniuk kell a felelősséget. Munkájukat pe­dig alá kell vetniük a munkás- osztály ellenőrzésének” — mondotta Tito megnyitó be­szédében. Ezután az elnökség elfoglal­ta helyét az asztalnál, majd az elnöki tisztet betöltő Edvard Kardelj, a JKSZ végrehajtó irodája tagjának javaslatára a küldöttek elfogadták a napi­rendet, és megalakították a konferencia munkabizottsá­gait. Ezt követően Veljko Vlaho- vics, a végrehajtó iroda tagja mondotta el beszámolóját az első napirendi pontról: „A JKSZ fejlődése és időszerű feladatai” témáról. A konfe­rencia másik fő kérdése: „A jelenlegi társadalmi, gazdasági helyzet és a kommunisták ez­zel kapcsolatos feladatai” té­máról Kiró Gligorov, a végre­hajtó iroda tagja mond beszá­molót. lom különböző irányzataival, csoportjaival. A kairói egyetem diákjainak legújabb keletű nyilatkozata követelte a letartóztatásban le­vő egyetemisták szabadon bo­csátását; a pedagógusok szak- szervezete viszont arra figyel­meztette a diákokat, hogy az ország sorsát érintő kérdések megoldásához nyugalomra és türelemre van szükség. Kedd reggel Szadat elnök fogadta a kairói diákszövetség megbízottait, a munkásszak­szervezetek, a parasztszóvet- ség, az ASZÚ és a sajtó képvi­selőit. Az elnök „az egyete­men kívül álló elemeket” vá­dolta a diákzavargások szítá­sával. Az egyetemisták kérdé­seire válaszolva hangsúlyozta, hogy elkerülhetetlen az Izrael elleni háború, és az új kor­mány feladata a harc előké­szítése. Közölte, hogy a letar­tóztatottak közül 30 diákot ál­lítanak bíróság elé a zavargá­sokban való részvétel vádjá­val. A többi 950 őrizetbe vett egyetemistát már szabadon bo­csátották. A találkozó idejére a rend­őrség erős kordont vont a szín­hely körül, mert a fővárosban egész délelőtt folytatódtak a diákzavargások. Hírügynöksé- gi jelentések szerint összecsa­pások zajlottak le a tüntetők és a rendőrség között. VÉGLEGES HELYÉRE irá­nyították hétfőn az Intel­sat—4 amerikai hírközlő mes­terséges holdat. A Kennedy- fokrói szombaton felbocsátott műhold közvetíti majd Nixon elnök pekingi útját a világ tv-állomásai számára. ZULFIKAR ALI BHUTTO pakisztáni elnök befejezte hi­vatalos látogatását Ankarában és kedden délelőtt tovább uta­zott Rabatba. A hírügynökségi jelentésekből lassan összeáll a pakisztáni elnök kőrútjának programja. Bhutto Marokkó­ból Tunéziába, majd még ugyanazon a napon Algériába, onnan pedig Líbiába utazik. Utjának következő állomása Kairó lesz, majd ezután Da­maszkusz következik. Függetlenség — el nem kötelezettség India nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke táviratban köszöntötte V. V. Giri elnököt és In­dira Gandhi miniszterelnököt. Péter János külügymi­niszter Szvaran Szingh külügyminiszternek küldött üd­vözlő táviratot. Január 26-án ünnepli India történelmének egyik nagy for­dulópontját. Ez egyben az Indiai Köztársaság nemzeti ünnepe is. 1950-ben ezen a napon vált India szuverén köztá-rsasággá, s ekkor vált érvényessé a határozat is a különböző hűbéres államok feloszlatásáról. A világrésznyi ország alkotmányjogi függetlenségét már 1947. augusztus 15-én elnyerte. A függet­lenség megadását azonban a brit gyarmatosítók hajdani gyar­matbirodalmuk raffinált felosztásával párosították. Ily mó­don az új indiai államnak nemcsak belső közigazgatási prob­lémákkal kellett megküzdenie, hanem súlyos külpolitikai kon­frontációkkal is. A függetlenség megadásától kezdve egészen 1949 közepéig tartott India és Pakisztán között a kasmiri konf­liktus. Így 1950. január 26-a nemcsak azért fordulópont, mert ez az indiai szuverén köztársaság születésének dátuma — ha­nem azért is, mert .ettől az időponttól szentelhette az új állam erőfeszítéseinek nagy részét belső problémái megoldásának. Most, több mint két évtizeddel később egyértelműen le lehet szögezni: India rendkívül pozitív és tiszteletet paran­csoló nemzetközi szerepet töltött be független köztársasági lété­nek egész időszakában. Emlékezetes, hogy Nehru vezetésével az indiai külpolitika már a hidegháború legveszélyesebb évei­ben kidolgozta a pozitív el nem kötelezettség politikáját — s emellett mindvégig kitartott: Nehru utóda, a rövid ideig hi­vatalban levő Sasztri, majd Nehru lánya, Indira Gandhi is. Éppen a mostani ériforduló napjaiban nem érdektelen leszö­gezni, hogy a hajdani Kelet-Pakisztánban megvalósított pakisz­táni terroruralom miatt kirobbant harmadik hindusztáni konf­liktus során is Üj-Delhinek ez a reálpolitikai irányvonala ér­vényesült. Indiának 550 millió lakosa van, s ez a szám évente mint­egy 13 millióval emelkedik. A nemzeti jövedelem fejenként évi 110 dollár körüli szinten mozog, tehát rendkívül alacsony. Ez önmagában jelzi az országra váró gazdasági-társadalmi felada­tok méreteit. Függetlenné válása óta az Indiai Köztársaság rendkívül komoly eredményeket ért el, de mivel alapvető tár­sadalmi fordulat nem történt a tulajdonviszonyokban: a prob­lémák gyökeréig mind ez ideig nem sikerült hatolniok. Ennek megfelelően a termelési szempontból pozitív mezőgazdasági eredmények elsősorban a nagybirtokokon és a termelékenyeb­ben gazdálkodó gazdag parasztok földjein mutatkoznak — míg a falusi lakosság többségének helyzete romlott. Az ipari szek­torban a tulajdonviszonyok radikális megváltozásának hiánya következtében sajátos konfliktus bontakozott ki a kormány ál­tal támogatott állami szektor, valamint a magánmonopóliumok között. Ezeknek az ellentmondásoknak következménye az, hogy a jövedelemelosztás egyenlőtlenségét nem sikerült csökkenteni, A lakosság leggazdagabb tíz százaléka a teljes fogyasztás több mint negyedrészét veszi igénybe. Ebből is a „csúcson” elhe­lyezkedő öt százalék a teljes fogyasztásból 18 százalékban ré­szesedik. Természetesen a rendkívüli problémák megoldásához nem­csak erélyes kézzel, hanem egyben igen körültekintően lehet csak hozzáfogni. Hiszen a világrésznyi India kormányának mé­lyen gyökerező és elevenen ható vallási-társadalmi előítélete­ket is le kell győznie az előrehaladás során. Ám az 1971-ben lezajlott választások a monopolista burzsoázia érdekképvise­leteinek tekinthető pártok összeomlásával végződtek, és vilá­gos megbízatást adtak az úgynevezett „Űj Kongresszus Párt­nak”, Indira Gandhi kormányának, az átfogó társadalmi re­formok végrehajtására. A köztársaság ünnepén olyan Indiát köszönthetünk, ame­lyet barátsági és együttműködési szerződés köt a Szovjetunió­hoz, baráti kapcsolatokat ápol a világ haladó erőivel: s ez mint­egy záloga a haladó reformok mind következetesebb végrehaj­tásának — országukban. Munkatársaink Nyugat-Eurapában (2.) Hommage ä Picasso Hommage — szép, sokértel­mű francia szó. Jelenti a hó­dolatot, a tiszteletnyilvánítást, a tiszteletteljes hódolatot, s ha nagy művész neve elé illesz­tik e szót, akkor pontosan alig kifejezhető ünnepi tisztelgés­sé változik. Hódolat Picassó- nak, dicsőség Picassónak — nem, így nem az igazi, nemzet­közi művészi jelentése így teljes: „Hommage ä Picasso”. A párizsi Louvre-ban azon a vasárnapon is sokan álltak a Mona Lisa kép előtt, körbeto- longták a turisták a gyönyörű tört karú Milói Vénuszt, de legalább ilyen szenzáció volt a hirtelen berendezett kis Picasso-terem. Nézték a lá­togatók a nagy mester képeit, s a gyönyörködésnek különös varázst adott a közeledő 90. születésnap. A teremőr kétlapú újságot árult, a művészt és művészetét bemutató nyom­tatványt. A modern művésze­tek múzeumában nem is volt szükség „aktualizálásra”, se- színű reprodukciókról, torz nyomású tankönyvekből is­mert képek pompáznak itt igaz teljességükben. Párizs számon tartja Pi- cassót, Párizs szereti a kom­munista művészt, Párizs érti a mestert. A L’Humanité — a Francia Kommunista Párt központi lapja — címoldalán a központi bizottság köszönti a kilencvenéves mestert, s így invitálja az érdeklődőket: „Ma este a sportpalotában a párizsiak tisztelegnek Pablo Picasso előtt!”. Ezen az estén mi is ott vol­tunk a sportpalota előtt. Jegyet már nehezen lehetett szerezni, de segített az újságíró-igazol­vány — tapasztalatunk szerint nagy tekintélye van Francia- országban a sajtónak —, s kü­lönösen kedvessé vált a szer­vezőiroda vezetője, amikor megmondtuk nemzetiségünket. A szabad mozgást biztosító meghívólap rögtön a rendel­kezésünkre állt. A hatalmas sportpalotában telt ház volt, a színpad előtti pódiumon álltak, ültek kollé­gáink, az újságírók, fotósok, filmesek. Az operatőrök időn­ként az első sorra irányítot­ták a reflektorokat, berreg­tek a kamerák, s gyorsan mi is exponáltunk. Hiszen a fényben felismertük Jacques Duclos-t, a Francia Kommu­nista Párt veterán harcosát, Georges Marchais-t és a többi mai pártvezetőt. Később Louis Aragon, a kommunista író­költő került a vakuk tüzébe. A több ezernyi tömeggel együtt ők is ott voltak a tisz­telgők között. Aztán elsötétült a csarnok, négy diavetítőből egyszerre sugárzódott a kép a hatalmas vászonra: tíz gyertya, húsz gyertya, ötven, kilencven gyertya. Egy villanás, s a gyertyák lángra gyúltak, az egymásra vetített képek hatá­sara hajladozni kezdtek a lángocskák, halk susogás hal­latszott a hangszórókból. Majd egy fújás, s egyszerre minden gyertya elaludt, megszólalt az elektronikus, hangeffektusokra épülő konkrét zene, aztán az első Picasso-festmény állt ösz- sze a vásznon, előbb csak a főalak, aztán a háttér, ké­sőbb a mellékfigura: újrate­remtették az alkotást. Hirte­len csend, mély, csengő férfi­hang szólalt meg, a francia nyelv csodálatos zeneiségével: „Hommage & Pablo Picasso!” Megkezdődik a gálaest, amely rangos művészeti csemegét ígér. Tapsvihar fogadja a Bol- soj Teátr operaénekesnőjét, a moszkvai balett-táncosokat, s ünnepük a spanyol táncmű­vészeket, akik a szülőföld tiszteletét hozták el Pablo Pi­cassónak. Közben a vetítő- vásznon tovább pompáznak a Picasso-képek, a gömbön haj­ladozó fiatal artista, a rikító színekkel kontúrozott bohóc. És a Guernica! A négy vetítő­gép mozaikról mozaikra rak­ja össze a spanyol polgárhá­ború vízióját, ítéletét, tilta­kozását. A nézőközönség üte­mes tapsban tör ki. A több Jacques Duclos a nézők sorában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom