Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

6 írlap 1972. JANIIÄR 23., VASÄRNAP BIATORBÁGY BUDAPEST VI. BAJZA UTCA 52. BÍRÓSÁG A modern kiképzésű és berendezésű, vadonatúj ta­nácsháza előcsarnokában ha­talmas, színes kerámia fali­kép: a biatorbágyi völgyhíd. Ránézve megismétlődik ben­nem a borzongás, amit az au­tóban éreztem, amikor a köz­ség határában megpillantot­tam a kép eredetijét. Az én nemzedékem még friss hír­ként olvasta a lapokban a biatorbágyi viadukt felrob­bantását, s ma is ökölbe szo­rult kézzel gondol a tébolyult, gyilkos gaztettre és az annak ürügyén felszított, a munkás - mozgalom legjobbjait bitóra, börtönbe juttató kommunis­taellenes hisztériára. A mai fiatalok-félfiatalok, inkább csak áttételesen, lélektani kri­miből, filmből ismerkedhet­tek meg a négy évtizede tör­tént szörnyűséggel, s nem biz­tos, hogy aki rosszra csábító személlyel kapcsolatban a „valakinek a rossz szelleme” helyett a „valakinek a leója” kifejezést használja, az tudja is: a gonosztettek elköveté­sét sugalló, titokzatos „Leó” eredetileg a bíróság előtt vé­dekező biatorbágyi merénylő agyának szüleménye volt... A mai nagyközség két ^.szülőfaluja”: Bia és Torbágy ősrégi históriájában a völgy- hídi tömeggyilkosság rém­tette csak vészes villanású történelmi pillanat. Hiszen két évezredes messzeségből köd­lenek fél az illír-kelta era- viszkuszok, akiknek ezüstpén­zeit a XVIII. század végén adta vissza a biai föld, s a tó partján kiásott római épület­maradványok ezeknél legfel­jebb félezer évvel fiatalab­bak. Sokféle szó visszhang­zott e dombok között, sokfaj­ta bocsikor, saru, csizma ta­posta ezt a földet, amíg a Név­telen Jegyző XIII. századi kró­nikájának latin elnevezését idézve: „Siilva Turbag” — a torbágyi erdő tisztásán, a monda szerint: Árpád vezér ünnepélyesen fogadta Zalán, bolgár fejedelemnek, a táj honfoglalást megelőző urának követeit. . Bia neve csak később, a XV. század derekán bukkan fél okmányainkban, mint ahogy a XIV. századi eredetű torbágyi katolikus templom­nál négyszáz évvel fiatalab­bak a biai egyház alapjai. , A XV. században egyidőre összefonódik a két falu sorsa. Mindkettő az Obernyik Ká­roly drámájában és Erkély Fe­renc operájában is megörökí­tett szerb fejedelem: Branko- vics György birtokába kerül. A Brankovicsok magvaszaka- dása után Biát is, Torbágyot is V. László és Mátyás király főrangú családok kezére ad­ja, míg aztán változó uraikat elsepri a török, s a XVI. szá­zad vége felé a szultán ke­gyéből, Khalil aga robotodtatja fe kényére-kedvére kiszolgál­tatott biai és toibágyi jobbá­gyokat. Hét templom és kápolna, két fogadalmi oszlop azokról az időkről beszél, amikor a török hódoltság előtt és után a Sem- 'sey és Biai famíliák, Tahi Bo­tos Péterek és Istvánék, Guthi Országh Miklósék, majd a Szi- lyek, a Fáyak, a Sándor grófok és Metternich hercegek szük­ségét érezték, hogy a biai-tor- bágyi földeken-szőíőkön vett dézsmáért az irántuk oly bő­kezű és adakozó földi uralko­dóikon kívül az egek urának is köszönetét mondjanak. A két biai kastély pedig, a Sán­dor grófoké és a Szily családé, megváltozott rendeltetésével, a társadalmi birtoklás igazsá­gosabb, emberségesebb rend­jéről tanúskodik. ’ A vidékies barokk ízlésben kiképzett Szily-kastélynak a Sóskútra kivezető, lejtős dísz­udvarán jóképű fiatal legény­kék sietnek át: a Mezőgazda­sági Gépészképző Szakiskola növendékei. Elszólítjuk tőlük Rossi Sándor igazgatóhelyet­test, beülünk vele az árkádos középfolyosóból nyíló bolthaj­tásos irodahelyiségbe, elővesz- szük a füzetet és jegyzőnk. Mintegy 200, az általános is­kola nyolc osztályát végzett if­jú tanul a Szily-kastélyban és az iskolához tartozó tangazda­ságban növénytermesztő gé­pész szakmát, három kemény esztendőn át. A tananyag: el­mélet és gyakorlat, az elhelye­zés kollégiumszerű, együtt laknak, együtt élnek tanáraik­kal, akik a mesterségbeli fel­CSÜTÖRTÖKRE VIRRA­DÓAN Visegrádon megfagyott egy vadőr. Reggel az ABC-áruházban levették az eladók a kávéfőző gép tetejéről a felmelegített mákos tésztát, s amíg villáz- gatták, foghegyről odavetet­ték egy söröző férfinek: — Majd úgy jár maga is, mint Czuczor. — Én ugyan nem — mondta a férfi. — Miért, ő hogy járt? — kérdeztem. — Megfagyott, szegény. Pe­dig vígkedélyű volt, túlságo­san is. Jól ment sora, az. volt a baj. — Hogy történt? — Ki tudja? A kapuk előtt sem bedéi­nek másról. Száll a hír, akár a szél. A templom előtt egy ülő helyben tapossa kék ke­rékpárjának pedálját egy bar­ira képű vándorköszörűs. Reg­gel hatkor indult Pomázród, az üdülőkben mindig akad élesíteni való. Itt, Visegrádon, reggel hatkor találtak rá a vdfiőrre. A köszörűs azt mond­ja, nincs hideg. HIÁBA KERESI az ember a rendőrség körzeti megbízott­ját, kiment a helyszínre. Az erdészethez acélhuzalokat hoznak autóbusszal, azt mond­ják, elvisznek a Lepence- völgybe, ha akarom. Két kilo­méter Esztergom felé a mű­úton, onnét még vagy három, felfelé a Pilisbe. Ott van a fűrészüzem. készítésen kívül szocialista émberségre, magatartásra is nevelik őket. Szigor és'atyai barátság — szorgos tanulás, színvonalas szórakozás, műve­lődés: ezekből a tényezőkből tevődik össze a növendékek életének három éve. A tapasz* tálát azt bizonyítja, hogy a biatorbágyi mezőgazdasági gé­pészképzőből helyüket elmé- letben-gyakorlatban jól meg­álló szakemberek kerülnek ki. A hajdani Sándor—Metter- nich-kastélyban egyik általá­nos iskolán kívül a Lenin Me­zőgazdasági Termelőszövetke­zet központja kapott helyet. Különös, hogy bár ez a téesz gyümölcs-, kenyérgabona-, ku­koricatermesztéssel, szarvas- marha- és baromfitenyésztés­sel, különböző kiegészítő tevé­kenységgel sok milliós forgal­mat bonyolít le, s mind jöve­delmezőbben gazdálkodik, s a községhez tartozó Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban jelen­leg 150 családi ház épült csak­nem 1300 főnyi népességgel, sőt oda települt ki az Állatte­nyésztési Kutató Intézet is — Biatorbágy felnőtt lakosságá­nak 96 százaléka Budapestre jár dolgozni. Bármerre járok a főváros környékén, a budapes­ti tömeges, változatos munka- alkalmak vonzásának erővo­nalaiba ütközöm. Szinte bizo­nyos, hogy ebben a jelenség­ben is az emberi életformák fejlődése erjed. Hiszen kétség­telen, hogy bizonyos hátrá­nyos következmények mellett, mint a helyi közösségi érzés satttyulása, a helyi munkaerő csökkenése, a község életrit­musának lassulása — a Pest környéki dolgozók Budapestre áramlása és visszaáramlása sajátságos előnyökkel is jár­hat ... i1 biatorbágyi barangolás rövid volt. Pedig szerettem volna megtudni, s egyszer ta­lán még sikerül is kinyomoz­nom, hogy honnét erednek a község furcsa, régi dűlőnevei. Szarvashegy ... Kutyahegy ... Ürgehegy ... Balhahegy ... Disznólápa ..Milyen ha­gyomány, szokás, babonaság jelölte meg ezeket a dűlőket csupa állatnévvel? Mert sok minden megeshet véletlenül a világon, de földrajzi elneve­zések ily szoros füzére véletle­nül nem terem. Békés István Az üzemtől négy kilomé­ternyire, Királykunyhón, la­kott a vadőr, meg a felesége. Czuczor József 53 éves volt. Itt fekszik most a fagyott földúton, hanyatt. Az arca szederjes. Mellette barna kucs­ma. Rajta vastag posztóka­bát. szürke bőrnadrág, fű­zöld gumicsizma. Előbbre vagy húsz méterrel szénát szálaz- gat a lova. Dús barna bundát eresztett a ló télire, a hátára pokrócot vetettek. Ahogy el­hagyta a gazdáját, kifordítot­ta a keréknyomból a könnyű, zöldre festett szekeret, és ne­kivitte egy farakásnak. Akkor is meg kellett állnia, ha nem akart volna. MEGÉRKEZNEK a rendőr­ség és az erdészet emberei, terepjáró gépkocsikkal. Leve­szik a lepedőt a vadőrről, az őrnagy fényképez. Utána ki­forgatják a zsebeket. Tárca, bicska, pénz, zsebkendő és bádogdobozban Simona szivar. A külföldi vadászoktól kapta. Sok holmit kapott a külföldi vadászoktól. Nézzük a szekeret. Olajos­kanna, propán-bután gázpa­lack, kétkilós kenyér, a falá­dában tasakos tej, üres szén­savas patronok — úgy lát­szik, nem kapott újat — és üres pezsgősüvegek. Ezek sor­sát sem nehéz kitalálni. Ide sereglenek a fűrészüzem munkásai, de elküldik őket dolgukra. Egy-két férfi marad csupán. Azt mondja egyikük: Budapesten, a VI. kerület Bajza' utca 52. számú házban székel 1954. óta a Pest megyei Bíróság és a Pestvidéki Járás- bíróság. A szürke, kopott falú háromemeletes épületet a szá­zadforduló táján építették. Pa­lota volt valamikor, aztán rendőrség lett, később beköltö­zött a bíróság: a szobákat iro­dáknak, a nagyobb termeket, bírói pulpitussal, tárgyalóter­meknek rendezték be, s a fa­lakra felkerült a Népköztársa­ság címere. A gyilkos A fiú arcán kevés tükröződik a szorongásból, pedig fél,,éj­szaka csak percekre hunyta le a szemét a zárkában. Reggel fél hatkor kelt, reggelizett, de nem nagy étvággyal, aztán a börtönborbély megborotválta. Mögötte ül a két fegyőr, aki a szürke rabszállitón reggel fél kilencre idehozta. A harmadik emelet 302-es számú tárgyaló­jában a tanács elnöke, dr. Kor- pássy Gyula, a két ülnök, az ügyész és a védő kérdéseire kell válaszolnia: miért, milyen körülmények között ölt meg egy embert. A garázdaságairól közismert, húszéves ceglédi segédmun­kás, analfabéta. Italozás utón összeveszett egy ismerősével, kést rántott és szíven szúrta. A tanúk állítják: az áldozat megpróbáltd őt vállon ragad­ni, s ekkor a fiú fordulásból ledöfte. A gyilkos szerint az áldozat ütött, rúgott, s ő csak ezután szúrt — jogos védelem­ből. A bíró, az ügyész újra és újra rekonstruálja a másod­percek történetét, a tanúk szé­les gesztusokkal utánozzák a gyilkos mozdulatait, nyilatko­zik az orvosszakértő. Szünetben a fiú bilincsbe fo­gott kezével cigarettát kotor elő zsebéből, s azt mondja: a tanúk hazudnak, rosszindula- túak. Iroda A megyei bíróság büntető irodájában reggel kezdődik a félfogadás. Sokféle adminiszt­ráció szálai futnak össze a kis szobában. Ezer és ezer bün­tető ügy aktáit lajstromozzák, mutatózzák, szignáltatják, in­nen küldik ki a különböző ér­tesítéseket, itt olvassák nap­— Sokat lovagoltam én a nyakában. Ismerem jól, Tahi­ban. laktam a háború előtt, mindig együtt játszottunk. Vetkőzted. Az efféle vizsgá­latok nagyon szenvtelenül mennek. Nincs helyük az ér­zelmeknek. Beszéd azért csak járja. Mondják, a vadőr bevá­sárolni volt szerdán Visegrá- doin, ahol a lánya, veje és egy­éves unokája lakik. Velük van most a felesége is, mert a fo­gát teteti rendbe, nem járhat be mindig. Szívbeteg az asz- szony, meg se mondhatják ne­ki amíg az orvos el nem látja valami nyugtatóval. Mondják, hazafelé tartva elvitte a ló Esztergom felé. Űj a ló, más­fél hónapja van a keze alatt, nem ismeri még a járást. Ügy fordította vissza valaki. Ezért a lovat nem lehet hibáztatni. ITT NYÚJTÓZIK most a vadőr a fehér lepedőn, anya­szült meztelenül. Testén sérü­lés nyomát nem látni, kivéve a bal mutatóujját, amely vér­zett. míg a fagy el nem állítot­ta. Talán a kerék ment át rajr ta? — találgatják. Egyik zse­béből előkerül egy kéül fedelű kockás irka, melyet ő írt tele bibliai történeteikkel. Salamon király viselt dolgaival. A címe: Jövendölés. És az utolsó fél­mondata így hangzik: „... de kívánom, hogy az ő színe előtt megjelenhess, és eljuthass az örök boldogságba. Ámen.” Lassan 11 óra. A hegygerinc fölött kibukkan a nap . A fa­gyos erdőre és a megfagyott hosszat az iratokat az ügyé­szek, védők, nyomozók. A tár­sadalomellenes magatartás vaskos írott gyűjteményei so­rakoznak a polcokon. Hárman dolgoznak a szobában. Szűcs Istvánná, az irodaigazgató, 1933 óta a bíróság munkatár­sa. Az ócsai, majd a dabasi járásbíróság után 1952-ben ke­rült a megyéhez. Tavasszal nyugdíjba megy. A több évti- zede/ itt dolgozó, itt rpegíá- radt' irodai munkatársak egyre kevesebben lesznek. Kisfizeté­sű munkahelyeikre ritkán akad fiatal jelentkező. Tettes és áldozat A 314-es tárgyaló előtt Lajos ítéletre vár. Mellette a zala­egerszegi intézet nevelőnője intézeti gondozottak nevét so­rolja fel okulásul, mindazokét, akik nem szöktek meg neve­lőiktől, inkább tanultak, hogy okosak .legyenek. Nem úgy mint Lajos, aki egy gyermek­korú szökevény társával so­rozatban lopott és egy monori öregasszonytól rabolni is pró­bált. Lajos bólogat a példa­beszédre. Délután egy órakor dr. lszt- ray József kihirdeti az ítéletet. A másodfokú bíróság a fiatal­korú P. Lajos elsőfokon kisza­bott három és fél évi szabad­ságvesztését két évre csökken­ti, mivel ez az időtartamú bün­tetés is elérheti a nevelő ha­tást. A tanács vezetője részle­tesen indokolja a döntést: az öt közül ez ma a harmadik tárgyalása. Lajos örül. Mögötte töpörö­dött, 78 éves néni áll, keveset ért a jogi magyarázatbóirCsak arra emlékszik, ez a fiú egy este ki akarta fosztani. Pedig az unokája lehetne, hiszeiy^lig múlt 14 éves. Hét tárgyalás Dr. Barnaföldi János ta­nácsvezető bíró íróasztalán iratkötegek. Egy férfi hamisí­tott személyi igazolvánnyal tiltott határátlépést követett el, később visszatért, leleplező­dött. A másik ügy vádlottja megverte feleségét, elsőfokon öthónapi javító-nevelő mun­kára ítélték, az ügyész súlyos­bításért fellebbezett. Egy kis­iparostól különböző összegeket kért kölcsön egy lezüllött ügy­férfira veti első sugarait. „Még égett a kocsiján a lámpa — mondja egy ember. — El­fújtam.” Másik kocsi jön pléh- kaparsóval. Ez a másik kocsi viszi tovább a vadőrt. De nem a Királykunyhóhoz, nem a megszokott fészekbe. EZALATT AUTÓVAL meg­hozzák az éjjeliőrt, aki csütör­tökre virradóra volt szolgálat­ban. Félve repdes a szeme, megrázta a hír. i — Hogy lehet — kérdezem —, hogyan lehetséges, hogy húsz méternyire az üzemtől halálra fagyott a vadőr? — Nem látni ide, kérem. Nem látni. Az öltözőbe beszűrődik a fű­részek vijjogása. Az őrnagy papírt fűz az írógépbe, és fag-» gatja az éjjeliőrt. Az elmondja, hogy szerdán este nyolc-kilenc óra között érkezett a vadőr a sorompóhoz, amely lezárja az üzemet és egyben az erdei utat. Nem a bakon ült, hanem a kocsi után kullogott. Szót nem váltották. Átballagott a vadőr a nyitott sorompónál, ment tovább, mint máskor. Lehet, hogy utána felült, vagy fel akart ülni a Szekérre. ESTE NYOLCTÓL reggel hatig teljesen kihűl az ember, akárhogy is felöltözik. Bár a vetkőztetésnél valaki megje­gyezte:: „A hónalja még me­leg.” Ám az orvos már reggel megállapította, hogy nem le­het rajta segíteni. Most már csak az írógépek kattognak. Paládi József véd. A kisiparos később adós­ságát az ügyvéd lakásából ön­kényesen elhozott tárgyakkal „egyenlítette ki”... A negye­dik ügy szereplői garázdasá­gért, az ötödik, hatodik, hete­dik ügy vádlottal testi sértésért állnak a másodfokon eljáró büntető tanács elé. Dr. Barnaföldi a szabadsá­ga utáni első munkanapon hét ügyet tárgyal, szabadsága jó­részét a soron következő bűn­tettek tanulmányozásával töl­tötte. A terhelő és mentő, a büntetést súlyosbító és enyhí­tő körülmények mérlegelése nem fél 9-kor kezdődik és nem 5 óráig tart. A bíró — mond­ják — a tárgyalást már a dol­gozószobájában, vagy hazafelé az autóbuszon és otthon kez­di, hogy ítéletében legjobb lel- kiismerete szerint érvényesül- -jön a törvény. Utánpótlási gondokkal küzd a pálya. Az egyetemekről ke­vesen jönnek bírónak, többen mennek ügyvédnek, jogtaná­csosnak. A bűnüldöző és igaz­ságszolgáltató apparátusban foglalkozási ártalomként em­legetik a szívbetegséget. Üvegpalota lesz... A gazdasági hivatal vezető­je, dr. Székely Géza, szobájá­nak mennyezetén stukkó-dí­szítések emlékeztetnek az épü­let múltjára. Az egykori • pa­lotában valamikor álítáüag József főherceg szárnysegéd­je, lakott. Az öreg ház szűkös munkahely a bíróság több mint 160 dolgozója számára. Nyolcvanmillió forintos költ­séggel azonban hamarosan tető alá kerül az űj székház. Hétemeletes üvegpalota lesz, kulturált várakozókkal, lég­kondicionált irodákkal, húsz tárgyalóteremmel, s külön e célra tervezett berendezések­kel, a tetőteraszon étterem­mel. Az ország-legmodernebb bírósági épületébe 1973 már­ciuséban költözködhetnek át a Bajza utcából. Panaszok, perek Panasznap van, .délutánra már vagy ötvenen várakoznak a panaszfelvevő fogalmad irodája előtt. Peres és nem peres jogi ügyekben kémek tanácsot, feljelentést tesznek szomszédok, albérlők ellen, szövevényes ingatlan- és ha­gyatéki ügyekben várnak se­gítő útmutatást. A Pestvidékí Járásbíróság egyik tárgyaló­jában gázoló gépkocsivezetőt hallgatnak ki. A másik tár­gyalóban — apaság megálla­pításáért Indított perben — 15 éves kislány bizonygatja: melyik fiúosztálytársa az ap­ja nemrég született gyermeké­nek. A falitáblára árverési hirdetményeket, elvesztett be­tétkönyvek számát függesztik ki. A portán Bránovics István­ná — ahogy a házban hívják: Ciliké asszony — igazítja el az épületbe érkezőket. Huszon­három éve dolgozik a megyei bíróságon, hivatalsegéd férjé­vel itt laknak az alagsori la­kásban. Ciliké asszony sok, tárgyalásra hozott rab törté­netét ismeri, sokszor elbeszél­getett velük. Volt, akinek köl­csönadott, de a pénzt nem kapta vissza ... Férjével reg- » gél öt órakor kel, nyolckor megjelennek az első ügyfelek. Az új épületbe nem mennek át, talán ebben a régiben kap­nak rendesebb lakást Cal a palotáról Délután öt óra. Befejeződ­nek a tárgyalások, a ceglédi gyilkos ügyét elnapolják, az utolsó rabszállító kocsi is ki­gördül a Bajza utcából. Ta­núk, panaszosok, pereskedők közül sokan a szomszédos Szondi utcai kiskocsmában köt­nek ki, ahol a tárgyalóter­mek eseményei sztorikká, anekdotákká oldódnak a po­harak mellett. S ahol egy öreg hegedűs estéről estére eljátsz- sza: „Van a Bajza utca sar­kán egy kis palota...” Kál­mán Imre e híres kis dala ta­lán arról az épületről szól, amely 1954 óta a Pest megyei Bíróság székhelye. . Szitnyai Jenő A modern tanácsháza • Gábor- Viktor felvétele 'Megfagyott egy vadőr Peit meauei baranaoláóoh ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom