Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-22 / 18. szám

4 1973. JANUÁR S3.. SZOMBAT «n *tew» ■eJCíHap TV-FIGYELŐ GtolsŐ tét Elvileg a televí­zió részéről is megérdemel minden támogatást a mai ma­gyar dráma. Gyakorlatilag azonban nem akkor lépünk fel érdekében, ha a gyengébben sikerült műveket képernyőre engedjük. Raffai Sarolta szo­katlan hangot, sajátszerű él­ményvilágot hozott a vidéki értelmiséget, a vidéki élet múltból örökölt érdekcsopor- tosulási „hajlamát” ostorozó Egyszál magam és Diplomá­sok című darabjaival. Harma­dik színpadi munkája azon­ban irodalmias felhangok, kényszeredett dialógusok gyűj­teménye; írói szenvedélye itt életképbe hanyatlott, a koráb­ban agyonbírált életforma be­mutatásában pedig semmi újat sem tudott hozni. Babarczy László rendezése kimerült az elfogadható színpadra állítás­ban, igaz, nem is találkozott olyan belső dinamikával, mely anyagát határozottá tudta vol­na körvonalazni. Mészáros Ági az utóbbi évek bizonyta­lansága után ismét felszaba­dultan játszott. Kálmán György megelégedett egy te­hetetlen úri típus felszínrajzá­val, Fwlop Zsigmond és Ro- nyecz Mária nem hidalhatta át szerepe következetlensége­it. Színházainkat elsősorban a jó előadások népszerűsítik, ér­demes tehát alaposabban vá­logatni a rendelkezésre álló felvételek közt. Színházi album. Ez a műsor például legutóbbi számával sokkal eredményesebben szol­gálta az imént említett célki­tűzést. Korábban nem találta helyét, szerepét, mert mind­untalan lekésett a bemutatók­ról, most végre „átprofilíroz­ta” magát: egyetlen, de min­denkit joggal érdeklő kérdés köré csoportosítva a szóba ke­rült előadásokat. Molnár Gál Péter és dr. Váradi György műsorvezetők a színházi mű- sorpolitika egyik sarkalatos kérdését tűzték napirendre: aB£LD oimaT Mit csináljunk ma és hol­nap? Gyakori kérdés ez a hét­végeken. Hogyan töltsük el kellemesen, ugyanakkor hasz­nosan is a rendelkezésünkre álló több szabad időt? A fő­városban lakó embereknek nem jelent különösebb prob­lémát a szombat-vasárnap programjának összeállítása — kedvükre válogathatnak szín­házi előadások, hangverse­nyek, filmek, tárlatok, tánc­estek között Annál inkább gondot okoz ez a vidéki váro­sokban, községekben. Például Vácott, ahol ezen a hét végén a művelődési központban, mindössze a mozi várja a szó­rakozni vágyó embereket. Ez pedig a tartalmas időtöltéshez nagyon kevés. Szerencsére nem mindenütt Gyen szegényes a hét vége programja. A Csepel Autógyár művelődési házában például ma este az Állami Déryné Színház vendégszerepei. Szir­mai: Mézeskalács című ope­rettjét mutatják be. A veres- egyházi Periszkóp együttes Űrbottyánban lép színpadra, »hol Neil Simon: Furcsa pár című vígjátékát játsszák. Gyomrán holnap délután Slá­gerparádé várja a könnyűzene kedvelőit. A kellemes szóra­kozásról Koós János, Szécsi Pál, Dékány Sarolta, Payer András, Fehér Erika és a Vi­dám fiúk műsora gondoskodik. Sokhelyütt rendeznek a me­gyében táncos - összejövetele­ket is. Galgamácsán ma dél­után a Hell együttes szolgál­tatja a zenét, az ötórai teán. Ugyancsak ma este táncestet rendeznek a veresegyházi mű­velődési házban, szalagavató bált pedig a váci Löwy Sándor Gépipari Technikum és Szak- középiskolában. Holnap pedig táncdélutánra kerül sor a Csepel Autógyár művelődési házában. mi volt a rendező személyes mondanivalója a bemutatott darabbal? Különféle típusú és színvonalú válaszokat kaptunk (izgalmas és semmitmondó egyaránt akadt közöttük), ar­ról azonban megbizonyosod­hattunk: ha a rendező hisz munkája értelmében, ha nem­csak feladatot vállal, megnő a tartalmas színházi élmény esé­lye. Rendkívül érdekesek vol­tak a szovjetunióbeid felvéte­lek, ezek közt is az észt­országi Tragédia-bemutató előítéletektől mentes, újszerű előadása, mely a mai fiatalok szemével tekintett a madáchi műre, friss impulzusokat adva hazai színházkulfúránknak. A Színházi album tehát jó irányba indult: áttekintést adó, a színházi élet egészét felölelő problémák megtár­gyalásával elvi kérdések is tisztázódhatnak — ehhez azonban az oly óvatosan ke­rülgetett • vitaszellem megjele­nése nélkülözhetetlen. [{(ifiden. a fennállásának jubileumát ünneplő munkás­őrséget mutatta be a Tizenöt esztendő című riportfilm. Ér­dekes arcokat villantott elénk, sikerült mozzanatai voltak, csupán azt sajnáltuk, hogy a portrék között egyetlen, kö­zeibe hozott női arcot sem ta­láltunk ... A véletlen megnyergelése: ez a titka azoknak a televízi­ós űtifrimeknek, melyek egy- egy államférfi kíséretében születnek. A Fehér Lajos mi­niszterelnök-helyettest afrikai —ázsiai útján követő stáb ér­dekes anyagot hozott magá­val, az utazás céljairól azon­ban keveset tudtunk meg. Mai kultúránk előtörténetén vezet végig az Európa bölcső­je sorozat. A bemutatkozó adás az ókori Perzsiába vitt el érdekesen, színvonalasan, ki­fejezően fényképezett illuszt­rációs anyaggal. Ma délután gyerekek szá­mára rendeznek könyvtári ve­télkedőt, majd ismét találko­zunk Michal úr kalandjaival és az Antenna programjával. Este láthatjuk A cirkusz csil­lagai II. részét, egy angol fil­met, az éjszakai előadásban pedig Jorge Semprun híres regényének, A nagy utazásnak francia filmváltozatát mutat­ják be. Vasárnap délelőtt if­júsági játékfilmet (A dünék és o tenger) is sugároznak, ami ritka alkalom egy „hiánycikk” pótlására. A délutáni-esti program megint nem tartogat meglepetést: a Jane Eyre, Bernstein, a Delta, A hét, A fekete város és a Kicsoda­micsoda? követik egymást — mindössze egy Tbilisziben ké­szült film ékelődik közbe, mely régi és mai grúz—magyar kapcsolatokat mutat be. Lehotay-Horváth György Malcolm Frager ismét Budapesten Kedves jó ismerőse a buda­pesti hangverseny-látogatók­nak Malcolm Frager zongora- művész. Több ízben járt ná­lunk, koncertezett Budapes­ten kívül több vidéki város­ban is. Hangversenyei mind­annyiszor a közönség elragad­tatását váltották ki. Nagysze­SZ ÍN HÁZI ELŐADÁSOK, VETÉLKEDŐK, TÁRLATOK Tovább folytatódnak a kü­lönböző kulturális bemutatók és vetélkedők. Ma délután három órakor a gödöllői já­rás úttörői mutatkoznak be túrán, a kulturális seregszem­le keretében. Délután a tele­vízió Ki mit tud-jára készü­lők közül Gödöllő város fia­taljai mérik össze tudásukat az Agrártudományi Egyetemen. Este Túrán kerül sor körzeti Ki mit tud vetélkedőre, Túra, Pécel, lsaszeg és Dány neve­zettjeinek közreműködésével. Vasárnap délelőtt Budaörsön a Ki miben tudós történelem és fizika szakos résztvevői vetél­kednek, délután pedig Tárno­kon, a Magyarországi Szlová­kok Demokratikus Szövetsé­ge által kiírt vetélkedőt bo­nyolítják le, amelynek győz­tesei részt vesznek majd a február 10-én, a budapesti MOM művelődési házban ren­dezendő nagyszabású, hagyo­mányos Szlovák bálon. Aki tárlatra szeretne menni ezen a hét végén, az is válo­gathat. A megye múzeumai­nak állandó kiállításai mellett képzőművészeti tárlat nyílt a Csepel Autógyár művelődési házában. A IV. abonyi tárla­ton Iglay József sződligeti és XJhrig Zsigmond gödi festő­művész munkáit tekinthetik meg az érdeklődők. Cegléden, a napokban nyüt meg a Kos­suth Múzeum és az egri Dobó István Múzeum közös rende­zésében a Gárdonyi Géza tit­kosírása című kiállítás. Va­sárnap délután a tápiószent- mártani művelődési központ­ban nyílik tárlat a Nagy Ist­ván képzőművészeti csoport művészeinek alkotásaiból. Megnyitó beszédet mond Fa- ludi Imre, a nagyközségi ta­nács elnöke. Tárlatvezető: dr. Losonci Miklós művészettörté­nész. , P. P. rű technikai adottságai, ter­mészetes muzikalitása mel­lett vonzó, kellemes egyénisé­gével is megnyerte a magyar közönséget. Tört magyarsággal elmondott néhány szavas kon- ferálása kedves színfolt hang­versenyein; Frager ugyanis itteni hangversenyútjain va­lamelyest megtanult magya­rul. (Egyébként több nyugati nyelven és oroszul jól beszél.) Minden magyarországi hang­versenyén ráadásként Liszt: Vili. magyar rapszódiáját szokta eljátszani, bámulatos virtuozitással. A héten ismét hazánkba lá­togatott, s egy szegedi és egy debreceni hangverseny után csütörtök este nagy sikerű szólóestet adott a Zeneakadé­mia nagytermében. Műsorán egy Haydn- és egy Beethoven- szonátát, valamint 1 Brahms- scherzót foglalt keretbe az elsőként játszott Händel: Ária és variációk, és a műsor zá­rószáma, az ugyanerre a té­mára írt Brahms-variációk. K. A. FŐVÁROSI KIÁLLÍTÁSOK Bepillantás alkotóműhelyekbe Budapesten a téli kiállítások mindig kivételes rangot jelen­tettek, hiszen erdők, folyópar­tok helyett ilyenkor a hét végi felüdülést sokak részére a tár­latlátogatás jelenti. Egyre töb­ben keresik fel Pest megyéből is a kiállítóhelyiségeket, erről tanúskodnak a vendégköny­vek bejegyzései. Hogy ez a folyamat elindult, abban ré­sze van a sokoldalú reperto­árnak. Az ajánlat most is ran­gos, törődik a nemes hagyo­mányok ápolásával, alkotó- műhelyekbe enged bepillan­tást, ablakot nyit a külföldi törekvéseknek is. Kétségtelen, hogy a legnagyobb feladatra ezúttal Szíj Béla átgondoltan értelmező rendezésével a Nemzeti Galéria vállalkozott, ahol EGRY JÓZSEF gyűjteményes kiállítását mu­tatták be. A közönségsiker nemcsak a nagy, festő elisme­rését jelenti, hanem jelzi mű­velődéspolitikánk maradandó értékekre összpontosító hatá­sát is. Egry József művészeté­nek legfőbb tanulsága az ál­landósult emberségnek folya­matos tisztulása, mely festé­szetének fokozatos fejlődését biztosította, hiszen ő az, aki Újlakról indult, s a végtelen­séget nyitó Balaton látvány­kincséből szépséget gyűjtve, igazságot teremtve, nemzeti kultúránkat nemzetközi mi­nőséggel gyarapította. A ter­mő folyamatban még Munká­csy lelkületével figyel „Men- hely előtt” várakozókat, Constantin Meunier igézeté­ben örökíti meg a „Kikötő- munkások”-&t, Ady haragjával láttatja az értelmetlen világ­háború sebesültjeit, de 1909- ben készült „Külvárosi jele- net”-ében már azt a művészi látást kezdeményezi, melyet Derkovits és József Attila vég­legesít a továbbiakban. Köz­ben Balaton-anyagának szuve­rén ura lesz, európai jelentő­ségű léptékkel épít szerves emelkedésekkel lélekriövélő, tiszta megrendüléseket oko­zó, élő, sarjasztó művészetet. Egry után többé nem egyszerű tó a Balaton, új korszaka kez­dődik, kozmikus központtá alakul látomásainkban. E Ba­latonnal szövetkező festő-köl­tő kivételes teljesítményét ösz- szegezve jogos a kívánság, hogy Badacsonyban, víz és hegy között nyíljon meg a fes­tészet nagy zarándokhelyeként az Egry Múzeum, mert lesz olyan jelentőségű, mint Biot, ahol Fernand Léger művei láthatók. Aki az Egry-kiállítás ka- tharzisa után közvetlenül in­dul a Műcsarnokba, hogy meg­tekintse az Aij.ami vásárlások reprezentáns anyagát, lélekta­ni tehertétellel érkezik. Aka­rattal választottam ezt a sor­rendet, legyen „nagyság”-mér­ték a műítéletben. Kétségte­len, Egry után szemlélve e pompás anyagot, szigorúbb lesz az ember, hiszen a jó kép még nem festészet, magatartás, kö­vetkezetesség, hivatástudat, s ki tudja még, mi teszi azzá. Egy biztos; Gerzson, Kokas, Csik, Kondor, Orosz, Szurcsik nemzedéke vállalja ezt a csak magaslaton folytatható örök­séget, egyre biztatóbb önálló­sággal. Örvendetes, hogy e ha­gyomány olyan Pest megyei értékeket is felvonultat Bar- csay Jenő, Czóbel Béla, Ilos- vay Varga István, Miháltz Pál, Kmetty János alkotásaiban, melyeknek határtalan határa Európa. A nagysikerű Pest megyei képzőművészeti kiál­lítás után még jobban érződik megyénk festőinek, szobrá­szainak eredményes alkotó­munkája, melyet az állam igé­nyes vásárlásokkal minősít. Cs. Nagy András, Hock Fe­renc, Deim Pál, Káka Ferenc, Kántor Andor, Kristóf János, Dániel Kornél, Pirk János, te­hát a szentendrei és váci ol­dal is megfelelően képviselve van a tárlat anyagában, sőt tekintélyes erővel jelentkezik a Ráckevén letelepült Patay László, a Dömsödön festő Ba- zsonyi Arany és Vecsési Sán­dor. A megyei szoboranyag kisplasztikára korlátozódik. Ligeti Erika szellemes sport- érmei, Csikszentmihályi Ró­bert elmélvültsége, Asszonyi Tamás lendületes kutatókedve kiemelkedik a jó átlagból, Az előrelépés a nagy szobor, mely állami és megyei megrendelé­sekkel folyamatossá tehetné Pál Mihály, Szabó Edit, Rózsa Péter, Rajki László fejlődését is, akik szintén az országos tárlat kiállító művészei. REICH KAROLY grafikáival a Műcsarnok ka­maratermében találkozha­tunk. Ismert értékei mellett, melyekben nő és ló alakját társítja, most különösen fon­tosnak és megoldottnak tűn­nek gyermekekhez szóló me­seillusztrációi, pótolja a hi­ányt, hiszen a képzőművészet akár az irodalom, mintha egy kicsit megfeledkezett volna a „kicsik” világáról az utóbbi időben. Losonci Miklós Őseink csontjait „vallatják” A Természettudományi Mú­zeum Embertani Tárában 11 ezer ember csontvázának ma­radványait őrzik, a gyűjte­ményben a fejlődés minden korszakából találhatók lele­tek. Az Embertani Tár lelet­anyagát az ország különböző részein végzett ásatásoknál hozták felszínre. Dr. Wenger Sándor osztályvezető-helyettes egyedülálló rekordot ért el, az ásatások során 4000 ember csontvázát mentette meg és 1300 leletet vizsgált meg. Az. intézmény kutatóinak egyik legfontosabb tudományos fel­adata a népszármazás kutatá­si problémáinak vizsgálata. Képünkön: Dr. Wenger Sán­dor egy Tiszavasváron feltárt avar kori (VII. sz.) koponyát vizsgál. AGGLEGÉNYEK „Miféle képzelt veszélyek miatt féltek hajóra szállni hajadon lányok, nőtlen férfiak?” (Benjámin László) | Az „aranyifjú“ | Legénykorában sokat udva­rolt; s az egyik lánytól gye­reke született. Szülei nem en­gedték összeházasodni őket, mert ő már iskolázott ember­nek számított. Négy polgárit végzett, a községházához ke­rült írnoknak. A lány szülei pedig földmunkások voltak. A lány perelt és a gyermektar­tási díjat megítélték. A felszabadulás után elvette volna a lányt, de az közben férjhez ment. — S azután hogyan rendezte életét? — Tanultam, kérem, sokat tanultam. Leérettségiztem, s aztán megszereztem a közgaz­dasági diplomát. — Hol dolgozik? — A járási hivatalban, a pénzügyi osztályon. Elegánsan öltözködik és ma is a nők kedvence. A járási székhelyen sokan rajonganak érte. S ő udvarol, csapja a szelet az asszonyoknak, sőt a lányoknak is. Sokan remélik, hogy Béluci- val — mert így szólítják ma­guk között a nők — az új ét­teremben, ahová együtt jár­nak menüt enni, jó partit csi­nálhatnak. S ő udvarolgat, hol az egyik, hol a másik asszony­kának. Névkártyát csináltatott és azt adja le, ha meg akar ismerkedni egy új nővel. Dr. Sz. B. járási pénzügyi előadó — szépen hangzik. S ő a meg­hívásoknak, amelyet sűrűn kap, eleget tesz. Vett egy Wartburgot, s azóta még na­gyobb az esélye az unatkozó hölgyeknél. — Jónak tartja ezt az élet­formát? — Ugyan, kérem, megszok­tam már. Talán meg is hara­gudnának, ha másképpen él­nék. A megkeseredett Elszaladt felette az idő. Az egykor gazdag, hetyke legény, aki még hétköznapokon is ün­neplő ruhában, rámás box- csizmában járt, most gyűröt­ten, kopottan, borostás arccal, részegen botorkál hazafelé a kisvendéglőből. Már csak 'az ital boldogítja. Amikor a köz­ségben jártam, nem lehetett szóra bírni, teljesen báván né­zett maga elé, nem tudta, hogy hol van. Nem ismert saját la­kására,. olyan kábult volt, s ez így van minden nap... El­issza a keresetét, ’az eszét... Ősz hajú, sovány ember, 70 évesnek látszik, pedig még 60 sincs. Fiatalon nem gondolt a jövőjére: jómódú szülei házá­ban mindent megkapott, anyja sütött, mosott rá, ő meg udva­rolt, menyecskékkel cicázott, szerette a jó bort, a kuglizás volt a szenvedélye. Felelőtle­nül vigadozott, nem gondolt a házasságra. Azt hitte, hogy bo­hém. fiatal élete mindig meg­marad, s az édesapja vagyoná­ból futja a könnyű életre. S aztán megváltozott körülötte a világ. <5 meg élte életét úgy, ahogvan addig tette. Közben eljártak féllette az évek, édes­anyja is meghalt, s a nagy oa- rasztházban egyedül maradt. Kétszer is megkerestem a rendezetlen lakásban. Csiz­mástul, ruhástul feküdt a szennyes huzatú ágyban, és dőlt belőle a pálinka szaga. Azt szerettem volna tőle meg­kérdezni; élet ez így? De hiá­ba, ő ritl. m józan. Akik is­merik, az.i mondják, azért iszik, hogy szebbnek lássa a világot, mások szerint bohém lelkű, öregségére is könnyel­mű ember. | A szégyenlős Negyvermy-olc éves, dé még nem tudja, hogy mi a szere­lem. Ezt a vallomást tőle tudom: eddig igazán nem ismert asz- szonyt — Mindig szégyenlős volt — mondotta az igazat Rebeka mama, agglegény fia helyett. A mama különben még most is dédelgeti a fiát valami ön­ző, anyás szeretettel. — Legénykorában mit csi­nált? — Hamar behívtak katoná­nak; és a frontra kerültem, majd a fogságba, nem volt ne­kem időm az udvarlásra, meg lányok sem voltak ott — S amikor hazajött, mihez kezdett? — Már nem élt az édesapám. Itthon nyakamba szakadt aj család gondja. Lekötött a sok munka. Férjhez adtam a hú­gomat, öcsém is megházaso­dott. Készülődtem én a házas­ságra, de mindig húzódott, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom