Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-18 / 14. szám
19TZ. JANUAR 18., KEDD “skJ€íHap 3 Tovább épül a 4-es főút Hétfőn megkezdték a 4. számú országos főútvonal Üjfe- hértó—Nyíregyháza közötti szakaszának építését. A Közútépítő Vállalat műszaki brigádjai nagy teljesítményű gépekkel, többek között 26 földgyaluval fogtak munkához Üj- fehértó község határában. A 18 kilométeres útszakasz alapjának megépítéséhez mintegy 300 ezer köbméter földet használnak fel. Nyíregyháza és Ojfehértó között az új útvonal csak helyenként érinti a régit, amelyben nyolc, egyenként 45 fokos útkanyarulat volt. A 4-es út új szakasza csaknem teljesen egyenes lesz, csupán Nyíregy- ' háza előtt ívelődik enyhén. ' Megszűnnek a forgalomgátló tényezők: a budapest—záhonyi vasútvonal és a 4. számú új országút kereszteződésében felüljárót építenek. Az új útszakaszt 1973-ban adják át. SPACE-PEN Az ország legnagyobb írószergyárában, a Szentendrei PEV- DI üzemében magyar—osztrák kooperációban golyóstollak és rostírónok készülnek. Az üzemben most megkezdték az úgynevezett Space-pen irónok gyártását. ’Befejeződött a különös ,, tagfelvételi zárlat ’ ’ Uj utakon a pártépítési munka Versegen Versegen egy pártszervezet működik, ehhez tartoznak a község összes — helyben dolgozó — kommunistái, legyen bár munkahelyük a termelő- szövetkezet, az iskola vagy a tanácsháza. Héttagú vezetőség Irányítja, függetlenített titkára: Kiss László, a Törekvő Termelőszövetkezet tagja azt mondja, minden párttitkámak olyan „startot” kíván, amilyenben neki lehetett része: — Mindjárt megválasztásom után öthónapos pártiskolára küldtek; ennél nagyobb segítséget, értékesebb „útra- valót” nem is kaphattam volna. Állóvíz A vérségi pártszervezet éveken át olyan volt, mint az állóvíz : három, esztendőn át egyetlen új taggal sem gyarapodott. A vezetőségi tagok jó része azt vallotta: nincs Versegen több olyan ember, aki méltó lenne arra, hogy befogadják a kommunisták családjába. A legutóbbi vezetőségválasztáskor csak ketten maradtak tisztségükben, öt új ember került a vezetőségbe, köztük Kiss László, a titkár. — Mivel kezdte a munkát, visszatérve a pártiskoláról? — Igyekeztem tettekre váltani azt a felismerést, hogy nem hanyagolhatjuk el a pártépítési munkát, véget kell vetnünk a befelé fordulásnak. Segítés Elhatározásában a falu valamennyi kommunista vezetője segítette. Egymásután sorolták .olyan munkatársaik nevét, akik helytállásuk, fegyelmezettségük, a KISZ-ben vagy a szakszervezeti mozgalomban tanúsított aktivitásuk alapján idővel erősíthetik a párt sorait. Elsősorban a fiatalokra gondoltak, mert az alapszervezeti tagság átlagéletkora meglehetősen magas. — Tíz-tizenkét név került szóba azon a megbeszélésen, s hogy nem érdemtelenül, azt azóta tények bizonyították: az elmúlt év második felében két fiatalt vettünk fel a pártszervezetbe, kettő ügyében pedig rövidesen dönt a taggyűlés. Mindezzel egyidőben folyamatosan javult a politikai nevelő munka, erősödött a bíráló szellem. Hogyne erősödött volna, amikor a rokonszenvesen szerény titkár maga igyekszik éleszteni a kritika, a közösségi problémák iránti érzékenység tüzét. Nyereségek Ma már arra is akad péljla, ami azelőtt elképzelhetetlen volt: a termelőszövetkezet egyik új dolgozója — derék, jó munkás, a tsz-akadémia rendszeres hallgatója — magától kérte felvételét a pártba. — Örömmel fogadjuk magunk közé, amint letelik az a fél esztendő, amit el kell töltenie közöttünk ahhoz, hogy pártszervezetünk tagja lehessen. Épp olyan szeretettel várjuk, amint azt a fiatal pedagógusnőt, aki a KlSZ-szerve- zet kulturális életének feltámasztásával igyekszik bizonyítani, hogy köztünk a helye. öt-hat fiatal kommunista ,— alig egy esztendő alatt Versegen. Nyereséges év volt'! Ny. É. Szombathelyről Vác közvetlenül hívható A Beloiannisz Híradástechnikai Gépgyár és a Soproni Postaigazgatóság szakemberei hétfőn „vizsgáztatták” Szombathelyen a telefonközpontba 5,2 millió forintos költséggel beépített távválasztó berendezést. Segítségével az interur- bán központ felhívása nélkül tárcsázható egyelőre Győr, Sopron, Pápa, Veszprém, Budapest, Szolnok, Miskolc, Vác és Kaposvár bármely állomása. A berendezés kéthetes próbaüzemelés után áll majd a nagyközönség rendelkezésére, s a közeljövőben már az ország * valamennyi nagyvárosa közvetlenül hívható lesz Szombathelyről. Gaidasági „szükséghelyzet" Egy normarendezés összefüggései Kezdjük írásunkat egy tavaly augusztusi beszélgetéssel. Akkor Sípos Bálint, a ceglédi Cipőipari Vállalat igazgatója a következőket mondta: „Elszaladtunk a bérrel, az első félévben 10,5 százalékos bér- fejlesztést hajtottunk végre, egy dolgozóra 1031 forint többletbér jutott, ennek adóbefizetési kötelezettsége azonban 2717 (!) forint. A vállalat az első félévben több mint kétmilliós nyereséget ért el, 402 ezer forintos részesedési alapunkra 788 ezer forint a befizetési kötelezettség, tehát több mint 350 ezer forint hiányzik. Ha év végét írnánk, veszteségesek lennénk, annak ellenére, hogy nyereséges a vállalat. A normákhoz, a bérekhez kell nyúlnunk.” Mi történt a következő négy hónapban? „Ha visszakapom a pénzem, visszajövök" — A normarendezést a szak- szervezeti bizottsággal megbeszéltük — mondja Sípos Bálint. Augusztusban gyűlést tartottunk, ekkor elmondtuk, hogy kinek-kinek lesz 50, vagy 100—150 forinttal kevesebb a pénze. Az érzelmek kiélezték a helyzetet, öt dolgozó kilépett a vállalattól, így beszéltek: „ha visszakapom a pénzem, visszajövök!" Kevesebb lett a létszám, az alacsony keresetűek mentek el, ezért növekedett az átlagbér-szint. Most ott tartunk, hogy az 1971-es tervet 105 százalékra teljesítettük, a tervezett 4 millió 400 ezer forintos nyereség helyett 3 millió 600 ezer forintot könyvelhettünk el. A .befizetési kötelezettség ezt a nyereséget teljes egészében elviszi, örülünk, ha nullára írják, s nem kell a tartalékhoz nyúlni. A normarendezés nem hozta meg a kívánt eredményt, a létszám- csökkenés tovább rontotta a helyzetet. — Tehát elkésett az adott Partner és nem rivális Nemcsak az állami támogatáson múlik Az elmúlt hónapokban több cikkben is foglalkoztunk a kertészeti termelés gazdaságosságával. Az egyik termelőszövetkezetben — Nagykőrösön — csökkentik a területet, mert nem jövedelmező a zöldségtermesztés. A másikban — Farmoson — az ellenkezőjéről beszélt az elnök. Alapvető a közgazdasági környezet Miből táplálkozik a különböző vélemény? Nem valószínű, hogy ha jövedelmező lenne Kőrösön a kertészkedés, lemondanának róla, ám a far- mosiak sem azért beszéltek magas nyereséghányadról, hogy az újságolvasók előtt büszkélkedjenek. Az okokat nem elegendő a természeti és a talajadottságokban, a munkaerőhelyzetben keresni, mivel az időjárási viszonyok nem sokban térnek el egymástól a két helyen, s a talaj adottságok sem. A kézi munkaerőt — ha nincs elegendő — ma már géppel lehet pótolni és érdemes is. Természetesen csak akkor, ha nem „ráfizetést termel” az ágazat. A kertészet jövőjét meghatározó tényező — nemcsak a két említett gazdaságban, hanem mindenütt — a közgazda- sági környezet. Sokan a köz- gazdasági környezet megváltoztatásának lehetőségét csak abban látják, hogy vagy emelni kell a felvásárlási árakat, vagy állami árkiegészítéssel támogatni a termelőt. így van ez valóban? Nézzünk egy példát. Szántóföldön és fólia alatt A kocséri Űj Élet Termelő- szövetkezet zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztési ágazatának vezetője Tóthpál László kertészmérnök arról számolt be, hogy az 1971. júliusában elkészült ötéves fejlesztési tervük szerint a kertészeti ágazatukat a jelenlegi szinten tartják, 21—25 százalékos árbevétel-növekedés mellett. Ez azonban csak a múlt, azóta döntés született, hogy fejlesztik a kertészetet. Fűtött fóliasátrakban nevelik ezentúl a palántákat, ezáltal a munka termelékenysége kétszeresére emelkedik. Az előállított palánták ára 50 százalékkal csökken. Kulturáltabbak lesznek a munkakörülmények is, szívesebben dolgoznak ezen a helyen az asszonyok. Olajkályhával fűtik a fóliasátrakat, amelynek üzemanyagköltsége nem kerül annyiba, mint a hollandi ágyakba felhasznált trágya. A 140 vagon szerves anyagot pedig földjeik javítására fordíthatják. A palántázásnál a fűtött fóliasátrak használatakor munkaerő szabadul fel, ezért a hajtatásra is optimális időben kerülhet sor. A sátrakban több paradicsom- és paprikapalántát nevelnek, mint a hollandiágyakban, ezért módjuk lesz a szántóföldi zöldségtermesztés növelésére is. A tervek szerint a 120 hold- nyi paradicsomtermő területet 15 holddal növelik, s ez 400 ezer forint többletbevételt jelent a gazdaságnak. Paprikát 15 hold helyett 20 holdon termesztenek, s az 5 hold termése 250 ezer forint értékű. A dinnye termőterülete is 25 holddal növekszik; 250 ezer forinttal több pénzre számítanak. Ezek azonban látszólag csak tervek, megvalósításuk függ a partnertól, a konzervipartól. S a főkertész nem fél, hogy nem válik valóra tervük. Bízik a jó partnerben, melynek tanújelét adta már a múlt évben a Kecskeméti Konzervgyár, ösz- szesen 400 ezer forinttal adott többet az üzem a gazdaságnak, mint az elmúlt esztendőben. Nagy segítség, hogy mindig időben veszik át a terméket, nem vész kárba egyetlen szem paradicsom sem. Ne egymásból A Kecskeméti Konzervgyárban rájöttek arra, hogy a veszteségből nem tud megélni a termelő, s ha bizonytalan a jövedelme, nem vállalkozik az ágazat fejlesztésére. Ezért kötöttek a kocsériakkal öt évre szóló termelési szerződést, melyben a védőárakat is meghatározták. Ugyanakkor a termelőszövetkezet 20 holdas területén fajta-, termeléstechnológiai, növényvédelmi és mű- trágyázási kísérleteket is folytatnak, melynek költségét teljes egészében a konzervgyár fedezi. S megint egy feltételezés: nem valószínű, hogy a konzervgyár azért segíti a termelőszövetkezetet, hogy ráfizessen, hanem azért, hogy biztos szállítója legyen. Abban igazuk van a gazdaságoknak, hogy a zöldségtermesztés a jelenlegi körülmények között akkor a leggazdaságosabb, ha termékeiket a szabadpiacon értékesítik, ez viszont a nagyüzemi gazdálkodásnál csupán illúzió, hiszen a piac a termésnek csak kis hányadát veszi fel. Tény, hogy a termelőszövetkezetek igazi partnere a konzervipar. De csak akkor, ha az ipar éppen úgy, mint a termelő, a közös érdeket nézi, s nem csupán a saját hasznot. Ha mindkét fél a másikból akar „meggazdagodni”, annak csak kétoldalú „elszegényedés” lehet az eredménye. M. Kovács Attila helyzetben „szükségszerű” intézkedés? — Pontosan kell érteni a helyzetet — veszi át a szót Varga Ferencné párttitkár —, ha a dolgozók továbbra is teljesíteni tudják a mennyiségi és a minőségi követelményeket, akkor a bérfejlesztés nem okozott volna gazdasági zavart, nyugodtan emelhettük a pénzeket, legfeljebb az év végi nyereségrészesedés lett volna kisebb. De a pénz ment, a munka meg nem javult. így értékel Sípos Bálint: „A normarendezést az első negyedévben kellett volna végrehajtani, mert a mérleg már mutatta szükségességét.” „Az érzelmek kiélezése" — Igazgató elvtárs az augusztusi beszélgetéskor kiemelte, hogy a szükségintézkedést hatásos politikai munkának kell kísérnie. Mégis az „érzelmek kiéleződtek’’? — Vagy intézkedünk, vagy veszteségesek leszünk, s akkor is intézkedni kell — ez volt az alapképlet. A bércsökkentés 120 dolgozót érintett, értéke: minden pár cipőnél 40 fillér. így átlag napi 4 forinttal kereshetnek kevesebbet, ha a mennyiséget és a minőséget változatlanul teljesítik... A pártszervezet már az első negyedévben foglalkozott a problémával, s így fogalmaztunk: csak jó munkával lehet több pénzt keresni. Azért húztuk- halasztottuk az intézkedést, mert az emberek pénzéhez nem szívesen nyúlunk. — Mit tettek a kommunisták, hogy a „szükséghelyzetet” megértessék a dolgozókkal? — Először a szakszervezet kommunista vezetőivel tanácskoztunk — mondja a párttit- kámő. Aztán a szakszervezeti bizottság, a műhelybizottságok tárgyalták meg a problémát, kértük őket, hogy tegyenek javaslatot: indokolják meg, reszortról reszortra honnan vegyük el a pénzt. Ha nem végeztünk volna gondos előkészítő és lebonyolító politikai munkát, akkor még több történt volna, mint az „érzelmek kiélezése”. Az új technológia — Hogyan alakult a munka a normarendezés, a fizetés- csökkentés után? — Az első félév második negyedében már több minőségi reklamáció érkezett — mondja az igazgató. Le kellett mondani néhány ezer pár cipőre szóló rendelést, mert pusztán meny- nyiségre termelni értelmetlen. Később hatezer (!) pár szabványon kívüli cipő készült, amelyet csak 25 százalékkal olcsóbban lehet eladni. Selejt- kiállítást rendeztünk tehát figyelmeztetőként. A minőség romlásához a fluktuáció és a mennyiségi szemlélet eluralkodása is hozzájárult. Az 1971-e3 kiszállítási tervünket — a mi-, nőség szempontjából — 85 százalék helyett 72 százalékra teljesítettük. — Már az augusztusi beszélgetéskor szó volt a technológia fejlesztéséről. — Igen, de a megszokottsá- gon nem lehet egyszerre változtatni. Egyet léptünk előre, december 27-én kezdtük alkalmazni az új, sarokig varrt, ragasztással kombinált technológiát, amely a vállalat termelésének 80 százalékát érinti. Ezé az eljárásé a jövő, mert sokkal termelékenyebben lehet dolgozni, különben ez a technológia az országban már jól bevált. Csakhogy nálunk még a vezetők sem értették meg a korszerűsítés lényegét. Egy művezető így beszélt: „Én meg tudok csinálni egy cipőt.” Én azt mondtam: „Jobb, ha meg tudja csináltatni a cipőt!” <3 azt válaszolta: „Nem foghatom minden munkás kezét. Ne türelmetlenkedjünk, várjuk meg, hogy az emberek megtanulják a munkafogásokat.” Sem a mennyiség, sem a minőség nem realizálódik a termelésben, mert a vezetők is ilyen szemléletűek. — Miért idegenkednek a vezetők és a dolgozók az új technológiától? — Mert össze kell „szerelni” az alkatrészeket, s pontosan meg lehet látni, hol. ki követte el a hibát. A felelősség vállalása nem nagyon tetszik az embereknek. Januárban 4000 pár cipőről kell lemondani — emberi problémák miatt. És 1971 végére 50 százalékra esett vissza az első osztályú minőség mutatója, ami azt jelenti, hogy minden második (!) pár cipő hibás. A belkereskedelmi meós naplójába ezt írta: „Január 4: 60 százalék, 5: 55 százalék, 6: 40 százalék, 7: 43 százalék, 8: 54 százalék. Nyolc nap, alatt annyi kötbért fizettünk, mint máskor egy hónap alatt. Varga Ferencné: „Ezek kezdeti hibák, meg kell tanulni a technológiát. Fölösleges a vészharang megkondítása.. Az optimizmus tartalma — A szakmai értés, a felelősségérzet bátorságot kölcsönöz, hogy optimisták legyünk. Idén a tavalyihoz hasonlóan 600 ezer pár cipőt készítünk, a választékot bővítjük, az 57 millió forintos termelési érték alapján csaknem 5 millió forintos nyereséget szeretnénk elérni. Kiszállítási tervünkön belül az első osztályú áru arányát újra 85 százalékra tervezzük. Ha a vezetők véleménye megváltoznék, akkor nagy eredményeket érhetnénk el... ígérjük, hogy az optimizmus megalapozottságára fél év múlva újra visszatérünk! Fóti Péter Három nagy szakszervezet a beruházásokért A népgazdaság beruházásainak megvalósításában különösen nagy feladatok hárulnak három nagy termelési ágazatra, az építőiparra, a vas- és gépiparra és a vegyiparra, s ezek — következésként — sokat tehetnek a népgazdaság beruházási egyensúlyának javításában is. Ezért a három ágazat szakmai szakszervezetének, a vegyipari, a vas-, fém- és villamosenergia-ipari és az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók szakszervezetének elnöksége a beruházások hatékonyságának növelésére együttműködési megállapodást kötött, amelyet hétfőn az építők Dózsa György úti székházában írt alá Dajka Ferenc, a vegyipari, Méhes Lajos, a vasas és Gyöngyösi István, az építők szakszervezetének főtitkára. Mindhárom szakszervezet tájékoztatja az ágazati minisztert is a megállapodásról, s a minisztériumok, a vállalatok gazdasági és társadalmi vezetőivel közöseh egyeztetik a tennivalókat. A megállapodás alapján rövidesen meghatározzák azokat a legfontosabb beruházásokat, amelyeknek munkáit különösen nagy figyelemmel kíséri és segíti a három szakszervezet. Kempingcikkek nagy exportja A tábori felszerelések legfőbb exportőre, a Hungaro- coop Külkereskedelmi Vállalat, az év első hónapjában több szállítmányt indít útnak a szabad idő fontos kellékeiből, a kempingbútorokból. 1971-ben a tőkésországokba több mint 1,5 millió dollár értékben, a szocialista országokba másfél millió rubel értékben szállítottak kempingbútorokat. Az 1971-es eredmények szerint Magyarország a világ öt legnagyobb kempingcikk exportőre közé tartozik.
