Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-31 / 308. szám
2 1971. DECEMBER 31., PÉNTEK Mi várható 1972-ben? A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PATTJA 1971. MÁRCIUS 30-AN MEGNYÍLT XXIV. KONGRESSZUSÁNAK határozatai A JÖVÖ ESZTENDŐ VILÁGPOLITIKAI ESEMÉNYEIRE IS DÖNTÖ HATÁSSAL LESZNEK. A vüágpi'itikával js úgy 7an, mint a gyarló emberi .gyakorlattal: az új esztendő- yel nem lehet új életet is kezdeni. A múlt batyuját tovább kell vinni. A csodamódra végbemenő, hirtelen változások helyett a megérett történelmi Szükségletek érvényesülésében, a szívós, céltudatos és több- flyire csak araszolva, sőt, visz- szaesésekkel tarkított előrejutásban lehet bízni. 1971 egyébként nem búcsúzik rosszul. Ha a pluszokat, mínuszokat összevetjük, mint- ha-mintha egy árnyalattal enyhültebb, biztatóbb volna a nemzetközi horizont, mint amikor 1970-ről 1971-re ugrott át az óra mutatója. Igaz, több esemény és folyamat bonyolultabbá teszi a világot, s ezeket — bizonytalansági tényezőikkel együtt — az új évbe is átvisszük, de hát inkább legyen bonyodalmasabb, mint élesebb a helyzet... Az 1971-ei külpolitikai „batyuban” kétségtelenül az SZKP XXIV. kongresszusán kialakított globális nemzetközi program a legmaradandóbb érték. Ebből nőtt ki az a páratlan intenzitású külpolitikai akciósorozat — a polgári sajtó ^diplomáciai pergőtűzről” ír —, amely a világ minden térségében alapvetően meghatározta e politika szövetségeseinek — mindenekelőtt a szocialista országoknak —, el nem kötelezett támogatóinak és ellenfeleinek lépéseit. Külön is megemlítendő leglátványosabb siker a nyugat-berlini rendezés, amely az egész európai fejlődésre áldásos hatással volt. A másik — már nagyon ellentmondásos, az antiimperia- lista egységfrontot bontó tendenciái miatt túlnyomóan kifejezetten káros — fontos jelenség a Kínai Népköztársaság külpolitikai aktivizálódása volt. Ez hozta meg az év leg- vaskosabb világpolitikai meglepetését: az amerikai—kínai eszmecserét és Nixon pekingi meghívását, valamint a Kínai Népköztársaságnak az ENSZ- ben való megjelenését is. Ez utóbbi, mint a szocialista országok több mint két évtizedes harcának gyümölcse és történelmi igazságtevés, még akkor is korszakos jelentőségű, ha a kínai vezetők az ENSZ fórumát e pillanatban olykor, egyenesen Washingtonnal való összjátékban, a szovjetellenes rágalmazások eszközeként használják fel. Az egész éven végighúzódott a dollár és a tőkés világ valutarendszerének mélyreható válsága. Ez, valamint az amerikai vereségek Indokínában tovább mélyítették a repedéseket az amerikai szövetségi rendszeren, önállóbb, a békés egymás mellett élés lehetőségeit kihasználó politikára bátorították a nyugati partnereiket, kedvezőbb viszonyokat teremtettek az antiimpe- rialista erők előrenyomulásához. S ezek, mint állandóan ható tényezők méíg akkor is meghatározóak, ha Nixon „személyi diplomáciájával” mindenekelőtt kínai vonatkozásban, kétségtelenül sikereket is könyvelhetett el. S végül a világ egyik fontos térségének, az indiai szub- kontinensnek jövője, de a három nagyhatalom — a Szovjetunió, Kína és az Egyesült Államok — egymáshoz való viszonya, valamint a szövetsé1967 júniusa óta vesztegel ez az öt tengerjáró hajó a Szuezi-csatorna övezetében, a Keserű-tavaknál. vetkezményeit, sőt abban reménykedik, hogy látványos politikai és diplomáciai lépésekkel — mint például a pekingi úttal —, valamint különböző manipulációkkal végül is a vietnamiak feje felett olyan megegyezéshez juthat, amely megmenti és így vagy úgy, Indokínában tartja az amerikai pozíciókat. Minthogy azonban a hős vietnami nép az ilyenfajta megoldást soha nem fogadná el, s álláspontját feltétel nélkül támogatja a Szovjetunió és a szocialista országok, a harc tovább folyik katonai, politikai és diplomáciai fronton egyaránt. H2S3r.han tavéí optimizmusra jogosít 1972-ben is a közel-keleti helyzet. Itt is mindenekelőtt az Egyesült Államokon múlna a politikai rendezés lehetősége, hiszen Izrael csak azért tagadhatja meg a Biztonsági Tanács határozatát, mert Washington katonailag, politikailag és diplo- máciailag támogatja. S bár Egyiptom újra és újra keresi a politikai kibontakozás útját, ez a helyzet — különösen az arab országokban ebből fakadó belső feszültségek miatt is — azzal fenyeget, hogy újra megszólalnak a fegyverek. 1972 b:n várhatóan Európa lesz a legmozgalmasabb külpolitikai szintér. A menetrend nagyjából ez lehet: az év első felében a szovjet—NSZK és a lengyel—NSZK szerződések ratifikálása a bonni parlaTüzérségl össztűz fogadta minden alkalommal az amerikai terrorbombázókat e héten a Vietnam: Demokratikus Köztársaság légiterében. gi rendszerek erőviszonyainak alakulása szempontjából is az év nagy eseménye volt az indiai—pakisztáni fegyveres konfliktus. Az indiai sikeres akció, amely lehetővé tette a bengál nép nemzeti, demokratikus választásokon is kinyilvánított jogainak érvényesítését, a hazájukból elűzött milliók visszatértét és életüknek új alapokon való felépítését — egyben az igazságos rendezésért síkraszálló szovjet külpolitikának is eredménye; s kudarca az önző, csupán nagyhatalmi meggondolásoktól vezetett amerikai, valamint, ha más érdekekből is vezérelt, de vele mégis egybecsendülő kínai politikának. Az itt említett események folytatásával találkozunk majd az új évben is. Amint sajnos — minden bizonnyal — együtt kell élnünk 1972-ben is a már hosszú évek óta az emberiséget oly annyira nyugtalanító két nagy válsággal: a vietnamival, pontosabban az indokínaival, és a közel-keletivel is. Vietnamban és Indokínában a helyzetet az határozza meg 1972-ben is, hogy Nixon láthatóan továbbra sem akarja levonni az eddigi kudarcok köY1 él< mentben. Ezzel párhuzamosan kerülhet sor a nyugat-berlini egyezmények szentesítésére a nagyhatalmak által. S közben természetesen az e szellem által diktált, az európai országok együttműködését szolgáló két és többoldalú tárgyalások, denekelőtt Nixon májusra tervezett moszkvai útja. Ebből a szempontból is, de főleg a világ biztonsága miatt rendkívül fontosak a tovább folyó szovjet—amerikai megbeszélések a védő és támadó stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról. Ezek a tárgyalások már több mint két éve folynak, zárt formában. De legutóbb, Kanadában, Koszigin miniszterelnök annak a reményének adott kifejezést, hogy rövidesen legalábbis részleges megállapodásra lehet jutni. Ilyen életbevágó témák teszik a szovjet—amerikai eszmecseréket az 1972-es év fontos és bizonyos reményekre jogosító eseményeivé. Ilyen elképzelésekkel, reményekkel lépünk az új esztendőbe. Ami a magyar külpolitikát illeti: erőnkhöz, lehetőségeinkhez képest ml is cselekvő részt vállalunk a Szovjetunió és többi szövetségesünk összehangolt külpolitikai és diplomáciai kezdeményezéseiből. így leszünk segítői annak a szocialista akciósorozatnak, amely 1971-ben sok sikert hozott a világpolitikában és amelyet 1972-ben még céltudato-; sabban folytatni akarunk. Nemes János 1953-ban kezdődött — Aar- ne Ervi finn építész tervei alapján — Helsinki új lakónegyedének, Tapiolának, a „miniatűr kertvárosnak” az építése. A finn kormány a kertváros egyik modern épületét már kijelölte, hogy — ha kell — otthont nyújt az európai biztonsági értekezlet összehívását megelőző tárgyalásoknak. amerikai politikai hegemónia elleni lázadás jeleként —, hogy nő azoknak a polgári kormányoknak a száma, amelyek a mielőbbi megtartást sürgetik. Ennek az akaratnak Franciaország, Norvégia, Dánia a legutóbbi NATO-tanács- kozáson Washingtonnal szemben is nyíltan hangot adott 1972 egyik legfigyelemre méltóbb és legkülönösebb jelenete lesz. amikor Nixon februárban Pekingben egy asztalhoz ül a kínai vezetőkkel. El- ileg .a békés egymás mellett és politikájába ugyanúgy beletartozik a kínai—amerikai találkozó, mint a szovjet— amerikai párbeszéd. Csak az nem természetes, hogy miközben a kínaiak az amerikaiakkal ilyen magas szinten és tüntetőén tárgyalnak, ugyanakkor a Szovjetunióval szemben ezzel tökéletesen ellentétes politikát folytatnak. 1972 egyébként is Nixon nagy korteskedésének éve lesz. Nixon mindent alárendel újraválasztása érdekeinek. E pillanatban ez nagyon valószínű, egyebek között, mert nincs posszibilis ellenjelöltje. Hogy ez milyen hatással lesz az Egyesült Államok külpolitikájára, azt majd az 1973-as előrejelzésben elemezhetjük, de kevéssé feltételezhető törekvéseiben alapvető változás. A :iovjet-am:r;kai érintkezésben is fontos események várhatók a jövő évben. MinA Bangla Desk vezetői december 22-én érkeztek a daccal repülőtérre, ahol ünneplő tömeg fogadta őket. Nixon bejelentése a dollár leértékeléséről kihat jövőre is a nyugati világ gazdaságpolitikai életére. Ez év december 25-én gépkocsisor várakozott Nyu- gat-Berlinben, a Heinrich Heine strassei átkelőhelynél, hogy a nyugat-berliniek meglátogathassák az NDK fővárosában élő rokonaikat..,. Nixon amerikai elnök februári pekingi útját készítette elő Henry Kissinger ez év októberében Kínában. Október 20- án Csou En-laj miniszterelnök vendége volt. Jobbról Bright Chapin, Nixon helyettes tanácsadója. Feszült csend a Szuezi-csatorna mentén: őrt álló egyiptomi katonák. Nixon amerikai elnök jövő évi moszkvai látogatásának mintegy előjátékaként tartózkodott a Szovjetunióban ez év novemberében Maurice H. Stans, az USA kereskedelemügyi minisztere, mikoris Koszigin szovjet miniszterelnök is fogadta. akciók is tovább folynak, hihetőleg az eddiginél is nagyobb intenzitással. Mindez így együtt az európai biztonsági értekezlet felé mutat, azt viszi előre. Valószínűleg e tárgyban is sor kerül nagyköveti, külügyminiszter-helyettesi vagy talán még magasabb fokon is előkészítő tanácskozásokra Helsinkiben. Hogy 1972 magának a konferenciának az éve lesz-e? A Szovjetunió és a szocialista országok ezt szeretnék. Az Egyesült Államok 1973-ról beszél. így 1972 mindenképpen a konferenciáért folyó szívós harc éve lesz. S e küzdelemben a diplomáciai eszközökön kívül az európai közvélemény támogatására is számítunk. Mindenesetre rendkívül fontos — nem utolsósorban az Az USA a terrorhm felfüggesztésére kényszerült (Folytatás az 1. oldalról.) Az Egyesült Államok az utóbbi napokban újabb agresz- sziós cselekményeket követett el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Naponta több száz amerikai katonai repülőgép hatolt be e szuverén szocialista állam légterébe, bombázta és fedélzeti fegyvereivel lőtte területét, városait és falvait, kórházakat és iskolákat. Laird amerikai hadügyminiszter kijelentette, hogy Észak-Vietnam területét a Fe- héti Ház utasítására bombázzák. Hogyan lehet összegyeztetni ezeket és az Egyesült Államok ehhez hasonló más indokínai agressziós cselekményeit Washingtonnak azokkal a gyakran elhangzó nyilatkozataival, amelyek szerint „csökkentik az amerikai részvételt”, az indokínai konfliktusban, „a vietnami probléma békés rendezésére törekednek”. Az amerikai katonai vezető köröknek a r XI A vietnami veteránok békeszövetségének tagjai az agresszió elleni tiltakozásul „megszálltak” egy washingtoni emlékművet. Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen elkövetett újabt bűncselekményei ismét leleplezik ezeknek a „biztosítékoknak” a képmutató voltát. A tények azt mutatják, hogy i valóságban Washington továbbra is a vietnami kérdé: katonai megoldása mellett fog lal állást. A „vietnamizálás' cinikus programjának megva lósításával, fenyegetésekkel é: fegyveres provokációkkal pró bálját meg kikényszeríteni i térség lakosainak akaratáva szemben az indokínai problé mának az imperialista köröl számára kedvező megoldását Országunk, az egész szovje nép követeli az amerikai agresszió haladéktalan beszüntetését, az Egyesült Államol fegyveres erőinek és szövetségesei csapatainak teljes és feltétel nélküli kivonását Vietnamból, Laosz 'oól és Kambodzsából, az indokínai népek önrendelkezési jogánál tiszteletben tartását.
