Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-31 / 308. szám

2 1971. DECEMBER 31., PÉNTEK Mi várható 1972-ben? A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PATTJA 1971. MÁR­CIUS 30-AN MEGNYÍLT XXIV. KONGRESSZUSÁNAK ha­tározatai A JÖVÖ ESZTENDŐ VILÁGPOLITIKAI ESE­MÉNYEIRE IS DÖNTÖ HATÁSSAL LESZNEK. A vüágpi'itikával js úgy 7an, mint a gyarló emberi .gyakorlattal: az új esztendő- yel nem lehet új életet is kez­deni. A múlt batyuját tovább kell vinni. A csodamódra vég­bemenő, hirtelen változások helyett a megérett történelmi Szükségletek érvényesülésében, a szívós, céltudatos és több- flyire csak araszolva, sőt, visz- szaesésekkel tarkított előreju­tásban lehet bízni. 1971 egyébként nem búcsú­zik rosszul. Ha a pluszokat, mínuszokat összevetjük, mint- ha-mintha egy árnyalattal enyhültebb, biztatóbb volna a nemzetközi horizont, mint amikor 1970-ről 1971-re ugrott át az óra mutatója. Igaz, több esemény és folyamat bonyo­lultabbá teszi a világot, s eze­ket — bizonytalansági ténye­zőikkel együtt — az új évbe is átvisszük, de hát inkább le­gyen bonyodalmasabb, mint élesebb a helyzet... Az 1971-ei külpolitikai „ba­tyuban” kétségtelenül az SZKP XXIV. kongresszusán kialakított globális nemzetközi program a legmaradandóbb ér­ték. Ebből nőtt ki az a párat­lan intenzitású külpolitikai ak­ciósorozat — a polgári sajtó ^diplomáciai pergőtűzről” ír —, amely a világ minden tér­ségében alapvetően meghatá­rozta e politika szövetségesei­nek — mindenekelőtt a szocia­lista országoknak —, el nem kötelezett támogatóinak és el­lenfeleinek lépéseit. Külön is megemlítendő leglátványosabb siker a nyugat-berlini rende­zés, amely az egész európai fejlődésre áldásos hatással volt. A másik — már nagyon el­lentmondásos, az antiimperia- lista egységfrontot bontó ten­denciái miatt túlnyomóan ki­fejezetten káros — fontos je­lenség a Kínai Népköztársaság külpolitikai aktivizálódása volt. Ez hozta meg az év leg- vaskosabb világpolitikai meg­lepetését: az amerikai—kínai eszmecserét és Nixon pekingi meghívását, valamint a Kínai Népköztársaságnak az ENSZ- ben való megjelenését is. Ez utóbbi, mint a szocialista or­szágok több mint két évtizedes harcának gyümölcse és törté­nelmi igazságtevés, még akkor is korszakos jelentőségű, ha a kínai vezetők az ENSZ fóru­mát e pillanatban olykor, egyenesen Washingtonnal való összjátékban, a szovjetellenes rágalmazások eszközeként használják fel. Az egész éven végighúzó­dott a dollár és a tőkés világ valutarendszerének mélyreha­tó válsága. Ez, valamint az amerikai vereségek Indokíná­ban tovább mélyítették a re­pedéseket az amerikai szövet­ségi rendszeren, önállóbb, a békés egymás mellett élés le­hetőségeit kihasználó politiká­ra bátorították a nyugati part­nereiket, kedvezőbb viszonyo­kat teremtettek az antiimpe- rialista erők előrenyomulásá­hoz. S ezek, mint állandóan ható tényezők méíg akkor is meghatározóak, ha Nixon „személyi diplomáciájával” mindenekelőtt kínai vonatko­zásban, kétségtelenül sikereket is könyvelhetett el. S végül a világ egyik fon­tos térségének, az indiai szub- kontinensnek jövője, de a há­rom nagyhatalom — a Szov­jetunió, Kína és az Egyesült Államok — egymáshoz való viszonya, valamint a szövetsé­1967 júniusa óta vesztegel ez az öt tengerjáró hajó a Szuezi-csatorna övezetében, a Ke­serű-tavaknál. vetkezményeit, sőt abban re­ménykedik, hogy látványos po­litikai és diplomáciai lépések­kel — mint például a pekingi úttal —, valamint különböző manipulációkkal végül is a vietnamiak feje felett olyan megegyezéshez juthat, amely megmenti és így vagy úgy, In­dokínában tartja az amerikai pozíciókat. Minthogy azonban a hős vietnami nép az ilyen­fajta megoldást soha nem fo­gadná el, s álláspontját felté­tel nélkül támogatja a Szovjet­unió és a szocialista országok, a harc tovább folyik katonai, politikai és diplomáciai fron­ton egyaránt. H2S3r.han tavéí optimiz­musra jogosít 1972-ben is a közel-keleti helyzet. Itt is mindenekelőtt az Egyesült Ál­lamokon múlna a politikai rendezés lehetősége, hiszen Iz­rael csak azért tagadhatja meg a Biztonsági Tanács hatá­rozatát, mert Washington ka­tonailag, politikailag és diplo- máciailag támogatja. S bár Egyiptom újra és újra keresi a politikai kibontakozás útját, ez a helyzet — különösen az arab országokban ebből fakadó bel­ső feszültségek miatt is — az­zal fenyeget, hogy újra meg­szólalnak a fegyverek. 1972 b:n várhatóan Európa lesz a legmozgalmasabb kül­politikai szintér. A menetrend nagyjából ez lehet: az év első felében a szovjet—NSZK és a lengyel—NSZK szerződések ratifikálása a bonni parla­Tüzérségl össz­tűz fogadta min­den alkalommal az amerikai ter­rorbombázókat e héten a Vietnam: Demokratikus Köztársaság légi­terében. gi rendszerek erőviszonyainak alakulása szempontjából is az év nagy eseménye volt az in­diai—pakisztáni fegyveres konfliktus. Az indiai sikeres akció, amely lehetővé tette a bengál nép nemzeti, demok­ratikus választásokon is ki­nyilvánított jogainak érvénye­sítését, a hazájukból elűzött milliók visszatértét és életük­nek új alapokon való felépíté­sét — egyben az igazságos rendezésért síkraszálló szovjet külpolitikának is eredménye; s kudarca az önző, csupán nagy­hatalmi meggondolásoktól ve­zetett amerikai, valamint, ha más érdekekből is vezérelt, de vele mégis egybecsendülő kí­nai politikának. Az itt említett események folytatásával találkozunk majd az új évben is. Amint sajnos — minden bizonnyal — együtt kell élnünk 1972-ben is a már hosszú évek óta az emberisé­get oly annyira nyugtalanító két nagy válsággal: a vietna­mival, pontosabban az indokí­naival, és a közel-keletivel is. Vietnamban és Indokínában a helyzetet az határozza meg 1972-ben is, hogy Nixon látha­tóan továbbra sem akarja le­vonni az eddigi kudarcok kö­Y1 él< mentben. Ezzel párhuzamosan kerülhet sor a nyugat-berlini egyezmények szentesítésére a nagyhatalmak által. S közben természetesen az e szellem ál­tal diktált, az európai orszá­gok együttműködését szolgáló két és többoldalú tárgyalások, denekelőtt Nixon májusra ter­vezett moszkvai útja. Ebből a szempontból is, de főleg a vi­lág biztonsága miatt rendkí­vül fontosak a tovább folyó szovjet—amerikai megbeszélé­sek a védő és támadó straté­giai fegyverrendszerek korlá­tozásáról. Ezek a tárgyalások már több mint két éve foly­nak, zárt formában. De leg­utóbb, Kanadában, Koszigin miniszterelnök annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy rövidesen legalábbis részleges megállapodásra lehet jutni. Ilyen életbevágó témák te­szik a szovjet—amerikai esz­mecseréket az 1972-es év fon­tos és bizonyos reményekre jogosító eseményeivé. Ilyen elképzelésekkel, remé­nyekkel lépünk az új eszten­dőbe. Ami a magyar külpoliti­kát illeti: erőnkhöz, lehetősé­geinkhez képest ml is cselek­vő részt vállalunk a Szovjet­unió és többi szövetségesünk összehangolt külpolitikai és diplomáciai kezdeményezései­ből. így leszünk segítői annak a szocialista akciósorozatnak, amely 1971-ben sok sikert ho­zott a világpolitikában és ame­lyet 1972-ben még céltudato-; sabban folytatni akarunk. Nemes János 1953-ban kezdődött — Aar- ne Ervi finn építész tervei alapján — Helsinki új lakó­negyedének, Tapiolának, a „miniatűr kertvárosnak” az építése. A finn kormány a kertváros egyik modern épü­letét már kijelölte, hogy — ha kell — otthont nyújt az euró­pai biztonsági értekezlet össze­hívását megelőző tárgyalások­nak. amerikai politikai hegemónia elleni lázadás jeleként —, hogy nő azoknak a polgári kormányoknak a száma, ame­lyek a mielőbbi megtartást sürgetik. Ennek az akaratnak Franciaország, Norvégia, Dá­nia a legutóbbi NATO-tanács- kozáson Washingtonnal szem­ben is nyíltan hangot adott 1972 egyik legfigyelemre méltóbb és legkülönösebb jele­nete lesz. amikor Nixon feb­ruárban Pekingben egy asztal­hoz ül a kínai vezetőkkel. El- ileg .a békés egymás mellett és politikájába ugyanúgy be­letartozik a kínai—amerikai találkozó, mint a szovjet— amerikai párbeszéd. Csak az nem természetes, hogy miköz­ben a kínaiak az amerikaiak­kal ilyen magas szinten és tüntetőén tárgyalnak, ugyan­akkor a Szovjetunióval szem­ben ezzel tökéletesen ellenté­tes politikát folytatnak. 1972 egyébként is Nixon nagy korteskedésének éve lesz. Nixon mindent alárendel újra­választása érdekeinek. E pilla­natban ez nagyon valószínű, egyebek között, mert nincs posszibilis ellenjelöltje. Hogy ez milyen hatással lesz az Egyesült Államok külpolitiká­jára, azt majd az 1973-as elő­rejelzésben elemezhetjük, de kevéssé feltételezhető törekvé­seiben alapvető változás. A :iovjet-am:r;kai érint­kezésben is fontos események várhatók a jövő évben. Min­A Bangla Desk vezetői december 22-én érkeztek a daccal repülőtérre, ahol ünneplő tö­meg fogadta őket. Nixon bejelenté­se a dollár leérté­keléséről kihat jö­vőre is a nyugati világ gazdaságpo­litikai életére. Ez év december 25-én gépkocsisor várakozott Nyu- gat-Berlinben, a Heinrich Heine strassei átkelő­helynél, hogy a nyugat-berliniek meglátogathas­sák az NDK fővá­rosában élő roko­naikat..,. Nixon amerikai elnök februári pe­kingi útját készí­tette elő Henry Kissinger ez év októberében Kíná­ban. Október 20- án Csou En-laj miniszterelnök vendége volt. Jobbról Bright Chapin, Nixon he­lyettes tanácsadó­ja. Feszült csend a Szuezi-csatorna mentén: őrt álló egyiptomi kato­nák. Nixon amerikai elnök jövő évi moszkvai látogatásának mintegy előjátékaként tartóz­kodott a Szovjetunióban ez év novemberében Maurice H. Stans, az USA kereskedelem­ügyi minisztere, mikoris Ko­szigin szovjet miniszterelnök is fogadta. akciók is tovább folynak, hihe­tőleg az eddiginél is nagyobb intenzitással. Mindez így együtt az eu­rópai biztonsági értekezlet fe­lé mutat, azt viszi előre. Való­színűleg e tárgyban is sor ke­rül nagyköveti, külügyminisz­ter-helyettesi vagy talán még magasabb fokon is előkészítő tanácskozásokra Helsinkiben. Hogy 1972 magának a konfe­renciának az éve lesz-e? A Szovjetunió és a szocialista or­szágok ezt szeretnék. Az Egyesült Államok 1973-ról be­szél. így 1972 mindenképpen a konferenciáért folyó szívós harc éve lesz. S e küzdelem­ben a diplomáciai eszközökön kívül az európai közvélemény támogatására is számítunk. Mindenesetre rendkívül fon­tos — nem utolsósorban az Az USA a terrorhm felfüggesztésére kényszerült (Folytatás az 1. oldalról.) Az Egyesült Államok az utóbbi napokban újabb agresz- sziós cselekményeket követett el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Naponta több száz amerikai katonai re­pülőgép hatolt be e szuverén szocialista állam légterébe, bombázta és fedélzeti fegyve­reivel lőtte területét, városait és falvait, kórházakat és isko­lákat. Laird amerikai hadügy­miniszter kijelentette, hogy Észak-Vietnam területét a Fe- héti Ház utasítására bombáz­zák. Hogyan lehet összegyeztetni ezeket és az Egyesült Államok ehhez hasonló más indokínai agressziós cselekményeit Wa­shingtonnak azokkal a gyak­ran elhangzó nyilatkozataival, amelyek szerint „csökkentik az amerikai részvételt”, az indo­kínai konfliktusban, „a vietna­mi probléma békés rendezésé­re törekednek”. Az amerikai katonai vezető köröknek a r XI A vietnami veteránok béke­szövetségének tagjai az ag­resszió elleni tiltakozásul „megszálltak” egy washingtoni emlékművet. Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen elkövetett újabt bűncselekményei ismét lelep­lezik ezeknek a „biztosítékok­nak” a képmutató voltát. A tények azt mutatják, hogy i valóságban Washington to­vábbra is a vietnami kérdé: katonai megoldása mellett fog lal állást. A „vietnamizálás' cinikus programjának megva lósításával, fenyegetésekkel é: fegyveres provokációkkal pró bálját meg kikényszeríteni i térség lakosainak akaratáva szemben az indokínai problé mának az imperialista köröl számára kedvező megoldását Országunk, az egész szovje nép követeli az amerikai ag­resszió haladéktalan beszünte­tését, az Egyesült Államol fegyveres erőinek és szövetsé­gesei csapatainak teljes és fel­tétel nélküli kivonását Viet­namból, Laosz 'oól és Kam­bodzsából, az indokínai né­pek önrendelkezési jogánál tiszteletben tartását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom