Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

10

1971. DECEMBER 25.. SZOMBAT

PEST MEGYEI ALKOTÁSOK

MÁTY \S FERENCs

BARANYI FERENC;

NÉGER ANYA

Ne legenda Földhözragadtan

^ . Km^zprií nrnhlrmaiíkát*®

nő arányos méreteiben. A földrész izgalmas üzenetét tartalmazza ez az anyává gazdagodott fekete Vénusz — élni a dzsungelben csak a vadállatok' kínzó fegyelmével lehet — az érzéki száj atlétikus termettel párosul, ruganyos terpesz őrzi az emberi termet ideális arányait, melyet nem oldott kövérré a civilizáció ártalma. Az asszony karja híd, gyermekéhez" feszül, vállát fogja e nyugodt ív; érzelem- hordozó szeretetoszlop. A fiú arcformái megegyeznek édesanyjáéval, de mosolyának intenzitása kisebb, hőség és a malária érinti ifjú életét. Lábuk párhuzamos rutinnal uralja a forró földet, itt még a századfordulón is minden mozgás gyaloglásra korlátozódott, innen a lábtartás állandóan használt biztonsága. Hegek, sérülések, bozót tüskéi nem

karcolják hátukat; Pál Mihály ^ megérezteti, hogy afrikai nő és | gyermek faluban tölti napjait, b nem merészkednek a kígyók-b kai., oroszlánokkal zsúfolt ős- 5 erdőbe. A vadon a férfiak ^ ügye, az ő testüket marja hül- ^ lő. tiporja bivaly, harapja ssb-^ zett állat. Anya és gyermeke^ örök nyárban időznek — közös ^ ajándékuk a nap — meleg ^ évszak sugárzása éri őket. Az ^ asszony a forró föld zenitje —| a fiú feje még koponya, most | arcosodik a tekintet, most er- § jed a karakter és magatartás^ — n készülődő ifjúság benne ^ korrigálja és általa változtat-^ ja meg a fekete ember sorsát. | Ifj. Pál Mihály egyedi for- ^ mái általános eszményeket *vi- ^ selnek — a teret uraló tőkéié-^ tes arányok Afrika 'terebélye- ^ sedő igazságát rögzítik.

Losonci Miklós $

Lehullt a hó, fehér virága nyílik az utcán meg a rét ölén, mintha a margarét virágozna, egy halott mályva remeg a szélben, süt a nap, s akárha látnál madarat zuhanni a fagyos faágról, —< szívedre koppan örömöd karácsony est szimbólumából.

ö, te óriássá nőtt bizalom, emeld föl az emberiséget, idézd elé a békességet, hogy a karácsony ne legenda legyen csak és ha egy süket zenészünket, tán Beethovent megyünk a templomba hallgatni ünnepeden, hát legyen annyi hitünk, reményünk legalább, hogy jó jön s okul a világ múltjából s amit (öled kémek; hUetlenek és keresztények, n* kelljen mindig megtagadni, — szép karácsonyod tudjon adni az istenekből emberséget.

FALU TAMAS:

Fogyó hold

Voltam gyémánt, ablakra véstelek, Voltam penge, csillogva védtelek. Voltam erdő és elsuttogtalak,

Voltam visszhang és visszhangoztalak. Voltam kulcs és magamba zártalak, Voltam éjfél s csillaggal vártalak. Voltam zápor és bekönnyeztelek, Voltam árnyék és öltöztettelek.

Voltam tinta, papírra írtalak,

S itatós és szívembe szívtalak.

Voltam arany és ragyogtattalak, .

És voltam rozsda és befogtalak.

Voltam tavasz, virágoztattalak És voltam ősz, eihervasztottalak.

Mint teli hold, széthintettem neved,

S mint fogyó hold, magammal vittelek.

PILINSZKY JÁNOS:

„Korszerű problematikát” igényel tőlem több ítélet, mivel nem a galaktikák kozmikus kínjáról beszélek s nem vagyok vibráló típus divatos-idegeskedőcn, mezők anakronisztikus nyugalma hullámzik belőlem Uraim, fogadom, íme: vibrálok én, mint részeg felcser kezében a rozsdás szike, ha — adja ég! — ráérek egyszer, de addig nem lehetek én más mint földhözragadtan szegényes, amíg Sztanó Mihálynak négyszáz forint nyugdíjat ad a téesz, amíg Jaráb k Jánosokkal meg nem tudom értetni végre, hogy itt nemcsak szájtáti joggal élhet Wekedle volt cselédje, amíg csak Szemerédi Illés szép házát lakni nem meri, és nemcsak a konyhában intéz mindent, mint keskeny ősei.«.

Uraim, én is korszerű leszek azonnyomban, ígérem, mihelyt a kibőjtölt derű mint földi fény süt át az égen, ideges ’s leszek, ha kell,

— a diyatost miért ne tenném? Krisztus leszek, kövér s lezser, a lét gumimatrac-kereszt jén.

}TJ&rSSSSSAfSSSSSSS*S/SSSSSJySSSSSS&

Felelet

FL HER KLARAS

Váratlan fordulat

E

gy évvel ezelőtt szétver- Követelem! Rohanjon! Váram, zelőségnél.,. az ügy fél éve § ték a fürdőszobánk falát. Addig nem is megyek be a nem rám tartozik... én egy ^ Tönkretették a kádat, le- szerkesztőségbe. Ömlik a füst egészen más ügyben szeret-§ verték a csempét, mert, és leorom. ném felkeresni önt, mint régi ^

hogy a szomszédban füstöl a — Bocsánat... itt valami jó ismerőst... megkérni, hogy^ kályha, rossz a kémény. félreértés lesz. _ egy nagy sérelmemet tegye ki |

Tiltakoztam, pőröltem, nem —■ Én ‘ugyanis.'.. tudniillik az újságba... a házlcezelőség í akartam engedni, de hát mit már nem dolgozom a házke- ugyanis ott, ahol én lakom... S tehet egy lakó a házlcezelőség teljes felvonult hadai ellen? ;

— Nem kell ijedezni —: mondta Stiber szaktárs. —:

Semmiség az egész. Két esem- j pét kimozdítunk, visszatesz- j szűk, nyoma sem lesz.

A két csempéből tizenhét \ lett, a falban a vízcső kilyu- \ kadt, a lakásban Niagara zu- \ hogott — koszos, hideg Nia- \ gara-—, a kéményseprők bevo- \ nulták, a kőművesek kivonul- j tak, a vízvezetékszerelő el sem ! jött. Estére fürdőszobánk olyan i volt, mintha 11. Szülejmán \ hadai látogattak volna meg. \

— Nem kell csüggedni, egy \ héten belül visszajövünk és '• mindent helyrehozunk — ígér- ] te Stiber elvtárs és eltűnt, vele i együtt eltűntek a szakembe-1 rek, csak a fal helyén tátongó j lyuk maradt, a hibás vízveze- j ték, a kosz és a rossz kémény, j

De aztán nyár jött. És el- \ jött az ősz. Eljött a fűtési i idény. A szomszédék begyúj- i tottak a.kályhába és most már'; nemcsak a szomszéd lakást; árasztotta el a füst és a szén- ; gáz, hanem a nyitott kémé- í nyen át hozzánk is ömlik, dől; a kénköves bűz. i

Most már én hívtam fel a ] házkezelőséget, tajtákozva és ] dühöngve.

— Nem fognak jelentkezni \

— mondta rezignálton a ház- \ mesterné, aki már sok vihart: és sok falbontást megért. j

Es íme. még nem is vála- \ szólhattam pesszimista házmesternőnknek. amikor csengett a telefon. <

— Itt Stiber... talán emlékezni tetszik rám a házkeze- lőségtől. En voltam# z, aki tavaly télen a falbontást...

— Hogy emlékszem -el De még mennyire ...

— Akkor talán meg tetszik engedni, hogy most felmenjek önökhöz.

— Hogy megengedem-e?

Hommage á í. SB.

Ellátogatsz a legbelső szobába, hallgatsz és hallgatod a szürke faiak lobogását, mintás csöndjét, susogását, parancsát.

Letérdelsz

egy szigorú szózatra és beleolvadsz a figyelembe, mely mindenünnen az ünnepély egyetlen csukott ajtajára irányuk

Holott

veled vagyunk továbbra, változatlanul.

HAVAS IDILL

Csohány Kálmán rajza

SZtßFRENYl LEHEL;

Ünnep

Lefut az ádvent, itt a karácsony. S elmarad a látogatás Csörbölyre.

Kinn akkora havak vannak, hogy reggelre betemeti az ajtót. Jánosnak úgy kell az ajtót kiszabadítania az ablakon át. Mély utakat vág a hóba az ólakhoz. S ahogy megyen ezeken az utakon, a feje bukkan csak a hó fölé.

Gondol egyet, nem szól az asz- szonynak, a mosoly játszogat a szája körül, keresgél a hóban.

Aztán belép a konyhába, hol Rózsika elmerülten sürög a tűz mellett. Van karácsonyra annyi étek, legven ki megegye. Levágták az egyik hízót, s most rotyog a töltött? káposzta, sistereg a disznótoros. Abból Is játékot csináltak, a disznóvágásból. Mert mindenből játék lesz, amihez fognak.

A hóra szalmát raktak, arra a disznót. Az elgémberedett ujjúkat odatartották a tűz fölé. A disznó meleg körmét ráhúzták az ujjuk hegyére. S a farkát egészen letördelték. mindjárt ott helyben megeszegették.

János belép a konyhába, mindkét kezét a háta mögé rejti. A sütő felől mákos kalács illata lengedez csik- landva az orr a'á.

— Na, mit hoztam? — kérdi János.

Rózsika orcáján szerelmes pír s a várakozó kíváncsiság öröme.

— Ó, te gonosz,, kivágtad a tulát — duzzog Rózsika. Egv kicsit haragszik, de csak egy kicsit Mert oly szén az élet.

János fölkapja a kedves feleséget, megiordul véle a tengelye körül.

— Kis bolondom. — S a nyaka alatt belecsókol a nihe közé.

A tuiát feldíszítik karácsonyfának.

Csörbölvre a telefon miatt se lehetett volna menni. így < ’oben hamar meg is nyugodtak.

A telefon rabság. Csenco+bot minden percen, rs akkor itt k°ll lenn). M°g a kapcsoló központja is itt van a köcnvéknek. Az tirádáién) híia a községházát, a községháza híja a főszolgabíróságot, meg mit tudom én, ki hí kit — az asszony a házkörnyékről nem is igen mehet, valami csekélyke javadalmazást kap is, kárpótlásul, hogy a szabadsága így meg van nyírva. Oly kicsi összeg, hogy még jelképnek is kevés. Nem lehet azt megfizetni, az ember szabadságit. Hogy nincs neki igazán egy perce, ami az övé; amiben kedve szerint érezhesse, elhagyhassa magát.

Most különösen ébernek kell lenni. Zajlik a víz, jégdugó is keletkezhet. Bármikor riasztás jöhet. A telefont egy percre se szabad elhagyni.

Eljött a karácsony este.

János meggyújtotta az aladinlám- pát a tuja fölött. Mint a fényes csillag, úgy világított a lámna nvel- vecskéje, a betlehemi istálló kicsi lámpása. Nagy árnyak kúsztak a falon. Odaki a vaksi éjszakában fütyült a szél; fútta, kergette a havat. Nyestek a fáit, zörögtek,' mint temetőből kikelt megannyi csontváz, ítéletidő volt odaki. Idebent békésen szikrázott a betlehemi csillag a tuja fölött, a fényesre tisztogatott üveg- burában.

Leültek ketten az áMtatos csendben. Leültek és ettek csendesen. Töltött káposztát ettek. Utána mákos kalácsot és diós kalácsot. És bort ittak közbe-közbe. A kemény hárfái dudorásztak: ..Csodaoásztorok midőn Betlehemben Csordát őrizének éjiéi a mezőben.”

Vacsora u*án elővettek a káctvét, s azon tanakodtak, mit iüse-anak. Csaodlecsazsit vagy vígahetest.

Akkor Rózsika sóhajtott, és azt mondja:

— Édesanyámékkal mi lehet vajon?

— Felcsengetjük őket — mondta János.

El cső d ál ko^ak.

— Persze, hisz' felcsengethetjük.

A telefonláda kívül volt ,az előszobában, hogy az udvaron is hallani lehessen. János átölelte Rózsika váiiát. s kivonultak telefonozni.*

— Látod, már régen felcsengethettük volna — mondta János — milyen buták vagyunk!

Nem is jutott. eszükbe, hogy ma guknak is használhatnák a telefon Most is, mintha legalábbis tilosba járnának.

— Csörböly négy csöngetés - mondta Rózsika.

— Annyi — felelt János.

Szívük . a torkukban szorpngot

János megforgatta nagyerő§en a te kérőt.

Rózsika görcsösen markolta a hal! gató nyelét. Hallózott a tölcsérbe, i a nagy csend visszafelelt neki. akkor ijedten Jánosra nézett.

* — Nincs benne hang.

János, mielőtt a gátőrséget elke; dette, három napot benn volt i igazgatóságon, hogy kitanulja a t< lefonnal való dolgokat. Hát mo nem tudott mit mondani, csak áll Állt az árnyékban.

Végül megszólalt. Olyan volt hangja, mint a röptéből lehulló madár szárnyaverése.

— Az baj. nagy baj.

A tuja alatt, az abroszon ott h< vert szétcsúszva a pakli kártya, mákos rúd leszelt karikái egy tá cán egymásra dőlve, morzsák az al rósz széléhez vezető utakon.

Rózsika a morzsát belesöpri a t< nyersbe.

János a fejét belehajtja a tény rébe.

Megtöri a csendet:

— Muszáj kimenni a vonalra.

Rózsika háttal áll Jánosnak, a b

ze alá néz zúgolódó szókkal.

— Most? Éjszaka? Ebbe az id* be?... Nem ráér holnap?...

— Pont te mondod? Alii itt nő tél...

János hangja először ingerült. R> zsika csak felnéz az idegen Jánosr Megáll a keze. Megáll odabenn v: lami. Nem, nem, ezt a Jánost ne ismerte. A tágra felejtett szemét e kezdi behhni a könny. A fejét i: gatja. Alii sehogyse akarja him amit hall.

— No — mondja János gyöng

Nagy hó volt odakint, minden utat betemetett. S a bátori gátőrház, a világtól elvágva, mint a viharos óceánra kiszabadult, kormányatört, vitorlájavesztett hajó. Álmok hajója. Akik benne élnek — új pár —, mit sem tudnak az óceánról, a körül tomboló ezer veszedelemről, az alant tátongó mélységekről, a hajó reménytelen hányódásáról.

Ügy van jól, hogy ne tudjanak.

Odabent a kályha duruzsol. Simogatja az ember bőrét a meleg.

Az alkonvi órák a legszebbek. A félhomály a tűz piros fénveivel. Várni kell a lámpagyújtással. Ez már a vérükben van: a petrollal takarékoskodni kell. De jó is egy kicsit még halogatni, a tűz mellett álmodozni. A lélek felébred a fénytől, s röppennek a legmerészebb, legszínesebb álmok.

Lehet álmodni. Négy öl fa, négyszáz kéve rőzse az udvaron. A kamrában két nagy kanna petrol egész télre; só,^cukor, kávé, cigaretta, fűszer, gyufa, amit a boltban kellett bevásálni. mir den beszerezve az őszön, amikor az út még nem volt. járha'atlanul felázva. Két disznó az ólban röfög, tyúkok gunnyasztanak a szín alatt. Az istállóban tehénke kérődzik. ársula’i kölcsönből vették. s anránként kell visszafizetni.

Jövőre felöltözködnek. Szépen lehet megtakarítani. Csak jó év jönne. Akkor már behozza a hasznot a négyszáz folyóméter gátkaszáló is. Beletartozik a járandóságba. Meg a három hold illetményföld. Rózsiira is kikarda az örökrészét: két holdat. Az öt És sokat ér, mert itt van az őrház köreiében.

Ott üln°k a dikőn. a vastag, puha csergén. Beszélgetnek, tervezgetnek.

A ráckevei gimnáziumban *! őrzik ifj. Pál Mihály ólomszob-;! rát. A Néger .anya a fekete^ ember lassú felszabadulását í hordozza — Afrika lassan, na-$ gyón lassan elhagyja, levetkő- ^ zi a legelhagy ottabb földrész $ szomorú státusát. A testek $ majdnem teljes meztelen-^ sége e sorsot, állapotot, folya- $ matot tükrözi — az ágyékkö- jj tős gyerek puffadt hasa gyöt- ^ ró idézet a fekete Afrika múlt- ^ jából —, de a galambot tartói; jelképes kézben a békesség^ öröme is érezhető. A szobrász az asszony egyenes tartásával ii mintázza, hogy a néger se ^ több. se kevesebb, mint a töb- ^ bi ember — ez a hiteles igaz- 5 ság.

Ezen eszmei tendenciák mel- $ lett Pál Mihály, a fiatalság bú: < csúját, a szépség utolsó pilla-1 natát is megörökíti a nyúlánk 5

NAGY ÉRDEKLŐDÉS KÍSÉRI Tóth István ceglédi foto- $ művész pécsi kiállítását, amely a Doktor Sándor Művelődési ^ Központban nyílt meg. — Képünkön: a Boszorkánytánc című, ^ a kiállításon szereplő alkotás. %