Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-23 / 302. szám

1971. DECEMBER 23., CSÜTÖRTÖK resi «ccm i&Círtap Átadta megbízólevelét Mongólia új nagykövete Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke szerdán fogadta Punca- gijn Sagdarszüren rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tet, a Mongol Népköztársaság új magyarországi nagyköve­tét, aki átadta megbízólevelét. Puncagijn Sagdarszüren megbízólevelének átadásakor beszédet mondott, amelyre Losonczi Pál válaszolt. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyesen elbeszélgetett á nagykövettel, aki ezután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Rendeleíck a jövedelemadóról A Magyar Közlöny 95. szá­ma közli az általános jövede­lemadóról, valamint a szellemi tevékenységet folytatók jöve­delemadójáról szóló kormány­rendeleteket és az ezekhez kapcsolódó miniszteri végre­hajtási rendeleteket. Budapest—Sturovo—Szob-Budapest Vilianym ózd on nyal Szobon a különvonatot több száz vasutas és helybeli lakos fogadta, s vett részt az új villamosított vonal átadásán. Százhuszonöt év telt el az­óta, hogy ezen az útvonalon vonatok járnak. Eddig Bu­dapesttől Vácig a leggyor­sabb vonat 34 perc alatt tet­te meg az utat, Szobig pedig 1 óra 33 percet kellett utazni. A villamosüzem megindulása után — azaz ma reggel 0.00 órától — a megállás nélkül közlekedő vonat 31 perc alatt teszi meg a Budapest—Vác közötti utat, Szobra pedig 1 óra 19 perc alatt jut el. A személyvonatoknál Budapest— Vác között 14 perccel csök­kent a menetidő. Ez csupán a hazai jelentősége a Budapest— Szob közötti vasútvonal vil­lamosításának. Ezen a vona­lon azonban hazánk export-, fmportszállításának jelentős része bonyolódik, de a dél­európai országok vasúti for­galmának túlnyomó része is erre tart, ha az északi vagy nyugati országokba szállíta­nak. Itt közlekednek a leg­rangosabb nemzetközi vona­tok is, például a Hungária, Metropol Balt Orient expressz, á Nord-Orient és Mamaia ex­pressz. Ez az útvonal az eu­ills Az OBT és az MSZB elnökségének nyilatkozata rópai vasúti szállításokat sza­bályozó „nemzetközi áruszál­lítási jegyzék” századik nem­zetközi útvonala is. A legrégibb magyar vaspá­lya 125. születésnapján a pá­lya teljes felújításáról számol­hattak be az építők. 1967-ben kezdték meg a munkát Göd és Vác között. Mostanáig több mint 132 kilométeres vágányt % Az idő nyomában Apa jón Mintha visszafelé mennénk az időben harminc-negyven évet. Hosszú, valahai cseléd­házak sorakoznak egymás mel­lett, némelyiken ajtó helyett ponyva, egyik-másik már csak emlékeztet épületre. Bu­dapesttől alig ötven kilomé­terre. „Örökségünk ” — Ez a mi egyik öröksé- , günk — mondja Lakatos Ti­bor, a Kiskunsági Állami Gazdaság igazgatója. — Há- romszázhatvankilenc szolgá­lati lakásunk van, ebből két- száznyolcvannégy 1945 előtt épült, szétszórt települése­ken. Nagyrészük olyan álla­potban van, hogy minden pillanatban összedőléssel fe­nyeget. Készítettünk egy fel­mérést a lakások használha­tóságáról. Az eredmény: a la­kások háromnegyed része 30 százalékban használható. — Ezekre nem érdemes köl­teni ... — Nyilvánvaló. Azokat a lakásokat, amelyek jobb ál­lapotban voltak, rendbeh óz­tuk, új ajtókat, ablakokat tet­tünk, parkettáztunk. Ezek néhány évig használhatók, a többin nem tudunk és nem is akarunk segíteni, mert újat építeni olcsóbb, mint a régit tatarozni. — Ritkán van ennyire egy­más mellett a múlt és a je­len, mint itt, Apajon. — Igaza van. Ahogy jövünk az úton a gazdaság felé, két oldalt csupa modern ház, va­lóságos kis város ez itt: iskola, orvosi rendelő, üzletek, könyvtár. S a gazdaság köz­ponti épülete mögött düle- dező házak, rendetlen ud­varok, piszkos gyerekek. S azt hiszi törődnek vele? Kö­zömbösek. Rendkívül nehéz kizökkenteni őket ebből. Ez a mi másik örökségünk. A ludatot, a gondolkodásmódot íehezebb átformálni, mint a .egkeményebb sziklát. De nem íyugszunk bele. — Mit tesznek mégis? — Ügy gondoltuk, építünk ?gy 100 lakásos, modem lakó- ipületet, itt a központban. A jelépés feltétele 30 ezer fö­dni. Mi, az állami gazdaság, 10 ezer forintos hozzájárulást tdunk, esetleg a dupláját is, íz OTP pedig 50 ezret. Lakó- elepi építkezés esetért a fia- alok igénybe vehetik a két jyermek után járó szociális kedvezményt, a 60 ezer fő­in tot. Lakásonként 220 ezer orintra számoltunk, ennyiből dhoztuk volna a két szoba, isszkomfortot. A Pest megyei Beruházási Vállalat készítette a terveket. Szétküldtük a tá­jékoztatókat, s már előre fél­tünk, hogyan válasszuk ki a várhatóan kétszázötven je­lentkezőből azt a bizonyos százat... És mi lett a vége? Huszonhármán jelentkeztek... — Csak huszonhármán? — Nézze, ha beleültetjük őket a készbe... de hogy ma­guk hozzanak áldozatot? Egyébként kérdezze meg az embereket, „Adjon a gazdaság” Cecse Vilmos, a gazdaság szb-titkára a kísérőm. Nem megyünk messzire. Az irodák mögött húzódik egy régi, dü- ledező ház. Három-négy csa­lád lakhat benne. Bekopo­gunk az egyik ajtón, három fiatalasszonyt találunk együtt. — Hallottak a gazdaság la­kásépítési akciójáról? Fejüket rázzák, majd Juhász Imréné megszólal: — Amiről papírt küldtek? Arról hallottunk, de azt mond­ják, nem lett belőle semmi. — Jelentkeztek? — Nem. — Elégedettek ezzel a la­kással? — Dehogy vagyunk! — til­takozik Juhászné, aki öt éve lakik itt. — Maholnap ránk dől a ház. A gazdaság nem törődik velünk. — Erre nem is érdemes köl­teni, beláthatják — szól az szb-titkár. — Akkor építsenek másikat — vitázik Juhászné, — Építenénk, ha hozzájá­rulnának 30 ezer forinttal. — Ha nekünk pénzünk van — mondja erre már Molnár Jánosné —, akkor magunk is építkezhetünk, és nem közös­ködünk. Közbeszólok. — Ha nincs elég pénzük, miért nem dolgoznak? Miért csak a férjük dolgozik? Sas Mihályné vá1 aszol: — Ha dolgozik az ember, nem rendes az otthon ... Próbálok érvelni: — Maguk fiatalok, nem vágynak szép, modern, köny- nyen rendben tartható lakás­ra? — Jó lenne, de miért nem ad a gazdaság — köti magát Juhászné. — Mit gondol, a gyárban is szolgálati lakásban laknak az ott dolgozók? — A gazdaság az más — mondja Juhászné, aki a legbe­szédesebb, de a többieken lát­szik, hogy helyettük is szói. Kár a vitáért. Továbbme­gyünk. Gecse Vilmos elmond­ja, hogy a munkásszálláson szinte valamennyi szobában családok laknak egy, két, há­rom gyerekkel. Évek óta nem tudják elérni, hogy a lakók legalább addig kiköltözzenek, amíg átalakítják az épületet szoba-konyhás lakásokká. „l\incs nekünk erre pénzünk ” Sáfránytanya három kilo­méter Apajtól. Tompaiékhoz nyitunk be, de csak a fiatal- asszonyt találjuk otthon, a férje dolgozik. A lakásépítési akcióról nem is hallott. Gecse Vilmos elmondja, miről van szó, én megkérdem: rábeszél­né-e a férjét? — Nincs nekünk erre pén­zünk. — És ha dolgozna? Gyereke sincs... — A férjem jobban szereti, hogy itthon vagyunk a ház kö­rül, van mit tenni-venni egész nap... — Sáfránytanyán akarja le­élni az életét? — Nem. Itt nincs semmi, se villany, se szórakozás... Egy tv-t, egy mozit se nézhetünk... — Mivel tölti a szabad ide­jét? — Kézimunkázom. „Jöttek is panaszra” Az igazgató elmondja: az emberek általában csak hi­vatkoznak a pénzre, de ami­kor felajánlják nekik a vasár­napi munkát, a mellékes jöve­delmet, hogy legyen miből ta­karékoskodni, azt mondják: napi nyolc óra a munkaide­jük, ennyit ír elő a Munka Törvénykönyve. Gecse Vilmos elmondja, hogy az átlagkereset a gazda­ságban 2200 forint. — Hova költik a pénzt? — Statisztika készült erről is. Az emberek a gazdaság két italboltjában hagyják a fizeté­sük 30—35 százalékát. Amikor az új igazgató a gazdaság élé­re került, másfél éve, első dol­ga volt, hogy megváltoztatta az italbolt nyitvatartási ide­jét. Azóta az emberek nem a kocsmában kezdik a munka­időt. Jöttek is panaszra hoz­zám, hogy az igazgató eltiltot­ta őket a frissítőtől... ★ Vallom, hogy a 23 ezer hol­das gazdaság kilencszáz dol­gozóját nem lehet és nem is szabad egyforma mértékkel mérni. Sokéin beköltöztek már a tanyáról, részben a modern 'központba, részben Dömsödre vagy Kiskunlacházára. Saját erőből- építkeztek, 30 ezernél több pénzért, mégis beköltöz­tek. Az idő nem állhat meg Apajpusztán sem. Soős Ibolya Az Országos Béketanács el­nöksége és a Magyar Szolida­ritási Bizottság elnöksége nyi­latkozatot tett közzé, ámen­ben leszögezi, hogy a békesze­rető magyar nép felháborodot­tan fogadta a Vietnami De­mokratikus Köztársaság újabb barbár bombázásáról szóló hí­reket. Népünk nevében követeljük, a halált hozó légierődök tűn­jenek el a VDK egéről. A csődbe jutott nixoni vietna- mizálási politika kudarcát sem most, sem a jövőben nem lehet ártatlan nők, gyermekek és aggastyánok legyilkolásá- val elhomályosítani — han­goztatja a nyilatkozat. A szobi avatóünnepségen. Jobbról balra: dr. Csanádi György, dr. Mészáros Károly, a MÄV vezérigazgatója és dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke. építettek s 116 kitérőt. 13 600 tonnányi sínt használtak fel, 7 új híd épült, és átépítették Du­nakeszi, Göd és Verőce teljes vágányhálózatát. 2250 felsőve­zetéki oszlopot állítottak fel, amelyekre több mint 150 ton­na vörösréz huzalt feszítettek. Vác után a vonal egy szaka­szát háromvágányosra építet­ték, hogy a Vác—Balassagyar­mat között közlekedő vonatok balesetmentesen csatlakoz­hassanak a nemzetközi vonal­hoz. A magyar vasútépítőknek segítségére sietett a csehszlo­vák testvérvállalat, az Elekt- rizace Zeleznic is. Ök végez­ték a Nagymaros—Szón—Stu- rovó közötti szakasz villamo­sítását saját terveik alapján. S ezt a munkát — akárcsak ma­gyar társaik — különleges helyzetben végezték. Naponta 12 nemzetközi, 64 belföldi sze­mélyvonat és több mint 40 nemzetközi tehervonat haladt át építkezés közben a vasúti pályán, 24 percenként szakí­totta meg munkájukat a for­galom. Szobon, ahol a villamosított vonal átadásának ünnepségét tartották, erről beszélt az ün­nepség elnöke, Szabó Antal, a Vasutasok Szakszervezeté­nek főtitkára is. Patai And­rás, a MÁV-vezérigazgatóság tervgazdálkodási, műszaki fej­lesztési és munkaügyi szak­osztályának vezetőhelyettese pedig jelentette, hogy forga­lomra vár az új vasútvonal. Dr. Stefan Sutka, a csehszlo­vák közlekedésügyi miniszter ünnepi beszédében arról szólt, hogy a rövidített határidő el­lenére is kitűnő munkát vé­geztek a vasútvonal villamo­sításában részt vevők. Dr. Csanádi György közle­kedés- és postaügyi miniszter beszédében köszöntötte a for­galmi szolgálatot is: az épít­kezés ideje alatti rendkívüli állapotban is — a lehetőségek­hez mérten — zökkenőmente­sen bonyolította a szerelvé­nyek közlekedését. Dr. Mészáros Károly mi­niszterhelyettes, a MÁV ve­zérigazgatója átvette dr. Csa­nádi Györgytől az új villamo­sított vasútvonalat, és 150 ezer magyar vasutas nevében kö­szönte meg ezt’ az újabb sza­kaszt. Budapesten a Nyugati pá­lyaudvar éttermében köszön­ték meg az építők lelkes mun­káját. A Munka Érdemrend arany fokozatát adományoz­ták Kvarda Vaclavnuk, a csehszlovákiai AZD vállalat prágai üzeme igazgatójának. A Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát hárman, bronz fokoza­tát pedig hatan kapták a vil­lamos vonal építői közül. Mi­niszteri dicséretben részesült többek között Csapó Zoltán, a Budapesti Vasútigazgatóság csoportvezetője is. A MÁV ve­zérigazgatójának dicséretét pe­dig a szobi állomásfőnökség dolgozója, Sallai Pál, valamint Kőhegyi István, a váci állo­másfőnökség főintézője is megkapta. Őket azért illetté a dicséret, mert biztosították munkatársaikkal együtt — akiket hétfőn tüntetett ki a MÁV Budapesti Igazgatóságá­nak vezetője — a zavartalan forgalmat a pályaépítés és 3 villamoshálózat-szerelés ideje alatt m. k. a. Folyamatos fejlődés ü efejeződött az ország- gyűlés ' ez évi utolsó ülésszaka, a honatyák és képviselőnők elfogadták a jövő évi költségvetést. Nem volt parázsló vita, nem vol­tak szenvedélyes hangú fel­szólalások; a téma józan ésszerűséget, mérlegelést, belátást követelt. Eredmé­nyeket összegezhetett a képviselők tanácskozása, nem kis sikereket, de őszin­tén szembenézett a gondok­kal is. Ami a lezajlott ülés­szak legfőbb mondandója volt, s amit már korábban a párt Központi Bizottsága is — december 1-i ülésén — megállapított:* a gazda­ságpolitika egészét tekintve nincs semmiféle változás, az irány helyesnek bizo­nyult. Ezt igazolják az 1971-ben elért eredmények. A nemzeti jövedelem ter­vezettnél nagyobb — 7—8 százalékos — emelkedése, az ipari és mezőgazdasági termelés növekedése, a la­kosság életkörülményeinek javulása. A’gazdaságpoliti­ka egyes részleteit illetően azonban már föllelhetők feszültségek és ellentmon­dások, s ezért az elkövet­kezendő időben — amint arra Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter expozéjában, illetve Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság titkára felszólalá­sában rámutatott — a gaz­dasági tevékenység közép­pontjába az egyensúly ja- vítása kell hogy kerüljön. A nemzeti jövedelem mérlegében meglevő egyen­súlyhiány kétségtelenül nem egy probléma a sok közül, hanem o legfonto­sabb. A felhalmozás és fo­gyasztás arányának eltéré­se a tervezettől, a felhal­mozás, s azon belül első­sorban a beruházások ter­ven felüli növekedése ked­vezőtlen hatások sorát von­ta maga után, s ezek fel­számolása, illetve enyhítése mind az irányítás, mind a közvetlen termelés szintién az előttünk álló időszak leglényegesebb programja. Miként teljesíthető e köve­telmény? A központi irá­nyítás már meghozott'in­tézkedések sorozatával, il­letve előkészületben levők­kel igyekszik a szükséges korlátokat megvonni. A be­ruházások pénzügyi feltéte­leinek szigorítása, a befe­jezetlen állomány csökken­tésére tett határozott intéz­kedések éppúgy ide tartoz­nak, mint az építőipari vál­lalatok árképzésének ellen­őrzés alá vonása, az építő­anyagok egy részénél vég­rehajtott áremelés stb. E lényeges, s remélhetőleg eredménnyel járó intézke­dések mellett azonban leg­alább ilyen fontosságot kell tulajdonítani mindannak, ami a vállalatok, a gyárak kapuin belül történik, s amit e termelői kollektívák helyett senki más nem te­het meg. É sszerű, kiegyensúlyo­zott, a lehetőségekkel reálisan számotVető válla­lati magatartásra van szük­ség. Ezen belül — mint ar­ra Nyers Rezső felszólalá­sában a többi között rámu­tatott — a nem gazdaságos termelés fokozatos vissza­szorítása, az üzem- és mun­kaszervezés javítása, vala­mint a versenymozgalomra való bátor támaszkodás kell hogy kapja a fő helyet. E hármas feladatcsoport két­ségkívül próbára teszi a vállalat minden egységét, de túlzás nélkül állíthat­juk: a vállalat egész kol­lektíváját. Azért is, mert a folyamatos termelés felada­tainak megoldása közepet­te kell szembenézni az új követelményekkel, s azért is, mert e feladatok több­szörösen összefüggnek. Az országgyűlés tanács­kozása azt bizonyította, hogy a vezető testületek nagy körültekintéssel, mély felelősséggel választják ki a megoldások közül a legésszerűbbet, s ezért, hogy az egyensúlyhiány meg­szüntetése nem jár együtt az életszínvonal-politika „felfüggesztésével”, de még a termelésfejlesztés folya­matának időszakos elre- kesztésével sem. Igaz, az ülésszakon bejelentett ár­emelések nagy figyelmet keltettek, s ahogy ezek az intézkedések a közvéle­ményt foglalkoztatják, úgy majd’ minden felszólaló is kitért e kérdésre. Ami na­gyon lényeges: nem átme­neti, kényszerűség diktálta elhatározásról van szó, ha­nem annak következetes al­kalmazásáról — s ezt mind Párái Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, mind Csikós-Nagy Béla, az Or­szágos Anyag- és Árhiva­tal elnöke hangsúlyozta —, hogy az árak jobban tük­rözzék a termékek előállí­tásához szükséges társadal­mi munkaráfordítást. Ezt különben közvetve bizo­nyítja az is, hogy a jövő évi költségvetésben az ál­lami bevételek e forrása nem növekszik számotte­vően. Azaz, nem az élet- színvonalból „nyestek le” egy szeletkét, hanem egy megkezdett folyamatot ér­vényesítenek ezek az intéz­kedések. Amivel egyetérte­ni ugyan nehezebb, de fö­lösnek ítélni lehetetlen. TV" agy hiba lenne akár ' eredményeinket, akár gondjainkat túlbecsülni, ahogy azok lebecsülése is eltorzítaná a való helyzetet. A nyílt, őszinte számvetés, amelyet a párt Központi Bizottsága december 1-i ülésén, majd most az or­szággyűlés ülésszaka elvég-, zett, az ország nagy nyil­vánossága előtt bizonyítot­ta be, hogy a párt- és az áll am vezetés az ország la­kosságának ellenőrzése mellett kívánja végezni, s teszi is dolgát: reális képet ad, nem véve el, s nem té­ve hozzá a valósághoz. Igaz, sokak szemében talán szebbnek tűnt volna, ha csak a három- és több gyermekes családok pótlé­kának emelését, a bizonyos női munkakörökben törté­nő bérkorrekciókat, a csak­nem 75 000 új lakás felépí­tését mondják el a Parla­mentben, de akik őszintén kívánják az eredményeket, a jobbat, a többet, azoknak számot kell vetniük a hi­bákkal, a gondokkal, az esetleg nem népszerű, de szükséges intézkedésekkel is. Ezt tették a vita részt­vevői, s éppen ezzel szol­gálták igazán választóikat. Azokat, akikkel együtt már ma, a parlamenti padso­rokból visszaérkezve, majd holnap és holnapután, a kö­vetkező Időkben a gyakor­latba ültetik át azt, amiről az ülésszakon döntöttek, s ami a legfőbb teendőket is megszabja immár az — új esztendőre! M.O. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom