Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-23 / 302. szám
4 "“JMf/rfap 1971. DECEMBER 23., CSÜTÖRTÖK .4 szarvassá változott fiú Juhász Ferenc összegyűjtött verseinek első kötete NEGYEDSZAZADA lassan, hogy Juhász Ferenc első versei a kezembe kerültek. Népi kollégista voltam, a NÉKOSZ- központtól kaptuk a verseket, szívópapíron, sokszorosítva. Lemásoltuk, kézírással, írógépen, s továbbadtuk, terjesztettük. És szavaltuk. Ma is emlékszem az Ének hazámról első négy sorára: Meleg, sős könnye hiába hullott azoknak, kik bűneid zokogták, kiknek kezéből kitépted a tollat, te konok Magyarország. Szerezhette volna Ady Endre is, nemzetét ostorozó kedvében. De a folytatást, majd az utolsó négy sort már csak a felszabadult ország (hozzánk hasonlóan kollégista) költő-fia írhatta: Bazám, lobogj, miként a csUlagok, mikör szikra-kelyhükct kibontják. Lobogj és égess konok tüzeddel, te szabad Magyarország! Véletlen, hogy alig néhány hónap alatt Juhász Ferenc Petőfi, Ady, József Attila után legtöbbet szavalt-idézett, legkedvesebb költőnk lett? Véletlen is. Szegényes kis diák- könyvtárunk volt. (Könyvtár? Néhány kötet, amit a szalé- ziektől örököl tünk-meghagy- tunk. Friss szerzeményeinkből akkor kezdett könyvtárrá nőni a félig üres könyvszekrény.) Kollégiumba kerülésünk előtt otthon legtöbbünk mesekönyvet és kalendáriumot ha olvasott. A csúcsokat már ismertük az irodalomból, a távlatot, a mélységet, kiterjedést még csak nem is sejtettük. Azután meg Juhász Ferencet olyan . közülünk valónak éreztük, mint talán még Szirtes Ádámot rajta kívül... Ennyiben véletlen, hogy nagyon á szívünkbe fogadtuk. Ahogy a mai tizenévesek bál- ványaikat. De nemcsak véletlen. Mert minden verse, minden sora, szava, mintha a mi szívünkből gyökerezne, mintha a mi nyelvünkkel fogalmazódott volna. A mir érzéseinket fejezté ki. Az akkori tizenévesekét. Negyedszázada lassan, hogy Az asztalon urna áll, mögötte az igazgató. Előtte töredezett apró edények, csupa új szerzemény. A vízvezeték-hálózat árkát ásva Szobon, a leány ne velő intézet előtt a munkások cserepekre bukkantak. Azonnal abbahagyták a munkát, nincs ezen a környéken ásót forgató ember, aki ne tudná, mi a teendő, ha a múltról kezd vallani a föld. La- czus tanító úr vagy, két évtized óta fáradhatatlanul járja a falvakat, s ahol ásnak, egyenként beszél mindenkivel. Értesítést kér tőlük, ha cserépre, rozsdás vasra, megmunkáltnak látszó kődarabra, bármi olyasmire találnának, ami nagyon réginek látszik. Hagyják nyomban abba a munkát! így történt most Szobon is. Elszaladtak a szobi múzeumba, és jelentették La- czus Géza igazgatónak: cserepeket leltek. Más diplomával Az igazgató futva ment a helyszínre, siettében még a nagykabátot is elfelejtette magára kapni, pedig hideg volt és esett. Leült aztán az árok sáros szélére, kezével kaparta ki az edény töredékeket. Nagy szakértője a múltnak, holott nincs egyetemi muzeológus,' sem régész diplomája, csakta- nítóképezdei képesítése, pe saját szorgalmából megtanulta a régészetet. Most is látta mindjárt, hogy* bronzkori hamvasz- tásos sírt bolygatott meg az ásó. Találtak aztán árokásás közben még többet is. Az asztalon áló hamweder cserépdarabkái a legutóbbi, a tizenegyedik sírból kerültek elő, az Igazgató maga rakta és ragasztotta össze nagy türelemmel, ahogy most is a „mellékleteket”, a holt hamvai mellé háromezer éve temetett, étel- lel-itallal megtöltött apró csuprokat és más edényeket. ez a bensőséges kapcsolatom Juhász Ferenc költészetével kialakult. És eleven azóta is. ör- vendezve-aggódva figyeltem életműve terebélyesedését. Az ötvenes évek elején aggódva. A virágok hatalma kötet megjelenésekor hiányérzettel tettem le az új Juhász-könyvet. Költőjüktől a Sánta család, az Apám folytatását kértem volna számon. AZUTÄN rádöbbentem, hogy nem a költő, hanem mi, fiatalon-kam aszón rajongói nem értettük a kort, a társadalmat, ellentmondásaiban, összetettségében, ahogy ő új verseiben képes volt azt ábrázolni. Juhász A virágok hatalmában is magát adta, akár a Sánta család-ban, vagy az Apám-ban —, a még előbbi, legelső könyvében, a Szárnyas csikó-ban éppúgy, mint a közbeeső kötetekben, A jégvirág kakasa, az Oda a repüléshez, A halhatatlanságra vágyó királyfi, A tékozló ország, s a későbbi, az .1956—1965-ös evek verseit tartalmazó Harc a fehér báránnyal című könyvben. önmagát adta, mert csak önmagát képes adni. Juhász költészete annyira sajátos, benne az élményül szolgáló Mi lenne akkor, ha minden úgy történne, mint az álmokban? Mi lenne? Talán jó lenné: sokan megtalálnák boldogságukat, elképzelhetetlen tetteket hajthatnának végre ... Shakespeare, a drámairodalom óriása, a nagy színpadmester eljátszhat egy komédiát, nem e világi lények, hanem tündérek vezényletével, akik feje tetejére fordítják a világot, hogy igazságot szolgáltassanak. Igazságot: a hű szerelA szobi múzeum régiségeinek nagy részét ő maga restaurálta. ( Az alapító 1960-ban alakult meg ez a múzeum. Régészeti anyagának alapja Laczus Géza magán- gyűjteménye volt. Amikor először talált a környéken régiséget, azonnal jelentette a Nemzeti Múzeumnak, és amíg onnan okleveles régész vagy muzeológus meg nem érkezett, gondoskodott róla, ne háborgassa senki a felszínre került leletet. Akkor bízta meg a Nemzeti Múzeum leletmentéssel. S a múzeum, ha olyasmit talált, ami az intézménynek nem kellett, mert több példánya volt már belőle, odaadta azt Laczusnak. így is rendkívül értékes gyűjteményt vitt be a múzeumba, aminek immár tizenegy éve. Azóta néhány száz forintos havi tisztekülső tárgyi és belső érzelmi valóság áttételessége olyan mértékben jellemző a költőre, hogy a juhászi életmű csak önmagából érthető. Előzményeivel és következményeivel. Juhász Ferenc az ezerkilenc- százötvenes évek elejétől új költői nyelvet, új forma- és jelrendszert munkált ki. A jelzők, határozók pazarló gazdagsága, a megdöbbentő hasonlatok csak külső jegyei e rendszernek. A lényege: a mindent nevén nevezés, az önmagában sokrétű élet sokrétű, fizikai-biológiai-érzelmi-ér- telmi kategóriákban történő megközelítése, megragadása, visszaadása. JUHASZ KÖLTÉSZETE nem tartozik a könnyű olvasmányok közé. Megértése, befogadása elmélyülést, odafigyelést igényel. Az összegyűjtött verseknek most a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent első kötete; A szarvassá változott fiú a mai magyar költészet ritka kincse. Egy kivételesen nagy tehetségű költő kedves karácsonyi ajándéka az arra érdemes olvasónak. meseknek szerelmet, a berzenkedő, kotnyeleseknek szamárfület és így tovább ... Jól ismerjük a nagy író e játékát is, jól ismerjük elmés nyelvezetét, amely — Arany János utolérhetetlen fordításában — bölcs nyilaival úgy talál célba, hogy nem sírunk, hanem nevetünk tőle. Shakespeare utolérhetetlen színházi szakember is volt: színész, szín- igazgató; tökéletesen ismerte a színházat, annak technikai letdíjért igazgatója, őre és tárlatvezetője a múzeumnak. Búcsú a katedrától Ezért az eddigi munkásságért jutalmazták meg a „Pest megyei múzeumokért” éremmel. A múzeum igazgatása mellett különben folytatta eredeti mesterségét, és a múzeumnál több időt töltött az iskolában. Csak a múlt tanév végén mondott búcsút a katedrának. — Végre most, hogy a?, iskolából nyugalomba kerültem, minden időmet a múzeumnak szentelhetem — mondja lelkesen, de gyorsan hozzáteszi még: — Bár mégsem teljesen. Szob helytörténetét írom. Azt is elárulja, hogy már a vége felé tart, de ha befejezte, akkor aztán igazán csak a múzeummal, semmi egyébbel nem törődik többé. Szokoly Endre (Foto: Gárdos) a téli szünet Az ország 5892 általános és középiskolájában tanuló csaknem 1 300 000 diák szerdától szabadságra ment: megkezdődött a téli vakáció, amely 1972. január 10-ig tart. • A szünetben sorra kerülő osztályozó értekezleten —r a december 21-i helyzetnek megfelelően — zárják le a félévi jegyeket, és a szünet utáni első tanítási napon, január 10»én hozzák majd az ellenőrzőkönyv útján a szülők tudomására. Az általános iskolai napközi otthonok mint a korábbi években, a téli szünidő alatt is működnek. A napközisek az iskolában kapják meg a reggelit, az ebédet és az uzsonnát. Az oktatási intézményekben gazdag, változatos programot állítottak össze a szünidőre, azzal a céllal, hogy a diákok minél hasznosabban tölthessék a csaknem háromhetes szabadságot. Ugyancsak változatos időtöltési lehetőséget biztosítanak a szünidőben a tanulóifjúságnak az úttörő- és a művelődési házakban, a KISZ-klulehetőségeit, teljes mértékben kihasználta a jelenetezés, a kellékek, a jelmezek, díszletek, a zene funkcióit. Páratlan meseszövő és költő, jellemábrázoló. Ezáltal minden közönségréteghez mindig megtalálta az utat. A Déryné Színház jój választott, hogy hat Shakespeare- darab bemutatása — Ahogy tetszik, Hamlet, Romeo és Julia, A makrancos hölgy, Othello, Vízkereszt — után a Szentivánéji álomra is sort kerített. Erre az álomjátékra, amely fantáziadús játékosságával pajkosan és bátran bíztatja a közönséget: ne féljenek az álmoktól, mert az sem fakadhat másból, mint az átélt valóságból, tehát megteremthető mindennapi életünkben is. A rendező Csongrádi Mária értő és érző munkája nyomán az eredetileg hosszabb darab szerencsésen rövidült két részre, minden lényeges mozzanatát sikerült átmentenie. A rendezés helyesen és tendenciózusan nem az álmot, a varázslatokat hangsúlyozta, hanem a valóságnak álom képében való megjelenítését. Nem is gondolunk arra, hogy mesejátékot látunk. A rendező kitűnő segítőtársának bizonyult a díszlettervező We- genast Róbert, aki ezen a kis színpadon — és a vidéki még kisebbeken — hitelt érdemlően tudta vizuálisan megjeleníteni Shakespeare világát, és a jelmeztervező Rimanóczy Yvonne, aki egyszerű, dísztelen, mégis a nemes anyagot — bőrt, bársonyt — és a színek harmóniáját hangsúlyozva, egyszerre teremtett mesét és valódit. F. B. Mendelssohn zenéjét hatásosan építették be az előadásba. Néhány jelenetben meglepően ötletes koreográfiával tűnt ki az előadás, amely Szöllősi Ágnes érdeme. Az előadás motorja N. Szabó Sándor Puck szerepében, aki tündér is, ördög is, örökmozgó srác is, bölcs tréfacsináló is. Kitűnőek az iparosok szerepében Hajdú Endre, Hável László, Várdai Ernő, Koldus fi. László, Holl János, Gömöri V. István, akik igazi karakterfigurát formáltak. A többiek nem érték el ezt a játékszínvonalat, bár így is említésre méltó alakítást nyújtott Kiss László, mint Oberon, Bessenyei Emma, mint Heléna, Illyés Mária, mint Hermia, Kiss Ferenc Lysander és Palotai István Demetrius szerepében. B. Gy. Leletmentő múzeum igazgató Petrováez István bókban. A Déryné Színház bemutatója Shakespeare: Szentivánéji álom Heti filmjegyzet Csárdáskirálynő Anna Moffo, a Csárdáskirálynő címszereplője „Vidulj, gyászos elme!” — kiálthatnánk fel Batsányival; a Csárdáskirálynő, nemzeti operettünk végre filmszalagra került! Közkinccsé lesz tehát, ami több ezres előadásszámmal, lemezeken, rádióban, vendéglőben és presszóban, talponállókban és bankettokon, keresztelőkön és lagzikon amúgy is túlcsordulóan népszerű és közkincs volt. Dallamai már úgyis beléivódtak a dacos magyar lélekbe, hovatovább nemzeti folklórkinccsé névtelenednek — mit sem lehet ttehát tenni ellene, a film csak betetőzi azt, ami hosszú évek óta tény. Én sem próbálok itt holmi kultúr-arisztok- ratikus álláspontról rádörögni Kálmán Imre a maga műfajában valóban kiváló művére; a baj nem is a Csárdáskirálynővel szokott lenni, hanem azokkal, akiknek a számára ez jelenti a létező kul- túrigények összességét és netovábbját. S ez nem a szerzők, hanem egy eltorzult értékrend és egy kispoigári-nyárs- polgári ízlésnorma problémája — ez viszont messze túlmutat a Csárdáskirálynő filmváltozatáról írandó kritika keretein. Most ugyanis erről kell beszélni, még ha nem is szívesen teszem. Húzódozásomnak több oka is van. Az első mindjárt az, hogy nálunk, valamiféle íratlanul kötelező szemérmeskedés miatt, rendkívül ritkán szokták leírni, amúgy világosan, kerek-perec és magyarul egy-egy műről (könyvről, filmről, színdarabról), hogy jó vagy rossz. Főleg az utóbbi esetben szokás szép és semmitmondó köntörfalazásokkal, egyrészt—másrészt fogalmazással kábítani a kritikák olvasóit, akik aztán törhetik a fejüket, milyen is a szóban forgó mű, s főleg, hogy mi róla a kritikus véleménye. Húzódo- zásom másik oka, hogy a Csárdáskirálynő sokak . számára amolyan szent tehén, érinthetetlen, tabu. Lássuk tehát a medvét! Gyászos elménk vidulására nincsen ok: a Csárdáskirálynő magyar—nyugatnémet koprodukcióban készült filmváltozata rossz. Rossz filmnek, rossz filmoperettnek és rossz operettfilmnek. Filmnek azért rossz, mert1 szinte kínos gonddal óvakodik I a téma adta filmes lehetőségek, a kibontott cselekményszínterek, a felbontható idő- és hely-egység csak filmen megvalósítható, a témát mindenképpen gazdagító megoldásaitól, Illetve ahol él ezekkel, ott vidékiesen szegényes, szép magyar szóval: snassz. Filmoperettnek részint a fenti okokból is, azokon túlmenően pedig azért rossz, mert kiállítása, statisztériája, díszletei, kosztümjei, szereplői nemhogy nem érik el a nemzetközi színvonalat, de még magyar vonatkozásban is alatta maradnak azoknak a követelményeknek és igényeknek, amelyeket egy-egy My Fair Lady, Irma, te édes vagy Funny Girl nagyon magasra szabott nálunk az utóbbi időben. S végül rossz ez a mű operettfilmnek is, mert zenéje nem érvényesül eléggé, főként a sok nem énekes színész érthetően gyenge énekesi produkciója, a rossz minőségű hangfelvétel, a nem magyarul énekelt számok, a gyatra zenekari hangzás, tempótlanság miatt. Márpedig ez olyan műnél, amely mégiscsak a zene értékei miatt érdemli meg a filmrevitelt, több, mint súlyos fogyatékosság. A filmváltozat egyéb hibái abból adódnak, hogy nem eldöntött, milyen stílusban akarják ábrázolni ez az operettvilágot. Ezért aztán némely színész (a kitűnő Latinovits Zoltán, Psota Irén és Huszti Péter) kikacsint, idézőjelbe teszi az egész játékot, mások pedig „véres” komolysággal operettet játszanak, méghozzá a leg- aVíttabb stílusban, s a jellem- ábrázolásnak csak halvány nyomaival találkozhatunk, és hogy a férfi főszereplő, bizonyos René Kollo, sem hangban, sem figurában, sem játékban nem éri el egy vidéki bonviván szintjét, s -- hogy a „tánckar” kislétszámú, ámde pontatlan és unott, satöbbi, satöbbi, szinte már említeni sem érdemes tovább. Egy valaki azonban minden dicséretet megérdemel, és ez a címszereplő Anna Moffo. Nemcsak szép, csinos, szekszepiles, hanem kitűnően játszik, s operai szinten énekel (merthogy operaénekesnő ...) Az ő színvonala szabta meg ennek a filmnek a szintjét,— kár, hogy a film készítői ezt véletlenül sem vették észre. A filmet egyébként Szinetár Miklós rendezte. Balkezes újonc Egy nagy sikerű szovjel filmvígjáték felújítása szerepel az ünnepi filmműsorban Annak idején derűs percekei szerzett a nézőknek Ivar ( Brovkin, a bajt bajra halmozc | fiú szerepében N. Haritonov Bizonyára így lesz ez most is. Csipkerózsika A legifjabbak számára be mutatott zenés NDK-film, Grimm-mese igen szépen fény képezett, gazdag kiállítású vál tozata. Mesefilmekben amúgj sem bővelkedünk — ez a kel lemes alkotás az ünnepekr kedves ajándék a gyerekek nek, s megoldja, hová viheti e őket a nagypapa, amíg otthoi a karácsonyfát díszítik... Takács István
