Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-21 / 300. szám

A váci úttörőház gazdag programmal várja a pajtásokat Ki mit gyűjt? - Ifi szilveszter - Vetélkedő 1 A Gábor József utcai úttö­rőházban megelevenedett a szakköri élet. A téli hónapok­ban kevesebb a lehetőség a szabadban való játékra, a paj­tások szívesen részt vesznek a szakkörök munkájában. Űj vezetőt kapott a közel­múltban az általános iskolá­sok népszerű intézménye, Fel­iéi Ilona pedagógus szemé­lyében. Tőle tudjuk meg, hogy a múltkori toborzófelhívásra nagyon sokan jelentkeztek, így a szakkörök megkezdték a rendszeres foglalkozást. Hét­főn a magyar—orosz—német levelező, a kisdobos képzőmű­vész szakkör; kedden a fotó­sok; szerdán a bélyegesek; csütörtökön a hajó- és repü- lömodellezők; pénteken a hasznos kis kezek és a nép­táncosok; szombaton a sakko­zók és a vasútmodellezök tart­ják, délután fél 3—5 óra kö­zött, a foglalkozásokat. Kedden ugyanitt tartják a kisdobos- és úttörőőrsvezető- képzóket, a mókamester- és nótafaképzést. A Dunai Flot- tilla tagjai hetenként három­szor találkoznak. Pellei Ilona igazgató el­mondta, hogy a felnőttek szá­mára két tanfolyam kezdő­dött. A bábosok oktatója Schulz Tihamérné, a tánco­soké Kékesi Ica. Ezek a tan­folyamok régi igényt elégíte­nek ki, mert a város és a já­rás pedagógusainak nyújta­nak segítséget a tanulók kul­turális seregszemlére való fel­készítéséhez. Mindkét csoport vezetése avatott kezekben van. Az ifiklub célja a város, illetve a járás csapatainál működő pajtások tapasztalat- cseréje. Itt ismerkednek egy­mással a más-más iskolák ta­nulói, baráti közösségeket ala­kítanak. A téli szünetben is gazdag programmal várja úttörőhá­zunk a fiatalokat. December 27-én délelőtt nyílik a plakát- kiállítás. Több napos lesz az asztalitenisz-verseny. Decem­ber 29-én nagyszabású ifi­szilvesztert rendemek, 30-án délután az úttörők búcsúztat­ják az óévet. Ha az idő havasra fordul, január harmadikán szánkó­zóversenyt rendeznek. Hatodi­kén Ki mit gyűjt? néven lesz a hobbysok találkozója. Ja­nuár hetedikén kisdobosve­télkedő zárja a téli szünidő programját. Még több szakkörben van üres hely, az érdeklődőket szí­vesen várják. Szép múltra visszatekintő úttörőházunk vezetői azt szeretnék, ha ott minden általános iskolás jól érezné magát, s megtalálná a szabad idő hasznos felhasz­nálásának azt a módját, ami érdeklődésének legjobban megfelel. P. R. SZOB: Jó fog — jo egészség A fogászati hónap alkalmá­ból a járási úttörőcsapatok legjobb vöröskeresztcs őrsei vetélkedtek pénteken a szobi gimnáziumban a Magyar Vö­röskereszt megyei cs járási ve­zetői előtt. Az indulók: Letkés, Nagy­maros, Szob, Vámosmikola, Verőce és Zebegény úttörőcsa­patainak egy-egy őrse először kis műsort mutatott be, majd ügyességéről és elméleti tudá­sáról adott számot. Az izgal­mas küzdelem után Vámosmi­kola úttörői szerezték meg az első helyet Verőce és Letkés előtt. Értékes tárgyjutalmat kaptak. A játék után kisorsolták a megyei Vöröskereszt szerveze­te által kiírt pályázat nyerte­seit is. Az őrsöknek rajzban kellett jó propagandát csinál­ni a fogmosásnak. A kisorsolt sok-sok tárgyjutalomból Kosá­ról a Rózsa őrs, Szódról a Ma­zsola őrs, Pencröl a Rigó őrs, Fótról a Rakéta őrs kapott. VÁC—GÖDÖR: IDÉN AZ UTOLSÓ A váci nyugdíjas vasutasok december 28-án, kedden dél­után 2 órakor tartják idei utolsó szakszervezeti gyűlésü­ket a Gödörben. ITársadalmi elnök a gödi tanács élén Meg kellett tanulnia - tanácsul A legnagyobb gondot az okozta, hogy meg kellett ta­nulnom — tanácsul. Komíves János, Göd nagyközség taná­csának társadalmi elnöke mondotta az előbbieket. A dunakeszi Mechanikai Labo­ratórium 45 éves normatech­nológiai osztályvezetője szep­tember 2-a óta a gödi tanács elnöke társadalmi munkában. Sándor István tanácselnök egyéves pártiskolára ment, az ő helyébe lépett mint el­nökhelyettes, Kőmives János. Vállalata egy évre szabad­ságolni akarta, de ő inkább vállalta, hogy minden szer­dán, szombaton egész nap bent van, más napokon pedig szükség szerint jár be. Válla­lata vezetője a legmesszebb- menően támogatja, munka­helyén könnyítettek hivatali munkáján. — Nagy meglepetés volt — mert álmomban sem gondol­tam rá —, hogy megbíztak a község vezetésével, őszintén szólva féltem is ettől a megbízatástól. De óriási sze­rencsém volt, hogy Sándor István tanácselnök olyan jól i tartsák az ő vezetése alatt is. megszervezte a községi appa- I Részt vesz a különböző bi­rátust, hogy mint egy óra­szerkezet, pontosan és jól mű­ködik. De elég sokáig tartott, amíg én, a műszaki ember megtanultam tanácsul, azaz megszoktam a hivatalos nyel­vet és érintkezést. Beszélgetésünk során ne­vetve mondta, hogy könnyű volt kívülről elégedetlenkedni a tanács munkájával. De most belülről mindent máskért lát. Feladatának tartja, hogy a vezetés magas szintjét meg­zottságok ülésén, de nem ás­sa el magát a napi problé­mákban, mert szerinte az el­nöknek és közvetlen vezető társainak a község jövőjével kell foglalkozni. Sándor István elnökkel he­tenként megbeszéli a jövő terveit, az elképzeléseket, úgy, hogy ha jövő év nyarán a választott elnök visszajön, zökkenőmentesen vihesse to­vább a község ügyeit. — ro — PEST MEGYff HfRtAP KQIÖNKIACÁSA mim XV. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM 1971. DECEMBER 21., KEDD Vegyünk 300 darab tojást... Megkettőzték a műszakot Ünnepi beigliből tíz mázsa az igény Hétfőn már hajnali négy órakor kigyulladt a fény a Kossut téri 1-es számú cuk­rászsütőüzem műhelyeiben. Az ünnep előtti hajrában nö­velni kell a munkaórák szá­mát. Nagyon sok a beteg — van aki egy, másfél hónap óta nem dolgozik —, új munkaerőt nem tudnak beállítani; így a brigádok reggel négytől, este nyolc óráig, váltott műszakban állnak helyt, hogy kielégítsék az igénye­ket. Dómján Józsefné, az „édes­üzem” vezetője elmondta, hogy a beérkezett igények alapján nem lesz ok az unatkozásra ezekben a napok­ban. Keverik a krémeket, alakítják a formákat, az óriás tepsikben megállás nélkül be­teszik a nyersanyagot, kive­szik a kész árut. S a Lőwy Sándor utca felőli kiadóban roskadásig teltek a polcok. Egymásután jönnek a gépko­csis, triciklis küldöncök, hogy elszállítsák a jó illatú sütemé­nyeket. Beigliből tíz mázsát ren­deltek tőlük. Készül hatezer darab piskó- takarika és öt mázsa édes teasütemény, karácsony előtt. A jövő héten a sósáruk ke­rülnek előtérbe, ebből na­gyobb az igény szilveszterre. A hagyományos marcipán malacfejből ötezer darabot készítenek. Az év végi hajrában készül­nek az évzáró számadásra is Aki az élet eredetét kutatja Találkozás egy váci tudóssal A múlt napokban a Bioké­mikusok Társaságában el­hangzott előadást és vitát köz­vetítette a rádió. Érdeklődés­sel hallgattuk, mivel az elő­Napló-tárlat ERDEI SÉTA Sárközy Csaba felvétele adás „hőse” — a váci születé­sű dr. Cánti Tibor volt. Mindenki ismeri Vácott élő édesapját. Fiáról, az igen nép­szerű fiatal tudósról lexikon­stílusban ekként írhatunk: Gánti Tibor dr. tech. (1933—) Vácon született, kö­zépiskoláit itt végezte. Á Mű­szaki Egyetem vegyészmérnö­ki karán szerzett oklevelet 1958-ban, majd ugyanitt mű­szaki doktori címet 1963-ban. Első tudományos munkái a karsztosodással foglalkoznak. Röntgendiffrakciós molekula- szerkezeti vizsgálatokkal fog­lalkozott, e téren két eljárás­ra szabadalmat kapott. 1983- tól az MTA Orvosradiológiai Kutató csoportjában dolgozik, a sejtek osztódási ciklusait vizsgálva. Itt írja „Forradalom az élet kutatásában” című könyvét, amelyre nívódíjat ka­pott. 1965-től a gyógyszeripar­ban tevékenykedik, számos új eljárást vezet be. Tudományos és ismeretterjesztő dolgozatai­nak száma meghaladja a hat­vanak Legfőbb kutatási terü­lete az élet alapkérdéseivel kapcsolatos. Életelméletét, amely az élet alapjelenségeit fizikai-kémiai alapokra helye­zi, 1952-ben kezdte kidolgozni és 1969-ben fejezte be. Könyv­alakban 1970-ben jelent meg a Gondolat Kiadónál „Az élet princípiuma” címen ... Említett előadását megelő­zően vendégül láthattuk Gánti Tibort. Nem ismertem azelőtt. Nyoma sem volt rajta semmi olyan jelnek, ami „tudósságá- ról” árulkodna! Végtelenül megnyerő, vidám és rokon­szenves fiatalember. Ha az ember hallgatja, naív rajongó­nak tűnik. Olyannak, aki a természetjárás, s a bennünket körülölelő világ szerelmese. Látni rajta — és ezt mindig hangoztatja is —, hogy sző­kébb pátriáját, Vácot és gyer­mekkori emlékeit ringatja ma­gában, s a kutatóintézet csend­jében is körüllengi a régi, Duna menti nyarak minden zajongása, a boldog és vidám gyermekkor. Beszélgetésünk során azt bi­zonygatta, hogy legújabb könyve — Az élet princípiuma —, csak szerény hozzájárulás ahhoz a most már elismert tényhez, hogy a biológia nem leírás, hanem valóságos kuta­tásokon alapuló, egyértelmű eredmények tudománya. Gánti Tibor ma már az új és fiatal tudósnemzedék leg­népszerűbb alakjai közé tar­tozik. Azok közé, akik az út­jukra indító szülőföldnek még sok örömet szereznek. Csankó Lajos Távbeszélő gócpont lesz Dunakeszi Hamarosan telefongócponttá válik Dunakeszi. A nagyköz­ség telefonközpontjába kap­csolják ugyanis a környék se­gélykérő telefonjait. A mű- szaíki szakemberek azt ígérik, hogy megjavul a hang minő­sége is. Nincs kézbesítő December elsejétől nincs lapkézbesítője Dunakeszin a Duna-partnak, az áj OTP-te- lepnek és a Rév-dűlőnek. A posta nem kap kézbesítőt ezekre a területekre. az 1-es számú cukrászüzem­ben. Forgalmuk idén is elérte a havi 300 ezer forintos át­lagot. Pedig technológiájuk nem so­kat változott. Bíznak az ígé­retben: 1972 náluk is a kor­szerűsítés, a gépesítés éve lesz. Saját üzlethálózatukon kí­vül továbbra is ellátják az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat szakboltjait, az ÁFÉSZ vidéki hálózatát. Tőlük szál­lítják a süteményt a helyi kollégiumok, a honvédség s néhány üzem. Munkájuk szép seregszem­léje volt a Duna-presszóban nemrég rendezett cukrászati kiállítás. Három leánytanu­lójukat dicsérőleg említik. Szeretik a szakmát, ügyesek és így részben enyhítik a szakmai utánpótlás gondját. A nyugdíjasokkal is állandó kap­csolatot tartanak, be-bejön- nek kisegítésre. Ünnepek előtt különösen. (P. R.) FIGYELŐ Hírünk az országban A Petőfi-rádióban Rapcsá­nyi László beszélgetett Angyal József igazgatóval a hallássé­rültek kisegítő iskolájáról. — Az Építőelem című üzemi új­ság arról írt, hogy a Váci Betonelemgyár KISZ-istái sportpályát építenek, társa­dalmi munkában. — A Szocia­lista Művészetért hasábjain Ormai Miklósné bemutatta az új váci állami zeneiskolát — A Munka nagy cikket szen­telt a Pest megyei vasutas- ságnak s azt írja, hogy a MÁV váci üzemi konyháját 50 000 forintos költséggel át­építették. — A Fonómunkás egy tanulmányt elemezve hasznos tanácsokat ad: mi­ként lehetne csökkenteni a szállítási költségeket a cérna Vác, Nagyatád, Lőrinc, Mis­kolc, Újpest közötti „vándor­lásában”. — A Magyar Hír­lap Üzemszervezés című cik­kében Keresztényi Nándor ír a Heuréka fejlesztési lehető­ségéről. — A Nógrád című napilap tudósítást közölt a Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalat váci épít­kezéseiről. (—5) A GEBINESEKNEK IS SZEMET SZÚRT Merre van a Robi-bár? Eszmefuttatás egy dunakeszi „kulturális“ intézményről Ha a V.-„strasszéról” balra kanyarodik a gépkocsi, kóvá­lyog, bukdácsol az idegenfor­galmi jelentőségű buckákon, majd végül is megadóan lefé­kez egy szemmel láthatóan helybeli halandó mellett, akár meg se szólaljon a vezető: a tapasztalt bennszülött úgyis tudja, hogy a következőket kérdezi: „Hé, tovaris, nem tud­ja, merre van a Robi-bár?” A kérdés jogos. Dunakeszi a pléhcsárdák hazája. Bármely negyedébe is vetődik az em­ber, minduntalan megakad a szeme egy-egy „cégtáblán’, amely felhívja a figyelmet a sufniban székelő italmérésre. De a pléhcsárdák legdivato- sabbját, a Robi-bárt egyetlen betűnyi cégér sem reklámoz­za. Ezért aki csak hallomásból ismeri a céget, térdig lejárhat­ja a lábát, amíg felfedezi. A bár az üzlet „tulajáról” kapta nevét. Bizony, kezdet­ben szerény kis zugból állt, aztán nőni kezdett a beton az udvaron, s egyre több asztal került rá. Szépen magasodott a sörösládák halma is: ma már tekintélyes dombocska jelzi a forgalom növekedését. E gyors gyarapodás még a konkurren- ciánák is szemet szúr, aki ge- binben űzi az ipart — pedig köztudott, hogy a gebinkoes- márosok ritkán nyomorognak. Ez azonban csak a dolog egyik oldala. E sorok íróját tulajdonképpen nem is az iz­gatja, hogy mi a magyarázata az üzlet sikerének. Miért ad­ják egymásnak a kilincset a látogatók, miért áll olykor nyolc, tíz autó is a bolt előtt az isten háta mögötti mellék­utcában? A Robi-bár, ha összehason­lítjuk a hasonló súlycsoportú vendégig tóipari egységeinkkel, egy topis kis butik mellettük. Ilyenkor, télidőben egyetlen helyiségben ücsörögnek a ven­dégek, az is meglehetősen fél­homályos. Lehet, persze, hogy ez rafinált hangulatvilágítás, de az is lehetséges, hogy sok az adó, és valahol ne kell hoz­ni. Tény, hogy az emberek elégedetten üldögélnek a fél­homályban, hallgatják a dzsesszorgonát, s jóízűen fala­toznak. Mellesleg meg kell ad­ni, jól főznek, s az étlapról so­sincs kihúzva a máj meg a pacal. Van még ezenkívül presszógép is, valamint csinos kávéfőző és felszolgáló sze­mélyzet. Szót kell ejteni még e jel­lemzés folyamán a sajátos at­moszféráról. Ide ritkán téved­nek be az utcáról (talán ki is néznék). Ez itt egy klub, affé­le intim gyülekezet. Ki itt be­lép, törzstagnak, bennfentes­nek, bulihoz tartozónak érzi magát. Ezekkel szemben állnak a kívülrekedtek. A szomszédok például egyáltalán nem szá­mítanak családtagnak. Sőt. Rémtörténetekkel traktálják az érdeklődőt: estéji csontzc- néről mesélnek, amikor az utat bevert fejű emberek szegé­lyezték, mivel hogy a vitás kérdéseket a kerítésből sebté­ben kitépett lécekkel tisztáz­ták. Többen fölvetik, hogy a hidegben egészen fiatal állam­polgárnők egészen szellőt nylonruhákban ácsorognak az utcán, nem tudni, mi célbóL Hogy ebből mi igaz, nehéz ki­deríteni. Mindenesetre bizonyos ta­nulságokat nem ártana levon­ni a téma kapcsán. Az egyik szűk, szakmai kérdés: meg ké­ne tanulni az „államiaknak” is miliőt teremteni, hogy ottho­nosan érezze magát a vendég. A Robi-bár példája bizonyít­ja, hogy ez nemcsak anyagi kérdés. A másik tanulság: húszezren felüli lélekszámú nagyközség Dunakeszi, de nincs egyetlen kulturált szó­rakozóhelye sem. Miért? Es persze, meg kell monda­ni a fő tanulságot. Nevezete­sen, hogy más miérteket is felhánytorgathatnánk. Es itt van a „bibi”. A község fejlő­dése, igaz, ami Igaz — csiga­tempóban halad. A lakosok elégedetlenked­nek, s csak a helyzetet felis­merő élelmes üzletemberek dörzsölik elégedetten a tenye­rüket, legyen az kelmefestő, pék, baromfitermelő — avagy éppen bártulajdonos. T. Gy. — TÖLTSE A SZILVESZTERT A GÖDÖRBEN. (MÁV kultúrterem). Reggelig tánc! A zenét Vámos László és zenekara szolgáltatja. Hideg-meleg büfé árukról, italok­ról az Utasellátó Vállalat büféje gondoskodik. Belépődíj: 15 forint. Asztalfoglalás december 23-ig a helyszínen. Éjfélkor tombola! (x) i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom