Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-10 / 265. szám
PE SI WEG VEI 'zMíriap 1971. NOVEMBER 10., SZERDA FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK PEER GYNT MINTHA A LEHETETLENT próbálta volna megkísérteni Lengyel György: Peer Gyntöt rendezni misztika, romantika, északi fény, érzelgősség — vagyis az Ibsen-darab hosszú időn át megszokott rekvizitu- mai nélkül. S a lehetetlen sikerült. Ha nem is hibátlanul, ha nem is töretlenül, de a mai néző számára sokkalta megkö- zelíthetőbben, kézzel foghatóbb értelmezésben, s — ami ugyancsak nem mellékes — magasrendű színházi élményként. Annyira, hogy az egyébként kétségtelenül hosszú, csaknem négyórás előadás végén ezt a korábbi lehetetlent érezzük az igazán lehetséges, korszerű megvalósí tásnak. ÁM MI IS TÖRTÉNIK a Madách Színház színpadán? Először inkább arra felelj üniK, hogy mi nem történik. Nincs itt ugyanis semmiféle át- költés, átdolgozás, a világirodalom önmagát, énjét kereső nagy csavargójának, ámulatos kalandokat kieszelő és átélő hősének bemutatásában. Egy mondat, egy szó sem változik, mégis mas, mint amit eddig láttunk, mintegy bizonyítva Hevesi Sándor gondolatát (amelyet a rendező nem titkoltan tett magáévá), hogy „a remekművek folyton változnak az idővel... A változás az életerő és az életrevalóság próbája." Ezúttal ezt a változást Lengyel György úgy igyekezett kidajkáilni, hogy a dráma fölfogása minéL jobban a mara rímeljen — mint maga is nyilatkozta egy helyütt. Természetesen nem mondott. nem is mondhatott töb- oet ez a rendezői felfogás, mint ami a dráma filozófiai szövegében rejtezik, bármenynyire is hántotta a maga feladatának hagymarétegeit: a romantikus, érzelmes burkokat, nogy belül valami realisztikusa Db-értelimezőbb magra bukkanjon. Csak addig mehetett, «s ment is, hogy világosabb legyen a múlt századból napjainkig sugárzó töprengés: hogyan erhet él az ember nagy (célokat, nagy vágyakat, nagy álmokat úgy, hogy közben mindig önmagához hű legyen, megalkuvások és megbicsaklások nélkül. Hol pattan szét a Peer Gynt-i álomvilág buborékja, hol ragad kátyúba a nagyratörő életút? — ezt igyekszik megmutatni ez a Peer Gynt és Aase anyó (Húsz ti Péter és Psota Irén). rendezői felfogás, amennyire lehetséges realisztikus eszközökkel. Ebben a roegjélemtés- oen a jelképes figurák is bizonyos hús-vér valóságot kapnak. hogy légióiként a Gom Elöntő alakjával való találkozáskor egyértelműen megértsük: a se hideg, se meleg életre adható a legkevésbé fölmentés. A nagyravágyó önös ideálok az individualista élet sehovasem tartozásához vezetnek, aminek végién fületlen gombként lehet csak beolvadni a felejtés masz- szájába. EZT AZ ALAPGONDOLATOT szolgálja ebben az előadásban szereposztás, díszlet, jelmez harmonikus együttesben. Bátor ötlet volt Huszti Péterre osztani a címszerepet, de hogy mégis szerencsés, azt különösen első felvonásbeli si- hedersógében látjuk igazán: nagyot hazudó, nagyot álmodó falusi szegénylegény, talán kicsit lumpen, kicsit léha is, ae megeresztett fantáziája inkább menekülés az őt körülvevő nyomasztó, lehúzó s buta-szürke világból. Az első felvonás csúcsjelenete (Aase halálának sziruptalan, mélyen emberi megragadása) után a némileg lankadó második felvonást követően a hagymamonológnál s a Gomböntő-dialógusokban ér el ismét szerepértelmezésének bensőséges, mához szóló őszinte színedhez. Újszerűén más, mai Aase anyó alakja is Psota Irén megformálásában. Mondhatnánk: mintha némiképp a József Attila-i Mamát látnánk, a megtört, hajdan ugyancsak álmokat látó szegényasszonyt, akinek fia álmaiban, vágyai- oan parázslik föl a maga élete is. Solvejg figurája lényegesen halványabb színt kaphatott ebben a stílusú megközelítésben, így Bencze Ilona minél egyszerűbb, természetesebb árnyalatokkal igyekezett beilleszkedni a dráma közegébe. A közérthetőséget szolgálta a Zöld ruhás nő, Ingrid és Anit- ra azonos színésznőre — Almást Éva — osztása, aki értőn tesz eleget feladatának, akárcsak a nagyszámú szereplőgárda csaknem minden tagja, különösen Basilides Zoltán, Koltai János, Némethy Ferenc. Fehér Miklós félkörösen felfelé futó deszkaalkotmányból kombinált forgó központi díszletképet, kiváló megoldásként ehhez az értelmező, intellektuális mai ízű-színű előadáshoz, amelyhez kellőképpen és ügyesen alkalmazkodnak Mial- V.mszky Erzsébet jelmezei is. S HOGY A GONDOLATISÁG mellett méltóképpen érvényesülnek a tiszta költészet hangjai, azt ezúttal is Áprily Ijajos fordítása biztosítja, amelynek sorai értelmező-szépen szólalnak meg, érzelmes- kedő felhangok nélkül is, a színészek ajkán. L. Z. SZOVJET HANGLEMEZHONAP 71 Kilenc évtizednyi élet Kilenc évtized! Kimondani is sok, hát még végigélni! Különösen olyan gyorsan változó, alakuló korban, mint a mienk. Az omnibusztól a Holdra szállásig — ekkora annak a kilenc évtizednek a változása, amelyet Falu Tamás költő eddig megélt. Amit ő tett hozzá: kilenc regény és kilenc verseskötet. Az első ötvennyolc esztendővel ezelőtt jelent meg, az utolsó négy esztendeje. Egy életmű értékét nem lehet sorokban, számokban lemérni, csak tartalmában, hatásában. És ez a tartalom Falu Tamás életében nern több és nem kevesebb: emberekről szóló írások emberekhez. A verseit diák korom óta ismerem, de személyesen csak másfél évtizede találkoztam vele először. Emlékszem, aíni- kor megérkeztem ócsára, nem tudtam a címét. Megszólítottam hát az első, utamba kerülő embert, melyik házban lakik Falu Tamás. A válasz: Lajos bácsit keresi? Menjen csak végig a Vasút utcán, s eligazított. Morfondíroztam: vajon miért Lajos bácsit mondott, amikor én Falu Tamást kerestem? A választ már tőle, személyesen tudom. — Jogot végeztem. Közben újságíróskodtam. A családi nevem: Balassa Lajos. így ismertek Dabason, ahol közjegyzőként dolgoztam nyolcvanesztendős koromig. S nemcsak hogy ismerték, de még ma is elevenen őrzik emlékezetükben a járásbíróság dolgozói az együtt töltött éveket. Ezt mi sem bizonyította Neoton-visszhang Hagyomány már, hogy a Hanglemezgyártó Vállalat novemberben megrendezi a szovjet hanglemezhónapot. Ilyenkor nemcsak az elmúlt egy esztendő újdonságait lehet könnyebben megkapni, hanem a régebbi lemezeket Is. Még mielőtt ezekről beszámolnánk, hadd mutassuk be néhány szóval a Szovjetunió hatalmas hanglemezvállalatát, a Melódiát. A hétesztendős üzem évente 170 millió (!) hanglemezt készít, s külön említésre méltó az Aprelevszkij Zavod, a legnagyobb présüzem, ahonnan 62 millió lemez kerül lei. A stúdiók közül a legnagyobb a moszkvai, alhol a zenei felvételek 40 százaléka készül. A Melódia-lemezeket több mint hetven országban árusítják, s a sikert bizonyítja a sok nemzetközi kitüntetés. A francia akadémia nagydiját kapta például Muszorgszkij: Borisz Godv.novja, Sosztakovics: Katerina Izmaj- lova című operája és Csajkovszkij balettje, a Hamupipőke. Ebben az évben a Melódia új vállalkozásba kezdett, a hanglemezek mellett magnó- kazettákat is gyárt. Következzenek hát az 1971-es újdonságok, természetesen a teljesség igénye nélkül. Megtalálhatjuk a hanglemez-katalógusban Richter, David és Igor Ojsztrah és Kogan nevét, a külföldiek között Karajanét, Markevitchét és a régiek között Edvin Fischerét és Wanda Landow skáét. Akadnak, persze, teljes életutat bemutató albumok is. Megvan például Saljapin sorozata, amely a művésszel készült összes felvételt tartalmazza. Még néhány klasszikus zeneszerző neves előadóik tolmácsolásában: Ravel, Debussy, Bach, Schubert, Hacsaturjan, Beethoven és Brahms. Nagy visszhangot váltott ki a Neoton-koncertről a múlt heti számunkban megjelent tudósítás és kommentár. Jelentkezett többek közölt a Neoton együttes is, sajnos, Pásztorékkal személyesen még nem tudtunk beszélni. Olvasóink írják, hogy a Neoton együttes abo- nyi viselkedése nem egyedülálló. Számos fővárosi zenekar látogat el vidékre bizonyos fensőbbséggel, úgy érezve, hogy a közönség van értük, nem pedig fordítva. Reméljük, hogy e rovatunk is hozzásegít annak felismeréséhez, miszerint ezek az együttesek csak akkor tudnak létezni, s akkor állnak hivatásuk magaslatán, ha művészetükkel, tudásukkal alázatosan szolgálják a közönséget. Sok levélírónk közölte, hogy miről szeretne olvasni ebben a rovatban. Természetesen valamennyi kérésnek egyszerre nem tudunk eleget tenni, de igyekszünk mindenre sort keríteni. Mire készülünk hát? Beszélünk a Neotonnal, az Omegával (ma egyébként Dabason játszik), az LGT-vel, Délhúsa Gjonnal, az MHV illetékesei- vel és sok más komoly, valamint könnyűzenei szakértővel. Hogy a sorrend miként alakul, még nem tudjuk, annyi hizo- nyos, a jövő héten a hanglemezvilág kulisszatitkairól (elsősorban a könnyűzenéről) szólunk. Változatlanul várjuk olvasóink leveleit, ötleteit és kéréseit. E heti nyerteseink: Krekács Béláné (Vámosmi- kola, Szobi u. 27.), Hegyvári Lajosné (Kösd, Temető u. 1.), Vízi József (Százhalombatta, L. 10. f. 4. a.). Slágerlista: Komoly zene: 1. (4) Liszt: Mazeppa, 2. (2) Beethoven: Für Elise, 3. (—) Kodály: Háry János, 4. (5) Bartók: Csodálatos mandarin, 5. (—) Brahms! Magyar táncok. Tánczenc: 1. (1) Bolond vá- ros (Neoton), 2. (2) Szomorú történet (Omega), 3. (3) Boldog vagyok (LGT), 4. (4) Várj, míg sötét les? (Konc7), 5. (—) Egy régimódi bál (Hungária), 6, (10) Cirkuszi kikiáltók (Apostol), 7. (—) Napot akorok látni (Bergendy), 3. (6) Hűtlen barátok /Omega), 9. (7) Vándorút (Neoton), 10. (8) Tüzes pokol (Hungária). sunyó—falus Vágja ki, töltse ki, tegye borttékba, vagy ragassza levelezőlapra, s úgy küldje be szerkesztőségünkbe (Pest megyei Hírlap, Bp„ VIII., Somogyi B. u. 6.), a borítékra ne feledje felírni „Kedvenc lemezem”. Szavazóink között hetente három hanglemezt sorsolunk ki, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándékát. SZERZŐI EST Nagy László a HAGY-ban Már hagyomány, hogy a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának szakszervezeti bizottsága rangos irodalmi esteket rendez. A legközelebbi eseményre ezen a héten szombaton délután öt órakor kerül sor, amikoris Nagy László Kossuth-díjas költőt látják vendégül. A szerzői est megnyitó be- sziédét Fábián Zoltán író, az jobban annál, hogy hétfő este az Öcsán rendezett ünnepségen dr. Szabó Szilárd, a Daba- si Járásbíróság elnöke két olyan Falu Tamás-verset mondott el az egybegyűlt ünneplők legnagyobb meglepetésére, amelyek nem jelentek meg soha nyomtatásban, mivel a bíróság dolgozóinak munkáját énekelte meg bennük a költő. És bizonyított ez az apró kis epizód mást is: Balassa Lajos, a közjegyző nemcsak munkakörét végezte becsülettel, hanem azt a hivatását is, hogy megismertesse és megszerettesse az irodalmat mindenkivel, akivel hosszú élete során összehozta és még ezután ösz- szehozza sorsa. Életének kettőssége — közjegyző és költő — végigkísérte egész életútját. Nemesen egyszerű lírája olyan gazdag életismeretről vall, amely csak azoknak adatott meg, akik mindvégig az egyszerű emberek között élték és élik a maguk életét. Nem érte be soha az írói, költői munkássággal, nem akart soha kikapcsolódni az élet mindennapi vérkeringéséből. Szokatlan dolog s talán példa sem volt még rá a magyar irodalomban, hogy egy élő magyar költőt önálló érettségi tételként kérjenek számon a gimnáziumban. Ócsán, szőkébb pátriájában, ez azonban már évtizedes hagyomány. Amikor erről kérdezem, bár a témánál marad, az érettséginél, de gyorsan fordít a beszélgetés menetén. — 1899-ben érettségiztem. Amikor néhány esztendeje a televízió filmet készített egyik érettségitalálkozónkról, még hárman jelentünk meg. Ma már csak ketten vagyunk. Nem azért említem, hogy keseregjek rajta. Megöregszünk, ez az élet rendje. De hogy ne öregedjünk túlságosan gyorsan, még teszünk-veszünk a világban, ameddig lehet. S hogy mit jelent ez a teszünk-veszünk? Például azt, hogy ha esik, ha fű, minden csütörtök délelőtt felül a vonatra, beutazik Budapestre, hogy megigya évtizedek óta megszokott kapucinerét a Ger- baud-ban, a régi barátok társaságában. Elmúlt idők ... Hol Is kezdődött? Kiss József ’apjában, a Héí-ben. Itt jelent meg első verse, az ősz, kerek hetven esztendeje. S két évvel később egyszerre két kisregénnyel jelentkezett: a Vonatosok és a Majális — siker. Azután három verseskötet következett: Operencia, Padok zenéje, Csipke. Irodalmi munkásságának fordulópontját mégis az 1922-es esztendő jelentette: Küszöb című regénye elnyerte az Athenaeum pályadíját. Ezután már egymást követték a lírai és prózai kötetek. A felszabadulásig még négy vers- gyűjtemény: A lélek mindenütt kihajt, Évek illata, A délutánból este lesz. Kikötő és hét regény: Kicsinyesek, Nyolcvanas évek, Jánosiul, A halottak is élnek. Öregek, Tiszta víz, Járásbíróék. Soha nem tartozott a harsány hangú alkotók közé. Líráját és prózáját egyaránt finom hangulatok, hal ksza válság, gondos kidolgozás és summázott tanulság jellemzi leginkább. S még valami: az ember mélységes szeretete. Hangja csak akkor erősödött, amikor a háború réme riadóztatta az emberiséget. Tőle szokatlan erélyességgel kiáltott bele a világba, de mert szava nem talált visszhangra, néma tiltakozásként nem publikálta többé műveit. A felszabadulást követően nemcsak a háborús években írt, kiadatlan verseit adtaközre, hanem örömmel köszöntötte a változó világot, a születő új társadalmat is. A felfedező ember örömével ujjongott minden eredményen, amelyet a gyárak és a földek népe aratott, s gyűjtötte újabb kötetbe — Térzene (1948) — ezeket a verseit. Utoljára 1967-ben Olvasó népért mozgalom titkára mondja el, a költőt pedig Czine Mihály irodalom- történész, egyetemi docens mutatja be. A műsoron — Berek Kati színművész, Sellei Zoltán előadóművész és Sebő Ferenc zeneszerző tolmácsolásában — lírai és prózai, valamint megzenésített versek szerepelnek. jelent meg Téli kikötő című verseskötete. Már nem lenne más dolga egy hosszú és becsületes élet után, csak annyi, hogy pihenjen. Az írás azonban nincs időkorláthoz kötve, csak a mondanivalóhoz. És kilenc évtized gazdag élettapasztalata maga kínálja a mondanivalót. Több mint kétszáz új verse vár arra, hogy kötetbe gyűjtve megjelenjen. — Aki egyszer beleszokott a munkába — mondja búcsúzóul —, annak büntetés, ha pihenésre kényszerítik. Ezért két okból sem teszem le a toliam. Az egyik: munka közben lassabban öregszik az ember. S a másik: ha már megtisztelt a falum a díszpolgár címmel, tennem is kell érte valamit! Prukncr Pál FALU TAMÁS VERSEIBŐL Ősz Fekete varjak Feketén szállnak, Szemfödeléül Őszi határnak. Kátyus a dűlő, Tört kerék benne, Mintha a tűnt nyár Keresztje lenne. Kései pipacs Bíbora lebben, Piros pillangó Sem repül szebben. Száll a rőt köpeny Ezere, száza, Piros virágnak Piros a gyásza. (1911) * En kivándorolnék Én kivándorolnék innen nagyon könnyen, Örök búcsút véve nem hullana könnyem, Csak kedves házamat magammal vihetném, Melynek falaira felfutott a repkény. Hogyha elvihetném a temetőkertet, Hova ki-kijárok, ha a sors megkerget, Hogyha velem jönne az utca, a szor>izéd, A határ, a község, én kivándorolnék. Elmennék én könnyen, vissza sosem jönnék. Hogyha velem jönne egész áldott környék, Ha a vármegyét is hozzá csomagolnák És velem indulna egész Magyarország! (1957) í x
