Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

FES » MEGYEI ''■gjeUritm 1971. NOVEMBER 7., VASÄKV4.” *• Üzemi segítséggel — a maguk erejével Hetvenöt négyzetméter boldogság A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyára 1963 óta, négy csoportban, összesen 156 háromszoba-összkomfortos öröklakáshoz juttatta dolgozóit. Tegnap délután 36 lakás kul­csát sorsolták ki. Három szoba, kerttel A látogató könnyen beleéli magát a holnap-liolnapután beköltöző új lakástulajdonosok boldogságába. Ezekben a há­zakban jól lehet élni, beren­dezkedni. Mert lakni tízemeletes pa- nelépülelekben sem rossz, de ezek a két- és négylakásos, kiskertes házak nyugodtabb életlehetőséget nyújtanak. Minden lakáshoz elkülönít­hető kertrész tartozik. Az ott­honok háromszobásak, laká­lyosak, célszerű méretűek és beosztásúak, ablakaik két ol­dalra nyílnak, hogy a nap kö­rüljárhassa a benne lakókat. A barátságos konyhából levá­lasztott négyzet alakú étkezőn nemsokára színes, nyomott mintás vagy szádafüggönyök keltenek bensőséges hangula­tot, az ebédlőasztalt több ta­gú család üli körül, kényel­mesen elférnek. Minden szoba különbejáratú, minden lakás balkanos. Nagy darab ég tar­tozik hozzá, de ez már pré­miumnak számít. Minden egyébért keményen megdolgo­zott minden beköltöző. Aki mindent elindított Nyitray Ferenc vezérigazga­tó és Pothorszky Laszlóné szb-titkár nagy szeretettel be­szél a szentendrei OTP vezer tőjének, Bódis Józsefnének ki­vételes és fáradhatatlan segít­ségéről, 'aki mint a járási párt- bizottság tagja, mint OTP-ki- rendeltseg vezető és mint együttérző ember a kedzet kez­dete óta patrónusa a telepnek. Ö hívta fel a gyár vezetőinek figyelmét a speciális lehető­ségre, a község tulajdonában levő, rendkívül olcsón megvá­sárolható telekre, a házi kivi­telezésben való építkezés elő­nyeire, s a ma még közmű nél­küli Budakalászon való mini közművesítés módozataira — még az anyagbeszerzésben is közreműködött. Aztán jött a gyár segítsége. Az üzem vizét, villanyár adták kölcsön az első beköltözőknek; egymilliót meghaladó költség­gel, a megyei s a járási párt- bizottság, valamint a tanács segítségével megoldották a csatornázást kis központi de­rítőteleppel, A gyár autói hoz­ták az építőanyagot, ha az üzem teherkocsijai bementek Pestre, üresen sosem fordul­tak, téglával, csempével, bur­kolólappá!, fürdőszoba-felsze­reléssel megrakva jöttek visz- sza. Hétvégekre odaállt a gyár szállítószalagja, betonkeverő gépe, s mert ez nem volt elég, az üzem jótállásával máshon­nan is kölcsönöztek betonke­verőt, darukocsit, mindent, ami a folyamatos munkához kellett. A szükséges vastarto­zékokat — balkon- és lépcső­korlátokat, a szellőzőablakokat és a garázsajtókat, tokokat a gyár műhelyeiben készítették éL így sikerült 1983 óta két­évenként átadni átlag negyven lakást. Ennek köszönhető, hogy a költségvetés így ala­kult: egy-egy háromszoba­összkomfortos, garázsos, kert- részes öröklakásra 35 ezer fo­rintot fizettek be készpénzben, 100 ezer forintot az OTP adott hosszú lejáratú kölcsönként, és lakásonként 4250 órát vállalt mindenki munkára. Arcok az új otthonokból Kik voltak a legszorgalma­sabbak? Nehéz lenne kiderí­teni; azt mondják, Bakos Zol­tán, Fodor József kerek két esztendeje minden szabad órá­ját az építkezésen töltötte. Az intéző bizottság elnöke, Szommer Endre gyári gépko­csivezető (a felesége ugyanitt szövőnő’ huszonkét éve) — még ünnepnapokon is dolgo­zott, úgy törődve az építkezés­sel, mintha nem egy lakás, ha­nem az egész telep az övé len­ne. Kik örülnek legjobban az új lakásnak? Mindenki. Persze, előfordult, hogy valaki min­denáron a zöld csempés für­dőszobát szerette volna a ró­zsaszín helyett .— de más meg azt mondta: a lavór után akár fehér, akár halványkék a csempe, igazán mindegy. Ezért fordultak a sorsolásos mód­szerhez. Fodor József né gépolajozó: — A nővéreméknél laktunk egy szobában négyen, a fiunk hétéves,,a lányunk tizenhá­rom; sorba álltunk a nagy asz­talért Hol egyik tanult csen­desen, hol a másik hangosain, de amint szétrakták a füzetei­ket, megállt a vasalás, min­den. Alig fértünk el. Aztán a férjem nekiállt, betonozott, palatetőt rakott, aj tót-ablakot mázolt —■ most már lesz akár mindegyik gyereknek külön tanulószobája. Knáb Ferencné szövőnő: — Anyósoméknál laktunk Duna- bogdányban, napi három órát elrabolt az életünkből az uta­zás. Négyéves kislányomat — három műszakban dolgozom — hol anyósom, hol én vittük az ottani óvodába. Ezentúl a gyári óvodába hozhatom a ki­csit. Két éve kölcsönkértük a befizetéshez szükséges pénzt, de már vissza is fizettük; együtt ötezer körül keresünk. Bakos Zoltánná, a gyár, KXSZ-titkára: 1965-ben kerül­tem Pestre. 1967-ig albérlet­ben laktam. Azután megismer­tem a férjemet — sántán itt dolgozik, s 500 forintot fizet­tünk albérletért egy pomázi villa sufnijában. Mindenki biztatott, és mi beléptünk az építkezésbe. A fiam 1969. jú­lius 26-án született, aznap kezdték egyengetni a talajt a házunkhoz. A férjem, akkor segédművezető volt, most már művezető. Ismét telket keresnek Kis eltéréssel hasonló a be- számolnivalója a többieknek is. Mindenki kivette a részét a munkából, valamennyien vár­va várták, hogy szép, modem, egészséges otthonuk legyen — és mert nemcsak kértek és vártak, hanem két esztendőn át nap mint nap meg is dol­goztak érte, a gyár sokoldalú segítségével otthont teremtet­tek szinte a semmiből. Az üzem vezetősége, máris tárgyal egy újabb telek meg­vásárlásáról. Tehát: folytatása következik! Péreli Gabriella A mérlegnek két serpenyője van (5.) Szigorú sorrend Sokan hajlamosak arra, hogy a magyar ipar exportlehetősé­geit szkeptikusan ítéljék meg. „Mit akarunk mi a haitalAia- sokkal szemben?” — kérdik. Valóban, lehet-e keresnünk valamit az ipari hatalmassá­gok — mellett? Szemben való­ban kevés a remény. Mellette azonban ... 1966—1970 között, 1961—1965-höz mérten, a For­te Fotokémiai Iparvállalat mind a fotópapír, mind a fo- tofilim kivitelét megkétszerez­te. Olyan hatalmasságok, mint a Kodak, az Agfa, a Ferránia mellett a Forte 1970-ben több mint 53 millió devizaforint ér­tékű exportot bonyolított le, mert fejlesztett, új gyártmá­nyok sorát vonultatta fél, kor­szerűsítette a gyártástechnoló­giát, alaposan mérte fel a pia­ci lehetőségeket... Azaz a szó szoros értelmében összekap­csolta a gyártást és a keres­kedelmet. Tanulni nem szégyen Fejlesztés, korszerűsítés... írtuk le föntebb, s mondjuk napról napra mind hazai, mind külkereskedelmi értelemben, A beruházások, a korszerű be­rendezések hazpi gyártása és külföldön történt vásárlása mellett növekvő szerepet ját­szik — de még mindig a kel­leténél kisebb szerepet — a szellemi import. A licencia, a know-how, ahogy a szaknyelv jelöli ezeket, a tanulás egy fontos forrása. És tanulni nem szégyen. Sőt, sokféle haszon­nal jár. Ezt néhány megyei üzemben is tanúsíthatják. Az ikladi Ipari Műszergyár egyez­ményt kötött a legnagyobb ju­goszláv háztartási gépgyárral, a Goren je-Sever üzemmel. Kö­zös termékfejlesztésben, licen­ciák együttes megvételében, a gyártmányok ésszerű megosz­tásában, a harmadik piacokon való közös fellépésben egyez­tek meg, s az eredipiény márts az eddiginél korszerűbb ter­mékekben, a műszaki színvo­nal gyors emelkedésében, a termelés technikai feltételei­nek javulásában mérhető. Az idehaza elsősorban olaj- kályháiról, külföldön viszont kondenzátorairól ismert Me­chanikai Művek az olasz Du- catt Eüöttrotechnica Microfa­rad cégtől vásárolt licenciát, s a szükséges gépeket, hogy meg­kezdje kisfeszültségű, önhordó kondenzátorok gyártását, olyan termékekét, amelyek a világ­piacon nagy keresletnek ör­vendenek, de amelyek hazai kifejlesztésére nagy összegek kellettek volna, az időről nem beszélve. Amit mások tudnak, azt nem fölfedezni kell, ha­nem megtanulni — így vala­hogy hangzik az egyszerű igaz­ság. Tény, hogy még ezt az igazságot is — tanulni kell. Mert ma e területen is csak a bezdeti, tétova lépéseket tet­tük meg. S ahogy itt, más dol­gainkban is a teendők sürge­tőéit. Sietni, két lábbal Sürgetnek, erre figyelmez­tetnek a többi között az 1971. év januárja és augusztusa kö­zött lebonyolított külkereske­delmi forgalom adatai is. Az évi népgazdasági terv az ex­portnál a szocialista országok esetében 11, a nem szocialista országok esetében ötszázalékos növekedést írt elő, míg a be­hozatalnál tíz-, illetve kétszá­zalékos emelkedéssel számolt. Ezzel szemben január és augusztus között a szocialista országokba irányuló kivitel nyolc százalékkal emelkedett, a nem szocialista országok ese­tében viszont 13 százalékkal csökkent! Ugyanakkor a be­hozatal a szocialista országok­ból 23, a nem szocialista or­szágokból 14 százalékkal ha­ladta meg az előző év hasonló időszakáét. Az összes forgalom a behozatalban 20 százalékkal, a kivitelben viszont csak egy százalékkal volt nagyobb, mint 1970 megfelelő nyolc hónapjá­ban, s a pénzügyi egyenleg 6,3 milliárd devizaforint passzívu­mot mutat. A számokból kiolvasható iránvzat nem váratlan — azzal a népgazdasági tervezés is szá­molt —, de nagysága jóval túl­nő az egészségesen. Igaz, a be­hozatalban 48 százalékkal nőtt a gépek, szállítási eszközök, beruházási javaik forgalma — ami a korszerűsítési törekvé­sek egyik igazolója —, s 20%- kal a fogyasztási cikkeké, ami bőségesebb választék szorgalmazását bizonyítja. A kivitelben ugyanakkor csak a fogyasztási cikkeknél tapasz­talható jelentősebb emelkedés — 17 százalék —, s a gépek, szállítási eszközök, beruházási exportja csupán két százalék­kal haladja meg a múlt év ha­sonló időszakában elért szin­tet. Azaz fél lábbal „sietünk" csak: a behozatallal. Gépipar: előre! Szembetűnő, hogy a szocia­lista országokba — holott ők alkotják a „nagy piacot”, a gépipari kivitel 90 százaléká­nak átvételével — csupán két százalékkal', több gépet; szállító eszközt, beruházási javat tud­tunk exportálni, minit 1970 ja­nuárja és augusztusa között. Egyre világosabb: a minőségi, műszaki követelmények min­denütt növekednek, s hogy a választék a keneténél szegé­nyesebb; nagyjából hasonló termékeket kínálnak egymás­nak a szocialista országok. Egyre világosabb az is, hogy a tőkésex port túlságosan kon­junktúraérzékeny — ezért ntem lehetett az 1969. évi külkeres­kedelmi mérleg aktívumát nagy sikerként elkönyvelni >—, tehát az egyensúly tartós meg­teremtésének egyetlen lehetsé­ges módja olyan exportszerke­zet kialakítása, amelyben a döntő szerepet a feldolgozó- ipar — főként a gépipar — minden piacon egyaránt jól ér­tékesíthető termékei játsszák. Ennek megteremtése nem néhány hónapra s nem is egy­két évre szóló munka., Halo­gatni azonban nem leheit. Nép- gazdasági érdekből, de egyéni érdekből sem. Mert ugyan nem kívánunk terülj-terülj, asztal­káimat, de miért utasítanánk el a bőségesebbet? Persze, a sor­rendre szigorúan ügyelve. Az­az először keményen dolgozni, s csak utána leülni a bel- és a külkereskedelem terítette asztalhoz. S a dolgok e sor­rendjén változtatni nem lehet. Mészáros Ottó , ' (Vége.) Veteránok az iskolákban Szombaton országszerte ün­nepségeken emlékeztek meg az alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézményekben a Nagy Október évfordulójáról. Az általános iskolákban ün­nepi úttörő csapatgyűléseket, a középiskolákban KlSZ-gyű- léseket rendeztek. Az ünnep­ségekre meghívták a munkás­mozgalom veteránjait, akik maguk is tanúi, cselekvő ré­szesei voltak a korabeli for­radalmi harcoknak. A munkahely légköre Ipari tanulók a gyárban G. Baki Pál másodéves ipa­ri tanuló kölyöikkora óta moz­donyvezető szeretne . lenni. Gyakorlatra a Közúti Gépellá­tó Vállalat ceglédi gyárához került, gépszerelőként. Azt mondja, szigorú az oktató, el­sőben megbukott, de a pót­vizsgán átengedték. Egy héten háromszor van gyakorlat, fél hétkor kezdenek, nyolckor reggeliznek, sonkát, sajtot, paprikát, kenyeret csomagol az anyja, fél kettőig tart a mun­ka. utána fürödnek. aztán mennek csak haza — tisztán, jól öltözötten. Most a sorjá- zást tanulják fogaskerékszl- vattyún, olajégőn. Egy cso­portban tízen vannak. G. Baki Pál ha felszabadul, nem ma­rad a gyárban. Mozdonyveze­tő lesz. A Népszava 1941. március 14-i számában közli az inasok körében végzett vizsgálat eredményeit. „A legtöbb panasz az ala­csony munkabérek miatt hangzik el. De igen gyakori a panasz a munkaidő és a bá­násmód (verés és veszekedés) miatt is. Az egyik tanonc ezeket írja: „Sok a munka, ke­vés a fizetés, sok a trógerolást rossz a bánásmód. Pincében dolgozunk, sötét helyen. Ha beteg vagyok, nem részesülök kellő kezelésben ...” A tanonc heti munkaideje 75—85 óra, s szezonban sokszor pár órai alvással éjjel és nappal dol­goznak. A - fizetése a lakás és koszt A reggeli: kávé és ke­nyér, uzsonna: semmi, az ebéd: leves és még egy tál étel, a vacsora: ebédmaradék. Egy másik, tanuló a bánásmódról panaszkodik, s azt írja, hogy a szakma elsajátításához nincs módja, a munkáltatója takarításra, a segédek csirizke­verésre és kifutóskodásra ta­nítják. Vessünk most egy pillantást a legfontosabb kérdésekre, a munkabér és a munkaidő kér­déseire. A számok itt már ma­guktól beszélnek. Külön vettük a fiúk és külön a lányok ada­tait és ezeken belül is külön az inasok és külön az egyéb dolgozók csoportját A követ­kező átlagot kaptuk: Heti átlagos Heti átlagos Átlagos Megnevezés munkaidő munkabér órabér Fiútanon cok 63 óra — perc 5,97 pengő 9,5 fillér Lánytanoncok 54 óra 48 perc 4,33 pengő 8,0 fillér Egyéb munkásfiúk 51 óra 42 perc 22,75 pengő 44.0 fillér Egyéb munkáslányok 53 óra 24 perc 14,13 pengő 26,0 fillér Az olcsó munkaerőt sokkal hosszabb ideig dolgoztatják, a tanoncok összehasonlíthatatla­nul többet dolgoznak, mint a többi munkások.” A Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyáránál 127 ipari ta­nuló dolgozik. Lakatosok, esz­tergályosok, marósok, autó­szerelők, villanyszerelők, he­gesztők. Az első és a másod­évesek egy héten három na­pot töltenek a gyárban, a har­madikosok négyet. Tavaly ké­szült el a tanműhely és külön fürdő, öltöző az ipari tanulók­nak. Korábban a végzősök fele elment a gyárból, most 90 szá­zalékuk itt marad. Az ipari tanulók a tanul­mányi eredménytől függően kapnak az iskolától ösztöndí­jait, s szerződés alapján a gyártól társadalmit: a kitűnők havonta körülbelül ötszáz fo­rintot visznek haza. A gyárral negyven tanuló kötött szerző­dést — havonta 250 forint az ösztöndíjuk. A végzősök kö­zül a legjobbak a második fél­évtől teljesítménybéresek, s ezer forintnál többet keres­nek. — Mii tesznek az ipari ta­nulókért? — tesszük fel a kér­dést a vállalat személyzeti osztályvezetőjének, Gól Már­tonnak. — Ahogy a gyár területére lépnek, tercnészetesen meg­kapják a munkaruhát, a védő- felszereléseket, s a szerszá­mokat. Megmutatjuk nekik a tanműhelyt, a csarnokokat. A vállalatvezetés külön szülői értekezletet is tart — az el­sősöknek kettőt, a másodiko­soknak egyet — a szülőket is végigvezetjük a gyáron, a mű­helyeken, ahol a srácok dol­goznak. A főmérnök, vagy az igazgató előadást tart — tájé­koztat mindenkit az itteni munkáról. Harmadik éve ren­dezzük meg a szülői értekez­leteket, az ötlet a KISZ-é... Az ipari tanulók együtt ebé­delnek a munkásokkal — egy forintért naponta. — Mi a dolguk a gyárban az ipari tanulóknak? ’ — Hat szakoktató irányítá­sával megtanulják a gyakor­latban is a szakmát. Az első­évesek a tanműhelyben dol­goznak — kézügyességi gya­korlatokat végeznek, aztán a második félévben kapják az első önálló feladatot A má­sodévesek közül már sokan kikerülnek a tanműhelyből, a harmadikosok pedig mindnyá­jan kint dolgoznak a szak­munkások mellett. Az ipart tanuló KISZ-tagok a gyári KISZ-szervezethez tartoznak önálló alapszervezetekkel Tanulófelelősökkel tartják r kapcsolatot. Minden akcióban részt vesznek, legyen az tár­sadalmi munka, vagy kirán­dulás. Hogyan könnyítik meg a felszabaduló tanulók „beil­leszkedését”? — Nincs mit megkönnyíte­ni. Ismerik a gyárat, mint a tenyerüket. Jóba vannak a szakmunkásokkal is, hiszen a harmadikosok már a műhe­lyekben dolgoznak. Talán csak a munkában való beilleszke­dés nehéz. Tavaly hoztuk e- intézkedést:: hat hónapig ipari tanulóink munkabérét — hn teljesítményben nem keresik meg — kiegészítjük 1500 fo­rintra. Különösen az esztergá­lyosok örülhetnek ennek. S még egy: a három évet, az itt eltöltött tanulóidőt beszámít­juk a törzsgárdaidőbe ... Te­hát miután szakmunkásként a gyárban marad a tanuló, két év múlva törzsgárdatag. Ti­zenévesen ! Balogh János autószerelő akart, lenni, de most már nem bánja, hogy esztergályosnak tanul. Elsőéves, és 17 éves ko­rában szakmunkás lesz. A gé­peket szereti és a tanműhelyt is, mert itt „nem ócskák a berendezések”, most vettek 3 MVE—280-as esztergát, egyen­ként 280 ezer forintért. Kifo­gásolja, hogy egy helyen dol­goznak a lakatosok és az esz­tergályosok, hangjából kiérző- ,dik, saját szakmáját becsüli többre, azt mondja, a lakato­sok nágy zajt csinálnak, nem hallani a gép hangját, ami pe­dig fontos. Széles mosolyú, magas em­ber Csizmás Alajos, a forgá­csoló főművezetője. 12 eszter­gályos, 1 marós dolgozik mű­L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom