Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-05 / 261. szám

IICC) 'ZJtírUip 1971. NOVEMBER 5., PÉNTEK Amíg felépül ai új óvoda Mintaétrend és zsíros kenyér Megoldási kell találni Ecseren Az ecseri községi tanács gondjairól, terveiről beszél Szentesi. Jánosné gazdasági és Hudy Attiláné igazgatási előadó. — Bővíteni akartuk a je­lenlegi, hatvanöt személyes óvodát, a gyömrői TÖVÁLL költségvetése szerint azonban a bővítés-korszerűsítés is be­lekerült volna vagy másfél millióba — hát inkább új óvodát építünk. Nem sokkal kell megtoldani a másfél mil­liót, mert Ecseren megmoz­dulnak, mindig segítenek az emberek, ha látják, hogy van értelme. A község központjá­ban, az egészségház mellett van egy hatszáz négyszögöles telek, itt szeretnénk megépí­teni a százszemélyés új óvo­dát. így könyvtárat is nyer­nénk: a mostani óvodaépüle­tet átalakítjuk. Úgy sincs Ecseren művelődési ház. — Addig sem lesz küny- nyű. Talán a legégetőbb prob­léma a kicsik élelmezése — azaz nemcsak a kicsiké: a központi konyhán .főznek az iskolásoknak és tantestületnek is. Épp az előbb járt itt Bá­lint néni, a konyhavezető — sejtelme sincs, mit főzzön. A helybeli tsz: mintha nem is lenne. A bejáróink Pestről ci­pelik a zöldneműt — mert a tsz-ünk beviszi a zöldáruját Pestre. A húsellátással is örö­kös a panasz.' Érdemes át­menni a konyhára, körülnéz­ni. Nagy gond a beszerzés. ★ Kovács Jánosné vezető óvó­nőtől a kosztról érdeklődöm. — Hol kezdjem? Nagyon sokszor zsíros kenyér a ki­csik tízóraija vagy reggelije — mindegy, minek nevezzük, ugyanis háromszori étkezést szabtak meg, de nem tudjuk elérni, hogy forró tejet, ká­vét, kakaót kapjanak a gye­rekek, amikor behozzák őket. Pedig — főképp félen — ez naigyon elkel! A konyha vezető szerint késve hozzák a tejet, mire felforr és lehűl, dél van. Marad hát a zsíros kenyér .— vaj, sajt csak elvétve. Gyü­mölcs is alig. A marhahús sokszor olyan faggyús, hogy a felnőttek sem eszik meg — de hát önmagában az sem ideális, hogy ugyanazt kapja a hároméves is, a tizennégy éves is! ★ A központi konyha fazekai­ba, sütőjébe bepillantva: az ábra csöppet sem szívderí­tőbb. Még kapni a piacokon friss zöldség-főzelékfélét — itt meg krumplifőzelék ro- tyog az óriás fazékban. A sü­tőben meg az újabban min­denütt elharapódzó (de sehol sem túlzottan népszerű) löncs- konzerv, vékony szeletekre vágva, zsírban megforgatva. — Ez van! A tsz a pesti Bosnyák térre viszi mindenét, ugyanoda kerül a magánház­nál termelt zöldség is. Aki Ecseren ecseri termésű gyü­mölcsöt, zöldséget, főzeléket enne — utána mehet a Bos­nyák térre. Nekünk erre sem időnk, sem lehetőségünk — mi csak csekkel fizethetünk. Csak a helyi ÁFÉSZ-tól ve­hetünk például húst — akkor is, ha neki egy falat húsáruja sincs. És többnyire nincs! A régi hentesünk vigyázott rá, hogy mindenkit megelőzve, az óvodát jól szolgálja ki. Nem sajnált kocsin utánajárni, ha kellett. De a régi hentesünk beteg, az új meg1 nem ideva­lósi, neki édesmindegy, kap-e húst a konyha, vagy se.' Az előírás: heti háromszori hús­étel. De ha nincs! Adunkkon- zervet, nincs más megoldás. A tej? A tsz Gyömrőre viszi a tejet. Van étlapunk, de mire jó, ha úgysem kapjuk meg a hozzávaló nyersanyagot!? ★ Megkeresem az iskolaigaz­gatót. Ű a központi konyha felettese. Nincs ellenvéleménye, is­meri a gondokat, s — bár ezt „magánemberként” tette hoz­zá, remélem, elnézi az in- diszkréciót —, ő is befizeti ugyan az étkezést, de sokszor inkább a helybeli vendéglő­ben ebédel. (Ez viszont a ma­gam tapasztalati megjegyzé­se: pedig a helybeli vendéglő kosztja sem élmény...) A vezető óvónő nemcsak bí­rál, javasol is. Indítványával egyetért Tarnay Dezső isko­laigazgató: rendszeres időkö­zökben konzultálni kell a községi orvosnő, a vezető óvó­nő, a konyhavezető bevonásá­val, s az itt megbeszélt, a szükséges kalória- és vitamin­mennyiséget tartalmazó ét­rend betartását ellenőrizni kell. Ehhez azonban biztosíta­ni kell mindenekelőtt a felté­teleket. A Pest megyei Tanácson Meszlényi Miklós iskolai cso­portvezetőnek mondom el a tapasztaltakat. Csodálkozik, főképpen a tsz magatartásán: általában — mondja — a tsz-ek, ÁFESZ-ek minden más igényt megelőzően az óvodát, ■iskolát látják el ter­mékeikkel. Egy konyha veze­tésének eredménye sok min­dentől függ: a konyhavezető képzettségétől, .a konyha fel­szereltségétől. Az emelkedő nyersanyagárakkal szembeni változatlan anyagi fedezettel is összefüggenek a problé­mák. Hasonló gondok miatt a megyei gyermekélelmezés helyzetét megvizsgálta a KÖ­JÁL is, s mintaétrendeket küld az érdekelteknek. A. konyhavezetők továbbképzé­sét is szorgalmazzák: a Kö- JÁL-arvosok konzultatív tan­folyamokat tartanak számuk­ra á közeljövőben. I * De: túl a nehezen áthidal­ható akadályokon (a konyhai felszereltség elmaradottsága, áremelkedés), sok minden fnegoldibató lenne Ecseren. A községi tanács feladata, hogy a tsz-t és az ÁFÉSZ-t ráve­gye: elsőül az iskolai-óvodai konyhát lássák el tejjel, tej­termékkel, gyümölccsel, zöld­áruval, hússal. Kisgyermekek­ről van szó — meg kell talál­ni a megoldást. Péreli Gabriella Szovjet plakátkiállitás Nagyszabású szovjet plakát­kiállitás nyílik ma a Szépmű­vészeti Múzeumban. A Mű­velődésügyi Minisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Inté­zete és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa mellett működő sajtóbizottság által közösen rendezett tárlaton mintegy 150 politikai plakátot láthat­nak az érdeklődők. A szovjet politikai plakátok tárlata november 5—14 kö­zött tekinthető meg, ezt kö­vetően számos vidéki város­ban is bemutatják. TE MEG ÉN MISKOLC Országos grafikai bicnnálé Az idén hatodik alkalom­mal rendezik meg a miskolci országos grafikai biennálét, amelyet december 3-án, a vá­ros felszabadulásának évfor­dulóján nyitnak meg a mis­kolci galériában. A tárlatra nyolcvankilenc képzőművész megközelítőleg ötszáz alko­tásából válogatták ki a több mint kétszáz, a sokszorosító grafika körébe tartozó alko­tást. Ebben az évben első al­kalommal külföldi képzőmű­vészek is részt vesznek a tár­laton. A biennáléval együtt, de a miskolci képtárban el­különítve mutatják be a krakkói grafikusok munkáit A Néprajzi Múzeumba vitték Tíz ember - tíz esztendeje alapította A Váci Autójavító és Fémipari Vállalat FELVESZ LAKATOS SZAKMUNKASOKAT sződligeti telepére, továbbá VAS­ESZTERGÁLYOSOKAT a központi telepre. JELENTKEZÉS; Vác, Dózsa György út 53. Vasdarab hever előttünk, megfetoetitette és ragyát mart bele az idő. — Tegnap hozta a honisme­reti szakkör egyik legújabb és legfiatalabb tagja, Ender Ferenc gimnazista — ezzel tette elénk az asztalra Vöő Imre, a szakkör vezetője. Semmi kétség, harci szerszám, lándzsa volt, de hogy ókori vagy görög középkori harcos kezéből hullt-e ki, muzeológus mondja majd meg. A sziget- szentimiklósi honismereti szak­kör helytörténészei nemcsak vallatják a földet és össze­gyűjtenek mindent, ami régi, hű segítői is a tudománynak, hírt adnak mindenről, ami csak régésznek, történésznek, néprajzosnak értékes lehet. Decemberben lesz tíz esz­tendeje, hogy tíz szigetszent- müklósi ember életre hívta a szakkört, azóta valósággal szakember lett már mind­egyik. Levelek — fizetség nélkül Az alapító tagok egyike, P. Szabó József nyugdíjas épí­tőmester és egyebek mellett tevékeny bélyeggyűjtő. Az öreg meg a fiatal József fő­herceg és egy Mária nevű főhercegnő által még a múlt században és e század elején magyar nyelven írt két leve­lezőlapot meg hét levelet őriz — és egyiken sincs bé­lyeg, csak postabélyegző és ajánlott ragasz. Éppen ezért nagyon értékesek ezek: fila- téliai szempontból. A szakkör első vezetője Kin­cse József bácsi ma már ugyan meggyengült egészsége miatt nem vesz tevőlegesen részt a munkában, de együtt örül tag­társaival minden új szerze­ménynek. Egyik szervezője volt Szigetszenlmiklóson a falumúzeumnak. Nem egy­szer 4 írtunk róla. öt vagy hat esztendeje ő hívta fel figyel­memet a szigetszentmiklósi re­formátus ótemető szív alakú sírköveiről, amikhez hason­lóak az egész országban egye­dül a balatonudvari sírkert­ben találhatók. Jutott a szent- miklósi 100—250 éves, immár málladozó kövekből Buda­pestre, a Néprajzi Múzeum­ba, Ráckevéra a járási meg a szigetszentmiklósi zeumba is. falumú­Virágok, zöld levelek S most szóba kerülnek a sírkőritkaságok, házigazdánk nylonzacskóba zárt, korha­dásnak indult két deszkadara­bot tesz elénk. Mindegyik fes­tett, a színeiket mintha csak nemrég rakta volna fel ecset­tel a piktor, olyan élénkek. — Pedig vagy száz évig voltak a földben — mondja Vöő Imre és valóságos tudo­mányos előadást tart a sziget­szentmiklósi temetési szoká­sokról. Rámutat roskadozó könyvespolcára: — Csupa ré­gészeti szalkkönyv. Szíve vágya szerint régész szeretett volna lenni, de gé­pésztechnikus lett és 13 esz­tendeje technológus a Csepel Autóban. Nincs ugyan okleve­le, mégis szakavatott értője a régi koroknak. Korszak, tájak szerint a kü­lönböző népek más és másfé­leképpen temették el halottai­kat. Nem egyedüli, mégis na­gyon ritka módja alakult ki a kegyeletnek Szigetszentmik- lóson. Nemcsak befestették a koporsót, de a színes alapra virágokat meg zöld leveleket festettek. Talán azelőtt is, de 1842-től fogva biztosan, mert abból az évből származik az előkerült első festett koporsó. Az utolsó meg a (múlt század hetvenes éveinek végéről. Ki tudja, talán a mesternek, aki közei négy évtizeden át mű­vészi kézzel és ízléssel festett virágokba borította a sírba- szálló deszkát, miután maga is művei után távozott, nem akadt többé követője. Rézszög a dísz Tavalyelőtt .óta, ha új sírt kell ásni az ótemetőben, sok­szor megbolygatják a régi sí­rokat. Vagy harminc töredé­kes festett koporsót; leltek ed­dig, de némelyiket többé-ke- vésbé ép, csaknem rekonst­ruálható állapotban. A Nép­rajzi Múzeum tizennyolcat vitt el, egy gyermekkoporsó pedig a ráckevei múzeumba került. — Szájhagyományból tud­juk, az öregek még emlékez­nek rá, hogy a festett kopor­sók után a bársonnyal bevon­tak jöttek divatba — s még hozzáfűzi Vöő Imre azt is, hogy találtak már néhány fesitetlan koporsót, rajta zöld vagy kék bársonyfoszlányok­kal. Ugyancsak gyermekkopor­só, szintén a ráckevei mú­zeumban van azóta, eléggé épen került ki a földből, és | amivel beborították, a vörös bársony sem tűnt el egészen róla. A kelmét apró rézszö­gekkel erősítették a deszkára, de úgy, hogy azok egyben dísznek szolgáltaik. A, feliratot is rézszögekkel írták fel. Ez olvasható erről a koporsóról: F. Kincse József, élt 13 évet, meghalt 1926. Hogy ez a kis koporsó nagy­jából épen került elő, abban tehát nincs semmi csoda, de a festetteket sem csoda tar­totta rheg, hanem a másfelé szintén ritka temetkezési mód. Szigétszentmiklóson a sírgod- röt két és fél-három meter mélységre ásták, amíg csak' agyagréteghez nem értek. Az­tán egyik oldal falába még akkora ikamrát vájtak, hogy a koporsó éppen beleférjen. A sírkamrát pedig végül befed­ték deszkával, mielőtt a göd­röt betemették volna. Így ke­rült a szív alakú sírkő a göd­röt fedő halomra és nem a koporsó fölé. A jóformán lég­mentesen elzárt sírkamra az­után sokáig megóvta a pusztu­lástól a koporsót A tizenötödik — Most pedig Gyuricza Mi­hály, a sírásó, a festett kopor­sók megmentője vigyázva ás és, ha egynek a nyomára lel, még óvatosabban forgatja az ásóját. Megmagyaráztuk, mi­lyen ritkaságokról van szó és azóta egyre jobban érdeklődik a helytörténet iránt — dicséri Vöő Imre a sírásót, és én megkérdem tőle; — A tíz alapítóval tíz éve létesült honismereti szakkör­nek, ugyan ma hány a tag­ja? — Öttel több, nemrég vet­tük be magunk közé tizenötö­diknek Gyuricza Mihályt, a sírásót. Szokoly Endre A Madách Színház Kamaraszínháza ma mutatja be Tom Jones—Harvay Schmidt „Te meg én” cúnű musicaljét. Rendező Herényi Imre. A képen: Dómján Edit és Lőte Attila. Delfin díszíti a hüvelyt Kés, dárclahegy, vaskard Üjabb nagy értékű régészeti lelettel gazdagodott a miskolci Hermán Ottó Múzeum. A Bor­sod megyei Mihi község egyik kertjében kelta kori leletek kerültek elő. Az időszámítá­sunk előtt harmadik-második század között Készített vasesz­közök között volt egy csaknem harminc centiméter hosszú, széles pengéjű, ívelt hátú vá­gókés és egy levél alakú dár­dahegy is. A lelet legértéke­sebb darábja a csaknem nyolc­van centiméter hosszú, há­romujjnyi széles, egyenes pengéjű vaskard a hozzá tar­tozó hüvellyel. A hüvelyt vé­sett mintájú delfin díszíti. A miskolci régészek megál­lapították, hogy a szakiroda­lom eddig négy hasonló díszí­tésű kelta kori kardot ismer, amelyek az ország különböző részein kerültek elő. A koráb­bi leletekből arra következtet­nek, hogy ez a díszítés Kár­pát-medencei sajátosság. A vaseszközök készítői mintegy „mesterj egyként” használták a delfint. Telelnek a kaktuszok Dr. Kiss József szombathe­lyi állatorvos, az egyik leg­nagyobb hazai magán kak­tuszgyűjtemény tulajdonosa évtizedek alatt a világ min­den tájáról tízezernél több különböző szúrós növényt ka­pott, vásárolt és szaporított. A parányitól a jól megtermett példányokig, az 50—100 év alatt egyszer virágzó, s éven­ként szirmokat bontó fajtá­kig a legkülönbözőbb egzoti­kus kaktuszok megtalálha­tók gyűjteményében. Házának kertje, udvara, összes ablaka és nélkülözhető helye a kak­tuszoké. Most telelőbe rakta kedvenc növényeit. Mint sok éven át, ezúttal is háza pin­céjében vészelik át a hideg évszakot. Homokba rakva jól tűrik a napfény hiányát, a zsúfoltságot, s a hideget. Víz­igényük minimális. Ezt az idő­szakot használja fel Kiss dr. széles nemzetközi kapcsolat fainak ápolására, bővítésére. Boszorkányégetés Vámospércsen Érdekes levéltári lelet Rendkívül értékes és gazdag anyaggal gyarapodott a Haj- dú-Bihar megyei levéltár: a Debrecentől húsz kilométerre fekvő Vámospércsen, az 1712- től 1785-ig terjedő időszakban {részűit hivatalos jegyzőkönyv­vel. A családi levéltárból elő­került terjedelme^, hatszáz oldalas jegyzőkönyv Vámos- pércs — akkor városi rangú település — Igazgatásának históriájának sok érdekes ada­tát rögzíti. Kiderült a most előkerült jegyzőkönyvből, hogy 1740-ben a bírák dönté­se alapján, boszorkányégetés volt Vámospércsen. A vádolt nőt a város lakosainak sze- meláttára, elevenen égették meg. BIZTOS SEGÍTŐTÁRSAKRA TALA'l» biztosítási ÉS © ÖNSEGÉLYZŐ CSOPORT i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom