Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-27 / 280. szám

* 1971. NOVEMBER 27., SZOMBAT ^^/Ciriap 3 Ülést tarlóit a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság • • • • KÖZÖNY gy községi tanácselnököt a Pest megyei Tanacs E végrehajtó bizottsága fegyelmi büntetésben része­sített, mert fontos feladatát hanyagolta el. Meg­feledkezett a lakosság panaszainak kivizsgálásá­ról. Fiókjában gyűltek az iratok, a szabálysértési eljá­rások hétről hétre eltolódtak — hiába vártak panaszuk, sérelmük orvoslására a panaszkodók. Akadt néhány ügy, amely el is veszítette érvényét anélkül, hogy meg­nyugtatóan elintéződött volna. Akik néhány hónappal ezelőtt ^bizalommal emelték tisztségére az elnököt, de­hogy gondoltak arra, hogy épp az ő panaszaik találnak majd nála süket fülekre. A tanácselnök minden bizonnyal okul a megrovás­ból: a tanácsfunkcionáriusnak nem lehet közömbös a panaszok intézése. Akkor sem, ha nem életbevágó ügye­ket fektet el. Az egyik panaszt a sötét utca miatt írták, a másikban a bolti kiszolgáló magatartását bírálták, a harmadik a szomszéd ellen perelt, mert a tyúkja kika- pingálta a veteményét, a negyedik az állandóan késés­ben levő autóbusz miatt protestált, mert lehetetlen, hogy mindig perceket mulasszon a gyárból. Igaz ugyan, hogy ezektől az el nem intézett ügyektől nyugodtan fejlődhetett á község. A kenyérrevaló sem lett senki otthonában kevesebb, emberélet sem forgott veszélyben... csakhogy a tisztségek viselőinek nem­csak az a dolguk, hogy életveszély esetén intézkedjenek. Nem lehet senkinek annyi dolga, ha sokszor éjszakába is nyúlik a munkaideje, hogy ne rríaradjon ereje az egyéni gondok intézésére. Lehet valaki szorgalmas, de­rék ember, szeretheti munkáját, köztiszteletnek azon­ban csak akkor örvendhet, ha megőrzi környezete bi­zalmát, és a sc*k papír, akta senki ügyével szemben nem közönyösíti el. Nincs lélekölőbb a közönyösségnél. Nincs áthatoliha- tatlanabb fal a közömbösségnél. A munkába siető vagy a munkából fáradtan üzletbe térő vásárló számára örökkévalóságnak tűnnek azok a percek, amelyeket a fecsegő kiszolgáló miatt veszít eL Egy napilapunk már harmadszor tűzi tollhegyre, hogy szép lakótelepünkön hatezer ember fázik tél közepén, mert nem fűthető á lakásuk. Rossz a kazán. Rossz az idén, és rossz volt ta­valy. Rossz elkészülte pillanatától! Ökölbe szorul az ember kézé ilyen munka láttán, de még inkább attól a közönytől, hogy évek óta meg sem javítják. S akik fe­lelősök, nyugodtan élhetnek közönyükben tovább. Hányszor akoznak balesetet az országút ámokfutói, akik mit sem törődnek azzal, hogy a következő pillanatban miattuk emberéletet olt ki közönyösségük. Némelyek közömbössége képes gátat vetni örömeink­nek, annak a jó érzésünknek, hogy zavartalan az élet. Ki azzal keseríti meg egy-egy pillanatunkat, hogy fittyet hány a munkafegyelemre, ki úgy, hogy milliókat dob ki egy szükségtelen importgépre, amely hónapokig használatlanul áll raktárban, ki úgy, hogy elfelejti el­lenőrizni a rábízott javakat, és ezt kihasználva, a szél­hámosok dézsmálhatják a közös vagyont. Ki csupán azt teszi, hogy másodállása miatt elmulaszt megdolgozni valódi munkahelyén. Van, aki fukarul számolja a per­ceket : kifizetik-e, ha esetleg ráver tíz percet a munka­idejére, mert nem fejezte be a határidős munkát, de elfelejti az órákat, amelyeket fecsegéssel, ácsorgással tölt eL Nem kell töprengeni példák keresésén. A közönyös­ség megbúvik az irodákban, az üzletekben, az utcán, és beférkőzik olykor a legjobbak közé is. Esetenként na­gyobb rombolást végez, mint ami épp abban a percben, a konkrét ügyben látszik. Rombolja a bizalmat, a hitet, elaltatja a cselekvést Ezért örül az ember, ha a tetten ért közönyt büntetik. Ezért kísérte egyetértés az emlí­tett tanácselnök fegyelmi büntetését akkor is, ha ném ő az egyetlen, aki fiókjában felejti az ügyiratot, s nyu­godtan alszik, holott hónapokig nyugtalanul várnak intézkedésére a panaszosok. Jó lenne, ha sehol nem könyörülnének meg a közöny láttán. Jó lenne, ha sehol nem találna teret a közöm­bösség. Ha mindenütt csírájában fojtanák el, nehogy járvánnyá váljon, terjedjen. Olyan jelenség ez, amely nem általános, de ahol jelen van, mérgez. Mérgezi a jó munkahelyi közérzetet, akadálya lehet a szabad idő kellemes eltöltésének, az egymás közti bizalmat változ­tatja visszájára, és amiért százezrek lelkesednek, for­díthatja fonákjára. Ellenséges a szó is: közöny! Legalábbis a szocializ­must következetesen építők számára. A szívvel-lélekikel küzdők, ha tetten érik, igyekeznek száműzni, mert drá­ga, becses értékünket veszélyezteti: munkánk eredmé­nyét. Sági Ágnes Növelik a kölcsönalapof? A megye 118 községében működik takarékszövetkezet Megvizsgálják a gyáregységek helyzetét A Nehézipari Minisztérium és a Vas- Fém- és Villamos­ipari dolgozók Szakszerveze­tének vezetői megbeszélést tartotta a vasasszakszervezet székházában. Dr. Szekér Gyu­la nehézipari miniszter és Mé­hes Lajos, a szakszervezet fő­titkára kölcsönösen tájékoz­tatást adtak az 1971. éves te­vékenységről és a jövő év fő célkitűzéseiről, legfontosabb feladatairól. Meghatározták a következő év közös tevé­kenységét. Ennek értelmében jövőre megvizsgálják a fém- és villamosiparban a gyár­egységek helyzetét. Évente 30—40 ezer fiatal dolgozik a nyári építőtáborok­ban. Az építőtáborozás célja a jövő évben részben megválto­zik. A fiatalokat elsősorban oktatási létesítmények, kollé­giumok építésére kérik. A KISZ e munkák felett orszá­gos védnökséget vállal, ezzel is segítve abban, hogy mielőbb elkészüljön a tervbe vett 23 ezer kollégiumi hely, ami egyébként 2 milliárd forintos beruházás, és elsősorban a fi­zikai dolgozók gyermekeinek tanulási körülményeit hivatott javítani. A Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem KISZ-esei máris élenjárnak a mozgalom­ban. A közelmúltban ugyanis felhívással fordultak vala-. mennyi egyetemi és felsőfokú tanintézeti KISZ-szervezethez, amelyben arra szólítják fel társaikat, hogy minél többen vegyenek részt a kollégium építkezésében. Árpási Zoltán­nal, az egyetemi KlSZ-bizott- ság titkárával erről beszélget­tünk. — önök, a kezdeménye­zők, hogyan képzelik el a megvalósítást? — Még nem tudjuk, a me­gyében hol terveznek kollégiu­mot. Éppen ezért az első lépés az lesz, hogy felkeressük a megyei tanács illetékeseit és tisztázzuk a részleteket. A munkától nem félünk, az épí­tőtáborozásnak már hagyomá­nyai vannak nálunk. Az el­múlt években sok jó tapaszta­latot szereztünk. Az egyetemi építkezéseken eddig 9 alka­lommal volt építőtáborunk. 1970-ben és az idén egy orszá­gos kutatási program kereté­ben kötött szerződésünknek tettünk eleget. Az úgynevezett lúd-téma kutatótelep építését tette szükségessé, ahol mód van olyan fajták tenyésztésé­nek kikísérletezésére, ame­lyeknek mája sokkal nagyobb, mint az eddig elterjedt fajtá­ké, beleértve a világszínvona­lat tartó francia ludakat is. Az építőtáborozásban részt ve­vők másik csoportja pedig a gödöllői lakásépítkezéseken dolgozott. Az eredményekről csak annyit: 100 egyetemista két hét alatt — szakemberek szerint — másfél havi mun­kát végzett el. A következő években is akad itt számunk­ra bővén teendő, hiszen a ne­gyedik ötéves tervben kétezer lakás épül Gödöllőn. — Hányán dolgoztak ezen a nyáron a gödöllői egyetemisták közül építő­táborban? — Elsőéveseink nagy része, kétszáz magyar diák. Ehhez jön az a 75 külföldi diák — lettek, litvánok, bolgárok és lengyelek — akik csereakció keretében dolgoztak velünk. Néhány diákunk — főleg lá­nyok — központi táborokban mezőgazdasági munkák mű­szaki vezetőjeként tevékeny­kedett. — Ügy tudjuk, az egye­temen tanuló külföldi diá­kok is érdeklődnek a KISZ építőtáborai iránt. Várha­tó-e változás a következő nyáron a táborozok össze­tételében? — Egyetemünkön ötven kül- földi diák tanul. Amikor szó­ba került, hogy a Balatonnál, társadalmi munkával, Üdülő­Több közérdekű, széles kör­ben folytatott vizsgálat ta­pasztalatait vitatta meg a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság pénteki ülésén. A kor­mány 1970. május 10-i hatá­rozata alapján a népi ellenőr­zés felmérte a nők munkahe­lyi feltételeinek, szociális helyzetének, valamint életkö­rülményeinek javítására ho­zott 1013/1970. számú kor­mányhatározat végrehajtásá­nak eddigi eredményeit. Dr. Csendes Béla, a Magyar Tudománjros Akadémia Köz­gazdaságtudományi Intézeté­nek főosztályvezetője, a tábort építenénk a hallgatók­nak, egy ugandai diák keres­te fel a KISZ-bizottságot. El­mondta, hogy ő is szeretne részt venni a társadalmi mun­kában, csak egyetlen kikötése van, neki a vasárnapi időpont felel meg. Meg kell vallani, túltett a mi diákjainkon, hi­szen ők leginkább ettől húzó­doznak. — A külföldiek — főleg Afrikából érkezett diákokról van szó — valamennyien ér­deklődnek ifjúsági szerveze­tünk munkája és eredményei iránt. Főleg az olyan problé­mák megoldása foglalkoztatja őket, amelyek náluk is elő­fordulnak. Ezek közül is a munka intenzitásának foko­zása érdekli őket leginkább. Gyakran eljárnak a KISZ- gyűlésekre, bár van önálló szervezetük is, a Barátsági Ta­nács, mely két évvel ezelőtt alakult. Természetesen a KISZ anyagilag és erkölcsileg is kezdettől fogva támogatja öt kefegyár van Magyaror­szágon, közülük egy Pest me­gyében. Nem könnyű manap­ság ezeknek a gyáraknak. Er­ről beszélgettünk Imre Adám- mal, a Monori Kefegyár igaz­gatójával, és Krupánszky László főkönyvelővel A jobb reményében — átveszik a rosszat Tavaly négymillió forint nyereséggel zárták az évet. Az idén 399 ezer forint vesztesé­get mutatott az első félévi, mérleg. Mi az oka? Azt mond­ják: — rendeléskiesés, — a fa minőségének romlá­sa, — ellátási nehézségek, — rosszak a gépek, kevés a munkás. Tavaly 38 országba expor­táltak, köztük Líbiába, Szu­dánba, Zambiába, Kanadába, Angliába és Máltába.. A szige­tet most szeretnék visszahódí­tani, és új piacokat szerezni. Az exportot az ARTEX révén bonyolítják le. A nemzetközi túltermelés miatt visszaesett az export. Csökkent a hazai igény is, több kefe kiment a divatból. Például a mosókefe, amelynek szerepét a gép vette át. A feldolgozandó fát az erdő­gazdaságok szállítják. A gaz­daságok monopolhelyzetben vannak. Könnyen megtehetik, hogy gyengébb minőségű fát küldenek. Kevés a bükk, s a szép rönköket szívesebben ad­ják el másnak jobb pénzért. A kefegyáraknak a rossz fát is meg kell venniük, hogy dol­gozhassanak, és máskor jobbat is kaphassanak. Azt mondják, ezt nem szabad szóvá tenni, mert megorrolnak az erdőgaz­daságok. és még jobban kitol­nak a kefegyárakkal. Tehát: a „minőségi rov” ” és az „ellá­tási nehézség yü* jár. És nem könnyű segítei. rajta. KNEB tagja jelentést terjesz­tett elő a sertés- és baromfi­hús termelésének, feldolgozá­sának és forgalmazásának helyzetéről. A KNEB megtár­gyalta és elfogadta a vállalati termelési kooperáció alakulá­sáról, a gépipar 39 vállalatánál végzett vizsgálatról készült jelentést és azt a kormány gazdasági bizottsága elé ter­jeszti. A bizottság elfogadta a dolgozók jogainak érvényesí­tése a társadalombiztosítási ügyekben című vizsgálatról adott tájékoztatást, végül meg­tárgyalta a KNEB 1972 első félévi munkatervét. a Barátsági Tanácsot. Így szo­ros együttműködés alakult k'i közöttünk. Lehet, hogy jövőre ők is köztünk lesznek az épí­tőtáborban. — Távolabbi tervek? — Elsősorban a KISZ-re vár az egyetemi tömegsport lehetőségeinek megteremtése. Van ugyan egy tornatermünk, de ez sajnos csak középiskolai színvonalú, arról nem is be­szélve, hogy bajnoki labdajá­ték-mérkőzések lebonyolításá­ra teljesen alkalmatlan. A szükség szülte azt a tervet, hogy tornacsarnokot építsünk az egyetem mellett. Az anya­gi feltételek biztosítására ígé­retet már szép számmal kap­tunk, de csak úgy lehet ter­vünket megvalósítani, ha az első lépéseket mi tesszük meg. Most a legfontosabb az, hogy segítsük a kollégium építési akcióit. Nyáron erőinket ide csoportosítjuk. Matuzsálemi kort élteik meg a gépek, s még tréfából sem lehet azt mondani róluk, hogy termelékenyek. Van egyné­hány új célgép, amelyeket helyben eszkábáltak össze. Ezek jók, de nem lehet ki­használni teljes kapacitásukat, mert a rendelés hullámzik: egyes gépek állnak, mások éj­jel-nappal járnak. A gyár 23.0 dolgozójának többsége nő. Fér­fi szakmunkásokból hiány van. Az idén emelték a béreket, de néhányan nem voltak vele megelégedve. Egyelőre nincs több pénz béremelésre. Mindent egybevéve: termé­keik önköltsége emelkedik — a piac pedig árcsökkenést kí­ván. Ezen az ingó pallón kell egyensúlyozniuk a. gazdasági vezetőknek. A nehezebb úton Hogyan?- Az embereket nem küldik el. Marad a másik út: új és gaz­daságos termékek keresése. Ez a nehezebb. A Marklin-rendszerű raktári állványokhoz farácsra volt szüksége a Maglódi Vasipari Vállalatnak és a Ceglédi Gép­javító Vállalatnak. Tehát fa­rácsot gyártottak, amíg kellett. Tárgyaltak a VBKM-mel, most bakelitet darabolnak szá­mukra. Ez nem jelentős. Szó volt arról, hogy kubikostalics­kát gyártanának, mert az hiánycikk. Időközben kiderült, hogy a gyártás nem lenne gaz­daságos. Bele se fogtak. Talán hústőkét kéne készíteni?Nincs hozzá felszerelés és férfi mun­kaerő. Akkor kaptafát és veté- lőt, orsót a textilüzemének. Nem, ez se megy. Űjabb ötlet: tartályhegesz­tés a Csőszerelő Vállalatnak. (Egyelőre csak három hegesz­tő van a kefegyárban.) A tár­gyalás még tart. Legutóbb kedden tanácskoztak róla. Ha sikerül is nyélbe ütni a dolgot, nem hoz nagy pénzt. De lesz Bsfejeződtek a magyar-lengyel tárgyalások Pénteken befejeződött a Parlamentben a magyar— lengyel gazdasági együttmű­ködési állandó bizottság 11. ülésszaka. A háromnapos megbeszélést követően Vályi Péter és Jan Mitrega miniszterelnök-he­lyettesek, a’ bizottság nemzeti tagozatainak elnökei, pénte­ken aláírták a záró jegyző­könyvet. Az ülésszakon értékelték az előző ülésszak óta elért együttműködési eredménye­ket a főbb népgazdasági ágak­ban. Megbeszélték a két or­szág 1971—1975. évi hossz t le­járatú árúcsereforgalmi meg­állapodás teljesítésének ered­ményeit és nyitott ’kérdéseit is. A növekedés: 30-40 százalék Befejeződött a magyar—len­gyel belkereskedelmi munka- csoport 7. ülése Budapesten. Szurdi István és Edward Sznajder belkereskedelmi mi­niszterek pénteken aláírták az 1972. évre szóló belkereske­delmi választékcsere, valamint műszaki-tudományos együtt­működési megállapodást. A tárgyalások eredménye­ként mintegy 30—40 százalék­kal növekszik a két ország között a fogyasztási cikkek cseréje. A lengyel kereskede­lemtől főleg kozmetikai cik­keket, rádiókészülékeket, tex­tíliákat, Fiat és Warszawa személygépkocsi alkatrészeket, különböző italárukat vásáro­lunk mintegy 180—200 millió forint értékben. Ezekért cse­rébe többek között műanyag- és háztartási cikkeket, külön­féle bőrdíszmű és papíráru­kat szállítunk. még néhány ötlet, s elég egy bombaötlet, amely telibe ta­lálja egy másik vállalat érde­keit. Mindezt csak annak bi­zonyítására mondják, hogy nem olyan egyszerű új és jó profilt találni. Némi nyereséget várnak Közben a keféről sem sza­bad megfeledkezni. Kidolgoz­tak három új, korszerű típust, és felajánlották a keresikede- lemnek. Remélhetőleg elfogad­ják, s ha megkezdődik az áru­sítása, lekötheti fölös kapaci­tásukat. A logarléc gyártását 1958 ja­nuárjában kezdték. Csalt őlf készítik az országban, évente 16—18 ezer darabot. Azt mond­ják, nem lehet vele kiugrani, s csupán belföldön tudják el­adni.. Marad még a faliszt mint termék. Ha nem tudják elad­ni, nekik kerül pénzbe a hul­ladék elszállítása. Ha eladják, szebb számok lesznek a mér­legben. Egy ideig nem tudták eladni. Van egy malmuk, s nemrégiben az egész őrlőüze­met átalakították 90 ezer fo­rintért. Most újra működik, és a Pannónia Szőrmefeldolgozó Vállalattól 300 ezer forint ér­tékű megrendelést kaptak nagy szemcsés falisztre. A hatvani Lenin Tsz is érdeklő­dik a faliszt után. Amikor egy vállalat bajba kerül, minden pénz számít, mert jobb a sűrű garas, mint a ritka tallér. Nyugodt szívvel mondhatjuk: a vezetőit min­dent megtettek, hogy ne jus­sanak csődbe. Az első félévben 399 ezer fo­rint volt a veszteség. A harma­dik negyedév végére eltűnt a veszteség, minimális nyeresé­get értek el. Ügy tervezik, hogy az év végéig 27 millió fo­rint értékű terméket gyárta­nak, és lesz némi nyereség. Paládi József A Pest megyei MÉSZÖV takarékszövetkezeti választ­mánya megállapította, hogy Zsám'oék, Pomá', C-yál, Újlen­gyel, Kerepes, Kistarcsa, Csö­mör, Sülysáp, Üllő, Göd, Kós- pallag, Leütés, Ipolydamásd, Ipolytölgyes és Szob községek­kel már 118-ra emelkedett a takarékszövetkezetbe bekap­csolt települések száma a me­gyében. Újabb betétgyűjtő- és visz- szafizető-pénztár létesült Per- báion, Pilisszentkereszten, Gyálon, Tatárszentgyörgyön, Hemádon, Valkón és Mogyo­ródon. Kirendeltségi székhá­zat építettek Érd-parkváros- ban, Nyársapáton, Újlengyel­ben és Üllőn, Ezzel a takarék­szövetkezeti pénzintézeti iro­dák száma elérte a 78-at. A takarékszövetkezeti be­tétállomány közel 41 millió fo­rinttal gyarapodott az év első felében, így több mint 268 i millióra emelkedett a betétek: összege. A választmány állásfogla­lása értelmében .na már indo­kolt a betétgyűjtésből képző­dő kölcsönalap arányának megváltoztatása. Az érvény­ben lévő rendelkezés szerint jelenleg a betétállomány 40 százaléka használható fel köl­csönfolyósításra. Ez kevés­nek bizonyuL Pest megye ta­karékszövetkezeted a kong­resszusi indítványok között is előterjesztették kívánságu­kat, hogy legalább 50, illetve 60 százalékra emeljék fel ezt az alapot. k. m. — ÜJ műszaki telepet épít a MÁVAUT jövőre Mo- noron. A korszerű létesít­mény felépítésére 16 millió forintot szánnák. Kezdeményezők: a gödöllői egyétémisták Építőtáborról — télen Árokszállási Éva Kefe a piacon \ Nehéz félév után év végi remények

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom