Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-07 / 236. szám

I "^fCnriap 1971. OKTOBER 7, CSÜTÖRTÖK * Az október 8—30. között megrendezésre kerülő orszá­god műszaki könyvnapok cél­ja: ébren tartani, illetve fokoz­ni a szakirodalom iráuti ér­deklődést, felhívni a figyelmet arra, hogy a technika rohamos fejlődésével együtthaladni csak az új eredményeket is­mertető szakkönyvek módsze­res tanulmányozásával lehet. Már hagyománnyá vált, hogy a műszaki könyvnapok megnyitóját vidéki, iparcent­rumban rendezik. Az idén Győrben október 8-án nyitják meg. A budapesti megnyitó 12-én lesz az Országos Műsza­ki Könyvtár és Dokumentá­ciós Központ épületében. A műszaki könyvnapok ideje alatt — üzemekben, intézmé­nyekben, szövetkezetekben — mintegy 350 helyen — író— olvasó-találkozókra, könyvki- állításokra, szakkönyvvásá|rok- ra kerül sor. A műszaki könyvbemutatók, szakkönyvvásárok, nem egy­szerű eladó—vásárló-találko­zók. Ezeken a rendezvényeken a műszaki könyvkiadás távlati terveiről, a kiadók pedig hasz­nos véleményeket, javaslato­kat szerezhetnek az olvasók igényeiről. A műszaki könyv­napokra 46 új szakkönyv jele­nik meg. A könyvnapok sikeres meg­rendezése, a helyi rendezvé­nyek eredményes lebonyolítá­sa érdekében verseny indul a műszaki könyvtárosok, az ipari és közlekedési ágazatok szakszervezeti könyvtárosai körébén. A versenyben leg­jobb eredményt elérő könyv­tárosok könyvutalvány aján­dékot kapnak. Mennyibe kerül a gyerekek iskoláztatása? Sajtótájékoztató a Művelődésügyi Minisztériumban talános iskola első osztályában háromszáz forint az „előírt” kiadás. Ez az összeg az általá­nos iskola ötödik osztályában már négyszázkilencvenöt, a gimnázium első osztályában hétszázhetven, a szakközépis­kola első osztályában pedig kilencszáznegyvenhat forint. Ezek az összegek az ol­csóbb tanszerekre vonat­koznak, a jobb minőségűe­kért ennél többet kell fi­zetni. Az említett kiadások között nem szerepel az iskolaköpeny', a tornaruiha, a tornacipő, a kisdobos- vagy úttörőing ára, a kirándulások költsége, a biztosítási és sportköri díj és más, kisebb-nagyobb helyi ki­adás. A tankönyvkiadásról szólva elmondotta, hogy több mint hétszáz féle tankönyv tizen­hétmillió példányban, száz­hetvenmillió forint értékben jelent meg az új tanévben. Tizenkét féle tankönyv szállí­tásával azonban még mindig tartoznak a nyomdák. A sajtótájékoztató befejezé­seként dr. Gosztonyi János az újságírók kérdéseire válaszolt. P. P. Komputerre! a szénhidrogén és a víz nyomában Nemzetközi érdeklődés egy magyar számítási eljárás iránt A NTKEX Külkereskedelmi Vállalat a közelmúltban szov­jet, török, osztrák és jugoszláv cégekkel tárgyalt egy Ma­gyarországon kidolgozott szá­mítási eljárásról. Az új prog­ramozási modell segítségével nyomon követhetők a szénhid­rogéntelepek geológiai és geo­metriai adottságai, előre je­lezhető a szénhidrogén nyo­mása és telítettségé. Ezzel az olajbányászatban jelentősen csökkenteni lehet az olaj ki­termelési költségeit. Az új magyar modellezési eljárás, amelyet eredetileg az algyői olajmezőre dolgoztak ki, nemcsak az olajbányászat­ban, hanem a vízkutatásban is jól felhasználható. Az olaj­kutatásban alkalmazható ha­sonló programokat eddig csak az Egyesült Államokban dol­goztak ki. Legyen nemzeti park a puszta A hortobágyi tudományos tanácskozáson kiváló tudósok, kutatók, .a mezőgazdaság szak­emberei a puszta mezőgazda- sági hasznosításának lehetősé­geit és perspektíváit vázol­ták. Dr. Acs Antal, a 'debreceni Agrártudományi Egyetem rek­tora foglalta össze a kétnapos tudományos tanácskozás ta­pasztalatait. A tanácskozás elsőrendű célja volt elősegíteni a „Hor­tobágyi nemzeti park” létre­hozását, s ezzel valamennyi előadó, felszólaló egyetértett. Eddig is már sok tanácsko­zást, konzultációt tartottak en­nek érdekében, de nem jutot­tak közelebb a megvalósítás­hoz, holott a nemzeti park lét­rehozása nemcsak nemzeti, hanem európai érdek is. HETI FILMJEGYZET Végre, hétfő!. Az ifjúság életérzésével gyakorta foglalkozunk. Isimét egy film, újabb magyar film, amely e kifogyhatatlan, hálás és mindig aktuális témát fel­dolgozza. Egy éppen leszerelt katona első civil napjának eseményeit látjuk. A forgató1 könyvíró Kardos István igye­kezett olyan szituációkat te­remteni, amelyek jellemezhe­tik főhős fiatalemberünket — akit Zala Márk játszik kedve­sen, szimpatikusán, tehetség­gel —, amelyek lényeges mo­mentumokat mondhatnak el róla és filmes eszközökkel. Te­hát: látjuk a fiút egy partner, az „igazi” keresése közben, ré­gi munkahelyén jelentkezve, ahol beilleszkedési problémák várják, rokona, vagyis régi al­bérlete visszaszerzésének ese­ményei során és még számta­lan apró, és jellemző szituá­cióban. Kenyeres Gábor rende­ző valóban igyekezett a forga­tókönyv adta lehetőségeket ki­használni. Pontról pontra, hű­ségesen követte hősünket. Az elsőfiimas rendező érdeme^ hogy reális közegben, hiteles szituációkban ragadta meg a fiatalember problémáit. „Ál- kérdés” és „álfelelet”, amely olyan gyakori a hasonló jelle­gű filmekben, szinte nincs is. Mégsem sikerült ez a fűm. Láthatóan küszködik a rende­ző a filmkészítés minden ne­hézségével. A természetesség­re való törekvés néha fájó ba­nalitásokba süllyed, a monda­nivaló egésze néha elmerül a részletekben, érdektelenség­ben. Andor Tamás olykor szürke, jellegtelen képei még csak elmélyítették ezeket a hi­bákat. Baleset a tengerparton Ennfek a francia—olasz film­nek a rendezője, Leonard Kei- gel, bennünket, nézőket alkal­masint gyengeelméjűeknek te­kint. Más kifejezést nem tu­dok használni. Banális, gyer­mekded, hazug mesével — még a krimi-és a kalandfilm műfajában is hazuggal — tö­mi a fejünket. Belezuhan a tengerbe egy autó, de közben egyik utasa kiugrik, a másik a tengerben nyitja ki a kocsi ajtaját és kiúszik, majd a jó ütemben elhelyezett gyilkos­ság után, szépen elássák a hul­lát a kertben, amit az eső ki­mos. Közben pazar képek, gaz­dagság, árubőség, enervált, jó­módú emberek, és így tovább. Nagyobb giccs ez, mint a ker­ti törpe, hiába játszik benne Maurice Ronst és Romy Schneider. Bilincsek Küzdünk előítéleteink ellen, miközben újabb előítéleteket szítunk. Ideológiák vezérelte társadalmi változásokban ré­gebbi és újabb előítéleteink megütköznek egymással. S mindezt ábrázoljuk. A Bi­lincsek Jugoszláviájának re­ménytelenül kietlen, sziklás terepén, a falusi lakodalom részvevői nem dobálóznak esz-, mékkel, nem politizálnak. Krsto Papic rendező egyetlen információval érzékelteti a történelmi helyzetet: 1948, Sztálin és Jugoszlávia végér­vényesen szembe kerül. A ha­talmi apparátusban változások történnek, az esküvői népség bizonytalan, szorongó: nem tudják,.kik lesznek azok az TESTVÉRMEGYE'NK, OMSZK (3.) Vörös magyarok Éppen az omszki 'textilgyár ka­puján gördültek ki a delegációnk gépkocsijai, amikor az üzem barát­ságosan integető csoportjából kiál­tás hallatszott magyarul felénk: — Magyarok! Álljanak meg, mi is magyarok vagyunk! ' Gyors kérdések. Kik? Hogy kerül­tek ide? Mit csinálnak itt? Hogy érzik magukat? A válaszok kifogástalan magyar­sággal, de kicsit omszki dialektussal fogalmazódtak. Oláh János hadifogolyként került ide. A Tanácsköztársaság bukása után emigrált. 1924-ben a honvágy hazahúzta — azonban a horthysta magyar hatóságok letartóztatták, és négy évre börtönbe zárták. Szaba­dulása után kalandos körülmények között visszaszökött a Szovjetunióba, azóta él Omszkban. — Hol dolgozik? — Az Omszki Pravdánál dolgoz­tam, most -már nyugdíjas vagyok. Az időnk kimért — búcsúzni kall. A kocsiban folytatjuk a beszélgetést. Az egyik idős elvtárs mondta, hogy nyolc magyar család él Omszkban. — Szerintem több — mondja omszki kísérőnk —, és még egy do­logra hívnám fel a figyelmet, talán, észrevették, oroszul a magyar em­ber: venger. Itt nálunk ugyanúgy mondjuk, mint maguk: mad jár. A magyar névnek ezen a ke­mény szibériai vidéken tisztessége és becsülete van. Bárhol jártunk a megyében, a magyar internaciona­listák emlékével mindenütt találkoz- lunk. Úttörőcsapatok, iskolák, kul- lúrházak őrzik, ápolják az emléke­tet. Omszkban a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom ötvenedik évfor­dulója tiszteletére emlékparkot lé­tesítettek a polgárháború hőseinek. Ebben az emlékparkban külön őr­zik 13 magyar vöröskatona emlékét, akik áldozatul estek Kolcsak terror­jának. A polgárháború nagy szemé­lyiségei között tartják számon Ligeti Károlyt, s a város egyik legnagyobb utcáját neveztek ©1 róla. Az utcán Ligeti Károly domborműve és em­léktábla áll. A Vörös Hadsereg ma­gyar katonáiról több könyv szüle­tett, egyik tudományos alapossággal, híven a történelemhez mondja él • történetüket. A könyv címe: „Krasz- naja Magyari” (Vörös magyarok). Szerzője Nyikolaj Szergejevics Kol­mogorov. Ligeti Károly emlékét Alekszandr Dunajevszkij is megörö­kítette „Ligeti Károly igaz története” címmel. Hadd idézzek itt a Thorndike há­zaspár Orosz csoda című könyvéből, hogy közelebbiről megértsük az egy­kori vörös magyarok megbecsülését: „Sok százezer fegyvert, sok millió patront, sok százezer egyenruhát, gépfegyvert stb. küldtünk Szibériá­ba. Minden puskagolyó, amelyet az orosz katonák ebben az évben bol­sevikokra sütöttek, Angliában angol nyersanyagból készült, s angol hajók szállították...” — írja le Knox an­gol tábornok, Kolcsak katonai ta­nácsadója. Es a másik helyzetkép: „A párt azonban nem sokat adhatott a Vörös Hadseregbe belépő munkásoknak. A kiképzés hiányos volt. Lőni és me­netelni azoktól tanultak, akik már katonaviseltek voltait. A párt még csak egy pár jó csizmát sem adhatott a katonáknak,' pedig anélkül csak kín volt a menetelés. Ami még ennél is rosszabb volt, a párt fegyvert sem adhatott min­denkinek, gyakran megtörtént, hogy három vöröskatonának csak egy pus­ka jutott.” A vö>rös magyarok ilyen -körülmé­nyek között vívták ki az omszkiak tiszteletét, háláját. LIGETI KAROLY EMLÉKTÁBLÁJA OMSZKBAN A megyer- pártbizottság búcsúfo­gadásán — amelyen delegációnkat Manyakin elvtárs, az első titkár, a megyei titkárok és megyei tanácsel­nök elvtárs fogadott — delegációnk vezetője, Cservenka Ferencné elv­társnő látogatásunk értékelését így kezdte: — Nem értik félre az elvtársak, de az első igen mély benyomást az a szeretetteljes gondoskodás tette ránk, amivel a magyar internacio­nalisták emlékét őrzik. Ezek az em­lékek a magyar történelemben is a legszebb lapokra íródtak ... Maróthy László újabb és újabb bűnösök, aki­ket bilincsbe vernek. A legújabb bilincsekbe, ami­kor még az iménti, a régebbi és a legrégebbi bilincseket sem törték össze. Papic min­den jelképes bilincséhez elő­ítéletrendszer tartozik. Ezek­ből ismerős modelleket hív életre: • A férfiasság, a biztonság, a fölény megtestesítője, a bálvá­nyozott hős, az eszményített megváltó Andrija, akiről csak annyit tudhatunk, hogy bizo­nyára óriási érdemei vannak. (Fabijan Sovagovic olyan „kis Sztálint” formál, akit filmek­ből ismerünk.) A megfélemlített, dezorgani- zált lakodalmi népség, miköz­ben isteníti Andriját, tart is tőle. A kopóktól, a bilincsek os z tógát ói tói retteg, gyűlöli őket. A tömeg gúzsba kötött, tehetetlen. Pásszív kiszolgálója a hatalomnak. A hatalom képében három ember rendíthetetlenül teszi a dolgát, monoton egyhangúság­gal likvidálja parancsra az embereket, ismerősöket, isme­retleneket, mert mindenki gya­nús, akire elfogató parancsot adtak ki. Ez a három fajta — mások által is már sokszor jellemzett — sztereotip modell, Mirko Kovac és Krsto Papic forgató- könyvében, hiteles lélektani motivációkkal, izgalmas dra­maturgiai fordulatokkal, meg­rendítő drámává teljesülő cse­lekmény során szembesül. A bálványozott hős, Andri­ja, enged szexuális vágyának és erőszakot követ el. (A fűm egyik megrázó jelenete ez.) A kiszolgáltatott lakodalmi tömeg azonnal Andrija ellen fordul, ahogy a köpök letar­tóztatják. (Lélegzetelállítóan feszült képsor az, amikor a kopók vezetője, a letartózta­tott Andrija és a lakodalmi népség előtt, odaül az üres asztalhoz és győzelme, sebez- hetetlensége tudatában jó ét­vággyal falatozik.) A falubeli tömeg üldözi, egyikük lelövi a megbecstélenített lányt. Mert a legrégebbi előítéletek szerint, akin erőszakot követ­nek el, az is cafka, kiközösí­tendő. Régebbi előítéletrend­szer szerint a „kis Sztálinok” voltak a hősök. Az akkori leg­újabb szerint a legaljasabbak. E három előítéletrendszer mozgatja a lakodalmi törteget és alakítja ki a viselkedésfor­mákat, a modelleket. Krsto Papic elkötelezett, sú­lyos társadalmi-politikai-em- beri viszonylatokat feltáró és elemző filmje kitűnő alkotás. Mondanivalójának művészi megfogalmazása igazi filmes módszerekkel, kitűnő jelene­tekkel, beállításokkal, kép­kompozíciókkal, nagyszerűen eltalált ritmusban történik. Berkovits György \ i K Tegnap délelőtt dr. Goszto- nyi János művelődésügyi mi­niszterhelyettes a tanévkezdés tapasztalatairól és az aktuális közoktatási feladatokról tájé­koztatta az újságírókat. El­mondotta, hogy szeptember­ben egymillió-nyolcvankétezer általános iskolás és kétszáz- huszonnyolcezer középiskolás diák kezdte , meg a tanulást nyolcvanezer pedagógus irá­nyításával. A kezdés ebben a tanévben sem volt zökkenő- mentes. Még mindig kevés az óvó­nő, az általános iskolai szakos tanár és a gyógy­pedagógus. Ha nem is emelkedett tovább a képesítés nélküli nevelők száma, jelenleg még csaknem háromezer-ötszáz tanít az or­szág különböző iskoláiban. A pedagógushiány csökkentésére Hajdúböszörményben óvónő­képző intézet létesül, a tanár­képző főiskolákon pedig két­százötvennel több fiatalt vet­tek fel matematika-szakra. Dr. Gosztonyi János a to­vábbiakban elmondotta, hogy háromszázihanminc általános iskolai, hatvannyolc középis­kolai tanteremmel, valamint negyvenöt műhelyterammel gyarapodott iskolai hálóza­tunk. Ennek ellenére még na­gyon sok a tennivaló, mivel iskoláink fele még a század elején épült, korszerűtlen és elavult. Az általános iskolai tantermek tizennégy százaléka pedig még ma is szükségtan­terem. örvendetes jelenség, mondotta, hogy a negyedik ötéves terv összesített megyei tervei­ben több óvoda és iskola építése szerepel a központi előirányzatnál. Középiskoláinkban, mon­dotta a továbbiakban dr. Gosz­tonyi János, változatlanul öt­venkét százalék a fizikai dol­gozók gyermekeinek aránya. Ezután arról beszélt a műve­lődésügyi miniszter helyette­se. ami mostanában sok szü­lőt foglalkoztat: mennyibe ke­rül ma a gyerekek iskolázta­tása. A minisztérium adatai szerint — mondatta — az ál­

Next

/
Oldalképek
Tartalom