Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-07 / 236. szám
1971. OKTOBER 7., CSÜTÖRTÖK 'X^VÍnp 3 Ifjúsági gyűlés a Batthyány-emlékmécsesnél Október 6-ra emlékestek országszerte Az aradi vértanúkra és a Ságvári Endre szervezte háborúellenes tüntetésre emlékeztek szerdán a Batthyány- örökmécsesnél a budapesti fiatalok. Az ünnepségen megjelent dr. Orbán László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a művelődésügyi miniszter .első helyettese és dr. Gombár József, a KISZ Köziponti Bizottságának titkára is. Az ünnepség végén koszorúkat helyeztek el a Batthyány-örökmécses talpazatán. Országszerte megemlékeztek az iskolákban is az 1848- as szabadságharc mártírjairól, az Aradon kivégzett 13 tábornokról. A tanulóifjúság előtt a pedagógusok méltatták a korabeli események jelentőségét, s a diákokkal együtt tisztelettel adóztak a vértanúk emlékének. Vízigabonakísérletek Százholdas kísérleti rizsmintatelep építését kezdték meg a szarvasi öntözési Kutató Intézetben. A kákái csatornából táplált rizstelepet kultúrteöhnikai vizsgálatra új termesztési módszerek kipróbálására rendezik be. Az új szarvasi kísérleti telepen 1372 tavaszán vetnek először vízigabonát. ESZMEI ÚTRAVALÓ Alap: a tudományos világnézet Bátrak-e a fiafalok? - Közéleti aktivitás, anyagiasság A Kommunista Ifjúsági Szövetség elsőrendű hivatása, hogy a marxizmus—lerúnizmus szellemében nevelje, a szocializmus magasabb szinten való építésére szervezze és lelkesítse az ifjúságot. A kommunista típusú emberré válás a konkrét közösségekben, az alapszervezetekbon kezdődik el és folytatódik, Hol tart az alapszervezetekben a kommunista nevelés? — erről beszélgettünk Nagy Sándorral, a KISZ Vác városi bizottságának titkárával. — Az utóbbi időszakban munkánk tartalmát „A X. pártkongresszus szellemében készülünk a KISZ VIII. kongresszusára’’ akció tükrözi. A felkészülés — a vezetőségválasztások és küldöttértekezletek —, a felajánlások, melyeket KISZ-tagjaink egyénileg, vagy kollektiven kezdeményeitek, azt jelzik: komolyan veszik és sokat várnak a decemberben összeülő kongresz- szustól. Nevelőmunkánkat természetesen alapvetően meghatározza az a tény, hogy városunk az elmúlt években roA TÖRVÉNY TÜKRE Legfeljebb tíz százalék A törvények meghozatala mindenkor érdeklődést kelt, de a szó szoros értelmében vett . közérdeklődést csak a törvények egy része váltja ki. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elfogadott két törvény ez utóbbiak közé tartozik. Azért is, mert a jogszabályoktól sokféle ellentmondás, feszültség enyhítését várták széles körökben, s azért is, mert az egységes szövetkezeti, illetve az ifjúságról szóló törvény sokakat személy szerint érint. A közérdeklődés mérhető volt abban is, ahogyan már az országgyűlés ülésszaka előtt beszéltek az előterjesztendő törvényjavaslatokról az emberek — bár tartalmukat inkább csak találgatták —, s abban is, ahogyan az ülésszakról szóló híradásokat figyelték, magyarázták. A legendák vége Valószínű, hogy jó néhány legenda köde szertefoszlik a törvények megvalósításával, s a legendák ködének eltűntével jobban láthatóvá lesznek a létező, sőt, itt-ott burjánzó jogi, felfogásbeli, bérezési stb.. vadhajtások is. Azaz, köny- nyebbé válik lenyesésük. E legendák egyike — bár nem alap nélkül keletkezett legenda! — a termelőszövetkezeti kiegészítő üzemek tevékenysége, az ott adott bérek nagysága. s az ebből származó csábító erő, amire ipari vezetők nem győztek eléggé sűrűn hivatkozni. Tény, hogy a megye állami iparában a múlt év megfigyelt három hónapja alatt 8247 kilépővel szemben 8071 felvételre került csak 3or, s az üzemek majd’ mindegyikében munkaerőhiányról panaszkodnak, A munkaerőforgalom, azaz a ki- és a belépések száma azonban az összes foglalkoztatottak tíz százalékát sem teszi ki az említett időszakban, s aligha állíthatja bárki, hogy kizárólag a termelőszövetkezeti kiegészítő tevékenység vonzotta, esábította el az embereket. Akadtak ugyan nyilvánvaló esetek, mint például az ikladi Ipari' Műszergyár, a Köny- nyűipari Gépgyártó Vállalat váci gyáregysége esetében, amikor öntőmunkások egész csoportja lépett ki, hogy — tsz-öntödében vállaljon munkát. A gyárak, vállalatok nagy' többségénél azonban nem, ri.gr/ nem csak ez okozta a kilépők meg sokasodását. . Az a felfogás, amelynek vallói már-már „testvérhábo- rúról”, a munkás-paraszt szövetség meglazulásáról beszéltek a termelőszövetkezeti kiegészítő ' üzemek okán, nem másra, csupán a tényleges bajok elkendőzésére szolgált. Divat mostanában a gondok, bajok forrását mindig a szomszéd portáján keresni, s e divat érvényesült — érvényesül — a munkaerő-forgalom megítélésében is. Mert a termelőszövetkezeti kiegészítő üzemek — segédüzemek, melléküzemek, nevük is jelezvén az azonost többféle módon elbírálók tétovaságát — támasztotta csáberő mellett sok minden más közrejátszott az emberek távozásában. A három műszak, a szervezetlenség, a rossz anyagellátás, a goromba hang, a lélektelen bánásmód, s így tovább. Erről azonban szemérmesen hallgatni illik. Hol a forinthullás? Annak idején lapunkban beszámoltunk róla: megkerestünk tíz olyan munkást, akik kilépve a Csepel Autógyárból, termelőszövetkezeti kiegészítő üzemben vállaltak . munkát. Kiderült, hogy a tíz közül csupán kettőnek emelkedett jelentősen a jövedelme, négyé kisebb mértékben, s háromé semmivel. Igaz, a tíz munkás esetéből elsietettség lenne általános következtetést levonni — nem tettük ezt annak idején megjelent riportunkban sem —, de az adott eset is arra figyelmeztet, hogy. hiba a dolgokat leegyszerűsíteni. Még inkább erre intenek az összefoglaló — tehát általánosítható — adatok. A megye termelőszövetkezeteiben az állandó alkalmazottak létszáma az 1968— 1969-ben végbement gyors növekedés után 1970-ben csökkent — nem is jelentéktelen mértékben, tíz százalékkal, háromezer fővel —, s évi keresetük húszezer forintot tett ki! Hogyan? Hiszen ez havi 1700 forintra sem rúg?! .Igaz, néhány járásban — a gödöllői- ben, a monoriban, a ráckeveiben — az évi munkabér összege fölötte volt a húszezer forintnak, de éppen ezért másutt alatt fnaradt, ebből kerekedik ki az átlag. Mi csábította akkor az embereket? Hiszen a megyei minisztériumi iparban dolgozó munkások átlagos havi keresete 1902 forint volt 1970-ben, azaz több, mint a termelőszövetkezetekben. Anélkül, hogy a kérdés részletesebb taglalásába bocsátkozhatnánk — erre a cikk terjedelme nem ad lehetőséget —, a tényleges helyzet megértéséhez számításba kell venni a következőket: a közvélemény érzékenyen reagált az itt-ott elért három-négyezer forintos keresetekre, de figyelmen kívül hagyta a kedvezőtlen munkakörülményeket, a napi 10—12 órás műszakot; a szakmunkások keresetét általánosítva hasonló jövedelmet tulajdonított a kiegészitő üzemekben szép számmal dolgozó betanított munkát végző, havi 1200—1500 forintot hazavivő lányoknak, asszonyoknak is; a kiegészítő üzemek egy részében a törvényesen kifizetett munkabér mellett különböző pótlékok, jutalmak, Célprémium címén kifizetett összegek is a zsebekbe kerültek. Azaz; a kiegészitő üzemekben dolgozókat nem szabad egységes jövedelmű csoportnak tekinteni; reálisabb képet alkothatunk, ha nem a keresetet, hanem az egy órára jutó bért vizsgáljuk; sokan vannak olyanok, akik a lakóhelyen való dolgozás, tehát a bejárástól való megszabadulás fejében azonos keresetért is otthagyták üzemi munkahelyüket; a kiegészítő üzemek jógii, ügyviteli stb. rendjének lazasága, s a törvényi szabályozottság ellentmondásossága lehetővé tette az ügyeskedést, a bér és a jövedelem manipulációs növelését. 1 Ilyen helyzetben (Született meg az egységes szövetkezeti törvény, amely megszabja, hogy a termelőszövetkezeti munkavállalónak fizethető bérek a hasonló tevékenységet végző iparvállalatok dolgozói, nak béreitől — az alapbérhez a jutalmaikat és a nyereségrészesedést is hozzászámítva — legfeljebb tíz százalékkal térhetnek eL Ésszerű rostálás Megkezdődhet tehát az észszerű rostálás, mit érdemes fönntartani, fejleszteni, s mi az, ami fölött megkondult a lélekharang. A történy kimondja a közvetlen ipari árutermelés megtiltását, a meglévő üzemek fokozatos felülvizsgálását, ugyanakkor azonban módot ad mézőgazdasági- ipari, illetve ipari-mezőgazdasági szövetkezetek kialakítására. Mielőtt az olvasó közbe- vetné, magunk megjegyezzük: nincs olyan törvény, amely teljes tökéletességgel képes lenne csupán paragrafusaival megakadályozni a kibúvók meglelését. Nem várható ez a szövetkezeti törvénytől sem, ám a végrehajtás és az ellenőrzés szaros egysége fölszámolhatja mindazt, ami eddig 'visszás, káros volt. Rosta persze létezett eddig is. Jó néhány termelőszövetkezet — csak egy példát az átlagosok közül: a monori Kossuth Tsz megszüntette textil- feldolgozó részlegét, mert ráfizetéses volt — fölszámolta ilyen meg amolyan, legtöbbször sebtében, kellő gazdaságossági megfontolások nélkül létesített kiegészítő üzemét. A lázas igyekezettel — s némi gigantomániával — szervezett, tsz-cégért viselő maszekvállalkozások hamvukba holtak, mert vagy a jogszabály vetett véget működésüknek — így például az inárcsi Március 21. Tsz sok száz főt foglalkoztató építőipari „kiegészítő üzemének” —, vagy a szervezők és vezetők végülis á biróság előtt számoltak él cselekedeteikkel. .. Mészáros Ottó (A cikk befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.) hamosan fejlődött. Vác 10 ezer fiatalja közül 4341 tagja az ifjúsági szövetségnek. Ebből majdnem kétezren dolgoznak üzemekben, s a tanuló fiatalok száma közel 2400 %— azt hiszem, a számokban is tükröződik a haladás; fejlett ipari várossá lett Vác. — Üj városrészek, üzemek, szociális létesítmények épültek. Itt van Pest megye egyik kultúrccntruma. Miként követte ezt a fejlődést, az emberek tudatbeli változása? — Ahhoz, hogy valaki kommunistává váljon, tudásra, tudományos világnézetre van szüksége. Közösségeink nagy része megköveteli tagjaitól, hogy ismereteiket bővítsék, tudásukat fejlesszék. Mozgalmi munkánk jelentősége és eredményessége abból következik, hogy a fiatalok ilyen jellegű igényeit szervezetten, a pórt- és a tomegszervezetek- kel közösen elégítjük ki. Jó példák erre az ifjúsági klubok vitafórumai az \ Izzóban, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, a Kötöttárugyárban. A DCM ifjúsági klubjában is rendeztek politikai előadássorozatot. A taggyűlések pedig olyan fórumok, melyek minden tagnak lehetővé teszik a véleménynyilvánítást, bár* * * mikor, bármilyen témakörben. A fiatalok azonban csak ritkán élnek ezzel a lehetőséggel, ismereteik hiányában. Megfelelő vitakészséggel a fiatalok 20—25 százaléka rendelkezik, de közülük sem jellemző mindegyikre a harcos kiállás, a bátorság. — Hogyan próbálja a KISZ megfelelően felkészíteni tagjait a vitakészségre, azaz miként ad fiataljai kezébe eszmei út- ravalőt, a helyes, ösztönző vitákra? — Az ismeretek bővítését, az alapszervezetek kommunista eszmeiségét legjobban a politikai oktatás biztosítja. Propagandistáink mindegyike elvégezte a marxista középiskolát, illetve egyetemet, vagy főiskolát — szilárd materialista világnézetűek. Oktatási köreink száma: 130. Az 1970— 71-es évben a X. pártkongresszus határozatainak feldolgozásakor az eredeti 2963 hallgatóról 3248-ra emelkedett a létszám. Az oktatásokon kiemelten foglalkoztunk az alapokkal: a materializmus és idealizmus magyarázatával és a két világnézet társadalmi gyökereivel. A nevelőmunka eredményei megmutatkoznak a különböző termelési mozgalmakban is. — Tehát az alapokat igyekszik az ifjúsági szövetség megadni tagjainak. Nincs hiba a nevelőmunka termelési eredményeivel sem. Miért nem megfeleld mégsem a fiatalok közéleti aktivitása? — Politikai, világnézeti no> velősünk célja a fiatalok közéleti aktivitásának növelése. Ösztönözzük tagjainkat a társadalmi ellentmondások feltárására és az azok megszüntetésében való aktív részvételre. A múlt évben lezajlott pártalapszervezeti választások során 63 KISZ-tag került a pártalapszervezetek vezetőségeibe, a tanácsvólasztások- kor 14 KISZ-es lett tanácstag. Ez az eredmény azonban mégsem kielégítő, mert munkánk során naponta meggyőződünk arról, hogy hiába a szilárd erkölcsi alapállás, világnézet, hiába vallják magukénak pártunk politikáját a fiatalok — a végrehajtás több aktivitást, szerepvállalást igényel. A KISZ-tagság aktivitására kihatott a gazdasági reform bevezetése is, ugyanis előtérbe került — néhol túlzottan —, az anyagiasság. Ezt tükrözik a gyakori munkahelyváltozások, másodállások. E jelenség ellensúlyozásaként biztosítottuk a szabad idő gazdag, színes programokkal teli eltöltését. Ugyanekkor mozgósítottuk fiataljainkat olyan infék-„ mények telepítésére, melyek városunk érdekeit szolgálják. — A KISZ-szervezetek kommunista jellegének fontos fokmérője, hogy mennyire biztosítja az utánpótlást a párt számára* — Tavaly 82 KISZ-tagot vettek fel a pártba. Közülük 67-et a KISZ-taggyűlések javaslata alapján. Idén harminc alapszervezetünk összesen 151 fiatalt javasolt, illetve javasol a párttagok soraiba. A szervezeti szabályzat módosítása, amely lehetővé tette a 18 éves fiatalok párttagságát, nagyobb felelősség elé állította az alapszervezeteket. Elsőként a Fonógyárban éltek ezzel a lehetőséggel, azóta nyolc KISZ-szervezet követte példájukat. Az ajánló közösségek igénylik, hogy a párttaggá nevelt fiatalok továbbra is az ifjúsági szövetségben tevékenykedjenek, hiszen — ez természetes — ők voltak a legaktívabbjai az alapszervezeteknek. Vácott a jó KISZ-munkának szép hagyományai vannak. Két éve nyerték el az Izzó fiataljai a KISZ KB vörös vándorzászlaját, tavaly a DCM, a Híradástechnikai Anyagok Gyára és a Vízmű KISZ-esei kaptak a központi bizottságtól dicsérő oklevelet. A tradíció kötelez. T. E. Tanácselnökök értekezlete a Parlamentben Dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével szerdán a Parlament gobelintermében értekezletet tartottak a fővárosi, illetve a megyei és megyei városi . tanácselnökök. Az ülésen arról tárgyaltak, hogy melyek _ a legfőbb teendők a beruházási egyensúly, az arányos fejlődés alapjainak megteremtése érdekében. Dreczin József, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese tartott vitaindító előadást. A referátumot követő vitában a tanácselnökök számos, figyelemre méltó javaslattal járultak hozzá a későbbiek során megszülető konkrét határozatok kialakításához. A tanácskozás dr. Papp Lajos zárszavával ért véget. Szüretelőgép Kísérleti „szüretelőgép” dolgozik a Budafoki Állami Pincegazdaság etyeki célgazdaságában, ahol a világhírű magyar pezsgő alapanyagát adó szőlőfajtákat termelik. A Gépkísérleti Intézetben konstruált gép úgynevezett „cséplőmódszerrel” szedi és rakja az óriási „puttonyba” a szőlőfürtöket. Befejeződtek az országu ban az ipari szövetkezetek VI. kongresszusát előkészítő értekezletek, szeptember végéig 565 ..kongresszusi küldött, 116 * megválasztott országos tanácstag kézhez kapja a meghívót, az OK1SZ választmányának és ellenőrző bizottságának beszámolóját az 1966 óta végzett munkáról. Öt esztendővel előbb még öt szövetkezet delegált egy küldöttet, most minden megválasztott delegátus két szövetkezetei képvisel. Teljesebbé vált tehát a szövetkezeti demokratizmus: az öt év előtti 290 küldöttel szemben most csaknem kétszer annyian viszik magukkal a 300 ezernél több ipari szövetkezeti tag javaslatait és vállalásait. Az öt esztendő előtti 16 milliárd forintos termelési értékről máig csaknem 30 milliárd forintra nőtt az ipari szövetkezetek gazdasági teljesítménye. Munkájukat kedvezően befolyásolta a gazdaságirányítás megváltozott rendje, a kis- és középüzemek valóban rugalmasan alkalmazkodtak a piac igényeihez, az egy foglalkoztatottra jutó kereset — évente 4,5 százalékos emelkedéssel — mintegy 25 százalékkal nőtt. , A kormány gazdaságpo- litikai és szociálpolitikai célkitűzéseinek megfelelően a fővárosi szövetkezetek az elmúlt években 60 új vidéki telephelyet létesítettek, 17 ezer dolgozónak tudtak ezáltal munkát és rendszeres kereseti lehetőséget biztosítani. A vidéki szövetkezetek szerte az országban 900 új üzemben, műhelyben 12 ezer újonnan munkába lépőnek nyújtottak megélhetést. Ipari szövetkezeteinket általában eszközszegénynek tartják és ez igaz is. Ennek oka arra az időszakra vezethető vissza, amikor sok ezer kis műhelyből útjára indujt a mozgalom. Csak az elmúlt esztendőkben — éppen a gyarapodás arányában — ért el erőteljesebb fejlődést az 1100 szövetkezet. Az 1966—70 években 3 milliárd 400 millió forintot fordítottak beruházásokra. A VI. kongresszus állást foglal a szövetkezeti ipar fejlesztési tervéről, amely szerint a következő öt esztendő alatt 9 milliárd forintos beruházással 40 milliárd forintra növelhető a termelési érték, Hinamikusan nőtt áz " árutermelés — a piaci igények hatására —, az elmúlt öt évben is. A nagyipar termelését kiegészítve, a szövetkezetek sokfajta árucikkel jelentek meg: 1966 óta 17 ezer különféle új terméket adtak a bel- és külkereskedelemnek. Jelenlegi árutermelő tevékenységük értéke meghaladja az évi 21—22 milliárd forintot. Az építőipari — elsősorban egyedi, vagy társas kislakás — termelés évente 5 milliárd forintos árbevételhez juttatja a termelő kollektívákat. Jelentős a’ szövetkezeti ipar részesedése a magyar külkereskedelmi forgalomban; a népművészeti és a ruházati cikkek, illetve a külföldi vásárokon aranyérmet nyert műszerek egyaránt benne» foglaltatnak az évi 4,5—5 milliárd deviza forint értékű termelésben. Az utóbbi időben fokozódik a társadalom érdeklődése az ipari szövetkezetek tevékenysége iránt. A fejlődést szolgáló viták és eszmecserék középpontjában többnyire az a kérdés áll: árut termeljenek-e az ipari szövetkezetek, vagy szolgáltatást végezzenek? Az egyértelmű válasz szerint elképzelhetetlen, hogy a lakosság áruellátásából akár csak 10—20 milliárd forint értékű áru ' is kimaradjon. A X. pártkongresszus " határozata is hangsúlyozza, hogy fokozni kell a szövetkezetek részvételét a választék szélesítésében, a hiánycikkek számának csökkentésében. Ugyanakkor kimondja e határozat: „Munkájuk ' középpontjába a szolgáltató ipari tevékenységet kell állítani”. Ezért zöld utat kapnak a fejlesztési tervek, hiszen jelenleg a szövetkezeti szolgáltatások értéke csupán 2 milliárd forint, tehát az eddiginél sokkal nagyobb mértékű szolgáltatásra, vállalkozhatnak a kisipari szövetkezetek. J. U r Mérleg- kongresszus előtt