Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-05 / 234. szám

1971. OKTOBER 5.. KEDD MSI KfCttl Mathiász jelszava A harmadik korszak Szentendrén Megjött az eső, de november elejéig szeretnék elhúzni a szü­retet; a minőség ugyan már országszerte jobb a tavalyinál, de ha még egy hónapig érlel a napfény, persze, hogy tovább nőhet a cukorfok. Az idén 18 hold szőlő fordult termőre a Mathiász János Termelőszö­vetkezetben, s mivel 65 hold már eddig is termett, 1500 mázsa szőlőre számítanak. Tanulmányút Franciaországban — Szép eredmény — tűnő­dik Hornyok Jenő, az elnök. — Kiváltképpen, ha meggon­doljuk, hogy tavaly jégverés érte, ami rendszerint visszave­ti a szőlőt Tizenegy é"?e elnöke a szö­vetkezetnek Hornyák Jenő, aki a termelőszövetkezeti szövet­ség rendezte tanulmányúiról tért meg a minap. Franciaor-* szág'ban jártak, az ottani ál­lattenyésztést szemrevételez­ték. Szükséges is ez, hiszen a tsz negyedik ötéves tervének végére 3800 literes fejési át­lagot kíván elérni; igaz, hogy ebben az Állattenyésztési Ku­tató Intézet programja is se­gítségükre van. Szarvasmarha, juhászat — ez adja állatte­nyésztésük keretét, de a beru­házásokhoz megannyi előfel­tétel szükségeltetik: a Réti dűlő vízrendezése, a talajja­vítás éppúgy idetartozik, mi­ként a fejlesztési összegékelő­teremtése. — Márpedig a mezőgazda­ságból ittlétem 11 évében a legkiugróbb évi tiszta nyere­ség is csak 750 ezer forint volt — így az elnök. Köztudott, hogy. a mezőgaz­dasági felvásárlási árait vi­szonylag alacsonyak, nem elégségesek a bővített újrater­meléshez. Ezt nevezik agrár­ollónak, amit általában a gaz­dasági kör kitágításával igye­keznek ellensúlyozni a terme­lőszövetkezetek. Ez történt Szentendrén is, ahol az emlí­tet^ alacsony mezőgazdasági nyereség ellenére is szinte évente 10 millió forintra rúg a beruházások összege! Lesz-e tilalomfa ? Most, hogy az egységes szö­vetkezeti törvény bizonyos mó­dosításokat is kilátásiba he­lyez, magyarán tilalmi lista várható az ipari munkák egy- némelyikére, némi nyugtalan­ságot észleltem Szentendrén éppúgy, miként a minap zá­rult. c eglédi agrártalálkozón. Az efféle gondokra egyértel­műen kimondható: nincs ok különösebb nyugtalanságra! Mert lássuk például, miként alakul majd Szentendrén ez a •kép. Ismeretes, hogy minded­dig sok olyan munkát is a ki­egészítő üzemág keretébe utal­tak, s tartottak' nyilván, amely nagyon is okszerűen követke­zik a hagyományos mezőgaz­dasági tevékenységből. Nos, mostantól az élelmiszergazda­ság vertikumába sorolandó például a tsz két pesti zöld­ségboltja, szentendrei kisáru- háza — ahol tejet, húst, bort és zöldséget kínálnak —, épp­úgy, miként mondjuk a ba­romfivágóhíd, ahol a barom­fitenyésztés folyamata lezá­rul. De kifejezetten ipari mun­kát is vállal a tsz — ebben mi a várható fejlemény? Ha szer­ződéses alapon, vagyis az ipar megrendelésére készül a ter­mék, úgy semmi baj. Márpe­dig a lakatosüzem a MÁV- nak,, a Budapesti Mezőgazda- sági Gépgyárnak dolgozik, a gumiüzem szintén ez utóbbi­nak, a gombüzem a Kozmeti­kai és Háztartásvegyi Gyár­nak és így tovább. — Igen, igen, de nem min­degy, mekkora lesz majd az elvonás — morfondírozik to­vább az elnök, s mit tehetek hozzá? — Megértem változat­lan kétségeit. A végleges arányok Ha azonban, miként minden jel arra mutat, a népgazda­sági igények január után is egybeesnek a tsz-ek érdekei­vel, úgy aligha kell módosí­tani azt a biztató koncepciót, amelyet a negyedik ötéves tervben kíván megvalósíta­ni a gazdaság. Úgy nevezik Szentendrén ezt a programot, hogy „harmadik fejlesztési ciklus”. Miért éppen a harmadik? íme, a menetrend: az első­ben a hajdani kis parcellák­ból egybefüggő gyümölcsöst, szőlőt alakítottak ki, .majd 1967—70 között nagymérvű beruházásokra került sor. Fő­leg ennek köszönhető, hogy a szövetkezet 1967. évi 18 mil­lió forintos közös vagyona 1970-ben már 53 millióra emelkedett. A harmadik — némi túlzással — korszak a tsz végleges profilját igyek­szik majd megszabni. így, ki­váltképpen helyesen, s az or­szágos törekvésekkel egye­zően, az úgynevezett alapte­vékenység fokozását tűzték ki legfőbb célnak, amit az élelmiszerek földolgozásával óhajtanak kiegészíteni. A tennivalók nyelvére le­fordítván ezt az elvet: Szent­endre múltja arra is kötelez, hogy újabb, mégpedig két éve nemesített borszőlő faj­tákat telepítsenek. Megdup­lázandó a szarvasmarha-állo­mány. Ha r^iggondoljuk, hogy ez az ágazat ma még országosan alig-alig gazda­ságos, úgy nyilvánvaló: csakis az ipari munkák be­vételeiből tudnak ide pénzt előteremteni. S ha lesz több állat, több takarmány is kell! „Megkérdezésünk nélkül..." Olyan termelésszerkezeti vál­toztatást terveznek tehát, hogy a kenyérgabona terhé­re növeljék a takarmányte­rületet. Ami a zöldségter­mesztést illeti: a mai mér­tékben kívánják folytatni, ám a fólia alatti termesz­tést . bővítik, vagyis bizo­nyos korszerűsítésre itt is sor kerül. Dióból szinte pél­dátlanul nagy, 34 hektáros terület fordul termőre a tervidőszak végén, s jóllehet rózsatermesztésük mennyisé­ge nem változik, piacképe­sebb fajtákkal cserélik föl a maiakat. Tallózásom többi passzusá­val rímel, hogy kitekintvén az elnöki iroda ablakán, ró­zsaszedőket látok. — Hat hold rózsa termése kerül a VIRÁGÉRT pesti üz­leteibe — világosít fel Hor­nyák Jenő, aki alighanem jól elsajátította, s a tagok és al­kalmazottak körében is meg­valósításra propagálja a szö­vetkezet névadójának, Ma­thiász Jánosinak híres jel­szavát: „A titok kulcsa nem lehet más, csak a szakadat­lan munka és kitartás’’. Végül valami bosszúságról szeretnék hallani. — Az egyik, vissza-vissza- térő bosszúság: a vállalatok úgyszólván azt csinálnak a területükön, amit akarnak. Legutóbb például 25 kutat fúrtak megkérdezésünk nél­kül; de még a városi taná­csot sem érdemesítik valami értesítésre... Keresztényi Nándor KISMAROS Átadták a társadalmi munkában épült iskolát Vasárnap délután három órakor felavatták a kismaros! négy tantermes iskolát. A hat­ezer társadalmi munkaórával 1 millió 400 ezer forintba ke­rült az épület Volt, aki tíz- tizankét vasárnapját töltötte az iskolaépítésnél. Külön meg­emlékeztek két lelkes nyugdí­jas társadalmi aktíváról, Be ja Lőrincről és Liebhardt József­ről. De mindenki egyöntetű véleménye szerint a legltö-bbet Krebsz József tanácselnök tett az új iskoláért. Nem volt olyan vasárnap, amikor ne lett volna a társadalmi munkások között. Dr. Vida Gyula, a járási hi­vatal vezetője elmondta az ün­neplőknek, hogy jóvíal kisebb lenne a megyei tanács és a járási hivatal gondja, ha min­denütt olyan lelkes emberek laknának, mint Kismaroson. Osztrák idegenforgalmi szakembereket vár Ráckeve, Apajpuszta és a Dunakanyar A hazánkba irányuló osztrák idegenforgalom az idén to­vább emelkedett. A tavalyi hasonló időszakhoz viszonyít­va, mint azt Örsy Pál, az IBUSZ bécsi kirendeltségének vezetője az MTI bécsi tudósí­tójával közölte, az emelkedés mintegy 20—25 százalékos. Október 2-án, szombaton pél­dául két különvonaton a Zentral Sparkasse 1700 dolgo­zója utazott fővárosunkba. Az újabb igények felmérésé­re október 11-én osztrák uta­zási irodák vezetőinek és szer­vezőinek népes csoportja uta­zik hazánkba. Budapest, a Dunakanyar, Apajpuszta, Ta­ta, Ráckeve, Kalocsa, Szek- szárd, Pécs, Harkány, Siklós, Keszthely, Balaton körüli uta­zás és Székesfehérvár az úti­program. Üj vonása is van a hatónk­ba irányuló osztrák ■idegenfor­galomnak; amíg korábban el­sősorban a Balaton vonzotta az alpesi turistákat, újabban Budapest vette át a vezető he­lyet. Évente kétszer hirdetik meg a pedagógusállásokat Miniszteri utasítás a pályázati rendszer módosításáról A művelődésügyi miniszter szabályozta a pedagógusállá­sok betöltésének pályázati rendszerét. Az utasítás ki­mondja a pedagógus munka­köröket, ideértve az igazgatói és igazgatóhelyettesi feladat­SZÜRET Szinte az egész utca kinn állt vasárnap Szadán a kapu­aljakban, mikor a színes menet zeneszóval elvonult. A Székely Bertalan általános iskola tanulói szüreti mulatságot rendez­tek a községi művelődési házban, de előzőleg lovaskocsikkal s gyalog bejárták az utcákat, invitálták a lakosokat a mulat­ságra. (Gábor Viktor fotó) körök ellátását is — meghatá­rozott esetek kivételével — va­lamennyi alsó- és középfokú oktatási intézményben nyilvános pályázat útján kell betölteni. Az álláshelyeket évenként két­szer, a Művelődésügyi Köz­löny február közepén és május közepén megjelenő számában hirdetik meg. A pályázati kérelmet a pá­lyázónak a hirdetmény meg­jelenésétől számított tíz napon belül kell benyújtania. A működő pedagógusok és a más pályán alkalmazott, pe­dagógus képesítésű dolgozók egy, a végző hallgatók pedig két álláshelyre pályázhatnak Az' elbírálásról a pályázókat^, azok munkáltatóit — végző hallgató esetében a felsőokta­tási intézményt — az évi első pályázatkor március 31-ig, a második pályázatnál pedig június 25-ig értesítik. Az első meghirdetés, alkal­mával elfogadott pályázat alapján az állást elfogadó pe­dagógus vagy végző hallgató ugyanábban az évben a má­sodik alkalommal meghirde­tett állásokra nem pályáz­hat ... Kis egészségőrök Megfiatalodik a hazai ifjú vöröskeresztesek gárdája. A Magyar Vöröskereszt bizalmat szavazott a 7—10 esztendős kisdobosoknak: saraikból is több százan léphetnek be a következő hetekben az ifjúsá­gi Vöröskereszt újonnan szer­vezett kis egészségőr csoport­jaiba. HIVATALOS ÜGYESKEDŐK N em, nem azokról van szó, akik egy-egy vál­lalat neve mögé búj­va, hivatalos papírokat, bé­lyegzőket felhasználva pró­bálják megsütni kisebb-na- gyobb — legtöbbször na­gyobb — pecsenyéjüket. Ténykedésüket végüÜs a hírlapok bűnügyi rovata — vagy éppen a televízió Kék fény műsora — nyugtázza, a fizetséget pedig a bíró­ság adja ki. Csalók, üzér­kedők, jogtalanul kereske­dők, szélhámosok ocsúját könnyű a tisztességesek bú­zájától elválasztani, oly’ nyilvánvaló a különbség. Nehezebb a dolog akkor, amikor tisztes szándék, jó akarat, becsületes igyeke­zet siklik rossz útra, nyúl csorba eszközökhöz. Sajnos, nem ritka eset ez, s gya­korisága mellett rejtettsé- ge — mert hisz’ a törvény, a jog formáján nem esik sérelem — hordja magában a veszélyt. Azt, hogy bele­törődünk, tudomásul vesz- szük. Történt, hogy az egyik vállalat öregecske műhely­csarnokának teteje megrop­pant. Kérlelés, szaladgálás, rimánkodás, mert a csar­nokban termelni kell, nem állhatnak le a gépek, nem tétlenkedhetnek' az embe­rek. A tetők reparálásában jártas cégek hümmögtek csak. Nem nagy munka, ta­lán ha két hétre futja. No meg az anyag, a fölvonulás, emelőbíka építése... Vé- gülis az egyik cég osztály- vezetője kibökte: ha a meg­rendelő sürgősségi felárat fizet, akkor megcsinálják. Mi mást tehetett volna a szorult helyzetben levő igazgató? Mint mondta, ■akár az ördöggel is szövet­séget köt, csak a csarnok teteje meglegyen. S itt még nem is az ördöggel kellett szövetkeznie, csak ... Csak tudomásul vehette, hogy kihasználják szorult hely­zetét: olyasmiért vasalnak be tőle több pénzt, aminek fejében a másik vállalat semmit sem ad. Mégis, fi­zetett. Bárki mi mást tehe­tett volna? E rről van hát szó. Azokról a vállalati emberekről — hol az igazgatóról vagy a főmér­nökről, hol osztályvezető­ről, ápiforgalmi vagy ter­melési előadóról — akik nem a maguk zsebébe saj­tolják, édesgetik ki mások­tól a forintot, hanem, vé­lik, cégük javát szolgálva. E furcsa és veszélyes — a Vállalat megbízhatóságára rossz fényt vető, a pénzt és az alapjául szolgáló árut vagy szolgáltatást különvá­lasztó — nézőpont üzleti sikerré avatja a számlák­hoz hozzácsapott ilyen meg amolyan felárakat, ügyes nyereségnövelő ma­nővernek tünteti fel a silá­nyabb termék magasabb osztályba sorolását és él- sózását, haszonnak könyve­li el a bajba jutottól beva­salt többlet forintokat. Ne­ve persze mindig van a kacskakezű, sántalábú gye­reknek. Hol sürgősségi fel­árnak, csomagolási pótlék­nak, hol nehéz körülmé­nyek között végzett szere­lésnek, különleges techno­lógiának, előre nem látha­tó pótmunkáknak hívják, ezer más mellett. Mert sok- nevű gyerek ez, ám ettől még mindig kacskakezű, s mindkét lábára sánta. Lát­ják, tudják ezt azok is, akik úgy tesznek, mintha nem vennék észre, s habo­zás nélkül ellenjegyzik a számlákat, ütik rá a stemp- liket. Ha látják, tudják, miért nem kiabálják világ­gá, hogy rút a gyerek? Mert holnap, meg holnapután is ugyanazon az ajtón kell kopogtatniuk, s ha előtte való nap kibeszélték a csúf­ságot — ami esetleg , föl­keltheti a minisztériumi, banki revizorok figyelmét — vajon bebocsátják-e őket? Ma még a monopolhely­zet, a termékek egy részé­nél, a termelői kivitelezői kapacitásoknál meglévő szűkösség szinte kínálja az alkalmat arra, hogy vasta­gabban fogjon a ceruza, az összeadásba, szorzásba olyan tételek is bekerülje­nek, amelyeket a formai jog szerint nem, valójában azonban annál inkább ki­fogásolni lehetne, ha... Ha a megrendelő — a munká­ra, termékre, szolgáltatásra szerződő — válogathatna a cégek kínálata között, ha nem a kényszer sarkallná, ha nem kínlódna kutyaszo­rítóban. Fizeti hát inkább a többet, szemet huny a követel ődzés fölött, mert még többet vesztene — megakadt munka, félbeha­gyott termék, késedelmes szállítás fejében — ha más­ként próbálkozna. Így az­után szó nélkül kiegyenlí­tésre kerülnek a lakásépí­tésekhez, az öntvénystóllí- tásokhoz, az elektromos félkész termékekhez hozzá­csapott összegekkel fölke­rekített; számlák, hogy a le­hetséges sok közül csak hármat említsünk. Szó nél­kül, mert holnap is... J ól teszik ezek szerint az élelmesek, hogy — az üzemekben, válla­latoknál sűrűn használatos fogalmazással élve — meg­ragadják a lehetőséget? Az erkölcs oldaláról nézve — s aligha kell bizonygatni, hogy miért — semmikép­pen. Ugyanazon szülő, a népgazdaság két gyereke kerül szembe egymással, mégpedig nem jogos érde­kek alapján, hanem az el­térő helyzet miatt. Persze, még itt is bumerángnak bi­zonyulhat az ügyeskedés, mert ma nekem, holnap ne­ked... Talán a gazdasági haszon menti, magyarázza az erkölcsön esett csorbát? Nem, nem és nem! A vál­lalat nem néhány hétre ki­nyitott zöldségesbódé, nem egy szezonra vállalt gebin, ahol az eladó úgy véleke­dik, utánam a vízözön. A vállalat nevében ügyeskedők a vállalat iga­zi érdekei ellenében csele­kednek. A legfontosabbat, a cég hitelét, rangját, tisz­tességét, azaz megbízható­ságát viszik vásárra, her­dálják el — végső soron — fillérekért. A holnapot meg a holnaputánt tékozolják, bár úgy vélik, jót tesznek. A gazdasági körülmények változnak, a monopolhely­zet múlandó dicsőség, ahogy a bizonyos termé­kekben, kapacitásokban meglévő hiány sem örökké tartó. Aki gondol a holnap­ra, az ma nem tesz úgy, h-ogy abból holnap hátrá­nya legyen. Ezt feledik él a vállalat nevében, de a vállalat ellenében eljáró, ügyintéző, szerződést kötő, döntő, aláíró emberek. S ezért hat majd meglepetés­ként számukra, ha a mai több holnapra meg holnap- utánra elapad, ha a többől — az így szerzett többől — rangban, becsületben, üzle­ti hitelben, azaz pénzben is kevesebb lesz. Mészáros Ottó 1975-ig 300 adó-vevő a BKV-nál A fővárosi tömegközlekedés két • alapvett) követelménye, hogy a legnagyobb forgalmú útvonalakon biztosítsa a jár­művek menetrendszerűségét és az ettől való eltérés a leggyor­sabban érzékelhető legyen, megbízható információk alap­ján. Ehhez a kétoldalú kapcso­lathoz elengedhetetlenül szük­ségesek az URH-készülékek. Jelenleg a Budapesi Közleke­dési Vállalat 80 ilyen készü­lékkel rendelkezik — jármű­veken, műszaki segélykocsi.» kon, állomásokon alkalmaz-* zák. Az URH-programban 1975-ig összesen 300 URH adó­vevőt szerez be a Budapesti Közlekedési Vállalat. I L 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom