Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-05 / 234. szám

4 "“V^f/rfop 1971. OKTOBER 5„ KEDD KÖNYVESPOLC » Először magyarul TV-FIGYELŐ Kis nép vagyunk. Nyelvün­ket néhány millióan beszéljük, s e néhány millióból, akik a magyart valljuk anyanyel­vűnknek, csak kevesen mond­hatnak sajátjuknak még egy vagy több idegen nyelvet olyan fokon, hogy azon élvezni tud­ják más nemzetek, nyelvterü­letek művészetét-irodalmát. Ha el akarjuk juttatni e mil­liókhoz az emberiség írott kul­túrájának a legjavát, azt előbb magyarra kell fordítani. Sok helyen, sokan megálla­pították már, hogy kevés kul­túra dicsekedhet mennyiség­ben és művészi értékben mér­ve egyaránt olyan jelentős for- dításos irodalommal, mint, sa­játos helyzetéből adódóan, . a mienk. Arany János tói, a nem­rég elhunyt Devecseri Gáborig vagy az éppen a nápokban 70. születésnapját ünneplő Csuka Zoltánig, irodalmunk sok nagyja munkálkodott és mun­kálkodik más népek irodal­mának megszólaltatásán ma­gyar nyelven. A ma is munkáik cd ók kö­zött Képes Géza műfordítói tevékenysége külön tanul­mányt érdemelne. Itt azonban csak a Magvetőnél megjelent Először magyarul című új kö­tete ismertetésére van lehető­ség. Meghökkentő vállalkozás a Képes Gézáé. Hosszú évek koncepciozusos kutatásainak, felfedezéseinek eredménye a majd háromszáz oldalas kö­tet Hatezer éves ugariti eposz és mai manysi költő versei De még ezeknek a rétegek­nek a helyzete sem volt so­ha annyira kilátástalan, mint a hajdani cselédeké. A cse­lédség alkotta a szegénység poklának utolsó bugyrát. Sz. Lukács Imre könyve, a Szegények krónikája (Kossuth Könyvkiadó) joggal tekint­hető a cselédség balladájá­nak. Hősei, történetük kez­detén a világ legesendőbb párái. Pölösné 1945 tava­szán csak úgy tudja megtar­tani a pár hold juttatott föl­det, hogy a nagygazda szán­tótraktora elé veti magát. S tíz évvel később, 1956 ok­tóberiben Nemes Lajos vas­villát lök az emberek mellé­nek, akik szét akarják haj­tani a közösből a marhát. Pedig a nyomor ötvenhat őszén majdnem ugyanolyan feneketlen, mint negyvenöt tavaszán volt. A viszonylagos jómód csak lassan köszönt be az egykori cselédekhez. És később. De beköszönt. Valami azért mégis tör­tént negyvenöt és ötvenhat között ezeknek az emberek­nek az életében is. Ezt a va­lamit Sz. Lukács Imre ké­pes volt észrevenni. És ké­pes volt ábrázolni. A Szegények krónikájában tanúi lehetünk egy társadalmi réteg minőségi forradalmá­nak. Annak, az időben hosz- szú, ellentmondásaiban bo­nyolult folyamatnak, amely­ben a nincstelen nép eljut „az egyig a semmitől”. S ez az „egy” már nemcsak meny- nyiségi, de minőségi változást is eredményez. Akik képtelenek ezt a rej­tett változást megérezni, fel­fogni, sohasem fogják meg­r a két véglet. S a végletek kö­zött szabadon csapong a köl­tő érdeklődése. Először olvas­hatjuk magyar nyelven a Gesszer kán kalandjait fel­jegyző burját-mongol hősi éne­ket, az ég és föld elöntetésé- ről szóló vogul ősmondát, az ezeréves Abu Száid négysorait, Frangepán horvát főúr népi barokkdalait. Külön figyelmet érdemel a közel ötszáz sort kitevő Ó-egyiptomi költészet ciklus. A fordító számos olyan verset, részletet, motívumot „tár az olvasó elé”, amelyek hitelesen bizonyítják: az európai kultú­ra ősanyjának tekintett görög kultúra, irodalom sokat me­rített az egyiptomi kultúrából, irodalomból. Több ezer éves múltra te­kint vissza nyelvrokonaink, manysik (vogulok) költészete. Az ég és föld elöntetésének emléke című elbeszélő költe­mény a vogul hősi ének leg­ősibb korából, az anyajogú társadalom virágzásának ide­jéből való, tehát legalább hat­hétezer éves. Udmurt nyelv­rokonaink irodalmából A Kal- mes hősök címmel egy hősi énekkel, s huszonhárom nép­dallal ajándékoz meg bennün­ket Képes Géza. Kötete befejező, negyedik ciklusában mai költőktől állít össze pazar csokrot. E csokor­ból különösen üde színfolt J. Sesztalov fiatal manysi köl­tő kilenc verse, s a finn P. Saaritsa négy költeménye. Eíhunyt Tarr István Muitkáesy-díjas szobrászművész Vasárnap tragikus hirtelen­séggel — autóbaleset követ­keztében — elhunyt Tarr Ist­ván Munkácsy-díjas szobrász- művész. Tarr István 1910-ben Buda­pesten született, tanulmányait Bory Jenő növendékeként a Képzőművészeti Főiskolán vé­gezte, először 1938-ban jelent­kezett alkotásaival kiállításo­kon, ezt követően számos tár­lata volt. Elsősorban igényes, magas színvonalú kisplaszti­kái tették ismertté nevét, nem­csak a műértők, hanem a kép­zőművészet iránt érdeklődő közönség körében is. Szfobrai az ország legkülönbözőbb köz­tereit díszítik. Kiemelkedő al­kotásai közé tartozik Zrínyi Miklós portréja, Eger vár vé­dőinek domborműve, József Attila máké'. szobra — az 1919-es salgótarjáni és kispesti felszabadulási emlékmű. ★ Tarr Istvánt, a Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alapja és a Magyar Képzőművészek Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. Ebben a hónapban is több érdekes, színvonalas filmpro­dukciót láthatnak á tévé­nézők. Négyrészes NDK-film- sorozat állít emléket a spa­nyolországi polgárháború hő­sének, a nemzetközi brigádok egyik vezetőjének. Megkezdik Zord folyó címmel Siskovma- gyarul is megjelent regénye ötrészes tv-változatának vetí­tését is. A film a nagy család- regények hagyományait kö­vetve, epikus módon elevení­ti fel a cári Oroszország vilá­gát, egy kereskedő-dinasztia sorsát ábrázolva. Régebbi, nagysikerű ma­gyár film, a Karinthy Ferenc regénye nyomán rendezett „Budapesti tavasz" Hs a nézők elé kerül. Különleges élmény­nek ígérkezik Franz Kafka Értekezés egy akadémián cí­mű elbeszélésének nyugatné­met tv-változata. Az egysze­mélyes drámában egy majom A Kalevala és közvetítése. Gúnyoros tréfák és fejet haj­tó tisztelet végleteit egyaránt vonzó vállalkozás Kazimir Ká­roly Körszínháza, mely nyár­ról nyárra újabb irodalmi ih­letésű produkcióval lepi meg közönségét. Közülük egyike a legsikeresebbeknek a finn népi eposz színpadra teremtése. Szinte kötelező volt hát a te­levíziós közvetítés, bár más­felől az előadás jellege és kö­rülményei nem sok jót ígér­tek. Színpadon csak részletei je­leníthetők meg a műnek; a kamerák látószöge pedig csak a részletek részleteit hozza otthonunkba. Elvész hát a tömegmozgás látványa, az a közösségi ihletés, amit a csak­nem körülülhető színpad köz­vetít a mai nézőnek. Az elve­szett tágasság helyett nem kapunk igazi bensőséget, mert csak kukucskálni tudunk a szereplőkre. A közvetítés a nehézségek ellenére a legtöb­bet nyújtotta, amire a körül­mények folytán képes lehe­tett. meséli el emberré válásának történetét... Ugyancsak az abszurditások világába kalau­zol a Tetovált férfi című csehszlovák film. A krimikedvelőkmeik szerez örömet a tavalyi mozisiker, a Gyilkos a házban van című magyar film műsorra tűzése. A rendező Bán Róbert. A da­liás nyomozó szerepében is­mét feltűnik a közkedvelt Kloss kapitány, azaz Stanis­law Mikulsky. — A Sebastien és a Mary Morgane című so­rozat helyett az amerikai Bo­nanza hódítja majd meg a legfiatalabbakat. Tizenhárom részes lengyel rövidjátékfilm- sorozat is kezdődik: „narráto­ra”, Jutka professzor egy asz- táltársaság számára tanulsá­gos történeteket mesél, ame­lyek sorra meg is elevened­nek a képernyőn. Ez a példa is érv lehet ab­ban a vitában, mely a televí­zióra alkalmas darabok pon­tosabb meghatározását érzi szükségesnek, és — tegyük hozzá — a „tv-re alkalmazás”, vagyis az előadás képernyő­je igazított változatának meg­teremtése mellett kardosko­dik. Egy férfi és egy nő. Tömeg­siker és cannes-i nagydíj ta­lálkája egy filmnél... Mi a titka Claude Lelouch rende­zésének, mely a közönségfilm és művészfilm ellentétesnek ítélt fogalmát kibékítette? A megfejtés a mű erőteljes ér- zelmessége, mely egyfelől biz­tosan hódít a meghatódni vá­gyó szívekben, másfelől ti­tokban kielégíti fennkölt el­mék elfojtott érzelem-vágyát: bravúrosan elegáns, könnyed mozgású képsoraival, a művé­szi igénynek is menlevelet ad­va. Nyilván nem ilyen ravasz­di matematikával, de a ren­dező végül is mindvégig mű­vészet és giccs határán egyen­súlyoz. „Művészi giccset” te­remt, azaz felhasznál minden bevált hatóeszközt (gyerek, kutya, veszély, bánat, zene), de kétségkívül a mesterség legjobb szintjén fogalmaz. Ki­tűnőek a főszereplők, s a ma­gyar hangok közül az előző napon lobbanékony Lemmin- kejnenként vitézkedő Mécs Károly érdesebb hangszínét érzékenyen illesztette a hör- gő-ziháló versenyautók közt is mimózalelkűnek maradt, Jean-Louis Trintignant — ala­kította hőshöz. Sébastien. Két lassú sod­rású történet hömpölyög pár­huzamosan a vasárnapi mű­sorokban. A lassúság türel­metlenséget szül, sokakból végső soron elutasítást. Ró­zsa Sándorról későbben szó­lunk, és a visszavonhatatla­nul kamaszkorba lépett Sébas­tien fölött sem mondunk gyászbeszédet. Búcsúja alkal­mából mégis fel kell hoznunk valamit védelmére. Való igaz: fele ennyi folytatás is bősége­sen elegendő lett volna a tör­ténet kibontakoztatására, de a helyzetteremtés tagadhatat­lanul igényes. Befelé nézésre készteti a figyelő gyermek- szemeket, olyan távoli fel­nőtt bánatok és furcsaságok megértésére, melyek izgalom­ban s titokzatosságban nem maradnak el a látványos ka­landoktól, csupán — emberib­bek amazoknál. S ez a tény az aggasztóan hiányzó hazai ifjú­sági filmsorozatok szempont­jából is tanulságos. Hátha „fel lehetne találni” olyan filmet, mely egyesíti a lélek­tani realitást a feszültebb cse­lekményvezetéssel ... Röviden. Csak dicsérni le-' hét a monitort, amiért az év­forduló alkalmával foglalko­zott a nürnbergi perrel. Az­óta nemzedékek nőttek fel a körülmények tüzetesebb is­merete nélkül, a kortársak emlékezete is megfakul, né­melykor pedig gyanúsan el­torzul. Nem ártott hát a jo­gász tárgyilajgos szemével visszapillantani a történelem­ben egyedülálló, nem bosz- szút álló, hanem igazságot szolgáltató perre. A szombat esti Coppélia-be­mutató nem “szolgált különö­sebb újdonsággal, de szolid előadásban közérthető mű­vet tolmácsolt. Ma délután megkezdődik a Magilla gorilla című rajz­filmsorozat, este Ibsen Nórá­jának előadását láthatjuk a kecskeméti Katona József SzínházbóL A szerdai film­esztétikai adás tárgya, a Kör­hinta című magyar film, a fiátal Törőcsik Marival és a feledhetetlen Soós Imrével, a főszerepben. Este kezdődik a Lehetőség és valóság című riportfilmsorozat vetítése, melyről már hírt adtunk. A péntek esti főműsor, a Buda­pesti Művészeti Hetek újabb bemutatója, A Danaida című tv-film, melyet Szabó Magda saját regényéből alkalmazott képernyőre. Lehotay-Horváth György Vendégjáték-csere A bécsi Volkstheater és a budapesti Vígszínház vezetői még az év elején megállapod­tak: a két színház vendégjá­ték-cserével is erősíti kapcso­latait. A magyar társulat no­vember 13-án és 14-én a Test- őr-rel és az Adáshibá-val mu­tatkozik be az osztrák főváros közönsége előtt, az 1500 szemé­lyes Volkstheaterben. A bécsi művészek a jövő év tavaszán vendégszerepeinek a Vígszín­házban. Szegények krónikája A szegénységnek is vannak fokozatai, „bugyrai”, akár a pokolnak. E fokozatok kö­zül a legelviselhetőbb, azt hiszem, a tisztes szegénység. Sokan átéltük és élik ma is ezt az állapotot, amikor a csa­ládnak csak a betevő falatra, ruhára, lakásra, tüzelőre jut, szűkösen, s szórakozásra, mű­velődésre, üdülésre, divatra már alig, vagy egyáltalán nem. Ismerjük a nyomor más formáit is, a munkanélküli­séget, a háborúban kereső nélkül maradt családot, a há­ború alatti, háború utáni nincstelenséget, az elemi kár okozta csapást, amelyek, ha csak időlegesen is, a társa­dalom széles rétegeit taszítot­ták a szegénységbe. érteni az utóbbi másfél év­tized nagy változásait sem. E könyvben a szegények életének nagy fordulása bal­ladái tömörségű költészetté forrósodik. Mert, bár műfa­jára nézve ez a mű a szo­ciográfia és az elbeszélő pró­za ötvözete, valójában nagy­lélegzetű vallomás. Minden álpátosz, zengzetes fenköltség nélkül. Ezért emberi, és ezért igaz. Sz. Lukács elkötelezett író. A hajdani szegények, a meg- kínlódva-boldogulók króniká­saként mutatkozik be első könyvében. Maradjon is meg annak, akinek indult. Petrovácz István TESTVÉRMEGYÉNK, OMSZK (I.) Szíbír Az elmúlt hetekben — mint la­punkból is ismeretes —, az SZKP omszki területi bizottságának meghívására öttagú Pest megyei pártdelegáció járt Omszkban, Cservenka Ferencnének, a megyei " pártbizottság • első titkárának ve­zetésével. Ezúttal viszonozták omszki testvérmegyénk küldöttsé­gének júliusi látogatását. A köl­csönös látogatások a testvérme­gyei kapcsolatok felvételét és ápo­lását szolgálták. A Pest megyei küldöttség tagja volt Maróthy László, a szentendrei városi párt- bizottság titkára is, akinek útiél­ményeit a mai naptól folytatások­ban közöljük. A TI—134-es tízezer méter magasan, óránként közel ezer kilo­méteres sebességgel fogyasztja á Moszkva—Omszk közötti három és fél ezer kilométeres utat. Megszó­lal a hangszóró — a légikisasszony bejelenti, hogy Szverdlovszk fölött repülünk, gépünk most hagyja el Európát. Mind az öten először lé­pünk Ázsia területére és Szibériába, amely maga is kontinensnyi terület. Ritkulni kezd a felhőzet, feltűnik a föld — az erdők és tavak váltakoz­nak. Rengeteg apró tavat látni. Ez már Szibéria. Ez a nagy földrész egy ugor törzs­ről kapta nevét. A törzset szibimek nevezték. Viselte Szibéria a Sötétség Országa nevet is, Marco Polo így említi. Omszkbdn azt hallottam, hogy tatárul Alvóföldnek hívják. A Szibir elnevezést — perzsa, kínai, nyugati fővárosok szerint már régen elfogadta a világ, s oroszul ma is így nevezik. Történetéből azonban kevés ismert. Mindössze néhány száz év. A mai ismereteink a 15. századdal, Szibéria meghódításának kezdetével egyidősek. E hódításnak vezéralakjai a Sztraganov keresked őcsalá d egy­mást követő generációi és legendás hőse, Jermak kozák vezér. Jermak emléke ma is elevenen él. Ott- tartózkodásunik alatt nemegyszer hallottunk róla szóló dalokat. Szibéria meghódítását mérhetetlen kincsei inspirálták. Először — a 17— 18. században — a prém vonzotta ide a hódítókat, kereskedőket. Máso­dik az aranyláz korszaka, amely az 1800-as évek története. Üjabbkori históriája pedig az iparosítás korsza­ka, ami a múlt század végével kez­dődik. Sajátos utat járt a társadal­mi fejlődés ezen a földrészen. Meg­jegyzendő markáns társadalmi vo­nás, hogy Szibériában ismeretlen volt a jobbágyság intézménye. Ami­kor a cár 1861-ben eltörölte a job­bágyságot — Szibéria már a kapi- talizálódás útját járta. A cár — mint ismeretes — ide száműzte az orősz nép legkiválóbb fiait, azok száműzetésük helyén taní­tották az embereket, terjesztették a kultúrát. Szibéria így vált a szabad­ság szerető emberek földjévé. A szovjet hatalom megteremté­sével együtt íródott legújabbkori története. Ma pedig a Szovjetunió fejlődésének egyik szimbóluma, a Szovjetunió jövőjének hordozója. Erre a területre jöttünk. Ennek egy kicsi, de jellemző részét, Omszk megyét volt módunk meglátogatni. Még Moszkvában, a vnuikovói repü­lőtér várótermében, egy hatalmas térképen kísérőnk, Zsarinov elvtárs bemutatta Omszk megye területét. A 4—5 négyzetméternyi atlaszon alig gyermektenyérnyi a megye, de valóságban másfélszer nagyobb, mint Magyarország. Az Omszki OMaszt, az Orosz SZSZSZK egyik megyéje, 3 Nyugat-szibériai Alföld déli ré­szén terül el. Területe 141 ezer négy­zetkilométer, és egymillió-küenc- százezer ember lakja... S míg erre gondolok, a repülőgé­pen kigyullad a lámpa. Kérik a biz- tosítóövek becsatolását, a dohányzás mellőzését. Omszk légi terében já-, runk, nemsoká földet érünk Ázsiá­ban — Szibériád földön. A gép alacsonyan köröz a város fölött, alattunk az Irtisz és a ki­sebb Omi folyó. Az Irtisz partján hosszan elnyúló a város. Hatalmas ipari létesítmények rajzolódnak ki. Földet érünk és a szibériai hi­deghez öltözött felöltős, kalapos Pest megyei delegációt plusz 27 Celsius fokos meleg — és még melegebb ba­rátság fogadja... Maróthy László MEGÉRKEZÉS OMSZKBA Kloss kapitány mint magyar nyomozó K Űj sorozatok a tv filmprogramjában \ k t

Next

/
Oldalképek
Tartalom