Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-23 / 250. szám

6 Círiap 1911. OKTÓBER 23., SZOMBAT Földgázfűtés a seríéskombinátban A tápéi Tisza táj Termelőszö­vetkezetben épült fel Csong- rád megye első földgázfűtéses sertéskombinátja. Az algyői szénihidrogén medence tulaj­donképpeni szülőföldjén hoz­ták létre 50 millió forintos be­ruházással, közvetlenül annak a helynek a szomszédságában, ahol 1965 nyarán termálvíz- feltárás közben olaj tört a fel­színre. A közös gazdaság a földgáz sokrétű hasznosításá­ra rendezkedett be. Erre ala­pozták az egész komplexum fűtési energiaellátását. Ezen­kívül a fejlett kertészettel rendelkező gazdaság zöldség és takarmány szállítására egy­aránt alkalmas szárítóüzemet épített. A jószágtelepen, a fi- aztatóban és a nevelőházak­ban a téli hónapokban lég- és altalaj fűtéssel a legkedvezőbb hőmérsékletet tudják tarta­ni. — Ritka virágzás. Érdekes természeti jelenségről ad hírt levelében a dunabogdá- nyi takarékszövetkezet két dolgozója, Bonifert György- né és Knáb Mihályné; szo­katlan időpontban, most ősszel, másod virág zásnak in­dult a filodendron. Tizenötezer nap Eázós napfényben fürdő kis utca Érdligeten. A fák már egykedvűen álldogálnak a kertben, hagyják, hogy a meg-megújuló szélroham tovább vetkőztesse őket. Az idősödő, testes férfi a krizantémbimbókat vizsgálja a kerítés tövében. A Vöröskereszt Erzsébet Kórházában ahányszor valami elkészül, abban nagy része van a műhelybelieknek. Ök azok, akiknek a létéről a beteg nem is tud. Természetesnek veszik, hogy meleg van a teremben, folyik a víz, sziszeg a gáz, a konyhán főznek, a mosodában mosnak. Így a beteg. A veze­tők, a kórházigazgató, az or­vosok és a többiek azonban jó­val többet tudnak ennél. Tud­ják, hogy a pincékben eldu­gott műhelysor az intézet szí­ve. Tőlük függ, hogy lobog-e a tűz, hogy forog-e a mosógép dobja, van-e hol kifőzni a mű­szereket, áramlik-e villany a vezetékekben. Szepessy Istvánt már akkor, 1924-ban, amikor a kórháziba került, arról ismerték, hogy fáradhatatlanul kereste az újat. Az alagsorban egyre- másira születtek az újítások, így érkezett el 1944, az Alko­tás utcai kórház és Szepessy István életének nehéz idősza­ka. Hatszáz ágyon súlyos se­DIVATBEMUTATO SZENTENDRÉN Hűvös őszre Nagyszabású őszi-téli divatbemutatót rendezett Szent­endrén a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat. Az ott látott modellekből mutatunk be kettőt. Szürke-fehér-fckete mintájú, Igen divatos, fiatalos megol­dású kiskosztüm, tűzpiros rö­vidujjú pulóverrel. A szok­nyát széles, fekete fémcsatos bőröv fogja, ugyanilyen roj­tos bőrkarika díszíti a kosz­tümkabátka két zsebét. Normális hosszúságú, barna- drapp-bordó kockás télikabát, enyhén karcsúsított. Fém­csatos barna bőröv díszíti, szőrméje világos bézsszínű. (Foto: Gábor Viktor) Váci és romhányi m unkah e/yre FELVESZÜNK: lakatos, hegesxtő, villanyszerelő, valamint asztalos szak- és segédmunkásokat. Jelentkezés hetente szerdától szombatig, a GÉP' ÉS FELVONÓSZERELŐ VÁLLALAT munkaügyi kirendeltségén Vác, Május 1. u. 12. Telefon: 84—02. besültek. Tizenkét orvos és 140 munkás látta el a szolgálatot. Az ostrom alatt négy épület rombadplt, húsz megrongáló­dott. A mosoda nem műkö­dött, a kazánház, a konyha használhatatlanná vált, a nagykémény súlyosan me,gsé­rült. A beteg pedig mind több lett. Gyalog jöttek Érdről, a budai járás hegyek közé zárt falvaibái. Sérvvel, vakbéllel, lövéstől, robbanástól sérültek. Két ágyon hárman feküdtek. Végre 1945. február nyolcadí- kán belépett a lerombolt nagy­kapun az első szovjet katona. Megkezdődött a romeltaka­rítás, az újjáépítés. Néhányan közülük, akik még ma is a kórházban dolgoznak, emlé­keznek még azokra az időkre. Amikor gyalog jöttek be a fal­vakból dolgozni — köztük Sze­pessy is. Csákányozás közben kurjantott örömében, ha egy- egy használható gépalkatrészt talált. Szepessy István most ezt mondja arról az időről: — Negyvenötben nem volt itt semmi más, csak beteg. Ne­héz, küzdelmes évek, míg a tervgazdálkodás erejéből az új építkezésekre futja. 1952-ben Szepessy megvált a kórháztól. Az ok magában az évszámiban keresendő: nem kívánt személy lett mindenki, aki régii ember az intézmény­ben. Orvosok, ápolók, műsza­kiak távoztak el. A megürese­dett épületeket vállalatoknak adták ki... 1957. március 1-én Szepessy István ismét ott állt a gép­műhelyben, régi munkatársai­val vizsgálta, mit kell helyre­állítani. Elsősorban a gépésze­ti berendezéseket, mert a kór­ház energiaellátása mindin­kább modernizálódik, átalakul. De addig... 1959 legridegebb téli napján felmondta a szol­gálatot a kórház mindkét gőz­kazánja, ki keülLett húzaitni a tüzet. Egyik óráról a másikra megszűnt az élet. Nem lehetett műteni, kihűltek a termek, le­állt a mosoda, a konyha. — Ha egyszer sok ideje lesz, elmesélem, hogyan hoz­tunk haza Orosháza méHőI egy volt uradalmi lokomobilt. Több volt vele a gond, a her­cehurca, mint amilyennél egy rakétát ma fellőnek az égre! Karácsony másnapján azon­ban — mindenki ajándékául — ismét falsivított a kórház­ban a gőz! Szepessy István összesen öt­ven évet és tizenkét napot dolgozott, ebből negyven évet az Alkotás utcai kórházban. Tizenötezer napot. A kardán­tengelytől a Salvia-ágyásokig lassan övé lett minden gond. Még arra is gondolt, hogy a kertészek kis betonvályúkat helyezzenek a fűbe, legyen hol inniuk a feketerigóknak. Volt, amikor gyilkost üldö­zött a pincék mélyén, volt, amikor vitákban kellett igaz­ságot tennie... Asszony és gyerek. Betegség és öröm. Utazás vonaton, autóbuszon, oda-vissza, mint az inga. Küz­delem a létszámgondokkal, az iszákos segédmunkásokkal. Népszerű és népszerűtlen fel­adatok. Közben rendületlen szikla a kis ház Érdligeten, a béke szigete. Amikor nemrégiben nyug­díjba ment, s átnyújtották a kórházigazgató ajándékált: a kovácsot ábrázoló bronzszob­rot, megdöbbent. Nem lehet, hogy soha többé ne lépjen be a műhelybe, ne terítse ki a kopott asztalra az esemény­naplót. Maga kérte a nyugdí­jazást, elfáradt a teste. A munkakörét jó kezekbe adta át, nyugodtan pihenhetne az érdligeti kis házban, a krizan­témok között. Mégis vissza­ment. Ha lassabb ütemben is, de tovább illeszti a napokat az éLtélt tizenötezerhez. Komáromi Magda Az ország legrövidebb folyója 600 méter hosszú a Lapincs Hazánk nyugati felének víz­folyásai legnagyobb részt Ausztriában erednek. A rend­szeres magyar—osztrák víz­ügyi tárgyalásokon legutóbb a Rába és a Lapincs szabályozá­sa és ezenbelül Szentgotthárd árvízvédelme is napirendre került. A Szentgotthárdot át­szelő Lapincs egyébként az or­szág legrövidebb, mindössze 600 méter hosszú folyója. Ugyancsak a magyar—osztrák vízügyi egyezmény alapján nagy ütemben főijük a Pinka szabályozása. JEGYZET HUHOGO MAR CSAK EZ A V1LÄG RENDJE, divatok jönnek s el­múlnak, mintha sosem lettek volna. Lám, nem is olyan ré­gen akkora sajtót kapott a tiki-taki, az a bizonyos csatto­gó játékszer, hogy a békés új­ságolvasó állampolgárok hova­tovább teljesen megzavarod­tak. És ez nem csoda, szeret­ném látni azt a kötélidegzetű embert, aki szemrebbenés nél­kül képes elviselni, hogy egy­részt szüntelenül csattognak a fülébe, másrészt ugyanerről oly tömérdek cikket kell ol­vasnia, ami viszont a könyö­kén jön ki. Ez a fülbe be, kö- nyéken ki állapot előbb vagy utóbb, de inkább előbb, súlyos idegrendszeri zavarokhoz ve­zethet. Hacsak... Hacsak idejekorán nem jön divatba valami más hóbort, hogy nyomtalanul elsöpörje harsány elődjét. És éppen ez adta kezembe a tollat, már­mint a remény tkeltő vigasz: emberek, még egy kis türelem és megszűnik a csattogás. A feledés homályába merül a rossz emlékű tiki-taki, átadja helyét egy korszerűbb játék­nak, amelynek még neve sincs. NO, NEM A JOJÓRÖL, vagy arisztokratikusabban írva a yo-yóról beszélek, ennek visszatérésében nem hiszek, a régi játék reneszánszát jósló írások minden komoly alapot nélkülöznek. Ugyan, csak nem képzelik idősebb és tapasztal­tabb kollégáim, hogy korunk ifjúsága tényleg felkarolna egy olyan avitt játékot, amely egy szál zsinóron le és föl mozog anélkül, hogy a legcsekélyebb hangot hallatná ... Ebben sem­mi feltűnő nincs, s ha valaki azt gondolná, hogy hiszen a fiatalok az öltözködésben si­mán visszakanyarodtak apá­ink, sőt nagyapáink divatjá­hoz, hát kérem, az nem ugyan­az. Az nem hangtalan, nem visszhangtalan. Ha egy mai if­jonc megjelenik az utcán ke­ménykalapban, zsakettben, zsabós ingben, svájfolt felöltő­ben és cúgos cipőben, egészen biztos, hogy feltűnést kelt, ösz- szesúgnak mögötte a járóke­lők. Az idősebbek felháborod­va, hogy már megint mit ta­láltak ki ezek a taknyosok. A fiatalabbak irigyen, hogy ez igen, ez egy teljesen menő fej. Szóval, mindenképpen van visszhang. NEM, A TIKI-TAKI ALKO­NYAT a jojó semmiképpen sem idézheti elő. Ezzel szem­ben valamiféle hangot adó já­ték annál inkább. És erősítsék meg szívüket, hangolják át fü­lüket, megvan az utód: A mű­velt Nyugaton már legalább egy hete, s mivel , manapság Épült: a XV. században Ebben az évben befejezik az isa- szegi műemlék templom helyre- állítását. A XV. században, a te­metődombon épült templomot az 1800-as években, részben barokk stílusban, átalakí­tották. A har­mincnyolc éve nem használt, tel­jesen romos épü­letet most az Or­szágos Műemléki Felügyelőség res­taurálja. Foto: Gárdos Tejpor- egy csésze feketéhez Az idei Budapesti Nemzet­közi Vásáron mutatta be a Hajdú-Bihar megyei Tejipari Vállalat új termékét, a presz- szókávéhoz felhasználható kis műanyagtasakba csomagolt tejport. Az újdonságnak nagy sikere és keletje van. Legna­gyobb vásárlói a vendéglátó vállalatok. Az üzemben egyre többet, ma már óránként 300 ezer tasakkal készítenek. Az új terméket két műszakban állítják elő, de a növekvő megrendelések miatt harma­dik műszak szervezését is ter­vezik. Sárgul a narancs A szegedi József Attila Tu­dományegyetem botanikus kertjében — a szokottnál ko­rábban — bőséges narancster­més ígérkezik. A szubtrópusi klímájú üvegházban már szí­nesednek, sárgulnak a termé­sek a negyedszázados fán. Lombozata már évek óta a tetőzetig nyúlik fel és a szűk hely gátolta a fejlődésben. Ezért üvegkupolát építettek a tetőre, két méterrel növelve a növényházat, amelynek ma­gassága most már eléri a 10 métert Nincs kivitelező Erősítő Nagykanizsánál A délnyugati országrészen a rádió és a televízió műsor­vételének megjavítására erő­sítőállomás építését határoz­ták el, a Nagykanizsa kötelé­ben levő kerülő-pusztai te­tőn, a környék legmagasabb pontján. Az előmunkálatok, az útépítés, a kútfúrás, vala­mint a 180 méter magas to­rony alapozási munkái befeje­ződitek. A toronyalap több mint egy éve várja, hogy a 31-es Állami Építőipari Vál­lalat megkezdje a csúszózsa­lus rendszerrel épülő vasbe­tontorony betonozását Az újabb megállapodás szerint rövidesen megkezdik a mun­kát. A vasbetontorony tetejé­re kerülő antennaszerkezet szerelésre készen áll a dunán­túli Kőolajipari Gépgyár ud­varán, csak éppen nincs, aki az acélszerkezet szerelését vál­lalná. Az erősítőállomásnak 1974-ben kellene megkezde­nie a rádié és a televízió mű­sorának sugárzását, szerelési Vállalkozó hiányában azonban erre vajmi kevés a kilátás. a különböző társadalmi rend­szerben élő országok nincsenek kínai fallal elválasztva egy­mástól, némi késéssel hozzánk is eljutott az új divat. Meg­próbálom magam összeszedni, mármint a leíró képességemet, hátha sikerül szemléletesen el­mondanom, hogy milyen is ez az új izé. Hát kérem. Ez tulajdonkép­pen egy cső. Olyan cső, amely egyrészt gumiból készül, más­részt bordázott, hossza 60 cen­timétertől egy méterig terjed. Kéretik a maszek kisiparoso­kat, hogy pontosan jegyezzék, bár alighanem már régen, legalább tegnap óta tudják a legfontosabb tudnivalókat... Szóval, ha megvan ez a bizo­nyos cső, amely lehet tetszés szerint sárga, kék, piros vagy püspöklila, akkor már csak meg kell lóbálni, még ponto­sabban tekerni jobbról balra, esetleg balról jobbra, kinek mi a gusztusa. A lényeg az, hogy a cső propellerként körbe fo­rogjon. És ekkor hang kelet­kezik. A gumicső révén rez­gésibe jön a levegő, és az em­beri fül sajátságos hangot ész­lel ENNEK AZ ÚJFAJTA JÁ­TÉKNAK több előnye van, mondhatnám a prospektusok nyelvén. Mert ugye, a tiki-taki kemény golyócskái minden­féle sérülést okozhatnak és okoznak is, mint tudjuk- Má­sodszor fülsértő rajt is okoz­nak, szemben a gumicső hu- hugóval, amely kifejezetten rokonszenvesen szól, szinte si­mogatja a fület. Harmadszor pedig a tiki-taki egyhangúan kattog, míg a huhogóval szi­rénázni lehet, mint a mentő­autó, gyárkürt, kék fény; egy­szerűbb dallamokat kicsihol­ni, a boci boci tarkától kezd­ve a „Várj, míg sötét lesz” cí­mű slágerig, kinek milyen a kézügyessége, valamint a fül- hallása. Lassan tekerve mély hangokat ad a huhogó, gyor­sabban pörgetve magasabba­kat, tehát jó ritmusérzékkel bárki csodás dallamokat tud általa improvizálni. Most, amint mégegyszer át­olvastam a leírtakat, látom, hogy ösztönösen nevet is ad­tam az új hóbortmicsodának. Azt, hogy huhogó. Csakugyan, leginkább a huhogáshoz ha­sonlít a hangja, remélem, az igazi baglyok nem sértődnek meg érte. És, bár nem vagyok hivatásos jós, aligha tévedek, ha megjövendölöm, hogy nem adok két hetet és városon, fa­lun egyaránt huhogni fog, hallhatja az egész ország ap­raja, nagyja... S hogy mit hoz a távolab­bi jövő? Ezt végképp nem tu­dom. Maradjunk most csak a közeljövőnél és az vitán fe­lül a huhogóé- És az is biz­tos, hogy mérhetetlenül el­szaporodnak majd a huhogót elítélő nyilatkozatok, amelyek nyomán csak azért is még több gyerek szerez be és huhogtatja fennen a huhogót. NEM IS HUHOGOK TO­VÁBB, legyen ez most és mindörökké a mi legnagyobb gondunk. Majdnem hozzátet­tem : ámen... Árkus József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom