Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-20 / 247. szám
4 1971. OKTÓBER 20.. SZERDA KÉT ANTOLÓGIA * Sor és Holnap PRÓBAPRÉS Űj szerzeménnyel gazdagodott a szentendrei Ferenczy Múzeum néprajzi anyaga. A már 150 éves, úgynevezett próbaprést, amelyet mintegy 60 éve használhattak utoljára, Leányfalun gyűjtötték a múzeológusok. Jelenleg Polányi Aladár restaurátor konzerválja a múzeum műhelyében. Reméljük, hamarosan a nagyközönség is megtekintheti a borászati eszközök bemutatóján, mely az állandó néprajzi kiállítás egyik része lesz majd. (Fotó: Gárdos) Minek látták el kézjegyükkel? Haj és ruha — újra? Filharmónia-program - Vezet: a Szomorú történet KÉT ANTOLÓGIA jelent meg a közelmúltban, áruk nincs — akik írták, társadalmi munkában \rták, akik kiadták — a uudai járás és \/as megye — a KISZ közelgő kongresszusának tiszteletére vállalták: bemutatnak néhány fiatal írót és költőt a fiataloknak. Ilyen társadalmi összefogásból született, fiataloknak szóló antológiától mit várhatunk? Elsősorban azt, hogy a fiatalok, fiatalokról, fiataloknak írjanak. Nem kis elvárás. Bizony sem a budai járásiak, sem a Vas megyeiek antológiája ezt nem is teljesíti maradéktalanul. A fiatal költők Sor című összeállítással jelentkeztek, tíz poétát mutatnak be, köztük a legidősebb huszonkilenc éves. Nincs kétség afelől, hogy valamennyien tehetségesek, érdemesek a figyelemre és a nyomdafestékre. Nincs kétség afelől sem, hogy verseikkel el akarnák valamit mondani, sajátosan, a költészet nyelvén gyónva — de mit? „A szépapák virágtürelmét”? A második világháborúból kinőtt életeket? Múlt időbe tett antológia a Sor. Fiatalok írnak, néha a fiatalokról — a fiataloknak —, de nem a máról, hanem a tegnapról, s nem gyónnak — csak vallanak. Es ez a vallomássor nem meggyőző, nem egészen hiszünk benne, mert nem meiyröi jón, nem kilökődve a világba, őszintén es fájdalmasan érintve mai gondjainkat, az ellentéteket, a miszonévesek problémákkal, küszködéssel, örömmel megtelt idejét. A verseket „leültek” megírni, felgyújtották az íróasztalon a lámpát, tiszta papírt vettek elő. Es jelzők — szép jelzők —, metaforák — igéző metaforák —, elvont költői képek — gyönyörű költői képek — möge bújt a tíz fiatal költő (több-kevesebb tehetséggel) elfelejtve frázisok nélkül bemutatkozni, eltitkolva igazi arcukat. NEM A LOKÁLPATRIOTIZMUS mondatja velem, s nem is személyes elfogódottság, de valahogyan másképpen sikerült a budai járásiak Holnap című antológiája. Sietve hozzá is teszem: ennek az antológiának az írói — érett, elmélyült, sokat próbált emberek, legtöbbje idősebb és többször publikált, mint a Sorban szereplők. Ezért mondhatjuk jobbnak az övékét. A Holnap antológia tíz költőt és nyolc prózaírót mutat be, valameny- nyien tevékeny részesei és segítői a budai járási „közművelődési kísérletnek”, ami tulajdonképpen nem is kísérlet, csak egy olyan formakere- sés, mely megnyugtatóan rendezné az ifjúsági klubok sokszor felszínes programjait. Miért nem maradéktalan hát itt sem örömünk? Miért nem tesz ez az antológia sem eleget a kritika elején megállapított kritériumoknak? Gyűlölöm a lakkozást. Irtózom a sematikus minden- jólvangyerekek ábrázolástól. De elgondolkoztatók a költők, a novellisták gyászfekete írásai. Hát semmi öröme nem lenne a fiataloknak? „Erőszak, roncsolt, semmivé lett, véreztek, bomlott, szakadtak, szakadék, rianás, megfojtották, halott, mérgezi” — ezek a szavak egy költeményből, Acs Jenő „A csend artériái” című verséből valók. Tudom, kegyetlenség fölboncolni műveket, hiszen így meghamisítva gondolataim szolgájává degradálhatok ' mindent. Mentségem: kivételesen nem a költemény kontárságát akarom a kiszakított szavakkal alátámasztani — mert a vers kitűnő. Csak annyit, hogy nincs-e valami hiba ott, ahol mi a fiatalokkal, a fiatalokról, a fiataloknak perifériálisán, egyoldalúan — á jelenségek elemzése, főbb összefüggések megértése nélkül mondunk el valamit? Vajon a gyászfeketeség, az erőszakkor mellettv s nem ennek elhagyásával, nem írhatnánk-e mélyebben gondolatainkról, vívódásainkról, az elénk tett, gáncsolni akaró lábakról, a kispolgári gyávaságról — saját világunkról, saját világunknak? Mert ebben az antológiában mini-forradalmat kerestünk, lázadást és leleplezést az itt-ott fellelhető fiatalságellenes szemléletről, az évek féltékenységéről, a rossz- indulatról, s valljuk be, néha a mindennapok huszonéves örömeiről is. Ármós Erzsébet novellája sajnos nagyon gyenge, mesterkélt, s nem ebbe a kötetbe való, Apáti Miklós versei bizonyítják érettségét és szug- gesszív, feszes ritmusú rímei, gondolatai érettségét is. Bella Istvánról, azt hiszem, nem kell külön szólnunk, hiszen fiatal költőink között talán ő az egyik legtehetségesebb. Bisztray Ádám összetett versképletei a tartalom rovására, íródtak — nem tetszettek. A novellák közül talán Dohai Péter „Hétfők és konyhák” című írása közelítette meg leginkább elvárásainkat. A konyhalány mindennapjai túljutottak a konyhalány mindennapjain. Regisztráló, leíró, tömör stílusa — érdekes, sajátos ízt adott az elbeszélésnek. Nem volt rossz Gulay István „Grimasz” című tárcája sem, mely bergmani gondolatkört idéz újra. Horváth Lajos, Joó Ferenc ígéretes, de még nem kiforrt versekkel jelentkezett. Kertész Péter „Országúton” című költeméAranyosan tipegnek a hölgyek (Béres Ilona, Szegedi Erika, Sir Kati), apró tánclépésekkel, ritmusosan, egyik fő feladatuk az a színpadon, hogy így tegyenek. Tahi Tóth László a mássalhangzókat nem mondhatja ki. A biztosítótársaság feje, az „úr” (Tomanek Nándor) minduntalan inasruhába kényszerül, magabiztos, parancsoló fellépését állandóan cserélgetnie kell a görnyedt testtartással, a gügye arckifejezéssel. A spanyol grand (Tordy Gézaj nem jól beszél franciául, s az a feladata, hogy temperamentuma érdekében vérnyomása legalább 360 legyen, pulzusa 250- et verjen egy perc alatt, s ezt valahogy kifejezésre is juttassa. A komornyiknak (Balázs Péter) pedig bárgyúnak kell lennie, s közben hinni, hogy nem az... Ilyen feladatokat ró rájuk az író, a francia szalon-vígjá- tékmester a századelőről, Feynye talán a legszebb a kötetben — igazi gyónás. Nádudvari Anna elbeszélésében visszájára fordítja a fegyvert, nem fiatal beszél a fiatalról, hanem egy munkásasz- szony a lányáról. Stílusbukfencei hihetővé teszik a vallomást. Osgyáni Csaba riportot ír egy nulla gitárosról, aki a zenekarokkal nem vitte semmire, pedig akkor kezdett, mikor az lllésék. Ha elbeszélésnek szánta, tévedett — ez, tárcariport. Mégpedig középszerű. Szásztóth Sándor megható pontossággal ír egy öregemberről, de nem tudni minek, újat nem tudott elmondani. Szepesi Attila és Turbók Attila versei érett költőre utalnak. Varga ■ Csaba „lebegése” sajnos valóban csak lebegés volt — a felszínen. Vprtőczy Antal versbe szedett emlékei a níi emlékeink is, legszebb a szonettje — önmagáról. Zsombok Tímár György „A mi emberünk” című elbeszélése jól' megírt közeledés: hogyan talál egy öreg kisiparos két fiatalember-barátra. Gondolatot az írás nem adott, csak tényt, azaz folyamatot regisztrált, ahhoz viszont, hogy az író így közölhessen valamit, nem volt eléggé általános. , KÉT ANTOLÓGIA jött szerkesztőségünk címére. Áruk nincs, a fiatalok ingyen kapják, a fiatalok ingyen írták, az öregebbek ingyen kinyomatták. Szívvel olvastuk. Mert szívvel jelent meg. ) Tamás Ervin A szeptember 20-a óta tartó kongresszusi ifjúsági filmnapok eseménysorozata tovább tart megyénkben is. Októberben levetítik a „Ragyogj, ragyogj, csillagom” cí- mű( szovjet filmet Szentendrén! Vácott. Kovács András sok vitát felkavart filmjét, a Stafétáit, Szentendrén és Ráckevén láthatják az érdeklődők deau, a leggyakorlottabb színpadi varázslók egyike. A Vígszínház előadásának második felvonásában — amikor már a bolha régóta a fülben van, vagyis házasságtörés alapos gyanúja áll fent •— Feydeau brillírozik.' Illetvg a rendező, Marton László, aki kiaknázva — az utolsó aknáig — az író dramaturgiai leleményeit, szinte filmszerűen pergő, egyenletesen gyorsuló ritmusú, meghökkentő fordulatokban gazdag produkciót vezényel. No, persze, a meghökkentőt itt úgy kell érteni, hogy a garniszállóban két szomszédos szoba egy gombnyomással egymás helyére fordul, s aki az egyik szobában volt, az hirtelen a „másik” szobában — illetve szoba helyén — találja magát éppen azzal, aki a szobában tartózkodik. Egy kis forgószínpad, s máris adott a darab veleje. Hát ilyen darab 'ez. A lsét szoba pedig kitartóan forog egymás helyébe, kegyetlenül párosít össze olyan párokat, akik azelőtt nem is tudtak egymásról, s persze, mindig akad egy „tanú”, aki éppen abban a pillanatban lép be. Feydeau a „csere-bere”, a jó ütemű színpadi belépés nagymestere. Marton László pedig ugyanilyen nagymesterré növekedett, miközben ezt a darabot megrendezte. Tehát kacagunk, kacagunk — kacagunk, mert ne felejtsük, hogy a századelőn vagyunk, amikoris pikáns helyzetek tanúiként csupán kacagDKV műve’ődési mérleg A százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat művelődési házában — a lehetőségekhez képest — pezsgő élet folyik. A könyvtárba látogatók 5000 kötet között válogathatnak, s 50 féle újságot, folyóiratot olvashatnak el. Az év első felében 3000-en voltak kíváncsiak az ismeretterjesztő előadásokra. A fiatalok a foto-, a műszaki szakkör, az ifjúsági klub életébe kapcsolódtak be. Jól sikerültek a műsoros estek s a szocialista brigádok közötti vatéBoedő. Szekeres Zoltán, a művelődési ház igazgatója szerint azonban a játék- és tévétermiek nem elégítik ki az igényeket, esténként 300—350-en fordulnak meg náluk, zsúfoltak a szobák, nincs mód az olvasásra, a beszélgetésre. Ezért feltétlenül szükség lenne a munkásszállásokon is a klubszobákra, s legalább hat-hét tv-készülékre. Délelőttönként SZÓRAKOZTATÓ ZENE A PETŐFIN November elején megváltozik a Petőfi adó délelőtti műsora. A zene hullámhosszán című összeállítás — amelyet nyaranta Zenés műsor üdülőknek címmel sugároztak — az eddigi ismétlések helyett sokszínű, változatos műfajú, szó- rakoztatózeijei anyaggal jelentkezik. ebben a hónapban. Szabó István lírai alkotását a Szerelmesfilmet Vácott, az Eper és vér című, a diáklázongásokról szóló amerikai produkciót Monoron és a hasonló témájú, a híres rendező, Antonioni által készített filmet, a Zab- riskie P.ointot, Aszódon vetítik még októberben. ni illik. Fábry Zoltán kitűnő garniszálló díszletével eltalálta a stüust. Wieber Marianne ruhái pedig olyan bidres-bod- rosán pikánsak, hogy talán többet érnék még annál a látványnál is, amikor a ruhák ie- vetésre kerülnek. Tomanek Nándor igazi, telivér úr és valódi, esetlen szolga. Béres Ilona gyönyörű és finom úriasszony, Tahi Tóth László csodálatos mozgású és „beszédhibájú” fiatalember, Emyey Béla igazi hódító aranyifjú, Szegedi Erika és Tordy Géza spanyolabb a spanyolnál. Eddipr tehát a külsőségekről volt szó. Nézzük a béltartalmat. Tartalom nincs, csak cukros mese. Erről ennyit. Vidám nevetésünkről pedig any- nyit, hogy sok mindenen tudunk szívből szórakozni, pontosan ezen a Feydeau-darabon ne tudnánk? Családi iratok rendezése közben megtalálták a közelmúltban elhunyt Sipkay Barna, József Attila-díjas író egyik kéziratban maradt regényét. Címe: R ongyosszí- vűek. A 380 lapot Sipkay Barna 1946 őszén írta. Minden valószínűség szerint ez Az elmúlt hónapokban újra kiújult a vita a beatzene fejlődési tendenciáiról, mibenlétéről. Ám nemcsak a zene késztette vitára a cikkírókat. Az Ifjúsági Magazin szeptemberi számában megjelent az „Ellátták kézjegyükkel” című körinterjúban újra csak a hajviseletről, az öltözködésről faggatták a nagyobb zenekarok képviselőit. Majd bemutattak néhány rövid hajú sztárt, hogy lám, így is lehet. Nem értjük, hogy 1971-ben miért van erre szükség? Mikor kiveszőben a nyakszirtet takaró fiúhajtincs, s az Illés- zenekar „Az ész a fontos, nem a haj” slágere megfogant köz- gondolkodásunkban is. Az IM azonban újra a haj.és a színes ing divatját feszegeti. A zenészek erre csak tömören, egyértelműen elutasító és gúnyos szavakat mondhatták. Elavult gondolatok, külsődleges megítélési formák, felszínes jellemzések — ezek ellen harcolunk társadalmunkban. Sekélyes kérdezz-felelek, blickfang-hajszolás, értelmetlen, gondolatot nem adó bulvárújságírás — ez ellen harcolunk sajtónkban. A hajviselet és az öltözködés az ifjúságnak nem égető problémája. El is értük azt, hogy már a felnőtteknek sem. Beatzenekaraink esetében pedig elsősorban munkájuk eredménye, arról alkotott véleményük érdekel — azaz a zene. Nem szóltunk volna a cikkről, ha az Ifjúsági Magazin októberi számának levelezési rovata nem szánja tartalmát újra csak a beatfiúk küllemére, s nem idéz elítélő leveleket, nem produkál vitát arról, mely említést sem érdemel. A fiatalok nem ezt várják, igényük, gondolkodásuk „igazi vitákat” kezdeményezhet, olyat, mint amilyet annak idején a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásáról. Az Országos Filharmónia a zenei élet eseményeiről tudóaz író első regénye, s önéletrajzi írásnak, háborús időkből származó naplónak tekinthető. A regény cselekménye 1944 nyarán és kora őszén játszódik. Az író egy felső gimnazista diák töprengéseit, testi-lelki hányattatását írta le. sít: Bach—Bartók-hegedűeste- ket rendeznek november és december hónapban a Zene- akadémia kistermében. Pécsi Sebestyén november 18-án tartja orgonaestjét, melynek repertoárjában modem magyar szerzők művei is szerepelnek: Hidas Frigyes Szonátája, Maros Rudolf „Bagatel- lek” című szerzeménye és Antalffy Sherzója. Év végén és a jövő év elején Bachtól De- bussyig nyolc zongoraestet rendeznek a Zeneakadémián. A szereplő zongoraművészek: Anthony Goldstone, Szűcs Lóránt, Katona Ágnes, Almásy László, Pertis Péter, Lux Erika, Kurtág Mária. E HETI NYERTESEINK: Pusztai Katalin (Szigetszent- miklós, Árpád út 42.), Szabó Hajnal (Üllő, Tölgyfa u. 24.) Ignácz Pál (Kőröstetétlen, Kecskés-dűlő 3.). SLÁGERLISTÁNK: Komolyzene: 1. (—) Verdi: Rigoletto, 2. (—) Liszt : Psalnis, 3. (2) Bartók: Csodálatos mandarin,. 4. (5) Liszt: Mazeppa, 5. (1) Beethoven: Für Elise. Tánczene: 1. (—) Szomorú történet (Omega), 2. (8) Boldog vagyok (Bergendy), 3. (—) Bolond Város (Neoton), 4. (10) Ne sírj kedvesem (Zalatnay), 5. (9) Hegyek lánya (Délhúsa Gjon), 6. (6) Hűtlen barátok (Omega)’, (—) Vihar után (Kovács Kati), 8. (—) Lélegző, furcsa hajnalon (Non-stop), 9. (1) Fák, virágok, fény (Zalatnay), 10. (—) Fel, fel fiúk a dalra (Máté Péter). sunyó—falus—tamás Vágja ki, töltse ki, tegye borítékba, vagy ragassza levelezőlapra, s úgy küldje be szerkesztőségünk* be szelvényünket (Pest megyei Hírlap, Budapest VIII., Somogyi B. u. 6.). A borítékra ne feledje el’ felírni: „Kedvenc lemezem’*. Sza- vazöink között minden héten három hanglemezt sorsolunk ki, m Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándékát. A SZENTENDREI MÉH-TELEPEN LELTÁROZÁS MIATT október 15-től november 5-ig AZ ÁRUÁTVÉTEL SZÜNETEL FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK % Feydeau:- Bolha a fülben A kongresszusi ifjúsági filmnapok októberi megyei vetítései Berkovits György RONGYOSSZÍVŰEK Sipkay Barna első regénye
