Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-20 / 247. szám
1971. OKTOBER 20., SZERDA I rear MCCVCI kMirtap Mcrlogrn: a mim karr« mozgása it pens sie nein snintienl y áci üzemi íapaszialalok, módszerek, intézkedések A munkaerő bizonyos — indokolt — mozgása nem áll ellentétben a népgazdaság érdekeivel. Ám az indokolatlanul magas fluktuáció, a gyakori munkahely-változtatás egyaránt káros az adott munkahelynek és az országnak. Vác tipikusan ipari jellegű település. Munkaerőfölöslege nincs, ellenkezőleg: több üzeme létszámhiánnyal küszködik. A munkaerő-vándorlást tehát valamennyi gyára, vállalata megsínyli. Mit lehet tenni — és mit tesznek — a gazdasági vezetők a nem kívánatos fluktuáció csökkentéséért, a munkaerő — különösen a törzsgárda — megtartásáért? Melyek a munkaerőmozgás leggyakoribb ©kai? Hogyan támogatják a pártszervezetek a gazdasági vezetést a létszám stabilizálására irányuló törekvéseiben? Milyen a munkahelyek légköre, a dolgozók közérzete? Mi- lyefra bánásmód, a vezetői hangnem? Leülnek-e beszélgetni a kilépni szándékozó kommunistákkal, szakszervezeti bizalmiakkal, törzsgárdh- tagokkal? Ezekre a kérdésekre adtak választ a csúcsvezetőségek és közbeeső pártbizottságok titkárai a váci városi párt-végrehajtó bizottságnak. Kvngialanító ' statisztika A Váci Kötöttárugyár csúcsvezetőségi titkára, Szabó Sán- dorné statisztikai adatokkal kezdte beszámolóját. Nyugtalanító statisztikával. Az idei év első felében üzemükben a belépők száma csaknem százzal csökkent, a kilépőké viszont öttel emelkedett a tavalyi esztendő hasonló időszakához képest. A tervezett létszámból az első félévben 34 fő hiányzott, és ez öt-hat napi elmaradást okozott a kelmegyártásban. Az elmaradást mostanáig csak tű 1 ó rázta tás sál és a felszabadult tanulók munkába állításával sikerült mintegy negyedére csökkenteni. Az üzem nagy számban foglalkoztat nőket. Az. ő esetükben a kilépések leggyakoribb oka: a három műszak- Az okok között ezután a bérkérdések következnek. Többéves tapasztalat, hogy a kilépések száma a második félévben rendszerint csökken. Ekkorra ugyanis befejéződnek a mező- gazdasági csúcsmunkák. A fluktuációban tehát a kétlaki- ság még mindig nagy szerepet játszik. A gyár gazdasági vezetése különböző — a kollektív szerződésben i£ rögzített — intézkedésekkel igyekszik megtartani a munkaerőket. Ilyenekkel például: két évvel a nyugdíjazás előtt fizetéskiegészítést ad a vállalat, nehogy az idősebb, csökkent munkabírású dolgozókat anyagi hátrány érje. Az építkezni szándékozóknak — meghatározott feltételekkel — 20 ezer forint, kamatmentes házépítési kölcsönt nyújt; a húszéves vagy ennél több, folyamatos ^murt- kaviszonnyál rendelkezők jubileumi pénzjutalomban és rendkívüli szabadságban részesülnek, stb. Áttértek két műszakra A bérkérdések harmadik helyre szorulnak a kilépések okai között a munkaköriilmé- nyekkel kapcsolatos problémák és a több műszak mögött — szögezte le beszámolójában Fejes István, a Híradástechnikai Anyagok Gyárának pártbizottsági titkára. A három műszak különösen a nőket sújtotta, ezért a xlegtöbb nőt foglalkoztató üzemrészben, a fénycsőfojtóüzemben — áttértek a kéfcműszakos termelésre. Ehhez persze, új, modem gépeket — félautomatákat — kellett beszerezni. Megérte, mert ebben az üzemben azóta a kilépések száma lényegesen csökkent. Továbbra is sok gondot okoz viszont a kisgyermekes anyák ügye, a gyárnak ugyanis nincs óvodája. Megoldásként már az idén 100 ezer forintot utalt át a gyár a tanácsnak, aminek fejében meghatározott számú helyet kapnak az üzemi dolgozók gyermekei a tanácsi óvodákban. A jövőben pedig az üzem egyik épületét átalakítják óvoda céljaira. Tervezik a bevásárlások megkönnyítését is. A tízórai beszerzését — hat órában foglalkoztatott fiatalok segítségével — már megoldották. Most azon fáradoznak, hogy rábírják a MÉK vagv az ÁFÉSZ illetékeseit: nyissanak zöldség-gyümölcs árudát a gyár mellett. Fáradozásaikat eddig nem koronázta siker: az illetékesek talán „nem látnak fantáziát” az üzletben 7... Kilépőkkel, belépőkkel A munkaerőmozgás elemzésének, az okok feltárásának érdekes, hasznos módszeréről adott számot Kiss László, a Forte Fotokémiai Vállalat csúcsvezetőségi titkára. (Ebben az üzemben az első félévi létszám 28 fővel magasabb volt, mint a tavalyi év első felében!) A pártszervezet nemcsak a kilépőkkel foglalkozik, hanem, a belépőkkel is. Az utóbbiak véleményét, előző munkahelyükkel kapcsolatos kifogásaikat igyekszik hasznosítani. Nemrégiben ötvén — 1 hónaptól 2 évig terjedő munka- viszonnyal rendelkező — új belépőt kérdeztek ki; közülük 34-nek a Forte a második vagy harmadik munkahelye. Tizenkettőn — elsősorban a nők — a nehéz fizikai munkával és a szervezetlenséggel indokolták előző munkahelyükről történt kilépésüket; tizenhármán az egészségre ártalmas murikától kívántak szabadulni; ugyancsak tizenketten a három műszak miatt jöttek el Az ötven új munkaerő közül 48 kijelentette, hogy továbbra1 is a Forte Gyárban akar maradni. Annak ellenére, hogy — a városi ipari üzemei közötti megállapodás értelmében — keresete egy fillérrel sem több, mint korábbi munkahelyén volt! Miért marad mégis szívesen? Mert odaköti a munka szervezettsége és a magas színvonalú szociális gondoskodás. „Fontos a kereset, de a pénz nem minden” — valamennyi párttitkár ezt a tanulságot szűrte le a dolgozókkal folytatott beszélgetésekből. A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységében például a bérkérdésekkel egyenrangú problémát okoz a közlekedés gondja és az óvoda hiánya. A gyár dolgozóinak, különösen a helyi buszjáratok miatt van sok bosszúsága. Az egyik legnagyobb váci üzem, az Egyesült Izzó tv-képcső- és alkatrészgyára is elsősorban az óvodahiányt sínyli meg. Ebben az üzemben jelenleg is 143 munkás és alkalmazott hiányzik a létszámból, ezen belül is főként a női betanított és segédmunkás. Egyetlen bírálat se A munkakörülmények megjavítására, a munkaerő megtartására szinte valamennyi üzem gazdasági vezetése átfogó intézkedési tervet dolgozott ki. Ezeknek végrehajtásában mindenütt joggal igénylik a pártszervezetek segítségét. Ez a segítség ne abban nyilvánuljon meg, hogy a párt- szervezetek magukra vállalják a gazdasági vezetés feladatait, hanem olyan légkör megteremtésében, hogy egyetlen dolgozó jogos bírálata se maradjon válasz nélkül, hogy egyetlen fillér — amit a szociális ellátottság, a munkakörülmények javítására terveztek fordítani — se maradjon felhasználatlanul az üzemekben! Nyíri Éva ^íiíÉs&íase.. Szigetcsépen, a Kertészeti Egyetem gazdaságában a* idén 1500 hold szőlő termését dolgozzák fel az új, korszerű, automatizált borkombinátban. Mintegy 45 ezer mázsa szőlő kerül feldolgozásra. A bor egy részét saját üzemükben palackozzák, és így szállítják az üzletekbe. A képen: egymás után érkeznek a szőlővel telt vontatók a modern borkombináthoz. * Yontatószámra Ki a felelőtlen beruházás felelőse? A tét: negyvenmillió Az asztal körül négyen ülünk Kelemen György igazgatóval, Nagy Benő gazdasági igazgatóhelyettessel és Hajdinák János főmérnökkel. A színhely a Monori Állami Gazdaság irodája, a téma pedig — ami mindenkit bosszant, mindenkinek gondot okoz — az a negyvenmillió, forintért épült sertéstelep, amely kis túlzással szólva, használhatatlan. A technológiája olyan, mintha sok apró, századeleji disznóólát egymáshoz raktak volna, s ott tartáriák a jószágokat. Nem működik, nem használható Hogyan lehetséges ez? Hogyan épülhetett fel egy ilyen telep? A hosszan tartó beszélgetésből kikerekedik a történed Kezdete még 1968-ra nyúlik vissza, amikor a régi Monori Gyilkosság a Mária Terézia laktanyában Száz éve született Cservenka Miklós AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÉVEIBEN a már akikor is hatalmas csepeli ipartelepeket teljesen a haditermelés szolgálatába állították. A munkások szószólóit a frontra vitték, hogy elejét vegyék minden ellenállásinak, bérkövetelésnek, sztrájknak. A legnehezebb körülmények között választották meg a munkások főbizalminak Cservenka Miklós vasmunkást, aki nemcsak jó szervező és bátor ember hírében állt, hanem közvetlenségével, figyelmességével munkatársai szívét is megnyerte. Ez a régi szociáldemokrata esztergályos a munkásmozgalomban értelmiségivé nőtte ki magát: 1905-től a háború kitöréséig a Magyar Vasutasok Lapja szerkesztője volt. Egy váratlan esemény hívta fel rá a magasabb katonai parancsnokság figyelmét: 1916 júliusában a csepeli munkásasszonyok követeléseket terjesztettek a gyár parancsnoka elé, s amikor az letartóztatásokkal válaszolt erre, beszüntették a munkát. A sztrájk ki- szélesedett, sorra csatlakoztak hozzá az üzemrészek. A harcolók élén Cservenka Miklós állt. Megismerték őt a gyáron kivüli munkások is, hamarosan őt választották a vasasszakszervezet esztergályos szakosztályának elnökévé. AZOK KÖZÉ A MUNKASVEZETÖK közé tartozott, akiket sem ijesztéssel, sem lekenyerezéssel nem lehetett meg- tántoritani. Ahogy növekedett a tömegek ellenállása a háborúval szemben, úgy nőtt az üzemekben is a szervezett ellenállás, gyakoribbak lettek a sztrájkok, a munkáskizárások, a legharcosabb munkásokat tömegesen hurcolták el a katonai börtönökbe. A főbizalmi szembekerült a vasasszakszervezet egyes vezetőivel, akik azt akarták, hogy az üzemi dolgozók tegyenek engedményeket a katonai parancsnoknak, érdekeik feláldozásával fogadják el azok intézkedéseit. Cservenka ellenszegült, ennek lett a következménye, hogy negyvenhét éves korában, a háború végén bevonultatták katonának, A frontról csak a forradalom napjaiban tért vissza. Nem Csepelre ment, hanem a MÁV Gépgyárba, ahol a Tanácsköztársaság idején a termelést irányította. Régi szociáldemokrata párttagsága és a munkások közötti hallatlan népszerűsége lehetővé tette, hogy az ellenforradalom győzelme utáni hetekben ötnapi fogvatartás után szabadon engedték. Mint az országos vezetőség tagja, a szociáldemokraták központi panaszirodájának élére állt, ahol reménytelen küzdelmet folytatott, hogy segítsen az üldözöttek hozzátartozóm, jogi védelmet és anyagi támogatást szerezzen a bebörtönzöbteknek, tiltakozó akciókat szervezzen a fehórterroristák garázdálkodása ellen. Vakmerő volt az em- bermontő munkában; bejárt az ügyészségekre, a rendőr-főkapitányságokra, sőt az ellenforradalmi belügyminisztériumba is elment a letartóztatottak érdekében. E munkája során szinte naponta életveszélyben forgott, fenyegették, de munkáját nem hagyta abba. 1920. január 16-án egy ellenforradalmi különítmény elhurcolta a lakásáról, a Baross utca 120-as házból. A Mária Terézia-laktanyában kínozták, majd meggyilkolták. A tette-, seknek soha nem jutottak a nyomára. A VASMUNKÁSOK az egész országban ismerték. A csepeli munkások már negyven évvel ezelőtt. 1931 tavaszán megörökítették emlékét a munkásotthon gyűléstermében. A Vadas fivérek, Somogyi és Bacsó, Siófok, Orgovány áldozatain kiéül a ma száz éve született Cservenka Miklós egyike volt a magyar munkás- osztály első mártírjainak a horthysta ellenforradalom elleni harcban. Neve és példája örökre figyelmeztető, memento. V. F. Állami Gazdaság létezett. Az akkori vezetők határozták el, hogy kihasználják az összes költség 70 százalékáig terjedő állami dotációt és sertéstelepet építenek. Elképzelésük helyesnek látszott, hiszen ebben az időszakban a kelleténél kisebb volt az ország sertésállománya, ezért is támogatta az állam az új telepek építőit. Tervezői kapacitást azonban nem találtak, ezért úgy döntöttek, magánúton terveztetik meg a telepet, s tervezőként az állami gazdaság szerepel. A beruházó a Mezőber volt, velük közösen „hozták össze” a 360 kocás, 4500 hízó .kibocsátására alkalmas telepet. 1969 elején meg is kezdődött az építkezés, amelyet tavaly decemberben fejeztek be, legalábbis formálisan, hogy végre a pénzügyi kérdéseket rendbe szedhessék. Közben megvásárolták már a sertésállományt, így benépesítették a telepet S ekkor jött a meglepetés. A szellőző berendezések nem működtek, a fűtés szinte használhatatlan, annak ellenére, hogy 500 ezer forint helyett másfél millió forint értékű tüzelőolajat fogyasztott a télen, a lefolyók alig-alig működtek, így állandóan nyirkos, ammonias levegőben voltaik az állatok. Az önitatóhoz nem fértek hozzá a jószágok, az önetetők- be pedig zsákokkal hordták a telepi munkások a takarmányt. A keverőüzemben éppen csak a takarmányt nem lehetett lemérni, s létrára mászva adagolták az alapanyagot a keverőbe Nem csoda tehát, hogy ilyen körülmények között veszteséggel dolgozott a telep. Egymás után hullottak el a jószágok, a kocák pedig a síkos talajon lábukat törték, a vágóhídra kerültek. A szúró- és boncol ócsamokot pedig egyszerűen nem lehetett használni. Öt kazánból kettő Az új vezetőség — 1970-ben három állami gazdasággal egyesült a régi monori üzem — már csaknem egy éve azon fáradozik, legalább az idei télre olyan állapotokat teremtsen a 40 millió forintért épült sertéstelepen, hogy az állatok átvészeljék a zord időszakot. Ez azonban pénzt, pénzt és pénzt követel. S hogy menynyit? Erről a különböző, könyvtárnyi terjedelmű szakértői vélemények tanúskodnak. A szellőző berendezések átalakítása épületenként százezer forintba kerülne. Mivel 13 épületből áll a telep, ez egymillió 300 ezer forint. A beépített öt kazán közül mindössze kettő működőképes. Ezek sem tökéletesek, csupán használhatóak.! A Prometheus Fűtéstechnikai Vállalat szerelte fel a kazánokat, most pereskednek velük miatta. A per húzódik, ezért az állami gazdaság arra kérte a vállalatot, függetlenül a vitától, javítsák meg a berendezéseket. A vállalat válaszlevelében megígérte, hogy majd felülvizsgálják az ügyet, s utána nyilatkoznak. Ennek már két hónapja, s a szakértők azóta sem érkeztek meg, pedig közeleg a hideg. A fűtés a jelenlegi rendszerrel egyébként csak provizórikus lehet. Körülbelül épületenként 350 ezer forintba kerülne, hogy rendbe hozzák, valóban korszerűvé alakítsák. S így itt is milliós a szám: 4,5 millió. Az egyéb módosításokat már nem is érdemes számolni. Azok együttesen sem tesznek ki egymilliót „Alig” hat és fél millió forint tehát, s máris rendbejön a telep ... Nem mindegy: hogyan! Azért van egy kérdésünk: lei vagy kik a felelősek ezért a felelőtlen beruházásért. Negyvenmillió forint nem jS- ték. Ilyen értékű beruházásoknál végképp nem mondhatjuk azt, hogy „tévedni emberi dolog”. Elhisszük, mindenki jót akart, elhisszük, nemes cél érdekében cselekedtek, de nem mindegy, hogyan! Egyetértünk azzal is: a mai Monori Állami Gazdaság vezetőinek már az a célja, hogy a legkisebb költséggel kerüljenek ki a nehéz helyzetből. Az ő feladatuk az, hogy jól termeljenek, s nem pedig a nyomozás. Ez a munka más szervekre tartozik. M. Kovács Attila Megalakul a magyar—francia együttműködési vegyes bizottság építőipari albizottsága Kedden megérkezett Budapestre a francia építőipari delegáció, amely részt vesz a magyar—francia gazdasági és ipari együttműködési vegyes bizottság építőipari albizottságának október 19—23 közötti első ülésén. Ezen alakul meg az albizottság amely a tárgyalásokon megjelöli az építésügyi együttműködés közvetlen és távlati feladatait. i
