Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-17 / 245. szám

1971. OKTÓBER 17., VASÁRNAP rr.sr mar E1MQ^!E23E3E5IE3 TECH3STIKA A holnap teleíonja Napjainkban a hírközlési be­rendezéseken keresztül áramló információ tömege egyre nö­vekszik és földünket egyre sűrűbben hálózzák bs a veze­tékek. A bonyolult hálózatok felszámolása érdekében kísér­leteket folytattak rubin- és gázlázerekkel. A kutatók meg­állapították, hogy ezek alkal­mazása bizonyos hátrányokkal jár, a rubin gyorsan felmeleg­szik, a gázt pedig rendszere­sen cserélni kell. A Szovjetunióban, a Lebe- pyev Fizikai Intézetben kísér­leteket folytattak félvezető­lézerekkel, mégpedig igen jó eredménnyel. A berendezés mindössze kézi filmfelvevő­gép nagyságú és szobahőmér­sékleten üzemel. A félvezetőre épülő megoldás olyan lehető­ségeket biztosít, hogy műsza­ki fejlettségünk jelenlegi színvonalán csak ezredrészét tudjuk kihasználni. A magas frekvencia — több milliószor magasabb, mint a rádióhullá­mok frekvenciája — lehetővé teszi, hogy egy mesterséges hold, a másodperc tört része alatt, továbbítsa összegyűjtött adatait a földre. Tv-nézck figyelmébe ilyen készülékekhez kell adapter? A televízió második, kísérleti adásának megindulása óta érthetően sokakat foglalkoztat a kérdés: milyen készülékek alkalmasak az adás vételére, milyen körülmények között le­hetséges az új műsor zavartalan megtekintése. Tófalvy József, a Magyar Televízió fejlesztési főosztályának vezetőhelyettese ezzel kapcsolatban nyilatkozott az MTI munkatársának. — A tévéműsor továbbításá­ra alkalmas mikrohullámú frekvenciatartományt kát rész­re — úgynevezett VHF, illet­ve UHF tartományra — osz­tották a szakemberek. (Az UHF és a VHF egyaránt angol kifejezés — az ultramagas, il­letve a nagyon magas frek­vencia — nemzetközileg elfo­gadott és használt rövidítése.) Mindkét részt sávokra, a sá­vokat pedig csatornákra bon­tották. A VHF-tartományba sorolták az 1—3. sávokat, ezek határain belül működik (az 1—12. Oirt-csatornán) vala­mennyi magyar adó-, illetve reléállomás. Ez a hullámtarto­mány azonban napjainkban már telített. Az UHF-tarto- mány 4—5. sávjának frekven­ciáit pedig felosztották 20—56 csatornára, s nemzetközi meg­állapodás alapján Magyaror­szág ebből a sorból a 24. csa­tornát kapta meg, amelyen a Magyar Televízió jelenleg a színes kísérleti, majd augusz­tus 19-től a második program fekete-fehér adásait is sugá­rozza. — A 24-es csatornán sugár­zott műsorok vételéhez három műszaki feltétel szükséges: megfelelő térerősség, megfe­lelő készülék, végül erre a csatornára hangolt, illetve mé­retezett antenna. Az UHF-sáv- ba tartozó 24-es csatornánál különösen nagymértékben ér­vényesül az a fizikai törvény, hogy a hordozóhullám csak egyenes vonalban terjed. Te­hát csak ott lehet megfelelő készülékekkel és antennával venni az adást, ahonnan „rá­látás” nyílik az adóra. így az új műsor egyelőre csak Buda­pesten, valamint a főváros környékén vehető, mert a Sza­badság-hegyi adóállomás ha­tósugara mindössze körülbelül 40 kilométeres. — A 24-es csatornán sugár­zott műsor vételére egyes ké­szülékek, mint az Orion 301, 302-es, az AT 501-es, az AT 501 M, az AT 401, a Tavasz, il­letve a Carmen — tehát az egycsatornás készülékek — al­kalmatlanok, Adapter csatla­kozással lényegében megold­ható bármely 12 csatornás ké­szülék „átállítása” az AT 505, a Kékes, a Duna, a Budapest, a Tisza, az AT 603, az AT 602, a Munkácsy, a Benczúr készü­lékek esetében Orion UF— 100-as jelzésű adapter közbeik­tatásával megvalósítható a vé­tel. Ennek segítségével ugyan­is a kísérleti adóállomásról su­gárzott frekvenciát (UHF-sáv- ról) „átteszik” a 4-es csatorná­ra (VHF-sáv). Forgalomban vannak már olyan készülékek is, amelyekben UHF-turner beépítése esetén megvalósítha­tó a nagyfrekvenciájú UHF- sávok vétele. Ilyen a VIDEO­TON gyártotta Sztár, Minivi- zor, Fortuna, Olimpia, Mobi­lette, Horizont, Mona Lisa és Favorit, valamint az Orion ké­szülékei közül az AT 651 Sig­Természeti katasztrófák és az ember Az 1964. évi nagy alaszkai földrengés alkalmával e ter­mészeti katasztrófának az emberi viselkedésre gyakorolt néhány hatását vizsgálja a „Human Acology” című, nyolc kötetre tervezett tanulmány, melynek most adták ki má­sodik kötetét. Az 510 oldalas könyv sok megdöbbentő tényt közöl. Az emberek természeti ka­tasztrófa alkalmával a beideg- zett, megszokott dolgokat cse­lekszik, tekintet nélkül arra, hogy talán hasznosabb lenne, ha máshoz fognának. Például: a tűzoltók azonnal a tényleges vagy vélt tűzeset színhelyére sietnek és nem a beomlott épületekben rekedt áldozato­kat mentik. Vagy: a községi igazgatás tagjai ahelyett, hogy valamiféle, az adott helyzet­nek megfelelő terv szerint szerveznék a lakosság teen­dőit — földrengés esetére ilyen tervet előzetesen rendszerint nem is készítenek —, üléseket hívnak össze. A rendőrök szintén nem csatlakoznak spontán a mentési munkála­tokhoz, ehelyett utcákat zár­nak le, irányítják a forgalmat és büntetéssel fenyegetik a közlekedési szabályok megsze­gőit. A gáz-, elektromos mű­vek és a telefontársaságok dolgozói nem a katasztrófát túlélő áldozatokat kutatják, hanem a vezetékek javításá­hoz kezdenek. Munkájukat sö­tétedéskor, az általános szo­kásnak megfelelően, rendsze­rint abbahagyják. A szervezett kutatáshoz a fent említettek legtöbbször csak a katasztrófát követő reggel csatlakoznak. Addig a mentési munkálatok főleg az önkéntes mentőkre hárulnak, akiknek gyakorlatlansága folytán nem egyszer kerül életveszélybe a mentendő ál­dozat és maga a mentő is. Általános a fosztogatástól való félelem — ez azonban in­dokolatlan. A nagy alaszkai földrengés alkalmával, példá­ul összesen egy ilyen eset for­dult elő. Viszont az emberek hajlamosak arra, hogy a föld­rengés okozta vagyonkárokat is fosztogatók nyakába varr­ják. Az életben maradottak, szinte kivétel nélkül tulajdo­nuk védelmét tartják a leg­fontosabbnak. Általában édes­keveset okulnak a katasztró­fából. Például Alaszkában so­kan újból olyan agyagrétegre építették fel házaikat, üzletei­ket, amely a legközelebbi föld­rengéskor elkerülhetetlenül megcsúszik. ma, az AT 1550 Delta Super, az AT 751 Tokaj, az AT 759 Oretta, az AT 1651 Meteor, az AT 650 és az AT 550 Delta. Ugyanakkor árusítják már azokat a készülékeket is, ame­lyekbe a turner eleve gyárilag beépült. Ilyenek a VIDEOTON gyár Sztár típusú készülékei közül mindazok, amelyeknek típusszáma után jelzett betűk ben az „U” betű megtalálható (például Star TH 682 OC—U, vagy az Intsrstar, az AT 848, az AT 1848, a Victoria Super.) —• Jelentősen befolyásolhat­ják a második, kísérleti adás vételét a megfelelő antennák is. A Híradótechnikai Vállalat már gyártja, a KERAVILL pe­dig árusítja a 24-es csatornára méretezett szoba-, ablakra szerelhető, illetve tetőantenná­kat. A szobaantennák és az ablak rámájára szerelhető an­tennák ára 200—300 forint, a tetőantennáké pedig 300—600 forint között mozog. Mindig a vételi viszonyok, a térerősség szabja meg, hogy hány elemes antennára van szükség. — A második kísérleti prog­ram sugárzásának műszaki feltételei egyébként a közel­jövőben számottevően javul­nak. A jövő évben elkészül az új 700 négyzetméter alapte­rületű, színes stúdió. Ez a stú­diókomplexum alkalmas lesz színes filmek bejátszására, rögzítésére és műsorgyártásra is. December végére várják a második színes közvetítőkocsi érkezését is. így előrelátható­lag 1972 második félévére „tettrekész” lesz a második program teljes műszaki lebo­nyolító rendszere. — A tervek szerint 1972 végéig elkészül a pécsi és a tokaji, második műsort sugár­zó két adó. Jelenleg a kísérle­ti műsort még csak az ország területének mintegy 8—10 szá­zaléka láthatja, ám ezen a vi­szonylag kis részen két és fél millió ember él és itt műkö­dik a vevőkészülékek mintegy 40 százaléka. Ha a korábbi el­képzelések nem módosulnak, 1975 év végére Szentes, Kab- hegy, Kékes környékének mű­sorválasztéka is bővül, vagyis az ország lakosságának 60 szá­zalékának szórakozási lehető­sége gyarapodik. Ebben az időben kezdődik el majd a bu­dapesti tv-nagyadó teljes re­konstrukciója is. 1980-ig Ózd, Szekszárd, Komárom, Sopron, Miskolc, Salgótarján környé­két „szórják be” a második műsorral, s ezzel teljes lesz az ellátottság. Páncélosvadászat — rakétával Az irányzólövész feszült fi­gyelemmel néz az optikai irányzókra és a lövészetvezető parancsát várja: „Céltávolság 1800 méter! Célsebesség 20 km/óra!” „Tűzkész!” — hang­zik a válasz. — „Indítás!” — Az irányzólövész megnyomja az indítógombot és a rakétalö­vedék vijjogva röppen az in­dítóállványról. Másodpercen­ként mintegy 100 méteres se­bességgel halad a cél felé, alig néhány méterrel a talaj fe­lett. A gyorsító hajtómű ra­gadja el a rakétalövedéket az indítóállványról és a másod­perc tört része alatt néhány méteres magasságba lendíti, miközben repülési sebességét egyre növeli. A sebesség erős növelésének korlátái éppen a kezelő reagálási képességének figyelembe vételéből adódnak. kódját magánviseli. Ez a kor­mányszerv befogadja, hallgat rá és elektromágnes segítségé­vel végrehajtatja a kormány­felület kívánt mértékű és irá­nyú elmozdulását. A rakéta­testet körüláramló levegő szembetalálkozik a kormány­felülettel, nekifeszül és a ra­kétalövedék engedelmesen máris a kívánt irányba for­dul. visszatér az irányzó síkba. Figyelni, irányítani — az irányzólövésznek minden ideg­szálával ezekre a feladatokra kell összpontosítania. A szük­séges parancsjelek kialakítá­sakor előálló késedelem csak megnehezíti, sőt esetleg két­ségessé is teszi a rakéta pá­lyájának megfelelő helyesbí­tését, célra irányítását. Tény­leges harchelyzetben ez a fel­adat még bonyolultabb. Gon­Az irányzólövésznek időt kell adni arra, hogy miközben táv­csövével szakadatlanul figye­lemmel kíséri a célt, egyben rakétáját is nyomon követhes­se. Amennyiben azt észleli, hogy a rakétalövedék kitér az irányzóműszer és a cél által meghatározott síkból, akkor irányzó kis botkormányával parancs jelet állít elő, amely annál erélyesebb, minél in­kább kimozdítja a botkor­mányt középső, semleges hely­zetéből. A helyesbítő parancs elektromos jel formájában vé­gig fut a továbbító vezetéken a pályán haladó rakétalövedék fedélzetére. Ott erősítés után sorba „kopogtat” az egyes kor­mányszerveken, amelyek a le- fel és a jobbra-balra irányuló mozgásokat kiváltják. Ám csak azzal lesz szerencséje, amelyiknek ismertetői elét, dőljünk csak arra, hogy harc közben mennyi zavaró hatás érheti az irányzólövészt! A különben is megkívánt különleges képességek mellé tehát érthető módon sok-sok gyakorlás szükséges a rakéták irányzólövészeinél, hogy a ra­kétahajtás, a távirányí’ás és az üreges robbanótöltet kumu­latív hatásának ez a szeren­csés társítása, a púncélelhárí- tó irányított rakétalövedék valóban célba találjon és ott pusztító hatását kifejthesse. Ember és harceszköz töké­letes összhangja szükséges a páncélosvadászathoz. A táv- irányítású rakétalövedék nyújt tóttá lehetőségek valóra váltá­sa az irányzólövész ujjaiban és szemén, nem kevésbé gya­korlottságán és bátorságán nyugszik. Izgalmas, valódi va­dászat ez! — 1. 1. — Festik az útburkolatot A rohamosan fejlődő autóközlekedés sok új problémát vet fel. Ezek közé tartozik az útburkolati jelek felfestésének és rendszeres karbantartásának szükségessége is. Kézi munkával ma már aligha tudnák elvégezni ezt a feladatot, de még a gépeknek is lehetőleg nagy teljesítményűeknek kell lenniük. A képen látható angol gyártmányú festőgép óránként 7 kilo­méteres sebességgel „rajzolja” a széles fehér vonalakat a gyorsforgalmi utak burkolatára. A festéshez különleges mű­gyantából és adalékanyagokból összeállított festékanyagot használ fel, amely sokáig megtartja színét, nagymértékben kopásálló, és a szélsőséges hőmérsékleti hatások sem tesznek kárt benne. A legnagyobb előnye azonban az, hogy 30 má­sodpercen beiül megköt az útburkolaton, és így a festés mű­velete nem akadályozza a gépkocsiforgalmat. A festőkocsi tartályában termosztáttal szabályozott melegítőberendczés tartja állandó hőfokon a festékkeveréket, amelyet sűrített le­vegővel, fúvófejeken át szórnak az útburkolatra. Minden évszaknak megvan a jellemző bélyege a természet életében és képében.. Az élőlé­nyek természetesen mindig al­kalmazkodnak azokhoz a kö­rülményekhez, amelyek az adott évszakban jellemzőek, illetve az évmilliók során úgy változtak, alakultak, hogy élettevékenységeik a tavasz, nyár, ősz körülményeivel szinkronban játszódjanak le. Tarka lombok Ha ősszel kimegyünk a ter­mészetbe, az eddigi uralkodó zöld színt a lombozat jellegze­tes sárgás-barnás-pirosas tar- ka-barkasága váltja fel, majd néhány hét után lehullanak az elszáradt, a növénynek eddig életet adó levelek. A megma­radó csupasz ágak, gallyak már jelzik a közelgő telet — és ezzel együtt a nyugalmi ál­lapotba visszahúzódó növény­világot. Látszólag az elmúlás képe ez, a valóságban pedig a megújhodásé, hiszen e nélkül nem jöhetne a tavaszi kibon­takozás. Mindez a mérsékelt égövi lombos fákon játszódik le ilyen menetrendszerű pontos­sággal. Azt kevesen tudják, hogy „örökzöld” fáink, a fe­nyők sem igazán örökzöldek: ezek is időről időre lehullajt- ják leveleiket, csak nem egy­szerre. Sőt a forró égöv trópu­si fái is, pedig ott ismeretlen az ősz, a tél. Ebből az is kö­vetkezik, hogy a mi lombos fó-ink sem az ősz miatt vesztik el lombjukat. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a tenyészidő vége felé a levél — amely a növény „vegy­konyhája” —, megöregedik és felhalmozódik benne sok Az őszi természet olyan anyagcsere-mellékter­mék, amely a növény számá­ra káros. Meg kell tehát tőlük szabadulni. Mielőtt azonban erre sor kerülne, a növény ki­menti leveleiből azokat az ér­tékes anyagoloat, amelyre még szüksége lehet. Ezzel együtt lebomlanak a levél sejtjeiben a nagy molekulájú anyagok, így a levél zöld színét bizto­sító klorofill nevű színanyag is. És mivel a levélben nem­csak zöld, hanem sárga és vö­röses színanyagok is vannak, a zöld klorofill elbomlása után a sárga és a vörös válik lát­hatóvá. Ez a magyarázata az őszi színpompának. Csupasz ágak A másik jellegzetes őszi je­lenség a lombhullás. Mivel té­len a növények a fagyott ta­lajból nem vehetnek fel vizet, feleslegessé válnak a levelek, ahol a növény a felesleges víz- mennyiséget elpárologtatja. Miután az értékes anyagok már elhagyták a levelet, a le­vél és a szár találkozási he­lyén, az ún. levélalapon tégla­sorra emlékeztető sejtrétegek alakulnak ki, amelyek idővel teljesen elparásodtak. Ettől kezdve minden kapcsolat meg­szűnik a levél és a növény kö­zött, hamarosan tehát lehull a levél, mégpedig úgy, hogy a helyén nem marad nyílt seb­hely a növény felületén. A le­hullott levelek azután o földön a téli csapadék és a bennük elszaporodó baktériumok, gombák hatására szétbomla- nak, anyaguk visszakerül a talajpa — így évről évre meg­újul a talaj tápanyagokkal. Téli felkészülés Az állatvilág számára is a téli felkészülést jelenti az ősz. Szarvasbőgés idején A rovarok eltűnnek szemünk elől, úgy, hogy az utódaik hi­degálló báb állapotban vésze­lik át a zord időjárást. Más állatok, pl. a hörcsög élelmet halmoznak fel földalatti laká­sukban, ismét más emlősök felkészülnek a téli alvásra. A vándormadarak kellemesebb éghajlatú területekre vonul­nak. Van azonban egy állatcso­port, amelynek jellegzetes őszi viselkedéséről évről évre be­számol a sajtó, az idén pedig a vadászati világkiállítás al­kalmából társas kirándulások­ra hívják az érdeklődőket, hogy a helyszínen figyelhes­sék meg ezt a furcsa termé­szeti érdekességet. A szarvas­félék őszi bőgőséről van szó. Bőgő szarvasok A szaporodási időszakban figyelhető meg a szarvasbika jellegzetes búgó hangja. Ár­nyalatai elárulják a bika „ér­zelmeit”, s kapcsolatban van a hárem birtoklásáért vívott harccal. A bikák párviadala során lehajtott fejjel, agan­csaikkal egymásnak támasz­kodva igyekeznek megfutamí­tani a másikat. Sokszor vérrel áztatott az „aréna”, sőt olyan eset is előfordul, hogy mind­két bika, agancsaikkal szétvá- laszthatatlanul összefonódva győzelem nélkül pusztul el. S a bőgőskor hallasztott hant gyakran árulója a vadnak, A vadász a hang utánzásával csalogatja elő rejtekhelyéről a puskacső elé az ebben az idő­szakban kevésbé óvatos „er­dők királyát”... I A i

Next

/
Oldalképek
Tartalom