Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
8 «ST UECYEI 1971. OKTOBER 17., VASÄRNAF Októberi vallomás APRILY LAJOS: Őszi fiú-játék A bokrosnak lehullt a lombja, s mi összeraktuk nagy halomba. Egymásnak gáncsokat vetettünk, a lomb-rakásban hemperegtünk. Olykor a szilaj vigalomban el is tűntünk a tarka lombban. Zizegett a halom felettem, fanyar szagát ma sem feledtem... Vetkőznek bükkök, szőke hársak. Meghaltak mind a fiú-társak. A lombot szél-fiúk sodorják, itt-ott halomba összehordják. Jó volna most eltűnni mélyen a legsűrűbb rakás levélben. FALU TAMAS: Vén fa Vén fa áll az őszi kertben Szél csavargatja ágait. Rég volt tavasz, elfeledte Rég lehullott virágait. Napok óta hull az eső, Azik szegény és didereg, Tavasz kell az ilyen fának, S éltető nyári napmeleg. Sajnálom, oly remény nélkül Bűsong a vízbe fúlt gyepen, Megyek, ernyőt tartok föléje, S rá adom esőköpenyem. CSUKA ZOLTÁN: Halk őszi dal Égbolt vagy. Fölém borulsz. Bölcső vagy. Ringatsz szelíden. Szájadon szőlőfürt érik. Cáók vagy. Nektáros, édes ízem. Elkísérsz, mint az égbolt. Nappal a nap ragyog rólad, Éjszaka kígyóinak a csillagok, Szemed sugaráról dalolnak. Itt van az ősz már, de hiába, Nincs, nincsen elmúlás véled, Fölém borulsz még síromban is, És akkor is, ott is, benned élek. KISS DENES: Szalad a szél A nyár rózsáival messze szalad a szél utakon gurul tekinteted vonásod pördül át levelekével mosolyod fönnakad az út peremén Házak egykedvű szürkesége belehasad az őszi szélbe Nem táncoltatnak napot az elszabadult ablakok Este nem kelnek ki elvetett csillagaink felhők giz-gaza fedi az égi mezőt hajad függönye lóg az utca fölé lábad kopogását viszik magukkal gépkocsik villamosok nesztelen borzong kövek bőre Bennem futás irama ébred arcomból árad a szél süvítése nevetésed vérezve utánozzák elejtett üvegfigurák. RAKOSY GERGELY: Egy kenyér néztek volna, látszólag nemhogy az út szélén veszteglő sorról, de egymásról se vet'vek tudomást És mégis, alig értek a sor mellé, a harmadik teherautón egyik katona lenyúlt a pad alá, zsákot húzott elő, kibontotta, belenyúlt, s egy egész kenyeret hajított a sorba. Szinte ugyanebben a pillanatban az első, az ötödik és hatodik autóról is kenyerek repültek a sorba, s perc után, akárhogy kiabáltak az őrök, a másodikról és hetedikről szintén. Soha nem lehetett megállapítani, hogy tulajdonképpen hány kenyeret is dobtak le, azt sem, hogy milyen minőségű kenyér volt, azt sem, hogy száraz volt-e vagy puha még, semmit, egyetlen morzsáját nem lehetett fellelni a kenyereknek már néhány perccel később, pedig a háromezer ember közül senki egy falatot le nem nyelt belőle. Nem nyelhetett le. A sor, mint egy lomhán nyújtózó kígyó, ha parázsvé- gű bottal érintik, pattogó gyűrűket vetett, őrjöngő gyorsasággal hánykolódó testté változott. Valaki elkapta a kenyeret, beleharapott, s az imént még vánszorogni is alig képes társai, most megelevenedett Siva szobrok, sok-sok kézzel és gyors, biztos fogással ragadták meg, lábát, karját, vállát, markolták torkát, feszítették hátra homlokát, hogy aztán lenn a földön fogával együtt tépjék ki szájából a falatot. Eleinte a kenyérért, majd maroknyi tépésekért, foszlányokért, később morzsákért, aztán végül már csak feltevésekért folyt a harc. Ekkor már nem is az éhség volt a döntő, sőt, szinte szerepet sem játszott többé. Az indulat, mely a ruhát leszaggató, fojtogató, hajat marokszám kitépő ujjakat, a gégeporcot, állkapcsot összetörő öklöket s a bordát, gyomrot, szájat taposó lábakat irányította, e néhány szóban foglalható össze: „Ha én sem, te sem!” — bár senki ki nem mondta, talán nem is gondolt rá. ÄZ CrÖk lecsatolt derékszíjukkal és puskatussal igyekeztek megfékezni a tébolyult gomolygást, és mikor nem sikerült, a fegyverükhöz nyúltak. Ez azonnal hatott, bár csak a levegőbe lőttek. A kusza zűrzavar álombéli gyorsasággal, szinte hihetetlenül, mint a vaspor a mágnes hatására, ismét ötös sorokká rendeződött. Aztán kiáltás harsant, s a sor leszegett fejjel, lassan vánszorogva megindult a szerpentin felé. Már nem voltak háromezren, talán ha tizenöt őr kísérte őket, de lehet, hogy csak tizenkettő. Vánszorogtak. 'ssssssssssy/sssssssssssssssssssssss/ssssssr. le, s e képzelgésekből semmi más nem maradt, csak a hideg és az éhség. Sokuknak nem is volt felsőkabátja, legtöbbjükön csak félcipő, s rajta ráadásul még csak rendes zokni sem, hanem a nővére selyemharisnyája, még ki sem értek a városból, már érezte, hogy sarkánál elron- gyolódik, a cipő hideg kérge minden lépésnél belemart a lábába. De aztán ez is elmúlt. Mintha egy dzsungelben, rég kihalt városon mentek volna keresztül, de még riasztóbb, mert a zöldellő liánokat hallgatag fehér hótakaró helyettesítette az összeroskadt, szétlőtt házak romjain, kivirágzott óriáspenész a téglák málló húsán, a gerendák széttört csontján. S a néhány, látszatra ép ház is süket és vak. Nem lehetett senkinek odakiáltani egy kis ennivalóért, darab kenyérért, vagy akárcsak egyetlen sárgarépáért. Á, persze, kenyér az az álomban is álom, hiszen már vagy egy hónapja senkinek sem volt a városban, de a répa hogy ropog a fog alatt, kis hasábokra oszlik, s még a szilánk is, ami a fog közt megszorul, édes és friss ízű, ha kipiszkálja a nyelv hegye. De répa se volt. Semmi nem volt, csak az út, a hó, a szél és az őrök. Mesz- sze, de csak mint a hallucináció, gépágyúk ugattak, a kézi fegyverek ropogását a léptek neszénél is halkabbra zilálta szét a távolság. Az ötödik óra elteltével, legfeljebb ha háromkilométeres sebességgel haladtak. Időnként zömök gépek húztak el felettük a város felé, a pilóta bizonyára azt hihette, a hosszú fekete hangyasor belefagyott a szikrázó fehérségbe. Ekkor már nem néztek fel. SZÄNTHÖ IMRE: TORONY ÉS KÉMÉNY PETRI FERENC: FRIDECZKY FRIGYES: Szürkülő utak Kutyatej-sűrűn csurran az este libabőröznek a szürkülő utak, V-jük élével az irányt keresve krúgatva húznak el a vadludak. Reggel már fagyot hoz október orozva láthatóvá válnak ajkunkon a hangok a piruló-pirosra csípett lányka arcot gyöngybatiszt szűrőn szűrt napfény aranyozza. Ajtónk előtt topog szándékolt robajjal a restelkedő korai vendég befűtteti a k'pihent kemencét s szétterül a tájon deres darazsakkal. •Msssssssssssssssss/syssssssssssssssssssssss/mmmsmsMrsssj'sswssmrMrm's. KISS ATTILA RAJZA I I A legkisebb nem-muszáj mozdulattal is takarékosokdtak. Nem is beszélteit, legfeljebb, ha valaki ételt emlegetett, akkor szakadt ki némelyikből egy szó: kuss! Később hosszú erdőfal mellett mentek el, a szél a fák fölé kényszerült, a hideg jócskán veszített erejéből, ugyanakkor éhségérzetük hatalmasan megnőtt, szinte egyeduralkodóvá. Térdig érő hófuvato- kon vergődtek keresztül, ösz- szefonódé lihegésük párája cseppekben a fák kérgére fagyott. Karnyújtásnyira sötét- lett az erdő, a tenger, s háromezer gróf Monte Christo fürkészte a mélyét, de Dumas nem volt sehol. Az őrök nyakában lógó géppisztolyok rövid csöve hosszabb volt a fák törzsénél, torka mélyebb és feketébb mindennél. S különben is mi elől, hová és hogyan? A gépágyúk ugatnak, a hó megőrzi a nyomokat, s a ritka ép házak vakok, süketek és taszítok. S mindezen felül egyikőjük sem volt biztos a másikban, hogy nem rántja-e vissza az utolsó pillanatban egy mindent megölő mozdulattal, hogy valami homályos jutalomban reménykedve odakiálthassa az őröknek: Ez itt... ki akart ugrani a sorból! És abban se voltak biztosak, hogy képesek lennének-e az ilyenkor szükséges, robbanásszerű gyors mozdulatokra. Nem hitték, hogy képesek lennének. Hiilóradt az erdő, az út kanyarodott, s meredek szerpentin tűnt fel a távolban, már gondolatban előredőltek, s lehunyták szemüket a fenn fütyülő, harsogó szél miatt, mikor a sor elején kiáltottak: — Megállni! — Majd közvetlenül utána: — Üt szélére húzódni! — Egyesek továbbadták, s mire a sor végére ért a parancs, már mindannyian láthatták: teherautók ereszkednek le feléjük a szerpentinen, álltak, $nagy csend volt, már a moto- 5 rok brummogását, a hóláncok í feszülő percegését is hallották. 5 Nyolc, katonákkal zsúfolt 5 nyitott teherautó húzott el a $ sor mellett. Megviselt, a hideg- 5 tői, a sok-sok ezer kilométert $ legyűrő harcoktól, menetelésektől, nélkülözésektől feketédre cserzett, barázdált arcok, d rojtos, rongyos elvékonyult d földszín köpenyek, s legtöbbjük tudatában az örökre elvesztett otthon, megnyomorult 5 vagy elpusztult szerettek, s az d örökös, már-már közönybe d fulladó készenlét a megmásít- d hatatlanra, a halálra. Sokan d lehunyt szemmel bóbiskoltak, 5 mások meg mintha sehová sem | Háromezren volíak, talán, d ha tizenöt őr kísérte őket, de dlehet, hogy csak tizenkettő, d Nem tudta pontosan megál- d lapítani, mert hosszú volt a d sor. ötösével mentek, fáj- | dalmasan csikorgott a talpuk Salait a hó. Sütött a nap, de S kegyetlenül hideg volt, az | északi szél oldalba kapta az § utat, láthatatlan apró izzó d tűhegyekben roppant jéghegyeket zúdított rájuk. Ruha d mintha nem is lett volna raj- dtuk, három napja nem ettek, d négyVennyolc órát pincében d álldogáltak, soha el nem tud- dta volna képzelni, hogy egy d néhány méteres pincerekesz- dbe százötven ember belefér- s ión. N d Első nap még izgatottan is- dmerkeatek, volt aki komóto- dsan még az élettörténetébe is ^belekezdett, s egyáltalán va- d lami izgatott túlfűtöttség ural- Skodott el rajtuk, mintha éb- drenlevő tudattal álmodna vadlaki, s máris az járna a fe- djében, hogy fogja majd tá- dtani száját X vagy Y, ha ^kényelmes körülmények kö- dzött nekiláthatnak az aprólé- dkos mesálésnek. Igen, hatá- d rozottan kedélyesnek tűnt a d dolog. Fülek, tarkók, orrok d arasznyi közelségben hullá- dmoztak, kellemes meleg volt, S lábfej lábfejet, csípő csípőt, d váll vállat ért, s még füstölni- S való is akadt, egy szabolcsi d dohánykertész fél hátizsák- S nyi dohánnyal velük egy re- d keszbe került, másnap reg- d gelre ráncos, lapos vénasz- dszonymellé esett össze a nem- d rég fekete-zsírosán dagadó d hátizsák. De akkor nemsoká- d ra már indultak is. Addig d semmi volt az éhség. Meleg- d gél és cigarettával halálig d bírja a dohányos ember. 5 d Eleinte fel sem tűnt, az ápo- d rodott levegőjű félhomály d után részegítően hatott rá- djuk a szikrázó fény, a kés- d éles tömör levegő, s a merev d álldogálás után a mozgás. Nem dis igaz, hogy foglyok, most d tápászkodtak ki a térdet me- d revítő iskolapadból, szólt a 5; csengő, s most mindjárt vi- ddám hógolyózás kezdődik az d udvaron. Fél óra sem telt beAblakok Innen az ablakból valószerűtlenül kicsinek látszik a hold, ; és meghódíihatatlannak. Udvara van a holdnak. Holnap biz- j tosan feltámad a szél. Innen az ablakból egy teljesen jellegtelen és jelemtékte- ! len mellékutcára látni. Éjszaka teherautók alszanak itt, de ! nappal szinte teljesen forgalmaitlan. Szemközt egérarcú öregember lakik. Az egérarcúnak van ! lemezjátszója, délutánonként Beethoven-szimfóniákat forgat I rajta. Az alatta levő lakásban fiatal lány lakik a szüleivel, j Szép lány. Rozsdavörös a haja. A szomszéd ház lépcsőjére minden délután kiül egy rej- ! télyes öreg, és összehúzott szemmel figyeli a járókelőket. Szi- i varozik. Csongort. Innen az ablakból mindent látok. A többi ablakokból í engem látnak. ★ Tétel: ahol ablakok vannak, vannak falak is. ★ — Ugye, milyen ügyes fejelő vagyok? — Igen, Sanyi, ügyes fejelő vagy. — Ugye, milyen ügyes focizó vagyok? í — Igen, Sanyi, ügyes focizó is vagy. — És erős is vagyok. — Az vagy. Meg hencegő is vagy. Nem mondta apukád, : hogy nem szabad hencegni? — Nekem nincsen apukám, csak anyukám. Sanyi lesüti bogárfekete szemét. A piros pettyes labda ! kicsúszik a kezéből. Gurul-gurul a lejtős udvaron. — Van barátod? — Nincsen. í — Mi szeretnél lenni? — Nem tudom. ! — Hány éves vagy? j — öt és fél. — Mit szeretnél a legjobban? S — Játszani a fiúkkal az utcán. Sanyi elmélyülten bámul. Ott áll birodalma közepén. Az udvar tíz méter széles, tizenöt méter hosszú. Három méter magas kerítés veszi körül. É. kilép a lakás ajtaján. Megyünk. Sanyi kikísér bennünket a kapuig. Integet nekünk. Aztán visszalép a kapu alá, s hallani, hogy csikorog a kulcs a zárban. — Megismerkedtetek? — kérdezi É. — ö a lovagom. Szép, szomorú kölyök. — Csipkerózsika-hercegnek hívom. — Csipkerózsika lány volt. — Sanyi korában ez még mindegy. Képzeld, órákig képes az ablakban állni. Mit gondolsz, mit nézhet? — A fiúkat nézi, akik játszanak az utcán. — És amikor nincsenek az utcán a fiúk? — Akkor is. ★ — És mondd, kérlek szépen, az a pilóta láthatta a repülőablakból a hirosimai katasztrófát, aki ledobta a bombát? — Nem, kérlek szépen, semmi esetre sem láthatta, addigra messze járt onnan a gép. — Akkor mit láthatott a repülőablakbói? — Japánt augusztusban, kérlek szépen. ★ Megy a gőzös, megy a gőzös, bandukol a gőzös. Mendegél- nek visszafelé a fák meg a szántóföldek. így, oldalról nézvést nem térkép a táj, műhelynek látszik inkább. Mintha golyószórók erdei volnának, sárga kukoricatáblák menetelnek. — Erre már hiába jön az eső — mondja a pengevékony fiatalember a szemüveges nőnek. A vonatablakban állnak. Fújja a hajukat a szél. A bőrülésen két könyv hever. Ök hagyták ott nyitva. Matematika- könyvek. Megy a gőzös, megy a gőzös, bandukol a gőzös. Errefelé már könnyű esőcske leng a puha szélben. A pengevékony fiatalember felhúzza az ablakot. A szemüveges nő szinte bocsá- natkérő hangsúllyal kérdezi: — Ennek a táblának azért még lehet, hogy jót tesz az eső? — Nem tudom. Talán. Közelebb kéne menni, innen az ablakból ezt nehéz megállapítani... — mondja tűnődve a fiatalember. ★ Tétel: A paróka nem róka, a vakablak nem ablak. ★ Nyolc órát ül egy üvegablak mögött. Pénzt számol. Ezer,' tízezer, százezer. Annyi. Meg kétszer annyi. Meg isten tudja,
