Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-15 / 243. szám

1971. OKTOBER 15.. PÉNTEK mit juccrei kMiríap EALCAHEVIZ Építkezik a tsz, építkezik a falu Galgahévíz arról nevezetes, hogy rendkívül szorgalmas emberek lakják. A mintegy háromezer lakosú községben 700 tagot számlál a Rákóczi Tsz. A közös gazdaság szép tel­jesítményeket ért el az elmúlt években. A jövedelem ered­ményeként a felszabadulás óta csaknem teljes egészében újjáépült Galgahévíz. A tsz is most fejezte be 2 400 000 fo­rintért központi irodaházának újjáépítését^ amelyet a tsz sa­ját építőbrigádja készített. A szorgos Tnunkának köszönhető, hogy a községben százan felül van a személyautók száma. Gádor József, a tsz-gépmű- hely egyik szerelőjének 2 szin­tes lakása is most készült el (a képen), már csak a ikisebb belső munkák vannak hátra. Még az idén beköltöznék az új házba. VEZETÉS ES SZERVEZÉS Mikor, miért és hogyan ellenőrizzünk? Bármely szakíró, ha a veze- ] tői tevékenységet meghatároz­za, felsorolásában döntő fon- j tosságot tulajdonít az ellenőr- i zésnek. Sorozatunk mai inter­jújában ezért az ellenőrzés kapja a főszerepet. Aki nyilat­kozik: Csordás Imre, a Pest- vidéki Gépgyár igazgatója. — Tulajdonképpen, mi is az, hogy ellenőrzés? — Ellenőrzéskor a vezető meghatározott feladattal vizs­gálatot rendel el, hogy a vál­lalat, illetve egyes szerveinek munkáját' értékelje és elemez­ze, s a tapasztalatokat a to­vábbi döntésekben hasznosít­sa. Magyarán szólva, meg kell tudni: mi a hiba, ezt milyen okok idézték elő, milyen kö­vetkezményekkel járt a feltárt hiba, ki a felelős a hibáért, milyen ellenintézkedések szükségesek? — Bizonyára a Pestvidéld Gépgyárban is külön szerveze­te van az ellenőrzésnek. — Vállalatunknál a belső ellenőrzési osztály több mint egy évtizede működik, s köz­vetlenül az igazgató irányítá­sa alatt dolgozik a közgazda- sági, illetve a műszaki belső ellenőr. — Hogyan zajlik le egy konkrét vizsgálat, melyek az ellenőrzés módszerei? t— Először is a vizsgálatot előkészítjük, aztán következik Döntőbizottsági panaszok Arányban áll-e a büntetés a fegyelmi vétséggel? lía rangsorolni akarnánk a döntőbizottságök elé kerülő panaszokat, nehéz helyzetbe kerülnénk. Ami tulajdonkép­pen kis ügynek látszik, az is jelentős sérelme lehet a pana­szosnak. Elsősorban a fegyel­mi vétségek elbírálására vo­natkozik ez. Nem mindegy ugyanis, hogy egy vállalat' ho­gyan foglal állást. Gyakran előfordul, hogy a büntetés, amelynek célja a nevelés len­ne, az ellenkező hatá'st éri el. Elsősorban akkor, ha nincs arányban az elkövetett hibá­val. Megtörténik, hogy a válla­lat példát statuál egy esetből, amikor az elvtársi, baráti be­szélgetés nagyobb eredményt hozna; vagy nem veszi figye­lembe a hibát vétő őszinte, megbánó magatartását. Nem arról van szó, hogy védeni akarjuk a fegyelem megsér­tőit, aki szabálytalanságot kö­vet el, vállalja érte a felelős­séget, adott esetben a bünte­tést is. Az emberségről, a kö­rülmények kellő mérlegelésé­ről azonban soha nem szabad elfeledkezni, mint azt az aláb­bi esetek is bizonyítják. Emberségből elégtelen ? Hizsnyai Péter, a Dabas és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi osztályvezetője az idén tavasz- szal, 18-as boltjukban — lét­számhiány miatt — este 7 he­lyett délután 5-ig rendelte el a nyitva tartási időt. A dolgo­zók így is naponta két és fél órát túlóráztak. A kereskedel­mi osztályvezető elkövette azt a hibát, hogy a községi taná­csot nem értesítette a záróra­változásról. Az ÁFÉSZ elnöke ezért a mulasztásért Hizsnyai Pétert fegyelmi határozattal elnöki megrovásban részesítet­te. A kereskedelmi osztályve­zető a- vállalati döntőbizott­sághoz 'fordult. Panaszát azzal indokolta, hogy az elnök az 6 meghallgatása r.élkül hozott fegyelmi határozatot ellene. A munkaügyi döntőbizottság el­utasította Hizsnyai Péter ké­rését, aki ekkor fellebbezett a Pest megyei Területi Munka­ügyi Döntőbizottsághoz. A TMDB hatályon kívül he­lyezte a megrovást kiszabó határozatot ■ és eljárási mu­lasztást állapított meg. A Mun­katörvénykönyv előírásai sze­rint ugyanis a fegyelmi eljárá­son kívüli büntetést, mivel a tényállás tisztázott, a fegyelmi jogkör gyakorlójának vagy a dolgozó közvetlen felettesének kell személyesen átadnia a dolgozónak. Nem így történt, Hizsnyai Péter postán kapta meg a határozatot. S bár a kereskedelmi osztályvezető hi­bát követett el, büntetésének ez a módja nemcsak szabály­talan, hanem egy régi, becsü­letes dolgozóval szemben em­berileg méltánytalan is. Őszinte megbánás Végh Károly lakatos a Me­zőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat • ceglédi gyáregységében dolgozott. A nyáron két hónap alatt 17 na­pot mulasztott igazolatlanul. A vállalat igazgatója érért fegyelmi eljárást indított el­lene, és büntetésül kizárta a nyereségből, a prémiumból, illetve órabérét 12 forintról 10 forintra csökkentette. A határozat felülvizsgála­tára a panaszos a váüalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, mondván, hogy az igazolatlan napok családi kö­rülményei rendezésével teltek el. Az MDB elutasította Végh Károly panaszát, miután a mulasztás nyilvánvaló volt. A lakatos ekkor fellebbezett és személyi, családi körülményei­re hivatkozva kérte a méltá­nyos elbírálást. A döntés meghozatalánál a TMDB figyelembe vette, hogy Végh Károly őszintén meg­bánta mulasztását; a távolma­radás okául szolgáló körülmé­nyek rendeződtek; ezért a sze­mélyi alapbércsökkentésre vo­natkozó határozatot hatályon kívül helyezte. Az órabércsök­kentés indokolatlanul nagy hátrányt jelentett volna, mert havonta 1200 forintot fizet gyermektartásra, illetve ma­gatehetetlen apja gondozá­sáért. Változatlanul érvény­ben maradt azonban igazolat­lan mulasztásért a prémium, illetve a nyereség elvonása. A történet 1968. decemberé­re nyúlik vissza. Tölgyesi Ist­ván, a Habselyemárugyár anyagbeszerzője az Alsónéme- di és Vidéke ÁFÉSZ 8. számú ruházati boltjában Leitner Mi­hály boltvezetőt arra kérte, adjon neki számlát 100 méter műbőrről. Néhány nap múlva ismét jelentkezett, ■ ekkor > 20 ékszíjról állítottak ki neki számlát. Időközben a budapes­ti XX. kerületi Rendőrfőkapi­tányság Tölgyesi ellen sikkasz­tás alapos gyanúja miatt el­járást kezdeményezett, amely­ben Leitner tettestársi minő­ségben ötödrendű vádlott volt. A bűnvádi eljárás közkegye­lem folytán később megszűnt. Ekkor az alsónémedi ÁFÉSZ elnöke Leitner Mihály ellen fe­gyelmit rendelt el. A vizsgálat során a boltve­zető azt vallotta, hogy a kért cikkeket az anyagbeszerzőnek átadta (bár a kérdéses árukkal a ruházati bolt nem is rendel­kezett). Felelősség­tologatás A fegyelmi határozat elbo­csátással sújtotta Leitner Mi­hályt. A boltvezető előbb a vál­lalati döntőbizottsághoz, majd j a TMDB-hez, fordult. Azzal vé- ; előkezelt, hogy bár megsértette ' a bizonylati fegyelmet a fik­tív számlák kiadásával, ebből az ÁFÉSZ-nek semmi kára nem származott. Egyébként a visszaéléseket a fia követte el, aki beosztottja volt az üzlet­ben, őt csak az ellenőrzés el­mulasztásáért terheli felelős­ség, mert utólag szerzett tu­domást az ügyről. Arra is hi­vatkozott, hogy az ÁFÉSZ úgynevezett „jogvesztő ha­táridőt” mulasztott a fegyel­mi eljárás megindításával, s így az ellene hozott határozat törvénysértő. A TMDB először is azt vizs­gálta, valóban mulasztott-e az ÁFÉSZ. Megállapította: a fe­gyelmit mindjárt megindítot­ták, amint kiderült a csalás, csupán a bűnvádi eljárás idő­tartamára függesztették fel. Megállapította továbbá azt is; Leitner Mihály rokkantsági igényének bejelentésekor, 1970. januárjában már folyamatban volt a fegyelmi eljárás, így nem történt törvénysértés. Bi­zonyítást nyert ismét: a dolgo­zó, mint felelős holtvezető, súlyosan megsértette a bizony­lati fegyelmet, amikor fiktív számlákat állított ki. A TMDB a fenti indokok alapján hely­ben hagyta a fegyelmi elbo­csátást. Soós Ibolya az adatgyűjtés, a rendszerezés, a program készítése, majd megtörténik a helyszíni vizs­gálat, a tapasztalatokat írásba foglalják, s a befejező elem: az utóvizsgálat. — ön, személy szerint vé­gez-e ellenőrző tevékenységet? — Természetesen, elsősor­ban a döntéseim végrehajtását ellenőrzőm, például hetente rendszeresen beszámoltatom a vezetőket... Naponta kapok jelentést a vállalat pénzügyi helyzetéről, a szerződések tel­jesítéséről, az alcadályközlés- ről, a kötbérigény-bejelentés­ről, a garanciális igényekről, a készárukészletről: ezek az adatok visszatükrözik á gyár gazdasági működését. Na­gyobb eltérés esetén megvizs­gáljuk a kiváltó okokat és megfelelő intézkedéseket ho­zunk. Ilyenkor személyesen is meggyőződöm egyes tényekről. Általában nem tartok olyan ellenőrzést, amely hosszadal­mas, sokoldalú dokumentá­ciós vizsgálatot igényel... A kapott vizsgálati anyagok és jelentések is tartalmazhatnak olyan ellentmondásokat, hogy személyesen kell meggyőződ­nöm azok helytállóságáról. — Hogyan segítik az ellen­őrzések tapasztalatai a vezetői döntéseket? — Erre a kérdésre talán egy kiragadott példával tudok a legjobban válaszolni. Az idén célvizsgálatot rendeltem el, hogy megállapíthassuk: gyárt­mányaink milyen mértékben felelnek meg a piaci követel­ményeknek, a vevők igényei­nek. A vizsgálat során termé­keink konstrukciós színvona­lát, a gyártást, a vevőszolgála­tot, ezen belül a szervizellá­tottságot kívántam felmérni — a távlati fejlesztési döntések­hez. A vizsgálat eredményei nagyban hozzásegítettek a mű­szaki fejlesztés irányának meghatározásához, s további, mélyebb vizsgálatot kellett el­rendelnem a szervizszolgála­toknál! \ v — Tehát az ellenőrzéseket konkrét intézkedések követik? — Igen, például kíváncsiak voltunk, hogy a vállalaton be­lül a gyáregységi forma meny­nyire vált be, szükséges-e a gyáregységi önállóságot to­vább fokozni, s ha igen, mi­lyen irányban. A belső ellen­őrzés komplex vizsgálata alap­ján további gyáregység szer­vezését határoztam el, növel­tük önállóságukat, s elrendel­tem fokozottabb ellenőrzésü­ket. — Mi történik akkor, ha az ellenőrzés súlyos mulasztást tár fel? — Elkészül az „igazoló je­lentés”, amelyből nekem is kell küldeni egy példányt, a jelentést a belső ellenőrzés „észrevételezi” és amennyiben az nem fogadható el, az ille­tékes vezető ellen fegyelmi vagy kártérítési eljárást indí­tunk. — A munkások — feladataik végzése közben — állandóan „ellenőrzik” szűk munkakör­nyezetüket. A vezető hogyan hasznosítja a dolgozók bírála­tait? — A dolgozók bírálatai a termelési tanácskozásokon, a párt- és a társadalmi szerve­zetek értekezletein át eljutnak hozzánk. Néha az egyes mun­katerületekről való elkívánko- zás jelzi a problémát, a dol­gozók bírálata itt ilyen for­mában is tapasztalható. A munkások észrevételeinek fi­gyelembe vétele, a helyzet ja­vítása általában lehetséges. Igaz, ettől nem lesz több a beruházásra fordítható összeg, de célszerűbben lehet felhasz­nálni, nem növekszik a bér­emelésre szánt összeg, de igaz­ságosabban lehet szétosztani. A dolgozók bírálatának hasz­nosítása attól függ, hogy a ve­zető mennyire ismeri fel a kritika vagy a javaslat lénye­gét. Ezen a téren még nagyon sok a tennivaló! — Milyen a Pestvidéki Gép- gyárban a pártszervezet, a szakszervezet és a KISZ ellen­őrző tevékenysége? — A párt-végrehajtóbizott- ság — amelynek tagja vagyok — Rendszeresen tárgyal olyan témákat is, amelyek a vállalat egészét érintik. Esetenként brigádvizsgálatok tárnak -fel olyan problémákat, amelyek kivül esnek a gazdasági ellen­őrzés körén. A szakszervezet különböző munkabizottságai sok észrevételt tesznek az egyes osztályok munkájára, s a feladatok megoldásában együttműködnek. A KISZ a fiatalok érdekvédelmekor fejt ki hatásos ellenőrzést. — A vállalati ellenőrzésnek hatalmas szakirodalma van, be­szélgetésünkben csak néhány kérdés kerülhetett napirendre. Befejezésül: az ellenőrzés te­rén mi a legfontosabb felada­tunk? — Az önállóság fokozása, az egyéni kezdeményezés kibon­takoztatása, az egyéni felelős­ség növelése a célunk. Ezt pe­dig csak akkor lehet a válla­lati összérdefcnek megfelelően elérni, ha az ellenőrzési mun­ka színvonala is növekszik. Fóti Péter Gandlii-szobor a Keletázsiai Múzeum kertjében Csütörtökön délután került sor a Hopp Ferenc Kelet­ázsiai Művészeti Múzeum kertjében Mahatma Gandhi, az indiai nép nagy fia szobi rának ünnepélyes átadására. A szobor, amely Ram Sutar alkotása, az indiai kormány ajándéka. Az ünnepi esemé­nyen részt vett Nagy Miklós. a Kulturális Kapcsolatok In­tézetének elnökhelyettese és ott volt az indiai küldöttség, amely Shyam Sundar Gupta, Calcutta főpolgármesterének vezetésével tartózkodik ha­zánkban. Szépvölgyi Zoltán, a Fővá­rosi Tanács elnöke méltatta Mahatma Gandhi küzdelmes életét, sokoldalú munkássá­gát. Ezután C. B. Muthamma, az Indiai Köztársaság buda­pesti nagykövete szólott az egybegyűltekhez. Ez nem Svájc z nem Svájc — mondja gyerekkori barátom, akivel Hrik összefutottam, mert a világ akkor is kicsi, ha szerfce- szét élnek rajta a magyarok, jelen esetben ö Svájcban, én pedig Magyarországon. Találkozhattunk volna Svájc­ban is, de itthon találkoztunk. Eljött, hazalátogatni. Tizenöt esztendeig nem volt itthon, nem mintha mi tiltottuk volna, hanem mert „polgárosulni” akart. Nem polgárrá válni — az is volt és az is maradt —, hanem a svájci állampolgárság birtokosává. Mert az ilyesmi sok előnnyel jár. Például: csak de facto érzi magát az emiber idegennek, de jure hazafi lehet Svájci hazafi. Katonai szolgálatot teljesíthet például, ami ab­ban az országban neon különösebb teher, hanem inkább afféle hétvégi szórakozás. Mivel hogy Svájcban emberemlékezet óta nem volt háború, s így a katonaság is inkább csak afféle békés intézmény. Inkább jog, mint kötelesség. Aki katonás­kodik, annak joga van svájcinak éreznie magát Barátom — órákig beszélgettünk, s igenis annak vallha­tom — úgy érzi magáról, hogy igazi svájci. Igaz, nem fe­ledte el szülőföldjét, rajong érte, s itthon a svájci szemével néz körül. „Ez nem Svájc — mondja és nem Ilf—Petrov Osz- tap Benderét idézi, aki a honi elamaradottságot jellemezgette ezzel a mondattal, hanem csodálkozásának ad kifejezést. „Tu­dod, mondja, amíg magyar állampolgár voltam, nem is tud­tam, hogy ez az ország olyan gyönyörű. Sokkal szebb, mint Svájc!” ( A magamfajta szkeptikus hírlapíró ilyenkor mosolyog. Mire való az ilyen lelkesedés? Svájc — ismeretes ez a nem­zetközi irodalomból, a statisztikából — a világ leggazdagabb országa. A polgári demokrácia példaképe. A béke és a nyuga­lom szigete. Ami pedig természeti kincseit illeti, idegenfor­galma a nemzeti jövedelem csaknem negyedrészét adja — ez mindennél többet mond. S mi is gyakran. szoktuk mondani: Magyarországot nagyon szeretjük, de mégsem lehet Svájc­hoz hasonlítani. Magyarország nem gazdag ország, ahogy mi szoktuk mondani, közepesen fejlett a maga egy főre eső évi 700 dolláros nemzeti jövedelmével. Evek óta keményen verek­szünk, hogy valóban érvényesüljön a szocialista demokrácia. Idegesek vagyunk és nyugtalanok, éppen most közölt a Kor­társ egy cikksorozatot, hogy a neurózis népbetegség. Ami pe­dig természeti.szépségeinket illeti, igaz, hogy sok minden van, de igazán magas hegyek... Szóval, nem vagyunk Svájc. Barátom mondja, hogy persze, hogy nem. Nálunk — sze­rinte — minden sokkal szebb, sokkal jobb, mint ott. Mert igaz, hogy ott valamivel jobban élnek az emberek, dehát ná­lunk a légkör... El sem lehet mondani, mennyivel barátsá­gosabbak, emberibbek az emberek. „Nálunk? — csodálkozom. — Mással sincsenek tele a lapok panaszrovatai, minthogy lá­bára léptek, gorombáskodtak, elutasították, süket fülekre ta­lált ... Ami pedig az úgynevezett munkahelyi légkört illeti.. Ügy néz rám, mintha egy nyolcfogásos' ebéd után még két szelet zsíros kenyeret kérnék, mondván, hogy éhes vagyok. „Ember — mondja.'— Tudod te, hol élsz? jjCudod te, hogy élnek másutt? Tudod te, mi az a hajsza, a begombolkozás, a zárkózottság? És ismered te a saját országodat?” A Bükitöt említi és a Mátrát: szerinte ez a világ közepe. Neki, aki a svájci hegyekből' jött! Otthon skótviszkit iszik, de itthon ízlik a barackpálinka. „Büdös, mondom, nálunk már senki nem issza” „Nem baj,' több marad nekem!” — feleli, s aztán elkezd agitálni. — Hát, idefigyelj — mondja. — Tizenöt éve elmentem, mert úgy éreztem, ennek az országnak nincs jövője. Most visszajöttem, s rájöttem, hogy oda mentem ami a múlt. Haza nem költözhetek, mert ilyen az élet, élni valamiből kell, * nekem negyvenévesen ott van a megélhetésem. Szeretem Svájcot és hálás vagyok neki, mert kenyeret adott nekem. Benneteket viszont csodállak. — Ez igazán jólesik... — Ne vedd elismerésnek. Azért csodálkozom, mert akár- hová megyek, panaszokat hallok. Nem veszitek észre, hogy hol éltek és hogyan éltek? Csak azt látjátok, hogy keskenyek az utak, de azt nem, hogy gyönyörű tájakra vezetnek? Arról panaszkodtok, hogy kicsi és szegény országban éltek, de nem néztek széjjel, hogy ez az ország milyen nagy és jómódú lett? Arról beszéltek folyton, hogy mit nem csináltatok meg rende­sen, de arról kevesebbet, hogy mi mindent csináltatok? Sóhajtott. — Ez nem Svájc! Mert ott mindenki a saját országát cso­dálja. Ti pedig mindig a másét... A zsebében ott volt a csekk-könyve. Az étterem előtt ott várta a Mercedes. Otthon ötszobás villája van, s a honvágy sem gyötri, amióta évepte többször is hazalátogathat. Kis vál­lalata van; azzal a szóhasználattal, amely elmenetelekor volt érvényben, „egyéb” foglalkozású. S irigyel bennünket, ittho­niakat. Majdnem elfelejtettem elmondani, hogy honnan ismerjük egymást. Egy iskolába jártunk* Nem Svájcban, természetesen. Magyarországon. S azóta, hogy útjaink elváltak, szintén tanul­tunk. Másutt-másutt. De talán mégsem teljesen mást... Pintér István i i á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom