Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-15 / 243. szám
4 ‘“shfCirtiap 1971. OKTÓBER 15., PÉNTEK KÉPZŐMŰVÉSZETI NAPLÓ LÓ ÉS LOVAS Művészetünk folyamatos figyelemmel gyűjtötte tapasztalatait e különösen érzékeny és rokonszenves állatról, a lóról. Pogány Ö. Gábor biztos ízléssel válogatta most egységgé a Mezőgazdasági Múzeumban kiállított Ló és lovas című hatalmas anyagot,' sokrétűen szelektált, ízelítőt adott , a ló ember által érintett élétéből, bemutatta teherhordó, harcba induló, betyárokat hátára fogadó sorsát, s tapintatos minősítéssel minden művészi teljesítményt, remekművet és kuriózumot egyaránt számha- vett. A rendezés kultúrtörténeti szempontjai mellett ügyelt az indításra és összegezésre, melyet ezúttal Fad- tusz János és Benőzur Gyula alkotásaira bízott. Főszerepet kapott a teherhordó munkásló, melyet Ol- gyai Viktor, Móritz Sándor, Szőnyi István, Berény Róbert értelmezett őszintén, s Lotz Károly hajót vontató négylábúi, ahol a festő a táj ábrázolására is figyelmet fordított, akár Repin, aki megrá- zóan jelenítette a volgai hajóvontató emberek teherhordó sorsát. A magyar falu egyik drámai jelenete a mindenkori lóvásár volt, ahol belső megrendüléssel búcsúztak el hor- gadt fejű parasztok a szénázó „családtag”-tól, miközben markukba számolták a pénzt. Haranghy Jenő csak a témát érinti, Szőnyi István a felvetett fejű ló méltóság- teljes alakjában az elválás fájdalmát érzékelteti. Az Itatás n,agy pillanatát Iványi Grünwald Béla és Medgyessy Ferenc érezte képpé és szoborrá, az abrakolásra Edvi Illés Aladár talált meghitt festői mondatot. A pusztai élet alapvető százados élményét íó és csikós együttélése jelentette, melynek tiszta romantikáját For- ray Iván, Török Ede, Wágnpr Sándor, ifj. Vastagh György idézte. Huszár és betyár legfőbb szövetségese paripája volt elmúlt időkben, életmentő gyors okossága biztos védelmet jelentett a portyáző lovasoknak. Történelmünk jellege meghosszabbította e kölcsönös egymásra utaltságot, s már 1500-ból származó szablya őrzi a lovashuszár BOLDOGFAI FARKAS SÁNDOR: ÁGASKODÓ LÓ (1954) alakját, Rugendas metszetei, Tahy Antal, Vágó Pál háttérbe szorult művei most az újdonság erejével hatnak. A betyárélet számtalan változatát örökítik meg a kiállítás műtárgyai, e témakör kimagasló műve Holló Barnabás szobra és Rudnay Gyula Lovas betyárok című Alkotása. Az érdekességek sorából említésre méltó Szavojai Jenő győztes kurucot ábrázoló ezüsttálcája, s a vadászatra induló lovak alakját megörökítő aquamanile a XII. századból. Űjra felfedezhetjük a tárlaton Hollósy Simon Zrínyi kirohanásának feszült színvilágát, Than Mór Honfoglalásának tagozbtt csoportjait, Haranghy Jenő örvénylő ménesét, Ferenczy Károly, Medgyessy Ferenc, Márffy Ödön, Vedres Márk elmélyüMségben tökéletes lóábrázjodácsait. Találó párhuzamokat köszönhetünk a rendezőnek, aki a lovak hirtelen megtorpanásait mutatta fel Róna József és Benczúr Gyula rokon hangvételű műveiben, s különös öröm Boldogfai Farkas Sándor és Ferenczy Béni két lábra ágaskodó ménjének társítása, hiszen mindkét lény felfelé törő kanyarjaiban a megállíthatatlan s ezért diadalmas fejlődést szemlélhetjük. A szorosan egymáshoz kap-* csolódó festmények, szobrok, érmek sorából is kitűnt Székely Bertalan több lótanuhnánya, a hangulatieszmei egységgé alakított kiállítás anyagából csak Tornyai János hajdani népsorsot jelképező, Ady ösvényen talált monumentális „gebéje” hiányzott. A képzőművészeti alkotásokat remek iparművészeti tárgyak egészítik ki, mezőhe- gyesi hajtóruha vörös sújtá- sokkal, rézgombokkal, ősi magyar díszhámok, kantárok, faragott fanyergek, kétkari- kás csuklós zablák, sallangok, veretek, csatok, hámcsengők, karikás ostorok, melyek jól példázzák, hogy a lovas megjelenésében mindig méltó akart lenni a ló természettől kialakított nemesen büszke alakjához. Losonci Miklós Előkészületek a Petőfi-évfordulóra * Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára készülve, Ostffyasszonyfán — ahol a költő 1839-ben, miután Sel- mecet, tanulmányainak színhelyét elhagyta, hosszabb időt töltött —, a község középpontjában hozzáfogtak a Petőfi-em- lékliget létesítéséhez. A celldömölki járás valameny- nyi községe — a szombathelyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság irányításával — egy-egy fát ültet a parkban. Az elültetett fával saját községük valamilyen jellegzetességét, nevezetességét is reprezentálják. Az ostffyasszonyfaiak gazdag jubileumi programjának egyik aktusa az emlékliget létesítése. Az évfordulóra a művelődési otthonban emlékszobát is berendeznek, amelynek anyagát már évek óta gyűjtik. Szlovákiából is több értékes tárgyat kaptak, s Lengyelországból is érkezett Petőfi-emlék. Ezenkívül tervbe vették Petőfi-könyv- tár létrehozását is. HETI FILMJEGYZET Queimada TOMPA LÁSZLÓ ELŐADÓESTJE NAGYKŐRÖSÖN Tompa László előadóművész tegnap este másodszor tartotta meg önálló estjét Nagykőrösön. Tavaly már szerepelt a nagykőrösi irodalmi presszóban, tegnap pedig a művelődési központ dísztermében lépett fel, Virrasztó című műsorával. Huszonhat költő, író műveiből állította össze műsorát, főbbek között Petőfi, Ady, Éerzsenyi, Vörösmarty, Széchenyi, Móricz, Németh László, Illyés Gyula, Veres Péter, Tamási Áron, Gaál Gábor és Fábry Zoltán írásaiból. Könyvek Frankfurtba A könyvszakma évenként ismétlődő legnagyobb nemzetközi eseményére, a frankfurti könyvvásárra a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat ezúttal is elküldte a magyar könyvkiadást reprezentáló gyűjteményt: az október 14-től látható kiállításon és vásáron csaknem ezer kötet — fele részben idegein nyelvű kiadvány — mutatja be a könyvkultúránkat. Ott vannak a vásár magyar kiállításán az Akadémiai Kiadó magas színvonalú könyvművészeti produktumai: sokféle idegen nyelvre lefordított tudományos munkái, amelyek jeles magyar tudósok írásait publikálják. A Corvina Kiadó szépirodalmi, művészeti, turisztikai kiadványokkal, gyermekkönyvekkel képviselteti magát. Tanító, elgondolkoztató, figyelmeztető szándékú, elkötelezett alkotás ez az olasz film. A rendező, Pontecorvo rádöbbenti a nézőt arra, amit az már úgyis tud, de úgy visz a már ismert felismerés felé, hogy kényszerítve érezzük magunkat, hogy ismét felháborodjunk. Sajnos — tételszerűen. A gyarmatosítás minden fázisával és törvényszerűségével megismertet bennünket Pontecorvo. Szenvedélyesen. Mi ismerjük a gyarmatosítás történetét, törvényszerűségeit. Újat nem igen kaphatunk. Pontecorvo azzal nyújtott többletet, hogy igazságos indulatainkat ismét felkorbácsolta, csatasorba állította. Queimada portugál gyarmat a közép-amerikai szigetvilágban a múlt század közepén. A kiirtott indiánok .helyett behurcolt négerek rabszolgaként robotolnak a cukornádültetvényeken. A fizikailag és lelkileg elnyomott-elnyomorodott rabszolgák lázadásától lehet tartani. A rabszolgaság ekkor már ellentmond a fejlett kapitalista termelési viszonyoknak, persze nem Queimada szigetén, hanem a világ más tájain, például Angliában. Nagy-Britannia fejlett kapitalista gazdálkodásának már nem felel meg a fejletlen rabszolgamunka, s mivel ő vásárolja meg a cukrot, érdeke, hogy ne rabszolgatartó-feuda- lista partnerrel kereskedjen, érdeke, hogy kezébe kaparintsa a cukorpiacot. Ehhez minden eszközt felhasznál. Ügynököt küld, aki megszervezi a .rabszolgák lázadását, majd felszabadítását, és az elszakadást a kerékkötő Portugáliától. A régi urak helyébe azonban újak ülnek, az angolok, akik immár nem a rabszolgákat, hanem • belőlük lett bérmunkásokat zsákmányolják ki. A módszerek azonban hasonlóak, a bérmunkások rabszolgaként élnek. A becsapott feketék ismét fellázadnak, s ez á lázadás már permanens. Nem fogadják el a fehér civilizációt, mindent elvetnek, ami a fehérektől származik. Körülményeik között nem tehetnek mást. Pontecorvo tehát rövid történeti összefoglalását adja a gyarmatok felszabadító harca különböző periódusainak. A jelenben is érvényes ábrázolását adja az úgynevezett fejlődő országok problémáinak és a nem szűnő fajüldözésnek. S figyelmeztet a jövőre nézve is: csupán a teljes politikai, gazdasági, faji egyenlőség útján lehetséges a még elnyomott népek és népcsoportok felszabadulása Nem akartaim politikai, gazdasági, történeti, vagy ideológiai fejtegetésekbe bocsátkozni egy játékfilm kapcsán. De nem tehettem mást. Ponte- corvo az imént felsorolt „tételeket” szép sarjában elemzi, illusztrálja Romantikus, sokszor naturalizmusba hajló történettel. Lebilincselő, izgalmas képsorokkal. Marion Brando és Evaristo Marques hatásos játékával. Olyan ez a film, mint egy dokumentumfilm, csak a helyzeteket, a helyszíneket, a dialógusokat, a mesét találták ki hozzá Pontecorvo és alkotótársai. Kockázatos akció Mintha Kloss kapitány éledt volna újjá. Mintha ismét őt látnánk, amint beférkőzik az ellenség legprominensebh katonai szervezeteibe és becsapva mindenkit, adja hírszerzői jelentéseit. A Kockázatos akció című szovjet film alkotói tehát mintha megirigyelték volna Kloss kapitány sikerét, hasonló módszerekkel készítették el ezt az ellenállási filmet. Ráadásul a film Lengyelországban játszódik, közvetlenül a felszabadulás előtt. Vaszilij Paszkaru rendező semmivel sem készített a Kloss kapitánynál gyengébb produkciót. Sőt néha izgalmasabb, hihetőbb a történet, sokszor kidolgozottabbak a fordulatok és jobb a színészek játéka Ennek ellenére aszokTESTVÉRMEGYÉNK, OMSZK (10.) Paszasok Orosz szokás szerint a búcsúzó családtagok, jó barátok mielőtt elindulnak, leülnek egy néma percre. Megisznak egy pohár vodkát. Elhangzik a paszasok, vagyis az úti jókívánság. A szó útibotot jelent. Azt mondják, ez a szokás Szibériában született. Valamikor sokgyerekes, nagy családok éltek Szibériában — így szól erről a történet. Nyáron könnyen megvoltak, halászhattak. Erdőn, mezőn sokféle gyümölcs termett. Köny- nyű volt eltartani a családot. Ősszel, betakarítás után egy asztalhoz ült az apa a fiaival, s ették, amit a természet és dolgos kezük juttatott nekik: halat, burgonyát, medvehúst, vadkacsát. Az apa megtöltötte vodkával maga és fiai poharát. Kezében a pohárral a legidősebb fiához fordult: „No, fiam, itt az ideje, hogy te is keress egy útibotot magadnak. Ha jó erőset választasz, tudsz rá támaszkodni.” S a vodkát valamennyien a legidősebb fiú útibotjára ürítették. Az „útrbotot legyen szabad most egy kicsit kedvem szerint használnom. Ügy hiszem, jó, támaszunk lesz itthon mindaz, amit testvér- megyénkben tapasztaltunk. A pőszasok egy néma perce arra szolgál, hogy a búcsúzók még egyszer átgon-* dolják az együtt töltött időt. Miben lehet nekünk röviden som- máznunk mindazokat, amik útibotul szolgálnak? . A delegáció tagjainak többsége most lépte át először Európa határát, s járt Ázsiában. Ha annyit mondunk: Szibériában jártunk, az is elég jellemző, hiszen méretei kontinensnyiek. Eddig is hallottunk a szűzföldekről, mondhatnám sokat. De mennyivel más látni azt. Mint ahogyan magunk tapasztalhattuk a fejlődést, amit elértek, az életkörülményeket, melyeket megteremtettek. Sokszor úgy éreztük, hogy egyszerűen fantasztikus. A jelenlegi ötéves terv alatt 60—65 százalékkal emelkedik az ipari termelés volumene a megyében. (Ez kiemelkedően nagy még az USÁ-éhoz viszonyítva is.) Az életszínvonal egyelőre még a fejlett tőkés országokhoz képest alacsonyabb. Ám ezek a viszonyítások nem is sokat mondanak, szinte semmit, mert más volt a kiindulási alap és más a fejlődés iránya is. Ki kell mondanunk, mindig félrevezetnek lehetnek ezek a viszonyítások. A Szovjetunió csak önmagához hasonlítható. A legmaradandóbb útravaló maga a barátság volt. Az b jó érzés, hogy a mi szűkebb hazánknak, Pest megyének barátai az omszkiak. Olyan emberek, akiket hazájukban is nagyon becsülnek. Ők pedig becsülik a magyar internacionalistákat, akik nekünk, mai magyaroknak is tekintélyt vívtak ki Omszkban. Történelmi gyökerű, megalapozott ez a barátság, amit nagyon komolyan kell venni. A Pest megye és Omszk megye közötti baráti kapcsolat bizonyára sok embert fog eljuttatni erre a szibériai vidékre. Akkor majd maguk is meggyőződhetnek erről a barátságról, ami így még tovább szélesedik, erősödik. És remélem, mind többen győződhetnek meg megyénkben arról, hogy ami e néhány megemlékezésben tíz napon át megjelent, mind-mind egy-egy részecskéje az egymás megismerése révén formálódó, őszinte barátságunknak. Maróthy László A polgárháború — köztük magyar internacionalisták — hőseinek emlékműve Omszkban. Tábláján az alábbi vers olvasható (Polgár István fordítása): Megölt titeket Idegen had De megbecsül És nem felejt Soha A Szovjet Haza Mindig Ügy gondol reátok Mint anya Hű fiaira ... ványos ellenállási filmek tegóriájába tartozik. Berkovits György kaHárom bemutató Budapesten > Három fővárosi színházi bemutatóra kerül sor ma este. Illyés Gyula: Bölcsek a fán című vígjátékát a Katona József Színház mutatja be. Dohai Vilmos rendezésében. A főszerepeket Kállai Ferenc, Bessenyei Ferenc, Agárdy Gábor, Sztankay István, Cser- nus Mariann játssza. A híres francia vígjátékíró, Feydeau könnyedén szórakoztató játékát a Vígszínházban adják elő Marton László rendezésében, Tomanek Nándor, Béres Ilona, Szegedi Erika, Tahi Tóth László és Emyei Béla főszereplésével. A Vidám Színpadon zenés vígjátékot mutatnak be, Bárány Tamás darabját, amelynek címe A szülő is ember. Rendező: Horváth Tivadar, a szereplők többek között Kabos László, Kazal László, Lórán Lenke és Alfonzó. A jövőben; évente Fiatal művészek fóruma Salgótarján kulturális vezetői megállapodtak a budapesti Színművészeti Főiskola, a Zeneművészeti Főiskola és a Fiatal Művészek Stúdiója vezetőivel, s eszerint a jövő év lovászán Salgótarjánban rendezik meQ a végzős színinövendékek, muzsikusok és a pályakezdő képzőművészek találkozóját. A fiatal művészek salgótarjáni fóruma nem csupán a pályakezdő művészeknek lesz jó alkalom tehetségük bemutatására, hanem a jövő évi salgótarjáni jubileumi ünnepségek egyik legérdekesebb kulturális eseményének is ígérkezik. A város és az érintett intézmények vezetőd megállapodtak abban is, hogy a fiatal művészek fórumát a jövőben minden évben megrendezik Salgótarjánban. 1 i i
